Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-06 / 235. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 október 6. bejügyeibe való további beavatkozásra, valamint arra, hogy elterelje a világ­közvélemény figyelmét az 'Egyesült Álla­mok agresszív cselekedeteiről. A Kínai Népköztársaság kormánya teljes mérték­ben támogatja a magyar forradalmi munkás paraszt kormány 1957 szeptem­ber 10-i, az úgynevezett „magyar kér­dés” öttagú különbizottságának jelentő­iéiről szóló nyilatkozatát, valamint az >rszág szuverénitása védelmében elfog- alt igazságos álláspontját ós határozot- an elítéli az Egyesült Államok agresz- izív köreinek mesterkedéseit, amelyek* <el az Egyesült Nemzetek Szervezetét ovábbra is Magyarország belügyeibe /aló beavatkozásra használják fel. A Kínai Népköztársaság kormánya fel­les mértékben támogatja a magyar for- 'adalmi munkás-paraszt kormánynak, a proletárdiktatúra megszilárdítása és a szocialista rendszer megvédése érdeké­ben tett határozott intézkedéseit és úgy véli, hogy a magyar népnek azok a ha­talmas eredményei, amelyeket az ország normális életének helyreállítása, a nép­gazdaság fejlesztőre, valamint a szocia­lista országokkal való baifáti viszonyá­nak erősítése terén elért, nemcsak a Magyar Népköztársaság megsziárdulá- sát és felvirágzását mozdítják elő, ha­nem Jelentősen hozzájárulnak Európa és a világ békéjének megóvásához. A két fél megelégedéssel állapítja meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kí­nai Népköztársaság közötti baráti együttműködés az elmúlt évek során ál­landóan fejlődött. Ez a kölcsönös testvéri támogatás és együttműködés nagymér­tékben elősegítette a szocializmus épí­tését mindkét országban. A tárgyaló felek eszmecserét folytattak a két ország ba­ráti kapcsolatai továbbfejlesztésének le­hetőségeiről, a gazdasági és kulturális élet, valamint a műszaki tudományos együttműködés területén és ennek ered­ményeképpen elhatározták, hogy a kö­zeljövőben kölcsönösen gazdasági kül­döttséget küldenek egymás országaiba, amelyek látogatásuk során a tényleges helyzetnek megfelelően behatóan tanul­mányozni fogják a két ország közötti gazdasági együttműködés kiszélesítésé­nek további lehetőségeit. A Magyar Népköztársaság kormány- küldöttségének a Kínai Népköztársaság­ban tett látogatása, valanvnt a két kor­mány vezetőinek tárgyalásai nagymér­tékben hozzálárultak a két nép közötti kölcsönös megértés további elmélyülésé hez a baráti együttműködés és a kapcso- latok fejlődéséhez, a Szovjetunió vezett< szocialista országok egységének mege’-ö sítéséhez és előmozdítják a világbékénel és az egész emberiség előrehaladásának magasztos ügyét. Peking, 1957 október 4. KADAR JÁNOS a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke CSOU EN-LAJ a Kínai Népköztársaság Államtanácsánál, elnöke. Peking (Uj Kína). Szombaton reg­gel repülőgépen Pekingiből hazauta zott a Kádár János miniszterelnöl vezette magyar kormányküldöttség amely egyhetes látogatást tett Kíná ban. A kormányküldöttség búcsúzta tására a pekingi repülőtéren többel között megjelent Csou En-laj kína miniszterelnök. Kádár János ellépett a tiszteletén kirendelt díszszázad sorfala élőt! majd búcsúbeszédet mondott. Isme telten hangoztatta a két országnál azt az ígéretét, hogy megszilárdítja] a Szovjetunió vezette szocialista or szágok egységét. Kádár János íg; folytatta: „Úgy véljük, hegy látoga tásunk Kínában a Magyar Nepköztá saság és a magyar nép számára hasz nos és eredményes volt. A magyar nép a testvéri kínai néppel vállvetve a jövőben is határozottan harcol majd a szo­cializmus és a béke közös ügyé­ért. Különösen nagy hatást tett rám kínai nép szolidaritása és nagy el szántsága, ami — véleményem sze­rint — azt bizonyítja, hogy a kínai nép képes leverni bármely belső vagy külső ellenséges támadást, meg tudja védeni nemzeti függetlenségét és fel tudja építeni a szocializmust. A kormányküldöttség — mondotta — meglátogatott több korszerű ipari üzemet. A világ bármely országa büszkén mutathatná meg ezeket ba­rátainak és ellenségeinek. Szemta­núi voltunk azoknak az új, szocialista erőfeszítéseknek, amelyek Kína ős­régi kulturális értékeinek megőrzé­sére irányulnak. Láttuk a Kínai Nép- köztársaságnak a gazdasági életben, a kulturális és a megélhetési vi­szonyok megjavításával elért teljesít­ményeit. Ezek az eredmények messze túlszárnyalják a múlt viszonyait. A magyar nép iránt Kínában táp­lált nagy barátság újabb erőt ad majd nekünk otthoni munkánkhoz — hangoztatta Kádár János minisz­terelnök. Csou En-laj miniszterelnök búcsú­beszédében hangoztatta: a szocializ­mus és a világbéke megvédésének közös céljai örökre szorosan egybe­fűzik a két néi>et. A két ország veze­tőinek szívélyes és őszinte eszmecse­réje, a két kormány közös nyilatko­zata ismét bebizonyította előttünk — folytatta Csou En-laj —, hogy a két kormány teljesen azonos nézeteket vall a legfontosabb időszerű nemzetközi kérdésekről, a szocialista tábor szolidaritása to­vábbi megszilárdításának, valamint Kína és Magyarország baráti együtt­működése fejlesztésének kérdései­ről. Csou En-laj arra kérte a magyar kormányküldöttség tagjait, tolmá­csolják a magyar népnek a kínai nép szívbőljövő legjobb kívánságait. Azt kívánja a hős magyar népnek, hogy érjen el még nagyobb eredményeket a szocializmus építésében és a világ­béke megvédésében a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésé­vel. (Folytatás az 1. oldalról.) íogy még jóban elnyomják az ázsiai és ífrikai országok nemzeti felszabadító nozgalmát és leigázzák az ázsiai és af- ■ikai népeket. Az amerikai imperialista agresszív körök cselszövései súlyosan veszélyeztetik a közép- és közel-keleti .érség, valamint az egész világ békéjét. A felek ismételten kijelentik, hogy tá­mogatják az ázsiai és afrikai országok népeinek a gyarmatosítás ellen, a nem­zeti függetlenségért folytatott harcát és határozottan elítélik az amerikai impe­rialisták Szíria ellen irányuló agresszív tevékenységét, valamint az angol és francia imperialisták Oman és Algéria elleni fegyveres támadását. Kijelentik továbbá, hogy minden békeszerető or­szággal és néppel együtt, továbbra is kérlelhetetlen harcot folytatnak Közel­és Közép Kelet békéjének megvédéséért. A különböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élése a két ország külpolitikájának alapelve. A két kormány ismételten kijelenti, hogy ez elvnek megfelelően, az összes béke­szerető országokkal és népekkel, to­vábbra is közös erőfeszítéseket kíván tenni a nemzetek közötti barátság és együttműködés elősegítése és a világ tartós békéjének megvédése érde­kében. A szocialista országok egysége a világ békéjének, az emberiség igazsá­gos ügyének szilárd biztosítéka. A két kormány a szocialista országok közötti egység megerősítését legfőbb nemzet­közi kötelességének tekinti, és folytatja erőfeszítéseit a szocialista országok kö­zötti barátság és együttműködés tovább­fejlesztése és a Szovjetunió vezette szo­cialista országok egységének megszilár­dítása érdekében. Az imperialista agresszív erők retteg­nek a szocialista országok egységének megerősödésétől és sohasem mondanak le az egységbontó tevékenységről! és összeesküvési kísérletekről ez országok ellen. A múlt év októberében Magyar- országon ellenforradalmi lázadás kirob­bantásával megkísérelték megdönteni a szocialista rendszert. A magyar nép azonban őszinte barátja, a Szovjetunió segítségével, teljesen szétzúzta az ellen- forradalmi restaurációs kísérletet. Az amerikai agresszív körök azonban nem nyugodtak bele a magyarországi ellen- forradalmi események során elszenve­dett vereségükbe. Nemrégiben az Egye­sült Államok nyomására az Egyesüli Nemzetek Szervezete rendkívüli ülést hívott össze az úgynevezett „magyar kérdés öttagú különbizottsága” jelenté­sének megvitatására és törvénytelen módon, szégyenletes határozatot hozott. Majd azt követően az Egyesült Nemzetek Szervezete, nem törődve a Magyar Nép- köztársaság kormányának határozott és jogos tiltakozásával, az Egyesült Álla- mok erőszakolására az Egyesült Nem­zetek jelenlegi közgyűlésének napirend­jére tűzte ismét az úgynevezett „magyar kérdést”, Az Egyesült Államok e manő' ve-eivel megkísérli felhasználni az Egye sült Nemzetek Szervezetét Magyarország R end kívüli államsegély a Római Katolikus Egyház részére XT, XT-LClg,J O.A J. uojjun.1 azzal a kéréssel fordult a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány­hoz, hogy a magyar kormány és a püspöki kar között 1950 augusztus 30-án kötött egyezmény szerinti lel- készi kongrua folyósításánál ne al­kalmazza az egyezményben megálla pított s ez évben már gyakorlatilag is esedékessé vált csökkentést, ha­nem a lelkészi illetményeket az eddig élvezett összegben engedélyezze a Művelődésügyi Minisztérium Egyház­ügyi Hivatala a püspöki karnak. Ezt a kérést előterjesztette a forradalmi munkás-paraszt kormányhoz és a kormány, jóváhagyásának megfele­lően, kifejezi ,hogy az állam az 1950 augusztus 30-án kötött egyezmény­hez ragaszkodik, azt minden vonat­kozásban fenn kívánja tartani. Mégis figyelemmel arra az erősödő jóvi­szonyra, amely az állam és a magyar- országi katolikus egyházi szervek kö­zött fennáll, figyelemmel továbbá arra, hogy a kért segítség döntő mér­tékben a lelkészkedő papság támoga­tósát szolgálja, amelyre az egyez­mény II. részének 3. pontja szerint a kormány külön is súlyt helyez — a katolikus egyháznak ezúttal is segít­ségére siet, s gondoskodik arról, hogy az egyezmény szerinti csökkentéssel beálló hiányt 1958. december 13-ig rendkívüli államsegéllyel pótolja. Ezzel az anyagi segítségadással nem kíván ugyan újabb, az 1950. évi egyezményen túlmenő kötelezettsé­get vállalni, hajlandónak mutatkozik azonban arra, hogy 1958 októberében a püspöki karral együtt az akkori helyzetet újból megvizsgálja. A Magyar Katolikus Püspöki Kar a kormány segítségéért, mint az ál­lam és a katolikus egyház közötti jó viszony újabb bizonyítékáért, köszö­tar és a papság biztosítja a magyar cormányt, hogy őszinte hazaszeretet­ei támogatni fogja azon erőfeszítése­cet, amelyeket az ország vezetői a laráti népek segítségével és a dolgo- :ókkal karöltve a nemzet további fel­Budapest, 1957 október 5. Grősz József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke. Katolikus Püspöki Kar a mag részéről ezután is azon munkál kodik. hogy az állam és a katoliku egyház közötti jóviszony tovább ere södjék. Miklós Imre a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalának elnökhelyettese. Felbocsátották a Szovjetunióban a világ első műbolygóját Moszkva (TASZSZ). Siker koro- rádiójeleket adnak le a 20 000 és názta a Szovjetunióban már több éve folyó tudományos kutató és kísérleti tervező munka erőfeszítéseit és el­készült a világ eső műbolygója. 1957 október 4-én sikeresen felbocsátot­ták az első műbolygót. A vivőrakéta J a műbolygót mintegy 8000 méteres másodpercenkénti sebességgel bo­csátotta a Föld körül keringő pályájá­ra. A műbolygó jelenleg eliptikus pá­lyát ír le a Föld körül, s a felkelő és a lenyugvó Nap fényénél a legegy­szerűbb optikai eszközök segítségé­vel is megfigyelhető. A számítások szerint, amelyeket most a megfigye­lések is igazoltak, a műbolygó a Föld felülete felett 900 kilométer magas­ságban halad s egy óra 35 perc alatt kerüli meg teljesen a Földet. nép békés 40 000 kilocikluson, vagy körülbelül a 15, illetve 7.5 méteres hullámhosz- szon. Az adás erőssége a rádióamatő­rök számára is lehetővé teszi a rádió­jelek vételét. Sajtóközlemény Szabó Miklós a volt Független Kis. kapcsolódjon a magyar gazdapárt propaganda osztályának építő munkájába. helyettes vezetője, országgyűlési Az Elnöki Tanács figyelembe vette képviselő 1955 decemberében disszi- Szabó Miklós őszinte vallomását és dált, ahonnan 1957 szeptember 8-án azt> hogy megbánta elkövetett cse­önként hazatért Magyarországra lekmenyeit' A Magyar Népköztársa­Szabó Miklós kérte- tegyék lehetővé “f Tf?C? ezért 4-3/26/1957 , , egyes lenetove számú rendeletével Szabó Miklóst szamara, hogy szabadon éljen és be- amnesztiában részesítette. A műbolygó átmérője 58 centi­méter, súlya 83.6 kilogramm és két rádió van rajta, amelyek szüntelenül TOLNA MEGYEI ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT értesíti a megye sertéshízlalással foglalkozó termelőit, hogy október 1-el megkezdte a szabad hízottsertés és bacon-sertés fejvásárlását. A szabadsertés felvásárlását az érvényben levő állami szabad felvásárlási árakon, a vállalat felvásárlói a szokásos átvételi napokon és helyeken esz­közük. Szabadon történő eladás céljából a felvásárlási helyre hízott- és baconsertés minden mennyiségben felhajtható, azt a felvásárló korlátozás nélkül átveszi. TOLNA MEGYEI ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT Emberek a viharban 1943 július 13-án háromezer magyar munkaszolgálatost indítottak útnak a hit­leristák Szegedről Jugoszláviába, hogy a bori rézbányában rabszolgamunkát vé­geztessenek velük. A deportáltak között volt Pollák Andor szekszárdi lakos is, akinek, miután tíz hónapot dolgozott a rézbánya poklában, bárom társával együtt sikerült megszöknie. I. A SZÖKÉS... Tavasz volt, a fákon madarak csiripel­tek, meleg levegőt lehelt a szellő az ar­cunkba, de mi nem tudtunk igazán örülni a tavasznak sem. Fáradtan vonszoltuk magunkat a ti­zenkét órás napi munka után a barakok felé, amelyek két és fél kilométerre le­heltek a bányától, ahol dolgoztunk. Feltűntek a szürkületben Bor leg­szélső házai. És nekünk, akik a legutolsó sorokban haladtunk, s minden ideg­szálunkat a szökés gondolata foglalkoz­ta! la, ilyenkor mindig feldobogott a szí­vünk. A hátul baktató acélsisakos kísérő já­tékosan pattogtatta kezében a kutya­korbácsot, s érthetetlen német nótát dú- dorászott, majd egyszerre váratlanul el­hagyta a nótát, egv darabig esendben maradt, s aztán előrekiáltott a tőle ötven méternvire haladó másik őrnek: — Nines egv cigarettád, Szigfrid? Hazautazott Pekingből a magyar kormányküldöttség hátul kullogó őr előreszaladt néhány percre, hogy rágyújtson. Most. .. Most itt az alkalom — súgta a lázas, kapkodó szavakat Szabó Miklós a fülembe és Schecbter Vilmost is magunkkal rántva, villámgyors moz­dulattal kiugrottunk a sorból. A lélegzetünket is visszafojtva lapul­tunk a kihaltnak látszó szélső ház kapu­jánál, ahová elhúzódtunk. Újabb fáradt munkacsoportok bukkan­tak fel az úton, nyers német szavak, ostorcsattogás, durva röhej és kétségbe­esett üvöltés zaja verte fel az egyre jobban sötétségbe boruló vidéket. Hosszú, végtelen hosszúnak tetsző idő múltán aztán végre minden elcsendesedett, csak egy kutya vonított az egyik bori házban keservesen, amikor váratlanul a hátunk mögött egy rekedt, öreges hang szólalt meg: — Koe tám? (Ki van ott?) Nem válaszoltunk. A kérdező közel jött hozzánk. Fehér szakálláról láttuk, hogy öreg ember. A Hold pár percre előbuk­kant a felhők közül, világosabb lett. Az öreg hosszasan nézegette szakadozott rab­ruhánkat, s aztán intett, hogy kövessük. Házak falához lapulva, s az árkokban hasonmászva, mindenhol szorosan kö­vetve vezetőnket, órákig tartó út után a város keleti részéhez értünk. Ott kísé­rőnk kezével a távolba mutatott, s egyre ismételte: — Partizán láger . .. Partizán láger..: Elindultunk az éjszakába. Nem mer­tünk az úton menni. Nekivágtunk a cser­jés, bozótos, füves pusztának. Útközben tanyák körvonalai rajzolódtak elénk, de ezeket messze elkerültük, mivel féltünk, hogy németekbe botlunk. Amikor reggel kivilágosodott, elénk tá­rult a Bor-környéki égbenyúló sziklás, erdős hegyvidék panorámája. A hegyek közelieknek tűntek, pedig még nagyon messze voltak tőlünk. Az álmatlan éjszaka, s az egésznapi kóborlás nagyon levert bennünket a lá­bunkról. Fáradtan rogytunk az egyik cserjebozót árnyékában a fűre, s hogy pokoli éhségünket csilln(i!tsuk, mohón faltuk a bokrok közelében burjánzó, ha­talmas levelű lósóskát. A szökés utáni második napon azonban

Next

/
Thumbnails
Contents