Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-27 / 253. szám
Édes anyanyelvűnk i. p1 rovatban jelent meg az a nyelvhelyességi kérdésekkel foglalkozó cikk, amelyet követett a bírálata. Még mielőtt megjelenne a válasz a bírálatra, szeretném eleve lezárni a vitát a két ember között és ugyanakkor megnyitni azt a vitát, amelyben rész,tvenni minden magyarnak hazafias kötelessége. Ezt senki ne vegye se nagyképű magyarkodásnak, se ügyetlen, iskolaízű közhelynek. Igazolásul nem lenne haszontalan az emberiség legnagyobb gondolkodóinak — közöttük Marx, Engels és Lenin — idevonatkozó utalásait, dolgozatait ismertetni, de elégedjünk meg Kölcsey szavaival, aki költői tömörséggel, egyszerű és félremagyarázhatatlan világossággal így nyilatkozott: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatra kész lenni nehezen fog... soha ne feledd, miképen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig tehetségig mívelni kötelesség“. (Parai- nesis) Ennek az írásnak nem célja és feladata az előző cikkek részletes bírálata vagy nyelvhelyességi kérdések felvetése, de a fenti idézet szellemében célja egyrészt a „nyelvi lelkiismeret’1 felébresztése — hogy saját munkaterületén mindenki féltő gonddal vigyázzon anyanyelvére, másrészt kérés és felszólítás az írástudókhoz, hogy a nyelv- művelés általuk ismert és művelt területén szerzett tapasztalataikat, tanácsaikat, véleményüket — egyszóval közölnivalójukat írják meg. J lyenféle kis dolgozatnak gondoltam Bíró János szakfelügyelő cikkét is, előre örültem, hogy végre feleletet kapok néhány — nemcsak az iskolákban jelentkező, illetve általános-, nyelvi „helytelenség“ tenyésztésének körülményeiről és kiirtásának tehetőségeiről. Sajnos csalódtam. A bíráló cikk kissé ironikus és túlságosan magabiztos hangja szintén nem vitt közelebb bennünket a célhoz, hisz az olvasók nagyrésze még a nyelv, az anyanyelv fogalmával, összetevőivel, sőt társadalmi szerepével sincs — saját hibáján kívül — tisztában. Ugyancsak tisztázandó az olvasó előtt a nyelvművelés célja és feladata is. Mindezekkel nem áll módomban most sem foglalkozni, de a következő számokban mindezekre kielégítő választ kap az olvasó. A továbbiakban Bíró János cikkének egy háttérben bujkáló — de talán nem tudatos — gondolatával foglalkozom. Mégpedig azért, mert a nem egyenes és szókimondó fogalmazás arra enged következtetni, hogy írója egyértelműen elítéli — különösen a vezető beosztásban tevőket — ha helytelenül, magyartalanul beszélnek. Vita, utalás és elmélkedés helyett igyekszem bemutatni, hogyan keltett volna ezt a „kényes” kérdést felvetni és megoldani: Mivel a nyelv társadalmi jelenség és mert a nyelv és a gondolkodás szétválaszthatatlan egységben van, nyilvánvaló, hogy a nyelv a társadalom fejlődésében kikapcsalhatatla- nul fontos feladatot lát el. Követke zésképpen: A nyelv fegyver számunkra az osztályharcban is, nemcsak a természet legyőzéséért folytatott küzdelmünkben. De fegyver volt az elnyomók, az uralkodó osztályok kezében is, amit bizonyít az, hogy mindent elkövettek, csakhogy elzárják a munkások és parasztok elől a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség tudatos fejlesztését, a helyes fogalmazásra és a helyesírásra vonatkozó ismereteket. felszabadulás után pártunk vezetésével megtörtük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. Az iskolák kitárultak a dolgozók gyermekei előtt, akik mindinkább kielégítő anyanyelvi oktatást kapnak. Megtanulják az anyanyelv helyes szóbeli és írásbeli használatát. Azok a felnőtt munkások és dolgozó parasztok azonban, akik elől a múltban az anyanyelvta- nulmányozása el volt zárva, felszabadult termelő, politikai és kulturális tevékenységükben hiába érzik egyre inkább szükségét a nyelv tudatos birtokbavételének, erre különböző okok miatt igen korlátozott tehetőségük van. A reális nehézségeken kívül sokuknak eleve kedvét szegte az az érthető, de nem helyeselhető lélektani tényező, amelyet a volt kizsákmányolok némely értelmiségi és sok jószándékú, de tapintatlan nyelvművelő tevékenysége teremtett. Éppen ezért a nyelvművelő tevékenységének kétirányúnak kell tenni: Egyfelől szívós és következetes, de tapintatos felvilágosító, népszerűsítő és oktató munkával főleg a vezető beosztású, nyilvánosan sokat szereplőket kell meggyőzni, hogy igyekezzenek segíteni ezen a területen is a kultúrfor- radalom célkitűzéseit valóraváltani, ilyen természetű hiányosságaikat pótolni. Másfelől a kellő nyelvi műveltséggel rendelkezők állandóan bírálják és segítsék egymást és hívják fel az egész társadalom figyelmét a jelentős és általános helytelen vagy magyartalan nyelvi jelenségekre. (Folytatjuk.) Gáli László Új iskolát avattak a Fornádi Állami Gazdaságban A felszabadulás előtt még hidegtől kicsípett, pirosorrú, didergő gyermekcsoport igyekezett nap, mint nap a téli szürkiiletben a szomszédos tanya felé, hogy tudással teljék meg az értelem a komor iskolafalak között. Tavasszal és ősszel, amikor a jó idő derűt csalt a gyermekarcokra, már jobb kedvvel siettek a kecsege- pusztai iskolába a fornádi gyerekek. Négy kilométeres utat kellett napjában hétszer megtenniük, amely még jó időben w hosszú, de sokszorosának tűnik, ha esik az eső és a víz sártengerré változtatja az utakat. A felszabadulás a fornádi gyerekek életéi is megváltoztatta. A többi mellett iskolát kapott Fornád-puszta is. Kezdetben egy tanító volt az iskolában, később már kettő fáradozott a pusztai gyerekek művelésén. Alig néhány év alatt azonban már szűknek bizonyult a tanterem. A zsúfoltságtól alig lehetett megmozdulni, a levegőtlen szűk teremben szorosan egymásmelleit ültek a padokban a tanulók. Sürgős segítségre volt szükség, hiszen hatvan tanyai gyerek neveléséről, műveléséről volt szó. A kérő szót nem utasította el az állami gazdaság igazgatója, Fehérvári Vilmos, hanem gondoskodott arról, hogy önálló, tanítói lakással egybekötött iskolát kapjanak a puszta legifjabb honpolgárai. Azóta két szép, világos, tágas teremben folyik az oktatás. Uj a felszerelés, még a szemléltető képek is teljesen frissek. Az ablakokat muskátli díszíti. Öröm itt tanulni és tanítani. Bensőséges. felemelő ünnepség keretében tartották az iskola avató ünnepségét. A pedagógus szakszervezet küldötteként Szabó Dénes mondott ünnepi beszédet. Az állami gazdaság vezetői és a szülők együtt ünnepeltek a gyermekekkel és együtt élvezték az iskola tanulóinak és a KISZ-szervezet kultúrcsoportjának ünnepi műsorát. ÚJVÁRI JENŐ művelődési felügyelő. A népművelés hírei Járásonkint és Szekszárd városában félfüggetlenített népművelési felügyelőket állít munkába a Megyei Tanács művelődési osztálya az oktatási munka ellenőrzését és irányítását végző oktatási szakfelügyelők példájára. A népművelési szakfelügyelői teendők ellátására valamennyi járásba^ pedagógusokat bíznak meg. m Versenymozgalmat indít a művelődési osztály „A legjobb eszközökkel szemléltető művelődési otthon” cím elnyeréséért. Az eredmények elbírálásánál elsősorban a politikai és ismeretterjesztő előadások szemléltetését veszik figyelembe.- ■ • Műsortanácsadót szervez a Megyei Könyvtár a Babits Társasággal karöltve a művelődési otthonok és színjátszócsoportok vezetői részére. Kéthetenkint egyszer tanácsokat adnak az együtteseknek következő műsoruk anyagának megválasztásához. * Egyéves továbbképző tanfolyamot szervez a művelődési osztály a szekszárdi zeneiskola tanárainak közreműködésével a megye népzenészei részére. A tanfolyamon főleg zeneelméleti és kottaismereti oktatás folyik. A Megyei Könyvtár olvasótermében kéthetenkint „Képzőművészet és irodalom” címmel előadássorozat indul. Bőséges szemléltető anyaggal teszik színessé és élvezetessé az előadásokat. Az első előadásra a tél folyamán kerül sor.* A műkedvelő színjátszó hétre műsorfüzetet ad ki a művelődési osztály. A műsorfüzet tartalmazza a bemutatásra kerülő színművek tartalmát, de ismerteti a színjátszóhét keretében bemutatkozó művészeti csoportok eddigi munkáját is. * A járási könyvtárak dolgozói és a függetlenített községi könyvtárosok értekezletet tartottak Pakson, ahol megismerkedtek a paksi járási könyvtár tapasztalataival. Az értekezlet keretében dr. Máté Géza megyei könyvtárvezető beszámolt bulgáriai utazásának tapasztalatairól. Vasárnapi versek FENYŐ LAJOS: Bartók Mint karcsú főpap, templomod oszlopos szentélye mélyén, hol síma léptein pihen a gyors idő futása: állsz egyedül, a jövő szavára pendítve lantod. Égi zenédre már a gyáva búvik, torz füleit fedi szapora kezekkel s a mélyből feltör az új, viharos szabadság! Kiért daloltál, óh, Te egy az erős, nagy istenekből? — Nem magadért, hiszen erődet adtad a tömegnek védni magát, amikor a sötétség kezdé borítni s dönteni a falut s mikor körülted félelem áradott sok emberi arc szeme mélyén, mely fiatal, lobogó tudásod hevítve kéken, védte a hit tüzét! Már itt van a kor, mely ragyogó neved becsülni készül s új szabályt von — isteni jós — sugaras zenédből. A csillagos ég vad rohanása sem adhatna szebbet szomjú szívünknek itt, mint lendülő zenéd füzéres zöldje nekünk mit ad önmagából! A mélybe nyúltál és ragyogó neved a csillagok közt messze dalolva zeng s míg él az emberi csodálat szép dalaid fonadéka zöldéi. GYENES ISTVÁN: víkmyíim kívül Ez a divat: Mérik és mustrálják a nőket s királynőt Választanak. Feszül a nylon és hőselyem rongyocskák Alatt a hús, Mosoly a fogakon, mégis azt kérdezem: Miért oly bús, Miért, hogy kedvre egy cseppet sem hangol, ha Nézem őket, E karcsú és minden ízükben duzzadó Verseny-nőket? Ö tudom, jól tudom, nem vétek a szépség, Hanem öröm, Csüggünk mint apró kis körték a roppant nagy Áramkörön, Csüggünk és csüggedünk s olykor az áramtól Kigyulladunk, Bíborló ünnepi hullámok öntik el Szívünk-agyunk. így szép a szépség, ha ünnepi ünnep és Csodás csoda, Mázsaszám kelletve, kimérhetőn már a Varázs oda. Mit nekem a verseny tengernyi önjelölt Királynővel — Tegnapi emléken ámulok őszülő Kamaszfővel: Az utcán olcsó és tapadó kartonban Suhan egy nő Égre néz, földre néz, boldog vágy az arsán —« Versenyen kívüli Győztesem ö! ZBIKO GYULA: Tulipán Hat szirmú tulipán, vérpiros szegélyű bólogat poharamba’ Egy szép, asszony szakította, szakította, nekem adta, valamiért nekem adta, Dg nem vette észre, hogy a lánya nézte, s nevetett, mert tegnapelőtt ő is elígérte,.. A közölt verseket a Babits Mihály Irodalmi Társaság rövidesen megjelenő antológiájából válogattuk.
