Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-25 / 251. szám

1957 október 25. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO 3 így dolgozott Lenin V. D. Boncs-Brujevics visszaemlékezéseiből ÍGY ÍRTA VLAGYIMIR ILJICS A FÖLDRŐL SZÓLÖ DEKRÉTUMOT Nemsokkal azután, hogy a forra­dalmi csapatok elfoglalták a Téli Pa­lotát és először lélegezhettünk való­ban szabadon, Vlagyimir Ujics, elv­társaival a munkás- és katonaküldöt­tek pétervári szovjetjének tanácsko­zására sietett. Amikor Lenin meg­jelent az emelvényen, mindenki öröm­ujjongásban tört ki. A tanácskozás nehéz munkája után, késő éjjel, az én lakásomra mentünk. Valamit vacsoráztunk, majd utánanéz­tem, hol tölti Vlagyimir Iljics az éj­szakát. Alig sikerült rábeszélnem, hogy foglalja el az én ágyamat és rendelkezésére bocsátottam az íróasz­talt és könyvtáramat. Én a szomszéd szoba díványára feküdtem és elhatároztam, hogy csak akkor fekszem le, ha Iljics mór el­aludt. A biztonság kedvéért mégegy- szer megvizsgáltam a lezárt ajtókat, fejem alá tettem fegyveremet, hiszen csak szovjet hatalmunk első éjjelén vagyunk és — még sok minden le­hetséges. Mindenesetre a Szmolnij, a kerületi munkásbizottságok és szak- szervezetek telefonszámát egy külön papírra is leírtam, hogy mindig kéz­nél legyen. Vlagyimir Ujics szobájában elaludt a villany. Ilallgntóztam — alszik-e? Minden csendes. Már én is félálom­ban voltam, amikor hirtelen kigyúl­A cári Oroszországban több mint 232 millió hektárnyi földterület volt a földesurak, papok, kulákok kezé­ben. A parasztok alig 135 millió hek­tárral rendelkeztek. A földnélküliség elűzte őket a faluról. Évente 2 millió elszegényedett paraszt állt ipari munkába. A szovjet hatalom első dekrétuma a földről több mint 150 millió hek­tárnyi földet juttatott a parasztok­nak. Ezenkívül a kolhozokba egye­sült parasztság több mint 80 millió ladt a villany Lenin szobájában. Fel­ébredtem és figyeltem. Lenin csak­nem zajtalanul leszállt az ágyról, ki­nyitotta az ajtót és rámnézett, hogy alszom-e. Ezután csendes léptekkel, nehogy felriasszon — az íróasztalhoz ment, tollat fogott és írni kezdett. Hosszabb ideig írl, majd átolvasta, javításokat eszközölt, végül látha­tóan letisztázta jegyzeteit. Már pir- kadt, amikor Vlagyimir Ujics újból ágybafeküdt. Reggel korán felkeltem, hogy min­dent előkészítsek, mert tudtam, hogy Lenint az egész éjszakai munka ki­fárasztotta. De váratlanul megjelent az ajtóban frissen, mosolyogva, tré­fálkozva. — üdvözöllek benneteket szocia­lista forradalmunk első napján! — s kezet fogott velünk. Leültünk teázni és néhány perc múlva 1 .(‘Ilin elővette zsebéből az éjszaka írt jegyzeteit, amelynek kezdetén nagybetűkkel ol­vashattuk: „Dekrétum a földről”. VITA A SZOVJET ÁLLAMI CÍMERRŐL A Népbiztosok Tanácsában az új állami címer vízfestékkel készített vázlatát nézegettük. Az embléma alakja éppen olyan volt, mint most, azzal a különbséggel, hogy a címert egy hosszú kard keresztezte. Vlagyimir Ujics éppen Szverdlov- val és Dzerzsinszkijjel beszélgetett dolgozószobájában, amikor asztalara tették a címer vázlatát. hektárnyi kulákföld megművelését kezdhette meg A parasztok megsza­badultak a dézsmáktól és a földvá­sárlási adótól. A Szovjetunióban a föld azé, aki megműveli. A kolhozoknak örökre és ingyen 653 millió hektárnyi föl­det adtak. Ezenkívül az állami föld- és erdőalapból 185 millió hektárt hosszúlejáratú használatra vettek át. 1956 elején a szovhozok és a ki­segítő gazdaságok 91 millió hektár­nyi területtel rendelkeztek. — Ez a címer? No, nézzük meg! — mondta Lenin — és mindannyian köréje csoportosultunk. A címer külső képe megnyerő volt. Piros alapon a felkelő Nap sugarai látszottak, középen a sarló és kala­pács díszelgett és az egész címert félkör alakban búzakalászok fonták be. A címer közepén lentről felfelé kivont kard helyezkedett el. — Érdekes! ... — mondta Lenin — ötletes, de miért van itt a kard? —- s ránknézett. — Tudom, harcoltunk, harcolunk és harcolni fogunk, amíg meg nem szilárdul a proletárdiktatúra és ki nem verjük hazánkból a fehérgárdistákat és intervenciósokat. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a harc, a kato­nai erőszak jeUemez majd minket a jövőben is. Mi nem akarunk hódítani. Ez a politika távol áll tőlünk: mi nem támadunk, csak megvédjük or­szágunkat a külső és belső ellenség­től. A mi háborúnk — védekező, s ezért a kard nem leihet jelképünk. Most erősen tartjuk kezünkben a kardot, mert proletár államunkra tá­madtak, s addig szorítjuk, amíg ve­szélyeztetnek bennünket. De ez nem azt jelenti, hogy örökké... A népek testvérisége megvalósul az egész vi­lágon, s ezért nekünk nem kell a kard, ez nem a mi emblémánk — mondotta Ujics. — Javaslom tehát, hogy szocialista államunk címeréből távolítsuk el a kardot — s vékony ceruzájával be­keretezte azt. — No, mondjátok el ti is a véle­ményeteket, s azután mégegyszer megvitatjuk a Népbiztosok Tanácsá­ban, de mindezt gyorsan meg keU tennünk. S aláírta a rajzot. . . A szovjet hatalom megvalósította a parasztok évszázados álmát Baku régen és most Baku városának költségvetése 1913-ban 8,600,000 rubelt tett ki. Ennek keretében a közoktatásra mindössze 800 000, az egészségvéde­lemre pedig 500 000 rubelt fordítot­tak. Tavaly a városfejlesztésre 102 mil­lió, a közoktatásra 138 millió, az egészségvédelemre 213 millió rubelt költöttek, vagyis 426-szor annyit, mint 1913-ban. Baku területe az elmúlt 30 év alatt 2.5-szeresére növekedett. A ha­todik ötéves terv előirányzatai sze­rint 1960-ig 250 000 bakui munkás jut új lakáshoz. 1920-ban Bakuban egyetlen asz­faltozott utca sem volt. Néhány ut­cájának hossza 170 kilométert tett ki. Jelenleg a város korszerű útvonalai 342 kilóméter hosszú egyenest alkot­nának. A régi Bakuban az egyetlen közle­kedési eszköz a lóvasút volt, de ez is csak a város központjában járt. Je­lenleg a városi viUamos, trolibusz és autóbusz összesen 1500 kilométernyi útvonalon közlekedik. A hatodig öt­éves tervben még 30 kilométernyi villamos és 24 kilométernyi trolibusz­vonalat építenek ki. A kórház ritkaságszámba ment a forradalomelőtti Bakuban. 1913-ban mindössze három kórház működött a városban. míg jelenleg 48 korszerűen felszerelt egészségügyi intézményt találhatunk. 1920-ban a városban egyetlen főis­kola volt, amelyben 615 diák tanult. Ma a köztársaság fővárosában 65 tu­dományos kutatóintézet, 12 főiskola (30.906 haUgatóval), 30 technikum és szakközépiskola (17.000 tanulóval) működik. 1920-ban Bakuban mindössze 12 hétosztályos iskolában, s 11 középis­kolában 14.000-en tanultak. Ezekben 890 pedagógus tanított. Jelenleg 197 iskolában (köztük 117 középiskolában) 6799 pedagógus vezetése alatt több, mini 133.000 diák tanul. Néhány adat A dnyeprodzerzsinszki kohászati gyár polikhnikájának fenntartására az állam évente mintegy 5 millió rubelt fordít. Az üzemi bizottság évente több mint 1 millió rubelt költ a dolgozók üdültetésére. Tavaly 684 munkás és alkalmazott kapott a gyári üzemi bizottságtól beutalót, 130-an teljesen ingyenes üdülésben részesültek. A gyári pionií-táborban évente több mint 2000 gyermek nyaral. A tábor évi több mint 400 000 rubeles költségét a gyári szakszervezet fe­dezi. A munkások szakmai oktatására évente több mint 1 millió rubelt for­dítanak. A szakszervezeti bizottság költség- vetése több mint 1.5 miUió rubelt irányoz elő a tömegkulturális és sportmunkára: évente 12 ezer köny­vet vásárol a gyári kultúrház könyv­tárának. Felelősségteljes pártmegbizatás... Elmondja N. Jemeljanov, a szesztrorecki gyár egykori munkása, aki 1904 óta tagja a pártnak Az ideiglenes kormány a júliusi események ulún kezébe ragadta a hatalmat, s mindent megtelt, hogy letartóztassa Lenint. A Forradalom vezére illegalitásba kényszerült. Lenin először pétervári munkások­nál rejtőzött. Ez azonban nagyon ve­szélyes volt, és a központi bizottság elhatározta, hogy biztonságba helyezi őt. Ezekben a napokban érkezett hoz­zám a központi bizottság megbízottja, aki még a szesztrorecki gyárból is­mert. Elmondta, hogy a párt felelős­ségteljes megbízást ad számomra: el kell rejtenem Lenint. Ez életem leg­dicsőbb és legfelelősségteljesebb párt­megbízatása volt, amelyre nagyon büszke vagyok. Akkoriban Razliv állomáson lak­tam, 30 kilométerre a várostól. Meg­beszéltem a feleségemmel — aki szin­tén párttag volt —, hogyan vigyá­zunk legjobban Leninre. A helyi la­kók gyakran vesznek fel finn bér­munkásokat szénakaszálásra. Elhatá­roztuk, hogy kaszásnak álcázva vesz- szük magúnkhoz Lenint. Másnap újból megérkezett a köz­ponti bizottság megbízottja, akinek elmondtuk tervünket. Ö is helyeselte és így július 22-én este Pétervárra utaztunk. A megbeszélt helyen már várt ránk Lenin. Kis utcákon a pályaudvarra mentünk, ahol egy nyi­tott vagonba szálltunk. Lenin a hátsó ütköző közelében ült le. — Ha valami történik, lecsúszom — mondotta. Razlivba érkezve, öt percig kellett mennünk, amíg hazaértülik. Útközben Lenin családomról érdeklődött. Ami­kor beléptünk a házba, Vlagyimir U- jics azonnal a feleségemhez fordult: — Nagyezsda Kondratyevna! Na­gyon kérem, hogy rólam senkinek se beszéljen. Beszélgetés közben ne véd­jen engem, s ne vitatkozzon rólam. Feleségem megnyugtatta Iljicset, hogy ismeri a konspiráció szabályait. Lenin egy távoli erdőben, kis kuny­hóban lakott, ahová újságokat, köny­veket hordtunk neki. A központi bi­zottság tagjai is gyakran meglátogat­ták őt és „dolgozószobájában”, vagyis fatuskóin, megtárgyalták vele a hely­zetet. ősszel a Központi Bizottság elhatá­rozta, hogy Lenint Finnországba küldi. Hamis iratokat szereztünk szá­mára, és a bolsevik munkások segít­ségével szerencsésen kijutott kül­földre. Lenin drága életét megmentettük a Forradalom számára. Becsülettel teljesítettem a pártmeg­bízatást . .. fflelyik 'filmben látta? A Szovjet Film Ünnepe képrejtvény pályázata 11 Szovjet Film ünnepe képrejtvény pályázata 0 színész neve: 1 Melyik filmben látta: A beküldő neve és címe: Indul a Szovjet Film Ünnepe képrejtvény pályázata Lapunk okóber 25-től négy hétig minden számában közli egy szovjet színész, vagy színésznő számmal meg jelölt fényképét. Egyidejűleg közöl­jük a képpel azonos számú megfej­tési szelvényt is, amelyen olvasóink­nak fel kell tüntetni a színész nevét, s azt, hogy melyik filmben látták. A négy héten át közölt szelvényeket a lapból ki kell vágni és mind a 24 összegyűjtése után valamennyit együtt be kell küldeni a Tolna me­gyei Moziüzemi Vállalathoz Szek- szárd, Garay-tér címre. Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes. Nyeremények: I. díj: 100 darab mozijegy szelvény, II. díj: 80 darab mozijegy szelvény, III. díj: 40 darab mozijegy szelvény, IV. díj: 10x20 darab mozijegy szel­vény, V. díj: 50x10 darab mozijegy szel­vény. A mozijegy szelvények beváltha­tók 1958 december 31-lg a megye minden filmszínházában, bármely filmhez. Beküldési határidő: 1957 november 30. Értékelés 1997 deoetn- ber 31-ig. A nyertesek nevelt a lap közli. A fösvény. •. Fösvénynek hívják nálunk Szabó Ignácot, a gyönki gimnázium IV. osztályának egyik tanulóját. Néhány hete kapta ezt az elnevezést, vagyis amióta megválasztották „Fösvény­nek’', Moliere vígjátéka főszereplő­jének. A szokásos tablódarab megta­nulásán fáradozik az egész osztály. Minden szereplőre ráragadt új neve, s még a tanárokkal is megesik, hogy véletlenül művészi nevükön szólít­ják az illetékeseket. Ez különösen Reining tanárnőnél észlelhető, ö ebben az évben került hozzánk, a paksiak nagy szívfájdalmára, s a mi örömünkre. Szívét, lelkét, minden tu dományát odaadná a „gyerekekért", fáradhatatlanul igyekszik minden ne hóstsógen átsegíteni a tanulókat. Azon van, hogy a rábízott tabló­darab betanításával is növelje isko­lánk és az idén érettségizők jó hí­rét. Ebben Bauer tanárnő is sá­git neki. A „Fösvény”-t alakító főszereplő a szerepét már akkor is tudja, ha alszik, álmában is mond, s veri fel a diákotthon csendjét. November 23-ra tervezzük az előadást. Kétség­telen, hogy addig még sok a teendő, de igyekszünk elgördíteni az útból a nehézségeket, hogy november vé­gén megcsillogtathassuk a kis vidéki színpadon a nagy Moliere szellemes­ségét a közönség előtt Szolár Julianna f TV, o. t

Next

/
Thumbnails
Contents