Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-20 / 247. szám

1957 október 20.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Határjárás

a szüretelő Dunaföldváron

Nagy darab ember Kovács László Amint tolja be az udvarba a motor- kerékpárt, alakjával betölti a kaput. A szőlőből jön. Észreveszi az idegeneket a portán. Üdvözöl bennünket. Kovács, szőlősgazda Dunaföldváron. Azt mondják egyike a legjobb bortermelőknek.

Motorral szaladt haza, amíg a kocsi a csömögét meghozza, addig előkészíti a darálót. Jut idő arra is, hogy néhány szót váltsunk. Bemegyünk a konyhába. Az egész házban nincs_ otthon senki. Mindenki a szőlőben van. Szüretelnek.

A csinosan berendezett konyhában körülüljük az asztalt. Megkínál bennünket egy pohár borral. Kóstolgatjuk az idei termést. Jó, ez az általános megállapítás. Rizling, és már 3 hete le kellett szedni, mert a darazsak nagyon hordták, meg rohadt is a sok eső miatt. De azért jó termés lesz az idén. Kovács gazdának 30 mázsás átlagtermése lesz. És a bor is jó. Eddig a mustnak 20.5 cukorfo— JÖ AZ IDÉN A TERMÉS

— mondja búcsúzóul Kovács gazda —, de olyan nem lesz, mint két éve volt. Akkor 1600 tőkéről 31 hektó bort szüreteltem és aztán ha majd megforrt, jöjjenek ám el. — Megígértük...

•

Szíves szóval tessékel bennünket a „pincébe” Simon bácsi, a duna- földvári bortermelők legjobb szakembere is. Alig üdvözöljük egymást, máris nyújtja a poharat, 22 fokos musttal tele. Ez igen, csettintünk hozzá, azután kezdi mesélni, ő is, jó termés volt az idén és sokat is kellett dolgozni érte. De megérte, úgy számítja, hogy 13 fokon felüli bora lesz.

Azután megmutatja a 24 cukorfokos rizlingmustot. Ez talán

PARJÄT RITKÍTJA DUNAFÖLDVÄRON.

— Magam is szeretem a zamatos borokat — mondja Simon bácsi,.

menjenek a községbe és ott órákat eltöltsenek. Elintézik ügyét.

Kivételesen itt nem új, hanem óborral kínálnak bennünket. — Maradt még tavalyról, bánom is, hogy nem adtam el, de az idén majd eladom, ami felesleges — mondja Me- licsné. — Talán nem szeretik a bort

— kérdi Bíró elvtárs, a tanácselnök

— hisz úgy tudom maguknak van Dunaföldváron a legjobb boruk. Nem, nem szeretik a bort, nem is igen isszák meg, csak kivételes ünnepi alkalmakkor. Pedig az idén is közel ötven hektó bort termeltek.

Három gazdát, három szőlősembert látogattunk meg Dunaföldváron. Elégedettek a gazdák és bizakodnak. Nemcsak azok, akiket meglátogattunk, hanem, mint a tanácselnöktől megtudtuk, nagyon sokan gazdaságuk fejlesztésével foglalkoznak, telepítenek szőlőt és gépeket szeretnének vásárolni. A tanács pedig, amiben tud, segít a gazdáknak, a gazdák meg a tanácsnak a jó munkával, jó terméssel és jó borral.

(Pálkovács)

Pista bízhat az emberekben

P. István még fiatal ,alig 17 esztendős, s máris a nyakábaszalcadt az élet minden gondja és baja. Már eddig annyi megrázkódtatás érte, amit sok volna leírni. Fiatalon, árván maradt, hol ide, hol oda hányta-vetette az élet. De eddig még nem csüggedt el, nem adta fel a reményt... Mióta dolgozni tud, mindig két kezével teremti elő a mindennapit. Jelenleg Decsen egy gazdálkodónál szolgalegény, pásztorkodik. De szeretne máshova menni, valamilyen szocialista szektorban dolgozna szívesen, ahol vannak fiatalok, ahol olyan emberek dolgoznak, akikkel osztozhatna gondjaiban, bajaiban.

A közelmúltban megható levelet írt a megyei tanács mezőgazdasági osztályára. Elpanaszolta, hogyan bántak el vele a bogyiszlói Uj Elet Tsz-ben Munkájáért nem fizettek bért. Kérte a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, hogy ezt a panaszát is vizsgálják ki, intézzék el, hogy megkapja, ami neki jár és segítsenek neki abban, hogy az egyik gépállomáson dolgozhasson, mert nagyon szereti a gépet.

P. István válságos helyzetben van. S ha most nem fogják meg a kezét, vélt vagy jogos sérelmét nem intézik el, a becsületes emberekbe vetett bizalmát elveszti, más barátokat keres és könnyen rossz útra tévedhet. Nem szabad őt magát magára hagyni.

P. Istvánt nem is hagyták magára. Örömmel nyugtázzuk a megyei tanács mezőgazdasági osztályának javára, hogy P. István panaszát lelki- ismeretesen megvizsgálták és biztosították arról, hogy a bogyiszlói Uj Élet Tsz-től az évvégi zárszámadás után megkapja az őt jogosan megillető mintegy 5000 forintot. Ezen túlmenően a Gépállomások Megyei Igazgatóságának személyzeti felelőse is eljárt P. István ügyében. Útnak indult ,hogy felkeresse, közölje vele, hogy jelentkezzen a várdombi gépállomáson ahol munkát kap és megtanulhatja a traktorvezetés tudományát.

De biztos, ami biztos: mi is megírjuk — azzal a reménnyel ,hogy Pista elolvassa: Várják őt a várdombi gépállomáson. Ott vannak fiatalok, van KISZ-szervezet ,ahol megtalálja majd azt, amit a pásztorélet, a szolgasors semmi körülmények között sem biztosíthat számára.

kos erősségét mérte.

A szőlőművelés is szóbakerül. Kellene már nagyon a gépesítés.

NINCS MEGFELELŐ KISGÉP.

Pedig az nagyon kellene. A mostani kerti traktorok nem felelnek meg Dunaföldváron sem. Ugyanis azok a szőlők, melyeket már évekkel ezelőtt telepítettek mind keskeny sorközűek és a géppel nem lehet megmunkálni. Pedig szívesen vásárolnak a duna- földvári gazdák célszerű kisgépeket. Javasolták is már a minisztériumnak, hogy készíttessenek ilyet, de egy kiküldött azt mondta, hogy nem célszerű a kisgazdaságoknak megfelelő gépek gyártása, mert a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. Mi lesz akkor4 ötven évig, mert a mostani szőlők még ennyi ideig biztosan teremnek. Ezt kérdezik a földvári gazdák, addig ők ne dolgozzanak géppel?

Különleges fortélya is van a bor kezelésének. Például Kovács gazda úgy szüretel, hogy egy kis muskotályt hordóba tesz. Ez kellemes zamatot ad a bornak. De ettől függetlenül is mindig 12—13 Maligán-fo- kos bora termett. És nem tudják azt, hogyan harcoljanak a „borcsinálók" ellen. Az illetékesektől semmi segítséget nem kapnak a gazdák és ezek a „vegyészek“ termékükkel rontják a dunaföldvári bor hírnevét. Pedig az idén sok jó bor terem majd.

közben dolgozik, rakja a csömögét a présbe. — Most itthon szüretelek, majd a bor forrása után viszem ki a pincébe, addig jó ez a félszer is mondja és végigkopogtatja a 2—3 akós hordókat. A hordók nem állítva, hanem fektetve vannak. Ez így jó, mert így jobban tud forrni a bor és közben lehet egyszer-kétszer meg- zötykölni is, így tökéletesebb a bor forrása. — Gyönyörű szép mesterség a borászat — már több mint 30 éve ezt csinálom, de ha még egyszer születnék, akkor is borral foglalkoznék — mondja és emeli poharát koccintásra. Simon bácsi is csak úgy enged el bennünket, meg kell ígérni, hogy majd elmegyünk borkóstolóra. Azután gépkocsival megyünk tovább ki a Szamoshegy felé. Ott Melics Já- nosné tanyájára térünk be.

— Kell a segítség, csak jöjjenek — fogadnak bennünket. Nagy munka van Melicséknél. A szüret dandárjába érkeztünk. A hegyről lovaskocsival hordják le a szőlőt a darálóba és a daráló alól gumicsövön folyik a pincébe a jófajta dunaföldvári rizling.

— Az idén

SOKAN AKARNAK TELEPÍTENI

— mondja Melicsné. — Én is úgy gondolom, hogy néhányszáz ölet betelepítek. Meg gyümölcsfát is akarok a szőlő közé, a szőlő szélébe rakni —• mondja. Azután megkérdi a tanácselnököt, hogy majd intézze el a farendelést, mert most a nagy munkában nincs arra idő, hogy beGazdáknak

A NYÁRI ÜLTETÉSŰ BURGONYA

szedésének legjobb ideje október hónap vége, november eleje'. Raktározás előtt szikkasszuk meg. majd válogassuk és prizmázzuk ugyanúgy mint a tavaszi ültetésű burgonyagumót. A következő év nyári ültetésű burgonya vetőgumóját a tavaszi átválogatás után újra prizmázzuk. Árnyékos helyen kell tartani. Az étkezési célra termesztett nvári ültetésű burgonyát azonnal zsákokba kell tölteni, szekérre rakni, hazahordani és elvermelni.

VÁLASZ ÚJVÁRI ISTVÁNNAK

Újvári István zombai tszcs-elnök olyan kéréssel fordult szerkesztőségünkön keresztül a Kaposvári Cukorgyárhoz, hogy bocsássanak rendelkezésére mésziszapol, mert a mészben szegény talajon nem eredményes a cukkorépatermelés. A választ szerkesztőségünk címére a cukorgyár megküldte. Az áll benne, hogy a gyári mész- iszappal nem a cukorgyár, hanem a Talajjavító Vállalat rendelkezik, ilyen irányú kérésével forduljon oda Újvári István. Ha erre mód van, a Talajjavító Vállalat egész biztosan rendelkezésre bocsátja a szükséges mennyiségű mésziszapol.

TOLLSZERZÖDÉST KÖTNEK A FÖLDMŰVES- SZÖVETKEZETEK

Az idén a földművesszövetkezetek több mint tízmillió forintot osztottak ki előlegképpen a dolgozó parasztok között. Az előlegből a termelők mintegy 300 Ö00 naposlibát és kacsát vásároltak, s kötelezték magukat, hogy az előlegen vásárolt szárnyasoktól származó tollat a földművesszövetkezetek útján értékesítik.

HOL LESZNEK VÁSÁROK?

Országos állat- és kirakodóvásár lesz október 21-én, hétfőn. Kurd, Felsőmocsolád, Mohács. — Október 22-én, kedden: Simontornya. — Október 23 án, szerdán: Zomba, Mágocs. — Október 24 én, csütörtökön: Nagyszokoly, Magyarmecske. — Október 25-én, pénteken: Kajdacs, Kaposszekcső, Mecseknádasd. — Október 26-án, szombaton: Kölesd.

I

Szép kiállítást lehetne rendezni azokból a kerékpárokból, amelyeket az előző hetek, hónapok során a paksi járásban elloptak. Volt olyan hónap, amikor négy-öt kerékpár- lopásról érkezett jelentés a rendőrségre, s a legtöbb kerék- párt Pakson és Dunaföldváron lopták el.

A nyomozások során lelepleztek egy olyan kerékpár- tolvajt is, aki szinte „kedvtelésből” lopta a kerékpárokat. Ez egy fiatalkorú, alig 14 éves, a neve B. F. és paksi lakos. Az adatok szerint tavaly kezdte a kerékpárlopást. Először a paksi halászcsárdánál egy kerékpárról leszerelte a dinamót és a lámpafejet, és eladta 20 forintért Kiss Mihálynak. Később a könyvesbolt udvarából lopott el egy női kerékpárt, amelyet hazavitt szülei lakására. A vázat elásta a lakástól nem messze levő erdőben, az alkatrészeket pedig elajándékozta barátainak, vagy elcserélte, és adott is el belőlük. Az eladásnál azonban valóságos „olcsójános” volt, mert potom pénzekért adta el az értékes alkatrészeket. Egy hátsókereket például 20 forintért adott el, egy ülést pedig hat forintért. Bokros Györgynek egy belső gumit adott el, akivel közölte azt is, hogy az egy lopott kerékpárról származik.

Az idén februárban Hanoi Ferenc kerékpárját lopta el a vendéglő elől. Ezt Kiss Mihállyal közösen szétszedték. Ennek a vázát is elásták — az előző váz mellé. Mivel ezek sikerültek, már nem csak a véletlen alkalmakat használta ki kerék- párlopásra, hanem már hazulról is olyan szándékkal indult el. hogy most kerékpárt megy lopni. Az alkalom keresése közben talált rá Cziener János Tura-kerékpárjára, amelyet tulajdonosa őrizetlenül hagyott, ,s természetesen mindjárt el is lopta.

A korsó természetesen addig jár a kútra, míg el nem törik — ezek a lopások is napvilágra kerültek és megindult az el'árás. Az ügyben megindult az eljárás és már el is készítette a paksi járási ügyészség a vádiratot. B. F.-et személyi tu'ajdon sérelmére ismételten elkövetett lopással vádolja az ügyészség és vádat emeltek Kiss Mihály és Bokros György ellen is ,orgazdaság címén.

Pakson egy másik kerékpártolvajt is elfogtak, Berg Istvánt. akire négy kerékpár ellopása bizonyosodott be. Az egyik kerékpáron még a kerékpár számát is átfestette és másik számot vésett bele. Amikor ellenőrizték, természetesen nem volt ,,differencia”, mert egyezett az igazolvány és a kerékpár száma. Sikerült az eladása is. Végül mégis „lebukott” ...

Az az általános tapasztalat, hogy a legtöbb kerékpárt az italé boltok elöl lopják el. őrizetlenül hagyják lakat nélkül a kerékpárokat és míg bent társalognak — az az idő éppen elég egy szemfüles tolvajnak, hogy ellopja a kerékpárt.

Emberek a vih

x.

KRAGUJEVÁC FELSZABADÍTÁSA

A város olyan volt a hegyről nézve csupaszágú fáival, kopott házaival, mintha az emberek kipusztultak volna belőle. A polgári lakosok ritkán mutatkoztak az utcán. Időnkint fasiszta tehergépkocsik robogtak, ikatonákkal vagy lőszerrel megpakolva, őrült sebességgel, végig az utcákon. A tereket homokzsákokkal körülvett géppuskafészkek csúfították.

Kragujovác stratégiai fontosságú gócpontja volt a fasiszta hadigépezetnek. A várost védő hitlerista ezredek zöme főként a lőszergyár és a konzervgyárak környékén épített erős hetonerődökben fészkelt.

Parancsnokunk, ímics Bozsó, fontos megbízatást adott Pokovics partizán hadnagynak. Pokovics feladata az volt. hogy álruhában, hamis igazolványokkal ellátva, átjusson a hitleristák vonalán a szovjet hadsereghez, s ott a szovjet katonai parancsnokság támadási tervével összehangolja partizán brigádunk akcióit

Hosszúnak tűnő napok követték egymást. Távcsővel állandóan szemmel tartottuk a várost, s megismertük a fasiszta csan'atmozdulatok legapróbb részleteit is.

Ok'óber másodikén a Szovjet Hadsereg csapatai elérték a város északkeleti határát Mi a várostól délnyugatra levő

hegyvonulat legmagasabb csúcsáról szemléltük a gigantikus küzdelmet és Pokovics hadnagyot vártuk.

Pokovics hadnagy az elindulását követő nyolcadik napon megérkezett. Ismertette velünk a szovjet csapatok összevont támadásának tervét. Megtudtuk, hogy október 8-án, hajnalban indítanak mindent elsöprő, nagyarányú támadást a szovjet csapatok a város ellen. Feladatunk az volt, hogy a támadás időpontjáig rejtve maradjunk, s a támadás napján váratlanul támadjuk hátba a fasisztákat.

A „brigád szeménél” a hatalmas méretű, zsákmányolt tüzérségi távcsőnél teljesítettem szolgálatot, amikor várat'a- nul Imics Bozsó, a parancsnok lépett hozzám a rögtönzött fedezékbe.

Mielőtt szólt volna, hosszasan nézte a karóráját, s végül is megkérdezte rejtélyes mosollyal:

— Látod, ott azt a hatalmas lőszer- raktárt a lőszergvár mellett ?

Bólintottam. ímics Bozsó pár percig hallgatott, s aztán, mivel látta, hogy arcomon egyre feszültebb kíváncsiság tükröződik, azt mondta, újból a karórájára pillantva:

— Az a raktár hat perc múlva a levegőbe fog repülni.

Tudtam, hogy kapcsolatban állunk az illegális kragujeváci kommuniSTa párt- szervezettel és diverziós osztagával, s ezért bíztam Imics Bozsó szavaiban. Magamban számoltam a másodperceket. Az illegális diverziós csoport halálosan pontosan dolgozott. Az Imics Bozsó szavait követő hatodik perc utolsó másodperceiben hatalmas lángcsóva csapott az égre, k a lángot fülsiketítő dörrenés követte néhány másodperc múlva.

Október 7-én este a szovjet tüzérség lőni kezdte a német erődöket. Egész éjszakán keresztül villogtak a sorozatvetők félelmetes lángcsóvái északkelet felől. A város több pontján tűz ütött ki.

1 .n^san derengeni kezdett október nyol- cadikának hajnala. A látóhatár északkelet felőli részén kék rakéta röppent az égre.

arban

Megindítottuk a támadást. A fasiszták nem számítottak délnyugati irányból a támadásra. Gyengén erősített állásaikat otthagyva, pánikszerűen menekültek.

A fasiszta erőket a rájuk zúduló északkeleti irányból jövő fergeteges szovjet támadás és a váratlan délnyugat felől előbukkanó partizán támadás összerop- pantotta. Sokan fogságba estek a fasiszták közül, a városban székelő ezredek jelentéktelen része pedig északnyugati irányba menekült.

Amikor a város főterére értünk, ott már szovjet katonákat találtunk. A meg- hatódottságtól könnyezve öleltük magunkhoz a szovjet harcosokat.

Este a város fellobogózott főterén népünnepély volt .Egy szovjet ezredes, s a városi kommunista szervezet titkára és egy idős pedagógus, aki a népfront elnöke volt. beszélt a nagyszabású, ünneplő ruhás lakossághoz.

Utána táncmulatság volt. A fiatal szovjet katonák közül sokan Komszomol-jel- vényt ajándékoztak az ünneplőbe öltözött, csinos szerb lánykáknak, akikkel összeismerkedtek.

A kislány, akivel táncoltam, meghívott vacsorára. Kis idő múlva a nővére is megérkezett egy szovjet páncélos főhadnaggyal.

Vidámak voltunk a bőséges vacsora mellett. A lányok anyja, egy fehérhajú, idős asszony, áldását adta fegyvereink győzelmére, miközben sűrűn vetette a keresztet.

Pavljusától, a páncélos főhadnagytól; a magyarországi front helyzetéről érdeklődtem. Pavljusa térképet húzott elő táskájából, s ujját a térképen végighúzva, mutatta a II. ukrán hadsereg frontvonalát.

Megmutattam neki szülővárosomat; Szckszárdot. a térképen. Pavljusa egy darabig eltűnődött, aztán vállamra veregetve, azt mondta:-— Decemberre a te városod, Szekszárd is, felszabadul.

Megszólalt a sarokban a guzlica, s a lányok vidám, pajkos szerb nótát énekeltek. Pavljusa já'ékosan kacsintott egvet felém a szemével, táncra kértük fel a lánvokat. s évek óta először, végtelenül boldognak éreztem magamat.

(Az első résznek vége)

Haypál Tibor