Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-20 / 221. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 szeptember 20. „A szerszám és a fegyver kihullt a kezemből, tollal akarom tovább folytatni a harcot" Lipcse — híd Kelet és Nyugat között MÁR EGY ÉVE LESZ lassan annak, hogy tavaly, október 27-én részeg el- leníorradalmárok ordítoztak ezelőtt a kicsiny Petőfi utcai ház előtt, amely­nek nyitott folyosóján Sánta József elvtárssal beszélgetünk. A szovjet emlékmű lerombolói az idős, veterán harcos házához is el­jöttek. — Vak, sánta, gyere ki! ... Gyerünk, húzzuk ki! — ordítoztak az elbódult fejű dühöngök. Szerencsére azonban józanabb em­berek is voltak az utcán, akik csitíló hangon szóllak az ordítozókhoz: — Menjetek tovább, mit szédeleg- tek itt! Nem szégyenlitek magatokat? — hangzott a szomszédok és a józa­nabb emberek ajkáról az ellenforra­dalmi duhajok felé. Borzalmas, feledhetetlen este volt ez. A 73 éves világtalan, nehéz fizikai munkában megtört testű Sánta József várta a kegyetlen halált. Most, ahogy beszélgetünk, mindez távoli rémképnek látszik. A kicsiny diófa leveleit játékosan lengeti a szellő, s a levélámyékok, úgy tünde, mintha vitustáncot járnának a folyosó fehér falán. SÁNTA JÓZSEF elvtárs közel hajol hozzám, s csaknem suttogva mondja a szavakat, amikor elárulja titkát, melybe rajtam kívül csak egy valakit avatott még be. — Meg akarom íratni negyven év élményeit, amit a munkásmozgalomban töltöttem — mondja, s ahogy beszél, úgy tűnik, mintha látna a szemeivel. (A későbbi beszélgetés során rájöttem, hogy ez a világtalan veterán „jobban lát” egyes dolgokat, mint akik látnak a szemükkel.) Mielőtt kérdezhetnék, nyugodt, maga­biztos hangján folytatja a beszédet: — Molnár Lajossal, egy 26 éves fia­talemberrel, akiből én neveltem kom­munistát, már mindent megbeszéltem. Ha á nagy munkaidő befejeződik, a tél kezdetén, amikor majd ráér a Lajcsi is, megkezdem a diktálást. Addig ezekben a csendes órákban lelki szemeim előtt mint egy érdekes film gyorsan pergő kockáin, úgy jelennek meg az átélt örömök, bánatok, harcok, részletesen, élethűen, úgy, ahogy történtek. Megkérem Sánta elvtársat, röviden vázolja, miről lesz szó életrajzi könyvé­ben? — Legjobb lesz, ha az életemről mondok el egyet-mást, s akkor az elv- társ tudni fogja majd a könyv tartal­mát — mondja, — miközben cigaret­tára gyújt. — A NAGYDOROGI nincstelenek között nevelkedtem. S aztán fiatal le­génykoromban Újpestre kerültem, az utam a szocialisták táborába, a mun­kásmozgalomba vezetett 1915-ben az Újpesti Szakszervezeti Bizalmi Testület vezetőségi tagja lettem. 1919-ben az első újpesti vörös vadász zászlóalj po­litikai megbízottjaként harcoltam. Részt vettem a Tolna megyei tisztogatásokban is. A proletárdiktatúra bukása uitán egy évet ültem Horthy börtönében, két évig pedig internálva voltam. Amikor ki­szabadultam, a később vértanúhalált halt Lőwy elvtárssal találkoztam, akit gyermekkora óta ismertem. Rövid időre bekapcsolt az illegális munkába. A há­ború alatt a medinai hegyen bújkál- tam, nagybátyám pincéjében, a néme­tiek és a nyilasok internálása elől. 1945 január 4-én megalakítottuk a nagy­dorogi MKP szervezetet. Megválasztot­tak titkárnak. Kiosztottuk a környező nagybirtokok földjeit. S amikor a ter­melőszövetkezeti mozgalom életrekelté- sének híre bejárta az országot, mi is termelőcsoportot alakítottunk. A cso­port elnöke lettem. 1951-ben elvesztet­tem a szememvilágát. Azóta is dolgo­zom a pártban. Amikor az MSZMP-t létrehoztuk, az intéző bizottságba vá­lasztottak. Ottvagyok a taggyűléseken, vezetőségi üléseken, tanácsokat adok. A KISZ-titkár is gyakran látogat el hozzám, mégis úgy érzem, mintha nem tennék eleget. A vakságom gátol a munkában .. . akkor leszek majd igazán boldog, ha a könyv megírásának neki­kezdek. Minden tudásomat beleadom ebbe a munkába, s akkor majd megint minden időmet a munka, az éltető, a boldogító munka köt le. Miközben Sánta József elvtárs az éle­téről beszélt, éreztem, hogy minden rövid kis mondat mögött ezernyi törté­net, ezernyi élmény és tapasztalat hú­zódik. AMIKOR ELBŰCSŰZTAM Sánta Jó­zsef elvtárstól, és a keskeny kis Petőfi utcán ballagtam lefelé, az orosz Pável Korcsagin jutott az eszembe, akinek történetében Osztrovszkij saját életét írta meg. Micsoda felbecsülhetetlen ér­téket képvisel ez a regény, amelyet Osztrovszkij vakon, tollbamondva írt meg! Sánta József nevét még nem ismer­jük az irodalomban. De óriási tapasz­talata, élményanyaga alapján bízunk abban, hogy sikerül megírnia a köny­vet, amely egyetlen álma, élete leg­főbb reménysége, amióta elvesztette szemevilágát. (h-p-t) Aki az elmúlt napokban a lipcsei őszi vásárra látogatott — 81 ország­ból több mint 250 000-en tekintették meg, köztük 10 000 külföldi és 16 000 nyugatnémet érdeklődő — ismét érez hette azt a nemzetközi légkört, amely a kereskedelemnek ezt a metropoli­sát már évek óta jellemzi. Itt ismét a Kelet és Nyugat közti békés kereske. delem szelleme uralkodott, úgyhogy valóban megilleti az „össznémet és nemzetközi vásár“ cím. EmeUett fi­gyelembe kell venni, hogy az őszi vá­sáron csupán közszükségleti cikke­ket és élelmiszereket állítottak ki. Mégis miért nevezhető méltán „össz- németnek és nemzetközinek?’* Azért, mert a 36 országból érkezett 7145 kiállító közül 1029 nyugatnémet és 664 külföldi volt. A szocialista tábor szinte minden országa küldött hivatalos kereskedelmi delegációkat, úgyszintén Egyiptom és Szíria. Ezen­felül a kapitalista országok számos reprezentatív képviselője folytatott fontos kereskedelmi megbeszéléseket, amelyek jó eredménnyel végződtek. Az NDK külkereskedelmi vállala­tainak forgalma messze túlszárnyalta a tavalyi eredményt és az idei célki­tűzéseket. Eredetileg 450 millió D- márkás forgalmat irányoztak elő, de több mint egy milliárd D-márkás kontingensre kötöttek megállapodá­sokat. (Egy D-márka kb. 5 Ft.) A több mint 800 millió D-márkás ex­portkontingensnek körülbelül fele a szocialista tábor országaira esik. A kölcsönös megállapodások biztosít­ják, hogy az NDK még ebben az év­ben például a Szovjetunióból a többi között 1.8 millió tonna gabonát, Csehszlovákiából 500 000 pár cipőt és 25 000 darab Jawa-motorkerékpárt kapjon. A kapitalista országokkal 208 mil­lió D-márka összegben kötött megál­lapodások — az NDK például Hol­landiától banánt, Olaszországtól mandulát és Angliától nemes fát kap — valamint a Nyugat-Németország- gal 196 millió D-márka összegben létrejött megállapodások azt mutat­ják, hogy a Nyugat és Kelet között igenis lehet az egyenjogúság alapján, mindkét fél számára előnyös keres­kedelmet folytatni. Az NDK exportkínálatának sok­rétűsége és kiváló minősége vitatha­tatlan. Angolok kijelentették, hogy az NDK textilárui semmivel sem ma­radnak el a bécsi textilneműek mö­gött, amelyek szemükben mércéül szolgálnak. Még a stuttgarti „Deutsche Zeitung und Wirtschaft- zeitung1’ is elismeréssel adózik az NDK exportcikkeinek, különösen a televíziós és rádiókészülékeknek — pedig általában eléggé fukarkodik a dicsérettel. Az idei eredmények azzal biztat­nak, hogy az 1958. évi tavaszi lipcsei vásár minden eddigi eredményt túl­szárnyal, hogy még több ország küldi majd el képviselőit a Nyugat és Ke­let közti híd szerepét betöltő Lip­csébe. Első nap a traktoron • • Délután 5 óra felé jár az idő. A nap már a látóhatár széléhez közeledik. A Kajmádi Állami Gazdaság majorjá­tól álig párszáz méternyire, az ország­út szomszédságában traktor dohog. Ahogy a fiatal traktorista, Hos- nyánszky György a föld végéhez ér gépével, megáll néhány percre s ez a pár percnyi szünet elegendő arra, hogy beszélgethetünk. — Régóta traktoros már? Miközben beszél, a szerszámládá­ból elővesz egy villáskulcsot, a trak­tor fényszórójához lép, s gyakorlott mozdulatokkal „meghúz” egy „csavar anyát”. — Legalább ez sem lötyög ezután — mondjai aztán megint felül a trak­torra, sebességbe kapcsol és ráereszti a gázt, miközben óvatos, lassú moz­dulattal kiengedi a „kuplungot?’. Az egyre jobban távolodó gép után széles sávon forgatja a földet a hár­maseke. S az újdonsült traktoros, kék overálos, Svájcisapkás alakja egyre jobban elmosódik, ahogy távolodik gépével az erősödő szürkületben. h Gerolsteini kaland Elmosolyodik mielőtt válaszolna, aztán kiböki: — Már egy egész nap óta az vagyok. Csodálkozunk a válaszon, s ő megint beszélni kezd, hogy felvilágosítson bennünket: — Eddig a szerelőműhelyben dolgoz­tam, s most nagy szükség van trakto­rosokra ... el tudom én is vezetni a gépet — teszi hozzá kis idő múlva. — Bírja a traktor? — Három héttel ezelőtt gyűrűz­tük. Akkor még én is a szerelőmű­helyben dolgoztam. Most bírja... nagy erő van benne. Nézzük a nagy darab felszántatlan földet, amelyen a sűrű kukoricaszár- csonkok arról tanúskodnak, hogy itt silókukorica termett aaz idén. A tá­volból egy másik traktor puffogása hallatszik. — Talán versenyben vannak? — kérdezzük a távoli traktor felé mu­tatva. Megint nevet, fiatalos, áradó vi­dámsággal mielőtt válaszolna. — Ha versenyeztünk volna, akkor a mai nap balul üt ki a Tabak Pis­tának, délben elromlott a traktora, egész délután azt csinálta. Gerolstein nagyhercegsége bájos uralkodónője, Antonia 21. születés­napját ünnepli. Már kora reggel küldöttség keresi fel Antóniát, fiatal lányok, akik fellázadtak a zsarnok törvény ellen, mely szerint azok a hajadonok, akik egy évben születtek a nagyhercegnővel, addig nem me­hetnek férjhez, amíg Antonia pártá­ban van. Antonia megígéri, hogy min dent elkövet érdekükben. Ám Bumm Alfonz kancellár és Árgus Márkus rendőrfőnök úgy értelmezi szavait, hogy elhatározta magát a házasságra. Mivel üres az államkassza, természe­tesen gazdag férjet szedetnének vá­lasztani Antóniának, Pecunia uralko­dóját. De Bummék tévednek. Mar­tin, Pecunia csinos fiatal hercege épp ilyen probléma előtt áll... An­tonia álruhában Pecuniába megy, hogy megismerkedjék a számára ki­jelölt férjjel, a nagyherceggel. Martin ugyancsak hasonló terven gondolko­zik ... A vadászzekés fiatal herceg és a vándormuzsikusnak öltözött ural­kodónő a határcsárdában találkozik egymással. A csárda egyik termé-t ben éppen Pecunia uralkodója eUen szőnek összeesküvést, hamarosan ka­tonák érkeznek Pecuniából s rajta­ütnek az összeesküvő társaságon. Martint és Antóniát letartóztatják ... Közös börtöncellába kerülnek. Egyik sem sejti a másik kilétét, bár mind­ketten rendkívül fürkészik egymást. Antonia különösen vigyáz mozdula­taira, hiszen férfiruhában van, de a hazugságot nem lehet sokáig titkolni. A nagyhercegnő Porter Mónikának adja ki magát s azt mondja, azért in­dult Pecuniába, hogy férjet keressen magának. Martin sem fedi fel kilé tét, de egy szempillantás alatt rabja lesz a gyönyörű, szőke lánynak. Mind­ketten úgy érzik, egymásra találtai: és sok harcot leéli vívniok szerel­mükért. Szekszárd Mártirok-tere 15-17 Illusztráció Storm: Aquís submersus című ^ könyvéből VASÁRNAPI EBÉD KASZÁSLEVES A kaszáslevest füstölthúsból készít­jük. Hozzávalók: 25 dkg csülök, vagy más csontos rész, hagyma, fokhagyma, 1 tojássárga, 1 kanál tejföl, 2 dkg liszt, ecet, só. A jól megtisztított és kiáztatott füs- itöllthúst nagyobb darabokra vágva, teljesen puhára főzzük. Közben bele­főzünk egy egészben hagyott hagymát, 2 cikk fokhagymát, amit a végén ki­dobunk belőle. A liszttel és tejföllel, víz hozzáadásával habarást készítünk,, azzal a levest felfőzzük, ecettel Ízesít­jük és egy tojássárgát, kevés levessel elkavarva, hozzáöntjük. ízlés szerint, a habarásba pirospaprikát is adhatunk. Pirított zsemlyekoekával tálaljuk. EGYBENSÜLT FEHÉRPECSENYE ROZSDAMÁRTÁSSAL Hozzávalók: 60 dkg fehérpecsenye, 5 dkg zsír, 1 kis fej hagyma, pap­rika, só. A fehérpecsenyét hártyáitól megtisz­títjuk és besózzuk. A zsírt megforró- sítjuk és a húst mindkét oldalán meg­sütjük. Utána adunk hozzá egy kis fej apróra vágott hagymát, egy csövespap­rikát és állandó víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároljuk, körülbelül más­fél-két óra hosszat. Végül zsírjára le­sütjük, hogy az egész jól átpiruljon. A húst kivesszük és tálalás előtt a megmaradt rozsdásra sült zsírhoz egy deciliter vizet adunk, azzal jól felfőzzük és tálaláskor a felszeletelt húsra ráönt­jük. Burgonya- vagy rizsköretet adunk hozzá. ALMÁSBÉLES Hozzávalók: 30 dkg liszt, 12 dkg vaj, vagy 10 dkg zsír, 2 kanál cukor, 1 egész tojás, 1 kanál tejföl, csipetnyi só. Az anyagokat gyorsan összegyúrjuk, két lapba kinyújtjuk. A nagyobb lapot tepsibe tesszük, s egy marék dióval, vagy finom morzsával meghintjük, rá­kenjük az alma tölteléket, majd rá­helyezzük a másik lapot és tetejét tej­jel, vagy tojással megkenjük és meg­sütjük. Sütés után deszkára borítjuk, kockára vágjuk, cukorral meghintjük. Melegen tálaljuk. Töltelék: 1 kiló almát magházától megtisztítunk, legyalulunk, 10 deka cukorral addig pároljuk, míg'a levét el­főtte. Fahéjjal Ízesítjük, hidegen ken­jük a tésztára. Ezt az összetételű tésztát használhat­juk cseresznyés-, meggyesbélesnek is. Tartósítás TÖLTENI VALÓ ZÖLDPAPRIKA PARADICSOMBAN A tölteni való egyforma paprikákat felsőrészeiktől megtisztítjuk, a belső erezetét kivágjuk, egy-két percre fövő vízbe dobjuk, hogy gyengén megpirul­jon és többet tudjunk az üvegbe el­helyezni. A víztől jól lecsurgatjuk, egy­másba dugdossuk és üvegbe helyezzük * és frissen főzött, forró paradicsomlével leöntjük. Borsószemnyi szalicilt teszünk a tetejére és forrón lekötjük. Szárazgőz­ben tartjuk, amíg kihűl. Egy üvegbe csak annyit rakjunk el, amennyit egy­szerre felhasználunk. VEGYES LEVESZÖLDSÉG SÓBAN Mindenféle leveszöldséget veszünk e célra 1 kg petrezselyemgyökeret, 2 kg sárgarépát, negyed kg zellert, kalarábét, karfiolt, hagymát, kelkáposztaleveleket, héhány zöldpaprikát. Mindezeket le­daráljuk és kilogrammonként 25 dkg sót számítva megsózzuk, pár órát állni hagyjuk, azután üvegekbe rakjuk. Zöldség-, csontlevesnél, friss zöldség helyett használjuk. A gazdaasszony munkáját nagyon megkönnyíti, amikor nincs idő a zöldség megtisztítására. HUMOR Angol vendéglőben éjszakázik a skót. Másnap megkérdi a vendéglős, jól aludt-e — Pompásan! — válaszol a skót. — És a vacsora ízlett? — Felséges volt. — És a reggeli? — Az is nagyszerű volt. — És mi a véleménye tíz shilling­ről? A skót arca felragyogott: — Az lenne még az igazi megle­petés! Stefan Zweiget Bécsben felkérték barátai, tartson nyilvános előadást vagy olvasson fel új művéből. Zweig a következő indokolással utasította ezt vissza: — A második figyelmeztetés óta nem tartok előadásokat. Utolsó fel­olvasásom alkalmával ugyanis észre­vettem, hogy egy hallgató titokban megnézte óráját. Ez volt az első fi­gyelmeztetés. Néhány pillanattal ké­sőbb egy másik hallgató füléhez tar­totta óráját, mert bizonyára azt hitte, megállt. Ez a második figyelmeztetés egyszer smindenkorra elég számom­ra. Elvből nem tartok több előadást!

Next

/
Thumbnails
Contents