Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-20 / 221. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 szeptember 20. „A szerszám és a fegyver kihullt a kezemből, tollal akarom tovább folytatni a harcot" Lipcse — híd Kelet és Nyugat között MÁR EGY ÉVE LESZ lassan annak, hogy tavaly, október 27-én részeg el- leníorradalmárok ordítoztak ezelőtt a kicsiny Petőfi utcai ház előtt, amelynek nyitott folyosóján Sánta József elvtárssal beszélgetünk. A szovjet emlékmű lerombolói az idős, veterán harcos házához is eljöttek. — Vak, sánta, gyere ki! ... Gyerünk, húzzuk ki! — ordítoztak az elbódult fejű dühöngök. Szerencsére azonban józanabb emberek is voltak az utcán, akik csitíló hangon szóllak az ordítozókhoz: — Menjetek tovább, mit szédeleg- tek itt! Nem szégyenlitek magatokat? — hangzott a szomszédok és a józanabb emberek ajkáról az ellenforradalmi duhajok felé. Borzalmas, feledhetetlen este volt ez. A 73 éves világtalan, nehéz fizikai munkában megtört testű Sánta József várta a kegyetlen halált. Most, ahogy beszélgetünk, mindez távoli rémképnek látszik. A kicsiny diófa leveleit játékosan lengeti a szellő, s a levélámyékok, úgy tünde, mintha vitustáncot járnának a folyosó fehér falán. SÁNTA JÓZSEF elvtárs közel hajol hozzám, s csaknem suttogva mondja a szavakat, amikor elárulja titkát, melybe rajtam kívül csak egy valakit avatott még be. — Meg akarom íratni negyven év élményeit, amit a munkásmozgalomban töltöttem — mondja, s ahogy beszél, úgy tűnik, mintha látna a szemeivel. (A későbbi beszélgetés során rájöttem, hogy ez a világtalan veterán „jobban lát” egyes dolgokat, mint akik látnak a szemükkel.) Mielőtt kérdezhetnék, nyugodt, magabiztos hangján folytatja a beszédet: — Molnár Lajossal, egy 26 éves fiatalemberrel, akiből én neveltem kommunistát, már mindent megbeszéltem. Ha á nagy munkaidő befejeződik, a tél kezdetén, amikor majd ráér a Lajcsi is, megkezdem a diktálást. Addig ezekben a csendes órákban lelki szemeim előtt mint egy érdekes film gyorsan pergő kockáin, úgy jelennek meg az átélt örömök, bánatok, harcok, részletesen, élethűen, úgy, ahogy történtek. Megkérem Sánta elvtársat, röviden vázolja, miről lesz szó életrajzi könyvében? — Legjobb lesz, ha az életemről mondok el egyet-mást, s akkor az elv- társ tudni fogja majd a könyv tartalmát — mondja, — miközben cigarettára gyújt. — A NAGYDOROGI nincstelenek között nevelkedtem. S aztán fiatal legénykoromban Újpestre kerültem, az utam a szocialisták táborába, a munkásmozgalomba vezetett 1915-ben az Újpesti Szakszervezeti Bizalmi Testület vezetőségi tagja lettem. 1919-ben az első újpesti vörös vadász zászlóalj politikai megbízottjaként harcoltam. Részt vettem a Tolna megyei tisztogatásokban is. A proletárdiktatúra bukása uitán egy évet ültem Horthy börtönében, két évig pedig internálva voltam. Amikor kiszabadultam, a később vértanúhalált halt Lőwy elvtárssal találkoztam, akit gyermekkora óta ismertem. Rövid időre bekapcsolt az illegális munkába. A háború alatt a medinai hegyen bújkál- tam, nagybátyám pincéjében, a németiek és a nyilasok internálása elől. 1945 január 4-én megalakítottuk a nagydorogi MKP szervezetet. Megválasztottak titkárnak. Kiosztottuk a környező nagybirtokok földjeit. S amikor a termelőszövetkezeti mozgalom életrekelté- sének híre bejárta az országot, mi is termelőcsoportot alakítottunk. A csoport elnöke lettem. 1951-ben elvesztettem a szememvilágát. Azóta is dolgozom a pártban. Amikor az MSZMP-t létrehoztuk, az intéző bizottságba választottak. Ottvagyok a taggyűléseken, vezetőségi üléseken, tanácsokat adok. A KISZ-titkár is gyakran látogat el hozzám, mégis úgy érzem, mintha nem tennék eleget. A vakságom gátol a munkában .. . akkor leszek majd igazán boldog, ha a könyv megírásának nekikezdek. Minden tudásomat beleadom ebbe a munkába, s akkor majd megint minden időmet a munka, az éltető, a boldogító munka köt le. Miközben Sánta József elvtárs az életéről beszélt, éreztem, hogy minden rövid kis mondat mögött ezernyi történet, ezernyi élmény és tapasztalat húzódik. AMIKOR ELBŰCSŰZTAM Sánta József elvtárstól, és a keskeny kis Petőfi utcán ballagtam lefelé, az orosz Pável Korcsagin jutott az eszembe, akinek történetében Osztrovszkij saját életét írta meg. Micsoda felbecsülhetetlen értéket képvisel ez a regény, amelyet Osztrovszkij vakon, tollbamondva írt meg! Sánta József nevét még nem ismerjük az irodalomban. De óriási tapasztalata, élményanyaga alapján bízunk abban, hogy sikerül megírnia a könyvet, amely egyetlen álma, élete legfőbb reménysége, amióta elvesztette szemevilágát. (h-p-t) Aki az elmúlt napokban a lipcsei őszi vásárra látogatott — 81 országból több mint 250 000-en tekintették meg, köztük 10 000 külföldi és 16 000 nyugatnémet érdeklődő — ismét érez hette azt a nemzetközi légkört, amely a kereskedelemnek ezt a metropolisát már évek óta jellemzi. Itt ismét a Kelet és Nyugat közti békés kereske. delem szelleme uralkodott, úgyhogy valóban megilleti az „össznémet és nemzetközi vásár“ cím. EmeUett figyelembe kell venni, hogy az őszi vásáron csupán közszükségleti cikkeket és élelmiszereket állítottak ki. Mégis miért nevezhető méltán „össz- németnek és nemzetközinek?’* Azért, mert a 36 országból érkezett 7145 kiállító közül 1029 nyugatnémet és 664 külföldi volt. A szocialista tábor szinte minden országa küldött hivatalos kereskedelmi delegációkat, úgyszintén Egyiptom és Szíria. Ezenfelül a kapitalista országok számos reprezentatív képviselője folytatott fontos kereskedelmi megbeszéléseket, amelyek jó eredménnyel végződtek. Az NDK külkereskedelmi vállalatainak forgalma messze túlszárnyalta a tavalyi eredményt és az idei célkitűzéseket. Eredetileg 450 millió D- márkás forgalmat irányoztak elő, de több mint egy milliárd D-márkás kontingensre kötöttek megállapodásokat. (Egy D-márka kb. 5 Ft.) A több mint 800 millió D-márkás exportkontingensnek körülbelül fele a szocialista tábor országaira esik. A kölcsönös megállapodások biztosítják, hogy az NDK még ebben az évben például a Szovjetunióból a többi között 1.8 millió tonna gabonát, Csehszlovákiából 500 000 pár cipőt és 25 000 darab Jawa-motorkerékpárt kapjon. A kapitalista országokkal 208 millió D-márka összegben kötött megállapodások — az NDK például Hollandiától banánt, Olaszországtól mandulát és Angliától nemes fát kap — valamint a Nyugat-Németország- gal 196 millió D-márka összegben létrejött megállapodások azt mutatják, hogy a Nyugat és Kelet között igenis lehet az egyenjogúság alapján, mindkét fél számára előnyös kereskedelmet folytatni. Az NDK exportkínálatának sokrétűsége és kiváló minősége vitathatatlan. Angolok kijelentették, hogy az NDK textilárui semmivel sem maradnak el a bécsi textilneműek mögött, amelyek szemükben mércéül szolgálnak. Még a stuttgarti „Deutsche Zeitung und Wirtschaft- zeitung1’ is elismeréssel adózik az NDK exportcikkeinek, különösen a televíziós és rádiókészülékeknek — pedig általában eléggé fukarkodik a dicsérettel. Az idei eredmények azzal biztatnak, hogy az 1958. évi tavaszi lipcsei vásár minden eddigi eredményt túlszárnyal, hogy még több ország küldi majd el képviselőit a Nyugat és Kelet közti híd szerepét betöltő Lipcsébe. Első nap a traktoron • • Délután 5 óra felé jár az idő. A nap már a látóhatár széléhez közeledik. A Kajmádi Állami Gazdaság majorjától álig párszáz méternyire, az országút szomszédságában traktor dohog. Ahogy a fiatal traktorista, Hos- nyánszky György a föld végéhez ér gépével, megáll néhány percre s ez a pár percnyi szünet elegendő arra, hogy beszélgethetünk. — Régóta traktoros már? Miközben beszél, a szerszámládából elővesz egy villáskulcsot, a traktor fényszórójához lép, s gyakorlott mozdulatokkal „meghúz” egy „csavar anyát”. — Legalább ez sem lötyög ezután — mondjai aztán megint felül a traktorra, sebességbe kapcsol és ráereszti a gázt, miközben óvatos, lassú mozdulattal kiengedi a „kuplungot?’. Az egyre jobban távolodó gép után széles sávon forgatja a földet a hármaseke. S az újdonsült traktoros, kék overálos, Svájcisapkás alakja egyre jobban elmosódik, ahogy távolodik gépével az erősödő szürkületben. h Gerolsteini kaland Elmosolyodik mielőtt válaszolna, aztán kiböki: — Már egy egész nap óta az vagyok. Csodálkozunk a válaszon, s ő megint beszélni kezd, hogy felvilágosítson bennünket: — Eddig a szerelőműhelyben dolgoztam, s most nagy szükség van traktorosokra ... el tudom én is vezetni a gépet — teszi hozzá kis idő múlva. — Bírja a traktor? — Három héttel ezelőtt gyűrűztük. Akkor még én is a szerelőműhelyben dolgoztam. Most bírja... nagy erő van benne. Nézzük a nagy darab felszántatlan földet, amelyen a sűrű kukoricaszár- csonkok arról tanúskodnak, hogy itt silókukorica termett aaz idén. A távolból egy másik traktor puffogása hallatszik. — Talán versenyben vannak? — kérdezzük a távoli traktor felé mutatva. Megint nevet, fiatalos, áradó vidámsággal mielőtt válaszolna. — Ha versenyeztünk volna, akkor a mai nap balul üt ki a Tabak Pistának, délben elromlott a traktora, egész délután azt csinálta. Gerolstein nagyhercegsége bájos uralkodónője, Antonia 21. születésnapját ünnepli. Már kora reggel küldöttség keresi fel Antóniát, fiatal lányok, akik fellázadtak a zsarnok törvény ellen, mely szerint azok a hajadonok, akik egy évben születtek a nagyhercegnővel, addig nem mehetnek férjhez, amíg Antonia pártában van. Antonia megígéri, hogy min dent elkövet érdekükben. Ám Bumm Alfonz kancellár és Árgus Márkus rendőrfőnök úgy értelmezi szavait, hogy elhatározta magát a házasságra. Mivel üres az államkassza, természetesen gazdag férjet szedetnének választani Antóniának, Pecunia uralkodóját. De Bummék tévednek. Martin, Pecunia csinos fiatal hercege épp ilyen probléma előtt áll... Antonia álruhában Pecuniába megy, hogy megismerkedjék a számára kijelölt férjjel, a nagyherceggel. Martin ugyancsak hasonló terven gondolkozik ... A vadászzekés fiatal herceg és a vándormuzsikusnak öltözött uralkodónő a határcsárdában találkozik egymással. A csárda egyik termé-t ben éppen Pecunia uralkodója eUen szőnek összeesküvést, hamarosan katonák érkeznek Pecuniából s rajtaütnek az összeesküvő társaságon. Martint és Antóniát letartóztatják ... Közös börtöncellába kerülnek. Egyik sem sejti a másik kilétét, bár mindketten rendkívül fürkészik egymást. Antonia különösen vigyáz mozdulataira, hiszen férfiruhában van, de a hazugságot nem lehet sokáig titkolni. A nagyhercegnő Porter Mónikának adja ki magát s azt mondja, azért indult Pecuniába, hogy férjet keressen magának. Martin sem fedi fel kilé tét, de egy szempillantás alatt rabja lesz a gyönyörű, szőke lánynak. Mindketten úgy érzik, egymásra találtai: és sok harcot leéli vívniok szerelmükért. Szekszárd Mártirok-tere 15-17 Illusztráció Storm: Aquís submersus című ^ könyvéből VASÁRNAPI EBÉD KASZÁSLEVES A kaszáslevest füstölthúsból készítjük. Hozzávalók: 25 dkg csülök, vagy más csontos rész, hagyma, fokhagyma, 1 tojássárga, 1 kanál tejföl, 2 dkg liszt, ecet, só. A jól megtisztított és kiáztatott füs- itöllthúst nagyobb darabokra vágva, teljesen puhára főzzük. Közben belefőzünk egy egészben hagyott hagymát, 2 cikk fokhagymát, amit a végén kidobunk belőle. A liszttel és tejföllel, víz hozzáadásával habarást készítünk,, azzal a levest felfőzzük, ecettel Ízesítjük és egy tojássárgát, kevés levessel elkavarva, hozzáöntjük. ízlés szerint, a habarásba pirospaprikát is adhatunk. Pirított zsemlyekoekával tálaljuk. EGYBENSÜLT FEHÉRPECSENYE ROZSDAMÁRTÁSSAL Hozzávalók: 60 dkg fehérpecsenye, 5 dkg zsír, 1 kis fej hagyma, paprika, só. A fehérpecsenyét hártyáitól megtisztítjuk és besózzuk. A zsírt megforró- sítjuk és a húst mindkét oldalán megsütjük. Utána adunk hozzá egy kis fej apróra vágott hagymát, egy csövespaprikát és állandó víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároljuk, körülbelül másfél-két óra hosszat. Végül zsírjára lesütjük, hogy az egész jól átpiruljon. A húst kivesszük és tálalás előtt a megmaradt rozsdásra sült zsírhoz egy deciliter vizet adunk, azzal jól felfőzzük és tálaláskor a felszeletelt húsra ráöntjük. Burgonya- vagy rizsköretet adunk hozzá. ALMÁSBÉLES Hozzávalók: 30 dkg liszt, 12 dkg vaj, vagy 10 dkg zsír, 2 kanál cukor, 1 egész tojás, 1 kanál tejföl, csipetnyi só. Az anyagokat gyorsan összegyúrjuk, két lapba kinyújtjuk. A nagyobb lapot tepsibe tesszük, s egy marék dióval, vagy finom morzsával meghintjük, rákenjük az alma tölteléket, majd ráhelyezzük a másik lapot és tetejét tejjel, vagy tojással megkenjük és megsütjük. Sütés után deszkára borítjuk, kockára vágjuk, cukorral meghintjük. Melegen tálaljuk. Töltelék: 1 kiló almát magházától megtisztítunk, legyalulunk, 10 deka cukorral addig pároljuk, míg'a levét elfőtte. Fahéjjal Ízesítjük, hidegen kenjük a tésztára. Ezt az összetételű tésztát használhatjuk cseresznyés-, meggyesbélesnek is. Tartósítás TÖLTENI VALÓ ZÖLDPAPRIKA PARADICSOMBAN A tölteni való egyforma paprikákat felsőrészeiktől megtisztítjuk, a belső erezetét kivágjuk, egy-két percre fövő vízbe dobjuk, hogy gyengén megpiruljon és többet tudjunk az üvegbe elhelyezni. A víztől jól lecsurgatjuk, egymásba dugdossuk és üvegbe helyezzük * és frissen főzött, forró paradicsomlével leöntjük. Borsószemnyi szalicilt teszünk a tetejére és forrón lekötjük. Szárazgőzben tartjuk, amíg kihűl. Egy üvegbe csak annyit rakjunk el, amennyit egyszerre felhasználunk. VEGYES LEVESZÖLDSÉG SÓBAN Mindenféle leveszöldséget veszünk e célra 1 kg petrezselyemgyökeret, 2 kg sárgarépát, negyed kg zellert, kalarábét, karfiolt, hagymát, kelkáposztaleveleket, héhány zöldpaprikát. Mindezeket ledaráljuk és kilogrammonként 25 dkg sót számítva megsózzuk, pár órát állni hagyjuk, azután üvegekbe rakjuk. Zöldség-, csontlevesnél, friss zöldség helyett használjuk. A gazdaasszony munkáját nagyon megkönnyíti, amikor nincs idő a zöldség megtisztítására. HUMOR Angol vendéglőben éjszakázik a skót. Másnap megkérdi a vendéglős, jól aludt-e — Pompásan! — válaszol a skót. — És a vacsora ízlett? — Felséges volt. — És a reggeli? — Az is nagyszerű volt. — És mi a véleménye tíz shillingről? A skót arca felragyogott: — Az lenne még az igazi meglepetés! Stefan Zweiget Bécsben felkérték barátai, tartson nyilvános előadást vagy olvasson fel új művéből. Zweig a következő indokolással utasította ezt vissza: — A második figyelmeztetés óta nem tartok előadásokat. Utolsó felolvasásom alkalmával ugyanis észrevettem, hogy egy hallgató titokban megnézte óráját. Ez volt az első figyelmeztetés. Néhány pillanattal később egy másik hallgató füléhez tartotta óráját, mert bizonyára azt hitte, megállt. Ez a második figyelmeztetés egyszer smindenkorra elég számomra. Elvből nem tartok több előadást!
