Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-11 / 213. szám

1957 szeptember 11. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 A Duna festőjénél CSENDES koraőszi délután volt, amikor felkerestük Cencz Jánost, megyénk neves festőművészét hátai otthonában. Rég jártunk már itt s most kellemes meglepetés fogadott bennünket: egészen más, mint amit utolsó ittlétünkkor láttunk. Akkor egy szűk kis szobába vezetett ben­nünket a művész felesége, most pedig tágas terraszról köszönünk be valamelyik szobába a három, közül, mert senkit nem látunk kint. Kopo­gásunkra a mester felesége jön ki és ismerősként üdvözöl bennünk- ket s vizsgálódó tekintetünket kö­vetve, megjegyzi: — Igen, az új házunk. Nemrég készült el. ■. Kerestük a művészt, de nem ta­láltuk a ház körül. Kimentünk az udvarból a hátulsó kapun, s előt­tünk fodrozott a Duna holt ágának szürke vize. Ott áll 0 is a parton, nézte a vízen úszó kacsákat, a túlsó part fáinak rozsdásodó leveleit, a Dunát, amely számára mindig új, örök ihlető. Rajtakaptuk, amikor új témát, új ihletet adott neki ez a sokszínű csend. Bent, a most már szépen elrende­zett szobában ülünk le a festőáll­vány elé, melyen egy lealapozott kép vár kidolgozásra. Dunai tájkép lesz belőle ... Tudjuk, hogy beteg volt, mégis kíváncsiak vagyunk rá, hogy az utóbbi időben milyen tervek foglal­koztatják. Vannak-e kidolgozásra váró témái, elképzelései? Megkér­deztük tőle, s ő szavak helyett kész vázlatokkal válaszol. Egy köteg pa­pír közül apró, vásznakat vett elő, s nyújtja felénk. Az egyiken kuko­ricatörést, a másikon jühnyájat, a harmadikon az eke előtt hajlott­hátú ökröket... látunk. Aztán egy másik vázlat, amelyen ismét a pász­tor látható a juhokkal. — Ez a téma erősen foglalkoztat az utóbbi időben. Tanulmányoztam is már — mondja. Ki-kimegyek a szigetre, s ott mindig találkozók ezzel a képpel. Lefestettem, mert annyira szép. A TERVEK, vázlatok valameny- nyije a falusi élettel kapcsolatos, meg is kérdeztük ennek okát, mert régebbi munkáiban igqn változatos témát dolgozott ki- — Most a falusi életről akarok, fes­teni ... — mondja. — Miért? — Sok szép pillanattal találkozik itt az ember, amit bűn lenne nem megf esteni... Van még mondani­valóm — mondja. Félreértjük elő­ször és várjuk, hogy szóljon, de ő mosolyog s hozzáteszi: — a pemzli- vet. Aztán megnézzük a régi képeket, a Párizsban díjai nyert aktot és a többit, s ő mesél apró, érdekes tör­téneteket a képeiről... — Fiatal festő koromban, — mesélte többek között, — Pesten egyik délelőtt tele­fonált egy barátom hogy jön hoz­zám egy színésznő, képet akar ven­ni. Gondoltam, jöjjön, úgyse vesz, majd csak nézelődik. Jött Is, és egyik aktom előtt megállt. Azt mondja: Tetszik nekem ez a kép, mennyi az ára? Negyvenezer koro­na, mondtam, nagyon nagy pénz volt akkor, hogy magam is megijed­tem tőle. Rámnézett és kérdezte, hogy nem drága egy kicsit? Mire engedtem volna belőle, mar ki­mondta, hogy megveszi és még két- 3 kisebb képet is félretetetett, hogy küldjem el a lakására. Mint később megtudtam, Beker Béby volt. Akkor már nem csodálkoztam rajta, hogy ennyit adott a képért. Volt neki mi­ből ■.. NEM PANASZKODOTT csak szomorúan annyit jegyzett meg, hogy valamikor állandó kiállító volt Pesten, s most nem tud bejutni. — Érthetetlen közömbösséggel fogad­ják képeit, amif felküld ,mindre ta­lálnak valami kifogást... Most egy bajai kiállításra készül, melyet a bajai festők rendeznek s őt is felkérték, hogy vegyen részt a kiállításon. Dunai tájképekkel vesz részt, s hisszük, hogy sikerrel, mert a nagy Duna hullámainak csalogató szelídsége éppen úgy megtalálható képein, mint áradó kegyetlensége. A füzeseket ,halászokat, mosó asz- szonyokat — akik mellett napról napra elmegyünk és nem vesszük észre, hogy milyen szépek, az ő ecsetje nyomán ismerjük meg szép­nek, gyönyörűnek. B. G. Örömök, tervek, gondok a dombóvári fütöház KISZ-szervezetének életében AZ EGÉSZ MEGYE — főleg a vas­utas fiatalok — jól ismerik a domb­óvári 12 ifjúsági brigádot, amelyek országos viszonylatban is igen kiváló helyezéseket érnek el. A vasutasnap tiszteletére indított versenyben a fia­talok a többi között egy 6 hengeres légszivattyút javítottak meg, amit egyébként Budapestre, a főműhelybe kellett volna szállítani javítás végett. Nagy becsülete van annak, aki a Dombóvári Fűtőház KISZ brigád­jai egyikének tagja lehet. Még az idősebb dolgozók is büszkék arra, ha a fiatalok brigádjaiban dolgozhat­nak. Öröm ott dolgozni. A fiatalok főleg egymás munkáját segítik. A fiókműhelyben dolgozó KISZ brigá­dok elsősorban az ifjúsági brigádok mozdonyait javítják. DE NEMCSAK a termelésben vannak a legjobbak között. A KISZ szervezetnek, amelynek ötven tagja van, s ezek közül 47 közvetlenül a termelő munkában dolgozik, máris jelentős sikere van a fiatalok ösz- szefogásában, szervezésében, nevelé­sében. A KISZ szervezet vezetősége arra törekszik, hogy a közeljövőben hetenként megtartandó ifjúsági napo­kon olyan kérdésekkel foglalkozza­nak, ami a fiatalokat érdekli. Ezért a fiatalok körében közvéleménykuta­tást végeztek a szervezet vezetői. Legtöbben az irodalom iránt érdeklőd Ülést tart az MSZMP Városi Bizottsága Pénteken délután két órakor ülést tart az MSZMP Szekszárcl városi Bizottsága. Napirendi pontként a városi tanács államhatalmi, tömeg­szervezeti és közigazgatási munkája szerepel. A vitaindító előadást Kal­már József elvtárs, a városi tanács elnöke tartja. tek. Sc.k fiatalt foglalkoztat a szere­lem és a házasság problémája is. Nem igen marad el ezek mögött a magyar történelem iránti érdeklődés sem. A vezetőség úgy döntött, hogy ezeket a kérdéseket a TTIT előadóival, if­júsági nap keretein belül megvitat­ják. A KISZ VEZETŐSÉGE gondosko­dott a fiatalok sportolási lehetősé­geinek biztosításáról is. Kétfordulós házibajnokságokat írt ki. A vasút fiataljai között az asztalitenisz, a röplabda és a sakk a legkedveltebb sportágak. Újabb terveik is vannak. A fiatalok nagyon szeretnének meg­ismerkedni a rádiótechnikával, a mo­torokkal és szeretnének lövészkört is alakítani. A szervezet saját tagjai so­rából tud előadókat biztosítani, csu­pán a felszerelés hiányzik. De amint Szóródi Ernő elvtárs mondja, addig nem nyugszanak, amíg ezeket az igényeket is ki nem elégítik. * AZ ÖNÁLLÓAN készített tervek fokozatos megvalósítása mellett, ame­lyek erőteljesen fejlesztik a fiatalok önállóságát, kezdeményező készségét, vannak erők, amelyek akarva, aka­ratlan, fékezőleg hatnak. Az egyik ilyen probléma, hogy a vezetők nem minden esetben veszik figyelembe a fiatalos lendületet. Igen népszerűek a KISZ brigádok, mégis vannak, akik a fiatalok megkérdezése nélkül meghatározzák, kik lehetnek az ifjúsági brigádok tagjai. Több eset­ben minden indok nélkül visszauta­sítják a fiatalok kérését. Ilyen egy­személyi döntés nyomán több KISZ- tagot tartottak távol rövidebb, hosz- szabb ideig a saját brigádjuktól. S a fiatalok egyike-másika a helytelen döntés után meg is kérdezte a gazda­ság vezetőket: ;„Van valami bűnöm, amiért nem lehetek az ifi-brigád tagja?“ De mást is fájlalnak a fiatalok. A vasutasnapra kezdeményezett ver­senyben jól megállták helyüket, de senki még csak egy dicsérő szót sem szólt munkájukról. Nem vártak ki­tüntetéseket, jutalmakat, mert tud­ják, hogy a végzett munkáért a meg­felelő bért megkapták. De azért ak­kor, amikor mások munkáját elis­merték, jutalmazták, jól esett volna nekik is a dicséret. * ÖRÖMÖK, TERVEK, gondok — ezek jellemzik a Dombóvári Fűtőház KISZ szervezetének' életét. Az örö­mök és a tervek az önálló aktív szer­vezeti élet eredményei — a gondok, amelyek részben a gazdaságvezetők részéről a megnemértés miatt jelent­keztek, már mólóban vannak. De gondok lesznek ezután is — az önál­lóan kidolgozott nagyszerű tervek megvalósításának gondjai. De ezek a gondok örömet okoznak a dombóvári fűtőháznál a fiataloknak és időseb­beknek egyaránt. K. Balog János „Ezt láttam Spanyolországban ! • • Nicola Sansone olasz újságíró beszámolója a spanyol nép nyomorúságáról és harcáról Harcát a nép most nélküled víjja, hej Federigo Garcia! Radnóti Miklós A kép üres kocsmahelyíséget áb­rázol, a szegényes asztal mellett megtört, szomorú munkás ül. Előt­te a jellegzetes kétnyakú spanyol üveg, benne a maradék borral. Mire gondol az öregedő munkás? Talán arra, hogy még két deci borra már nem futja a pénzéből, mert a mai Spanyolországban nemcsak a bor, de már a kenyér is luxusnak számít. Talán a holnap jár eszében, amely­ben ugyanúgy nem lesz öröme, mint az elmúlt napban. Alacsonyak a „Becsülete ran az egész családnak44 30 év az állategészségügy szolgálatában A Sántha körállatorvos a Petőfi utcában lakik — adja meg a felvilágosítást érdeklődésemre egy­idősebb néni. Könnyen megtalálhat­ja, hisz mindenki ismeri a faluban. — Sántha Gergely állatorvost nem­csak ismerik, de szeretik is Pince­hely községben az egyéni gazdák, a Rákóczi Tsz tagjai, a Dombóvári Sertéstenyésztő gyánti telepének dol­gozói, amely szintén az ő körzeté­hez tartozik. — Nem hiszem, hogy lehet két olyan állattartó gazdát találni a falu­ban, akinek az udvarában ne fordult volna meg a mi állatorvosunk — mondja Lestár bácsi. Mert ő nem­csak olyankor látogatja ám az udva­rokat, amikor — ne adja isten — valami baj van, hanem jártában, keltében is be-benéz egy-egy udvarba egy kis beszélgetésre és gondolom azért, hogy megnézze az állatokat. — Nem is emlékszem arra, hogy mostanában lett volna valami komo­lyabb állatelhullás, azaz, hogy volt egy a tavasszal, amikor egy ló dög­lött meg, de az is csak azért, mert a gazdája későn ment az orvoshoz, ami­kor már nem lehetett segíteni a ba­jon. Mert ilyen is van ám ... Pedig eddig nem igen kellett az állatorvosi szolgáltatásokért fizetni. Sántha Gergely körállatorvosban bíznak az állattartó gazdák, kikérik tanácsát nemcsak az egészségüggyel, hanem a takarmányozással kapcsolat­ban is. Sőt most már az asszonyok is rászoktak arra, ha valami rendelle­bérek, sovány a kereset és minden méregdrága — ez a mai Spanyolor­szág. Ezt írja a Zeit im Bild hasábjain nagy képes riportjában Nicola San­sone, a neves olasz újságíró, aki vé­gigjárta Franco Spanyolországát. Mit látott a távoli és romantikus Hispániában, amelynek nevére An­dalúzia jut eszünkbe, a tüzes spa­nyol tánc, Carmen, a bikaviadalok, Don Quijote és a roppant gazdag spa nyol irodalom, de mindenek előtt egy hősi nép nevét idézi Hispánia neve, egy népét, amely küzdött a szabadságért, de el kellett buknia a nemzetközi reakció összefogása miatt. A mai Spanyolország minden pil­lanatában magán viseli annak a nemzeti tragédiának bélyegét, amit az elvesztett szabadságharc jelent. Madrid szomorú, mert a régi spa­nyol jókedv végleg elveszett, az em­berek arcáról eltűnt a mosoly. A rozoga, kiöregedett villamosokon csüggedt és reménytelen emberek ülnek s a járókelők között minde­nütt rendőrök és papok. Franco Spa nyolországának ők a legjellegzete­sebb képviselői. Franco rendőrálla­ma a papsággal fogott össze. A rend őrség éberen őrködik s a legkisebb gyanús megmozdulást is elnyomja, a papság pedig minden földi javak él­vezője, hisz Spanyolország legna­gyobb földesúra ma is az egyház. Nicola Sansone egyik fényképen ezért ül mosolyogva egymás mellett a pap és a rendőr, a terrorállam két jellegzetes képviselője. Francoék jól tudják, hogy hatal­mukat csak a terrorral tudják fenn­tartani. A hitleri fasizmus utolsó európai fellegvárában mélységes nyomor van: a spanyol gazdasági élet teljesen csődbe jutott. Miben bízhat Franco? Nicola Sansoni sze­rint a Franco-rezsim utolsó remé­nye az Egyesült Államok nagyará­nyú gazdasági segítsége és az ezzel járó NATÖ-tagság. Az amerikai po­litika azonban még nem látta elér­kezettnek az időt ahhoz, hogy Fran- coéknak nagyobb gazdasági segítsé­get adjon, jóllehet a spanyol fasisz­ta diktátor kész örömmel beleegyez­ne minden feltételbe. A madridi utcán rendőrjárőrök po roszkálnak, a nép azonban nem ad­ta fel a reményt, hogy visszaszerzi elveszített szabadságát. Az illegali­tásban dolgozó kommunista párt ve zetésével nagy tömegmozgalom in­dult Spanyolországban, amelyben minden antifasiszta erő részt vesz. A spanyolok emlékeznek a szabad­ságra s emlékeznek nagy nemzeti költőjükre, Federigo Garcia Lorcá- ra. akit Franco terrorlegényei gyil­koltak meg. Lorca nevét hangosan nem szabad kiejteni Franco Spa­nyolországában, de versei ott élnek a nép szívében. Annak a népnek a szívében, amely a mi Radnóti Mik­lósunk szép sorai szerint most Fede­rigo Garcia nélkül vívja a harcát. Az első vevők az új csemegeboltban Hétfőn reggel nagyszámú közönség gyűlt össze a Bajcsy Zsilinszky ut­cai bérháznál. A nyolc órát várták azok a szekszárdiak, akik elsőként akartak vásárolni Szekszárd új, legkorszerűbb csemegeboltjában. A gyö nyörű, kivilágított kirakatokról már vasárnap este is tudhatta minden arrajáró, hogy az üzlet már teljesen kész, árúval megtöltve várja más­nap reggeltől a vásárlókat. Pontosan nyolckor megnyíltak az ajtók, a bolt pillanatok alatt meg­telt. Volt miben gyönyörködniök a bolt első vendégeinek. A korszerű neonvilágításban, a belső kirakatokban és legfőképpen az áruval meg­rakott állványokban, pultokban. Akadt dolga mindegyik kiszolgálónak, a bolt összes alkalmazottjának. Csak az első vásárló-hullám végén tud­tunk néhány szót váltani Rottler Tiborral, a bolt vezetőjével. — Nem csak abban, amit itt látnak, mutatkozik meg, hogy ez a leg­korszerűbb csemegeboltja a városnak — mondja. — A raktározást is a legcélszerűbben tudjuk megoldani. Két — a boltból nyíló — raktárhe­lyiségünk és négy helyiségből álló pincénk van. Az érkező árukat nem kell a bolton keresztülvinni, azokat hátulról szállítjuk a raktárakba. A bolthelyíségből nyílik a dolgozók öltözője és mosdója. Rövidesen meg­kapjuk a villany-hűtőszekrényt, amelynek hűtőberendezésével a szekré­nyen kívül a pulton elhelyezendő üveg hűtővitrint is tudjuk majd hű­teni. — A további terveik? — Szeretnénk minél jobban kielégíteni a vásárlók igényeit, hogy megszeressék. a környék lakói boltunkat. Jelenleg százötvenezer forint értékű árukészletünk van, de ezt hamarosan duplájára háromszázezer forintra növeljük Közben újra megtelik a bolt vevőkkel, dolga akad ismét a boltveze­tőnek is, aki talán a legjobban örül az új üzletnek. nességet tapasztalnak a majorságban, azonnal jelentsék. j£un József né baromfiállománya az egyik napról a másikra elkezdett „szomorkodni”. — Nincs itt sok várakozásra való dő Juliska, beoltjuk az összes barom­it, azokat is, amelyek egészségesnek átszanak, mert úgy néz ki, — észes az egész baromfiállo- nány — állapította meg az orvos s azonnal munkához látott. Másnap i Kassai utcából jelentett hasonló tü- letet Berta Ferencné, aki szintén ar- a kérte az orvost, hogy végezze el i védoltást, mert mint mondotta, gén nagy kára származna abból ia a fáradsággal és költséggel fel- levelt baromfiállománya elpusztul­ta. Az állatorvosnak ilyenkor ok- lyomozó munkát kell végezni. Meg teli állapítani azt, honnan eredt a tetegség, esetleg nem-e a szomszédos ózségből hurcolták be a betegsé- et. Ezután a gyűrűoltás következik, mi azt jelenti, hogy a fertőzött ut- ák, udvarok környékén védőoltást égeznek. z állatorvosok sokszor .igen ne­héz körülmények között az is- állókban, az udvarokon, ólakban — tem éppen steril környezetben — égzik munkájukat. Sokszor előfor- ul, hogy az udvaron végez műtétet, lyénkor segítőtársa és asszisztense feleség, aki nagy szakértelemmel ertőtlenít és adja kézre az operá- íshoz szükséges műszereket. — nem amolyan nnnyasnoao, Ke- nyeskedő asszony ám a mi állatorvo­sunk felesége — mondja Lestár bácsi. Igazi állatorvosné, aki nem iszonyo­dik és ájuldozik egy gennyes daganat nak a látásától. Úgy segít az urának, mintha ő maga is ezt tanulta volna. Meg is van a becsülete az egész csa­ládnak, tartsa meg az isten őket so­káig jóegészségben — mondja az öreg. Sántha Gergely körállatorvos 30 év óta látja el körzetében az állat- egészségügyet. ötezer darab sertés, 1500 birka, 1800 szarvasmarha és közel 3000 darab ló egészségére ügyel fel nagy lelkiismeretességgel és hoz­záértéssel. Fáradhatatlan szorgalmá­val a lakosság szere te tét és megbecsü lését vívta ki, s augusztus 20-án ő is ott volt a parlamentben azok között, akiket a jó munka elismeréseképpen a Magyar Népköztársaság Munkaér­dem Éremmel tüntetett ki.

Next

/
Thumbnails
Contents