Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-08 / 211. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 szeptember 8. Miért magasak Bonyhádon a piaci árak? tésük. (És most .bizonyára azt mondják, nem kifizető a káposztatermelés.) A magasabb árakra magyarázatot ad részben az, hogy a járás területén csak kis mennyiségben terem gyümölcs. A járás mintegy 60 000 holdat kitevő termő- területéből csupán 1200 hold a szőlő, többnyire az is direkttermő, almát a magánárusokon kívül csak az istván- tnajori termelőszövetkezet visz piacra. Holott éppen a bonyhádi Járás az, ahol a legtöbb az olyan terület, amely alig alkalmas szántóföldi művelésre, kifizetőbb lenne, ha azon gyümölcsös lenne. Erről azonban megfeledkeznek a termelőszövetkezetek. A földművesszövetkezeték tevékenysége a gyümölcsellátás L tekintve, megint majdnem a semmivel egyenlő. Kisvejkén például nagyon sok az őszibarack. A gazdák viszont nem tudnak mit csinálni vele, egynek-egynek nincs annyi, hogy megérné beszállítani Bonyhádra. Helyben nem tudják értékesíteiVi, a földművesszövetkezet viszont — még ezután kezdi meg a felvásárlást — amikor már egyébként is alacsony lesz az ára. Gyakorlatilag ennyiből áll a földművesszövetkezet piaci árszabályozó tevékenysége. Kevés gyümölcs terem a járás területén, de a földművesszövetkezetek még ezzel sem tudnak megfelelően gazdálkodni, kereskedni. Ezért van az, hogy a bonyhádi piaci árak magasabbak, mint a megye, az ország más vidékein. B. I. Három nevelő a nevelés új vonásairól éhány nappal ezelőtt valamennyi iskolában megkezdődött az új tanév. A szokásos éveleji nehézségeken túl nem kis gondot okoz úgyszólván valamennyi nevelőnek: hogyan emeljék még jobban az iskolai oktatás színvonalát, melyek azok az eszközök, amelyekkel legeredményesebben lehet igaz hazaszeretetre, saját népe és minden dolgozó iránti szeretetre nevelni a gyermeket. Ebben a gondban a pedagógusokkal osztozik az egész társadalom. Gyermekeink gondolkodáSmódja — ha szabad kis túlzással azt mondanom: világnézete — nemcsak iskolai kérdés, hanem társadalmi ügy. Éreztük ezt akkor, amikor az ellenforradalom mételye nem kerülte el fiatatalsá- gunk lelkét sem. A jelenlegi állapot ismeretes, a célt is látja minden nevelő, de a módszerek, az eszközök, a hogyan*’ még nem egészen tiszta, az még sokszor vitatott. Ezért kerestünk választ ezekre a kérdésekre, amikor megkérdeztük három nevelő véleményét. Bárd Flórián, a Megyei Tanács Művelődési Osztályának helyettes vezetője az oktatási vezető szemével nézi a feladatokat, elvi síkon azonnal rendszerezi a tennivalókat. — Az első feladat, hogy a gyermekkel szülőföldjén keresztül szerettessük meg hazáját. Minden tanuló ismerkedjék meg községének történetével, földrajzával, életével. A második: kellő átéléssel, helyes szemlélettel tanítani a történelmet és a természettudományos tárgyakat. harmadik feladat: a példamutatás. Az iskolák egyes osztályai eddig is választottak névadót: például „Kölcsey-osztály“, de a névadóról néhány életrajzi adaton kívül nem sokat tudtak. Megismertetjük a gyermekeket a névadó életével, munkájával, jellemével, felfogásával. És úgy neveljük őket, hogy lássák: Ezek a nagy emberek fáradságos munka és harc árán érték el sikereiket, nem hullott készen ölükbe az eredmény. Undi Károly szekszárdi gimnáziumi tanár a pedagógusmunka egyik legnagyobb nehézségéről beszél: „Két erő küzd a gyermek felfogásáért, gondolkodásmódjáért. Az egyik az iskolai nevelés, amely — ha akadnak is néha hibák benne — szocialista szellemű, a másik a szülői ház, a társaság, egyszóval az iskolánkívüli társadalom. Ami hatás erről a részről éri a gyermeket, nem mindig egyértelmű, sokszor szögesen szembenáll az iskolai neveléssel. Ami náci* onalista, soviniszta megnyilvánulás történik a gyermekek részéről, annak gyökereit az esetek túlnyomó többségében az iskolán kívül lehet megtalálni.*’ Az elvi meghatározások fontosságát nem lehet elvitatni, ez nyújt a munkához alapot, de a nevelés végeredményben a módszerekben, a formákban ölt testet. A módszerekről szól Kern József, paksi általános iskolai tanár. — A szülőföld megismertetése nálunk nem kis nehézségekbe ütközött. Az iskolákban tanító pedagógusok többsége nem paksi. Az elmúlt években elmulasztottuk velük m'egismertetni a községet. Most először ők ismerkednek meg Pakssal, aztán majd tökéletesebben tudják továbbadni a tanulóknak. M ár a múlt évben is szerveztünk kirándulásokat, az idén még gyakrabban rendezünk. Először Paks környékére, aztán hazánk más tájaira. A szomszédos népek életének megismertetésére, megszerettetésére igen jól fel tudjuk használni a hajósgyerekek élményeit, akik nyári szünetekben elkísérik szüleiket a szomszédos országokba. Az új tankönyvek lényegesen jobbak, mint a régiek. A tankönyvek örökérvényű, sarkalatos igazságokat tartalmaznak, nem szükséges minden áron való, erőszakolt aktualizálás. Bízzák ránk, nevelőkre, hegy az általános tanításokat a mai életre vonatkoztassuk, mint ahogy azt meg is tesszük. Röviden — közhasználatú szóval élve, — dióhéjban ez az, amit a három nevelő, akik a pedagógia másmás posztján végzik munkájukat, elmondott. Nem lenne helyes a szakemberek véleményéhez bármit is hoz zátenni, értékelni, vagy valamiféle összefoglalást tenni. Csak annyit mondhatok, mintegy jelentésképpen: Sok emberrel beszéltem, a felsoroltakon kívül is, és azt tapasztaltam, hogy az úgynevezett „konszolidálódási folyamat*’ már a múlté, legfeljebb elvétve akad csak „vitás kérdés“, a nevelők figyelme teljesen a tanítás felé fordult és soha ennyi felelősséggel nem keresték az alaposabb, a színvonalasabb oktatás módszereit. pedagógusok zömükben rátaláltak a helyes útra, de azok a hatások, amelyek az iskolán kívül érik a gyermekeket, sokszor percek alatt képesek lerombolni hosszú hónapok munkáját. Megszüntetni az iskolai nevelés és az iskolán kívüli nevelés kettősségét, az már csak részben a pedagógusok feladata, ez már az egész társadalom ügye. Le tényei György Kéxrekerült a bölcskei féltékeny ségi gyilkosság tettese Halálosvégű féltékenységi dráma végére tett pontot a rendőrség nyomozása. Ez év július 25-én Bölcske községben Szijj Jánosnét a hajnali órákban lakása előtt vértócsában fekve találták meg a szomszédok. A kihívott orvos csak a halál beálltát tudta megállapítani. Az áldozaton 18 sebet találtak. A nyomzás megállapította, hogy Szijjnét komasszonya, Monori Istvánná baltával és vaslapáttal verte agyon. A komaasszony szerelmi viszonyt folytatott az elhunyt férjével, Szijj Jánossal és tettét azért követte el. hogy a feleségtől megszabadulva, összekerülhessen a férfival. A tettest a rendőrség őrizetbe vette és annak kiderítésére, hogy nem történt-e felbujtás, a nyomozás még folyik. Tizenhét terhelt előállításával befejeződött a Tamási Erdőgazdaságban folytatott nyomozás. Ez a bűnszövetkezet több mint 200 000 forint kárt okozott a népgazdaságnak. A BONSZÖVETKEZET VEZETŐJE az erdőgazdaság agronómusa, Halmos Péter, aki alárendelt dolgozóit 1955 nyara óta arra kényszerített, hogy a lakására szállítsanak terményeket. Kudari János brigádvezető készségesen télt elege az utasításnak, mivel tudta, ha a vezető lop, akkor ő maga is ezt teheti minden veszély nélkül. így Halmos lakására különböző ürügyekkel 50—60 mázsa terményt szállítottak a gazdaság vagyonából. Halmos azonban gavallér volt és nem volt szűkmarkú a gazdaság kárára. Botos István fogatos a szállításért két zsák árpát, Yégb Ferenc fogatos egy zsák árpát kapott ajándékba, a hallgatás díjaként. Halmos látva a könnyű pénzszerzés lehetőségét, a gazdaság lovait elcserélte ismerősei lovaival és azokat selejtezte ki, mint a gazdaságét. Ezzel igen jól jártak az ismerősök, de az erdőgazdaságnak több mint tízezer forint kárt okozott. Halmos szövetkezett Slégli Béla üzérkedő ingyenólővel és azzal elmentek az Alsólepcrdi Állami Gazdaságba, természetesen az erdőgazdaság kocsijával, vásároltak az erdőgazdaság részére öt híBefejeződött cs nyomozás a Tamási Erdőgazdaságban garázdálkodó bűnszövetkezet ügyében Meglepő az a tény, hogy Bonyhádo: magasabbak a piaci árak, mint a megye vagy az ország különböző részein. Es nemcsak egyes időszakokban van így hanem egész éven keresztül. Bonyhádoi például még hat forint volt egy kik paprika ára, Budapesten pedig már há rom forintért lehetett vásárolni. Mi as oka a nagy árkülönbségnek? Részben az a magyarázat, hogy Bony hád és környéke lakossága — bánya vidékről van szó — igen jól keres, ép pen ezént megfizetik az árakat. Ez min denesetre a legelső indok, — de nem i leglényegesebb indok. Nyilvánvaló do og. hogy mindenki annyiért kénvteler megvásárolni a szükséges élelmiszert amennyiért megkapja. Ha a konyhád dolgozók, a nagymányoki bányászok olcsóbban kapnák meg az élelmiszert, bi- convára nem mondanák, hogy „én pedig öblít-': akarok érte adni”. Másutt kel :ehát keresni a magasabb piaci árak fő- >kát, és — meg is lehet találni. A magsabb árak oka nem annyira a jó kereset, mint inkább a kevés felhozatal. Végig kell csak menni a piacon. Az árusok nagy többsége magán-árús, magán ;ermelő. A szocialista szektorokat, a termelőszövetkezeteket, a földművesszövet fezeteket alig lehet felfedezni. Nem is csoda. Kertészettel csak a bonyhádi tér neüőszövetlkezetek foglalkoznak, a több: cömyékbeli tsz — habár lehetőség volns •á — nem foglalkozik kertészettel. Tavaly a cikói termelőszövetkezet még vitt 3e árut a kertészetéből, azonban az ellen- orradalom hatására feloszlott ez a szövetkezet. A piacot így főleg a magán- fertészek uralják, a termelőszövetkezetek élhozatala kevés. A földművesszövetkezetekkel is ha- tonló a helyzet. Egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben foglalkoznak felvásárlással, pedig éppen az árszabályozásban Jutna nagy szerep á földmüvesszö- vetkezeteknek. Jgyanis nagymennyiségű áru piacravite- ével, olcsóbb árakkal befolyásolhatnák i piac alakulásált. Ennek viszont éppen az ellenkezőjét eszik. Nem arra -törekednek, hogy nagv- ömegű árut olcsóbban vigyenek piacra, tanem kevesebbet, de drágábban. Intőbb árufelesleg jelentkezik náluk, de íem hajlandók leszállítani az árakat. A kertészeti termelő és felvásárló szövetkezet például nem hajlandó három forinton alul adni a paradicsomot. Vzzal érvelnek, nem baj, ha megmarad, egalább feldolgozzák maguk és télen hozták forgalomba magasabb áron. Vagy ittvan a váraljai termelőszövetkezet esete, (mely ezreket fizetett rá a spekulációra ügyszerre érett be nagymennyiségű ko- ■ai káposzta, akkor, amikor még három érint volt kilójaj Ahelyett, hogy az igész mennyiséget egyszerre piacra dob- ák volna, három forintnál valamivel ilcsóbb áron — mérsékelték volna n náci árat — ők is három forintért kezdők árusítani kisebb mennyiségekben Aztán hirtelen leesett a káposzta ára — Imikor mindenhonnan nagy mennyiségien került piacra,' a termel őszövetkezel s kénytelen volt a káposzta zömét egy- érintős áron „elpotyázni”. Ha előre- átóbbak, nem lett volna olyan ráfizeIV. A puszta asszonyai ilyenkor tíz őrs után. nár rendszerint nagyon izgatottak. Közeledik az ebédvivés ideje és az asszo- lyoknak legalább annyira törvény pon- ;os időre megjelenni a kukoricaföldön vagy a kaszálóknál, mint ahogyan férje íruknak kötelessége pontosan felkein íajnalban és kimenni az istállóba etetni 3k ugyan nincsenek szerződve papíron le könnyen kiadják az útlevelét annal i béresnek, amelyiknek a felesége nem érkezik meg pontosan az ebéddel ét aniatt később akar megállni ebédelni [gy aztán a feleség megbecsülése is nem rtolsósorban attól függ, hogy pontosai érkezik-e az ebéddel. Az asszonyok ilyen kortájt még attól is óvakodnak, bog) egymással szóba álljanak és megvitassák a legfrisebb pletykát. Ezért áztál Sütvény-pusztai asszonyoknak sem kellett egyéb, mint hogy egy furcsa jőve vény tartóztassa fel őket a nagy kapko iásban. — Hordja el magát innen, mert mindjárt a fejéhez repítem ezt a cseréptálat Vigye a verseit az urakhoz, ne minké traktáljon ilyen bolondságokkal. Igv fogadták a jövevénvt az egyik kö zös konyha ebédfőzői, dehát az kicsi sem látszott sértődöítltnek a „barátságos’ fogadtatás után. Sőt, türelmesen megvárta, míg az aszonyok haragja egy kicsit elcsitul. Közben körülfogta a pusztí ifjú nemzedéke, a házak körül őgyelgi rongyos ruhájú, vagy éppen meztelei apróságok sokasága. Csak ezután szólt: Az idei alma Nagyon férges, Mondja asszonyom — Miért olv méraes? :ót. A hízókat azonban továbbadták ; amási termelőszövetitkezetnek magasabl ron és így minden munkaköltség nélkü 780 forinton osztozkodhattak. Halmos agronómus IÜ SEGÍTŐTÁRSA, KUDARI JÁNOÍ irigádvezető, az ellenforradalom alatl aint nemzetőr tevékenykedett. Résztvetl rendőrtisztek letartóztatásában, de nen eledkezett meg a becsületes párttagok éí lártvezetők figyeléséről és felügyele érői sem. Halmos kiszolgálása méláit ő maga sem feledkezett meg rról, hogy ott lopja az erdőgazda- ág vagyonát, ahol csak tudja. „Áldásos’ aűködése során mintegy 30 mázsa kuko- icát, árpát, zabot lopott és adott el izenkívül egy kocsit és lószerszámot i: llopott és eladott. Márkus Gyula volt bőrkereskedő öröm nel társult velüik, mert ő maga is bátrar ophatott, nem kellett félnie az ellenőr- éstől. Ollthon cipészmesferséget folyta- ott és ehhez természetesen az anya ot az erdőgazdaság raktárából biztosi otta. Nyers szarvasbőröket vitt el a rak árból és azt Szöllősi János Pári-i zug ímárral készíttette ki. A zugtímár jó ;eresett, lakásán 630 kvadrát kikészílet lőrt találtak, ami mind az erdőgazdaság iól, illetve üzérek által, engedély nélkü evágott állatok bőréből származott. Már ;us a raktárból ellátta a barátokat min clennel, ami csak kellett nekik. Lepedő, takaró, nem számított. Márkus ágyában is tíz takaró volt, hogy puhább legyen. HA ILYEN VOLT A VEZETÉS, nem csodálkozunk azon, hogy Mikuska Jenő erdész a saját földjeit is az erdő- gazdaság által fizetett munkásokkal mű- völtette. „ Olyan barátokat, akikkel volt valami „üzlete”, úgy honorálta, hogy családtagjaikat is felvette a fizetési jegyzékbe, anélkül, hogy azok dolgoztak volna valamit. Simon János erdész már merészebb üzleteket kötött: 145 ürméter ipari fát adott el az erdőgazdaság fájából és mintegy 145 000 forinttal károsította meg a népgazdaságot. Hogy az üzlet burkoltabban menjen, bevont abba két közbirto- kossági elnököt is. természetesen azok részére is megfelelő pénzadományt biztosított a hallgatás díja fejében. Simon Bar- kóczi István Pári-i üzemegységvezetőnek 16 000 forintot ajándékozott. Rosenberg Jakab kocsolai erdész 9000 forintot kapott „szolgálatai” jutalmául. Lux Barna volt igazgatót, mert elnézte e bűnös tetteket, így akart népszerű lenni. A díszes társaság vezetői a börtönben, míg a többiek szabadlábon várják a méltán megérdemelt büntetésüket. Bízunk abban, hogy a nép bírósága sem lesz „szűkmarkú” velük szemben. P. G. A munkásélet krónikása Döbrököx—Kanada—Döbrököx Az asszonyok kezében egy pillanatra „megállít a főzőkanál” és mindjárt arra gondoltak, hogy ez azért nem lehet egy akárki, mert „egyből micsoda rímeket faragott”. A jövevény — Nagy Kovács István — mindig ezt a pillanatot szokta kihasználni, mert azt már tapasztalta, hogy addig hiába is olvas fel verseiből, amíg csak valami csavargónak, kérege- tőnek tekintik, s most is, mielőtt még az ebédfőzők szólhattak volna, rákezdett egyik hír-versére: % Tizenhárom éves leány Itt Sütvény pusztában Az ördöggel volt Nagy-nagy vitában. — Hát hogyan, maga még ezt is tudja? — álmélkodtak az asszonyok, és egyre jobban érdekelte őket ez a jövevény. — Figyeljenek esakp Erre vártam én Rózsám hát régen, És (most parancsolom; Fogadj szót szépen. Rózsabimbó könyörög: Oh, tiszthelyettes úr. Szívembe tőrt miért szúr? Azért, mert maga úr? Az asszonyok mintha azt is elfelejtették volna, hogy nemsokára indul az ebédes menet, csak álltak, hallgatták. Láthatóan meghatotta őket. — Tényleg így volt — szólt az egyik. — Szegény kislány még könyörgött is annak az utálatos tiszthelyettesnek. Volt szíve ennek a szerencsétlen tizenhárom éves leánynak az életét tönkre tenni. Ezek azt sem tudják már, hogy jómódjukban mit csináljanak a szegénynéppel. — Szegénynek az anyja azt mondta, hogy kútba ugrik, mert nem bírja a nagy szégyent — így a másik. ■— De azt hallotta-e, hogy a leány szülei a törvényszékre vitték a dolgot? Azt mondták, hogy még ha koldulni mennek, mert mindenüket eladják, akkor is megbosszúlják azt a sátánfajzatot. Eddigre talán már le is csukták, mert nem látni itt kint a pusztán, A költő versben válaszol: Puszták népe bárd alá ítélte a tiszt nyakát, De nem így ítélt A zsarnok bíróság. — Szent isten, ne hagyj el, csak nem így történt? — De bíz így, maguk nem is hallották? Még csak a haia szála sem görbült meg a törvényszéken. Az asszonyok összecsapták a kezüket, nem tudtak miit szólni az álmélkodástól s csak mire befejeződött a vers, akkor jutott némelyik szóhoz: — Hát van isten az égben? Ilyen gyalázatért sem büntetik meg a tiszteket? a Az uram a múltkor csak káromkodott a é] méltóságos asszony előtt és mindjárt be- a hívatták az irodába. Azt mondta neki a n [őintéző, hogy ha még egyszer ilyet mer ^ mondani a méltóságos asszony előtt — v ilviteti a csendőrökkel. Hát micsoda vi- ág ez? — Micsoda világ? — a versfaragó a: ?sak nézett maga elé és vagy háromszor elismételte, hogy „micsoda világ”. — Olyan világ ez, hogy ha a szegény -inlier a törvényre megy panaszt tenni, esetleg meghallgatják, de mégis a tiszt- I araknak lesz igazuk, amíg „tisztiurak léteznek. Ennek is az lett a vége, hogy i bíró kijelentette: „Bűnösség nem áll Fenn, mert a leány volt a kezdeményező”. Hát van olyan bolond a világon, iki ilyet képes elhinni egy tizenhárom v éves leányról? Azt hiszik, hogy a puszták n emberei most már gondolkodni sem tud- nak.. . 6 De figyeljék csak a verset: Fakad még üde forrás Szemétdombok helyén ... A többi konyhákból már kiabálnak az ^ asszonyok, hogy „Indulás”. Ennek a konyhának az asszonyai is gyors kapko- ^ dásba kezdenek, hogy ha már elidőztek ezzel az idegennel, legalább a puszta szé- ‘ lén érjék utói a többit. Kapkodtak, fu- s: toltak, a költőnek pedig csak ennyit dl mondtak: t< —.Ha van ideje, várjon meg bennün- t( kelt. flügyen egy kis főtt ételt, ha nem a veti meg a konyhánkat. (Folvtatiuk) e t< Boda Ferenc ^
