Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-01 / 205. szám
1 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 szeptember 1. Gondolatok a tanévnyitó előtt Az iskolai tanévnyitó ünnepség számomra mindig, még ma is különös, izgalommal teli napot jelent, pedig már rég kinőttem az iskolapadokból, a padba vésett leánynevet, ami megdobogtatta mindig a szívemet, már rég átfestették, s azóta más véste a helyébe az ö szerelmének a nevét. Mégis, számomra ez az esemény ünnepet jelent. Es ha belépek egy iskola hűvös folyosójára, megrohantak az emlékek, kopogni hallom mögöttem egy-egy tanárom lépteit, a falakon függő tablóképek mintha engem figyelnének — akkor is erre gondoltam, amikor beléptem a Itaposvári gimnázium csendes folyosójára, akkor is hasonló érzések szorították össze a torkomat, s azóta ezek az érzések kísérnek, meg-megújul- nak minden tanévnyitón . .. Emlékszem, édesanyám nagyon szerette volna, hogy gimnazista, majd később valahol írnok legyen a fiából. De amikor költségvetést készítettek otthon, könnyeket láttam a szemében, és bár nem értettem, de megéreztem, hogy nem leszek gimnazista, mert csak két hold földünk volt, s az két évre lett volna csak elég. Mert akkor még egy hohl föld ára kellett egy évi taníttatáshoz. így aztán nem is mehettem a negyedik elemiből gimnáziumba, pedig a tanító úr nagyon ajánlotta szüleimnek, hogy taníttassanak. Jártam az ötödik elemibe és a szünidőkben tátott szájjal hallgattam, amit a gimnázisták — akinek a szüleinek volt elég földjük — meséltek. A csendes őszi, vagy nyári estéken kint ültünk az árokparton. a házak előtt, ők beszéltek a gimnáziumról, a kecskeszakállas tanárokról. latinról, irodalomról, én meg hallgattam és megmondom őszintén, irigyeltem őket. . . Télen, amikor odaért a front, jöttek a szovjet csapatok, elárulom, jóleső érzés volt. A tavasz végén aztán, amikor már a háború is befejeződött, eljött egyszer hozzánk az igazgató — jó öreg János bátyám — és próbálta rábeszélni a családot, hogy küldjenek engem iskolába, mert most itt van az ideje, tanulhatnak a szegény emberek gyerekei is. A beiratkozásra ö is eljött velem, s ott állt mögöttem, amikor Papp tanár úr beírt, s ezzel gimnazista lettem. Az őszi tanévnyitó nagy esemény volt számomra, lázasan készültem rá, — s bár csak reggel indultunk a városba — én már egész éjjel nem tudtam aludni, csak akkor ijedtem meg egy kicsit, amikor a sok ismeretlen embert megláttam, amikor elengedtem édesanyám kezét és a rengeteg diák közé álltam. Féltem egy kicsit, mert legtöbbjük úri gyereknek látszott, szép új ruhában voltak, s volt köztük olyan is, akinek gróf volt az apja, s ez én előttem akkor még nagy szó volt. Az én ruhám nem volt új, de édesanyám szépen kivasalta, s a bakancsom is fénylett, mert édesapám jól bekente zsírral. Nekem az én ruhám, meg cipőm tetszett a legjobban, csak akkor keseredtem el egy kicsit, amikor az egyik fiú azt mondta, hogy trágyaszagom van. Pedig nem lehetett az, mert istállónk nem is volt, állatunk is csak egy kis malac, amit télre hízlhlgat- tunk. . . így indultam el az első osztályba. Amennyire tetszett először, hogy gimnáziumba mehetek, hogy tanulhatok, most annyira megijedtem tőle. Féltem, hogy talán nem is fognak szeretni a gyerekek, meg a tanárok. mert még a szagomon is megérzik, hogy falusi gyerek vagyok, hogy szegények a szüleim. Pedig úgy magán- szorgalomból már latint is tanultam egy kezembe akadt könyvből. El tudtam mondani azt. hogy „agricola terrain arat. agricola vineam quoque curat . . Es a minislrációt is tanultam, mert az is latin volt. . . . A mai gimnázisták többsége olyan dolgozók gyermeke, mint amilyen én voltam, a ruhájuk, meg a cipőjük kicsit talán szebb, újabb és nincs alsóbbrendű érzésük senkivel szemben, egyenrangúak valamennyien, munkások, parasztok, dolgozó értelmiségiek gijermekei. . . BUN1 Tanévnyítás elolt a Papír- és Irószerboltban Az üzlet 54 000 füzetet .— vonalas, kockás és sima füzetet — rendelt, ennek túlnyomó részét meg is kapták, a hátralevő mintegy tízezret kitevő mennyiséget a közeli napokban kapják meg. Hiány rajzfüzetekből van csupán, de várható, hogy rövid időn belül abból is lesz elég, tegnap érkezett például egy vagon áru, legnagyobb részben füzetek, valószínűleg a még hiányzó rajzfüzetek is. írószerből, ceruzafélékből, radírokból, tintákból, körzőkből, festékfélékből van elegendő mennyiségben, ezekből nem okoz gondot az ellátás. Tolltartókból is van a szükségeshez mérten. Nem bővelkednek viszont táskákban. Hátitáska még csak van, háromféle — 45, 32 és 26 forintos — árban. Igaz, hogy többre lenne szükség, aktatáskát viszont sokan vásárolnának, de nincs. Ebből bizony szűkösen kap az üzlet. AZ ÁLLAMI KÖNYVESBOLTBAN A tankönyveket — mint ezelőtt is a gyakorlat szerint — elég későn kapták meg, éppen ezért igen nagy munkát kellett végezni, hogy minden iskola időben megkapja a tankönyveket, az elosztást ugyanis az iskolák végzik. A könyvesboltnak kellett ellátni a város iskoláin kívül az egész szekszárdi járás iskoláit is. Némileg az könnyítette csak meg ezt a munkát, hogy egyik-másik iskola igazgatója bentjárt és elvitték a könyveket, nem kellett postára adni. Csupán három tankönyv hiányzik, az általános iskolák VII. osztályának magyar, azonkívül a Vll-ik és a VIII-ik osztályok történelemkönyve. IFIILÄYMliAK i©Y HBBA?.. Egy pillanat műve volt, amikor a többmázsa robbanóanyag a levegőbe röpítette a vasúti hidat Dombóvár mellett. Egy röpke pillanat 1944 telén. A fel- szabadulás után a febobbantott híd mellé építettek egy szükséghidat. S évekkel ezelőtt megkezdték a munkálatait az új vasvázas híd építésének. Húzódott az építkezés. Határidő határidőt követett Belföldi események hatására tolódott a híd elkészítése. S most elkészült. Áll a híd. Vonatok száguldanak rajta át. A kerekek csattogására, a vonat súlyára alig rezdül meg a kétszáztonnányi vastömeg. Ez a tény, csak ennyit tudtunk meg az új híd átadásáról. Pedig még egy rögtönzött ünnepséget is rendeztek, amikor augusztus 26-án az első szegély- vonat elszakította az avató-szalagot. Sajnos, csak másnap értesültünk a nevezetes eseményről. S másnap, amikor felkerestük a legilletékesebbeket, a vasutasokat, hogy megtudjuk, milyen sikerrel mutatkozott be az új híd. Alig tudtunk meg valamit. Nagy az éberség! Vagy a vasúti titoktartás? Ha az ember — még ha újságíró is — valamit a vasút életéről meg akar tudni, hosszú kálváriát kell bejárnia. így jártunk mi is. A forgalmi szolgálatnál csak azt tudták mondani, hogy a 11-es vonat ment át a hídon először. A többi információt az osztálymémökségen kaphatjuk meg. Elmentünk az osztálymémök- ségre. Kerestük a főnököt. Valahol kint Simontornyán ellenőrző úton járt. A leg- illetékesebb osztályra mentünk a műszakiakhoz, ők tudtak a hídróL Tudnák mindenről, de ... De nem közölhetnek senkivel semmit, mert. .. Mert... azt nem tudják megmondani, miért. Csak azt, hogy „a főnök elvtárstól utasítást kaptunk, hogy senkinek nem beszélhetünk a hídról.” Valami illetékes után esedeztünk ekkor már. Varga István műszaki intéző, telefonon illetékest keresett, aki majd engedélyt ad, hogy a sajtónak, a közvéleménynek adatokat kiadni engedélyezzen. Megtudtuk, hogy a pécsi igazgatóság egyik osztályvezetője Dombóvárra érkezik a Beleznay-féle vágánymérő kocsival. Ő majd engedélyezi az információ-adást. Nem tudtunk vele beszélni. Amikor már el akartunk jönni, akkor azzal engedtek el bennünket a műszaki osztályról: „Keressék meg az elv- társak a Beleznay-kocsit az állomáson, s ott a pécsi elvtársaktól érdeklődjünk. Egyébként a híd ió, a vonatok már közlekednek rajta.” Titokzatos homály fedi egy ilyen jelentős létesítmény megszületését. S milyen nagy baj származna abból, ha a közvélemény megtudná azt, hogy a buda- pest—pécsi vasútvonalon immár az utolsó — a német fasiszták által felrobbantott — hidat is felépítettük. Felavattak egy hidat. ..-ÁCSEmlékezés a kölesdi csatáréi A török hódoltság megszűnte után, alig másfél évtizeddel később, a magyar nemzet ismét kénytelen volt fegyverhez nyúlni szabadságának és függetlenségének védelmében, a Habsburg-uralommal szemben. A Habsburgok uralmát II. Rákóczi Ferenc a magyarságra nézve végzetesnek tartotta, s híres kiáltványában ezt az uralmat többek közt igen találóan jellemezte annak kijelentésével, hogy az ország népével még a török is szelídebben bánt és a Habsburgok egy évi uralma keservesebb terhet jelentett, mint a törököknek ötven évi sarcolása. E történelmi tanulság végleges elfogadásához Tolna megye története is alapot szolgáltat azzal a ténnyel, hogy e vármegye népe az 1699 év táján tömegesen szökött vissza török uralom alá, náluk keresvén oltalmat a Habsburg-uralom elviselhetetlen terhei elül. Béri Balogh A d ám, a kölesdi harcnak feledhetetlen emlékű vezére, éppen ezidő tájban származott át Vas megyéből Tolna megyébe, s bizonyára volt alkalma megismerni közvetlen tapasztalatok útján is ennek az uralomnak szörnyű kihatásait a magyar népre. Tolna vármegyét még egy évtizeddel későbben is a teljes elnéptelenedés veszélye fenyegette. A magyar nép sorsának közvetlen megismerése, a nagy- népi tömegekkel való teljes együttérzés érthetővé teszi, hogy Béri Balogh Ádám mindjárt kezdetben csatlakozott a szabadságharc táborához és annak minden kísértés ellenére vértanúhaláláig hűséges és rendíthetetlen harcosa lett. A császári hadak 1708 aug. 3-án a tren- csényi ütközetben súlyos és rendkívül elcsüggesztő hatású csapást mértek a kurucok táborára. Ebben az ütközetben a kurucok egyik szemefénye, Bercsényi Miklós is megsebesült és a fejedelem, II. Rákóczi Ferenc is olyan szerencsétlenül hukott le lováról, hogy- súlyos zúzódásokat kellett elszenvednie. Ezek az események az évekig tartó háborúban már amúgyis kimerült és sokszor a járványos betegségek által is megtizedelt kuruc seregekre olyan elcsüggesztő hatással voltak, hogy soraikban a reménytelenség kezdett úrrá válni és hitük is megrendült fegyvereik erejében. Ennek a hadászatinál is súlyosabb lelkiválságnak közepette következett el a kölesdi 1708. szeptember 2. diadal ,amely ismét magasra emelte a szabadságharc zászlaját, új erőt és reményt öntött az elcsüggedt szívekbe. A fejedelem parancsára Eszterházy Antal kuruc tábornok a szerencsétlen kimenetelű trencsényi csata után két héttel később megrohanta csapataival Ausztriát és e vállalkozása olyan sikerrel járt, hogy az osztrák császár, I. József nyaralóhelyéről, Laxenburgból alig tudott bemenekülni Becs városába. E rajtaütés sikerében Béri Balogh Adámnak is igen nagy része volt. A császár Ausztriát és fővárosát, Bécset, a kurucok rajtaütéseitől mentesíteni akarván, parancsot adott a Dunántúl megtámadására. Heister Sigbert császári vezérlőtábomok ezért úgy intézkedett, hogy a határvidéki és sze- rémségi rác hadak császári lovassággal és gyalogsággal megerősítve, azonnal induljanak Simon tornya felé és az ugyanakkor Győrből elindult mintegy hatezer főnyi ostromlósereggel egy-esülve, vegyék be Simontomya várát, melynek nagy hadászati jelentősége volt. A parancs értelmében ötezer főnyi rác had és hétszáz főnyi német lovasság haladt át Tolnán Simontomya felé, míg ezzel egy- időben Heister is megérkezett ostromló seregével Simontomya alá.- Eszterházy Antal igen helyesen ismerte fel azt a veszélyt, amely Simontomya várát s elvesztése esetén az egész szabadságharc ügyét fenyegette a trencsényi csatavesztés után. Ezért mindent megtett annak érdekében, hogy a két ellenséges sereg egyesülését megakadályozza és a simon- tornvai vár bevételét meghiúsítsa. Ennek a rendkívül nehéz feladatnak a megoldását Eszterházy Antal Béri Balogh Adómra bízta, akinek rettenthetetlen bátorságát és vezéri képességeit maga is nagyra becsülte. Hadparancsaiban különösen hangsúlyozta a népfelkelés szükségességét, bizonyságot tévén ezzel annak felismeréséről, hogy a népi tömegek részvétele nélkül csatát nvemi és nemzetet megmenteni nem lehet. Bercsényi Miklós is egy évvel előbb, a trónfosztó ónodi ország- gyűlésen ebből a megismerésből kifolyóan hangoztatta, hogy a haza üdvét hadsereg nélkül, a hadsereg létét pedig közteherviselés nélkül megvalósítani nem lehet. Simontomya várát sokszoros túlerővel rendelkező ellenséges sereg fenyegette és ezért a várnak felmentése rendkívül veszélyes és nagy horderejű hadászati feladatot jelentett. A csatanyerés fontosságát Eszterházy Antalnak Béri Balogh Adómhoz intézett az a parancsa jellemzi a legjobban, amelyben meghagyja e hős és bátor harcosnak, hogy vagy nyer szerencsésen, vagy veszít reménytelenül, de akadályozza meg a két sereg egyesülését. Béri Balogh Adám ügyes hadmozdulattal Kölesdnél a két ellenséges sereg közé ékelte be magát csapataival és szeptember 2-án a császáriak déli hadseregét teljesen és tökéletesen megsemmisítette. A kölesdi győzedelmes harc rendkívül nagy katonai sikert jelentett s e csata ínegnyerése Béri Balogh Adám személyi bátorságától és vezéri képességeitől eltekintve, elsősorban a harcban részt vett kurucok önfeláldozó hazaszeretetének volt köszönhető. A majdnem hatezer főnyi ellenséges sereg, ez a kétszeres túlerő teljesen megsemmisült s a kölesdi ^Nyugovódon]!»” mintegy háromezer ellenséges katona holttestét fogadta magába. A megmaradt haderő többi részét a kurucok a Kistormás mellett levő Tókert ingoványaiba szorították bele és addig üldözték őket, hogy végülis alig né- hányszázan tudtak csak elmenekülni. A kölesdi csatatéren elesett a harcban az ellenséges haderő vezére, Kreutz tábornok is és megvert serege akkora hadizsákmányt hagyott vissza, hogy az ilyenkor szokásos katonai kótyavetyén egy-egy szekeret marhástól, portékástól együtt néhány forintért meg lehetett venni. A kölesdi diadal új erőt és új reményt öntött az elcsüggedt kuruc vitézek szívébe és Béri Balogh Adámnak nevét ismét szárnyra kapta a hír és a kuruc népköltészet egyes remekművem keresztül tündöklőén véste bele a magyar nép emlékezetébe. A kölesdi diadal Béri Balogh Adámnak meghozta a brigadérosi kinevezést is, melyet oly sokáig megakadályoztak egyes főtisztek, akik nem tudták szó nélkül elviselni az ő ízig-vérig katonás és fegyelmezetlenséget nem tűrő magatartását. \ fejedelem Béri Balogh Ádá- mot a XIV. Lajos francia királytól kapott díszkarddal ajándékozta meg, melynek markolati felírása szerint a kardot ok nélkül kihúzni és becsület nélkül visszadugni sohasem volt szabad. Ezt az erkölcsi parancsot Béri Balogh Adám sohasem szegte meg. Az elkövetkező esztendőben ünnepelhetjük a kölesdi diadalnak 250 éves évfordulóját. Tolna megye népének lesz a kötelessége, hogy ezt az évfordulót méltó körülmények közt ünnepelje meg. —gy—t Képek a szekszárdi mezőgazdasági kiállításról A kiállítás résztvevői a Zetor kapcsolását és beindítását nézik. Nagy volt az érdeklődés a különböző nagyságú szőlőprések iránt Evadnyítás a szekszárdi kultúrházban A járókelők többségének érdeklődi sét bizonyára felkeltette már az a tábla, amely a Városi Kultúrház bejáratánál, a kultúrház szeptember havi programját hirdeti. Helyesebben, csak látszatra hirdeti ezt, mert a táblán csak a szeptember havi színházi előadások vannak feltüntetve, pedig más területen is megindul az élet a kultúrháznál rövidesen. Munkatársunk felkereste Krassay Gyula elvtársat, a kultúrház igazgatóját, és kérdéseket intézett hozzá a kultúrház munkájával kapcsolatban. Mint az igazgató mondotta, szeptemberben négy színházi előadás nyújt szórakozási lehetőséget a város színházlátogató közönségének. Harmadikán a Magyar Játékszín művészei Ábrahám Pál: Viktória című 3 felvonásos operettjét mutatják be. Szeptember 10-én a Fővárosi Operettszínház, a Madách Színház és a József Attila Színház művészeinek vendégszereplésével Ábrahám Pál: Utolsó verebélyi lány című operettje kerül bemutatásra. 17-én a Pécsi Nemzeti Színház művészei Lehár: Mosoly országa című i operettjét mutatják be. A hónap negyedik színházi eseménye Ni- codémi: Tacskó című 3 felvonásos vígjátéka lesz a Déryné Színház (Faluszínház) művészeinek előadásában. — Milyen egyéb munka folyik még a kultúrháznál? — Szeptember hónapban minden területen megindul a munka a kultúrházban — hangzik a válasz. — A hónap elején megkezdik munkájukat a szakkörök: a fotó, képzőművész és szabá- szati szakkör. Különösen az utóbbi iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés a város női lakossága körében. Ugyancsak megkezdődnek a nyelvtanfolyamok is, melyeken orosz, német, francia és angol nyelvet tanulhatnak a hallgatók. A kultúrház művészeti csoportjai színjátszó, tánc- és a zenekar szintén a hónap elején kezdi meg munkáját. A csoportokba sok új jelentkező kérte felvételét, s számukra szívesen biztosít szórakozási. tanulási lehetőséget a kultúr- ház. Mint megtudtuk, a kultúrház programjából nem hiányoznak az ismeretterjesztő előadások sem. Szeptember 26-án a Magyar színészet a XIX. században és nagy színészek arcképcsarnoka címmel dr. Cenner Mihály, az Országos Színháztörténeti Múzeum igazgatója tart előadást s ezzel egyidőben kiállítás nyílik a magyar színészet történetéről. — Milyen távolabbi tervek foglalkoztatják? — tettük fel a kérdést. — Az a törekvésünk, hogy a város lakosságának szórakoztatására és nevelésére minél színvonalasabb előadásokat biztosíthassunk neves, élvonalbeli színészek fellépésével. T ermészetes; hogy ennek legfontosabb feltétele, hogy az előadások iránt megfelelő érdeklődés nyilvánuljon meg, mert csak úgy tudjuk tervünket megvalósítani.. . Nagy öröm számunkra az, ha rendezvényeinket sokan látogatják, s mostanában már vannak ilyen örömeink — B. G.
