Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-06 / 209. szám

1957 szeptember 6.

.TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

LEVELEK

— amelyek vádolnak

Levelek jönnek a messzi, távoli országokból, amelyekre sürgetően követelőén válaszokat várnak az idegenbe szakadtak. Szívükben bizonytalansággal, kétséggel. Értékesek a válaszlevelek, hisz egy-egy darabjai az otthonnak, hazának, amelyet a hazug propaganda csábításaira hallgatva, hűtlenül elhagytak. Minden levélből kicsendül a haza iránti vágyódás, amely egyre mélyül, s minden levél egy-egy vádirat, amelyet' a hazug rágalmakon alapuló jegyzőkönyvek mellé odahelyezünk az ENSZ ötös bizottsága tárgyaló asztalára.

Vidovity István Deutschland, USA zóna

„Nagy örömmel fogadtam a már nehezen várt sorokat. Arra kérlek benneteket, a levél vétele után azonnal írjatok. Minden leveletek egy-egy darabja elhagyott hazámnak. Egyébként egészségesek vagyunk feleségemmel és kisfiámmal együtt. Egy betegség emészt, gyötör bennünket. Ez a betegség a honvágy, amely csak akkor lesz gyógyítható, ha újra magyar földön járhatunk és magyar szót hallhatunk.

Sajnos, most már az elkeseredésünk a tetőpontra hágott, s nem lenne boldogabb ember a világon, mint mi, ha mégegyszer közöttetek lehetnénk otthon.

A disszidáláson kívül nincs egyéb bűnöm és mégis félek hazamenni, mert itt azt beszélik, hogy bíróság elé állítják és meghurcolják azokat, akik hazamennek. Nem

vagyok elég okos ahhoz, hogy eldöntsem, mitévő legyek. Erős, nagyon erős a honvágy, de erős még bennem a félelem is. Soha, de soha nem gondoltam volna arra, hogy elhagyjam hazámat, ha feleségem útlevelet kaphatott volna azért, hogy Németországban élő szüleit meglátogathassa.

Sokszor eszembe jut az elhagyott otthon és átkozom mostoha, kegyetlen sorsomat. Olyanok vagyunk itt, mint a kivert kutya, sem otthonunk, sem becsületünk, sem barátunk, sem hazánk.”

*

Gallér Tibor, Anglia

„Rájöttem ,hogy hazug volt az a propaganda, amelyet nyugatról, erről az állítólagos mesevilágról beszéltek. Most már nem bírom tovább és arra kérlek benneteket, drága szüleim, hogy járjatok utána ,hogy minél előbb hazamehessek.”

*

Kiss Ferencné, Becs

„Még mindig a lágerben vagyunk és itt várom egyre nagyobb gondok között a kis jövevényt, akit szívem alatt hordok. Férjem most már dolgozik e0V hídépítő vállalatnál, így tudok egyet-mást vásárlni. Most már lesz a kicsinek ruhája, pólyája, amibe beletehetem, ha megszületik. Szívemben ezer gond és kétség van, mi lesz velünk, mi lesz születendő gyermekünkkel.”

„Ha az elmélet behatol..."

Beszélgetés egy propagandistával

Díszelőadáson mutatták be Szekszárdon a „Hannibál tanár úr“-at

A szekszárdi Garay moziban szeptember 4-én díszelőadás keretében bemutatták a Móra Ferenc kisregényéből írt Fábry Zoltán és Gyenes István díjnyertes filmjét, a „Hannibál tanár úr“-at. A bemutató előtt Bősz József, a/Megyei Tanács Népművelési Osztályának vezetője tartott beszédet. Méltatta azt a nagyszerű sikert, melyet a film a Karlovy Vary-i filmfesztiválon aratott.

A filmet másodszor látta a szekszárdi közönség. Az első bemutatót nem vezette be ünneplés, hiszen a fesztiválon aratott siker azóta következett be. S jó, hogy bekövetkezett. Nemcsak azért, mert jólesik a dicsőség, hanem azért is, mert ha Karlovy-Vary-ban fel nem fedezik, mi talán még most sem lennénk hajlandók tudomásul venni, hogy Fábry Zoltán és Gyenes István remekművet alkotott. Az első bemutató után ugyanis valamiféle műsorpolitikai hátraszaltó eredményeképpen gyorsan lekerült a műsorról és néma csend vette körül.

A filmet másodszor látjuk, ismertetésére és méltatására azt hiszem nincs szükség. Azt azonban el kell

mondanom, hogy a bemutató-okozta örömbe némi üröm is vegyült az üres széksoroktól kongó nézőtér láttán (hiszem, hogy az előadás időpontjának

— délután fél 5 — szerencsétlen megválasztása miatt). Örömömet és mind annyiunk örömét fokozta volna, ha meghívják a díszelőadásra valamelyik szerzőt is, hogy ne csak a filmet, hanem szerzőit is üdvözölhesse a szék szárdi közönség. Különösen megérdemelte volna ezt Gyenes István, aki nem volt ott Karlovy-Vary-ban sem

— nem tudom minek, vagy kinek köszönhető — és tudomásom szerint azóta is elfelejtettek neki gratulálni és megköszönni munkáját. így legalább tapasztalhatta volna, hogy film jét milyen elismeréssel fogadták az egyszerű emberek, akik számára írta.

Ha már a rendezés hibájából előadás után személyesen nem volt alkalmam, hadd tegyem meg most az újságon keresztül:

Gratulálunk, Gyenes István!

És gratulálunk mindenkinek, aki részes ennek a nagyszerű filmnek az elkészítésében.

l. gy.

9?

Demokratizálódás66 —

O' a az elmélet behatol a töme- 5? ti gekbe — tanítja Lenin —, anyagi erővé válik.“ Lehet, hogy nem egészen pontosan idézem az egyik nagysikerű magyar film szereplőjének mondását, de az értelme ez. És ez a fontos. A legfontosabb azonban az, hegy mindezt az élet igazolja. Ezt tapasztaltom egy propagandistával való beszélgetésem alkalmával is.

Előttem ült, s ahogy elnézem, nagyon hasonlít arra a bizonyos filmbeli forradalmárra. Éppoly kedvesen mogorva, mint az, de ha beszél komoly dolgokról, éppoly határozott, s egész lénye melegséggel telik el. Ilyen téma például a jövő oktatási év problémája. Erről beszélgetünk.

Mindenekelőtt azonban be kell mutatnom beszélgető társamat: Babarcai József elvtárs, ki a zombai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben végzi a propagandisták felelősségteljes munkáját. Most a tanítás, a szó ereje a fegyvere, de éppúgy megállta a helyét az igazságért, a dolgozó nép érdekeiért harcolva, puskával, golyószóróval a kezében is. Köteteket lehetne erről írni, de röviden csak eny- nyit mond- „1917-ben kezdtem én a harcot a Szovjetunióban. Tizennyolc hónapot küzdöttem a Vörös Hadseregben.-’

^ z ottani és a hazai tapasztalatok jó szolgálatot tesznek propagandista munkájában is; Ebből adódik az első követelmény, melyet maga elé tűz: érdekesen előadni az anyagokat. Magam is szinte lebilincselve hallgattam fejtegetéseit a kapitalista társadalom osztályrétegező- déséről. — Jobban tudom szembeállítani az egyes osztályok közötti ellentéteket — sorolja —, ha a gyakorlatban mutatom meg. — Ezzel az egyik hallgatóra rámutat, te tőkés vagy, te pedig munkás. így kérdezi meg, mi a szerepük szerinti érdekük. Egy másikat, mint közvetítőt „nevez” ki. írás szerint ez a munkásáruló, aki a dolgozó kárára kiszolgálja a tőkéseket. Nemcsak könnyebben indul meg a beszélgetés, a vita, a tanulás így, hanem soha el nem törölhető módon vésődik be az anyag az emberek fejébe, szinte vérükké válik a tanulság belőle: „a munkás az, aki mindenkép jogfosztott.”

Nem lebecsülendő a tanulás idejére a megfelelő környezet megteremtése sem. — Van megfelelő helyiségünk — mondja — rendes világítással és elegendő tüzelővel, hogy barátságos környezetben folyhasson az oktatás.

gok helyen gondot okoz a hallgatók megjelenésének biztosítása. A termelőszövetkezetben ilyen probléma nincs, pedig Babarcai elvtárs már 4 éve itt propagandista. — Az első években — veti közbe — még megtörtént, hogy néhányan elmaradoztak, de az egyéni beszélgetés és leg főként a kollektíva ereje megnyugtatóan segített.

A tananyag kérdése is fontos, hisz egy-egy szeminárium munkáját zavarhatja. Ö gondol erre is, mégpedig időben. — Eddig nem volt komoly hiba — mondja —, de ha egy-két napot késik az anyag, már nyugtalankodom, már „döngetem" a járást.

Ilyen gondolatokkal készül az idén is az oktatási évre. A siker bizonyára most sem marad el, hisz a tanulási kedv az idén még csak tovább növekedett. Nem lehet eleget tanulni, ezt mutatta az ellenforradalmi események sodra is.

És hogyan válik mindez anyagi erővé? Csak végig kell nézni a termelőszövetkezeti gazdaság eredményein. A kommunisták vezette bátor, meggyőződésükben szilárd termelőszövetkezeti tagok megvédelmezték a közöst az ellenforradalmi próbálkozás ellen. Megmaradt a tsz, s évről évre többet mutat fel. S éppen mosNÉGYEN ÜLÜNK a tolnai községi tanács elnöki irodájában egy kis asztal mellett, kékes füstöt eregetve a mennyezet felé. Velem szemben a tanácselnök, Orosz György foglal helyet, jobbról mellettem Raksányi Vilmos, a színjátszó csoport rendezője, balról pedig- Csordás Sándor, a kultúrház igazgatója. Miről is folyhatna a beszélgetés másról, mint a község kulturális életének jelenlegi állapotáról, a kul- túresoport készülődéseiről — mivel a közeljövőben nemcsak a nagy színházak, de a műkedvelő csoportok is megkezdik munkájukat, számukra is megkezdődik az évad, a nyári pihenő után. A beszélgetésnek |sok helyen egy kicsitt beszámolóíze van, mert a tanács elnöke szabadságon volt, s a „kultúrosok” most mondják el, hogy mi történt ezalatt az idő alatt, mivel kezdődik az évad, beszélnek arról is, hogy milyen tervek foglalkoztatják őket. A tanácselnök hozzáértéssel hallgatja a terveket, történteket. Javasol, elmondja véleményét — nem első eset, hogy megbeszélik a községben folyó kulturális tevékenységet. így van ez jól. Szükséges azt is megemlíteni bevezetésképpen, hogy a községi kultúrotthon nemrég új helyiségbe költözött: a volt. tiszti klubba, a régi kultúrházat pedig az iparosok kapták meg. A gyönyörűen berendezett új helyiségben helyet kapott a könyvtár és a szakkörök is.

tanában lettek másodikak a megye termelőszövetkezetei közt, 2000 forint jutalommal, a 100 holdra jutó kiváló terméseredményekért.

A termelési eredmények nőttek -í*- az elmúlt évhez viszonyítva. Tavaly búzából 13.37 mázsa volt a holdankénti eredmény, az idén 15.21 mázsa. De ugyanezt lehet sorolni a többi terményeknél is. Az egy egység re eső juttatás is emelkedett. Tavaly 31 forint, az idén 33 forint jut terv szerint. — De ezt meghaladjuk — szól közbe — hisz például búzából a terv szerinti 3.25 kg helyett 5 kilót osztottunk.

Tavaly csak 5 forint előleget tudott osztani a szövetkezet havonként és egységenként, az idén ez az összeg 10 forintra emelkedett.

T ehetne még sorolni a tehenészet jó eredményét és sok mást is, de a legfontosabb az emberek gyarapodása politikailag és erkölcsileg az anyagiak mellett. S ebben nagy része van, hogy a politikai foglalkozások látogatottak, s Babarcai elvtárs szerint: „Nincs egy hallgatónk sem, aki ne tudná, miért kell tanulnia.“ Sz. E.

— Mit tervez a színjátszó csoport? — kérdezzük a rendezőtől. — Kis szünet következik, mialatt gondolkozni látszik, s már hangzik is a válasz. — A községben körülbelül hét évvel ezelőtt játszottuk a Szabad szél című szovjet operettet, többek között ennek a felújítása szerepel ezévi terveinkben. A szereplők nagy része isméit vállalná a régi szerepét. Későbbi tervünk, hogy bemutatjuk Lehár Ferenc Víg özvegy című operettjét. Az előadás zenei részét már elő is készítettük. ..

— GONDOLKOZTUNK azon is, — szól közbe a kultúrotthon igazgatója —, hogy előadjuk Niccodémi Tacskó című vígjátékát. A napokban utazunk Pestre és meghozzuk a szövegkönyvet. Ezek mellett nagy súlyt helyezünk november 7-i műsorunk előkészítésére is. Ezt a napot a szovjet—magyar barátság jegyében akarjuk megrendezni, meghívunk rá szovjet elvtársakat is.

— Mikorra tervezik a darabok bemutatását?

Erre a kérdésünkre ismét a rendező válaszol: — A Víg özvegy bemutatóelőadására előreláthatólag október második felében kerül sor, ezt követi majd a többi.

Közben egy kis vita alakul ki a kultúrház igazgatója és a rendező között arról, hogy nem terveznek-e sokat, mert a. tervek között még a Mosoly országának bemutatása is szerepel, s a tavaly nagy sikerrel

Szeptember 10-én összeül az ENSZ rendkívüli közgyűlése, amelyen egyetlen napirendi pont szerepel — a „magyar úgy". Az ötös bizottság, — amelynek elnöke a dán Andersen úr, a „képzett marxista szociáldemokrata”, — terjedelmes jelentést készített, amelyben 111 tanú meghallgatása alapján értékelte az októbei—novemberi eseményeket. A 111 tanúból csupán hármat neveztek meg: Király Bélát, Kéthly Annát és Kővágó Józsefet, a többiek nevét bizonyos okokból elhallgatták.

Bármilyen „gondosan” próbálta összeállítani jelentését az ötös bizottság, „értékelni” a magyarországi eseményeket, ez valahogyan elég. gé hiányosra úgy is lehet mondani, hogy nagyon ferdére sikerült. így aztán az ENSZ közgyűlés is olyanformán lesz ezzel a jelentéssel, mint az, aki egy könyvnek csak a páratlan számú oldalait olvassa el.

Andersen úrék ugyanis többek között arról beszélnek jelentésükben, hogy az októbervégi napokban

játszott Három a kislány előadásait is folytatni akarják, legalább a meghívásoknak szeretnének eleget tenni. A vita teriTiészetesen csak akkor dől el, ha megtörténnek a bemutatók.

SOK LENNE mindazt leírni, ami egy ilyen négyes beszélgetésnél elhangzik. Beszélni kellene többek között még arról is, hogy tehetségkutatást végeznek az üzemek fiataljai között, s aki tehetséget árul el a szánjátszás iránt és kedve is van szerepelni, azt szívesen látják maguk között. Az üzemek igazgatói lehetőséget biztosítanak a szereplőknek, hogy a próbákon és az előadásokon rendszeresen megjelenhessenek ... A szakkörökkel kapcsolatban azt a felvilágosítást kaptuk, hogy rendszeres munkát a fotó-, képzőművész-, színjátszó-, zene- és a sza- bás-varrás-szakkör végez. A fotósok őszre egy kiállítást is terveznek.

HA CSAK ENNYIT közölnénk a tanácsház elnöki szobájában elhangzott beszélgetésből, sokaknak joggal az lehetne az érzése, hogy a tolnaiak ebben a színházi évadban kevés előadást látnak, hisz a helyi együttes csak négy, esetleg öt színmű bemutatására képes. Nos, színházi előadásokból sem lesz hiány, mert majdnem minden hétre jut egy. A pécsi, kecskeméti, kaposvári színházak és a Magyar Játékszín művészei is tartanak majd színvonalas előadásokat Tolnán.

b. g.

a határozott demokratizmus volt kialakulóban.

Milyen is volt valójában ez a „demokratizmus”? Vissza kell csak gondolni arra, hogyan kapott egyre jobban lábra a fővárosban a gyilkos ellenforradalmi terror. De szolgálhatunk egyéb példákkal is.

Tevelen például ebben az október végi időben, amikor „határozottan konszolidálódott a demokratizmus” egy Szabados nevű volt csendőr azzal büszkélkedett, hogy végre kezébe vehette újból a fegyverét, amelyet 12 év óta rejtegetett.

Az olyan „képzett, marxista szociáldemokratának”, mint Andersen úr, a bizottság elnöke, tucllnia kellene, hogy csendőrfegyver még nem védel m,ezett demokráciát s ha nem tudná, csendőrfegyver tizedelte meg a magyar parasztokat 1891 május 1-én Orosházán, a tatabányai bányászokat 1919 szeptemberében. Csendpr- fegyverre támaszkodott a Horthy- uralom is és Andersen úrék is bizonyára tudják, de valahogy kifelejtették jelentésükből, hogy október végén, amikor szerintük a demokratizmus volt megszilárdulóban, Horthy Miklós újra jelentkezett és felajánlotta szolgálatait. Ámbár lehet, hogy a „iképzett marxista szociáldemokrata” Andersen úrnak a. 25 éves Horthy-korszak demokrácia volt — a „magyar ügy”-ről készített jelentésből legalábbis arra következtethetünk — nálunk viszont és még sokhelyütt a világon, egyszerűen — fasizmusnak hívják. Avagy ez a szó hiányzik Andersen úr szótárából?

B. I.

Óvodát létesítettek Kisvejkén

Az elmúlt napokban Kisvejkén megs nyílt az állandó jellegű óvoda, mintán 30 szülő írásban kérte. Eddig csupán napközi otthon működött, csupán a nyári idényben, ahova 20—25 gyerek járt.

Az óvoda létesítéséhez részben a járási tanács biztosított pénzt pótköltségvetésből, részben a községi tanács a gazdák által befizetett községfejlesztési hozzájárulásból. A tanács vásárolt többek között félszer relést, húsz Ids széket, és négy kis asztalt, az összes felszerelés 1400 forintba került. Ezen felül az óvodahelyiséget tatarozták, rendbehozták. Nagy könnyebbséget jelent az óvoda létesítése számos kisvejkei családnak, nyugodtan mehetnek ’dolgozni, nem kell egyedül hagyni gyermekeiket, vagy mindenhova magukkal vinni, az óvodában gondosan vigyáznak rájuk.

Gazdag műsor várja a tolnaiakat