Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-05 / 208. szám

1951 szeptember 5.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG

3

A bonyhádi pártszervezet bízik a nevelőkben

JX/I i, bonyhádi kommunisták mindig nagy érdeklődéssel figyeltük és 1 figyeljük ma is az értelmiség és ezen belül is a nevelők munkáját.

Tudatában vagyunk annak, hogy az ő becsületes munkájuk nyomán nevelődik az új értelmiség és, azok a vezető káderek, mérnökök és technikusok. állami funkcionáriusok, a tudomány és művészet, irodalom stb. munkásai és építői, akik az előrehaladást biztosítják a politikai, gazdasági és szellemi élet egész területén.

Jóleső érzéssel állapítjuk meg. hogy a bonyhádi iskolákból és itt külön kihangsúlyozzuk a középiskolákat, olyan fiatalok kerültek ki, akik ma már egy község, vagy város, ezen túlmenőéin az ország élén vezetőhelyen dolgoznak. Kardos Tibor Kos suth-díjas egyetemi tanár is Bonyhádion kezdte pályafutását.

Bonyhádról indult el termékeny útjára Kerti Károly országoshírű grafikusunk is, vagy említsük meg Kun Pált_ aki ugyancsak a bonyhádi gimnázium tanulója volt, ma már komoly és fontos diplomáciai megbízásokat végez országunk, a dolgozó nép érdekében. Varga Zoltán mérnök százados is megállja a helyét beosztásában és az iskola rá is büszkeséggel gondol. Mező Lm jós műegyetemi kutató is a bonyhádi nevelőktől kapta az élet útjaihoz szükséges első útmutatásokat. Dr. Bárdi Ilona a szomszéd járásban járásbíró, dr. Szepesi János volt bonyhádi tanuló a szekszárdi Jcórházban főorvos.

Joggal mondhatjuk el azt. hogy az eredmények igen számottevőek, amelyek ékes bizonyítékai annak, hogy a bonyhádi tanulók és nevelők rnegállják a helyüket, és őszinte áldozatkészséggel, fáradtságot nem ismerve, tudásuk legjavát adják hivatásuk gyakorlásában.

A pártszervezet mindig támogatja és támogatni fogja a jövőben is a nevelőket, mert elismeri munkájuk eredményeit. Arra törekszünk, hogy a nevelők a község lehetőségeihez mérten megfelelő lakást kapjanak — amennyiben természetesen erre szükségük van. Anyagi helyzetük további megkönnyítése érdekében segítettük a nekik járó földek kiadását is — számukra igen előnyös körülmények között. Segítséget nyújtunk abban Is- hogy részben társadalmi úton az iskolák termei és udvarai rendben legyenek.

Igen fontos tényként említhetjük meg azt is, hogy minden erőt latba- vetve igyekeztünk megszüntetni az úgynevezett „eszmei zűrzavarti” is, ami nyugtalanítólag hatott a „kedélyekre”. Ennél a kérdésnél ezelőtt, kertelés nélkül meg kell mondani, hogy a párttagság és az értelmiség között bizonyosfokú feszültség volt tapasztalható. Véleményünket és álláspontunkat együttesen tisztáztuk, ideértjük az ellenforradalmár fogalmát is s ez igen megnyugtató helyzetet teremtett és örömmel állapítjuk meg, hogy munkánk gyümölcsöző volt.

Elmondtuk azt is, hogy az ellen forradalmár nevelők többek közt a bonyhádi, megyeileg is elismert, tanügyi dolgozók jó hírnevét is veszélyeztették az ellenforradalom idején tanúsított népellenes magatartásukkal. .

Segítettünk ezeknek az elemeknek az eltávolításában és a bonyhádi dolgozók újra elismeréssel tekintenek a nevelőtestület elé, újra megjött a bizalom munkájukkal kapcsolatban.

A pártszervezet jól tudja, hogy a jelenlegi tantestület tagjai — ha van is köztük olyan, aki az ellenforradalom alatt kissé engedett meggyőződéséből, de rosszat nem cselekedett — az új tanévben meg fogják állni a helyüket.

Minden nevelő láthatta, milyen sors vár azokra a nevelőkre, akik iránt megrendült a bizalom. Nem lehet tanítani 10 éven át helyesen és azután rövid 2 hónap alatt ennek az ellenkezőjét bizonyítani. Megérdemelt sors vár azokra, akik így tettek az ellenforadalom alatt. Nálunk Bonyhád községben alig 1—2 ilyen nevelő akadt, mint Sass Béla és társa. Ez azt bizonyítja. hogy jó a kapcsolat a pártszervezet, a szülők, valamint az iskola és nevelői között.Igy minden lehetőség megvan arra, .hogy munkánkat egyforma alapelvekből kiindulva, ezután még jobban végezzük.

Örömmel tapasztaltuk már most, hogy a bonyhádi iskolában mindent megtettek azért, hogy az új tanév beindulása biztosítva legyen. Bízunk abban, hogy az eljövendő oktatási év eredményes munkája tovább öregbíti a bonyhádi iskolák tekintélyét. Ezt kérjük és ezt várjua nevelőktől, minden értelmiségitől, mert erre van szüksége a hazának, társadalmunknak.

BLÉNESI KÁLMÁN bonyhádi MSZMP községi titkár.

HÍREK

— Paksnál egy női hullát fogtak ki a vízből a halászok. Semmiféle személyi adat nem volt nála, személy azonosságát így nem sikerült megállapítani. Életkora körülbelül 25—30 év. A rendőrség ezúton is kéri a lakosságot. hogy aki tud valamit személyével kapcsolatban, jelentse a Paksi Járási Rendőrkapitányságon.

— JUTALOM a jó munkáért, a jó tanulásért. Az Ady Endre ipari tanulóiskola tanulói közül negyvenen vettek részt a nyár folyamán kéthetes üdülésen. négy tanulót részesítettek külföldi üdültetésben — Romániában —, 16 tanuló vándortáborozáson vett részt. Érdemes megemlíteni még azt is, hogy az elmúlt tanévben ,háromnapos tanulmányi kiránduláson volt az iskola Budapesten.

— A bányásznapi versenyt Bódog János brigádja nyerte meg a Nagy- mányoki Brikettgyárban. A 31 tagú brigád jutalma — 100 liter sör volt. Volt tehát mivel ünnepelni a bányásznapot.

— EGY HÉT ÓTA rendszeres orvosi rendelés van a Tolnai Selyemfonóban az üzem dolgozói részére, naponta délután félkeftőtól. 'A rendelőhelyiséget most rendezték be a szükséges felszereléssel.

— Van egy mondás, amely azt tartja, hogy az aratás ideje alatt a parasztember nem ér rá még meghalni sem. Ezt a mondást igazolják a kisvejkei anyakönyvi adatok. Az elmúlt hónapban, augusztusban nem fordult elő haláleset, júliusban egy volt, azt is takarodás, asztagrakás közben villámcsapás okozta.

— A JÓ BONYHÁDI pirostarka tehénnek jó ára van. Mostanában a bonyhádkörnyéki vásárokon 7000—8000 forintért cserél gazdát egy-egy jól tejelő tehén.

— Nemrégiben megindult a közvetlen autóbuszforgalom London és Kalkutta között. A közvetlen járat autóbuszai Pakisztánon, Iránon, Törökországon, Jugoszlávián. Olaszországon és Franciaországon át 50 nap alatt teszik meg az utat az angol fővárosig. A viteldíj 85 font sterling. Ehhez hozzájárulnak még az útközben felmerülő szállodai költségek is.

— IGAZGATÓI ÉRTEKEZLETET rendez a megye középiskolai igazgatói részére a Megyei Tanács Művelődési Osztálya szeptember 6-án Szekszárdon. Az értekezleten megbeszélik az idei tanévben a középiskolai nevelők előtt álló feladatokat.

Hibaigazítás

Lapunk szeptember 4-i számának 3. oldalán „A párt törvénye'’ című cikkbe a nyomda hibájából hiba került. A cikk első bekezdésének végén a szöveg helyesen így hangzik: „... mert a szervezeti szabályzat betartása biztosítja csak az akarat és cselekvés egységét”.

Interjú a legújabb esoporttaggal

Vasárnap este, szeptember 1-én vették fel a csoportgyűlésen. A kisvejkei Szabadság Termelőszövetke. zet legújabb tagja — csupán csak ennyit tudtam Sámoly Istvánról, amikor a girbe-görbe kisvejkei utcán a háza felé igyekeztem.

Otthon volt az egész család. A leg idősebb fiú éppen ezen a napon érkezett. Az idén végezte el az egyetemet. Közlekedési mérnök lett belőle.

Sámoly Pista bácsival, a <Aalúd fejével beszélgettek. A csoport is szóbakerül.

— Már tavaly be kellett volna lépnem — mondja Pista bácsi, miközben rövidre faragott ceruzájával az asztalon fekvő papíron számolgat, aztán kis szünet után hozzáteszi. — Ahogy számolom, körülbelül 10 000 forint károm van abból hogy nem dolgoztam ebben az évben a csoportban.

— Saját földjén dolgozott talán a Pista bácsi?

— Kissé csodálkozik a kérdésemen, aztán úgy látszik rádöbben arra, hogy nem ismerhetem a körülményeit, s magyarázni kezd.

— Tudja, én nincstelen vagyok. A múlt évben is, meg most az idén is a lányommal együtt napszámban jártunk a gazdákhoz. S ezért a nyomorúságos napszámért a nyáron volt úgy, hogy este 11 óráig is dolgoztunk ... Az idén láttuk, hogy a szövetkezetben érdemesebb dolgozni. A Buchmann Antalné és az

Oszbach Péterné özvegy asszonyok egyedül dolgoztak a csoportban, mégis akkora kocsi búzát vittek haza nekik cséplés után, hogy alig fért a kocsira és még két év múlva sem fogyna el, ha meg akarnák enni. összetartanak az idén nagyon a csoportban. Senki nem húzódik a munkától, s meg is van az eredménye.

Talán dolgozott már a csoportban?

— Elkomorodik az arca, amikor válástól. Dolgoztam. 1951-ben az alakítók között voltam. De akkor másként ment. Akkor még sem az eszünket, sem a kezünket nem tudtuk úgy használni, ahogy kellett volna. Sok volt a civódás. Azért lép tem ki én is. Az idén úgy láttam, más a helyzet. Mert a kapcsolatot nem szakítottam meg a csoporttal. A szemem mindig rajtuk volt. A cukorrépa egyelésénél lányommal együtt, mint kívülálló ott dolgoztunk tavasszal a csoport földjén, amikor szükség volt az emberre. Ment a munka civódás nélkül, és szinte öröm volt dolgozni velük.

Még mielőtt elbúcsúztunk volna, Pista bácsi megjegyzi: — Ne gondolja, hogy ez a belépés elhamarkodott elhatározás. Április óta vajúdik bennem ez a dolog. S most, hogy látom a csoport eredményét, amely mindenféleképpen felülmúlja az egyéniekét, döntöttem ... Úgy érzem, végérvényesen.

(1—r)

Van-e, less-e elég dissnóhús ?...

Hivatali titok!? Manapság az emberek nagyon kíváncsiak. Különösen az olyan újsághírekre „harapnak”, amelyek valamilyen formában kapcsolatban vannak az életszínvonallal. Joggal várják el, hogy az újságok foglalkozzanak az áruellátással, azzal, hogy lesz-e elég hús, zsír, ruha, stb. Ami a kenyeret illeti, azzal kapcsolatban már többször megírtuk, hogy van és lesz elég, mert az állam raktárai megteltek gabonával. Hogy a kenyér mellé hús is lesz-e? — azt mi is szeretnénk tudni, de ez egyelőre hivatali titok. A helyzet ugyanis az, hogy a napokban jártunk az \ÁUatforgalmi Vállalat megyei központjánál, hogy megtudjunk egyet-mást a húsellátásra vonatkozóan. A iszerződltetési osztály

helyettes vezetője nem tájékoztat* hatja az újságírót. Kijelentette, hogy a központ utasítására semmiféle adatot nem adnak ki. Hogy miért? — annak csak az Állatforgalmi legfelső mindenhatósága a megmondhatói ai óda pedig már nem utazunk el, hogy interjút készítsünk. De bátorkodunk megjegyezni a következőket: A szerkesztőség véleménye az, hogy semmiféle káros következménye nem lett volna, ha a Tolna megyei Népújság megírja:

1. A megye sertéstartó gazdái a maguk részéről jónak találják-e a mostani sertéshizlalási szerződés feltételeit.

2. Szerződtek-e apnyi sdrtéshízla- lásra az idén, mint tavaly ilyenkor.

3. Leszállítják-e a megállapodott időre a sertéseket a szerződők.

LEVELEZŐK ÍRJÁK:

Esernyő alatt aludni, vagy a keretből engedni ?

Több mint két évvel ezelőtt, 1955 áprilisában kerültem a györei postahivatalhoz vezetőnek. Az elmúlt két év alatt az ügyiratok tömkelegét készítettem el addig, amíg tisztázódott, hogy melyik helyiség a hivatal és kinek a tulajdonát képezi. Ezt sikerült is 23 hónap alatt rendezni.

.4 fő kérdés azonban még mindig nincs megoldva. Ugyanis a hivatal tetőzete beázik, a gerendák elrothadnak és ki vagyunk téve annak, hogy a mennyezet leszakad. Ha ez tényleg bekövetkezik, megítélésem szerint egy 50—60 000 forint értékű ház megy tönkre.

A háztulajdonos a községi tanács, ahol többször jelentettem az ügyet és Kovács István, a községi vb elnöke ígéretet is tett a ház rendbehozására, ez azonban csak ígéret maradt. A posta- igazgatóságnak is tettem jelentést, onnét a bérlőhöz, a községi tanácshoz utasítottak. Egy szó mint száz, a helyzet változatlan, >mert — mint mondották — nincs keret.

Ifa ez így van, akkor szomorú a helyzet_ Ugyanis a ház a nép vagyona és szemünk előtt megy tönkre, mert amelyet néhány ezer forint költséggel ma rendbe lehetne hozni, a késlekedés

miatt később 50—60 000 forint költségbe kerülne. A másik szempont az, hogy beszélünk az egészség-, a család- védelemről. Figyelembe veszik-e a mi falunkban akkor, amikor ötödmagam- mal egy kis szobában lakom és ott sem lehetek nyugodt, mert ernyő alatt kell aludni, ha esik az eső.

Népgazdaságunk sokat költ új építkezésekre, ami feltétlenül helyes és a dolgozó nép érdekeit szolgálja. De jogosan merül fel a kérdés, miért hagyjuk tönkremenni a meglévőt? A keret miatt? JJgy gondolom, ezt a problémát helyileg is meg lehetett volna oldani,

A dolgozó parasztok, tsz-tagok és egyéni gazdák egyre inkább felismerik a burgonyabogár, az arankairtás nagy jelentőségét, s ebben a felismerésben segítséget adtak a községekben a gazdasági felügyelők, akik a gyakorlatban adnak segítséget a gazdáiénak.

Hogy ez a segítség mégsem érezteti olyan mértékben hatását, ennek az az oka, bogy baj van a növényvédő állomással, illetve vezetőségével, akik nem veszik figyelembe a bejelentéseket. A községi felügyelők járásunkból sorozahisz a faluban nagyobb beruházással egy sörkert építését kezdték meg, amelyből egyelőre senkinek haszna nem volt, csak talán annyi, hogy ■— elfogyott a keret. Hivatkoznak a községben arra, hogy ezt az építést a falufejlesztési hozzájárulásból kezdték meg. Hát a posta nem a falué? Az néma dolgozók érdekét szolgálja? Azt hiszem, hogy igen.

Es befejezésül csak annyit. Gazdálkodni tudni kell és a helyes és jó gazdálkodáshoz pedig szív kell. Kíméljük, védjük a nép vagyonát, s ne engedjük, hogy tönkremenjen, rombadőljön az, ami megvan és amelyet kevesebb költséggel rendbe lehetne hozni.

tosan jelentik a burgonyabogár fertőzést a tamási járás mezőgazdasági osztályára. A járási főagronómus ismételten kérte telefonon a Fácánkerti Növényvédő Gépállomást, hogy a szükséges védekezési szerrel és a gépekkel jöjjenek ki, mert sok a burgonyabogár. így volt ez augusztus 15-én, 24-én, 25-én, de még sorolhatnánk tovább is. Sorozatos kérésünk nem talált meghallgatásra, s így történt meg az, hogy a tamási Uj Élet Tsz 20 holdas burgonyatábláján nem végezték el a szükséges védekezést, de ugyanez a helyzet a VöBÖ.ITÖS GYÖRGY postahivatal vezető, Győré

Reméljük, kérésünk meghallgatásra talál

rös Szikra Tsz-ben és az egyéni gazdáknál is.

Kérjük a lapon keresztül is a növényvédő gépállomást, bogy a dolgozó parasztok kérése találjon meghallgatásra

a növényvédő gépállomáson is, különösen akkor, amikor a kártevők pusztítása nemzetgazdasági érdek.

SZALAI SÁNDOR tamási járás tsz-előadó

Még egyszer a lengyelt szakiskoláról

A Tolna megyei Népújság augusztus 30-i számát kézbe véve, felfigyeltem egy cikkre, amely a Lengyeli Mező- gazdasági Szakiskola problémáival foglalkozik.

Olvastam a javaslatokat is, amelyben a cikkíró próbálkozik a probléma megoldásán segíteni.

Igen, a cikkírónak igaza van a második és a harmadik pontban javasoltaknál. Sőt, az idő rövidsége miatt igazat kell adnom az élső pontban foglaltakkal is, bár ezzel nem érlek egyet.

Nem kívánok vitába szállni a javaslat első pontjával (már mint a tanévnyitó elhalasztásával), csupán annyit kívánok megemlíteni, hogy amit most megírtak a Népújság hasábjain, arra az intézmény vezetői már jóval korábban felfigyelhettek volna.

Az én javaslatom is megegyezik azzal, amely a második pontban van, azzal a kiegészítéssel, hogy a szakiskola vezetői, nevelői, pedagógusai sürgősen vegyék fel a kapcsolatot a környező állami gazdaságok, termelőszöuetkezetek vezetőivel: küldjenek ezek fiatalokat a saját gazdaságukból, a tsz-ekből, tanulni. Ezek a fiatalok aztán az iskola elvégzése után oda mennének vissza dolgozni., ahonnét iskolára kerültek. Ez annál is fontosabb lenne, hogy így is biztosítsuk a mezőgazdaságban dolgo* zók képzését.

Még egy javaslatom lenne: Kezdjék meg már most a fenti módon szervezni a tanulókat a következő tanévre, s akkor reméljük, hogy a következő éti be* indítása már nem lesz ilyen probléma és nem kell hasonló intézkedéseket foganatosítani.

Lehet, hogy a cikk kissé talán éfesy ezért elnézést kérek, de úgy érzem, hogy mindezt meg kellett írnom.

GYŰRI JÁNOS Dombóvár, járási kultúrház *

Telefonon értesítették a szerkesztőséget, hogy szeptember 3-án délelőtt tartotta meg a Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskola az évnyitót. Cikkünk nyomán négy tanulóval szaporodott a létszám, de mint értesültünk, továbbra is lehet még jelentkezni, sőt a pedagógu- sek és nevelők egy része jelenleg is a megyét járják és szervezőmunkát végeznek, bogy a létszámot feltöltsék.