Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-04 / 207. szám

1957 szeptember 4. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 A tömegek igényeinek figyelembevétele az eredmény^ pártmunka egyik feltétele A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata arra kötelezi valamennyi pártszerve­zetet és pártszervet, hogy állandóan erősítsék és ápolják a tömegekkel a kapcsolataikat. A szervezeti szabály­zat pedig minden kommunista fel­adatává teszi, hogy a tömegekhez fűződő kapcsolatot állandóan ápol­ják, legyenek a pártonkívüliek ta­nácsadói és vezetői. Az országos pártértekezlet óta szá­mos példa, eredmény mutatta, hogy a kommunisták megérdemelték a a kommunisták megértették a hatá­rozat és a szervezeti szabályzat ide­vonatkozó előírásait, igyekeznek en­nek szellemében tevékenykedni. A pártszervezetek életében a határozat nyomán sok olyan újszerű vonás ta­pasztalható, amelyek azelőtt nem vol­tak a pártmunka részei. A pártszervezetek aktívan tevé­kenykedtek a tömegszervezetek újjászervezésénél, segítettek a kezdeti nehézségek leküzdésén és számos helyen van olyan tapasz­talat is, hogy kommunistákat küldenek a tömegszervezetekbe. A pártszervezetek az eddigieknél sokkal inkább figyelik és hasznosít­ják egy-egy javaslat felvetésekor vagy határozathozatalkor a párton­kívüliek véleményét, észrevételét, igényét is. Nagykónyiban például a község lakóinak az a régi vágya, hogy a községnek szép kultúrotthona legyen, amely alkalmas legyen egy- egy nagyobb színmű lejátszására is. A fiataloknak is szüksége van meg­felelő kultúrotthonra, ahol rendsze­resen összejöhetnek, dolgozhatnak, szórakozhatnak. Ezért a pártvezetőség a taggyűlés elé olyan javaslatot terjesztett, hogy a községben — miután arra központilag megfelelő hitelfede­zetet az ország nehéz anyagi hely­zete miatt biztosítani nem tud­nak — társadalmi munkával épít­sék fel a község egyik legszebb helyén a kultúrotthont. A taggyűlés egyetértett ezzel a ja­vaslattal és ezt eljuttatta, mint javas­latot, a Hazafias Népfront községi ve­zetőségéhez. A Népfrontbizottság lelke sedéssel fogadta a pártszervezet ja­vaslatát és széles plénum előtt vitat­ták meg azt. A vita eredménye az lett, hogy igen sokan ajánlottak fel már eddig is fogatokat és segédmun­kát. A községben élő építő szakem­berek sem maradnak el, ők is fel­ajánlották segítségüket. A községben a tervezett építés társadalmi munká­val történik. Ilyen nagyjelentőségű társadalmi munka még nem volt Nagykónyiban. Hamarosan jöttek is a javaslatok, elképzelések. A község lakói azt ja­vasolják, hogy a községben lévő romépületet bontsák le és a jelenlegi kul’túrház bontási anyagát is hasz­nálják fel az új' kultúrotthon építke­zésénél. A társadalmi munka meg­szervezését a Hazafias Népfrontbi­zottság és a községi tanács végzi. A tervek szerint a közeljövőben meg­kezdik a munkát. A pártszervezet javaslata, amely a tömegek véleményével egye­zett, olyan mozgósító erővé válto­zott, amely képes megszervezni a község lakosságát a kitű­zött cél elérésére. Ez csupán egy példa, de lehetne még sokáig hasonlót sorolni és velük bizonyítani, hogy a pártszervezetek akkor tudnak helyesen tevékenyked­ni, ha állandóan szoros kapcsolatban vannak a tömegekkel. Van természetesen — bár számsze­rűen sokkal kevesebb — negatív példa is. Ezeknek is megvannak a maguk tanulságai. Páriban már évek óta viszály van a pártszervezet és a tanács között. A taggyűléseken az érdemi viták helyett veszekedések, torzsalko­dások vannak. Ezek a veszekedé­sek aztán szemellenzőként jelent­keznek a kommunisták tevékeny­ségénél is. Pedig volna mit tenni a községben a tömegkapcsolat kiépítése terén. Nem működnek a tömegszervezetek, Sürgésen javítani kellene a tanács munkáján, a községben szinte ,nem is isimerik már a társadalmi munka fogalmát, pedig igen nagy szükség lenne a társadalmi munka megszer­vezésére, mert rosszak az utak, rosz- szak a hidak, rendetlenek az utcák. De nincs idő sem a pártszervezetben, sem a tanácsnál a tömegek megszervező sére, a tömegszervezetek pedig tény­legesen nem dolgoznak, nincs aki irányítsa munkájukat. Két példa — két ellentétes ered­mény. Nem lehet vitás, hogy a kom­munisták akkor járnak helyes úton, ha az első példát követik napi mun­kájukban. B. J. Készüljünk fel időben a télre! A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának felhívása a megye állami és gazdasági szerveinek vezet&ihez A dolgozók egészséges munkakö­rülményeinek fokozott védelme alapvető kötelességévé teszi minden vezető számára azt, hogy már most a hideg idő beállta előtt kezdjenek hozzá a télre, való felkészüléshez. A télre való felkészülés alapvető követelménye, hogy minden munka­helyen, szociális intézményeknél egyaránt a tél beállta előtt megjavít­sák az ajtókat, ablakokat, épülete­ket, hozzák rendbe a fűtőtesteket, kályhákat, biztosítsák a munkahelyek és utak kellő megvilágítását, idejé­ben szerezzék be a fűtéshez szüksé­ges tüzelőt. Biztosítani kell, hogy a dolgozók a szükségleteknek megfele­lően, akiket megillet, a téli ruházat­tal és melegedő itallal ellássák. Még a hideg idő beállta előtt te­gyenek intézkedéseket a szabadban Hogyan lehet megfékezni a szekszárdi hegyekből lezúduló vadvizeket? A záport ígérő nyári felhőképző­déseket mindig félő aggodalommal fi­gyeli a szekszárdi ember. Hiába a szomjatoltó eső, ha nyomában ott jár a helyi jellegű árvíz, a hegyekből le­zúduló víz, amely házakat önt el, felszaggatja a kövezetét, iszappal hordja tele az utakat és megrongál­ja a hidakat. Márpedig a szekszár­diak elkönyvelték, hogy az ilyen ki­sebbfajta árvizek bekövetkezése tör­vényszerű és évenkint legalább egy­szer rázúdul a városra. De a víz csak az egyik veszélyt jelenti, mert az egy-két nap múltán eltűnik, nyomá­ban azonban ott marad a többcentis iszap, amit még napok múltán sem győznek eltakarítani. A kár minden esetben óriási. A legutóbbi zápor alkalmával például, amely július 10 és 15-én 7000 köbméter iszapot zúdított Szekszárdra, több mint egymillió forint kár keletkezett. Az utak megrongálódtak, számos híd­dal együtt, házak váltak hosszabb- rövidebb ideig lakhatatlanná és csak az utcákon és tereken lerakott iszap elszállítása többtízezer forint kiadást jelentett a Városi Tanácsnak. De ugyanakkor jelentős a szőlőkben oko­zott kár is, amelyet összegszerűen fel­mérni nem lehet. A porhanyós lösz­talajt hátára kapja a víz és lassan ki­koptatja a szőlők tövét, csupa víz­mosássá válik az előbb még kultúrte- rület és már a következő esztendei termés is kárát látja annak, hogy kevesebb lett a termőtalaj. Ez volt minden évben a helyzet, ugyanis hosszú időn keresztül vajmi keveset tettek annak érdekében, hogy ez az évszámra bekövetkező csa pás némileg mérséklődjék. Herczeg János VB. titkár és Posta Lajos városi főmérnök tájékoztatása alapján a következőkben foglalható össze a szekszárdi „árvízhelyzet.” A kisebb-nagyobb időszakos javít­gatások helyett olyan megoldást kell találni, amely egyszersmindenkorra megakadályozza, hogy a városra zú­duljon a felhőszakadások vadvize. Ezt pedig két munka végrehajtásával lehet elérni. Az egyik: A Kadarka utca útburkolatát teknőalakúra kgll kiképezni egé­szen a parásztai patakig. Ezzel elérik, hogy a Kadarka utcá­ba torkolló valamennyi vadvíz anél­kül, hogy a város belterületén keresz­tülfolyna, eltávozzék a városból. Ez­zel egyidejűleg a Baktai részen két övcsatornát kell létesíteni a Kálvária hegytől egészen a város alsó végén lévő temetőig, ahonnan már patak ve­zetné a vizet a Séd-be. Ugyanakkor a város területén lé­vő árkokat rendszeresen tisztítani kell, különös figyelemmel a mélyebb részek árkaira. A Városi Tanács ezeket a felada­tokat bevette a 3 éves tervjavasla­tába, amelyet a Megyei Tanács ösz- szesítve felterjeszt az Országos Terv. hivatalhoz. Nem egészen két és fél­millió forintba kerülnek ezek a mun­kák, amelyek nélkül az árvízprob­léma úgyszólván megoldhatatlan. A másik feladat, amelyet meg kell oldani — erről is a Városi Tanács vezetői tájékoztattak — a város mögött lévő szőlők ha­rántirányú művelése, vagyis a szőlő-rendek ne a vízfolyás irányában, hanem keresztirányban helyezkedjenek el. Ezzel a vizet job­ban elnyelik, az nehezebben tud le­folyni és nem hordja el a tőkék kö­zül a termőtalajt. Sajnos, bár egy fillérbe sem kerül, ez a nehezebb feladat és azzal, hogy egy lépést sem tettek mindeddig a terraszos művelés érdekében, az állami gazdaság veze­tői mutatnak rossz példát a szekszár­di szőlősgazdáknak. Míg a múltban mintegy 25 000 iszapfogó gödör volt a város fö­lött lévő szőlőkben, addig ma az iszapfogó gödrök száma jó lia meghaladja az ezret. Ehhez pedig pénz sem kell, csak egy kis jóakarat és természetesen kellő felvilágosító munka az illetékesek ré­széről. Ezek után felvetődik a kérdés: Mit tesz jelenleg a Városi Tanács az ár­kok és patakok rendbehozásáért? A héten hozzákezdenek a lisztesi szurdok rendbehozásához. Nagy segítséget nyújtanak az új­városi gazdák, akik elhatározták, hogy fejenkint 2 munkanapot dolgoznak társadalmi munká­ban. A Városi Tanács az anyagot bizto­sítja és a fuvarköltséget fedezi. Az Alkotmány-, Honvéd-, Dobó- és Kürt utcákban az árkok kitisztítása meg­történt és jelenleg a Séd-tői délre fekvő városrész árkainak rendezése folyik és ezután sor kerül a többi városrészre is. A terméseredményt jelentősen be­folyásoló tényező a tiszta, egészséges, gyommentes vetőmag. Feltétlenül használjuk ki a gépállomásokon ren­delkezésre álló szelektorokat a vető­mag tisztítására. Legyen törvény, hogy ne vessünk tisztítatlan vető­magot. Jelentős segítséget jelent a Földművelésügyi Minisztérium azon intézkedése, mely lehetővé teszi, hogy a megye minőségi vetőmag szükség­letét, a megyén belül termeljük meg. Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy a megye egész őszi vetőmag kész­letét négy évenként ki tudjuk cse­rélni. Évről évre jelentős károkat okoz kenyérgabona termésünkben a kő­üszög is. Dolgozó parasztságunk kö­rében még tapasztalhatók olyan néze­tek, hogy az üszögöt a köd okozza. Ez a nézet magában foglalja azt az ál­láspontot is, miután a betegséget a köd okozza, nem is lehet védekezni ellene. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a helytelenül végre­hajtott csávázás nem biztosít kellő védelmet. Ilyen helytelen módszer a búza átlapátolása közbeni rézgálicos öntözése. Ez a módszer nem ér min­flz őszi mezőgazdasági munkák küszöbén den búzaszemet, nem pusztítja el a búza szőrős végére telepedett üszög­spórákat. A leghelyesebb csírázási módszer a Linkordt-féle kosaras csá­vázás. Ennél a módszernél egy zsák­vászonnal bélelt vessző kosárban bele mártjuk a csávázandó búzát a csá­vázó oldatot tartalmazó kádba, 15 perces áztatás alatt a búzát alaposan átmosisuk, majd szárítjuk ponyván. Rézgálic helyett jobb a földművesszö­vetkezetekben kapható Hitgosán olda­tot használni, amely nem rontja a búza csíraképességét és a kőpenész, valamint az árpalevél csíkossága el­len is védelmet nyújt. A helyes csá­vázási módszerek elterjesztése érde­kében a községi gazdasági .felügyelők a földművesszövetkezetekkel kar­öltve, minden községben csávázási bemutatót fognak tartani. A gabonák kelése után azokat a területeket, ahol kalászos után kalá­szost kényszerülünk vetni, kísérjük figyelemmel, nem lép-e fel csócsárló kártétel. Ha fellép, haladéktalanul jelentsük a gazdasági felügyelőnek, aki a védekezéshez szükséges útba­igazítást megadja. Gabona termésátlagaink növelésé­nek egyik fontos eszköze a műtrágya fokozottabb mértékben való haszná­lata. Míg a mi termelőszövetkezeteink 37 kiló műtrágyát használnak fel ka­taszteri holdanként, addig a többi népi demokratikus országban 200— 300 kilót használnak fel. Ennek kö­vetkeztében termésátlagaik is a mieinknek kétszerese. Alaptrágya­ként helyes a szántás előtt katasz­teri holdanként 100—150 kiló szuper­foszfát és 40—50 kiló pétisót kiszórni és alászántani, vagy tárcsával a ta­lajba munkálni. Termelőszövetkezeteink a fogatos- nál jobb minőségű és mélyebben vég­zett gépi munka eredményeként az elmúlt esztendőben és ez évben is jelentősen túlszárnyalták az egyéni! gazdaságok termésátlagait, a kenyér- és takarmánygabona terén. Használ­juk ki az elmúlt napokon lehullott csapadékadta jó talajelőkészítési le­hetőségeket. Biztosítsuk a gépállo­mási dolgozók segítségével a kifogás­talan magágyat, a korai vetést, hogy ennek eredményeként a következő esztendőben is fokozni tudjuk dolgo­zó népünk asztalára jutó kenyér nagyságát. Kapásaink is jó termést ígérnek, ezért a vetés és betakarítás időbeni elvégzése még az aratás és cséplés- nél is nagyobb feladat el-é állítja ter­melőszövetkezeti és egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztságunkat. Ezt a nagy feladatot csak úgy tudjuk si­keresen megoldani, ha a rendelkezés­re álló talajelőkészítő, betakarító1 és szállítógépek kapacitását maximáli­san kihasználjuk. Biztosítjuk ezek zavartalan működésének előfeltéte­leit, ez nagy feladatot ró gépállomá­saink műszaki dolgozóira is. Az elő­feltételek ennek a nehéz munkának sikeres befejezéséhez rendelkezésre állnak, dolgozó parasztságunk, mű­szaki dolgozóink és mezőgazdasági szakembereink összefogása meg is hozza a sikert, a jó munka gyü­mölcsét. (Vége.) WALTER JÁNOS lévő munkahelyek megszüntetésére, ahol ez nem lehetséges, megfelelő melegedőhelyek biztosítására, huza­tos munkahelyek megszüntetésére. Gondoskodjanak a munkahelyek és szociális létesítmények rendszeres melegvíz ellátásáról, tegyenek meg­előző intézkedéseket a fagykárok el­hárítására. Gondoskodjanak a téli időszakban fellépő megbetegedések, különleges baleseti veszélyek megelőzéséről. En­nek érdekében a szakszervezetek folytassanak széleskörű felvilágosító munkát üzemük dolgozói között. Hozzák rendbe a téli ruházatokat, lábbeliket és tisztán adják ki a dol­gozóknak. Az üzemek közlekedési útjainak zsúfoltságát szüntessék meg, padló­zatait tegyék rendbe, külső aknák, .gödrök ne maradjanak fedetlenül. Szociális létesítmények, fürdők, mosdók, szálláshelyek felszereléseiről és azok fűtéséről időben gondoskodni kell. Gépek és egyéb műszaki berende­zések szakszerű karbantartásáról, azok megóvásáról rendszeresen intéz­kedni kell. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa felkéri az üzemi bizottságo­kat, gazdaságvezetőket, hogy mielőbb vizsgálják felül az elmúlt évben e cél­ból hozott intézkedési tervüket és an­nak tapasztalatai alapján a helyi erő­források felhasználásával a fennálló hiányosságokat szüntessék meg. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa kéri a vállalatok üzemi bizottságait, hogy a bizalmiak, szakszervezeti ak­tívák bevonásával tárgyalják meg a téli felkészülés sokoldalú feladatait a vállalatvezetőségekkel készítsenek közös tervet. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa felhív minden dolgozót, hogy nyújt­son messzemenő támogatást a szak-* szervezet és a gazdasági szervek ez- irányú munkájához, saját érdekében is segítse elő hogy minél eredménye­sebben készüljünk fel a télre. Szakszervezetek Tolna Tanácsa megyei A vidéknek sem jó minden! Holéczy Ákos dr. és attrakeiós 10 tagú revüzenekara nemrégiben me­gyénkben szerepelt. Pontosabban Dombóváron, Szekszárd és Bonyhá- don. A sorrend is a fent említett volt. Délután két-három óra körül adták le műsorukat Dombóvár kö­zönségének. majd Szekszárdon lép­tek fel a Városi Kultúrházban, innét pedig Bonyhádira mentek. Ide a meg hirdetett időpont után másfél órás késéssel érkezett az együttes, s ez a „kis” késés nyugtalanította már a mintegy 1500 főnyi közönséget. De remélték, hogy a várakozásért nívós művészi műsort kapnak. A remények azonban szertefosz­lottak amikor az együttes megérke­zett és zilált állapotát meglátta a közönség. Ez a ziláltság különösen a szünet után volt érezhető ... Dr. Holéczy Ákos bekonferálta ugyan a műsort, de a színpadon csak itt-ott lézengett egy-egy zenész. Nagyré­szük még a büfében volt... A zene­kar hangulatának jellemzésére elég talán, ha annyit mondunk, hogy a zongorista a műsor alatt alíg csi­nált egyebet, mint öklendezett. — A műsort „összecsapták" ,s természe­tes, hogy a közönség ezért elégedet­len volt... A zenekar viszont elé­gedett lehetett, mert a 10.560 forint bevételből futotta hangulatterem­tésre. Persze az anyagi siker örö­mére az előadás után illett volna inni... Érdemes beszélni a Filharmónia szervezéséről, amikor ilyen zsúfolt programot szervez az együttesnek. Ez már nem szórakoztatás látszatát mutatja hanem lelketlen üzleti fo­gásra vall, amikor nem törődnek azzal, hogy a művészek esetleg ki­merülnek, csak azt tartják fontos­nak, hogy az ezer forintok a zsebben legyenek. B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents