Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-28 / 228. szám

1957 szeptember 28. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 Propagandisták tapasztalatcseréje Tamásiban a járás egész területé­ről összegyűltek az időszerű kérdések és a marxizmus—leninizmus tanfolya mainak propagandistái, hogy megvi­tassák azokat a legfontosabb témá­val ókat, amelyek előreláthatóan az 1957—1958-as pártoktatási évben fel­merülnek. A megbeszélésen :?8 pro­pagandista vett részt. A megbeszélésen A PROPAGANDISTÁK ÖNÁLLÓSÁGÁRÓL igen sok szó esett. Különösen a sza­bad vita légkörének kialakítása terén lesz mit tenniök a propagandisták­nak. Nem megengedhető, hogy vala­kit kizárjanak a szeminárium mun­kájából azért, mert téves, helytelen nézetet vet fel egy-egy foglalkozáson és ezt helyesnek tartja. A vita célja éppen az lesz, hogy a téves nézeteket elvileg megcáfolja és a helyes elmé­leti tételeket gyakorlati példákkal bizonyítsa. A propagandista egyik feladata éppen az, hogy adjon alkal­mat a szabad vitára, egy-egy foglal­kozáson a nézetek, az elvek csatázza­nak. Nem lehet kétséges, hogy ott, ahol a vitában résztvevők szabadon fejtik ki álláspontjaikat, ott a marx­izmus—leninizmus tanításai győznek. Pados János elvtár’s, nagyszokolyi propagandista arról beszélt, hogy a viták során szükséges lesz a gyakor­lati — és mindenek előtt a helyi — tapasztalatok felhasználása, az egyes elvi tételek helyességének bizonyítá­sára. Ez a módszer — véleménye sze­rint — azért ígérkezik eredményes­nek, mert megtanítja az elvtársakat arra. hogy az elméletet a gyakorlat­tal szoros egységben vizsgálják, s ez egyúttal az elmélet önálló alkal­mazására is nevel. Jelentős szerepet kapott a vitában A NEVELŐI MUNKA Egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy annak a propagandistának, aki csupán arra törekszik, hogy a tananyagot „visszakérdezze” a szemi­náriumok résztvevőitől — fél sikerrel jár majd a munkája. Úgy foglaltak állást, hogy a pártoktatásban is leg­alább olyan szerepet és helyet kell kapnia a nevelésnek, mint magának az oktatói munkának. A nevelés és az oktatás azonban csak akkor hozza meg igazán a gyümölcseit, ha — amint azt Fűzi István elvtárs, az iregszemcsei propagandista mondot­ta — bizalom, baráti légkör alakul ki az egyes kollektíváknál. A megbeszélés résztvevői elmondot­ták, hogy elbeszélgettek már leendő hallgatóikkal. Az egyik propagan­dista pedig örömmel mondotta, hogy ő már éveken keresztül- ugyanazok­nak az elvtársaknak tartott foglalko­zást. Az idén is az ő vezetésével ta­nulnak majd az elvtársak. Ez a kol­lektíva összekovácsolódott, jól isme­rik egymást és így már a pártoktatás kezdetén feszélyezettségnélküli vita alakulhat ki. Az ozorai tapasztalatai­ról beszélt Gácsi Ferenc elvtárs. Elmondotta, hogy a párttagok és a pártonkívüliek egyaránt ÖRÖMMEL KÉSZÜLNEK A PÁRTOKTATÁSI ÉVRE, mert — amint mondják — az idén sok olyan kérdésre kapnak majd fe­leletet, amely foglalkoztatja őket, vagy amelyek a közelmúltban napi­renden voltak. Az időszerű kérdések tanfolyamá­nak propagandistái a jó propaganda munka elengedhetetlen feltételének jelölték meg azt, hogy a propagan­dista tájékozódott legyen a napi po­litikai kérdésekben. Ezen a megbeszélésen nem volt hurrá hangulat. Nem mondották azt az elvtársak, hogy könnyű lesz ezt a fontos, nagy körültekintést kívánó pártmunkát teljesíteni. De valameny- nyi propagandista lelkesedéssel vál­lalta ezzel a munkával kapcsolatban felmerülő minden nehézséget, mert az idei foglalkozásokon a sző legtel­jesebb értelmében propagandisták lehetnek. Mégegyszer a Sörkert melletti fapavilonről ÁMég egyszer és újra, mind- addig, míg ügyében kielégítő intézkedés nem történik. Műemlék is, kedves színfoltja lehetne Szekszárd- nak, esetleg még idegenforgalmi ér­dekesség is, ha nem a Vegyianyag- nagykereskedelmi Vállalat tárolná benne áruit, hanem a számtalan kö­zül valamely kulturális igény kielé­gítéséhez biztosítana helyet, lehető­séget. Annakidején kiállításra ké­szült, éppen olyan, mint egy erdélyi vadászkastély, csak persze már meg­lehetősen roskatag állapotban, meg­tépázva időtől és emberektől, s tele­rakva különböző vegyianyaggal. A pavilon — nevezzük így — a kiszista fiatalok között került is­mét szóba. A szekszárdi KISZ szer­vezetek olyan helyiséget keresnek városszerte, ahol a fiatalok együtt szórakozhatnának, művelődhetnének, nem pedig külön-külön vállalataik­nál élnének szervezeti életet. így for_ dúlt figyelmük az említett épület felé. Persze télen nem felel meg a célnak, mert tudomásom szerint fűt- hetetlen, ellenben tavasszal és nyá­ron, sőt késő őszig, míg be nem áll a hideg, nagyszerűen lehetne hasz­nálni. Olvasószobát, játéktermet le­hetne berendezni benne, udvarát par kosítani és a fiatalok számtalan öt­letét felhasználni arra, hogy mennél vonzóbbá tegyék. Igaz, ehhez pénz is kellene, méghozzá nem is kevés, de talán a Műemlék Bizottság is hozzá­járulna a rendbehozásához, valószí nűleg a különböző állami és társa­dalmi szervektől is lehetne némi pénzt kapni és főleg nagy összeget pótolna az a társadalmi munka, amelyre a kiszisták örömmel vállal­koznának. 'V'an azonban egy óriási akadály. " Meg kell mondani, hogy a Vegyianyagnagykereskedelmi Válla­lat is sajnálja az épületet, nem is megfelelő számára, egyrészt mert kicsi, másrészt, mert a város köz­pontjában van. Örömmel elköltözné­nek abban a pillanatban, mihelyt másutt ennél jobb, vagy akár ilyen raktárhelyiséget biztosítanának szá­mukra. örömmel vennék, ha a gya- potegrenáló céljaira készült épületek­ből kapnának egyet. Az illetékes m:- nisztérium azonban erről hallani sem akar. így minden marad a régi­ben. A vörösfenyő vadászház tovább romlik, a fiataloknak nincs nyári szó- .rakozóhelyiségük, a vegyianyagosok nem megfelelő raktárban szoronga­nak. De pillanatnyilag bármilyen re­ménytelennek látszik is, hogy ezzel a cserekomplexummal a fiataloknak nyári helyiséget lehessen szerezni, lemondani róla nem szabad. Kiáltsunk minél többen, minél na­gyobbat, talán meghallják az illeté­kesek is. (—i—y) Csendőr soriűz (1905. junius 28-ának története) Sötét viharfelhők tornyosultak az égen. A szellő nélküli júniusi dél­utánban szokatlanul nagy melegség volt. Az ötven simontornyai aratómun­kás az éhségtől és fáradtságtól ká- bultan mozgott a végeláthatatlan, hatalmas „búzatengerben”. Amikor az első kaszás megállt, hogy megköszörülje a kaszáját mindannyian megálltak. A marok­szedő fehémépek szoknyájuk szélé­vel törölték verejtékben úszó hom­lokukat, a kötélteregető gyerekek közül pedig néhányan a vizes kor­sókért ugrottak. — Kik jönnek ott? Mindenki a kötélteregető kisfiú által mutatott irányba nézett, s a kérdést többen is akaratlanul meg­ismételték. — Kik lehetnek ezek? Csehi-puszta^ felől emberek hosz- szú, tömött sora kígyózott, s így messziről a búcsújárók menetére hasonlított az emberek sokasága. A templomi zászlók helyett azonban, ahogy közelebb értek látszott, hogy kaszát, dorongokat és cséphadarót szorongatnak a markukban. S az énekük sem templomi ének volt, mégis áhítattal hallgatták a simon- tornyaiak, akik dermedt mozdulat­lansággal figyelték 'a feléjük köze­ledő szokatlan menetet. „Sej kenyér, barna kenyér Ki rajtad él, nem henyél Napkeltétől a napnyugtáig Kezében a kaszanyél.” Zúgott az ének a sárga búzatáblák között, s csak akkor neműit el, ami. kor a menet odaért az aratókhoz. A foltos, szakadozott ruhát viselő jövevények csapatának első sorából egy fehérbajuszos, nagyhomlőkú öregember szólt öblös, nyugodt han­gon a simontornyai aratókhoz. Mi­közben a háta mögött tömörülő mintegy 140 főnyi sokaság felé bö­kött ujjával. — Mi, akiket itt láttok, végigjár­tuk a járást Mindenhol csatlakoz­tak felszólításunkhoz az aratók, -t- Mindenhol sztrájkolnak. Ti is csat­lakozzatok! A beszélő utolsó szavait kocsizör­gés zavarta meg. Könnyű urasági kocsikon csendőrök érkeztek. Le­ugráltak a kocsikról és a menettel farkasszemet nézve rajvonalba fej­lődtek. A nyolc kakastollas kezében félelmetesen csillogtak a Mauzerek- re szerelt hosszú szuronyok, amikor elálltak a tömeg útját. Göncz csendőrőrmester, a kör­nyék szadizmusáról hírhedt rém­alakja parancsoláshoz szokott, érdes durva hangján kiáltott a tömeg felé. — Forduljatok meg ... oszolja­tok! Senki nem mozdult ' a jövevények közül. A simontornyai aratók cso­portjában egy marokszedő asszony hangos zokogásba kezdett. A csendőrőrmester arca elkékült s a szája remegett Ahogy ordította. — Ha megtagadjátok az engedel­mességet, lövetek.. ■ Az ozorai szocialisták szervezője, Miklós István lépett a csendőrök elé és a szuronyokkal szembenézve, nyugodt hangon, minden szót külön hangsúlyozva mondta. — Nincs jogotok arra, hogy lője­tek. Mi nem ölünk, nem gyújtoga­tunk, nem bántunk senkit, mégcsak egy libáját sem ütöttük agyon az uraságnak, csupán a jogainkat akar­juk, amelyek mindig kevesebbek lesznek. A tömegből egy ingerült hang sü­völtött a csendőrök felé. — Már a poshadt vizet is megfi­zettetik velünk, amit az aratókhoz a lajtokban kihordanak. A tömeg meglendült az első so­rokban lévők néhány lépést tettek a szuronyok felé a bokáig érő porban. — Tölts! — ordította meredt sze­mekkel az őrmester. Egyszerre zörrent a puskák zárja, s az élesre töltött puskacsövek gonoszul, inger­lőén néztek farkasszemet az embe­rekkel. Ahol a jövő szakemberei tanulnak („A Vasipari Vállalatnál a szak­munkásképzést jól oldják meg.” Az SZMT jelentéséből.) SZEKSZÁRD egyik legnagyobb létszámú üzemévé fejlődött az utób­bi évek alatt a Vasipari Vállalat. Közel 300 dolgozót foglalkoztatnak a különböző szakmákban. Mint a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának jelentése is megállapítja, a szakmunkásképzés jól halad a válla­latnál, de vannak jelenségek, ame­lyek nehezítik ezt a munkát. Harminc fiatal lakatos szakmát ta­nul. A műhelyben nem évfolyamon­ként, hanem vegyesen osztják be őket egy-egy munkához. Csötönyi Sándor lakatos tanuló. Látogatásunk­kor kovácsmunkát végzett. Az ősszel szabadul. — Sokrétű munkát vég­zünk úgy élvem, a három év a szak­ma elsajátításához az alapot meg­adja. Fél évvel ezelőtt sokszor elő­fordult, hogy hetekig egy tanuló csak fújtatott, vagy palackokat hor­dott, most, amióta a tanulóbrigádot megszervezték, jobban érezzük ma­gunkat — mondja munkájáról. A ta­nulók elégedettek oktatóikkal. Raj- csányi Imre nem restelli a fáradsá­got, hogy naponta többször is el­mondja egy-egy kényesebb munka technikáját. Legutóbb például egy biztonsági zárat készített s azt az ipari tanulókkal beszélte meg, ki­kérte véleményüket és elmondta a készítés módját. Nincs baj a munká­val, fegyelmezettek a fiatalok. Igaz az is, hogy munkaidő alatt ipari ta­nuló nem dohányozhat. Ez a válla­latvezetőség határozata, ezt helyesli a KISZ szervezet és a fiatalok is. SOK FIATAL vidéki. Szüleikhez csak ritkán mennek haza. Második „otthonuk“ a legényszállás. Sajnos, ez nem felel meg erre a célra így ahogyan most van. Az egyik szállá­son például hárman alszanak két ágyban. S erről a vállalat nem tehet, nem kap a tanácstól helyiséget, ahol a munkásszállást be tudnák kultu­rált módon rendezni. Általában ez a legnagyobb probléma a vállalatnál. Nem tudnak megfelelő helyiséget biztosítani a különböző szakmáknak. Az órás és rádiós szakma 5 tanulója és két mestere egy 4x5 méteres kis szobában van. Most az őszi beiskolá­zás idején, amikor a vállalat egyet­len női ipari tanulóját felvették órás­nak, nem tudtak helyet adni szá­mára. A kályha tetején ülve dolgozott hetekig. Bármilyen gondos is az ok­tatás, de nem tudja helyettesíteni a helyiség-hiányt. A fentebb említett szobában például nyolc munkaasztal, egy pult, egy páncélszekrény és egy rádióállványnak (melyen a javításra beadott rádiókat tárolják) szorítottak helyet. Ilyen túlzsúfoltság kihat a ta­nulásra, zavarja a munkát. * A FIATALOKKAL beszélgettünk, az a véleményük, hogy a szakmát el tudják sajátítani, de nyugodtabb helyre volna szükségük. Nem elége­dettek az étkezéssel sem. A rendele­tek szerint a vállalat egyszeri ingye­nes étkezést biztosít a fiataloknak, délben. Ezideig a földművesszövetke­zetnél étkeztek, elégedettek voltak az étel mennyiségével és minőségé­vel is. Mivel a földművesszövetkezet az eddigi áron nem tudja biztosí­tani az ebédet, a vendéglátóvállalat­nál étkeznek, s nincsenek megelé­gedve. Látszatra talán nem is akadályozói a fentiek az ipari tanuló képzésnek. De bizonyára lehet és kell is ezekre megoldást találni. A KISZ szervezet összefogja a fiatalokat. Hatvan fiatal tagja a szö­vetségnek. Az elmúlt héten a rak­tárhelyiséget átalakították kultúr­teremmé s a fiatalok kultúrcsoportja már tartja a próbákat a kezdetlege­sen berendezett szobában. Látogatásunk végén azzal a meg­győződéssel távoztunk a vállalattól, hogy ha Szekszárdon minden vállalat ilyen gondossággal foglalkozna a szakemberek pótlásával és ha a felet­tes szervek is jobban támogatnák őket, nem kellene attól félni, hogy Szekszárd iparosításához nem lesz meg a szakmunkás alap. Pál kovács Jenő HÍREK — „Öltözködjünk divatosan“ jel­szóval műsoros divatbemutatót ren­dez a tolnai földművesszövetkezet szeptember 29-én, délután a volt — Nyomorultak, az urak kutyái vagytok — ismétlődött megint a ki­áltás a csendőrök felé s a tömeg új­ból előbbre lendült. — Tűz! — kiáltotta Göncz a csendőrök parancsnoka. Egyszerre dördültek a puskák. A menet élén állók közül ketten, Döme József és Bajmusz Lajos holtan rogytak össze. Sebesültek keserves jajgatása hallatszott. A csendőrpus­kák I zárja félelmetesen csörrent, amikor ismételtek. Perceken belül gyors lovak kocsikat röpítettek a tett színhelyére. A kocsikon fegyve­resek ültek, Széchenyi gróf belső emberei, talpnyalói, fegyvereket szorongatva. Egy súlyosan sebesült az öklét rázta az egyre nagyobbszámú fegy­veresek felé, s elfúló hangon kiál­totta: — Mindent megfizetünk még átko­zottak ... (—h—p—t—) Msópéli Állami Gazdaság felvételre keres G. 35 és DT. traktorvezetőket, valamint motorszerelőket. jelentkezés: a gazdaság központjában. iparoskörben. Ennek során bemutat­ják a közönségnek a legújabb férfi, női és gyermekruha modelleket. — Sok emberre mosolygott a" sze­rencse a békekölcsönsorsolások alkal mából. A Bonyhádi Cipőgyárban 45 dolgozó kötvényét húzták ki kisebb, nagyobb nyereménnyel. Marosi Sán­dornak egyik kötvénye ezer forintot nyert. — Jónéhány olyan idős ember él a megye területén, akik közel járnak a száz éves korhoz. Tamási legöregebb embere a 97 éves Pásthy László. Az idős bácsit, habár életének nagy ré­szét mint béres és kepés arató élte le, nem törte meg a munka, még ma is dolgozik. — Felsőnyéken jól sikerült disznó­toros vacsorát rendezett a községi Hazafias Népfront-bizottság, a párt- szervezet és a tanács. A kultúrott- honban megrendezett vacsorán mint­egy kétszázan vettek részt. Az ezt kö­vető táncmulatságon még többen. A vacsora és a mulatság tiszta bevéte­lét a Gyermekváros felépítésére for­dítják. — A Vörös Szikra és az Uj Élet Termelőszövetkezetek Tamásiban együttesen 903 mázsa gabonát adtak el az államnak. — Október 1-én kezdi tárgyalni a bíróság a gyönki földművesszövet­kezeti sikkasztok ügyét. — A szekszárdi Sütőipari . Üzem­nek nem kevesebb, mint 35 helyre kell kiszállítani a kenyeret és a sü­teményeket. Az 55. számú Népbolt­nak például naponta átlagosan 600 darab kenveret szállítanak. — A villanyhálózat bővítését vet­ték tervbe a dunaszentgyörevi újte­lepen. A községi tanács a községfej­lesztési alarból csak a hálózat anya­gait biztosítja, az oszlopokat a lakos­ság vásárolta meg. Most már esimán arra van szükség, hogy a DÉDÁSZ felmérje, miiven hosszúságú lesz az új villanyhálózat.

Next

/
Thumbnails
Contents