Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-22 / 223. szám

1957 szeptember 22. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 9 A megyei II. osztályú bajnokságról írott pénteki beszámolónkból techni­kai hiba folytán kimaradt a nyugati csoport táblázata, valamint a Kisdo- rog—Juhé—Mucsi mérkőzés. Időköz­ben kaptunk tudósítást a Kocsola— Nagytormás mérkőzésről is és a szö­vetség megváltoztatta a Decs—Zombai mérkőzés eredményét is, ezért most az alábbiakba adunk „pótlást” a pénte­ken megjelent cikkhez. Nyugati csoport: 1. Simontornya 4 16:4 8 2. Ozora 4 14:7 5 3. Iregszemcse 4 19:10 5 4. Juhé—Kisdorog 4 16:9 R 5. Pincehely 4 12:9 5 6. Gyönk 4 7:7 5 7. Kocsola 4 8:9 4 8. Fürgéd 4 7:9 4 9. Szakály 4 9:10 3 10. Nagytormás 4 6:9 3 11. Regöly 4 2:16 1 12. Mucsi 4 5:22 ­Juhé (Kisdorog)—Mucsi 7:0 (3:0). Juhé, 200 néző. Vezette: Csima. Már a 8. percben megszerzi a vezetést a hazai csapat, ezzel szemben a vendé­gek eredménytelenül támadnak. A hazai együttes a 12. és 35. percben újból gólokkal terheli meg a ven­dégek hálóját és máris 3:0. Szünet után már az 5. percben 4:0-ra ala­kul az eredmény, mire a mucsi csapat is gólt ér el. A játékvezető először megítéli a gólt, majd a hazaiak tilta­kozására megsemmisíti. A hibás já­tékvezetői döntés elkedvetleníti a mucsi csapat tagjait, akik szinte le- állva nézik a hazai együttes újabb góljait. István Mihály Kocsola—Nagytormás 2:0. (0:0). Kocsola, 350 néző. Vezette: Szabó I. Az első 45 percben változatos játék alakul ki. A hazai csapat rohamoz többet, de adódnak gólhelyzetek azért a hazai kapu előtt is, a védelmek azonban mindent mentenek. Szünet után a kocsolai közönség lelkes biztatása közben indulnak újabb ro­hamokra a kocsolai csatárok. A heves támadások eredményeképpen a ko- csolaiak több szöglethez jutnak. Egy ilyen szögletrúgás után Fenyvesi íveli be a labdát, amelyet Piros a bal felső sarokba fejel. 1:0. Nem sokkal később Fenyvesi elől Jónás kézzel üti le a labdát a 16-oson belül. A li­est Schneider értékesíti: 2:0. A szög­letarány 13:4 volt a hazai csapat ja­vára. A kocsolai csapat annak kö­szönheti győzelmét, hogy addig, amíg az első félidőben mindent egyénileg akartak megoldani, szünet után az egyénieskedést ésszerű csapatjáték váltotta fel. Varga Gyula * Mivel a szövetség a Decs—Zomba mérkőzés 3:2-es eredményét megsem. misítette és a bajnoki pontokat 0:0-ás gólaránnyal Zomba javára írta, a ke­leti csoportban a bajnokság állása a mai forduló előtt a következő: 1. Dunaszentgyörgy 4 20:3 8 2. Szedres 4 16:7 5 3. Sióagárd 4 14:8 5 4. Öcsény A 7:9 5 5. Zomba 4 7:11 5 6. Decs 4 12:6 4 7. Nagyvejke 4 12:8 4 8. Cikó 4 8:7 4 9. Felsőnána 4 6:10 4 10. Kölesd 4 6:12 2 11. Gerjen 4 5:18 1 12. Kajdacs 4 3:17 1 így tehát most a keleti csoportban is ugyanolyan tömörülés van, Duna- szentgyörgy mögött, mint a nyugati­ban Simontomya mögött. Asztalitenisz NB II. Tolnai SE—Nagykanizsai VSE 13:3 Győzelemmel kezdte a bajnoki idényt a Tolnai SE asztalitenisz­csapata Nagykanizsán. A tolnai csa­pat győzelme egy pillanatig sem volt kétséges, szinte lehengerelte ellenfe­lét a tolnai együttes. A csapat leg­jobbja ezúttal is a veterán Luszka dr. volt, aki egymaga négy győzelmet szerzett. Győztesek: Luszka dr. 4, Pá­linkás, Link és Karomvári 3—3, il­letve Polai 3. A tolnai csapat ezzel a győzelmével holtversenyben az első helyen áll a Pécsszabolcsi Bányász- szál. Ma ismét idegenben szerepel a tolnai csapat. Ellenfele a Rákosszent- mihályi SE csapata lesz. Kurovszky Sándor Tallózás a vidéki sportsajtóban A vidéki sportsajtó ezen a héten is több minket érdeklő cikket közölt. Ezekből a cikkekből az alábbiakban adunk szemelvényeket. * A Zalai Hírlap „Siralmas csatár- játék” címmel háromhasábos cikk­ben foglalkozik a Nagykanizsai Bá­nyász—Szekszárdi SC NB Il-es mér­kőzéssel. A lap a szekszárdi csapat­ból a „bátor kis Bánhalmit“, Tárno­kot, Paszlert és Majnayt dicséri. A mérkőzésleírás néhány mozzanata arról, hogy a szekszárdi csapat mi­lyen helyzeteket hagyott ki: 1. „A 20. percben nagy gólhelyzetet hagynak ki a szekszárdiak: Leveli röviden ad haza, Szloszár elcsípi, de csúnyán mellégurít.” 2. „Két perc múlva Be- nács szépen teszi ki Szloszárt, Nagy kifut, de Cserfán a gólvonalról ki­vágja a labdát.“ 3. „A 28. percben (szünet után) meccslabdát hagy ki Szekszárd: Balogh egyetlen hibájából Gabi megugrik, már csak a kapussal áll szemben, de mellé küldi a labdát.” * A Fejér megyei Hírlap 13-i száma közli, hogy a Székesfehérvári Vasas ktilönvonatot indít a Szekszárd elleni 29-i toto-mérkőzésre. (Nyilván sajtó­hiba, mert a mérkőzés 22-én lesz.) Viteldíj mindössze 32.70 forint. A 19-i szám arról ad hírt, hogy csak 500 jelentkező esetén indul a külön­vonat. Most már aztán kíváncsian várjuk, hogy a fehérváriak külön- vonattal érkeznek-e? Ha mégis meg­jön a székesfehérvári különvonat, olyan hangpárbajra van kilátás, amilyet még nem hallott az új szek­szárdi sporttelep. De a nézőcsúcs is minden bizonnyal megdől. * A Zalai Hírlap a Tolnai SE—- Nagykanizsai VSE NB Il-es férfi asz­talitenisz-mérkőzést úgy kommentál­ja, hogy a hazai csapat rendkívül rossz napot fogott ki a teljes csapat­tal felálló tolnaiakkal szemben. Munkásfelvétel! Építőiparban: segéd­éi szakmunkások Nagy- mányokra és Szekszárdra kőművesek: Szászvárra Bányaiparban : földa­latti csillések Szászvárra és Komlóra Bővebb felvilágosítást adnak a tanácsok munkakönyvkiállítói Felhívjuk a tüzelőelőleg akció­ban résztvevő dolgozók figyelmét, hogy a be­váltatlan utalványokat szeptember végéig az összes telepek be­váltják Pécs—Szekszárd Tüzép F. Hírek, vélemények Kutasi Béla bonyhádi olvasónk a négy évben bajnokságot nyert bony­hádi ifjúsági csapat nevében emel szót. Elmondja levelében, hogy Bony- hádon a bajnokság megkezdé­séig abban a hiszemben voltak, hogy az NB lll-mal párhuzamosan ifjúsági bajnokság is lesz. Ä bajnokság meg­kezdése előtt mindössze 3 nappal előbb megtartott értekezleten közöl­ték ,hogy az ifjúsági csapatok sze­repeltetéséről minden megyének sa­ját magának kell gondoskodnia. Pé­cse)ti. ahol NB I-es, két NB Il-es és 5 NB III-as csapat van a megyében ezt könnyen megtudják csinálni, de mif csináljon Tolnában a négy NB III-as csapat ifjúsági csapata? A döntés után azonnal kérték ifjúsági csapatuknak a II. osztály keleti cso­portjába történő beosztását. — Ezt Debreczy Zoltán, a szövetség titkára meg is ígérte, de a szövetség elnöksé­ge mégis elutasította kérésüket, mert nem akarták már felborítani a kész csoportbeosztást és a sorsolást. ígére­tet kaptak ugyan arra, hogy a bony­hádi ifjúsági csapat a III. osztályú bajnokságba nyer beosztást, amely­nek a küzdelmei majdnem egyhóna­pos késéssel kezdődnek, de vajon mi­lyen fejlődési lehetőség lesz majd a III. osztályú bajnokság küzdelmei­ben, amikor majd 15—16 éves játéko­saiknak nem egyszer 30 évesekkel szemben kell majd helyállnia? Valóban nehéz problémája ez az NB III-as csapatoknak. Azonban a párhuzamosan megrendezendő ifjúsá­gi bajnokság sem oldotta válna meg az NB Il-es és NB I-es ifjúsági csa­patok problémáját, mert az NB II-vel párhuzamosan már még sem lehet ifjúsági bajnokságot lebonyolítani. A jövő évre azonban meg kell a módját találni annak, hogy a II. osztályú bajnokságba nyerjenek beosztásaz NB III-as csapatok ifjúsági csapatai, akár létszámemeléssel, akár pedig a minden bizonnyal várható lemorzso­lódással megüresedő helyekre. * Gaál János decsi labdarúgó saját és másik 10 játékostársa nevében írt le­velet szerkesztőségünknek. Ebben a levélben, a zombai vb. titkárnak a „Bikaviadal Decsen’’ című levelében foglalt megállapításokkal száll szem­be. A levélíró a durvaság kezdésé­vel a zombai játékosokat vádolja és 5 I pontban cáfolja Antaj Vilmos zombai vb. titkár megállapításait. Azzal zárja a levélíró levelét, hogy a zom- baiak bízzák csak az ügyet a Járási TSB-re. (Minden bizonnyal a Labda­rúgó Alszövetségre gondol itt a levél­író.) Úgy látszik, hogy a szövetség, amely az ügyet kedd; ülésén tár­gyalta, mégsem a decsieknek adott igazat, mert a félbeszakadt mérkőzés eredményét megsemmisítette, a baj­noki pontokat 0:0 gólaránnyal Zomba javára írja, A decsi pályát 4 otthoni mérkőzésre betiltotta és Mihalovics Antal decsi játékost, aki a verekedést kezdeményezte, egy évre eltiltotta a játéktól. ‘ • A Szekszárdi Spartakusz kerékpá­rosai, akik az elmúlt hetekben több szép eredménnyel hívták fel magukra a figyelmet alaposan felkészültek a mai Nagykanizsán tartandó területi háztömbkörüli versenyre, — A versenyen előreláthatólag a fel­nőtt Gerenday, az ifjúsági Mészáros és Hepp, valamint a serdülő Schnei­der, Németh, Alpár és Füstös képvi­seli majd a város színeit. A kis csa­patnak az a titkos reménye, hogy a csapat ebben a fordulóban Pécs és a helyi nagykanizsaiak előtt meg- i nyert majd az összevont csapatbaj­nokságot. Őszintén kívánjuk, hogy e reményük váljon valóra. * Alig indult a bajnokság, máris van­nak óvások. Kocsolának a Kisdorog- Juhé elleni mérkőzés ügyében be- I nyújtott óvását a szövetség elutasítot- ! ta. A Sióagárd—Kajdacs mérkőzés- I sei kapcsolatban Sióagárd, valamint a Döbrököz—Kurd mérkőzéssel kapcso- j latban Döbrököz részéről elő- i terjesztett óvást a szövetség a kö­vetkező héten tárgyalja. Hermann János Hőgyészről — El Tabinba készül... Erőtlen őszi napsugarak cirógatják kint a ház falát, a sárguló falevelek, és az egyre hűvösödö szél a tél közeled­tét juttatja az ember eszébe, s ilyenkor, i ha a téli hidegekre gondolunk, mene­külni szeretnénk. Meneláilni melegebb égövre, ahol az év minden szakában napsugár-fürdőben élhet az ember. Hermann János högyészi lakos, aki­vel beszélgetek, elkerüli a kellemetlen hideggel kecsegtető telet, Egyiptomba készül, az örök nyár hazájába. Es előre­láthatóan két évig fog ott tartózkodni. — Volt már külföldön? Végigsimít ezüstösen csillogó haján (csupán a haja árulja el, hogy nem fia­tal már), mélyet szív a cigarettából, s csak utána válaszol. — Tavasszal jöttem meg Romániá­ból, Huszonkilenc hónapig dolgoztam a Marosvásárhelyi Erőmű építésénél, s nagyon boldog voltam egyszer, amikor Vajdalumyadra utaztam, és megláthat­tam azt a gyárat, amely építésén édes­apám is dolgozott. — Az édesapja is gyárkémény- és kazánfalazó volt? — Igen, Tőle tanultam a mesterséget. Harmnichét év óta vagyok szakmun­kás. De igazán csak most, a felszaba­dulás utáni időkben becsülték meg a munkámat — mondja, miközben kezé­vel a szobában levő oklevelek töme­gére mutat. Nézem az okleveleket, a kemény munka szimbólumait, az emlékeket, amelyek áldozatos helytállásról tanús­kodnak. Tatabányai, almásfüzítői, sztá- linvárosi oklevelek hirdetik Hermann János kezemunkájának megbecsülését. — Mivel utazik Egyiptomba? — A napokban voltam fent a mi­nisztériumban, Ott közölték velem, hogy repülőgépen fogok utazni. Ez a leggyorsabb közlekedési eszköz. Reg­gel fél nyolckor indulok és délután 4 órakor már a kairói repülőtéren leszek. — Hallott már valamit az El tabini építkezésekről, ahol dolgozni fog? — Most, hogy Budapesten jártam, beszéltem Bláske szerelési főmérnökkel, ő már fél év óta ott dolgozik. Azt mondja, a Nílus partjától alig száz mé­ternyire épül a hatalmas kombinát, s Kairótól, a gyönyörű világvárostól pe­dig mindössze 26 kilométernyire van- Egy örömhírt is közölt velem Bláske főmérnök, mégpedig azt, hogy egy öreg arabot már betanítottak a magya­ros ételek főzésére, s ahogy mondja, olyan ízletes ételeket főz már, hogy valósággal úgy érzi az ember, hogy egy magyarországi kiskocsmában ebédel, amikor a főztjét eszi. — És a lakáskérdés? (ez, azt hiszem, Egyiptomban is probléma,. Hermann János azonban nevetve nyugtat meg): — A lakásom is el van már intézve. Kairóban lakom majd, s autóbuszon já­rok ki minden nap El Tabinba. — Ütravalót mit visz? — Csak éppen a legszükségesebbeket — válaszolja, s aztán ujjával a szilvó- riumos üveg felé bök nevetve, amely­nek tartalmát beszélgetés közben már megízleltük. — Ebből azért viszek egy­két literrel... a saját termésemből való, ilyet 'biztosan nem lehet kapni Kairóban. Búcsúzáskor a vasrácsos kiskapun, amikor kilépek, még utánam kiált: — Majd úgy dolgozok ott a messzi Egyiptomban, hogy ne hozzak szégyent a Tolna megyeiekre. (—h—p—t—) Javul az áramellátás — Az új transzformátorállomásról az eddigi 15 000 helyett 22000 volt áramot kap Szekszárd — Mindenki emlékezik még a decem­beri, januári időkre, amikor vacsora közben egyszerre csak kialudt a vil­lany, a rádióban a kedvenc zeneszá­mot szakította félbe az áramszünet, hány kismama bosszankodott, ami­kor már melegíteni kezdte a rezsóm a tejet és kénytelen volt végülis tüzet rakni a tűzhelyen. Aztán mennyi idő­be telt amíg hosszú sorbanállás után egy liter petróleumhoz jutott az em­ber? Nem múlt el még tíz hónap sem, és mégis, ma már alig-alig gondol valaki ezekre a dolgokra. Természetesnek tartja, hogy amint besötétedik, fel- kattantja a villanykapcsolót, bekap­csol a rádiót és meghallgatja a sporthíreket. Az még előfordul ugyan, hogy a villany nem úgy világít, mint kellene, gyakori az áramingadozás, de ez sem lesz már sokáig. Mire bekö­szönt a tél, az áramfogyasztás „fő szezonja”, már ez is megszűnik, emiatt sem kell majd bosszankodni. Épül már a szekszárdi transzfor­mátorállomás a Keselyüsi-úton, ha­marosan bekapcsolják a hálózatba is, a télre már üzembehelyezik. Mit je­lent Szekszárdnak ez a transzformátor állomás? Annyit, hogy teljesen meg­szűnnek az áramkorlátozások, a fe­szültségingadozások, azonkívül jobb lesz a tolnai ipari és a környékbeli mezőgazdasági1 üzemek áramellátá­sa is. Szekszárd most még az 1926-ban épült, s azóta már elavult, korszerűt­len, transzformátorállomáson keresz­tül kapta az áramot, amelynek be­rendezése a régi műszaki megoldá­sokkal csak 15.090 volt terhelést bírt el. Az új állomásról viszont már 22.000 volt feszültséget kap a város, a mai legmodernebb 'berendezésen keresz­tül. így lehetővé válik, hogy a magán­fogyasztók mellett az üzemek, vál­lalatok áramellátását is megjavítsák, amelyre eddig nem volt lehetőség. Természetesen nemcsak Szekszárd áramellátása javul meg, hanem a megye többi községeié is. A szekszár­di üzletigazgatóság területén, — amely a megye nagyrészét, és a szom­szédos megyék kisebb nagyobb ré­szeit foglalja magába — augusztus elejével teljesen megszűnt az átalány­fogyasztás. 1600 átalányfogyasztónál felszerelték a mérőt. Ezzel megszűnt az a visszás helyzet, ami hátrányos volt a fogyasztóra és az áramszolgál­tató vállalatra egyaránt. A fogyasztó­nak sok esetben anyagi hátrányt je­lentett, hogy télen, nyáron ugyanazt az összeget kellett fizetni. Az viszont hátrányos volt a vállalatra, hogy ezért az összegért tetszés szerint fogyaszt­hatta az áramot. Általános gyakorlat volt az áramlopás, ugyanis nemcsak a szerződésben megjelölt mennyisé­gű égőt használták, 'hanem amellett rádiót, villanyvasalót, vagy nagyobb fogyasztású égőt is. Többé, kevésbé ezek a dolgok is hozzá járulta^ ahhoz, hogy időnként korlátozni kellett a fo­gyasztást, mert kevés volt az áram. i Az elmúlt tíz év alatt hihetetlenül megsokszorozódott az áramfogyasz­tás, a hálózat és a berendezés — kü­lönösen a községekben — viszont ®l- avult ,csak korlátozottan lehet az igényeket kielégíteni. Csupán a szek­szárdi igazgatóság területén is mil­liókra van szükség a korszerűsítésre, egyelőre viszont az ország anyagi helyzete szabja meg a mértéket. Min­denesetre nagy eredmény az is, hogy az éveleji gazdasági nehézségek után sor kerülhetett Szekszárd és a kör­nyékbeli községek áramellátásának megjavítására. lermelfik figyelem! Árváltozást hajtunk végre 1957 október 1-én A takarmányárpa felvásárlási ára 210.— forintról 200.— forintra, a zab felvásárlási ára 200.— forintról 190.— forintra csökken. A sörárpa felvásárlási ára 280.— forintról 270.— forint­ra csökken, ezért árpafeleslegeiteket még az árváltozás előtt, október 1-ig értékesítsétek telepeinken. TERMÉNYFORGALMI VÄLLALAT SZEKSZÁRD

Next

/
Thumbnails
Contents