Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)
1957-08-22 / 196. szám
TOI.NA MEGYEI NÉPÜJSÁG JíJLri 1957 augusztus 22. Kádár János beszéde Kisújszálláson (Folytatás az 1. oldalról.) rasztember ránézett, rögtön megértette, hogy a csendőr semmi szín alatt sem a szocalizmus hibáit akarja kijavítani. Ez is szerepet játszott abban, hogy az ellenforradalom leverését megkönnyítette a magyar parasztság józan, politikus, helyes és a népi hatalom melletti magatartása. Ezért a parasztságot elismerés illeti. Ezután a kunsági termelőszövetkezetek és egyéb paraszti dolgozók helytállásáról szólott, majd így folytatta: — Lehet vitatni azt, hogy a régi tsz-fejlesztésben mennyi volt a helyes meggyőző munka eredménye, a meggyőződés és mennyi volt a nyomásra született eredmény. Ezen lehet vitatkozni. De októberben, novemberben, decemberben — meg kell mondanom becsületesen — nem tudtunk olyan segítséget adni a termelő- szövetkezeteknek, mint amilyet kellett volna, sem fegyveres védelemben, sem másféle tekintetben. S ha a termelőszövetkezetek helytálltak, a saját erejükkel álltait -helyt. Mert nem volt nyomás, hogy „tarts ki a szövetkezet mellett’’, de volt ellenkező nyomás, hogy „hagyd ott a szövetkezetét’’. Semmiféle olyan admi- n’sztráció nem működött, amit sokezer joggal bírálnak, viszont működött az ellenforradalmi presszió, s hogy ennek ellenére az elvtársak helyt álltak, — ez mutatja, hogy a szocializmus gyökeret vert a magyar faluban, s hogy többé senki sem tudja kipusztítani. — Október előtt, az egyénileg dolgozó paraszt sokszor látott a szövetkezetekben civódást, vitatkozást, veszekedést, egyenetlenséget. Az ellen- forradalmi támadásnak volt olyan hatása is, hogy az emberek a nagy bajban megismerték, s ma már jobban tisztelik és becsülik egymást, nagyobb az egyetértés, másképpen dolgoznak, s ma már nyugodtan mondhatjuk az egyénileg dolgozó parasztnak, hogy nézd meg a szövetkezetieket, akik szorgalmasan dolgoznak s bíznak a jövőben. Hazánk alkotmányos rendjét helyreállítottuk — Mivel a dolgozó nép, a munkásság és a parasztság alapvető tömegei a népi hatalom hívei, a dolgozó tömegek nagy többsége helyeselte a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását, helyeselte, hogy segítséget kértünk a szövetségesünktől, a Szovjetuniótól és ma is támogatják a kormány tevékenységét. Ennek a munkának és a dolgozó nép támogatásának köszönhetők azok az eredmények, amelyek igazolják, hogy a párt politikája, a kormány politikája, helyes volt. Milyen eredmények voltak ezek? — Hazánk törvényes, alkotmányos rendjét helyreállítottuk és — ezt nyugodtan mondhatjuk, — ma, augusztus 20-án, amikor a Magyar Népköztársaságot ünnepeljük, ez a népköztársaság erősebb, mint egy évvel ezelőtt volt. — A támadás nem gyengítette, hanem erősítette népköztársaságunkat, az egyetértés és a szilárdság a párton belül is, a munkásosztályon belül is, a parasztságon belül is a múlt évi helyzethez képest, erősödött és növekedett. — Vannak eredmények a gazdasági élet területén is. Az ipari termelés júniusban, amely még rendes termelési hónap, — (mert júliusban már szabadságok kezdődtek) 95 százalékát, júniusban már 93 százalékát érte el az. egy évvel azelőttinek, ami pedig ,a mezőgazdasági munkát illeti: a termés jó. Ebben persze az idő is segített valamit, de ha a munka nem lett volna jobb az idén, mint a múlt tavasszal volt, akkor hiába lett volna jó idő. — A kulturális élet és általában a társadalmi élet gyógyulásának jele az a 40 díj, amelyet a felejthetetlen moszkvai fesztiválon a fiatal művészemberek nyertek és az a 40 díj, — köztük 19 első díj — amelyet a fiatal magyar sportolók egy nagyon erős nemzetközi versengésben kiérdemeltek. A szocializmus építésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának javulásával — Az élet fontos kérdéseihez tar. tezik — folytatta —, hogy a munkás és paraszt tömegek keresete és jövedelme is komolyan növekedjék. Ismert dolog, hogy a különböző kormányintézkedések következtében a munkások és az alkalmazottak keresete, a parasztság jövedelme növekedik. A munkásoknak cs a parasztoknak most nem az a gondjuk, hogy az életszínvonallal nincsenek megelégedve, hanem — elsősorban a kis- hitűeknek az a gondjuk, hogy nem fog-e a kormány ebből a megnövekedett jövedelemből visszavenni. Azt mindenki érti, hogy az adott viszonyok között a dolgozók a maximumát kapták annak, amit kaphattak. De valamit ebből vissza kellett venni. Nekünk felelősségünk van, s vigyáznunk kell a pénz értékére, mert ha ezzel baj van, akkor annak megint a munkás, meg a paraszt issza meg a levét. Emiatt kellett tavasszal bizonyos cikkek árát felemelni. S most a bérekkel is kellett valamit tenni. Nem a bérekből vettek le, hanem ahol hivatalosan engedélyezett, a kormány által elrendelt béralapot túllépték, azt most le kell faragni, s ez persze bosszantó. De azt tudni kell, hogy azokat a rendeleteket, amelyeket mi a dolgozók életszínvonalának javítása érdekében hoztunk — ide tartozik a parasztság számára clyan fontos kérdés, mint a begyűjtés eltörlése — belső meggyőződésből határoztuk el, mert a mi véleményünk az, hogy a szocializmus építésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának javulásával. És ebből mi semmit sem fogunk visszacsinálni. Sem a begyűjtést, sem mást. Az ötös bizottságnak semmiféle törvényes alapja nincs — Majd rátért arra a tényre, hogy az ENSZ közgyűléséi az Egyesült Államok imperialista köreinek mesterkedésére szeptember 10-re ösz. szehívták, hogy megtárgyalja az ötös bizottság jelentését: — Mi ezzel kapcsolatban azt mondjuk: lehet, hogy az imperialisták kimanőverezték ezt az ötös bizottságot, de ennek semmiféle törvényes alapja nincs, mert az Egyesült Nemzetek alapokmányában benne van, hogy az egyes tagállamok belső életébe még az Egyesült Nemzeteknek sincs joga beavatkozni. Az ötös bizottságot mégis létrehozták. Kihallgattak 111 tanút — ahogy ők nevezik. Hármat mi is ismerünk közülük: Király Bélát, Kéthly Annát és Kővágót, 108-at nem ismerünk, mert titokban tartották a nevüket. De arról a háromról, akit .ismerünk, nagyon el tudjuk képzelni, milyen tehet a többi 108, akit nem ismerünk. — Az ötös bizottság azt mondja, hogy a magyar kormány nem elég törvényes, meg, hogy erőszakoskodik, bejelentik, hogy a Szovjetunió beavatkozik Magyarország bel- ügyeibe, holott nagyon jól tudják, hogy ilyesmiről szó sincsen Viszont azt is tudják, milyen jó lett volna októberben a 13 országból legalább egyet lecsippenteni, ezt a nem nagyon nagy Magyarországot, s a szocialista táborból átvinni az imperialisták táborába. Ez nem sikerült. Ez az ő kifogásaik főoka, de ezt nem írhatják be az ötös bizottság .jelentésébe, mert akkor nem tudják összehívni a rendkívüli közgyűlést. Mi azt mondjuk, hogy ha a kérdéseket reálisan akarták volna vizsgálni, arra is megvolt a mód. Már januárban itt járt az Egyesült Nemzetek Szervezete gazdasági bizottságának egyik főtitkárhelyettese, Philippe de Seynes úr, körülnézett, beszélt, akivel neki tetszett. Az Egyesült Nemzetek főtitkárát, Hammarskjöld főtitkár urat, már hat hónappal ezelőtt meghívtuk. Ez a meghívás most is érvényben van, a jövő héten is eljöhet. Tessék, beszéljen magyar munkásokkal, vagy parasztokkal, tisztviselőkkel, alkalmazottakkal, vagy a kormány tagjaival — ha minket nem nagyon szeret, akkor a kormánytagokkal ne. Ha a tényeket meg akarják ismerni, van rá módjuk, mi ez elé akadályt nem gördítünk —, de az ország belügyeibe beavatkozni nem engedjük. — Az imperialisták, akik a Szovjetuniót rágalmazzák beavatkozással, beavatkoznak nagyon sok ország belügyeibe. Gondoljunk csak a legutóbbi eseményekre. Egyiptomban lelepleztek egy kormányellenes összeesküvést, Szíriában most néhány napja lepleztek le ugyancsak hasonlót, s az amerikai követség három tisztviselőjének keze volt benne. Algériában ölik az embereket, akik saját szabadságukért harcolnak. Ománban reaktív gépekkel támadták a sivatagi arabokat, akiknek sok, ha egy szál fegyver van a kezükben. Persze nem akarják, hogy az ENSZ-közgyűlés az egyiptomi kérdéssel, az ománival meg a Szíriáival foglalkozzék, azért akarják oda vinni a magyar kérdést, hogy ezekről eltereljék a figyelmet. Ezután az imperialisták „kegyetlenkedései“ vádjáról szólva megállapította. hogy az októberi események idején a börtönökből összesen több mint 13 ezer bűnözőt engedtek ki, aztán fegyvert nyomtak a kezükbe — és ezeket nevezi szabadsághősöknek a Szabad Európa rádió. Ugyanakkor csak az elmúlt napon az Országházban mintegy 150 elesett elvtárs számára adtak át kitüntetést — s az imperialisták az ellenforradalom kegyetlenkedéseiről nem beszélnek. — Kifogásolják azt is — folytatta —, hogy nálunk bevezették a köz- biztonsági őrizetbe vételt. Milyen embereket veszünk közbiztonsági őrizetbe? Horthysta ezredest, osztályidegent, izgatót, uszítót —■ igenis ezeket rendőrségi őrizetbe vesszük. Azt gondoljuk, nekik is szolgálatot teszünk, mert ha kint hagynánk őket, holnap esetleg olyat csinálnának, amiért halálbüntetés jár. Meg kell azt is mondani, hogy mi a közbiztonsági őrizet, vagy az internálás rendszerének nem vagyunk hívei. Mi nem gondolkozunk azon, hogy ezt örökre fenntartsuk, de most szükséges, s mivel szükséges, megcsináltuk. Amikor kegyetlenkedésekről, halálraítélésekről, közbiztonsági őrizetről panaszkodnak, egyet ne felejtsenek el, azt, hogy ki volt a kihívó fél. — Mi feltétlenül békességet akarunk. Mi kell ehhez a békességhez? Az kell, hogy az imperialisták vegyék tudomásul, hogy létezik a Magyar Népköztársaság és ott munkás-paraszt állam van. Ha ezt tudomásul veszik, akkor megvan a békesség. Miért élesedett az osztályharc — A belső helyzetről ezzel kapcsolatban annyit, hogy mi marxisták vagyunk. Használunk olyan kifejezéseket, hogy az osztályharc élesedik. Élesedett az osztályharc Magyarországon? Okvetlen élesedett. Mi akartuk élesíteni az osztály- harcot? Mi nem akartuk élesíteni. Sem a pártnak, sem a munkásosztálynak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy az osztályharc élesedjék. Mi ezt nem fogjuk semmi módon erőltetni. A munkásosztály érdeke és a dolgozó nép érdeke azt kívánja, hogy az osztályharc ne élesedjék. Mi kell ehhez? Az kell, hogy a kiváltságaikat elvesztett urak, s az ő kiszolgálóik), vagyék (tudomásul, hogy Magyarországon Népköztársaság van, népi hatalom van és a szocializmust építjük. Ha ők ezt tudomásul veszik, és megpróbálnak becsületes munkából megélni, és nem áskálódnak a rendszer ellen. — akkor az osatályharc nem fog élesedni. És ellenkezőleg. Ha ők élezik, okvetlenül és feltétlenül vissza fogunk csapni, éppen a békesség érdekében. — Mi azt mondottuk — és őszintén mondtuk, hogy tanultunk októberből. Abban az értelemben is tanultunk, hogy nem fogunk elfeledkezni azokról a hibákról, amelyek szerepet játszottak abban, hogy megtörténhetett ilyen esemény, és nem fogjuk elfelejteni, amit a nép ellenségei a néppel szemben tettek. Ezután rátért gazdasági életünk jellemzésére és megállapította, hogy annak egyensúlya biztosítva van, amiben nagy szerepet játszik a testvéri országok segítsége. Most dolgozunk a hároméves terven, amelyben a mezőgazdasági termelés általános színvonalát körülbelül 12 százalékkal akarjuk emelni, közben a termelés szerkezetét is változtatva. Az állam segíteni akarja a szövetkezeti parasztságot is és az egyénileg dolgozókat is, de a szövetkezeti dolgozókat jobban. Javítani és fejleszteni akarja a mező- gazdaság technikáját, növelni a műtrágya termelést. A mezőgazdaság szocialista jövőjéről szólva hangsúlyozta és példákkal bizonyította, hogy nemcsak Magyarországon és nemcsak a szocialista országokban, de a kapitalista országokban is nagy ütemben folyik az áttérés a mezőgazdasági nagyüzemre —, csakhogy az utóbbiakban ez a parasztok elárverezése, földönfutóvá tétele útján játszódik le. — Ezzel kapcsolatban nagyon fontosnak tartom, s szeretném hangsúlyozni — folytatta —, nem engedhető meg, hogy Magyarországon akár egyetlen egy parasztot is akarata ellenére kényszerí- senek termelőszövetkezetbe. Bízunk a szocialista eszme erejében, bízunk a termelőszövetkezetek jó munkájában, s azt gondoljuk, hogy ha a magyar parasztok nyugodtan gondolkozhatnak, nem erőszakolják, nem szekálják őket, akkor nem fog lassulni a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, hanem gyorsában megy majd, mint abban az időszakban, amikor a jó munkát buta erőszakoskodásokkal is összekapcsolták. Az a jó kommunista, aki a nép élén áll — A Magyar Népköztársaság vezető társadalmi ereje — mondotta — a Magyar Szocialista Munkáspárt. A néptömegek is megértették, hogy milyen baj származik abból, ha a pártvezetés nem működik úgy,', ahogy működnie kell. Azt hiszem, ezt száz- és százezer ember tapasztalta, megtanulta. Ennélfogva a munkásosztálynak és a parasztságnak, általában a dolgozó népnek szüksége van arra, hogy' legyen egy egységes, erős forradalmi pártja, amely a társadalmi életet vezeti. Ezt tudni kell, ezt minden öntudatos kommunistának is tudnia kell. De a kommunistáknak ezenkívül még egy fontos dolgot kell tudniuk: azt, hogy a mi tanításaink szerint a párt és következésképpen az egyes párttagok küldetésüknél fogva nem uralkodásra és nem a nép fölé vannak rendelve, hanem a dolgozó és harcoló nép sorainak élére! Az a kommunista, aki úgy viselkedik, mintha uralkodna a nép felett, vagy felette állna, nem jó kommunista. Az a jó kommunista, aki a nép élén áll a munkában, a harcban, a bajban, a rosszban és a jóban együtt az emberekkel és vezeti őket. — Meg kell mondani okulásul, hogy a mi pártunk — itt a kommunista pártra, majd az egyesült munkáspártra gondolok — jól dolgozott, nagyon jól dolgozott addig, amíg harcolni kellett a hatalomért, amíg a párttagoknak egyetlenegy fegyverük volt, az eszme igazsága, ameddig tudták, hogy a tömegek akkor támogatják a pártot s akkor lesz a párt erős, ha igazságunkat megismerik és követnek bennünket. Később — és ez szomorú tanulság — amikor a hatalmat meghódította a munkásosztály, amikor a párt egyes emberei úgy érezték, hogy nincs már konkunrens, akkor azt hitték, hogy most már nem olyan fontos az embereket meggyőzni, hogy elég az emberekre rákiabálni, úgy sem mernek visszabeszélni. Az ilyen emberek a legnagyobb kárt okozták a pártnak és az országnak — akár nagyon nagy, akár kicsi emberek voltak. A népfronton belül beszélgessünk és vitatkozzunk _ Meg kell tanulni, elvtársak, hogy a párt ereje az eszmében van. — Ezzel függ össze a népfrontmozgalom kérdése. A népfront-mozgalomnak sokféle szervezeti formája van. Vannak népfrontbizottságok. Most szeptember 1-re megjelenik a Magyar Nemzet, a Népfront központi lapja. Szükség van arra, hogy ez az újság is zászlóhordozója legyen egy kommunisták vezette népi, nemzeti összefogásnak. De a legnagyobb szükség arra van, hogy a párttagok tiszteljék és becsüljék a pártonkívüli dolgozókat; lássanak bennük teljesen egyenrangú állampolgárokat; viselkedésük fejezze ki. hogy a kommunistának párttagságánál fogva nincs több állampolgári joga, mint bármelyik másik embernek. Ha meggyőződése szerinti erkölcsi köteleséget vállal magára, s annak eleget tesz, a nép tisztelni, szeretni, követni fogja, de j°ga nincs több. Becsülje meg a pártonkívülieket, a pártonkívüliek pedig becsüljék a kommunistában azt az embert, aki a saját munkáján kívül és a saját családjáról való gondoskodáson kívül magára veszi a nép ügyét és a nép gondját is, azért dolgozik és fáradozik. És ha ez az egyetértés megvan, akkor ez a Népfronton belül is igazság lesz. A Népfronton belül beszélgessünk és vitatkozzunk. Ha nem értjük meg egymást, ha nem egyezünk valamiben, akkor vitassuk meg és ha egyetértünk, akkor kommunisták és nem kommunisták egy akarattal hajtsuk végre. Ha a Népfrontot ebben az értelemben fogjuk fel, akkor feltétlenül eleven és nagy erő lesz. A nemzetközi kérdésekről szólott ezután, majd így fejezte be beszédét: — Tudjuk, hogy még sokat kell harcolni, de bizakodva nézzük a helyzetet, mert minden feltételünk megvan ahhoz, hogy mostani kérdéseinket, megoldjuk s előre menjünk azon az úton, amelyet tapasztalatunk szerint a magyar nép túlnyomó többsége a saját belső mepgyőző- déséből magáénak vall: építsük és erősítsük a Magyar Népköztársaságot és haladjunk előre a szocialista Magyar- ország felé. ESEMÉNYEK SOROKBAN Belgrad (Tanjug). A „Borba” szerdai számában foglalkozik a „magyar kérdés” megvitatásával az ENSZ rendkívüli közgyűlésén és a többi között azt írja, hogy a Magyarországra vonatkozó ötösbizottsági jelentés megvitatása céljából összehívott rendkívüli közgyűlés nem éppen a legszerencsésebb bevezetője az ENSZ XII. ülésszakának. A lap a továbbiakban leszögezi, nem engedhető meg, hogy egy propaganda célú vita megrontsa a nemzetközi légkört és keresztülhúzza a közgyűlésnek a rendezésre érett kérdések sikeres megoldásának esélyeit. * A TASZSZ jelenti, hogy Varsóban kedden megnyílt, a közoktatásügyi dolgozók világértekezlete. Az értekezleten több mint ötven ország képviselteti magát. Az UNESCO és a nemzetközi nevelésügyi iroda megfigyelőket küldött ki. Résztvesznek az értekezleten a Nemzetközi Demokra- ratikus Nőszövetség és a Demokratikus Ifjúsári Világszövetség képviselői is. Cerstenmaii-r, a nyugatnémet parlament elnöke, kedden este a kereszténydemokrata unió minden! választói gyűlésén azt mondotta, hogy a Német Szociáldemokrata Párt külpolitikájában „változás” következett he. Szerinte a szociáldemokraták nyolcévi elkeseredett ellenségeskedés után most csendben megkísérlik külpolitikai elképzeléseiket Adenauer nnlitikáiához idomítani.
