Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)
1957-08-20 / 195. szám
A Magyar Népköztársaságban A „belső bitangok” ellen... „Hazámat, a Magyar Népköztársaságot, Minden külső és belső ellenség ellen Életem feláldozásával is megvédem/’ (Honvéd eskü) Villáin,gyors mozdulatokkal sző. kelt előre a hirdetőoszlop mellől egy fölborított villamoskocsi mögé. A romoktól, géproncsoktól felismer- hetetlenné vált Széna-tér feltépett kövezetével füstölgő, keret nélküli fekete ablaknyilásaival szinte ismeretlennek tűnt előtte. Itt katonáskodott három évig Pesten. Ismerte minden zugát a városnak és most mégis úgy tűnt, mintha egy távoli, nagyon távoli idegen városban harcolna. Egy sorozat most a felborított villamoskocsi környékét pásztázta. A lövedékek gonosz, ingerlő zizegéssel húztak el mellette. Szorosan odasí- mult a villamos sárga vastestéhez és minden idegszálával előre figyelt. A szemközt lévő bérház egyik feketén tátongó második emeleti ablaküregében egy ember jelent meg. A felbukkanó alak formátlan, fekete tárgyat dobott az utcára. Úgy tűnt, mintha egyenest feléje dobta volna. Földet sem ért a kézigránát köteg, s máWs robbant. A szilánkok úgy kopogtak a villamos vastestén, mintha jég esett volna. A robbanás után sorozatra állította a géppisztolyt és az ablaküvegre célzott. Kis idő múlva isimét meg jelent az ablakiban az előbbi alak, jobb kezével, amelyben a gránátkö. teg volt, széles mozdulatot tett... Amikor a géppisztoly kattogni kezdett a villamos mögül, az ablak- nyilást félig betöltő embertest hátra tántorodott, s a következő pillanat- bat hatalmas robbanás jelezte, hogy a gránát, amit az utcának szánt, bent robbant az ablak mögött. Jobbkéz felől az egyik házat már elérte a karhatalmisták egyre előrébb nyomuló rajvonala. Neki is intett a rajparancsnoka. Előrekúszott a villamos mögül. Valahol egy sebesült jajgatni kezdett. A keserves üvöltés egyre halkult, s alig hallható fásult nyöszörgéssé változott. A távolsági autóbusz szerelő mellett lévő hatalmas szürke bérház felől sípoló hang hallatszott. A szirénázó hangú akna a villamoskocsit találta telibe, amely mögött pár perccel előbb meghúzódott. A következő aknalecsapódás után elborították a kövek a testét. A tér már az övék volt, a rajvonal mindenhol elérte a házak vonalát, amikor a fő tűzfészket képező ház kapuja felett lévő ablakból zászlórudat nyújtott ki valaki. A rúd végén fehér zsebkendő lengedezett. Nem kellett sokat várni. A kapuban emberek jelentek meg feltartott kezekkel. Sokan voltak. Sírósképű, fiatal suhancok és nő is akadt közöttük. Ahogy nézte őket,' úgy gondolta, hogy körülbelül 120-an lehetnek. Az egykori villamosmegállóhoz terelték a foglyokat. Megmotozták őket, aztán a parancsnok ,aki a karhatalmi egységet vezette, rövid beszédet intézett hozzájuk, s a beszéd után valamennyit hazaküldtek. Már indultak volna vissza a laktanyába amikor az egyik ház emeletéről golyószóróval lőni kezdték őket. Körülfogták a házat s rövid tűzharc után kifüstölték a lesipus- kásokat. Tizennyolc foglyot ejtettek kiderült, hogy kivétel nélkül mind a szénatéri felkelők „vezérkarához’’ tartoztak. A HATALOM a számok tükrében Alkotmányunk első mondata így hangzik: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.” Sokan anélkül, hogy alaposabban elgondolkodnának ezen a mondaton, felületesen átsiklanak rajta. Pedig ez a mondat, amely a jelen valóságát tükrözi, a múltat is eszünkbe juttatja, ha hosszabban elgondolkodunk értelmén. Nem is olyan régen, az úri Magyarországon az akkori alkotmány első sorának így kellett volna kezdődnie: „Horthy Miklós Magyarországában minden hatalom az urak kezében van, akik dologtalan mulatozással töltik idejüket." Abban a csendőrszuronyokkal fenntartott úri világban a vármegyét a „Tolna megyei Törvényhatósági Bizottság” irányította. Ez az államhatalmi szerv 355 tagból álló apparátussal működött. A 355 tagú megyei vezetőség 52 földbirtokosból, négy gyártulajdonosból és bankárból, 23 papból, 18 ügyvédből, 115 gazdag parasztból, 78 tisztviselőből, 20 meggazdagodott orvosból és gyógyszerészből és 45 nagykereskedőből és ipari vállalkozóból állt. A megye lakossága akkoriban 270.000 fő volt. S a 270.000 embernek csak egy-két százaléka élte a „gazdagok meseszép életét". — A többi a megye 21.000 gazdasági cselédje és 59.289 ipari és mezőgazdasági munkása, a bank uzsorahálóiában fetrengő kisparasztok, az ezer bajjal küszködő kisiparosok, kiske-, reskedők egyáltalán nem voltak képviselve a vármegye irányításában. S a nők teljes mértékben ki voltak rekesztve a vezetésből. A 355 megyei vezető apparátusnak egyet-í len nőtagja sem volt. A szegény embernek, a munkás-j nák. a parasztnak, kisembernekj nem volt szava. Egy feladata volti csak, hogy dolgozzon. Vrak irányították az úri érdekeknek megfelelően a megyét. Ez vált a múlt, s a jelen ennek az ellentéte. • A megyei tanácsnak 68 tagja van. Tizenöt nő van a megyei tanácstagok között. S a megye lakosságának minden dolgozó rétege képvi- selve van a tanácsban. A megyei tanács tagjai között 14 ipari munkás, 14 kis- és középparaszt, 12 értelmiségi, 10 tsz-tag, 12 mezőgazda- sági munkás és agrárproletár és 6 egyéb foglalkozású dolgozó van. Egy református és egy katolikus pap is tagja a megyei tanácsnak. A megye vezetőit a megyei tanács » tagjait a nép választotta meg, és a» népnek, ha észreveszi, hogy nem jóll képviseli valamelyik választottja az\ érdekeit' ha a nép boldogulásáváZ{ ellentétes politikát folytat, akkori jogában áll megfosztani tisztségétől, t Ezeket nem engedték szabadon. Egy tehergépkocsihoz kísérték őket. ő is a fogolykísérők között volt. A tér közepén széttépett könyvek hevertek. Az egyik kettéhasítolt könyv vörös borítólapján a csillagos címer alatt hatalmas betűk hirdették: „A Magyar Népköztársaság Alkotmánya.” A foglyok közül az egyik az a szemtelen nézésű, szürke ruhás, bőrmellényes, aki állítólag a „fővezérük’’ volt, rálépett csizmás, otromba, sáros lábával a könyvre. A foglyokat szállító tehergépkocsin a bőrmellényes „fővezérrel’ szemben ült. Hallgatott mindenki. A kocsi a megengedettnél nagyobb sebességgel száguldott. A „fővezér” törte meg a csendet. Gúnyos, alattomos kérdését egyenesen nekiszegezte: — Mondja csak, fiatal barátom, tudja maga, hogy miért és kik ellen harcol? Hirtelen keletkezett vad düh fojtogatta, s ahogy a kérdező felé fordult, villámokat szórt a tekintete. — Maguk ellen harcolok, az ellenforradalmi banditák ellen — mondta nyugodt, magabiztos hangon. Tovább rohant a gépkocsi utasaival. Az ellenforradalmár „fővezér’’ halotthalvány arcán görcsösen rángatóztak az erek és a fogai úgy vacogtak, mintha malária gyötörte volna. Ő, Kaszler Feri a fiatal sorkatona, az édesanyjára gondolt. S a békés kis városra, Szekszárdra, ahol bevonulása előtt dolgozott. Aztán hirtelen, váratlanul a pirosfedelű, szét tépett könyv jutott az eszébe, amelyre aranybetűkkel volt írva, hogy a „Magyar Népköztársaság Alkotmánya”. Kezei még erősebben markolták meg a géppisztolyt, s fürkésző tekintete ügyelt az elfogott ellenforradalmár minden mozdulatára. »1920» évi ”- 1920-1957 Egy régi, megsárgult könyv került kezembe. Címe csupán ennyi: „1920. évi törvények’. Nem mond sokat a cím, de a törvények, amelyeket tartalmaz, annál többet. Egy-két törvény, csak úgy találomra: ,,I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről!’. Az 1920 február 16-án összegyűlt nemzet- gyűlés alkotta meg ezt a törvénycikket. Az „alkotmányosság helyreállítása” nem volt mas, mint a hatalom biztosítása annak a rendszernek a számára, amelyik vérbefojtotta az 1919-es tanácsköztársaságot, Horthy és véreskezű gyilkosai számára. Az „alkotmányosság helyreállítása” egyet jelentett a tanácsköztársaság ideje alatt a nép számára biztosított vívmányok megsemmisítésével. Erről gondoskodott a törvénycikk 9. paragrafusa. „Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet, vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképpen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és határozatai is. Az Országos Törvénytárból az cda beiktatott úgynevezett néphatározat és néptörvények töröltetnek.” II. törvénycikk nagybányai Horthy Miklós úrnak kormányzóvá történt megválasztásáról.” „A nemzetgyűlés méltányolván azokat az érdemeket, amelyeket nagybányai Horthy Miklós ur. a magyar nemzeti hadsereg fővezére ... a pusztulás és enyészet szélére jutott ország megmentésében szerzett... őt a nemzetgyűlés 1920. évi március hó 1-én tartott ülésén Magyarország kormányzójává választotta.” Mindenekelőtt meg kell állapítani a tényt, hogy a ,.nemzetgyűlés nem annyira Horthy érdemeit méltányolta, mint azt, hogy a darutollas ..vitézek”, mint az orgoványi gyilkos, Héjjas Iván, berontottak a nemzetgyűlés ülésére és úgy kényszerítették ki Horthy megválasztását. Es vitathatatlan, voltak „érdemei” Horthynak a főurak előtt, hiszen sokat tett azért, hogy visszakerüljenek az ország élére, ahonnan a forradalom elsöpörte őket. Uralmukat meg kellett szilárdítani és nem volt elegendő számukra, hogy ott álltak mögöttük az antant-hatalmak, megfelelő törvényeket kellett tehát életbeléptetni a nemzetgyűlésnek. Újból életbeléptették tehát a legmegalázóbb büntetést, a már 1848-ban eltörölt botbüntetést. Igaz, nem kellett mást tenniök, mint törvénybe iktatni, amelyet Horthyék olyan szívesen alkalmaztak Siófokon, Orgo- ványban. Meg kell tehát jegyezni'jól. „XXVI. törvénycikk, a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről” „ .. .a kiszabott szabadságvesztés mellett, vagy ameny- nyiben az illető esetben két évet meg nem haladó szabadságvesztést tartana ki- szabandónak, e büntetés helyett a férfinemhez tartozó elítéltet botbüntetésre ítélheti . ..” „2. §. A botütések száma felnőttre tíznél, fiatalkorúra ötnél kevesebb és huszonötnél több nem lehet.. . Fiatalkorú, egyénnel szemben korához és testi fejlettségéhez mérten megfelelő spanyolnád, vagy más minőségű vessző alkalmazható .. .” (Micsoda humanitás, a XX. század emberiségének nagyobb dicsőségére!) Ezek után térjünk csak vissza a közelmúltba, a múlt év októberébe. .4: ellenforradalmárok első ténykedése volt a népköztársaságot jelentő címer eltávolítása. Aztán jött volna utána minden úgy, ahogyan 1920-ban. Mindszenty, Király Béla, vagy más, az „ENSZ ellenőrzése alatt megtartott szabad választáson” megválasztott Nemzeti Bizottmány által a hatalom legfelső polcára ültetett személy 1957-ben egy tollvonással szüntette volna meg mindazt, amit a népköztársaság törvényei, rendelkezései az országban mindenki szamara biztosítottak. Es jelentkezett már az agg gyilkos, Horthy is, és felajánlotta szolgálatait. Ennek a szolgálatnak a bizonyítványából idéztem néhány részletet csupán. Akadna-e valaki, aki merné állítani, hogy nem így történt volna, ha a munkás-paraszt forradalmi kormány nem hívja segítségül a szovjet csapatokat? Azt hiszem, nem lenne senki. De elég iá ennyi ebből, nem akarok ünneprontó lenni az Alkotmány ünncpen’ BOGNÁR ISTVÁN TTT'TTV’rTTTT»TT7T'rTTT»7'7T7X7TTTTT7TTT7771 Osztás után Felsőnána községbe tószállott a elszámoló bizottság. A tanácsháza lőtt a volt Uj Barázda Mezőgazdaági Termelőszövetkezet tagjai gyü- akezmek, várják a sorrendet. Vitat- :oznak, beszélgetnek. Csibi Gergé iá viszi a szót. TRÉZSI ASSZONY (kilép a bizott- ág szobájából sír, békétlen.) ’Szcn leget mondám, hogy csak egy sze- :erecskével vivék abból a rühös zab- zalmából, nem hittek-az istennek se! ízt se hitték el hogy a téglából egy zemet se vivék. Héjába, héjába ... ihogy nadrág van réta, mán nyag- at halálig... hogy a soj essék belé’ CSIBI GERGÉ BÁ’ (odalép): .ádd-e, Trézsi, igazságot mondasz, ogy csak egy szekerecskével vittél. >e mindig egyet egyszer, másszor legint egy másik szekerecskével. — lét küldözgetted örökké a jámbor radot: „Erigy, erigy, met máS lhorgya, s mi marad nekünk a téli dóré, ’szén felfordulnak a tehe- yek!’’ Nem észt mondád-e Trézsi, a ilem hallatára? S a jámbor urad lent a te orgonálásodra, met annyit itattál, mint az orgonafútató kettős í napon! TRÉZSI (mérges): Kijed mindég ilenem vót, met nem fintorogtam íaga felé! Bezzeg csak tettem vóna, lost nem olvasna rejám! CSIBI BÁ’ (egykedvűen): Szó, ami zó, kévánatos vagy, de csak szappannak való vagyok ebbe a fertájbí osztán én nem es veszkődök a fejer- nép erányába, nekem már nyughat- nékom van mán rég ebbe a tekén- tetbe. (Más hangon.) De te lelkem, egy szekerecske hummiért eladnád a mennybéli jussodat es. (Feddőleg.) — Nem jó e, nem jó e’ Trézsi! A kapzsiság mindég rossz tanácsadó vót. TRÉZSI (tűzzel): Más es vitt! Mét legyek én utossó, a falu szemetje, — csak az élhet, mejiknél több a tehen, ló, széna, bornyú, disznó! (Belemelegszik.) Bezzeg Régináéknál nagy élet lakodzik, nem es maradok én hátrébb! ’Szén ezek a jó módtól mán fittyet hánynak az egész falu népének. CSIBI BÁ’ (egykedvűen): Meg teszik, amíg lehet. De ha eccer belécsap az istennyila ... (Feddőleg.) Tűk es, ők es felduzzadtatok a sok lopott hummitól. Most fizethetsz Trézsi, met ha nem, gyön a végrehajtó!... TRÉZSI (újra sírva): Mondák benn_ hogy öt nap múlván. Ha nem fizetek, viszik a tehenyeket s ellicitálnak mindent! Koszos 16 ezeréit (Óbégat.) CSIBI BÁ’ (füttyent): Tűk, a nem- jóját.! Tűk osztán jól neki rugaszkodtatok! TRÉZSI (átkozódva): Hogy nem süjjed 'el az a Régina, megest az a girhes ura!... ’Szén ők vezették az egész rablást! A góréból a sok kukoricát, a bémandott tehenek mellé még egy bomyút es, amit nem diktáltak hé, a kiosztás előtti napon el- siiritettek vaj négy malacot, a sertés- fiaztatóból elvittek vaj két szeker pityókát! El es adták! Kádat, deszkát, ajtót, tetőt, itatót s mindent! A juhoktól a sok gerendát, lécet, hogy süjjedjenek belé!!! (Fuj egy nagyot.) CSIBI BÁ’: S akkor ujjan szépen iisszekecmeregtetek, meg osztottátok magatokba! Most átkozódol? ... TRÉZSI (méreggel): Met többet tritt, mint mű!.. CSIBI BÁ’ (csitítva): S ez bánt? Légy eszeden! Szájjál magadba, ’szén asszony vagy!... (Oktatva.) Mi lenne, ha elzárnának? Nem gondolsz a gyerekekre? ... Azok majd úgy tugy- gyák meg, hogy a szülejük tolvajok zótak s börtönt ültek. Trézsi, Trézsi, be nem jó, be nem jó. (Szülét.) Csinyájatok valamit, met nemcsak az államét loptátok el, hanem 3. mijenket es, a társaitokét. Cudarul megloptatok!... Mi lesz, ha mü nindezekétt börtönbe juttatunk? ... Mondom néked Trézsi, amíg nem iéső' csinyájjatok valamit! TRÉZSI (konokul): Nem hagyom, nem idom! Hogy kacagjon rétam az a girhes
