Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-31 / 204. szám

1951 augusztus 31. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hogyan lehet elejét venni a csalásoknak, visszaéléseknek ? Bemutatóra készül az újjászervezett börgyári kulturcsoport Simontornyán Az ellenforradalmi események súlyos, mintegy 20 milliárd forint kárt idéztek elő az ország gazdasági életében. Most az a legfontosabb ten­nivaló, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi erőkkel a lehetőségeket figyelembevéve, gazdálkodjunk. Mi teszi szükségessé, hogy ilyen fontos lett az ellenőrzés? Az, hogy’ az ellenforradalom hatására sokakban meggyengült az erkölcsi erő, a felelősségér­zet a gondjaira bízott vagyon­nal, értékkel szemben. Ez tapasztalható például a falusi lakosság körében a kereskedelmi te vékenységet lebonyolító földműves­szövetkezeteknél is, de ide lehet so­rolni részben a Vendéglátó Válla­latnál, de a Népboltnál is. A földművesszövetkezetek sok­oldalú tevékenységgel foglalkozó, nagy taglétszámmal rendelkező tömegszervezetek mégis, a megfe­lelő ellenőrzés hiánya miatt szám­talan visszaélés történt meg. Nem kis feltűnést keltett országszerte az a hír július közepén, hogy az előző két hónap alatt sikkasztások és egyéb visszaélések következté­ben negyven millió forint kár érte a földművesszövetkeze­teket. őrzések során, és valószínű, ezeken kívül még számos helyen ilyen a helyzet a megyében. Úgy gazdálkod nak a rájuk bízott összeggel, áru­val, mintha állami vagyonnal dol­gozó magánkereskedők lennének és ennek a lakosság szenvedi a kárát. A bonyhádvarasdi földműves- szövetkezeti tagok a 60 000 fo­rintot kitevő hiány miatt aligha jutnak ebben az évben vásár­lási visszatérítéshez. A lakosság, a vásárlóközönség megkárosításának még az üzletek­ben lehet kirívó példáját találni, amikoris a vásárolt áru súlya, mennyisége kisebb a ténylegesnél. Ugyanez ál! az italboltokra is. Való viszont az, hogy ebben hibásak az élelmiszeripari, az édesipari üzemek is, mert sok kereskedő panaszkodik azért, mert némelyik ládában a 25 kg zsír helyett csak 23.80 kg van, a két kilós cukorkás- dobozban viszont csak 1.90 kg. És ez a hiány a kereskedőt terheli, Ezért a gyártó üzem nem vállal fe­lelősséget. Érdemes lenne alaposab­ban megvizsgálni ezeket a jelensé­geket a minisztériumnak is, mert ezek elsősorban a kereskedőket jut­tatják kellemetlen helyzetbe, vagy lehetőséget adnak a csalásra, a vá­sárlóközönség megkárosítására. Persze, külön hangsúlyozni kell azt, hogy akár a földművesszövet­kezeti, akár az állami kereskedelem ben dolgozók túlnyomó többsége becsületes ember és munkáját is úgy végzi el. Mindent egybevetve, elsőrangú feladat most végetveni annak az erkölcsi lazulásnak, amelyet októ­ber eredményezett. Ami különös­kép a földművesszövetkezetekre vonatkozik, új alapokra kell helyezni az el­lenőrzést, abban részt kell venni az egész tagságnak és szem előtt kell tartani, hogy jobb tettenérni egy kisebb eset­nél, amikor csupán a figyelmez­tetés is használ, mint megvárni, amíg odajut valaki, hogy ötévi börtönre ítéljék. Röviden szólva, az ellenőrzéseknek nem leleplezni kell a visszaéléseket hanem megelőzni, elejét venni az államot, a fogyasztókat megkárosító cselekedeteket. Ahogyan, amilyen gyorsan sike­rül felszámolni október erkölcsi fertőjét, annál előbb rendeződik az ország gazdasági helyzete, annál előbb sor kerülhet a lakosság élet- színvonalának további emelésére. B. I. Pár percig tudtunk beszélgetni Szepesi Józseffel a Simontornyai Bőr­gyár kultúrfelelősével, mert éppen nagy munkában — plakátfestés köz­ben — leptük meg ... Még mielőtt a most hallottakról beszélnénk, meg kell említeni, hogy utolsó találkozá­sunk alkalmával szomorú képet fes­tett Simontornya kultúrális életéről. A most hallottak sakkal vigasztalób­bak és már egy kissé rózsaszínű derű­látást engedélyeznek. Először talán azt kell elmondanunk ami időben a legközelebb áll hoz­zánk. Szeptember 14-én klubestet rendez a bőrgyár, melyen az újjászer- vezett kultúrcsoport „tarka” műsorral mutatkozik be. Ebben a műsorban egyfelvonásosok, énekszámok (szóló és énekkar) és harmonikaszám szere­péi. Az elmúlt hetekben, hónapokban csak vidéki együttesek, színtársulatok adtak műsort Simontornyán, a helyi kulturális tevékenység megakadt. — Most már éledezik a bőrgyár színját­szócsoportja is ... Mint megtudtuk, az együttest újjászervezik, új embere­ket vonnak be a munkába. Jelentkező van sokan jelentkeztek olyanok is, — idősebbek, fiatalabbak egyaránt — akik eddig még nem szerepeltek. — Bemutatkozó előadásukra az ősz fo­lyamán kerül sor, egy háromfelvoná- sos darab keretében. Valamikor neves tánccsoportja is volt a bőrgyárnak, amiről az utóbbi időben nem hallottunk. Ezzel kapcso­latban megtudtuk, hogy a tánccso­port felbomlásának oka az oktató hiánya volt. Nem volt aki segítse, to­vábbfejlessze az együttest, régi, több­éves műsorukat viszont már ismerte nemcsak Simontornya, hanem a járás valamennyi községe. Ezért határoztak úgy, hogy amíg oktatót nem kapnak, aki új darabokat tarnt, nem dolgoz­nak. Jelenleg indulás előtt áll a tánc­csoport is, mert egy táncoktató költö­zik a községbe, aki a tánccsoport munkáját is segíti. Az elmúlt évben a bőrgyár kultúr- csoportja külföldi vendégszereplésre készült, csereműsor keretében vala­melyik népi demokratikus államba. Tárgyalásokait folytattak egy cseh­szlovák gyár kultúrcsoportjával ebben az ügyben, de az ellenforradalom megakadályozta tervüket. Most is­mét felveszik a kapcsolatot és erre az útra már az újjászervezett tánc­csoportot is elviszik ... b. g. Hiába volt például a földműves­szövetkezeti hálózatban a jól kiépí­tett ellenőrző apparátus, ha az el­lenőrzés csak amolyan kirakat ellen őrzés volt, amikor a boltvezetőnek előre bejelentették, hogy mikor lesz leltár. Magától értetődően ráért pó­tolni az esetleges hiányt. Kirívó pél­dája ennek az úgynevezett doku- mentális vizsgálati módszernek a kisdcrogi eset, ahol a szövetkezet könyvelője éppen a revízió alatt sikkasztott. A vizsgálat csupán a múltra szólt, a jelennel nem fog­lalkozott. Nagyon sok visszaélés történt még a felvásárlásoknál, ahol nagyon jól „lehetett keresni“ a meg nem tör­tént vásárlásokról kiállított vételi­jegyekkel, mint ahogyan Liesz- kovszky Károly, a mórágyi föld­művesszövetkezet ügyvezetője tette — amelyért öt évi börtönt kapott. A legmeglepőbb viszont az, hogy ebből az esetből nem ta­nult az utódja sem, mert éppen a múlt héten bocsátották el fe­gyelmi úton. Minden üzletben, vendéglőben látni egy táblát, amelyen röviden ez áll: „Hitel nincs! (Ne is kérjen.)“ Mégis mást mutat a gyakorlat. A mucsfai kocsmakezelőnél mégis 1800 forint, a lengyeli kocsmakezelőnél 980 forint, a boltvezetőnél 1600 fo­rint kintlevőséget találtak az ellen­JÉGVERÉS Olyan kábultan állt ott a föld vé­gén _ mintha fejbecsapták volna. Az­tán lassú, tétovázó léptekkel mintegy lábadozó beteg, megindult a letarolt, lyukaslevelű dohánycserjék felé. A földön is látszottak a csaknem diónagyságú jég nyomai. A dohány­föld mellé 800 négyszögölön paprikát ültetett. Ott is siralmas kép fogadta. A húsos, nagy fehér paprikákat fél­köralakú repedések csúfították. Amikor az érésnek indult dinnyé­ket is megszemlélte, sírás fojtogatta a torkát. A gyönyörű görögdinnyéket „leszüretelte” a jég. A nehéz, nagy jégszemek zápora szétszaggatta a dinnye szárát, letörte a kaccsát és az embernagyságú .sötétzöld, félig érett görögdinnyék a tápláló talajtól elsza­kítva úgy hevertek a földön, mintha fiatalon leölt állatkák lettek volna. Visszabotorkált kocsijához. Még- egyszer végignézett földjén, amelyet tavasszal hasítottak ki a tsz táblájá­ból. Aztán dühös, acsarkodó pillantást vetett az égre és hosszú, rettenetes káromkodás hagyta el az ajkát. Kicsinek, elhagyatottnak, gyengé­nek érezte magát. Az álmai köddé foszlottak. Hirtelen szégyelni kezdte, amit a komájának, aki a tsz-ben ma­radt, mondott tavasszal, amikor ki­hasították a közösből a négy holdját. A szavakat, a saját szavait újból hal­lotta, mintha valami távoli, láthatat­lan sziklafal visszhangozná. — „Kü­lönbül élek én majd a magam föld­jén, mint ti a közösben." A kocsi mellől a szomszédjának, a termelőszövetkezetnek hatalmas föld­jeit kezdte méregetni tekintetével. S a^tán különös kíváncsiság lett úrrá rajta és megindult az óriás tábla felé, amelybe nem tette a lábát egy­szer sem tavaly óta. A jég, amely a határból csak körül­belül 200 méter széles sávot vert el, a szövetkezet tábláját is érte. De a hatalmas táblán jelentéktelennek tűnt a jégkár. Mire végigjárta a táblát, elfáradt. Visszaballagott a kocsijához, s útköz­ben, míg a ló lassú lépésben balla­gott vele, gondolatai mélyén titkos el­határozás érlelődött, amelyet egyelő­re még saját magának sem mert meg. vallani. Alig evett a vacsorából, amit az asszony elébe tett. Lefekvés után ne­hezen tudott elaludni. Már a hajnal közeledett, amikor mély álomba me­rült. Álmodott is. Álmában a terme­lőszövetkezet székházának nagyter­mében ült. Gyűlés volt. Arról vitat­koztak, hogy milyen növényeket ter­messzenek. S egyszer csak kint esni kezdett a jég. Nagyon eshetett, mert csaknem beverte a székház nagyter­mének ablakait. De ő, Kiss János nem érzett semmi különösebb félel­met. Alig figyelt a jégre. Nagynak, erősnek érezte magát, mert tudta, hogy akkora jégeső nem jöhet, ami azt a hatalmas, nagykiterjedésű táb­lát elverhetné, amely a közösség tu­lajdona és az ő tulajdona is. Arra ébredt, hogy a felesége kelte- geti. — Apjuk, el ne aludd az időt, kelj fel, adj enni a lónak, — mondta ál­mos, gyűrődött arccal az asszony. Amikor kidörgölte az álmot a sze­méből, pár percig gondolkodott, s ahogy a bakancsát fűzni kezdte, oda­szólt az asszonynak: — Anyjukom. én reggel beme­gyek a csoportirodára... Jövőre már nem fog ki rajtam se jég, se tűz, se betegség, semmi, de semmi. Belépek mégegyszer... De most már örökre. —h—p—t—' Látogatás a megyei Levéltárban ÉRTÉKBEN szinte felmérhetet­len, a volt megyeház épületében el­helyezett Levéltár anyaga, amely igen nagyjelentőségű a nemzet múltjának, történelmének megis­merése szempontjából. Sok munka, tudományos kutatás eredménye az, ahogy a Levéltár jelenleg áll. A város felszabadulása idején a Levél­tár anyagából több értékes doku­mentum ment tönkre, de ugyanak­kor felbecsülhetetlen érték került elő a volt földbirtokosok kastélyai­ból, amelyeket annakidején családi kapcsolatok révén szereztek és őriz­tek meg. Az anyag részben feldol­gozva a Levéltár anyagát gazdagít­ja. A mennyezetig érő faállványo­kon katonás rendben, egymás mel­lett sorakozó iratkötegek, hatalmas könyvek, lexikonok, évszázadokkal ezelőtt készült okiratok, birtokokat adományozó királyi pecséttel ellá­tott levelek gazdag gyűjteménye van itt, amely latin, német, majd később magyar nyelven íródott. A gazdag gyűjtemény arra is fényt de rít, hogy egyik-másik volt földbir­tokos éppen a haza elárulásáért, az ország elnémetesítésében végzett működéséért kapott rangot, 1000 holdakat kitevő birtokot. SOK HŐSE IS VAN a magyar népnek, akik igaz ügyért, a haza védelméért ontották vérüket. Ezt dokumentálja többek között a Levél tár egyik igen értékes és megbe­csült darabja az 1200-as évekből származó birtok adományozó levél, amelyből az tűnik ki, hogy Albert, osztrák herceg seregeivel megtá­madta Magyarországot. Az ország határának védelmében Vörös Ábrahám és testvérei a vérüket on­tották. András az utolsó Árpádházi király ezért birtokot adományozott a Vörös testvérek családtagjainak. A kezek, amelyek írták már év­századokkal ezelőtt elporladtak. A pergament finomságára kidolgozott fehér bőr még ma is teljesen hibát­lan állapotban van. A latin nyelven, gyöngybetűkkel és díszbetűkkel (ini­ciálé) díszített adományozó levelet a szivárvány minden színében ra­gyogó selyembojt fogja össze. (Nyil­ván kínat kereskedő útján került hazánkba.) A viaszból készült ki­rályi pecsét, amely az utolsó Árpád- házi királyt ábrázolja még ma is eredeti állapotában van, és teljesen sértetlen. Megyénk történelemben gazdag hagyományait gyűjtik, dolgozzák fel a Levéltár dolgozói. Az 6 munkáju­kat dicsért a folyosón elhelyezett házi kiállítás is, amely a kuruc— labanc idők harcait, a jobbágyok sa­nyargatását mutatja be. „A JOBBÁGYSÁG sanyargatása és panaszainak elnémítása’’ című 1710. június 3-i keltezésű átiratot idézzük, amelyben a vármegye al­ispánja imigyen rendelkezett: „Isten áldjon meg szekszárdiak és sárköziek! Még régen megvolt parancsolva, hogy bizonyos számú hiddeszkákat, gerendákat és cölöpöket megvágván és faragván készen tartsátok és mi- helyen ahová kivántatni fog, kivált­képpen az uj-palánki hidnak meg- csinálására oda vigyétek. Meghozni elmulasztottátok. Vevén ezért ezen parancsomat minden időhalasztás nélkül őcsény 114 szál deszkát, 10 gerendát és 10 cölömpöt,Nyék pedig 20 szál deszkát, 10 gerendát és 6 cölömpöt, Decs pedig 114 deszkát, 12 gerendát és 10 cö­lömpöt, az uj-palánki hidnak megcsi- nálására vinni semmiképpen el ne mulassátok. A deszkák jó szélesek és hosszak legyenek, a gerendák és cölömpök is jó vastagok és hosszak legyenek, amint már tudjátok ... A szekszárdiak, is 30 szál deszkát, 8 gerendát és 8 cölömpöt vigyenek, melyben teljességgel semmi fogyat­kozás és időhalasztás ne legyen, mert másként a rác milicia szófoga- datlanságtokért minden marháitok elhagyja. Ottan a hídnál,lerakva a fölyül specifikált deszkákat, gerendákat és cölömpöket, senkivel ne beszél­jetek és ne conversálkodjatok, ha­nem csak dolgotokra hazamenjetek, melyben többet sem cselekedjetek.’’ MEGYÉNK MÚLTJÁNAK, tör­ténelmének gazdag tárháza a me­gyei Levéltár, melynek létezéséről néhány kutató kivételével, csak alig veszünk tudomást. Napjainkban utazásokat, társas kirándulásokat szerveznek „Ismerd meg hazádat!’’ jelszóval. Az utazás ma már az egy­szerű dolgozó számára sem elérhe­tetlen, de a mondat értelmét nem lehet csak egy társas utazásra le­szűkíteni. Az „Ismerd meg hazá­dat!” mélyreható értelmezése azt je­lenti: ismerd meg hazádat, hazád történelmét, múltját, hogy becsülni és szeretni tudd a jelenjét! És ehhez ad igen sok segítséget a Megyej Le­véltár. POZSONYI IGNÁCNÉ HÍREK — A Dombóvári Rákóczi Termelő- szövetkezet szeszfőzdéjében az idén már több hektoliter pálinkát főztek. A szövetkezet tagjai vasárnaponként epret szedtek s ennek megfelelően kaptak részesedést. Voltak olyanok, akiknek hét, nyolc, kilenc liter pá- finka jutott. Most arra törekednek, hogy összegyűjtsenek mintegy 10 vagon cefrénekvaló gyümölcsöt, ezzel is jelentősen növelni tudják a munka egységek értékét. A szövetkezetnek .gyümölcsöse is van, amely a későbbi időkben a nyersanyag nagy részét biztosítja majd a szeszfőzde számára. — Meglepő dolog, hogy a szék. szárdi állami könyvesboltban nem lehet könyvújdonságokat kapni, il­letve csak akkor, amikor a könyvek megérkeznek, mert úgyszólván órák alatt elkapkodják. A legutóbb meg­jelent könyvújdonságokból, amelyek nagyrésze-augusztus 27 körül érke­zett, csak alig van, vagy már egyálta­lán nem lehet kapni. Brecht: „Hét- garasos regény“ című könyvéből már egy példány sincs, hasonlóan a ,,Haza akarok menni“ című könyvből, amely a disszidáltak leveleinek gyűj­teménye. Azonkívül még jó néhány, most megjelent könyvet fel lehet so­rolni, amely egyszeriben elfogyott. • — Az 1957. évi 21. számú tör­vényerejű rendelet kimondja; pénz­jutalomban kell részesíteni azokat a sokgyermekes családokat, ahol a ha­todik élő gyermek 1957-ben született. Tolna községben öt sokgyermekes család között a napokban kerül ki­osztásra 6800 forint. Bonyhádon nagy sikert aratott dr. Holéczi Ákos zenekara. Annak elle­nére, hogy későn, este 11 órakor kezdte meg szereplését, nagyszámú, mintegy 1500 főnyi közönség hallgat­ta végig. — Ha lassan is. de sor kerül. Szek- szárd utcáinak megjavítására. Most például a Mészáros Lázár utca út­burkolatának javítását kezdték meg. FELHÍVÁS! Gépkocsivezetők figyelem! Középfokú vizsgára előkészítő tanfolyam kezdődik az autóműszaki tanintézet, kebelén belül. Jelentkezés folyó évi szeptember 8-ig a Magyar Honvédségi Sportszövetség (motoros club) Rákóczi-utca 16. szám alatti he­lyiségében. Jelentkezésnél jogosít­vány felmutatandó. Jelentkezők szep­tember 8-án 10 órakor a fent közölt helyiségben tartoznak jelentkezni.

Next

/
Thumbnails
Contents