Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)
1957-08-04 / 182. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 AUGUSZTUS 4. Ahogy Kelemen János látja a termelőszövetkezeteket Ha újságíró, egyéni gazdától kért véleményt az elmúlt években a termelőszövetkezeti mozgalomról, legtöbbször azt a választ kapta: „ők bent vannak, én meg kint. ők is teszik a maguk dolgát, (mármint a termelőszövetkezeti tagok), meg én is dolgozgatok. Én nem avatkozom az ő dolgukba, ők meg nem avatkoznak az enyémbe.” Ez az általános, látszólag semmitmondó válasz nagyon is sokat mondott. Mindenek előtt azt, hogy egyéni gazda „hivatalosan” a termelőszövetkezeti mozgalomról nemigen mert véleményt mondani. Ez nagy hiba volt. Azt bizonyította, hogy az egyéni paraszt közömbösen szemlélte azt a gazdálkodási formát, amelyet saját jövőjének kellene, hogy tekintsen. Szerencsére azonban e tekintetben is megváltozott a helyzet. Erről tanúskodik ez a kis riport is .. . — Mi a véleménye a termelőszövetkezetről? Lehet-e arra számítani, hogy a gazdasági év végén Dunaszentgyörgyön több egyéni gazda lép a szövetkezetbe, vagy esetleg újat alakítanak? — tettük fel a kérdést Kelemen János nyolcholdon gazdálkodó dunaszentgyörgyi parasztnak. Amit elmondott, az nagyon érdekes és figyelemreméltó: — A termelőszövetkezetet én jónak tartom. Többen voltunk mi, középparasztok, akik már az elmúlt ősszel foglalkoztunk azzal, hogy szövetkezetét alakítunk. De nem láttuk és én még ma sem látom biztosítékát annak, hogy engednek bennünket a tsz-ben úgy gazdálkodni, ahogy mi szeretnénk. Ahogyan én láttam eddig a termelőszövetkezetek gazdálkodását. így kívülről, bizony nem mindig volt helyes. En elismerem, hogy ha nagy táblában van a föld, ott lehet alkalmazni a gépeket, s tagadhatatlan, hogy így könnyebben megy a munka és magasabb a termés. De a tagokon kívül még nagyon soltan beleszóltak eddig a termelő- szövetkezetek gazdálkodásába, és ezt én nem tartom jónak. Az én rokonságom mind szövetkezetben van. és azok elmondták nekem, hogy a termelőszövetkezetben egy közgyűlés alkalmával a tagoknak azt kell megszavazni, amit egykét vezető előterjeszt. A kidolgozott szempontokon ott már változtatni nemigen lehet. Ez valahogy olyan képet fest, hogy úgy van, mint a régi urasági birtokokon. Vannak, akik csak irányítják a munkát és vannak, akik csak dolgoznak, parancsot kapnak és teljesítenek. Az ilyen szövetkezeti mozgalomnak nem vagyok híve. A másik dolog, amit nem tudok helyeselni, az az elosztással van kapcsolatban. Meg van határozva, hogy melyik munkáért mennyi munkaegység jár. Ez rendjén is volna, de ez a megállapítás nem mindig jó. és arra sincs mód, hogy ezt megváltoztassák. Ennek ellenére, ha azt látom, hogy megváltozott valami a szövetkezetben, és a tagoknak több a jövedelme, mint nekem, szívesen belépek — mondotta Kelemen János. Amit így röviden elmondott, az mind nagyon figyelemre méltó. Mindenekelőtt arra figyelmezteti a dunaszentgyörgyi pártszervezetet, meg a megye többi párt- szervezetét is, hogy jobban, sokkal jobban kell ismertetni az egyéni parasztokkal a termelőszövetkezetben levő változásokat. a gazdálkodás módját. Azt mi is megmondjuk, hogy a párt elítéli, ha a termelőszövetkezetek gazdálkodásába illeték elenek beavatkoznak, nem hagyják, hogy a tagok akarata érvényesüljön. Ha az elmúlt években volt is ilyen hiba — mert sajnos, volt — az elég baj volt, ennek a jövőben nem szabad megismétlődni. Ami pedig a munkaegység-megállapításokat illeti, arról a következő a véleményünk: a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagjainak joguk van a mintaalapszabályban lefektetett munkaegységmegállapításokon adott esetben változtatni, ha így kívánják a körülmények. Sokat használnának a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének a pártszervezetek tagjai és a termelőszövetkezeti tagok azzal, ha mindezt elmondanák azoknak, akik már gondolkodnak a belépésről. MOLNÁRNE * Intézkedés a köztisztaság érdekében Egy-másfél hónappal ezelőtt tartott ankétot a megye orvosai, egészségügyi dolgozói részére dr. Simonovits István egészségügyi miniszterhelyettes. Az ankét résztvevői közül töhhen is szóbahozták, hogy a tisztasági, egészségügyi ellenőrzések alkalmával hiába tapasztalnak mulasztásokat, nem tudnak megfelelő intézkedést hozni, mert hiába tesznek feljelentést a vétkesek ellen, azokat legtöbbször felmentik az illetékes hatóságok — és a hiányosságok több esetben ugyanazok maradnak továbbra is. A városi egészségügyi osztálytól nyert értesülések szerint október 1-től kezdve változás lesz ebben a helyzetben. Az egészségügyi osztályok ugyanis megkapják azt a jogot, hogy az ellenőrzések alkalmával nyomban bírságot is rójanak ki olyan esetekben, amikor az illető vállalat, üzlet, vagy személy nem tartotta be az egészségügyi, a tisztasági előírásokat. Ez az intézkedés sokat segíthet Szekszárd, de az egész megye tisztasági mozgalmában, így kellő szigorral léphetnek fel az illetékesek a köztisztaság, a közegészségügy ellen vétőkkel szemben. A legfőbb érv emellett továbbra is az emberek kulturáltságára való hivatkozás marad a köztisztaság, a közegészségügy követelményeinek megtartásában. Néhány szó megyénk szarvasmarhatenyésztéséről... (A fejlődés juhéi példája) A belterjes gazdálkodás fő követelménye, hogy az állattenyésztést és ezen belül a szarvasmarha tenyésztését fejlesszük. A megye szarvas- marha állományában főleg a régebbi, helytelen árpolitika következtében fejlődés helyett lényeges csökkenés tapasztalható. 1951-ben 73113 darab szarvasmarhát és ezen belül 29 032 darab tehenet tartottak a megyében. 1957 tavaszára viszont, hat év után ez a szám ahelyett, hogy emelkedett volna, lecsökkent. Jelenleg csak 27 888 darab tehet tartanak a megyében, az ossz szarvasmarha létszám pedig 68 472-re csökkent. Világviszonylatban, mivel a szarvas marhatartás előnyei mindenhol közismertté váltak, nagy súlyt fektetnek csaknem mindenütt a szarvasmarhatenyésztésre, ezt bizonyítja az 1954-es statisztika is, amely szerint a világ 500 kilogrammos számosállatban kifejezett állatállományának 67 százalékát a szarvasmarha adta. A belterjes gazdálkodáshoz a megfelelő állatsűrűség mellett 70—75 százalékos szarvasmarha számosállat arány szükséges. A JUHÉI ÁLLAMI GAZDASÁG a megye szocialista mezőgazdasági üzemei közül a legjobban megközelítette a kívánt követelményeket a szarvasmarhatartás terén. Viszonylag nagy ebben a gazdaságban az állatsűrűség is. öt kataszteri hold redukált szántóterületre egy számosállat jut. S ezt a jelenlegi viszonyaink között kielégítő állatsűrűséget az teszi értékesebbé, hogy a számosállat létszám 61 százaléka szarvasmarhából áll. A TERMÉSEREDMÉNYEKRE is kihat a magas szarvasmarha létszám. A szarvasmarha adja a legnagyobb tömegű és minden talajra legalkalmasabb trágyát. Több és 'értékesebb trágya a földeken bővebb termést biztosít. Ezt bizonyítják a juhépusztai terméseredmények is. Az 1956-os évben őszi árpából kataszteri holdanként 15 mázsa 20 kilogrammos, takarmányborsóból 10 mázsa 90 kilogrammos, zabból pedig 11.02 kilogrammos termésátlagokat értek el Juhé-pusztán. Ugyanakkor a megye állami gazdaságai az elmúlt évben kateszteri holdanként átlagosan őszi árpából 12 mázsa 57 kilogrammos, takarmányborsóból 6 mázsa 12 kilogrammos, zabból pedig 9 mázsa 29 kilogrammos termést fejőstehénből 148 darab 3500 liter tejet ad évenként. — S ezek a 3500 literes tehenek, mivel a takarmány fehérje anyagait 37 százalékban, a szénhidrátokat pedig 27 százalékban értékesítik és mivel a jóminőségű gazdasági tömegtakarmányt is nagyszereűn tudják értékesíteni, egyetlen versenytársukat a tőke sertéseket is lehagyják a takarmányértékesítés terén. Juhé-pusztán az elmúlt évben az alacsony tejárak mellett is átlagosan egy nap alátt 600 forintos nyereséget, egy év leforgása alatt pedig 219 000 forintos nyereséget adott a tehenészet a gazdaság számára. KEDVEZŐ FELTÉTELEKET biztosít a tenyésztőknek a munkásAz utóbbi időben igen sok bírálat és észrevétel hangzott el értekezleteken és jelent meg a Tolna megyei Népújság hasábjain a városi kultúr- ház munkájával kapcsolatban. Ezek a bírálatok, észrevételek és igen sokszor panaszok, a legtöbb esetben jogosak voltak és nagyrészt megközelítették a valóságot. A kulturális munkában lassan a vége felé közeledik a nyári holtszezon, s az előjelek szerint az eddiginél élénkebb munka indul meg az ősszel a kultúrházon belül. Beszélgetést folytattunk a kultúrház vezető jével, a kultúrházat ért bírálatról és a kultúrház munkájával kapcsolatos javaslatokról, s ott azt a meggyőző választ kaptuk, hogy úgy veszik észre, e bírálatból a jóindulat és a kultúra ügyének segíteniakarása csendül ki. Hangot adtak a kultúrház vezetői azon véleményüknek is, hogy tovább vitatkozni a kultúrház munkáján eredménytelen lenne már, mert ez a bajok gyors megoldásához nem vezet. Sokkal hasznosabb lenne, hogy mindazok, akik valamit is tudnak tenni a bajok és hibák leküzdésére, most már a gyakorlatban is bizonyítsák be segíteniakárásukat. A kultúrház vezetői — mint mondották —■ elsőrendű feladatuknak tartják, hogy az elhangzott bírálatokat és szépszámú javaslatot alaposan áttanulmányozzák és azok figyelembevételével készítsék el a kultúrház és paraszt kormány legutóbbi rendelete, amely megemelte a szarvasmarha árát.« A szarvasmarha nevelés és tartás kifizetőbbé vált az egyéni gazdák részére is. Szocialista szektorainkban, a megye, termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban a belterjes gazdálkodás a magasabb termelési eredmények, az olcsóbb és nagyobb arányú takarmányértékesítés szempontjából fontos napirendi feladatként kell, hogy szerepeljen a szarvasmarhaállomány fejlesztése. A Juhé pusztai példa nyomán az elkövetkező 8—10 év leforgása alatt be kell hoznunk az elmúlt hat év lemaradását is megyénkben. gítő kultúrmunkásokban és remélik, hogy a jövőben segítségükre lesznek még nagyobb mértékben a város és a megye hivatalos szervei is. A kultúrház munkatervén most dolgoznak. Korai lenne még e tervről részletesen nyilatkozni, annyit azonban elöljáróban elmondhatunk, hogy a tervet úgy igyekeznek összeállítani a kultúrház vezetői, hogy abban a tanulás, a továbbképzés, az ismeretek gyarapítása és a szórakozás egyaránt helyet kapjon. A kultúr ház vezetői a jövőben nagy súlyt helyeznek arra, hogy az ifjúság otthonra találjon a kultúr otthonban, megtalálja azt, ami érdeklődését és igényeit kielégíti. A különböző szakkörök szervezése, tanfolyamok és ismeretterjesztő előadások, ifjúsági klubestek tartása mind ezt a célt szolgálja. — Persze ez mellett nem feledkezünk meg a szórakoztatásról sem — mondja a kultúrház igazgatója. — Színházi előadások, táncos szórakozóhelyiségünkben műsoros táncesték, filmvetítések váltogatják egymást. Elmondotta a kultúrház igazgatója, hogy a szeptemberben kezdődő színházi évadra a már régen várt bérleti rendszert is bevezetik a színházba. A kultúrház munkatervének fő pontját képezi az öntevékeny művészeti csoportok szervezése és működtetése. Reméljük, hogy ebben az évben a színjátszó csoport mellett már a kultúrház énekkara és táncegyüttese is működni fog. tudtak felmutatni. A TEHÉNTARTÁS HASZNA a város kulturális programját. Tudják, hogy e program megvalósítása megmutatkozik a gazdaságban a ta- nem lesz könnyű feladat, bíznak karmányértékesítésnél is. A 198 db azonban az eddig is készségesen seH. T. S szekszárdi kuüurház munkájáról Beck András: *Kíncéhereéő 'Bán ii. Tolmács is volt a törökökkel, az felelt a kérdésre, hogy a szultán kamrájában találtak egy levelet, meg egy térképet, amely saerint itt valahol egy kőkecskének kell a földbe elásva lenni, azt keresik. — No, az nem a földben van már, hanem a föld tetején! — Hol? ... Hol? — kaptak a szón a törökök. — Hát úgy hiszem, most éppen a Süveges komám földje végében. — Merthogy szántáskor, boronáláskor a boronára szoktuk tenni nehezéknek. így aztán a kő hol itt, hol ott hányódik, aszerint, hogy kinek volt rá szüksége. Más kő nincs itt a határban, hát ezt használtuk. így hányódik az már itt amióta én az eszem tudom. A hányódás közben aztán egy kicsit megkopott, hanem azért megvan! Szaladtak ám a törökök a mutatott hely felé, egymást lökdösve. A kíváncsi nép meg utánuk. Ahogy a követ megtalálták az egyik török bicskát vett elő, azzal kezdte kapar- gatni a kőkecske földdel bepiszkolódott oldalát. Hát uramfia! Egyszer a kőkecske oldalából a kapargatás nyomán kulcslyuk bújik elő! A török a mellényzsebéhez kap, aranykulcsot húz ki, beleilleszti a kőkecske oldalában talált kulcslyukba. — Passzol! — Kinyílik az ajtó, aztán dűl kifelé a sok drága kincs: A kőkecske tehát előkerült, de a többi kincs még a földben van! A meggyilkolt rabok lelke minden esztendőben, annak a napnak az éjszakáján, amikor meggyilkolta őket a kincsét elásó aga — világít és mutatja, hogy hol vannak a kincsek elásva. így szólt a mese, amely megszállottá tette az akkor még gyereksorban élő Bánt. Apjától örökölt egy kis házat, meg vagy két kis hold földet. E mellett bizony még napszámra is kellett járnia, hogy megéljen. El is járt! Amíg fiatal volt, a falu legszorgalmasabb napszámosaként ismerték. Lett volna is munkája minden napra, de csak 2—3 napot dolgozott hetenkint napszámba. Keresetéből eleséget vásárolt, aztán vette az ásóját, tarisznyáját, egyéb cók-mókját és ment is a határba, a Lesvólgvbe. A hét többi napját ott töltötte. Éjjelnappal ásta-véste a domb oldalát — a kincset kereste. Jó csomó barlangot ásott már a Lesvölgy oldalába — hiszen közel ötven évig foglalkozott vele — de a kincs nem került elő! „Munka” közben látogattam meg. A barlang ,amelyből hívásomra elő- bujt, embermagasságú pinceszerű üreg volt. Lehetett vagy 2G—25 méter mély. Éjjel abban is aludt. Egy kis harapnivalót, egy üveg bort vittem neki. így tudtam szólásra birni, mert nem volt beszédes természetű. Kérdéseimre elmondta, hogy már nem lehet messze a kincsektől, mert az elmúlt éjszaka a faluból ide kifelé jövet látta a barlang előtt a fényeket felvillanni, úgy mint valamikor gyerekkorában. Ez a huszadik barlang, amelyet kiásott, amelyben a kincseket keresi, de ez már biztos! Csakhogy öreg már, lassan megy a munka. Pedig most már csak 1—2 métert kellene ásni — haladni. De hát lassan megy! Napszámba se hívják már szívesen, nincs kereset, nincs kitartás! Nem tudom helyesen tettem-e, hogy néhány napra való „kitartást” nyújtottam át neki, de hát főbb, mint másfél órát vontam el a „munkaidejéből” ,míg élete történetét elmondta és ez a csekélység jogot adott nekem a további kérdésekre. — Hogy miből tudja biztosan, hogy itt kell a kincsnek lenni? Hát először is abból, hogy itt találták meg a kőkecskét. Most is itt van! Kezével a barlang bejárata előtt fekvő félmaíomkő nagyságú, formátlan mészkődarabra mutatott. — Meg aztán gyerekkoromban is, most is itt láttam az éjszakai fényeket felvillanni! Nem tudom, mikor, honnan és hogyan került ide ez a nagy darab kő, amelyet csak erős fantáziával lehi^, üregeit hasú kőkecskének nézni. — Hegy, kőzet sok-sok kilométer távolságra innen nincs. Kőből készült építmény ,aminek romjaiból idáig keveredhetett volna belátható távolságon belül nincs és nem is volt. De hogy a monda ebből a kődarabból indult ki— az bizonyos. Ez a kődarab beszél a nép ajkán a róla és vele támadt mondákban. Beszél egy háborúról, amikor égtek a falvak és menekült a nép és valaki elásta a kincseit. Ami igaz is lehetett. Hogy a kincsek elásását — ha igaz volt, — valaki mégis megleste, arról tudott, később nyugalmasabb időben megkereste, kiásta, arról a monda is és ez a kőkecske is hallgat! Már kevesen vannak a faluban, akik emlékeznek a Kincskereső Bánra, akit bolondnak tartottak. — Hiszen annak is van már vagy harminc éve, hogy az utolsó gödröt mások ásták meg neki a temetőben. S most, hogy visszaemlékszem rá, meg a kőkecskére. (Azóta az is elporladt, szétszóródott!) Úgy rémlik, hogy a kőkecske feje, amíg néztem, mintha mosolygott volna, mintha az öreg Bán Jánosra mosolygott volna. — Mintha azt mondaná: — Nem az öreg Bán a bolond, hanem a világ! A világ, amelyben az emberek időnként háborút csinálnak. Háborút, amelyben égnek a falvak és menekül a nép és amelyben az emberek gyilkolják, rabolják egymást! (Vége.)
