Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)
1957-08-30 / 203. szám
1957 augusztus 30. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 5 Äz önállóság útját járják... Sokat jelent a dombóvári Rákóczi Termelőszövetkezetnek is, hogy jelentősen növekedett önállósága a néhány évvel ezelőttihez viszonyítva. Ez hasznos a tagoknak is és ugyanakkor az államnak is haszna van belőle. Az önállóság fokozásával megnőtt a tagságnak és magának a szövetkezetnek a tekintélye a különböző állami és gazdasági szervek előtt, s ez automatikusan odavezetett, hogy jobb a viszony a tsz és a vele kapcsolatban lévő szervek között. Régebben megtörtént, hogy a mezőgazdasági osztály dolgozója megsértette a szövetkezet önállóságát, anélkül igye. kezeit végrehajtani bizonyos dolgokat, hogy annak helyességéről meggyőződtek volna maguk a tsz tagok, tehát „minden áron’* megvalósította akaratát. MOST MÁS A HELYZET A mezőgazdasági osztály óvakodik ilyen régi értelemben „beleavatkozni” a tsz ügyeibe. Most tanácsokat adnak a vezetőknek, tagoknak, megmondják azt is, amivel nem értenek egyet, érdeklődnek a szövetkezet dolgai iránt és ezzel a tanács .tekintélye is növekszik a tsz előtt. Megtörténik, hogy a tsz vezetősége maga megy valamilyen tanáccsal a járási mezőgazdasági osztály szakembereihez. A különféle termeltető vállalatok sem azzal a közismert fennhéjázó hangon mennek a szövetkezetbe, hanem „üzleti alapon“: közlik, hogy mire volna szüksége a vállalatnak, mit tud érte fizetni, a szövetkezet pedig számba veszi, hogy tudja-e biztosítani, amit a vállalat kér. Ha igen — létrejön az egyezség, ha nem, elutasítja az ajánlatot, mint amire már volt is példa, de nem következett utána a régebben ismert végnélküli „rábeszélés“. A szövetkezet vezetősége élve önállóságával, kalkulál és még az olyan alkalmatosságokat is megragadja, amiből csak néhány ezer forintos lesz a haszon. A gabonánál például igyekeztek olyan minőségűt előállítani, amelyre jelentős felárat kapnak. Lu- cernamagot termeltek s mindebből szaporodik a haszna a szövetkezetnek. Az állattenyésztésben a szeszfőzde üzemeltetésénél és a gyümölcsösben is számtalan fjeiét láthatjuk az eredményes előrelátásnak. ÖNÁLLÓSODÁSUK legszembetűnőbben azonban a gépesítés terén mutatkozik. Már az előző évek során is üzembe helyeztek több munkagépet viszonylag kis befektetéssel és jelentős lett a hasznuk belőle. Az idén télen azonban már traktort vásároltak pótkocsival együtt, és olyan terveik vannak, hogy tovább gépesítik gazdaságukat. Az a törekvés, hogy minél gépesítettebb legyen gazdaságuk, önmagában véve örömmel üdvözölendő terv, de amint beszélgettünk több tsz vezetővel» többek között Visegrádi János elnök elvtárssal, kiérződött a véleményükből, hogy igyekeznek minél jobban függetleníteni magukat a gépállomástól. Az összterületük 360 hold. Igyekeztünk vitába szállni az elnökkel, aki mellesleg igen gyakorlott szakember és nemcsak a gazdálkodás termelési részéhez ért, hanem az üzleti dolgokhoz, a kalkuláláshoz is. Azt próbáltuk igazolni, hogy a tsz jobban jár, ha a gépállomással dolgoztat és nem tart saját erőgépet, traktort. Az elnök bizonygatta, hogy mennyi hasz nuk volt már eddig a saját géphasználatból. A beszélgetés során kiderült az is, hogy ennek a gépállomás- ellenességnek nem is csak az az oka, sőt, talán nem is a legfőbb oka, hogy a tsz a saját-gép üzemeltetésével átmenetileg nagyobb hasznot tud biztosítani magának, hanem az, hogy nincsenek megelégedve a gépállomás munkájával. Sorra mesélték a történeteket : milyen lassan dolgozott a kombájn, másik alkalommal elszakadt egy ventillátorszíj, másfél napig állt a gép, a cséplésnél egy kis hiba miatt 2 napig állt a gép. Máskor az üzemanyagellátással volt probléma. SÚLYOS ÉRVEK EZEK, nehéz érvelni a Rákóczi vezetőivel s noha nem mondják, hogy oszlassák fel a gépállomást, de igyekeznek „megszabadítani’’ ezektől a „kellemetlenségektől”. Természetesen az állam sem akarja elsorvasztani a gépállomásokat, ezt nem is teheti, mert nem mondhatunk le erről az alapvető falusi bázisunkról és az is megcáfolhatatlan tény, hogy korszerű, jól dolgozó gépállomások nélkül nem képzelhető el a mezőgazdaság gépesítése és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése. Súlyos érvek vannak tehát mindkét oldalon, s bármennyire is sok vita volt erről a kérdésről, még a gyakorlatban nem záródott le a vita, s nyilván le kell zárni. Részben azért, mert ,mint a dombóvári példa is mutatja, az egyébként hasznos és jó önállósodásnak olyan árnyoldalai is lehetnek, amellyel nem lehet egyetérteni, másrészt pedig, mert csökkenti a gépállomások tekintélyét. LE KELL ZÁRNI EZT A VITÁT de ezt nem lehet megtenni egyszerű érvekkel. Ennél többre van szükség, mégpedig arra, hogy a gépállomások a szó valódi értelmében szerettessék meg magukat a termelőszövetkezetekkel, végezzenek olyan munkát, hogy azzal ne okozzanak szinte naponta bosszúságot a tsz-nek. Csak így lesz reális alapja annak, hogy a tsz széleskörű önállóságával élve is a gépállomást válassza, legalábbis az alapvető talajmunkáknál és a betakarításnál és ne pedig azon dolgozzon, hogyan tudja minél jobban függetleníteni magát a gépállomástól. A Rákócziban — éppen ezért, mert tudnak gazdálkodni és kalkulálni — nyilván a gépállomást választották volna, ha úgy látják, hogy az a hasznosabb mert minőségileg végez legalább olyan munkát, mint a tsz saját gépe és ugyanúgy számíthatnak rája, mert akkor nekik nincs szükség a nagy befektetésre a gépvásárlásnál, nem kell gondoskodnak a javításokról és így tovább. A vita tehát köztünk és a tsz elnök között nem záródhatott le, mert mi a gépállomás pártjára álltunk, amellett, hogy a tsz-ek széleskörű önállóságának vagyunk hívei s a vita alakulásának nyilván az lesz a fő tényezője, hogy a gépállomás hogyan kedvelteti meg magát a szövetkezet tagságával. Terülj, terülj asztalkám Tessék kérem helyet foglalni, máris hozom. Valóban. Egy perc sem telt el, de már ott gőzölt tányéromban a finom húsleves, friss illatát terjesztve a sok megéhezett vendég étvágya elé. 1952 óta üzemelteti az éttér-* met a paksi földművesszövetkezet. Azóta nagyon sokan érezték jobban magukat étkezés után, mint még az irodában étkezés előtt. Hogy ki, mint volt megelégedve a konyhával a múltban, nem tudhatom, hiszen csak pár hónapja, hogy itt étkezem. Egy azonban biztos: amíg a kedves Marosi néni — szabadjon ez egyszer nekem is így szólítanom — ilyen finom ebédekkel vár bennünket minden délben, addig nemcsak, hogy nagy étvágy- gyal, de jó kedvvel is jövünk ebédelni. Ki, hogy van vele, de én mindig biztos, jó érzéssel jövök ide, mert tudom, hogy nem lehet csalódni a „menüben“. Mindennap változatos és ízletes étel kerül az ember elé. És mégegy: a szövetkezet jó hírét dicséri, hogy alig egy hónapja jöttem ide, de sietek elmondani, hogy itt jobban főznek, mint a „Békében“. Aki pedig nem hiszi, az járjon ide. Saját szájaízével meggyőződhet róla. A felszolgálók pedig még a napi csúcsforgalom idején sem engedik, hogy a vendég szomjan haljon. Egyik nap Czimmer, másnap meg Szabó kartárson a sor. Ő kér még három másodikat, és amíg ez elkészül, behoz két pohár sört és három deci szódát, aztán így megy ez felváltva. Hol étel, hol ital kerül az asztalolíra. így elégül ki sok vendég éhe-szomja, nap mint nap. Ha siet a vendég, hát rohan a pincér és rohan az egész világ. Az élet örök törvénye meg megy tovább: az emberek minden nap megéheznek, ebédelnek és azt mondják: a viszontlátásra! Ezúton köszönjük meg a szövetkezet dolgozóinak mindennapi, fáradhatatlan munkáját: aki ételt, italt adott, annak neve legyen e pár sorban feljegyezve. Cs. L. GYERMEKOITHO III HÍREK — A Nőtanács igen sokat tesz a Gyermekváros megépítése érdekében, megyeszerte árusítják a téglajegyeket a dolgozók körében. Szakcson 1000 forint, Nagydorogon 500 forint, Dunakömlődön 750 forint, Pakson 400 forint, Gyönkön 1505 forint, Keszőhidegkúton 412 forint, Diósbe- rényben 400 forint, Öcsényben 180 forint, Tolnán 1000 forint, Bátaszé- ken 1988 forint, Fáddon 132 forint, Regölyben 580 forint, Tamásiban 360 forint, Páriban 1000 forint, Szekszár- don 1167 forint, Závödön 700 forint, Mázán 2000 forint értékű téglajegyet adtak el. — Csinosítják, rendezik Bonyhád központját. Tavasszal rendbehozták az autóbusz-megállót, korlátokkal látták el. padokat helyeztek el, most pedig megkezdték annak az épületnek a tatarozását, amelyben a községi tanács, az AKÖV-forgalmi iroda és több üzlet van elhelyezve. — Az aranka évről évre nagy kárt okoz az évelő pillangós takarmányokban. Ennek a leküzdése érdekében a Szekszárdi Mezőgazdasági Technikum, a Szekszárdi Városi Tanács, a TTIT és a Fácánkerti Növényvédő állomás előadással egybekötött gyakorlati bemutatót tart az arankaírtás módjáról. A bemutatóra szeptember 1-én kerül sor Szekszárdon, a Városmajorban. A bemutató részvevői délelőtt 11 órakor, találkoznak a városi tanács nagytermében. — Tolna megyei Halgazdaság Med- gyes pusztai halastavában megkezdték a lehalászást. A többi halastavakban csak a következő hónapokban kerül a sor a lehalászásra aszerint, hogy milyen lesz az időjárás. — Üzérkedés miatt eljárás indult Borda István kölesdi lakos ellen, mert felvásárolt több 2—3 hetes borjút, azokat engedély nélkül levágta és értékesítette. Értesüléseink szerint eddig öt borjú engedély nélküli levágása és értékesítése bizonyosodott be. — Értelmiségi nagygyűlés lesz szeptember 4-én Dombóvárott, melyre meghívják a járás minden értelmiségi dolgozóját: a pedagógusokat, mérnököket, orvosokat stb. A gyűlésnek az a célja, hogy eloszlassa az egyes értelmiségiek részéről még tapasztalható bizalmatlanságot és, hogy segítsen egységes álláspontot megteremteni az ENSZ alapokmányellenes cselekedetével kapcsolatban, mely szerint a hirhedt ötösbizottság jelentése alapján napirendre tűzik a „magyar kérdést”. — Sebestyén István országgyűlési képviselő szeptember 10-én este 9 órai kezdettel Kajdacs községben kisgyűlést tart. — A Városi Kultúrotthon október 5-én nyitja meg a Téli Kertet, amelyet tavaly igen megkedvelt a közönség. A Téli Kertben hetenként háromszor lesz műsor és minden este nyitva tart. — Szerda este tartotta záróünnepélyét a bonyhádi KISZ-tanfolyam. A záróünnepélyt szórakoztató műsorral és tánccal kötötték össze. — Baja, Mohács, Kalocsa, Tolna, Bonyhád, Komló és Szekszárd kultúr otthon igazgatói megbeszélést tartanak a mai nap folyamán, hogy ösz- szehangolják munkaprogramjukat a fővárosi színházak fogadásával kapcsolatban. A megbeszélést Szekszárdon tartják. — A Tolnanémedi Kendergyár üzemi tűzoltói elsők lettek a járási tűzcltóversenyen. Most egy olyan fecskendő szerelését gyakorolják, amelynek a percenkénti teljesítőképessége 800 liter és ezzel vesznek majd részt a megyei versenyen. A megyei verseny után kerül sor a vállalati és iparági versenyre, ahol az első díj 1500 forint és szeretnék ezt is elnyerni. flz idén kedvezőbbek a cukorrépaszerződések A cukorgyárak megkezdték a jövő évi cukorrépa-termesztésre a szerződéskötést. A kormány intézkedése folytán az új szerződéskötésnél sokkal kedvezőbbek a feltételek. Az egyik kedvezmény a cukorrépa átvételi árának felemelése. Az eddigi 9 forint helyett 10 forintot fizetnek a cukorrépa mázsájáért. Emellett minden termelő 3 kg kristálycukrot kap ellenszolgáltatás nélkül. Ha a termelő a cukrot nem veszi át, akkor a cukorgyár minden kilója helyett 10.60 forintot fizet. Ezenkívül térítés nélkül 65 kg egyszer préselt, vagy 35 kg kétszer préselt, vagy 3 kg szokványminőségű, száraz répaszelet és fél kg melasz jár a cukorrépa minden mázsájáért. Miért kell megfizetni a kötelező biztosítás hátralékos díjait? CSAK EGY napszítta vöröskeresztes zászlót lobogtat a szél az épület homlokzatán. Nincs cégtábla. Az utas, kit arra vet a sors, csak elrobog gépkocsin, motorkerékpáron az épület előtt. Figyelmét a régi kastély, s a park virágai kötik csak le. Nem is tudja mi van az épületben. * HÉT ÉVVEL EZELŐTT... bizottságféle járt Belecskán. Szemle úton voltak; egy egészségügyi gyermekotthonnak megfelelő épületet kerestek. S találtak. Szinte romokban hevert minden. A parkon alig tudtak átmenni az épülethez. Traktorok szántották fogaskerekeik kel fel. Az épületben ... üvegnélküli ablakok, ajtószárfák ajtó nélkül, felszaggatott parketták, piszok, szemét mindenütt. Itt lesz a gyermekotthon? S lett! Ma, amikor a hét év munkájáról beszélünk doktor Kaiser Rudolf igazgató főorvossal, szinte látjuk, hogy ez a törékeny ember mit alkotott a hét év alatt. Hatvan gyerek. Hatvan beteg gyerek. Olyanok, akik legtöbbje gyógyíthatatlan, akik szomorú családi tragédiák utódai. Legnagyobbrészük epilepsziás, csökkent szellemi képességű. S üt próbálnak valamit tenni velük. Visszaadni a társadalomnak azt a gyereket amelyiket lehet. Nem lehet szavakkal kifejezni az ápolónők munkáját. Nem lehet! — Szív kell ehhez a munkához. Szív kell ahhoz, hogy az ember meg tudja érteni, mit vállaltak magukra, az az orvos, az asszisztensnő, az ápolók. CSEND... csend a parkban, a hálótermekben, az ebédlőkben. Ez is fontos gyógyszer. S az orvosi felügyelet. Szinte naponta megvizsgálnak minden gyermeket. Naponta figyelik javulásukat. És van eredmény. Nem lehet azt mondani hogy országot, világot lázba hozó eredmények. De van-e boldogabb perc, óra annál, amikor évekig ápolt beteg gyermek felgyógyul annyira, hogy kezébe adhatnak egy füzetet, elküldhetik az iskolába? Igen, az iskolába. Két éve idehelyezek egy pedagógust. Megfutamodott. Most a gyerekek, öten-hatan Belecskára a faluba járnak iskolába. S amikor eljön az óra. az igazgató kinéz irodája ablakán, látja, amint játszadozva jönnek „gyermekei”, kezükben a táska. Egy nappal közelebb kerültek a társada- homhoz az élethez. bonyhAdón jártam a tavasszal. Sztrilich Lajos doktor, a trachoma gondozó intézet vezető főorvosa szinte csodásnak, emberfelettinek tartja ezt a munkát, amit kollégája, barátja Kaiser Rudolf végez társaival, segítőivel. Minden gyermek trachomás volt, ma egy sem. Lehet, hogy ő ezért értékeli nagyra munkáját a gyermekotthon vezetőinek, gondozóinak. Ez is az. Meg az, hogy annyi nehézségen keresztül — bár minden támogatást megkapnak felettes szervüktől — életet adnak vissza, akkor is, amikor például az egyik gondozott az otthon alkalmazottja maradt. Takarítónő most. Eredmények, sikerek, gondok váltogatják egymást, mint a napok, s telnek, múlnak az évek. Hét év óta hét munkában töltött év ótá — nagy szolgálatot tesznek az otthon vezetői, gondozói a társadalomnak. DR. KAISER RUDOLF főorvos azt mondja: „— Tudja, fiam, szív kell ide, meg egy kis hivatásérzet, emberszeretet ...” Igen, főleg emberszeretet! Pálkovács Jenő (*) Számtalan föld- és háztulajdonos méltatlankodik, amikor a kötelező biztosítás hátralékának kifizetésére felszólítást kap. Az érv mindenütt az, hogy a munkás-paraszt kormány rendeletileg megszüntette a kötelező biztosítást, tehát nem kell kifizetni. Sajnos, a legtöbb hátralékos a szó- banforgó rendeletnek csak erről a részéről akar tudni, pedig ugyanezen rendelet további szakaszai rögzítik le. hogy akinek a korábbi évekről díjhátraléka van, azt késedelmi pótlékaival együtt megfizetni köteles. Érdekeltek és érdektelenek biztosan felvetik a kérdést, miért kell megfizetni a hátralékot, ha már egyszer megszüntették. Válaszolunk rá és mindjárt azzal kezdjük, hogy megyénkben a kötelező biztosításban érdekelteknek mintegy 80 százaléka az esedékesség idejében pontosan megfizette díját. Méltányos volna-e, ha éppen azok járnának jól, akik annakidején kötelességük teljesítését elmulasztották? Ugy-e, nem? Jogosan vetnék-e fel a kötelességtudók hogy megint ők jártak rosszabbul. Ezt pedig el kell kerülnünk, melyet csak úgy tudunk megoldani, ha mindenki rendezi az előző évről fennmaradt biztosítási díját. Szükséges a hátralékok rendezése az elmondottakon kívül először azért, is, mert a kötelező biztosítás fennállásának idejében — tehát 1953. január 1-től 1957. jnárcius 31-ig — bárkinek tűz-, vagy jégkár^ volt (vagy lett volna) azt az Állami Biztosító kifizette. Bizonyítja ezt az, hogy ezen idő alatt megyénkben több, mint 20 millió 100.000 forint kártérítés került kifizetésre. Ezek szerint a biztosító a biztosítási díjért az ellenszolgáltatást — a védelmet — már megadta. A hátralékosok egy teljesített szolgáltatásért tartoznak népgazdaságunknak; Helyesen cselekszik tehát az — és a behajtási eljárástól mentesül, — aki hátralékának rendezése érdekében mielőbb felkeresi a községi tanács adócsoportját. Nem mulaszthatjuk el, hogy ne említsük meg itt is a tűzbiztosítás szükségességét, melyre a nap mint nap előforduló tűzesetek utalnak. A biztosítás ma már nem kötelező, de előfeltétele annak, hogy egy életen keresztül gyűjtött vagyon ne legyen kitéve a lángok martalékának. BOROS FERENC az Állami Biztosító Tolna megyei vezetője, VANCSA SÁNDOR a Megyei Tanács Pénzügyi Osztályának vezetője.
