Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-24 / 172. szám
1957 JÚLIUS 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Megvalósult a bukovinai székelyek jogos kérése r Megjelent a% 1957. évi 11. törvényerejű rendelet kiegészítése Messze visszafelé kellene forgatni a történelem kerekét ahhoz, hogy leírjuk: hogyan és miért jöttek Magyar- országra a bukovinai székelyek, s legtöbbjük, miért éppen Tolna megyében telepedett le. A lényeg az, hogy 1944 őszén Jugoszláviából kellett nekik eljönni. A megyében annyian telepedtek le, hogy azóta napjainkig a bukovinai székely családok száma körülbelül 15 000-re nőtt. Ezeknek legtöbbje a bonyhádi járásban él. Minden székely család házat, földet, gazdasági felszerelést és egyéb ingóságot kapott. Ezután — a mi viszonyainkhoz képest eléggé elmaradott módszerekkel — a maguk módján gazdálkodtak, több, kevesebb sikerrel. A kezdetben elégedettek voltak... abban a boldog tudatban hajtották álomra fejüket, hogy van hazájuk, nem üldözöttek többé. De, amint múlt az idő, egy szép napon közölték a Bukovinából települt székelyekkel, hogy amit itt kaptak, azt bár több éven keresztül, de ki kell fizetni. Egyszóval, kivetették a juttatott vagyonok megvásárlási árát. Ekkor a székelyek kezdték érezni, hogy gazdaságilag nincsenek valami biztonságban. Mert itt meg kell jegyezni, hogy a beszolgáltatás mellett, ahhoz már nem igen volt tehetsége legtöbb bukovinainak, hogy évenként a megváltási ár részletét is kifizesse. Ezt nagyon sérelmezték, s hallatták is szavukat többször. Közölték az illetékesekkel, hogy ezt igazságtalannak tartják. 1953-ban történt valami... Az MDP akkori központi vezetőségének a javaslatára a kormány úgy intézkedett, hogy a bukovinai székelyek terhére kivetett vagyoni árak behajtását fel kell függeszteni. Ekkor a már fejük felett lebegő sötét felhő, valamivel világosabb lett, de még mindig nem oszlott el. .. Illés Fábián cikói székely így jellemezte helyzetüket: „Csak éltünk, a mindennapit előteremtettük, és kész ... a házakat és a pajtákat javítani kellett volna, de ha az ember valamit nem mondhat a magáénak, elnézi, hogy beázik a tető. Nem csináltunk mi semmit. Rábíztuk magunkat, helyzetünket a sorsra.“ A sors kereke fordult... a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1957. évi 11. törvényerejű rendeleté 1. § 2. bekezd., illetve a 2. § 2. bekezdés kimondta, hogy a Csehszlovákiából áttelepült személyeket men tesíteni kell a kapott vagyon megváltási ára alól. A bukovinaiakra ez nem vonatkozott. • Ez aztán végkép elszomorította őket. Mentek a járási pártbizottsághoz, a járási tanácshoz, mindenhova és elmondták, hogy ez a rendelet akkor lenne igazságos, ha nekik sem kellene fizetni, elvégre ők is tettek any- nyit ebben az országban, mint a Csehszlovákiából települtek, és ők nem jószántukból jöttek ide Magyar- országra, Tolna megyébe. így került ismét felszínre a bukovinaiak helyzete. Sok volna most leírni, hogy március óta hány értekezleten, hányán szólaltak fel a bukovinai telepesek jogos kérése ügyében. A kezdetben úgy látszott, hogy minden fáradozás reménytelen. De elvtársaink elsősorban a Bonyhádi Járási Pártbizottság titkára, Daradits Ferenc és Bogos Domonkos országgyűlési képviselő nem fáradt bele a vitába. Jogosnak találták a bukovinaiak kérését és semmi pénzért sem adták fel a reményt. Végül a Megyei Pártbizottság a Megyei Tanáccsal egyetértésben ügy döntött, hogy bizottságot alakítanak, amely alaposan megvizsgálja az említett problémát és ha indokoltnak látszik, javaslatot terjeszt a kormányhoz, orvosolják a sérelmeket így is történt, az öttagú bizottság körültekintő és felelősségteljes munkával megállapította, hogy a bukovinai székelyek legtöbbje nagy családdal (átlagban 5—6 gyerekkel rendelkezik). Vagyoni helyzetük meglehetősen rossz, nem tudják a kivetett törlesztéseket fizetni és gazdaságilag nem érzik magukat biztonságban, ami kedvezőtlenül befolyásolja politikai felfogásukat is. A bizottság azzal fejezte be munkáját, hogy javaslatot terjesztett a kormány elé... A javaslatból kormányhatározat lett amely kimondja, hogy a Romániából (Bukovinából) hazánkba letelepült székelyeknek sem kell kifizetni a vagyoni megváltási árat. A székelyek körében nagy most az öröm, a lelkesedés, örömükben mi is osztozunk. Egy alulról jövő jogos kérést a párt felkarolt, a párt útján eljutott a kormányig ép a kormány határozatot hozott. Határozatot, amely az 1957. évi 11. törvényerejű rendelet kiegészítése. Az 1. § így hangzik: „Mentesülnek az összes juttatott ingatlanok és ingóságok megváltási árának megfizetése alól az 1957. 11. törvényerejű rendelet 2. §-nak (2) meghatározott személyeken felül... f.) a Romániából (Bukovinából) áttelepített személyek.“ Molnár Lászlóné HÍREK — Védőoltások lesznek a megye területén július 25—26 és 27-én a 2 éven aluli gyermekek részére Salk- vaccinával járványos gyermekbénulás ellen. Az oltóanyag igen érzékeny, ezért hűtve, gépkocsin szállítják ki a községekbe. Az oltás helyét és idejét mindenütt megfelelő időben közhírré teszik. Ezért a járványügyi állomás felhívja a szülőket, hogy a gyermekeket pontosan vigyék el a meghirdetett helyre, mart a mozgó oltébrigád a munka elvégzése után azonnal tovább megy a következő községbe. Pótoltás az elmaradottak ré szére július 27-én lesz a járási székhelyeken. A különféle híresztelések miatt közli azt is az állomás, hogy az oltás nem jár szövődményekkel, s a három alkalommal megismétlődő védőoltás elég tartós védettséget biztosít a betegség ellen. Levelezőink írják: „Hideg szóda, de csak borba“ Azokban a napokban történt meg •• lem az alábbi eset, amikor a hőmérő higanyszála megközelítette a +40 Cel- siusfokot. E meleg napok egyikén betértem Kölesden az 1. sz. földművesszövetkezet italboltjába, azzal a céllal, hogy egy pohár hideg málnát iszom. A helyiségben rajtam kívül öt-hal szomjúságát enyhíteni akaró fogyasztó várt kissé türelmetlenül arra, hogy kívánsága teljesüljön. En magam viszonylag türelmesen vártam soromra, s a falon levő plakátokat nézegettem. Közben arra lettem figyelmes, hogy egy idős bácsika fáradt hangja töri meg a csendet. — Kérek egy pohár sört. — Hát csak kérjen — hangzott a nyers válasz, sértőn és keményen. Az ezt követő pohár csengését egy fiatalember reménykedő hangja törte meg. — Legyen szíves, még egy kisfröcs- csöt. — Jól van, látja, hogy mit csinálok — hangzott az előbbinél még keményebben a kiszolgáló hangja. őszintén szólva, az ilyen bevezető után egy kicsit megszeppenve vártam a soromra és kértem egy málnát. Sajnos kívánságom nem teljesült, mert félreérthetetlenül és hangosan közölték velem, hogy a málnához nem tudnak hűtött szódavizet adni, ellenben, ha fröccsöt iszom, abba jegelt szódát tesznek. Rövid gondolkodás után a két lehetőség között inkább egy harmadikat választottam: „Köszönöm, majd próbálkozom a másik italboltban”. Véleményem szerint nem helyes az ilyen eljárás. Ügy gondolom és hiszem is azt, hogy a többi fogyasztók is egyetértenek velem: jó lenne, ha a kölesdi földművesszövetkezet 1. számú italboltjának vezetője végre megértené, hogy mi. fogyasztók, korántsem azért vagyunk, mert ő italboltvezetö. Hanem ellenkezőleg, ö azért van ott, hogy a fogyasztók igényeit a lehetőségnek megfelelően elégítse ki, s a jövőben a málnába szíveskedjen juttatni egy kis hideg szódavizet. y—c Szigorúan járjon el a tanács Regöly község dolgozói az első félévben 101.4 százalékban teljesítették első félévi adótervüket. Szépszámmal vannak olyanok, mint Rosta János 12 holdas, Csömör János 5 holdas, K. Szabó Ferenc 14 holdas, Kolacsics János 4 holdas, Hegedűs István 12 holdas gazdák, akik a félév lejárta előtt rendezték adójukat, sőt már a III. negyedévi esedékes adóikat is kifizették. Vannak községünkben azonban no‘ tórius nemfizetők is, mint pl. ifj. Hegedűs József 41 holdas, Erdélyi Jánosáé 45 holdas, Szentpál János 35 holdas, id. Hegedűs József 45 holdas nagyparasztok, akik sorozatosan nem tesznek eleget az állam iránti kötelezettségüknek. Községünk dolgozói, akik becsületesen megfizetik tartozásaikat, joggal és felháborodva követelik a községi tanácstól, hogy a törvényeknek megfelelő szigorral járjon el a notórius nemfizetőkkel szemben. NOÉ IMRE Regöly község VB elnöke — Az állami gazdasági cséplőcsapatok versenyében komoly eredményt tud felmutatni a Kajmádi Állami Gazdaságban Erlich Gyula cséplőcsapata, amely eddig már 1513 mázsa gabonát csépelt el. — Hét országba jutott az idén az ország bőséges barackterméséből, főként Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba és Jugoszláviába, de ezenkívül vásárol tőlünk barackot a Német Szövetségi Köztársaság, Svájc és kisebb meny- nyiségben Belgium és Anglia is. öt svájci cég az ottani piac keresletének megfelelően naponta több vagon barackot rendel. Angliába 1949-ben szállítottunk utoljára barackot. — Három tamási lakos, Gelencsér József, Adi János és Boros Ignác fegyver- és lőszerrejtegetés miatt kerültek bíróság elé, Gelencsér bűnösségét tetézte az is, hogy egyben társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopással is vádolta az ügyészség, mert a rejtegetett fegyverrel a hosszúvölgyi erdőben egy 130—200 kilós körüli szarvast lőtt, de annak elszállításában őt az erdőőr megakadályozta. Gelencsér József 2 évi börtönbüntetést és 5 évi jogvesztést, Adi János 1 évi börtönbüntetést és 3 évi jogvesztést, Boros Ignác pedig 1 év és 6 hónapi börtönbüntetést és 5 évi jogvesztést kapott a bíróságtól. — A szekszárdi piacon már a múlt hét végén megjelent a sárgadinnye. Ebből a közkedvelt gyümölcsből már nagyobb mennyiség áll a vásárlók rendelkezésére. Jelenleg 6 forint a kilogrammonkénti ár. — A kormány határozata alapján a Földművelésügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium hattagú jégkárbecslő szakbizottságot alakított. A bizottság megkezdte munkáját: Somogy, Tolna, Baranya és Bács megye területére szállt ki, ahol a helyi szervekkel együtt felbecsülik a jégverés okozta károkat s erről jelentést tesznek a kormánynak. A Földművelésügyi Minisztérium első segítségként a rászorulóknak a központi készletből rövid tenyészidejű másodvetésre alkalmas magvakat utal ki. — A szekszárdi kórház 30 éve épült és 600 beteg ápolására volt alkalmas. Azóta sokat fejlődött, jelenleg már közel 1000 beteget gondoznak. Ez a fejlődés főként a felszabadulás utáni években következett be. A párt, a tanács, a lakosság összefogásából megvalósul a bonyhádi színház Körülbelül egy hónappal ezelőtt merült fel az a gondolat a bonyhádi pártszervezetben, hogy Bonyhádon színházat kellene építeni. Igaz, hogy a községnek szép művelődési otthona van, azonban alig van színházi előadás, amelynél ne lenne nagyobb a/ érdeklődés, mint a nagyterem befogadóképessége. A MERÉSZ GONDOLAT valószínűleg mindenütt másutt még elképzelőit is visszariasztotta volna, mert egy színház felépítése olyan vállalkozás, amely meghaladja az öntevékenység, a társadalmi hozzájárulás méreteit. Bonyhádon azonban, amint elhangzott a terv, rögtön lelkes pártfogókra talált s vállalatok, magánszemélyek egymásután jelentkeztek, hogy részt kérnek a hatalmas munkából. A terv megvalósulását nagyban elősegíti, hogy mint kezdeményező s az egyik leglelkesebb agitátor ,ott áll a titáni vállalkozás mögött a községi pártszervezet s a járási pártbizottság, amelynek titkára, Daradits Ferenc elvtárs, egyik fő mozgatója a bonyhádi leendő színház ügyének. — Tudjuk, hogy milyen NAGY FÁBA VÁGTUK A FEJSZÉNKET, — mondja Blénesi Kálmán elvtárs, a községi pártszervezet titkára. — Ha ez a terv csak néhányunk fejében született volna meg, nem is vállalkozhatnánk a kivitelezésre. Meggyőződtünk róla, hogy az egész község mellettünk áll s velünk együtt munkálkodik a nagy terv megvalósításán. — Természetesen egy ilyen vállalkozás véghezvitele nem olyan egyszerű, főleg akkor, ha állami támogatás nélkül akarjuk megvalósítani. De azt is tudjuk és ez lelkesít bennünket, hogyha fel tudjuk építeni a bonyhádi színházat, ez olyan példája lesz a társadalmi összefogás erejének ,amely mindenki előtt bebizonyítja, hogy a közös akarat nem ismer akadályokat. — Természetesen, — folytatja Blénesi elvtárs — módszeresen körültekintéssel kezdtünk munkához. Huszonöttagú előkészítő bizottságot alakítottunk, amelyből egy nyolctagú intézőbizottságot választottunk. Ebben a kisebb bizottságban minden tagnak határozott feladata van, amit végre kell hajtania. — MIVEL SEGÍTI A KÖZSÉGI TANÁCS a nagy terv megvalósulását n — A községi tanács azonnal felkarolta kezdeményezésünket s minden eszközzel segítségünkre van. — Felajánlott a község középpontjában egy telket, amelyen egy régi, rossz állapotban levő épület van. Először ezt bontjuk el, s ennek helyén kezdünk építkezni. Van a községnek egy régi, ma már használaton kívüli olajgyára is. A tanács ezt az épületet is rendelkezésiünkre akarta bocsátani, hogy bontsuk le és anyagát használjuk fel, ezt azonban nem fogadtuk el. Úgy gondoltuk, kár lenne a még használható épületért, amikor nélkülözni tudjuk. A színház építése, amint a továbbiakban megtudjuk, körülbelül más- félmillió forintba kerül. A hatalmas összeg előkerítése nem kis gond. — Azonban már erre is vannak tervek. — A járási szövetkeze-- tek szövetsége — példamutatóan — 60.000 forint hozzájárulást ajánlott fel s már több vállalat bejelentette, hogy erejéhez mérten segíti a vállalkozást. A lakosság között gyűjtést nem indítanak, ellenben árusítani fogják az építési tervek levelezőlapra másolt rajzát, amiből szintén jelentős összegre számítanak. DE NEM MARAD TÉTLEN A JÁRÁS 27 KÖZSÉGE SEM Ezek a községfejlesztési alapból ajánlottak fel kisebb-nagyobb összeget a járási színház építésére s ez az összeg községenként átlag tízezer forintot tesz ki. A bonyhádi színház gondolata — az első napokban úgy látszott — a bonyhádiak magánügye marad. — A hatalmas terv azonban lassanként országos üggyé válik. A Budapesti Mélyépítő Tervező Vállalat mérnökei ugyanis ugyanilyen lelkesedéssel tették magukévá a tervet s erejükhöz mérten segítik is. Ennek az önzetlen segítségnek első megnyilvánulása volt az, amikor a napokban egy héttagú mérnökcsoport érkezett a vállalattól Bonyhádra s nemcsak jótanáccsal szolgáltak, hanem megígérték azt is, hogy társadalmi mpnkával elkészítik a 800 férőhelyes színház teljes tervét. Ennyi lelkesedés láttán megszólalt a művelődésügyi minisztérium is s kijelentette, hogyha a bonyhádiak felépítik a színházukat, a minisztérium vállalja a berendezését, ami körülbelül félmillió forintot jelent. Lehet, hogy a minisztérium azzal a hátsógondolattal tette ezt az ígéretet, hogy a bonyhádi színház úgyis csak terv marad. A jelek azonban azt mutatják, hogy szeptemberben már hozzákezdenek a munkához s Bonyhád hároméves tervének legimpozánsabb alkotásaként 1959- ben megnyílhat a bonyhádi színház, mely az ország egyetlen társadalmi úton épült színháza lesz. (cs. 1.) Könyv jelent meg az MSZMP országos pártértekezletéröl A Kossuth Könyvkiadó megjelentette közel 150 oldalas könyvalakban az MSZMP 1957 júniusi országos értekezletén elhangzott beszámolókat és a határozatot. A könyvnek ez a címe: „Erősítsük pártunk egységét, a munkáshatalom, szocialista építőmunkánk alapját.” Első helyen a Központi Bizottság beszámolóját közli a politikai helyzetről és a párt feladatairól, amelynek előadója Kádár János elvtárs. Utána Marosán György elvtárs beszámolója következik a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzatáról. Ezután ismerteti a könyv Kádár elvtárs válaszheszédét, a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozatát, majd pedig az MSZMP vezető szerveinek megerősítéséről és kiegészítéséről ad tájékoztatót. A könyv ára 5 forint. Terjesztése már megyénkben is megindult. A Városi Tanács nagytermében holnap kezdődik a Salk-oltás A Városi Tanács VB Egészségügyi Osztálya értesíti a szülőket, hogy a járványos gyermekbénulás elleni védőoltásokat folyó hó 25-én csütörtökön és 26-án pénteken délután 2 órától 5 óráig végzik a Városi Tanács nagytermében. Az oltás teljesen díjtalan. Oltásra kerülnek az 1955., és 1956. évben született gyermekek. Az egészségügyi osztály felhívja a szülőket, hogy gyermekeiket a kiküldött értesítőben megjelölt időben, pontosan hozzák el.
