Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-23 / 171. szám

2 TOLNA MEGYEI NÍPÜJSÁG 1957 JŰLIUS 23. Az erdei fegyveres ellenforradalmárok a bíróság előtt A vádlottak kihallgatása Első díjat kapott Karlovy-Varyban a ,,Hannibál tanár úr66 (Folytatás az 1. oldalról.) ekkor ő is velük tartott, feleségével együtt, közöttük működött egyszer, mint beszerző, mivel a terep külö­nösen Véménd környékén ismerős volt számára, másszor, mint figyelő. S általában az ellenforradalmárok parancsainak végrehajtójaként tevé­kenykedett. Tevékenysége akkor ért véget, amikor a szovjet csapatok szétverték a csoportot. Fuksz Tibor november 4-én Far­kas Istvánnal együtt szállította a fegyvereket a tanyájuk mellett lévő használaton kívüli pincébe. Utána résztvett a többi erdei események­ben is. Farkas után ő is otthagyta a csoportot, de két pisztolyt hozzá­való lőszerekkel együtt magával vitte. A rendőrség felszólítására csak az egyik pisztolyt adta le, a má­sik kisebb méretű pisztolyt azon­ban 200 darab lőszerrel együtt a lakása mellett lévő présház háta- mögött rejtegette egészen 1957 május 13-ig, amikor e pisztolyt Ohn János szekszárdi la­kos véletlenül megtalálta és ezzel követte el gyilkossági kísérletét Mé­száros János ellen. Proksa Antal november 7-én, ami­kor az ellenforradalmi csoport Üveg­hutára érkezett, ajánlotta fel segít­ségét Thököly Imrééknek. Ott étkez­tek s Proksa több esetben pálinkát adott a felkelőknek, velük együtt többször részt vett az ellenforradal­márok által rendezett vaddisznó va­dászatokon a Thökölyéktől kapott fegyverekkel. A csoport szétverése után egy pisztolyt szerzett Takács Lász­lótól s egész december utolsó napjáig a lakásán rejtegette. E pisztolyt Metz János a fentemlí- tett időben vette át Proksa Antaltól, és rejtegette május 29-ig, amikor is a nála megtartott házkutatás során megtalálták. Dobos József november 12-én kapcsolódott a csoporthoz, amikor is az Üveghután tartózkodók egyik cső portja Véménden járt. Dobos beszél­getésbe került az ellenforradalmi csoporttal, majd annak négy tagját pincéjéhez hívta, hogy kóstolják meg a borát. Ivás közben Dobos félre hívta Kaszler Józsefet és annak pisz­tolyát elcserélte egy elemlámpáért. Kapott a fegyverhez Dobos 25 darab lőszert is amiért is távozáskor Dobos még egy liter bort adott útravalóul az ellen­forradalmároknak. A megszerzett pisztolyt lakására vitte, és azt má­jus 31-én a házkutatás során találták meg nála. A VÁDLOTTAK VALLOMÁSAI: A vád elhangzott s most a vádlot­takon van a sor. Farkas István áll először a bíróság előtt. Részben érzi magát bűnösnek, s mindig úgy igyck szik feltüntetni magát, mintha ő csak szerény beosztott lett volna, s csak félelemből csinálta volna az egészet, így járt Bátán is fegyvereket össze­szedni, vallatta a párttitkárt, illetve „szépen kérte“ háromnegyed óráig. A felelősségrevonástól menekült az erdőbe. A csoport szervezését ta­gadja. De arra a kérdésre, hogy mi­ért vittek annyi fegyvert, lőszert ki a hegyekbe, és mért nem zárták el a rendőrség épületébe, nem tud vála­szolni, csak később próbál azzal védekezni, hogy azért vitték ki a fegyvere­ket. nehogy itt bent a fiatalok lövöldözést csináljanak. A végén azért mégis elszólja ma­gát: „Nem akartuk használni — mondja —, csak ha önvédelemről lett volna szó. Majd később az egye­nes, nyílt kérdésre, hogy ha a szov­jet csapatok megtámadták volna, már nem az önvédelemről beszél, hanem arról, hogy tovább vonultak volna. Hogy mért csinálták: „Nem tudtunk normálisan gondolkodni — mondja — elszaladtunk“. Csak, aki hallja, annak feltűnő ezek után ::s, fegyverrel, lőszerekkel megr'akodva? Tagadja, hogy parancsnok lett volna, tagadja, hogy előadásokat tartott volna az éjjeli harc mód­szereiről, azt azonban be,vallja, hogy beszélgetni beszélgettek az éjjeli harcokról. hogyan fedezzék magukat, stb. Ta­gadja azt is, hegy nyugatról vártak segítséget, azért mentek ki az erdő­be. A kötszer és gyógyszer csomagra pedig nevetségesen azt válaszolja: „ilyesmi egy kiránduláshoz is kell.“ Csikós Mihály bűnösnek érzi ma­gát, de ... és ez a de lenne az a szalmaszál, amibe Csikós igyekszik belekapaszkodni, ő is csak félelem­ből ment ki, de arra a kérdésre, hogy miért a fegyveresekkel és miért nem_ a rokonaihoz ment, akiket a csoport szétverése után Kistormáson és más helyeken felkeresett, nem tud vá­laszolni. Határozottan állítja, hogy Farkas volt a parancsnokuk, állítja azt is, hogy céljuk az volt, a nyugati segít­ségig kint az erdőben megvárni a fejleményeket, s miután lát­ták, hogy a nyugati segítség nem jön: kihúzódni nyugatra. — mondja — ezért mentek volna a mecsekiekhez. A felháborító, lázító vers írását nem tagadja, hogy az ere­deti levél a bíróság kezében van. — Még egy-egy olvashatatlan részét ő maga segít elolvasni. Hogy miért írta és miért küldte el Cikóra? „Nem tu­dom miért küldtem el — mondja —, pedig sokat gondolkodtam rajta." Úgy látszik, ez is mellébeszélés, akár csak a félelemről, meg az elkesere­désről szóló naiv védekezés. Straub István részletesen beszá­mol az ellenforradalmi csoport összes ténykedéseiről. Alátámassza, sőt, ki is szélesíti a Farkas István ellen emelt vádakat, és saját tevékenysé­géről is részletesen beszél. Elmondá­sa szerint Farkas a rendőrség épülete előtt nagy kiabálással hívta az embe­reket fegyvert rakni a kocsikra, neki is kezébe nyomott egy géppisztolyt, és megmondta, kint az erdőben hol találkoznak. Állítása szerint az ak­kor már az erdőben kint lévő Thököly és Farkas között kapcso­latnak kellett lennie, mert amikor kiérkezett azzal fogadták a Thököly-csoportban: „Farkas kül­dött?” Állítja azt is Straub, hogy a Thököly- és Farkas-csoport egyesü­lése után is Farkas volt a csoport vezetője. De Thökölyvel összekülön­bözve, így tért haza a Városba Far­kas, s utána Thököly lett a csoport parancsnoka. Straub felesége azért ment férje után az erdőbe, hogy hazahívja, de ez nem sikerült, mert a csoport vezetői megtiltották és agyonlövéssel fenyegették a haza­térni akarókat. Farkas mindezt ta­gadja, sőt, azt hozza fel, hogy a fiatalokat igyekezett hazatéiíteni. Straub azonban azt állítja, hogy egyet küldött haza, s azt is azért, mert nagyon kicsi volt. Fuksz Tibor először arról beszél, hogy csupán abban érzi bűnösnek magát, hogy kiment a hegyekbe. Azonban hamarosan kiderül s ezt mind el is mondja, hogy ő volt az, aki saját tanyájukat — amit szülei juttatásként kaptak — ajánlotta fel a fegyverek elrejtésére. Arról szí­vesen beszél, hogy azért mentek a hegyekbe, hogy ne ütközzenek meg a szovjet csapatokkal. Amikor a bírói megkérdezte: Ha nem akartak a szovjetekkel összetűzni, akkor miért kellett a fegyver? — nem válaszolt. De miért kellett a fegyverhez 300 lövedék? — erre sem adott választ. Csupán azt mondja: „Nekem nem volt semmi célom, én nem akartam semmit se csinálni.” Pedig többen mondták neki, hogy maradjon otthon. Édesanyja is sírva kérte, ne menjen el a hegyre — hasztalan volt. S amikor a lábfájása miatt — mintegy 11 hétig ápolták elő­zőleg a kórházban — otthagyta társait, akkor a városban ille­gális ifjúsági szervezetben, a Petőfi-csoportban tevékenyke­dett. A vádlott elismeri, hogy két pisz­tolya volt, az egyiket beszolgáltatta, de a másikat elrejtette a lövedé­kekkel együtt. Proksa Antal vádlott elismeri a fegyverrejtegetés tényét. Takács Lászlótól kapta a fegyvert, s azt az istállóban rejtette el. Tagadja, hogy élelmezte volna az ellenforradal­márokat, bár Fuksz rácáfol, s el­mondja, hogy őt és feleségét például vacsorára hívta. Metz János vádlott bűnösnek érzi magát a fegyverrejtegetés bűntetté­ben. A fegyvert, amit december vé­gén Proksától kapott, a padlásfel­járó alatt rejtette el, s azt, amikor a rendőrök kérték, átadta, mielőtt házkutatást tartottak volna. Dobos József beismeri, hogy az ellenforradalmi csoport tagjait meghívta borozgatni, majd fegyvert cserélt zseblámpáért. A fegyvert a szomszéd házának cserepe alá rej­tette el —, hogy a család meg ne tudja, — mondotta a kihallgatása során. A fegyverrejtegetés tényét a vád­lottak beismerték, de arra a kér­désre, hogy miért volt arra szüksé­gük, egyik vádlott sem adott vá­laszt. A bíróság ma délelőtt fél kilenc órai kezdettel folytatja a tárgyalást. A tanuk kihallgatása következik. Karlovy Vary (CTK). Július 21-én be­fejeződött a 10. nemzetközi filmfesztivál Karlovy Varyban. Két hét alatt har­mincnégy teljes és mintegy száz rövid­filmet mutattak be a bíráló bizottság előtt. A fesztivál befejezésekor a zsűri kihirdette határozatát. E szerint a tizedik nemzetközi film- fesztivál nagydíját „Az éjszaka leple alatt” című indiai film nyerte el. A zsűri „különdíját” a „Könyörgés a boldog­ságért” című kínai filmnek ítélték oda. Első díjat kaptak a következő filmek: a „Hannibál tanár úr” című magyar film, a „Magasság” című szovjet film és a „Lissy” című keletnémet film. A rende­zésért két díjat adtak ki holtversenyben. Az egyiket Műnk lengyel rendező kapta az „Emberek a síneken” című filmért, a másikat Pogacsics jugoszláv rendező a „Nagyok és kicsik” című filmért. (MTI) Ünnepi ülés Varsóban a lengyel nemzeti ünnep Varsó (TASZSZ). A lengyel nép nemzeti ünnepe, Lengyelország újjá­születésének napja alkalmából július 21-én Varsóban ünnepi ülés volt. A kultúra és tudomány palotájának kongresszusi termében összegyűltek fővárosi, gyári és üzemi munkások, a tudományos és művészeti élet kép­viselői, a társadalmi szervezetek kül­döttei. Az ülést Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára nyi­totta meg. Szívélyesen üdvözölte a jelenlévőket és különösen Ho Si Minh-t, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökét. — Július 22-e — mondotta Wla­dyslaw Gomulka — egyszersminden- korra bevonult népünk történelmé­be. Tizenhárom esztendővel ezelőtt a szovjet és a lengyel hadsereg által felszabadított lengyel földön megala­kult a Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottság, s közzétették a történelmi jelentőségű júliusi kiáltványt. Orszá­gunk életében minőségi változások történtek. A hatalom a munkásosz­tály vezette nép kezébe került. Uj szocialista fejezet kezdődött a len­gyel állam történetében. Gomulka hangsúlyozta, hogy az elmúlt 13 évben a lengyel nép ki­magasló sikereket aratott új élete építésében. — A múlt időszak fogyatékosságai és hibái ellenére — mondotta — a népi hatalom, a munkásosztály és egész népünk jogos büszkeséggel te­kinthet vissza eredményeire. Pár­tunk, a Lengyel Egyesült Munkás­párt is, népünk haladásának irányí­tója, joggal és teljes felelősségérzet­tel elmondhatja, hogy teljesítette kötelességét a mun­kásosztállyal, a lengyel néppel és a proletárinternacionalizmus elveivel szemben. R Pravda a lengyel nép nemzeti ünnepérdi Moszkva (TASZSZ). A Pravda hétfői száma szerkesztőségi cikkében emlékezik meg a lengyel nép nemzeti ünnepéről, az újjászületés napjáról. A lap rámutat arra, hogy a szabad, független, demokratikus lengyel állam megteremtése sorsdöntő fordulatot jelentett a lengyel nép életé­ben. A Pravda hangsúlyozza, hogy a len­gyel nép a szocialista építést munkás­osztályának és élcsapatának, a Lengyel Egyesült Munkáspártnak vezetésével végzi. A lengyel nép a szocializmusért vívott harcban győzelmeinek forrását látja a Szovjetunióhoz és az összes szo­cialista államokhoz fűződő barátság to­vábbi elmélyítésében, a kölcsönös segít­ség és a testvéri együttműködés erősíté­sében. A Szovjetunió és Lengyelország viszo­nya — írja a Pravda — két testvéri szo­cialista állam viszonya. Alapelvei — a teljes egyenjogúság, a kölcsönös meg­becsülés, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és az elvtársi segítség- nyújtás az új társadalom építésében. A szerkesztőségi cikk a következőkkel fejeződik be: Lengyelország újjászületé­sének ünnepét a lengyel dolgozókkal együtt ünnepli a Szovjetunió és a szo­cialista tábor valamennyi országának népe. A szovjet emberek örülnek lengyel testvéreik sikereinek, s forró testvéri üd­vözletüket küldik nekik nemzeti ünne­pük alkalmából és szívből kívánnak újabb győzelmet a szocializmusért foly­tatott harcban. — A lengyel munkásosztály — je­lentette ki — soha nem adja vissza a tőkéseknek az üzemeket és gyára­kat. A lengyel parasztok soha nem adják oda földjeiket a nagybirtoko­soknak. Nincs és nem is lehet visszafor­dulás a múlthoz, Lengyelország következetesen halad a szocializ­mus felé, a népi Lengyelország fiainak és leányainak milliói ha­ladnak a szocializmus útján. Amikor a népi hatalom tizennegye­dik esztendejébe lépünk — mon­dotta Gomulka — világosan látjuk a London (TASZSZ). — A nyugati hatalmak akadályozzák a megegye­zést a leszerelés, valamint az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek eltiltása kérdésében, — jelentette ki a Manchester Guardian című angol lap diplomáciai munkatársának adott interjújában Valerian Zorin, aki a Szovjetuniót képviseli a le­szerelési albizottságban. — Az albizottság munkáját, na­gyon hátráltatja — mondotta Zorin, — hogy az Egyesült Államok mindmáig nem ismertette álláspont­ját a részleges leszerelésre vonat­kozó április 30-i szovjet javaslatok­kal kapcsolatban. Ugyanakkor a nyugati hatalmak ismertetett állás­pontjából az tűnik ki, hogy ellen­zik az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek megszüntetésére vonatko­zó azonnali döntést s nem hajlandók lemondani e fegyverek katonai al­kalmazásáról. A lap megkérdezte, elfogadja-e a szovjet kormány a katonai célokra szolgáló atomanyagtermelés ellen­őrzött megszüntetésére vonatkozó nyugati javaslatokkal, ha a nyugati hatalmak elfogadják a nukleáris kí­sérletek megszüntetése tárgyában külön megegyezést indítványozó szovjet javaslatokat. Zorin kijelentette: A Szovjetunió mindig szükségesnek tartotta az atom- és hidrogénfegyverek eltiltá­sával kapcsolatos egyéb intézkedé­sek között, a gyártás megszüntetését. A valóságban — jegyezte meg a A most utólag érkező hírek sze­rint az 1957 július 2-án Irán Kaspi- tenger partvidékét megrázkódtató földrengés egyike volt a legsúlyo­sabb természeti katasztrófáknak. A legújabb adatok szerint leg­alább 5000 halott, több, mint 10.000 sebesült és körülbelül 100.000 hajlék tálán áldozata van a földrengésnek, reánk váró feladatokat és nehézsé­geket. Tudjuk, hc.gy a lengyel nép többsége helyesli útunkat, a szocializmus építésé­nek útját. Ezután Jozef Cyrankiewicz, a mi­nisztertanács elnöke mondott beszé­det az évfordulóról. A jelenlévők viharos tapssal fo­gadták a szónoki emelvényre lépő Ho Si Minh-t, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elnökét, aki a vietnami nép üdvözletét tolmácsolta Varsó dolgozóinak és az egész len­gyel népnek. Szovjetunió képviselője — a nyugati hatalmak nem javasolják az atom- és hidrogénfegyverek gyártásának megszüntetését. Javaslataik csupán a katonai célokat szolgáló hasadó­anyagelőállítás jövőbeni megszüntető sére szorítkoznak, s meghagyják az államok rendelkezésére a felhalmo­zott atomfegyverkészleteket, sőt fel­jogosítják az államokat, hogy a már meglévő hasadóanyag készletekből ilyen fegyvereket gyártsanak. A szakértői bizottság megalakítására vonatkozó nyugati javaslatokat érintve, a szovjet képviselő kijelen­tette: Az ellenőrzési rendszer rész­leteinek szakértői kidolgozásához el­engedhetetlenül szükséges, hogy a nyugati hatalmak kötelezzék magu­kat bizonyos időponttól kezdve az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek felfüggesztésére, olyan időtartalom­ra, amely valóban visszatartó hatással Lehetne az atomfegyverkezési haj­szára. A nyugati hatalmak albizott- sági képviselői azonban — hangsú­lyozta Zorin — nyilatkozataikban nem közölték, hogy hajlandók ilyen kötelezettséget vállalni. Ilyen körül­mények között — fűzte hozzá — a szakértői csoport összehívása csak eltávolodást hozhat a dolog lényegé­től, s valamiféle megegyezés illúzió­ját keltheti, holott a valóságban ilyesmi nincs. amely Magyarország felének (50 ezer négyszögkilométer) megfelelő terület lakhelyeit döntötte romba. A földrengés Központja az Elbrusz- hegység 5654 méter magas hóborí­totta Demavend csúcsa volt, amely Teherán fővárostól 70 1 keletre fekszik. A nyugati hatalmak akadályozzák a megegyezést a leszerelés kérdésében Zorin nyilatkozata a Manchester Guardian c. angol lapnak Földrengés Iránban

Next

/
Thumbnails
Contents