Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-19 / 168. szám

1957. JÚLIUS 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Az országos pártértekezlet határozatainak megvalósítására mozgásit a bikácsi erdőgazdaság pártszervezete A bikácsi erdőgazdaság dolgozói előtt az elmúlt években is, de most különösen nagy feladatok állnak. Mindezek különösen abból fakad­nak, hogy a tavaly októberi ellenfor­radalmi események komoly károkat okoztak az országnak. Az erdészet ben is fontos feladat tehát a ter­vek maradéktalan teljesítése. A mint egy R000 köbméter fakitermelés, melynek jórésze bányafa, vezeték­oszlopok, kislakás építéshez faragott gerendákként kerülnek eí, sok mun­kát adnak. Ezenkívül mezőgazdaság­gal is foglalkoznak, hiszen a fogatos állatok számára saját erőből terme­lik meg az abrakot. Ezenkívül mint­egy 400 hold erdősítést is el kell vé­gezniük, biztosítva az utánpótlást. A gazdasági feladatok sikeres megvalósításáért folyó harcba teljes erejéből bekapcsolódik az ellenforradalmi események után megalakult pártszervezet. Tavaly október előtt az erdészetnél nem működött pártszervezet. A kom munisták egyénileg a területükhöz illetékes falusi alapszervezeteknél működtek. Ezt a változást 1953-ban honosították meg, amely nem na­gyon segítette, hogy a kommunisták teljes erejükkel munkahelyükön ve­hessék ki részüket a pártmunkából. Az ellenforradalmi események ide­jén azonban megmutatták az itteni kommunisták, hogy ha nem is szer­vezetten, de egyénileg megfelelő munkát tudnak végezni. A bikácsi erdészetnél váltig igyekeztek az el­lenforradalmárok kívülről zűrzavart kelteni, nem sikerült nekik. Az itt dolgozók nem sztrájkoltak, sőt a tervet, amelyet azelőtt csak június—júliusra fejezték be,, eb­ben az időben már márciusban teljesítették. Nem történtek túlkapások, s talán a legjellemzőbb a rend, a nyugalom szilárdsága Vida elvtárs, a pártveze­tőség tagjának mondása: „Még egy kapánk sem tűnt el ebben az idő­ben.“’ A kommunisták nyugalma, helyt­állása példa volt, s ezt követték az erdészet többi dolgozói is. Müller András nagydorogi, Hosnyánszki János gyapai, Kővágó József tenge- lici erdészek, Vaszari József, a szed- resi csemetekert vezetője és a többi­ek munkájukkal, felvilágosító sza­vukkal segítették a rend megőrzé­sét. Volt miről beszélniük, hisz maguk a munkások saját életükön tapasz­talták, mit jelentett számukra a népi demokratikus rendszer. Vala­mikor a felszabadulás előtt az erdő- birtokosok csak éppen a munkalehe­tőséget biztosították úgy, ahogy a munkásoknak. Ma azonban minden­nel az erdőgazdaság látja el, fűré­szel, fejszével, ásóval, lapáttal, ka­pával, mikor milyen szerszámra van szükség. Arról is lehetett beszélni, hogy a lehetőségekhez képest a nép ál­lama igyekezett a nehéz erdőgaz­dasági munkát megkönnyíteni zetorokkal, motoros láncfűrészek­kel. Mindezeket látva tartottak ki a kom munisták szava nyomán a párton- kívüli dolgozók. Sérelmük ugyan ne­kik is volt, de bíztak a párttagok szavában, akik hangsúlyozták: a jo­gos sérelmeket a nép állama mindig igyekszik rendezni. A megalakult pártszervezet célja most az, hogy az országos pártértekezlgt határozataiból adódó helyi feladatokat beszélje meg a dolgozókkal, s mozgósítsa őket azok végrehajtására. Kisgyűléseken már az országos érte­kezlet ideje alatt beszélgettek mind­ezekről, de határozott, konkrét pro­gramot most dolgoztak ki erre. En­nek nyomán a bikácsi erdészethez tartozó nyolc kerület között élénk munkaverseny indult be, melyekből a legfontosabb cél a munkafegye­lem további szilárdítása, az önköltsé- gek csökkentése és a minőség leg­magasabb szintre emelése. Legalap­vetőbbnek tartják a munka- és terv­fegyelem biztosítását, hiszen ebből adódóan már az önköltség is csök­kenhet. Emellett természetesen és e munkákkal párhuzamosan erősítik pártszervezetüket is, különösen an­nak egységét, nemcsak szervezeti, hanem politikai és cselekvési egysé­gét is. M A JOSI HAVAI Simontornyai panasz: Mikor vonják felelősségre a felelőtlen péküsemi dolgozókat? Erről ír hozzánk küldött levelében Varga István, a simontornyai köz­ségi tanács VB elnöke és Velner La­jos tanácstitkár. Azért e levél. — írják, — hogy a Sütőipari Vállalat figyeljen fel, milyen hibák, felelőtlen mulasztások történnek a simontor­nyai péküzemben. „E hó 17-én ellenőrzést tartottunk az üzletekben, ahol a dolgozók az­után érdeklődtek, miért nincs a köz­ségben péksütemény, annak ellenére, hogy Simontornyán nemrég létesült a korszerűen berendezett péküzem, holott nemcsak Simontornyát, hanem a környező községeket is elláthatná kenyérrel is, péksüteménnyel is. — A péküzemben tartott ellenőrzéskor először is azt állapítottuk meg, hogy egyes dolgozók felelőtlenül végzik munkájukat. így történt meg, hogy a péküzem takarítója a már előre el­készített süteménylisztbe az összesc- l-ert láblisztet tette bele. A pékek figyelmen kívül hagyták, hogy a sü­teményliszt közé lábliszt került, úgy kezdték feldolgozni. Az üzem veze­tője vette észre, hogy a sütemény­tésztába olyan anyag került, ami nem odavaló. Azt kérdeztük csupán, van-e bennük felebaráti érzés, hogy ilyen felelőtlen munkát végeznek. _ Ug yanezen a napon Rúg Lajosnc olyan kenyeret hozott a tanácshoz, amelybe egy darab léc volt bele­sütve. A kenyér minősége ellen már több szőr is hangzott el panasz. Néha zsák madzag van a kenyérben, néha a ke­nyereskosárból esik bele szög, sócso­mókat lehet a kenyérben találni nincs a kenyér közepe jól megsütve, gyakran inkább hasonlít lángoshoz, mint kenyérhez. Ilyen panaszok után kellett a végrehajtóbizottságnak több esetben is ellenőrizni a péküzemet. Egyik esetben a 85 kilós zsákokban a liszt 80—90 százaléka össze volt állva. — Amikor az ellenőrzést végzők e liszt sorsáról érdeklődtek az üzem veze­tőjénél, azt a választ kapták, hogy ezt nem dolgozzák fel, helyette rozs­kenyeret sütnek. Arra, hogy miért nem gondoskodnak megfelelő minő­ségű búzalisztről, már azt vála­szolta: a községi tanács neki nem ha­tározza meg, hogyan vezesse az üzemet. Az illetékesek, a Sütőipari Válla­lat állapítsa meg, tudatosan szület- nck-e meg az ilyen hibák, vonja fe­lelősségre az azokat elkövető szemé­lyeket és rövid időn belül állapítsák meg, mi lett a fent említett süte- ménytészta sorsa.” — írják levelük végén a simontornyai tanács vezetői. * Az utóbbi időben nagyon sok pa­nasz hangzott el, számos helyről a megyéből, a sütőüzemek, a pékek munkája ellen. Nem lehetne most már figyelembevenni a panaszt és tenni valamit a panasz okai ellen? Vagy nem is kenyér a kenyér zsák­madzag, lécdarab és más efféle nél­kül? Ezeket ajánljuk ezúttal a Sütő­ipari Vállalat figyelmébe. Sokszor, szinte minden üzletben találkozik az em­ber a Majosi Tejüzem készítményeivel. Kis üzem, alig húszán foglalkoznak a tej feldolgozásával, a vaj készí­tésével. Bányai Henrik művezető kalauzol végig az üze­men. Szenvedélyesen, hozzáértően magyarázza a tej útját, míg vaj lesz belőle. Csörömpölő tejeskannák, a pasztőröző gépek zúgása fogad bennünket az első teremben. Kint a rakodón ép­pen egy gépkocsiról szedik le a Zombáról érkezett te­jet. 1 Minden községi tejgyűjtő szállítmányát vegyvizs- gálattal ellenőrzik. Ha a vizsgálat jó eredményt mutat, csak akkor öntik fel a kádba, és onnan pedig már a pasztőrözőgépbe kerül. Régi öreg gépek vannak, de le­het azért ezekkel dolgozni. A pasztőrözőben 80—90 fokra hevítik a tejet, hogy a káros baktériumokat megöljék, azután a hűtőberendezésen keresztül a fogyasztásra ké­szített tej a 2.2 zsírtartalom megadásával a hűtőhelyi­ségben lévő kádakba kerül, amiből pedig vajat készí­tenek, azt további kezelésre egy másik helyiségben tá­rolják. Tisztaság, rend fogad az egész üzemben. Naponta 3—4 ezer liter tejből készítenek vajat. Látogatásunk­kor már az aznap érkezett tejet feldolgozták és a vaj csomagolását kezdték el. „Nem márkázott vaj készül“ ez a felírás olvasható egy táblán a vaj készítő helyiségben. Mikor megkér­deztem kísérőmet, mit jelent ez a felírás, azt mondja: — Minőségben nem, csak a csomagolás módjában más a vaj, amit most készítünk, mint amikor exportra gyártunk. Akkor 50 kilós hordókba, most pedig tíz dekás csomagokba rakjuk és ezt belföldi, főleg megyei fogyasztásra szállítjuk. Jelenleg is az egész megyét mi látjuk el vajjal, naponta 2—3 ezer darab tízdekás cso­mag vajat szállítanak el tőlünk. Ami tej ma beérkezik, azt holnap már, mint vajat lehet megvásárolni az üzle­tekben. Mindennap friss árút adunk a boltoknak. Sok furcsasággal találkozik az ember a tejüzem­ben. Itt még baktériumot is tenyésztenek. Ez a legfon­tosabb művelet a jó vajkészítésnél. „Vajkultúra“ nél­kül nem lehetne jó vajat készíteni. A vajat készítő munkások már sok éves tapaszta­lattal készítik a márkás majosi teavajat. Csulaf János a vajköpülést végzi. Segítője Baranyai Jánosné. Ketten Szőts Annával csomagolták látogatásunkkor a vajat. Amikor már elindultunk a tejüzemből hazafelé, akkor még megkér kísérőm, kóstoljuk meg termékü­ket. Késheggyel csipegettem a vajat és alumínium po­hárból kortyolgattam a tejszínt, a tejet, amit 7 fokra hűtenek le. S amikor elbúcsúzom a vajkészítőktől, az­zal a meggyőződéssel távozom: nemcsak Tolna megyé­ben, hanem külföldön is sok becsületet szereznek a magyar iparnak a majosi teavajjal. Pálkovács HÍREK — Meghallották végre a járókelők fohászait. Szekszárdon a hármashíd- tól kezdve a Rákóczi utcában mint­egy ötven méteres szakaszon megja­vítják, magasítják a járdát. A ma­gasabban levő úttestről ugyanis esőzések idején a járdára folyt a víz és ilyenkor az aszfaltjárda mellett a sarat kellett taposni a járókelőknek. * — A gyönki kultúrház balettisko­lája Gyönkön kívül még két köz­ségben, Udvariban és Simontornyán mutatta be vizsgaelőadását. Minden előadás nagy érdeklődést váltott ki és nagy sikert aratott. * — Negyven holdon termett őszi­árpa a nagyszokolyi Béke Termelő- szövetkezetben. A learatott árpából eddig mintegy öt vagonnyi mennyi­séget csépeltek ki, s ez az eredmény azt mutatja, hogy a holdankénti át­Hétkösben aratás, vasárnap kulturverseny • •• A nagyszokolyi Béke Tsz KISZ-fiataljai között — A szövetkezet központjában csu pán egy idős bácsi tesz-vesz a raktárban. — A fiatalok? — vá­laszol érdeklődésemre: — Most kint vannak a határban. Aratnak. Nem messze, talán egy kilométerre vannak, ha ki akar menni hozzá­juk ... Aztán ceruzát, papírdarabot szed elő a zsebéből, lerajzolja az utat, hogy könnyebben odatalál­jak. Az utolsó házak közül kiérve, már látni a táblán haladó kom­bájnt. Aratja a nagyszokolyi Béke Tsz búzáját. A tábla szélén a nagy akácfa és a vontató pótkocsi hűvösében pi­hennek néhányan, éppen ebédszü­netet tartanak, ott beszélget velük az elnök, Teszler Vendel is. — El­fogy-e ma a kepélés? — kérdezi a két pihenő lánytól. — Nem fogy el az — mondja méltatlankodva az egyik — nem győzzük bekötözni a kévéket, a gép alig kötött be valamit. — Mért ne fogyna el, ne légy olyan kishitű — így a másik. — Aztán a kötözés is fel lesz szá­molva? — faggatva az elnököt az előbbi, — mert azt is számításba kell venni. — Fel lesz, persze, hogy fel lesz számolva — nyugtatja meg az el­nök. Érdeklődöm tőle a fiatalok munkájáról. — Jól dolgoznak, elvégeznek min­den munkát. Dolgoznak, amennyit bírnak, többet úgysem tudnak ten­ni. Most meg aratnak valameny- nyien. Ha akar velük beszélni, ott találja őket a fák alatt, míg az ebéd szünet tart. Ott van köztük a KISZ titkár is. íyi ár újból munkához készü- lödnek ,amikor közéjük top­panok. Valóban, fiatalokból áll az egész aratóbanda. A legidősebb sem haladhatja meg a harmincat. És a lányok. Egyik csinosabb, mint a másik. — A KISZ munkájáról akar tudni? Gyere csak Lajos — hívják Illés Lajos KISZ-titkárt, — többen többet tudunk mondani. — Egy hónappal ezelőtt alakítot­tuk meg a szervezetet — mondja és azért a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, mert ez nekünk job­ban megfelel, mivel a szövetkezet­ben vagyunk. Most a körzeti kul- túrversenyre készülünk, a „Pety- tyes”-ből mutatunk be részleteket, amelyet a tavasszal adtunk elő. Az ősszel pedig, amint kevesebb lesz a munka, új színdarabot akarunk ta­nulni ,az „Állami áruház”-at, ha össze tudjuk válogatni hozzá a sze­replőket. Aztán a kultúrmunkán kívül a sporttal is akarunk foglal­kozni, egy női kézilabdacsapatot, meg röplabdacsapatot akarunk ala­kítani. Asztalitenisz, sakkfelszere­lésünk van, a járástól kértünk se­gítséget, hogy vásárolhassunk egy zenegépet is. — Az aratás után — ezt már munka közben mondják — vala­mennyien, az egész tsz-tagság, fei- rándulunk Siófokra, ez is jó szóra­kozási lehetőség lesz a fiataloknak, p app Gyula kezében megáll x rövid időre a kasza. — A gépállomás munkájáról szeretnék mondani egy-két dolgot. Ez a kom­bájn — int a tábla túlsó szélén ha­ladó gép felé — három napja itt van, de csak reggel óta dolgozik rendesen. Úgy látszik, csak az voll rajta a javítás, hogy kiseperték. — Az aratógép is, amit kapott a szö­vetkezet, alig kötöz be néhány ké­vét. Talán azért küldték ide a legrosszabb gépet, mert tavasszal nem dolgoztattunk velük? Nem tu­dom, hogyan vették ót a szemlén az ilyen gépeket... — Ne törődj vele, nem a te va­gyonőri — mondja a maroksze­dője. — Az enyém is, meg a többié is. nem néhány forintot ér egy ilyen gép — azzal újból nekilendíti a ka­szát. Az első kaszások már kiértek a rendből, visszafele jönnek. — Az egyik marokszedő, a kis barna kö- télterítőt, Nagy Zsuzsát biztatja tréfálkozva: — Zuzsám, gyorsabban, most nincs olyan meleg ... A kis Zsuzsán kívül két másik Nagy-lány is van az aratók között Róza és Éva, ők markot szednek. Most aratnak, vasárnap pedig ott lesznek a körzeti kultúrversenyen a szövetkezet többi KISZ-fiataljával együtt... B. I. lagtermés túlhaladja a tizenhét má­zsát. * — Egy megkésett tragikus hír a kánikuláról. A múlt heti nagy forró- ságnak a megyében is volt áldozata, Felsőnyéken. Bódizs János volt az áldozat. A délelőtt learatott gabonát délután össze akarta kepélni, köz­ben a hőségtől rosszul lett, a föld vé­gén levő fához ment pihenni, ahol összeesett. Többen is elmentek mel­lette, azt hitték, alszik, nem vetettek rá ügyet. Feleségének otthon fel­tűnt, hogy soká ér haza, kiment a földre, megnézni, mi van vele, de akkor már több órája halott volt. * — Nagydorogon hat község fiatal­jainak részvételével július 28-án, a moszkvai VIT megnyitásával egy- időben rendezik meg az ifjúsági ta­lálkozót, amelyre a dunaföldvári "szovjet alakulat komszomolistáit is meghívják. A nagydorogi dohány­beváltó és a községi KISZ-szervezet fiataljai egyik vasárnapra közös ba­latoni kirándulást terveznek. fl MÁV, AKÖV, MAHART és IBUSZ utasbaleset-, áru- és poggyászbiztosítása A vasúti, autóbusz és hajózási személy és áruszállítások során a balesetelhárítási és kármegelőzési rendszabályok mellett is gyakran fordul elő baleset, illetve kár. Az uta sok anyagi érdekeinek védelmére az Állami Biztosító évekkel ezelőtt — más országok biztosítási szerveihez hasonlóan — bevezette az utas­baleset, áru, poggyász és ruhatári biztosítást. A biztosítás önkéntes. Jelenleg ha­vonta csaknem 4 millió utas veszi igénybe általában 10—60 fillérig ter­jedő előnyös díjért. Mindezért az Ál­lami Biztosító baleset esetén állandó rokkantságnál 25 ezer forintig, mú- lékony munkaképtelenségnél 2 ezer forintig terjedhető térítést nyújt. Balesetből eredő ruha és kézipogy- gyász kárnál 2 ezer forintig a tény­leges értéket téríti meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents