Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-19 / 168. szám

1957. JÚLIUS 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 községben 1ÁITU& HAHÓIT UK A megye legunalmasabb járási székhelyének nevezik egyesek Gyönköt és azt állítják róla, hogy ott nincs semmi érdekesség. Tévedés, csak körül kell nézni. A maga kicsiségében, eldugottságában, tele van ez a falu érdekességgel. Itt van például a megye egyik legrégibb és legkisebb gimnáziuma, vele szemben áll Tolnai Lajos író háza. A régiségek mellett van új érdekesség is. Gépállomás épül a hegytetőn. A hétfő délutáni nagy zápor elöntötte majdnem az egész községet. A vihar fákat tépett ki, a víz faoszlopokat ragadott magával és az udvarokból igyekezett minden holmit magával vinni. Az egyik udvarban például kiemelte medréből a WC tartalmát is és nemsokkal odébb pedig bevitte egy raktárpincébe. Szóval itt a felhőszakadás nagy és kellemetlen kárt okozott... BŐVÜL A GIMNÁZIUM A megye legrégibb és egyben a leg­kisebb gimnáziumának eddig mindössze négy tanterme volt. Most a nyári szünet alatt egy új tantermet és színpadot épí­tenek még a régi épülethez. A gimná­ziumban tudtuk meg, hogy a tanárok a nyári szünetben is dolgoznak — önszor­galomból. Egy részük a község történe­tét dolgozza fel, illetve fejezi be a már régebben megkezdett munkát, vannak, akik nyaralnak, az igazgató pedig köz­mondásokat gyűjt. De milyen érdekesek és találóak ezek a közmondások, nem­hiába hosszú évszázadok alatt formálód­tak ki a nép között... Csak kettőt említ­sünk: „Csak sorba, mint a papok a po­kolban”, vagy „Kevés ember becsületes, még a pap se tiszta”. A gimnázium életé­hez tartozik még az is, hogy úgy a taná­rok, mint a növendékek szeretnék, ha iskolájukat a valamikor itt élt Tolnai Lajosról neveznék el. Küldtek is ezzel kapcsolatban kérvényeket a miniszté­riumhoz, de ott mereven elutasították ké­résüket .. . Talán mégis érdemes lenne megfontolni és mérlegelni ezt a kérést. . . NÉMET NEGYED — MAGYAR NEGYED A falut azelőtt főként svábok lakták, de éltek itt magyarok is, de semmiesetre sem valami jóbarátságban. Ezt mutatja az is, hogy a falu külön részén, az „al­tégen” éltek a németek, a Miszlai utcá­ban, az „alvéggel’ ellentétes irányban pedig a magyarok. Vasárnap délelőtt a Nagyszálló — mert akkor ilyen is volt — előtti téren, együtt szokott lenni mind a két „fél”, de rendszerint még itt is külön csoportokban verődtek össze. A magya­rok meglehetősen lenézték a svábokat, a németek viszont igyekeztek minél zárkó- zottabb életet élni. A „alvégen” lakó svábok még beszélni sem igen tudtak magyarul. Csak a Miszlai utcába szorult néhány német beszélt magyarul. Ezek gazdaságilag is közelebb álltak az itteni magyarokhoz: általában szegényeb em­berek, ldsparasztok, vagy éppen sommá­sok voltak, mint az ittlakó magyarok, akiket különböző helyekről vetett ide a sors. Német és magyar fiú és leány rit­kán házasodott össze, egyrészt azért, mert a falu németjei gazdagabbak voltak, mint a magyarok, másrészt pedig a nemzeti elkülönülés miatt. Ma már nem ritka a németajkú és a magyar fiú-leány házassága, a magyar és német negyed pedig nincs, eltűnt, s ez nem is csak a kitelepítésnek tulajdo­nítható, hanem mindenekelőtt a társa­dalmi változásoknak. A termelőszövetke­zetben például egyaránt van németajkú és magyar — de nagyon jól megértik egymást. szelvényeit már továbbítottuk”. A kíván­csi emberek utánajártak a postán, hogy meddig lehet a lottószelvényeket Gyünk­ről továbbítani. Ott azt a felvilágosítást kapták, hogy szerdán este, a hetes busz- szal küldik őket az állomásra. Miért ak­kor a nagy sietség? TEREBÉLYES FA A fa — az írások szerint — 237 éves, de a valóságban minden bizonnyal en­nél több. Gyönkön úgy nevezik, hogy a „Wolfék családfája”. Ott lóg a falon be­üvegezve, bekeretezve és ágai már alig fémek el a keretben. A Wolf-család egyik tagja, András, felkutatta őseit a külön­féle dokumentumokból. A származást 1720-ra tudta visszavezetni, amikor az egyik ükapa, Wolf Henrick Johann szü­letett. 1900-ban aztán megrajzolták ezt a családfát: a tő, az 1720-ban született Wolf Henrick Johann, az ágak pedig a leszármazottak, a gyermekek, azok gyer­mekei és így tovább. Legalább kétszáz név szerepel már az ágakon, mint a le­származottak nevei. Az apai örökség szerint a család adatainak mindig vala­melyik férfitag birtokában kell len­nie. — Most az öregedő Wolf Henrick birtokában van és az ő neve is ott szerepel az egyik ág végén. Azt tervezik, hogy újabb kutatást kezdenek, próbálják felkutatni a család fellelhető leszármazottait, annál is in­kább, mert a jelek szerint a család ágai elvezetnek már majdnem az egész vi­lágba. A családi ereklye jelenlegi tulaj­donosának a fia példáid a háború alatt a Szovjetunióból nősült. A családban van tehát már orosz vér is. A család egy János nevű tagja a 14-es világháború után Boszniába került családjával együtt. Fiai már ott házasodtak. Amerikába is került a családból, sőt, újabban Német­országban telepedett meg a Wolf-család egy tagja. Ha most felkutatják, csak rész­ben is a vérbelieket, kiderül majd, hogy rokonságban vannak a világon nagyon sok nemzetséggel. A KÖRNYÉK EGYETLEN FAZEKAS­MESTERE Itt él egy fazekasmester is. A vásá­rokon és a helyi piacon árulgatja porté­káját: köcsögöket, korsókat, virágcsere­peket. Alig lehet megtalálni. A falu szé­lén, egy völgyben fekszik néhány elszórt ház és itt lakik Báth György fazekasmes­ter is. Foglalkozását apjától örökölte, aki szintén ebben a községben fazekaskodott. A felszerelése a lakószoba egyik részé­ben van: egy jókora fakorong, amelyet a lábával forgat és amely segítségével formálja az edényeket. De itt nem anv- nyira a felszerelés, mint inkább az ügyes kéz számít, mert hogy ügyes keze van a mesternek, annyi bizonyos. Mindenütt szívesen vásárolják a portékáját. kislánnyal Gyönkön — a kerékpárját is segítettük megcsinálni — aki jó spor­toló. Megtudtuk, hogy tavaly még csak 135 centit ugrott magasba, az idén vi­szont már jóval többet. Nosza, gondol­tuk, új megyei csúcstartót fedeztünk fel. Már zsebben voltak a kezek a jegyzet­füzetek felé, záporoztak a kérdések, hogy hogyan éri el ezeket a jó eredményeket, mit eszik reggelire, mi a kiegészítő sportja, mi a neve, hány éves? ... Meny­nyit ugrott utoljára? ő megmondja, hogy utoljára 143 centit ugrott, ami szerin­tünk nagyszerű eredmény így megyei vi­szonylatban a női magasugrásban. Már gondolatban elkészült a nagyszerű riport, amikor megkérdeztük, hogy hol lakik, hol edz?. . . ö erre elárulja, hogy Buda­pesten, s most van életében először Gyön­kön . .. Gondolhatják, hogy gyorsan el­köszöntünk, és lemondtunk a megyei csúcstartó felfedezéséről... HOL A PÉNZ? A téglagyárban. Nem rejtett kincsről, ellopott pénzről, hanem munkával kere­sett pénzről van szó. Ügy hírlik, hogy a legtöbb pénze itt van az embereknek. Nem készítettünk és vizsgáltunk a jöve­delemmel kapcsolatban statisztikát — a statisztika nem mindig ad hű képet. Csupán egy kis epizódról következtetünk erre. Ha fővárosi, vagy vidéki színészek érkeznek a faluba, először a törzsvendé­gek, a téglagyári dolgozók igényeit elé­gítik ki. Azok mindig ottvannak a szín­házban — telik rá. Néha 20—22 jegyet is „félretetetnek” és nem is akárhova, hanem az első sorokba. Kevés olyan állandó látogatója van a színházi műso­roknak, mint a téglagyáriak. Ebben „mindössze” annyi az érdekes, hogy régenfe téglagyári munkást legfel­jebb ott láttak „szórakozni”, ahol nem kellett pénz .. . „FÖLDALATTI” GYÖNKÖN Néhány éve egy szépkülseiű, betetőzött kis épületecskét emeltek az öregotthon be­járatához. Még a villanyt is beszerelték, amit a tetején lévő csőből kiálló drótok bizonyítanak. Szép ajtókat, ablakokat szereltek az épületecskére. Egyszer aztán bezárták az ajtókat és erről tudta meg a környék, hogy vége az építkezésnek. De mi ez tulajdonképpen? — találgatták az emberek. Volt, aki valami titkos erő­művet gyanított benne, volt, aki külön­leges stílű elárusítópavillont sejtett ben­ne, mások vámháznak nézték, míg végül egy bölcs és jóhumorú ember ezt mondta: — Földalatti épül itt is, mint Pesten, csak most beszüntették az építkezést és bezárták a „végállomást”, mint Pesten ... Ügy látszik, ez mutatkozott a „legsike­resebb” találatnak, mert az épületecskén rajta is maradt a név, hogy „földalatti”. Ezért aztán nem is törődtek különöseb­ben az épülettel, mint legfeljebb a kör­nyezetét felhasználták bizonyos dolgok elintézésére .. . De végül kiderült, hogy ez se nem földalatti, se nem erőmű, se nem pavilion, hanem egy közönséges WC, amely arra hivatott, hogy kielé­gítse az utcai rászorulók igényeit... Gondolták, egy nagy és növekvő já­rási székhely mégsem lehet meg egy modem WC nélkül, ezért hát építettek egyet kb. húszezer forintos költséggel. A helyét azonban még akarva sem tudták volna rosszabbul megválasztani. Pont oda építették, ahol már viszonylag nincs for­galom és hát nemigen zarándokol ide senki sem. Az illetékesek becsületére le­gyen mondva, hogy még építkezés köz­ben észrevették, hogy itt nem igen lesz kuncsaft, főként, ha még fizetni is kell, ezért aztán meg sem rendezték az „át­adási ünnepséget”, hanem mihelyt el­készült — és felemésztette a sok pénzt — mindjárt be is zárták az ajtóit. Mindezekután szeretnénk, ha jelent­kezne az a valaki, aki tudja, hogy ho­gyan lehet ennél észszerűtlenebbül ki­dobni az ablakon 20 000 forintot. Bunl — Boia MIÉRT A SIETSÉG? Gyönkön is szeretik a pénzt az embe­rek, mint mindenütt Ezen nem is kell csodálkozni, mert jelenleg Magyarorszá­gon és a világon aligha találnánk épeszű embert, aki — ha becsületes dologról van szó — a pénzt visszautasítaná, vagy nem kísérelné meg, hogy minél többhöz hozzájusson. Itt, ebben a községben is, sok ember próbál szerencsét. Ki totózik, ki lottózik, ki pedig a nősüléssel próbálja megalapozni életét. (Még talán az utóbbi a legköltségesebb szerencsejáték.) Nos, sok lottózónak — különösen most, hogy a megyeszékhelyen volt a húzás, csak kedden délben jutott eszébe, hogy hátha sikerül. Meg is vették a szelvényt, igen ám, de amikor be akarták dobni a ládába, ott már ki volt írva, hogy „a 19. hét Csakhogy Báth György már kezd idő­södni. Mi lesz, ha kiöregszik a szakmá­ból? Ezt nem tudni, mert az ő fia már inkább az állami gazdaságba jár, mint­hogy ezt a mesterséget űzné. Azt mond­ják, már nem olyan kifizetődő ez a mes­terség, mint azelőtt, pedig itt nincs anyagkorlátozás, vagy hiány, mint mond­juk, néha a cipészeknél, vagy az aszta­losoknál. Ügy látszik, a modernebb edé­nyek azért mégis csak nagyobb népszerű­ségnek Örvendenek a környéken, mint a cserépedények ... 143 CENTIMÉTER MAGASBA Az újságíró kíváncsi ember, néha tál- kíváncsi is. Vannak, akik ezt a kíváncsi­ságot rossznéven, de vannak, akik ter­mészetesnek veszik. Találkoztunk egy A nép, amely a boldogulását tervezi ••• „S a hozzáértő dolgozó Nép okos gyülekezetében Hánynl-vetní meg száz bajunk.” József Attilának, a nagy proletárköl­tőnek a verssorai jutnak az ember eszé­be, amikor az egybegyűltek újabbnál újabb problémákat, merész ötleteket felszínre hozó megbeszélését hallgatja. A szekszárdi városi tanács mező gazda­sági osztályának irodája megtelt em­berekkel. Kékkötényes bortermelő gaz­dák, gyakorlati mezőgazdászok, szövet­kezeti emberek és mezőgazdasági tudo­mányokat oktató szaktanárok ültek ösz- sze tanácskozásra, hogy megbeszéljék a város mezőgazdasági távlati tervét. A „nép okos gyülekezetében” sok szó esik A BELTERJES GAZDÁLKODÁSRÓL. Mert, úgy látszik, hogy az itt levő parasztemberek mind valamennyien a belterjes gazdálkodás hívei. Mielőtt ide­jöttek volna, sokat beszéltek gazdatár­saikkal, a gazdálkodás előtt álló prob­lémákról, s most az ő meglátásaikat is tolmácsolják. — A kertészeti növényekért, a gyü­mölcsért, a paprikáért, dohányért tíz­szer annyi pénzt kap az ember, mintha búzát termelne azon a földön — mondja Dabi József gazdálkodó. Es a szavaiból mindjárt feleletet is kapunk arra ,hogy miért fordult az utóbbi években, elsősorban is ebben az évben, a szekszárdi parasztság a bel­terjesség felé. Az anyagi érdekeltség, a belterjes termelvényekért kapott magasabb ár a legkisebb törpegazdaság gazdáját is arra ösztönzi, hogy változtasson gazdál­kodásának eddigi menetén. Az előbbi évekhez viszonyítva még nem termel­tek Szekszárdon annyi belterjes nö­vényt egyszer sem, mint az idén. De nézzünk csak egy összehasonlí­tást Ha egy kataszteri hold földre a gazda mákot vet, akkor közepes ter­més esetén is 20—25 ezer forintos jö­vedelme van belőle. Igaz. a mák munkaigényes növény. Egy katasz­teri hold egyeléséhez körülbelül 16 munkanap szükséges, s a kapálásra is számíthatunk tíz munkanapot egy gazdasági évben, ha viszont azt néz­zük, hogy egy holdon, ha búzát termel valaki, évi 3000 forintos jövedelem­nél többet nem nyerhet belőle, akkor mégis csak a mák mellett dönt ebben fiz esetben ad, aki több jövedelmet akar. A belterjesség felé fordulást jelenti a szekszárdi parasztság körében az is, hogy TÖBB ÁLLATOT TARTANAK, mint az előző években. 1952-ben csak 1206 szarvasmarhát tartottak a szek­szárdi gazdák. 1956-ban viszont már 1409 szarvasmarha volt a tulajdonuk­ban. Legelő hiányában a szekszárdiak rászorulnak az „isdállózott’ állattartásra. Ezért aztán, ha rosszul van meg­választva az állat fajtája, amelyet is­tállóznak, akkor költséges nagyon a tar­tása. Ha már ólban kell tartani például a sertést, ha nem tudunk biztosítani számára legelőt, akkor elsősorban is a fehér hússertés tartása a leggazdaságo­sabb. A gyümölcsfatelepítés sajnos, csak szór ványos. Pedig a várost körülvevő dom­bok, déli-délkeleti lejtői, különösen a Séd-patak balpartján levő lejtő nagy­szerűen megfelelne a gyümölcstermelés követelményeinek. Ezeken a lejtőkön, mivel a napsütés erősebben éri őket, egy héttel előbb megérik például az őszi barack, mint Pest környékén. Mon­danunk sem kell, hogy ez a piac szem­pontjából milyen jelentőséggel bír. Nagy hiányosság, hogy a város terü­letén nincs faiskola. A mezőgazdasági terv készítői elsősorban is faiskola lé­tesítését határozták el. A csaknem húszezer lakosú városnak, amelynek lakossága főleg mezőgazdaság­gal foglalkozik, mivel évről évre mind­inkább a belterjesség hódít nagyobb tért, szükség lenne egy kisebbfajta me­zőgazdasági kombinátra is. Ez fel tud­ná vásárolni a belterjes gazdasá­gok termelvényeit és egyúttal állandó ösztönzője is lenne a belterjességnek. (Tapasztalatból tudhatjuk, hogy a kon­zervgyár környékén a legnagyobb a belterjesség megyénkben.) A SZÓLÓ IS SZÓBAKERÜLT Az idén 350 kataszteri hold szőlőt újítottak fel az egyéni parasztok Szek­szárdon. Ahhoz azonban, hogy nagyobb arányú telepítési munkákhoz fogjanak, elsősorban is egy, legalább 30 katasz­teri holdas „anyatelepet” kellene létre­hozni, amely ellátná a gazdákat vad­alannyal. Ügy döntöttek, hogy a terv­ből az anyatelep mielőbbi létrehozása sem hiányozhat. Ez azért is fontos, hogy ne piacról vásároljanak százféle megbízhatatlan fajta „alanyt” a szőlős­gazdák. Az egységes, a helyi talaj- és éghajlati adottságoknak legjobban meg­felelő fajta nagyarányú kitermelése vár majd az ..anyatelepre”. Egy kataszteri hold szőlő telepítési munkái, mire az első komolyabb ter­mést leadja a szőlő, addig 40—50 000 forint költséget jelent az itteni becslé­sek szerint egy-egy gazdálkodó szá­mára. Ezzel szemben a borforgalmi vál­lalatok az előző években nagyon ala­csony áron vették át a bort a terme­lőktől. Nem vált kifizetődővé a szőlő­vel való foglalkozás, nem telepítettek, sőt a meglevő szőlők jelentős részét ki­vágták. Az új árrendszer azonban, amely a szőlő- és borfelvásárlás terén is reális árakat szab meg, ismét ösztön­zőleg fog hatni a szőlőtermesztésre és az új szőlőtelepítésre. A borkészítésnél nagymennyiségű „törköly” marad hátra. Városi viszony­latban ez 30—40 vagonra becsülhető. Ugyanakkor nincs a városnak egy va­lamirevaló pálinkafőzdéje. A földműves­szövetkezeti pálinkafőzde csak jelenték­telen hányadát tudja „kifőzni” a tör­kölynek. A Szeszipari Vállalat finomító üzeme pedig az idén már nem vállal­hatja exporttervei miatt a törköly­pálinka készítését. Sürgősen szüksége van tehát a városnak egy pálinkafőző üzemre. Ez csak az első nap megbeszélése volt. A terv még nincs véglegesen ki­dolgozva. Még majd sokszor összejön­nek a tervezők, a parasztok, a gyakor­lati mezőgazdászok, a szövetkezeti em­berek és a tanárok, hogy elkészítsék a tervet, amely a város földművelőinek boldogulását segíti elő. H. T. A plébános lelőtte püspökét Garanhus északbrazíliai város polgár- dés” címén felfüggesztette a plébánost, mestere gyilkosság címén vád alá he- aki „megszegte a tisztasági fogadalmat lyezte Don Hosana Sigueirát, Quipapah és fegyveresen járkált az utcákon”, plébánosát, mert a pap meggyilkolta püs- Don Sigueira nemrég felkereste a rá­pökét, Francisco Expedite!. diót’ és azl kérte> közvetítsék a püs­, , , . ... ,pök elleni heves támadását Miután a A vád szerint a püspök és a plébános , ... ,, . , , ...... r r 1 rádiónál elutasították, elrohant a püspöki között már hosszú ideje feszült volt a palotába, kihallgatást kért és több'revol- viszony, mert a püspök „rossz viselke- verlövéssel megölte a főpapot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents