Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-03 / 154. szám
1957 jtLIUS 3. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Munkások-parasztok találkozója Sárszentlőrincen Vasárnap Sárszentlőrincen egésznapos sport- és kultúrműsorral egybe kötött munkás-paraszt találkozó volt■ Eljöttek a környék lakói is Kistormásról, Vzdról, Nagydorogról, Nagyszékelyből, Bikácsról, hogy még em- lékezetessebbé tegyék a sár szentlőrinciek ünnepét. Budapestről a XXII. kerület üzemeinek képviselői: a Metalo Chemia, a Zománcgyár, a Hungária Gumigyár és az Állami Pincészet budafoki üzemének dolgozói, mintegy 80-an jöttek el a találkozóra. Ismerősök ők ezen a tájon: Falujárók. A járás számos tsz-ét patronálták. Már 1947 óta járják vasárnaponként a vidéket — szabadságukat is sokszor vidéken töltötték; arattak, kukoricát törtek, kőműveskedtek, s ki tudja sokrétű tevékenységüket felsorolni? ... A munkás-paraszt találkozó alkalmával megvitatták a megye mező- gazdaságának fejlesztési tervét. A gyűlésen megjelent és felszólalt Dögéi Imre földművelésügyi miniszter. A délutáni órákban pedig békegyűlés ke. rétében Ratkó Anna, az Országos Béketanács alelnöke mondott beszédet. Az ünnepélyen a helyieken kívül a budapesti üzemek dolgozói, a bátai népi együttes és a megyében állomásozó szovjet helyőrség Komszomol tagjai adtak színvonalas sport- és kultúrműsort. Az ünnepélyen mintegy 2000 ember vett részt. Az egyik hűs árnyékot adó fa alatt üzemi munkás beszélgetett egy 60 év körüli paraszt bácsival. — Jó a termelőszövetkezet. Ezt tapasztaltam én is. Most, hogy egyénileg gazdálkodom, bizony, többet kell dolgoznom, nehezebb ez így. Baj volt a szövetkezetben is: nem dolgozhatott ott mindenki teljes szívvel, meg aztán a közös vagyon sem volt egyesek részéről megbecsülve ... — Ezért nem kell elkeseredni — vágott szavába az idős munkás. — Mi üzemi munkások többségünkben már kora ifjúságunk óta üzemben dolgozunk, s 1945 óta a gyár közös vagyonunk mégis előfordul hasonló eset. Hát akkor hogyne eshetne meg egy tsz-ben ,amely csak néhány évvel ezelőtt alakult. Természetesen fel kell lépni az ilyenekkel szemben. Amíg beszélgettek, közben kombájn ment el az úton, a szó mindjárt a mezőgazdasági gépekre terelődött. Azért drága egy kicsit a mezőgazdasági kisgép... — Nem drága az, főleg ha figyelembe vesszük az új felvásárlási árakat. Jobban ki kellene használni azokat a gépeket... Persze jó kihasználni csak táblás gazdálkodásban lehet. Ebben egyetértettek. A munkás neve: Králik János, a paraszt neve: Somogyi Gyula. ♦ A délelőtti gyűlés után a sörössátrak árnyékába húzódtak az emberek. Ott aztán megoldódott az emberek nyelve. Egy ilyen beszélgetésen . következő hangzott el: — Azért van igaza ennek az embernek. Nem valami rózsás a mező- gazdálkodás helyzete. Mi azért nem panaszkodhatunk, hiszen általában — ahogy mondja — világpiaci áron veszik meg terményeinket, vagy még föle is akad. — Nekem inkább az tetszett — mondja a másik —, amikor arról beszélt, hogyha csak egy literrel emelkedne az országban minden tehén napi hozama, az mintegy 900 ezer liter tejet jelentene. Bizony, lehetne itt tenni egy,et és mást, megoldható ez. — Igaza van a miniszternek, amikor azt mondta, hogy azt az embert, aki ma cséplőgép helyett a nyomtatót használná, kinevetnék. Én is bolondnak tartanám. De nem járunk-e lassan így a cséplőgéppel is? Hiszen annál már van jobb is, a kombájn, — legalább ezt mondják. Mégis csak kevesebbet kell izzadni amellett, mint a kasza mellett, no, meg a cséplőnél... és ez igaz is. — Dehát nem kifizetődő egy holdra kombájnt hozatni... * Délután a békegyűlésen sok fiatal édesanya is megjelent. A gyűlés résztvevői egyhangúlag úgy határoztad, hogy gyermekeik, az élet érdekében tiltakozó szavukat fejezik ki a hidrogénfegyverek kísérleti robbantása ellen. * Az emelvényen egymásután jelentek meg a kultúrmunkások. Előbb a szovjetek jöttek. A sajátkészítésű harmonika hangját messze vitte a lengedező szellő. Mosolyogva járták a komszomolisták a legnehezebb orosz népi táncot. Az egyik idősebb néni megszólalt: — De kár lelkem, hogy ezek nem tudnak magyarul... S alig mondta el a néhány szót, a harmonikán magyar csárdás ütemeit csalogatta ki egy fiatal harcos, s a másik, aki kárpátukrajnai származású, már énekelte is: „Repül a szán ..., Már minálunk babám ...” A néni fekete kötényében matat, s fehér zsebkendőjét szeméhez emelte... A lelkes közönség nem akarta leengedni őket az emelvényről. Egy- egy műsorszámot kétszer, háromszor kellett megismételniük. Nem sok tolmács volt — azok vállalkoztak ilyen „szerepre’’, akik valamikor orosz hadifogságban voltak — de megértették egymást tolmács nélkül is. Este ,amikor a Nap leszállt, az üzemi munkások elbúcsúztak vendéglátóiktól. Valamennyien így köszöntek: „A viszontlátásra!’’ K. BALOG JÁNOS ÜZEMI ŐRIÁRAT. A Népújság takarékossági rovata Üzemeinkben rengeteg javaslat hangzik el a termelés javítására, az önköltség csökkentésére, a takarékosságra. S a javaslatok megvalósítása sokezer forint megtakarítást jelentenének a népgazdaság számára, ha a felvetett hiányosságokat, észszerűtlen költekezéseket megszüntetnénk, helyes javaslatokkal, eredményessé tennénk a terme, lést. Lapunk hasábjain a közeljövőben rendszeresen beszámolunk egy- egy Tolna megyei üzem munkájáról. Szakemberek segítségével az .első ilyen értékelés a takarékosság szempontjából már megtörtént. A Bonyhádi Zománcművekben tapasztaltakhoz hasonló bizonyára más üzemekben is fellelhető. Nagy szolgálatot tesznek azok a gazdasági vezetők a népgazdaság fejlesztése érdekében, akik üzemükben a takarékossággal, gazdaságossággal kapcsolatos problémákat felvetnék és közölnék szerkesztőségünkkel. Biztosak vagyunk abban, hogy az egyes üzemek problémáihoz többen hozzászólnak majd, s ez alapja lesz annak, hogy helyes megoldásokat találjunk üzemek, vállalatok munkájának gazdaságosabbá tételéhez. Milyen takarékosság érhető el a Bonyhádi Zománcművekben A vizsgált időszakban, június vé- :gén, a gyár termelése nem érte el a múlt év III. negyedévi színvonalát. Április hónapban a bázisnak 82 százalékát, májusban 89 százalékát termelte. Májusban lemaradt az egy főre eső termelési érték tekintetében is .amikor a múlt évhez viszonyítva csak 99.3 százalékot teljesítettek. A termelékenység visszaesése május hónapra 11.000 forint termeléscsökkentést eredményezett. A szakmákra érvényes bérügy} intézkedések nyomán a tervezett béralap a múlt évi 120.7 százalék, a teljesítés áprilisban 118 míg májusban 121.2 százalék. Az indokolatlan bér- növekedés tehát május hóra 3000 forint volt. A bérezés még június folyamán is prémiumos időbérben történt. Június 1-ével áttértek a teljesítménybérezésre. A Zománcművekben a mélyhúzások alkalmával anyaghibából selejtessé váló félkész termékek, hulládé, kok további feldolgozásával, az edények fenekének kivágásával fedő készíthető egy negyedévben körülbelül 300 kilogramm ilyen anyagot lehet megtakarítani, aminek hulladékértéke mázsánként 18 forint. Az ebből előállítható zománcozott fedők értéke egy negyedévben 12.000< egy évben 48 ezer forintot tesz ki. Az új gyárrészleg építkezésénél a kivitelező vállalat pontatlanul készítette a kemencék tüzelőajtaját, emiatt a kemencék sok úgynevezett melléklevegőt kaptak. Nemcsak a kemencék mentek ezért idő előtt tönkre, hanem a tervezettnél több tüzelőanyagot is felhasználtak. Műszakonként 250 kiló pécsi alapszenet és 250 kiló várpalotai nemesített lignitet tüzeltek el. A kemenceajtók megjavításával elérhető, hogy műszakonként 144 kiló pécsi alapszenet és 260 kiló lignitet használjanak el. A fűtőanyagkülönbözet érték egy negyedévben 17.934 forint, egy évben 71.736 forint. A zománcműveknél azt tervezik, hogy a kemencék javítását a jövőben elektrokorund betéttel végzik. A sa- mottbetétes kemencéket általában 3—4 naponként kellett javítani, a tervezet szerint, a korundbetétes javítás 12—16 hónapra növeli a kemence élet tartamát. A régi javítás mellett az összes kemence egy évben 1296 műszakot esett ki a termelésből. Az új előírás mellett mindössze 378 műszak esik ki javítás miatt. Az évenkénti egyszerj kemencejavítás mellett egy kemencéhez felhasználandó korund- anyag értéke nem sokkal kevesebb, mint a három-négyszeri javításhoz szükséges samott értéke. Megtakarítás azonban a kőművesmunkában lényeges. Korundos eljárással egy kemence egyszeri javításnak költsége 19.000 forint. A régi eljárással egy kemence javítási költsége 11.000 forint, azonban ez utóbbi költség egy évben négyszer merül fel, azaz 44.000 forintba kerül. Megtakarítás tehát kemencénként 25.000 forint, egy negyedévben összesen 37.500, egy évben 150.000 forintos megtakarítás. A három takarékossági lehetőséggel a zománcműveknél egy negyedévben összesen 68.634 forintot, egy évben 274.536 forintot takaríthatnak meg. A Bonyhádi Zománcművek takarékossági lehetőségének figyelembevételével a Népújság takarékossági rovata 274.536 forintot hozott nyilvánosságra. Helyreigazítás helyett Kedves Pártái Elvtárs! Ne lepődj meg, hogy levélben válaszolok hétfőn reggeli telefonbeszélgetésünk alkalmával felvetett kérdéseidre. Talán nem illik túlságosan ide, mégis megemlítem, hogy három ízben kerestelek beszélgetésünk után, de nem találtalak, részben ez indokolja, hogy így válaszolok, egyébként — és ez a fontosabb — e probléma ami e pillanatban látszatra mégcsak a kettőnk vitája, túllépett a kereteken és problémája másoknak is, azoknak, akik figyelemmel kísérik kulturális életünket, aggódnak hiányosságai miatt, örülnek eredményeinek. Ezek közé az emberek közé sorolom én is magamat, s azt hiszem Te is ide tartozol hivatásodnál fogva is. Felesleges talán megemlíteni — de mivel kétségbevontad megteszem — tiszta lelkiismerettel merem leírni, hogy minden tehetségemmel a város és a megye kulturális életének fellendítését kívánom szolgálni. Ebben a tudatban — kihangsúlyozom, hogy segítőszándékkal — írtam meg a vasárnap megjelent „Kultúrház vagy színház” című rövid cikket is. Feltételezem, hogy vele kapcsolatban találkozom véleménynyilvánítással, de arra legkevésbé gondoltam, hogy a Te részedről olyannal, amilyennel találkoztam: ,,Kedves fiam, elég a szemtelenségből” közölted velem. — Megértem, hogy fiadnak nevezel, tetted azt máskor is, soha nem sértődtem megt mert jóval idősebb vagy nálam, ezután sem fogok érte megsértődni, de hogy szemtelenségnek nevezed, hogy segíteni próbálok azoknak a hibáknak a kijavításában, amit én a kultúrháznál hibának látok, az meglep. Lehet, hogy tévedtem valamelyik megállapításomban, — csak az botolhat meg, aki jár, — de ennek elintézési módja, szerintem, más. E(z esetben azonban álláspontom lényeges részét fenntartom. Továbbra is az a véleményem, hogy a kultúr-ház legyen kultúrház amellett, hogy színpadán lehetőséget ad hivatásosművészek előadására is. Továbbra is az a véleményem, hogy a kultúrház szakkörei nem működnek kielégítően. De nézzük meg alaposabban. A balett „szakkör” nem szakkör: iskola Tandíj van és még egyéb okok miatt is elveszti szakköri jellegét. Szám szerint megjelölsz még másik hat szakkört, ami a kultúrháznál működik. Említed a képzőművész szakkört is. Emlékszem a tolnai képzőművész szakkör kiállítására, de arról nem tudok, hogy a szekszárdi kultúrház képző művész szakköre hasonló életjelt adott magáról. A fotószakkörről is beszélsz, ami, szerinted, a kultúrház ke belébe tartozik, s működési helyéül a városi tanácsot jelölöd meg, a kultúrház zeneszakköre — úgy mondod a zeneiskolában működik. Szerintem vitatható, hogy ezek a kultúrház szakköri s e szakkörök munkájába lényeges beleszólása lenne a kultúrház vezetőjének. A cikkben azzal foglalkoztam, hogy a kultúrházban nem működnek szakkörök, nincs tömegbázisa a kultúrháznak, holott a szakkörök kiválóan alkalmasak arra, hogy tömeget vonzanak a kultúrházhoz. S ha a kultúrház szak. körének nevezed is a fotószakkört, vagy a zeneszakkört, abból, szerintem mégsincs semmi haszna a kultúrháznak, — az emberek megnyerése szempontjából legalább is nincs — mert nem ott folyik az élet, nem oda szoknak az emberek, hanem a zeneiskolához, vagy éppen a tanácshoz. A kivezető útnak továbbra is azt tartom, hogy a kultúrházban klubéletet kellene berendezni. A klubélet kialakítására a KISZ-szervezettel kínálkozó lehetőséget jelöltem meg, de senki sem mondja, hogy ezt elfogadni törvény, ugyanígy lehetne, alapozni a klubéletet a munkásokra — ha ez megoldható lenne, helyesebbnek is tartanám — vagy az értelmiségre. Azt kell elfogadni, amelyik több előnyt, nagyobb lehetőséget biztosít. Jelen esetben én az ifjúság részéről látom ezeket a lehetőségeket. Számos esetben tolmácsoltam feléd lehetőséget, hogy a szerkesztőbizottság módot ad arra, hogy nyilvános vitában elmondd véleményedet a kultúrház problémáival kapcsolatban, amelyekkel a lap foglalkozott. Mind- ezideig nem fogadtad el ezt a lehetőséget, s a jelen esetben sem éltél vele, hogy a nyilvánosság előtt^ vita formájában felvesd azokat az észrevételeidet, amelyeket helytelennek tartasz. Helyette személyeskedéssel, rosszindulattal, s szemtelenséggel vádolsz. BUNI GÉZA Sí Újra itt a kánikula Csak néhány napos hűvösebb idő ijesztette meg a strandolókat, de most, hogy ismét melegebb lett, az igazi kánikulát enyhíteni lehet. Képünkön egy csinos fiatal asszony a zuhanyozót használja, mielőtt a medencébe megy.
