Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-13 / 163. szám

Í957 JÚLIUS 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Elindultak Kibővült a várdombi Hazafias Népfront elnöksége zekerek gördültek a határ­ból hazafelé, fáradt embe­rek csukták be a nyikorgó kapukat, fürge háziasz- szonyok tálalták a vacsorát, pajkos gyerekek búcsúztak játszópajtásaik­tól de a felnőtt fiúk, lányok igyekezr- tek a kultúrház felé. Bent a teremben már többen össze­jöttek, ki sakkozott, ki meg az asztali- tenisznyujtotta lehetőséget használta ki szórakozásul. Nem mostanában volt ilyen moz­galmas a kultúrház, mert hisz nem volt ifjúsági szervezet, ami összehoz­ta volna a fiatalokat, akár táncolni, akár sportolni, szórakozni közösen. Ma este a fiatalok nem csupán szó­rakozni jöttek, hanem hogy megala­kítsák a KISZ-t. így közös erővel arra törekednek, hogy Kurdon is újra virágozzék a kultúra nemes hagyo­mánya a vidám kultúresték, szemet- gyönyörködtető népi táncok, kirándu­lások, túrák és versenyek. A toronyóra tíz órát kondított, a fiatalok elfoglalták helyüket a pado­kon, néma csend lett, csak a párttit­kár elvtárs szavai csendültek érce­sen. „Kedves fiatal barátaim, megnyi­tom a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség alakuló gyűlését.” A szemeket figyeltem, a fiatalok szemeit, melyek parázsként égtek — az örömet sugárzó arcokat, melyek játékosan beszéltek s mintha azt mondták volna, régen vártuk ezt a pillanatot... Huszonhatan voltak, de később is érkezett néhány. A beszámoló rövid volt, az előadó a szervezet lényegéről, munkamódszereiről és a VIT-rői be­szélt. Majd egy-két hozzászólás követ­kezett, utána ismét csend. Ebből a csendből harsant fel egy hang. — Elvtársak! Mondjuk ki a kurdi KISZ megalakulását. A kezek szavazásra emelkedtek az ajkak megnyíltak s mint eskü szavai úgy hangzott huszonhat szájból: „Akarjuk a KISZ”-t! — Akkor vá­lasszuk meg a vezetőséget — hangzott a gyűlést vezető szava. Először ötöt javasoltak. — De nincs közöttünk egy lány sem, ez így nem jó — veti fel az egyik fiatal. Nem is tétováznak: hét tagra növelik a vezetőség számát — számítva a tagság növekedésére is — no, meg a lányok jogosultságára. Ezután megélénkült a vita, mihez kezdjenek és hogyan. A tanácselnök is szót kért. ö maga is fiatal, mindig a fiatalok között dolgozik, s a spor­tolókkal, tűzoltókkal egyaránt foglal­kozik, tőle sokat várnak a KISZ- fiatalok is. Nem hiába. Tarr elvtárs nemcsak ígér de azonnal ad, illetve segít is. Itt van a nagy rádió, erősí­tővel, a lemezek a ping-pong-asztal, sakkok. — Lehozzuk a billiárdasztalt is, rendbe hozzuk a termeket, legyen a tiétek, becsüljétek, vigyázzatok rá, mert mi is itt akarunk veletek együtt szórakozni estéről estére — Ígéri az előbbiekhez még. Az iskola igazgatója is szót kér ki­fejezi bizalmát a KISZ-szervezet fia­taljai iránt: „Sokan vagytok itt. akik tanítvá­nyaim voltatok, bízom abban, hogy a szervezetben is megállj átok a helye­teket és elég erősek lesztek, mint a szervezet magja eredményesen szer­vezni soraitokba a fiatalok legjobb­jait. A szervezeti formák véget értek s megszólalt a zene, s a csábító dalok mellett még sokáig együtt maradtak a fiatalok. Hatan maradtunk utolsónak, hatan a szervezők közül, névtelenek, fiata­lok a jövő reménységei akik úgy bú­csúztunk el egymástól, hogy holnap és azután még sok-sok estén újra ta­lálkozunk. K. J. Nemrég ülést tartott a várdombi Hazafias Népfront elnöksége és visz- szahívta a bizottságból az eddigi nép­frontelnököt, a Népfront titkárát és egy elnökségi tagot. A visszahívottak helyébe Tancz Józsefet elnöknek, Bors Józsefnét alelnöknek és Stégner Józsefet titkárnak választották meg az ülés résztvevői. Az elnökség megállapodott abban, hogy a nyári aratási, cséplési nagy munkákra való tekintettel az elnök­ség tagjai egyelőre saját munkaterü­letükön mozdítják elő a nyári mező- gazdasági feladatok jó elvégzését. A nagy munkák befejezése után újra összeül a Népfront elnöksége és rész­letes programot dolgoz ki a további munkákra vonatkozólag. Rendelet a magán kiskereskedői iparigazolványok kiváltásáról A Belkereskedelmi Minisztérium 102/K/68/1957. számú rendelete sze­rint azok, akik magánkiskereskedői iparigazolványt akarnak kérni, az ed­dig szokásos hatforintos bélyeget a kérvényhez ne mellékeljék. Az ötven forintot egyösszegben kell fizetni (bélyegben), amikor az igazolványt megkapták. Akik kérvényüket a korábbi gya­korlat szerint a hatforintos bélyeggel Mit csinál már beadták, azok az ötven forint helyett csak 44 forint értékű bélye­get mellékeljenek. Vannak olyan ma­gánkiskereskedői iparigazolványok is, amelyeken nagyobb értékű bélyeg van, mint a szokásos. Ezeknek a tu­lajdonosai az igazolvány megkapása­kor az. ötven forintnál annyival ke­vesebb értékű bélyeget mellékelje­nek, amennyit előzőleg, a kérvénye- zésnél, befizettek. az IBUSZ? A HID... A vasúton és a mellette elterülő szántóföldön nincs tovább út. Csak egy kitaposott gyalogösvény vezet a nagyvaséihoz, a dombóvári vasútállomástól két kilo­méterre, a budapest—pécsi főközlekedési vonalon. Ki­szállok a kocsiból, hogy a hídhoz menjek, beszéljek a hídépítők vezetőjével. Társam és a gépkocsivezető ott­maradnak a töltés oldalában. Kinyitják a kocsi ajtaját, s alig megyek el húsz métert, már látom, nagy sereg gyerek veszi körül a gépkocsit. Legalább nem unatkoz­nak — gondolom, míg odaleszek. * Sebes sodrással mossa a Kapos a híd alatti köveket. Lent a mélyben egy-két hídépítő fürdik a langyos víz­ben. Délután hat óra. Egész nap zúgott, csattogott minden a hídon. Szinte egész Dombóvárig behallatszott a szegecselő gép kerepelése, a kompresszor zúgása. Amilyen nagy zaj volt napközben, most olyan nagy a csend. Csak távolról hallani egy vonat zakatolását. Bevallom, még nem beszéltem „valódi” hídépítővel. S amikor odaértem a hídhoz, csak egy embert talál­tam, az is a miniummal befestett híd-alkatrészen ült. Megkérdezem, van-e itt munkavezető? — Van. — mondja — én vagyok az, Nagy László. Mávagista va­gyok. — Ügy?! — kérdem, s mondom: — Hát akkor biztosan sok hidat épített már? — Sokat-e? — gondol­kodik. — Nem is tudom már pontosan. Vagy kétszáz építésénél már ott voltam, ezerkilencszázhuszonhét óta. Ez nem is híd, csak hidacska. Negyvenöt méter hosszú, száznegyven tonna vasból és többszáz tonna betonból építjük. Kérdésemre elkezdi felsorolni merre, hol épített már hidat. Mostanában csak ilyen aprócska hidakat építenek. Fontos, meg aztán szép is ez a kis híd, de mégsem ez az igazi. Most is bevernek egy műszak alatt három-négyszáz darab szegecset, meg úgy szánkáztat­ják át az öt-hattonnás alkatrészeket görgőkön négyszáz méterről, a veszprémi vasút mellől. De mi ez ahhoz, amikor hetven-nyolcvan tonnás hídalkatrészeket egy­szerre emeltek be, a Petőfi, meg a Sztálin híd építé­sénél. Az volt csak az igazi hídépítés. — Hát ez bizony csak patikamérlegelés — mondom. — Az, — mondja. — Aztán mikor készülnek el a híddal? — Hát... úgy volt, hogy augusztus tizedikére, de nem lesz ebből semmi. Nincs anyag, nem mindig kapjuk azt, ami kellene, de azért augusztus húszadika előtt meglesz a próbaterhelés. És utána már nem kell a vonatoknak tízkilométeres sebességgel áthaladni, mint most, a szükséghídon, itt lesz az új, nagy teherbírású, elsőosztályú híd. S aztán meg jöhet majd a forgalom. * Elbúcsúztam a hídépítőktől. Indulnék vissza Látom, nem unatkoznak társaim. Egy idősebb bácsi is ott be­szélget a gépkocsinál. Mindjárt azzal fogad: — A hídról ír? — Hát írja meg, én láttam, amikor a hidat a németek felrobban­tották. A közelben levő, s az én házam ablaka is mind betörött. Talán nem lesz majd többet hídrobbantás! Talán? Hát ha nagyon akarjuk, akkor biztosan nem! — mondja, s megsimogatja a mellette leskelődő szőke kis unokájának a fejét. — Tud ám ez a kislány még verset is mondani — mondja nagyapai büszkeséggel. — Igaz? — kérdezzük, s máris bíztatgatásba kezdünk: Halljuk csak azt a verset, mert mi nem tudunk olyan szépet. S a kis csöppség meghajol, egy kicsit félénken kezdi szavalni a versikét: — Megyek, megyek, mende- gélek ... Horváth Gyuri bácsi hallgatja, mosolyog. Ki tudja, mi jut most az eszébe. Az-e, hogy ennek a két­éves kislánynak már nem kell hallani a hídrobbantás hangját, vagy az-e, hogy a maga-tanította verset ilyen szépen elmondta? (Pálkovács) Tudósítások a XXI. századból Óriás és törpetelevizorok V. A. Kotyelnyikov akadémikus elbeszélése nyomán 4. Miközben a tudós a rádiótechnika fejlődéséről az ultrarövid hullámok meghódításáról beszél, megnyílnak előttünk egy tudományos-fantasztikus regény eleven oldalai. Nézzük, mivel is ajándékozza meg a XXI. század rádiótechnikája min­dennapi életünket. ... Az egyik munkaszünnap regge­len eszünkbe jut ,hogy tegnap elfe­lejtettük megbeszélni barátunkkal a mai túrát. Felvesszük az éjjeliszekré­nyen fekvő cigarettartárca nagyságú készüléket. Ez egy televíziós adó­vevő, amellyel ma már kivétel nélkül mindenki rendelkezik. Beállítjuk ba­rátunk hívószámát és megnyomjuk a hívógombot. A készülék zöldesszínű ernyőjén világos sávok gyulnak ki, rövid megszakításokkal. Ez azt je­lenti ,hogy a hívókészülék foglalt, ba­rátunk mással beszél. A készülékeket azonban úgy szerkesztették meg, hogy barátunk már tud a hívásról. Most már egyedül tőle függ, bekap­csol-e minket a beszélgetésbe, vagy kissé megvárakoztat — amíg előző beszélgetését befejezi. Úgy látszik, nincs előttünk semmi titkolnivalója. mert bekapcsol. Ké­szülékünk ernyője megvilágosodik, s megjelenik rajta egy ismerős arc, amelyet az elektronikus fény olyan élesen rajzol meg, hogy a kis kép el­lenére barátunk valamennyi szempil- láját és szeplőjét megszámolhatjuk. Ezzel egyidejűleg a hangját is meg­halljuk. Kiderül, hogy barátunk ugyanarról a témáról, a túráról be­szélget ismerősével. Barátunk befejezi a mondatot, s az ernyőn megjelenik annak az ismerő­sének az arca, akivel beszélget. Ami­kor pedig mi kezdünk beszélni, az ernyő nem halványodik él, Mindkét arcot látjuk, barátunkét, meg ismerő­sét is. Arckifejezéseiket figyelve ta­lán éppen arra gondolunk, hogyan tudtak a XX. század derekán az em­berek, ha nem is rádión, de telefonon beszélgetni anélkül, hogy beszélgető- társuk arcát látták volna! Hiszen ez annyira fontos! Vita kerekedik a túra útvonalá­ról! Meg kell nézni a térképet. Bár­mennyire is éles a kép, a moszkvai terület levelezőlap nagyságú térképe nem a legjobb segédeszköz az autó­túra útvonalának pontos megjelölé­sére. Bekapcsoljuk a szoba-televizort, amelynek ernyője az egész falat be­borítja. S megjelenik előttünk a tér­kép, amely a Moszkvától 100 kilomé­terre táborozó barátunk sátrában van. Megállapítjuk az útvonalat, mint ha mind a hárman egy asztal fölött hajolnánk a térkép fölé. A kirándulás remekül sikerült. — csak az a kár, hogy szerettük volna megnézni a központi Lenin stadion­ban délután sorra kerülő labdarúgó­mérkőzést. Dehát, miért ne néznénk meg legalább zseb-televizorunk segít­ségével? Bekapcsoljuk a készüléket, s az egyik volgai víztároló sziklás partján ülve, a tavaszi erdő csodála­tos illatú levegőjét szíva, figyelem­mel kísérjük a labdarúgómérkőzés minden mozzanatát. — Igen — mondja Vlagyimir Alekszandrovics Kotyelnyikov — vi­tathatatlan, hogy a XXI. században lesznek kabátzsebben elférő törpe­televizorok és több négyzetméteres emyőjű óriásvevők. Az ernyő nagy méretei nem követelik meg, hogy maga a készülék is nagyméretű legyen A jövő televizora lapos lesz, mintegy festmény. (Következik: A szellemi munka for­radalma.) Ütlevél- és vizumügyekkel is fog­lalkozik Tolna megyében az IBUSZ erre illetékes kirendeltsége, amely a Szekszárd városi tanács épületében székel. Június hónapban közel száz útlevelet szerzett be a megye dolgozói számára, akik külföldi rokonaikat, hozzátartozóikat akarták megláto­gatni. Egy útra szóló, egy-két napig ér­vényes, vagy „oda-vissza” útvonalra szóló, egy hónapig érvényes vasúti je­gyek megválthatok az IBUSZ-nál, te­hát nem kell az indulás előtt a vas­úti pénztárnál sorbaállni, mert az IBUSZ-nál váltott jegyeket nem is kell lebélyegezni, mint azelőtt. Autóbuszjegyeket ad a budapesti, a pécsi és a Szekszárdról kiinduló járatokra. Például, ha valaki Mátra- füredre akar utazni, az IBUSZ tele­fonon lekéri a szükségs jegyet a MÁVAUT Budapest, Engels-téri iro­dájától és itt kiadja. Nem fordulhat elő, hogy az üdülni utazó dolgozó a zsúfoltság miatt lemarad az autó­buszról. Autóbusz különjáratokat a megye területén csak az IBUSZ szer­vezhet, még a vállalati különjárato­kat is be kell neki jelenteni. Júniusban az IBUSZ 800 szemé­lyes különvonatot indított Harkány- fürdőre. Legközelebb július 21-én indul a megyéből különvonat Sió­fokra. Erre — megfelelő jelentkezés esetén — Bátaszék, Sárpilis, Decs, őcsény, Tolna-Mözs, Tengelic és Nagydorog községekben is felszáll­hatnak. Augusztus 11-én Fonyódra indul a megyéből különvonat. Az IBUSZ az ország különböző he­lyein szállodai szobát is lefoglal a kirándulóknak, turistáknak, vagy pe­dig magánlakásokban biztosít lakást, szükség esetén étkezéssel is. Felhívás A B. M. Tolna megyei Rendőr­főkapitányság felhívja azokat a sze­mélyeket, akik a személyi igazolvá­nyukat ezideig még nem érvé­nyesítették, személyi igazolványuk érvényesítése végett, az állandó lakhelyük szerint illetékes já­rási (városi) rendőrkapitányságon ha­ladéktalanul jelenjenek meg, mert a személyi igazolványok érvényesítését rövid időn belül befejezik és az iga­zoltatást megkezdik. A nem érvénye­sített személyi igazolványok érvé­nyüket vesztik és tulajdonosuk meg lesz bírságolva. B. M. Tolna megyei Rendőr­főkapitányság HÍREK — A PAKSI KISZ-SZERVEZET tombola játékot rendez a közeljövő, ben. A tombolán kisorsolnak egy táskarádiót, egy kerékpárt, egy fény­képezőgépet és egy karórát. Már meg­kezdték a jegyek árusítását is. Úgy határozott a KISZ-szervezet, hogy a tombola tiszta jövedelmét csó­nakház építésére fordítja a Duna-parton. Pakson ugyanis közked­velt a vizisport és a KISZ-szervezet mindenekelőtt a fiatalok ilyenirányú igényeit igyekszik kielégíteni. * — A DOMBÓVÁRI II. számú tégla gyár a tavaszi nagy esőzések ellenére is 96 százalékra teljesítette a féléves nyerstégla gyártást tervét. * — HASZNOS ÉS ÖRVENDETES szokás honosodott meg az iskolákban: Az évzáró ünnepélyeket összekötik valamilyen kiállítással is legtöbb is­kolában. A dombóvári járás minden iskolájában volt az évzáró ünnepély alkalmából rajz, kézimunka, vagy biológiai kiállítás. Nagy meglepetésre a legszebb rajzok és kézimunkák egy pusztai iskolában, Nagykondán voltak Ez azt mutatja, hogy a pusztai isko­lák egye inkább felemelkednek a községi iskolák színvonalára. * — SÁRSZENTLŐRINC község dol­gozó parasztjai az első negyedévi adó- fizetési tervüket 150, a második ne­gyedévit pedig 142 százalékra teljesí­tették. * — A MAGYAR JÁTÉKSZÍN július 18-án Tengelic községben szerepel és Kálmán Imre Marica grófnő című 3 felvonásos nagyoperettjét adja elő. * — A SIMONTORNYAI BŐR­GYÁRBAN jelentősen megjavult a műszaki dolgozók fizetése. A múlt év szeptemberében 1582 forint volt 32 átlagkeresetük. Az idén májustól kezdve már meghaladja a műszakiak havi átlagkeresete a 2000 forint. * — A PAKSI JÁRÁSBÍRÓSÁG, — mint visszaeső bűnöst — betöréses lopás bűntette miatt 6 hónapi börtön- büntetésre ítélte Csik Gyula kiskőrösi lakost, aki Dunaföldvár községben az egyik házból ellopott 4 darab tyúkot A terhelt beismerte a bűncselek­ményt. * — A GYERMEK SZÉPSÉGVER­SENY szavazólapjainak beküldési ha­tárideje július 15-én, hétfőn dél} 12 órakor lezárul. Az ezután beküldött szavazatokat nem vehetjük figyelem­be. Eredményhirdetésre július 21-én, vasárnap kerül sor. CSODA VAGY TUDOMÁNY? Chicagóban szokatlan módszerrel kezelik azokat a gyermekeket, akik­nek valamelyik végtagja rövidebb. Tizennyolc ilyen gyermek rövidebb végtagjába elektrikus elemet helyez­tek és minden egyes esetben pozitív eredményt értek el. A villamos áram intenzitása mesterséges növekedést idézett elő a csontozatban. Az egyik ilyen nyomorék gyermek lába kilenc hónap alatt 19 centimétert nőtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents