Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-11 / 161. szám
1957 JÜLIUS 11. TOLNA MBGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hatalmas árukészletek várják a falusi lakosságot Július 8-án, hétfőn délután összegyűltek a megye kereskedelmének vezetőemberei, hogy megtárgyalják, a most következő időszakban hogyan lássák el megyénk túlnyomórészt paraszti lakosságát a szükséges árucikkekkel, mivel az évnek ebben a sza kában legnagyobb falun a vásárlás. Ennek érdekében felmérték a nagykereskedelmi vállalatok árukészletét, amiről lapunk is tájékozódott. Egyes boltokban előfordul, hogy nem kielégítő az árukészlet. Ez a legtöbb esetben nem indokolt, mert a nagykereskedelmi vállalatok raktárai nagy árukészlettel rennelkeznek. A Textil Nagykereskedelmi Vállalatnál a csehszlovák ballonoktól és a műbőr kabátoktól kezdve az eddig alig található viaszos vászonig minden van. Kartonból óriási választék és meny- nyiség áll rendelkezésre, csupán a sötétszínű kartonokból 80 ezer méter, ötféle mintájú külföldi selyem, közel 200 ezer méter puplin inganyag és 140 ezer méter különböző ágyneműanyag között válogathatnak az árut rendelő boltosok. Annyi nyári női készruha van, hogy Szekszárdon az összes nőket új ruhába lehetne öltöztetni. A következő két hónapban megindul azoknak az áruknak a vásárlása is, amelyek nem kimondottan nyári cikkek. Megfelelő mennyiségű mikádó, körülbelül kétmillió forint értékű férfi kamgárn anyag, közel 200 ezer méter flanel és nagymennyiségű kockás női szövet van jelenleg raktáron. Sajnos, szőnyegekből még nincs megfelelő mennyiségű árukészlet. A Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelemi Vállalat raktáraiban is kevés a panaszkodni való. Árukészletük szerencsésebb összetételű, mint az elmúlt évben, az ellenforradalom előtt. Sok olyan áruféleségből nagy raktár- készlettel rendelkeznek, amely eddig úgynevezett hiánycikk volt, vagy legalábbis nehezen lehetett hozzájutni. Évek óta nem volt például elegendő gyermek tréningruha. Most a raktárnak egy egész külön részét foglalja el. Csak ennek az egy cikknek az értéke meghaladja az egymillió forintot. Nylon fehérnemű elég van, nylon harisnyából ritkán volt még ennyi, csak a zokniból kevesebb a készlet. Eddig csak elvétve lehetett találni az üzletekben gyermek guminadrágot, most viszont akkora az árumennyiség, hogy minden igényt kielégíthetnek. A nők örömére húsz százalékkal több a gyapjúáru, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában. Hiányos volt az ellátás eddig kész ágyneműből is. Jelenleg azonban nincs hiány, mert még a második negyedévben 30 ezer m anyagot feldolgoztatott a RÖVIKÖT Nagykereskedelmi Vállalat. Jellemző még az árukészlet nagyságára, hogy hosszú polcokat foglal el a zsebkendő — több mint kétszázezer drb —, amelynek értéke körülbelül egymillió forint. Jelentős hiányok csak a rövidujjú ingeknél vannak. Mire az eladott termények árából falun megindul a vásárlás, a boltokat bőségesen el lehet látni áruval. A két nagykereskedelmi vállalat raktáraiban sok tízmillió forint értékű áru áll a vásárlók rendelkezésére. Meghalt, hogy tovább éljen a proletárhatalom A kicsiny, csipkésszegélyű fényképről nyíltarcú, egyenestekintetű fiatalember tekint felém. Olyan az arckép éles vonásaival, élénk tekintetet megörökítő szemével, mintha élne. A reszkető kezű édesanya szemét elönti a könny, amikor panaszos, szívbemarkoló hangon, ahogyan csak édesanyák tudnak halott fiaikról beszélni, megszólal: — Nem is anya szülte azokat a . . . azokat az átkozottakat. Döbbenetes csend uralja a szobát. Az idős, küzdelmes, nehéz munkában elöregedett szülők szótlanul merednek maguk elé. Lelki szemeik előtt végigvonul immár századszor, ezredszer a szeretett gyermek élete. A halálhírt továbbító sürgöny 28 napos késéssel érkezett Nagydorogra. Az apa. Mohai István, a hatalmas termetű, vasakaratú ember, akit 1919-ben, amikor vörös katona volt, pokoli harcok edzettek vaskeménnyé, félig ájulton rogyott ■a székre, amikor a távirat szövegét elolvasta. „Iff. Mohai István, aki már fiatalon a proletárhatalom fegyveres szolgálatába szegődött, 1956 október 26-an az ellen- forradalmi banditák véres terrorjának az áldozata lett Miskolcon. Utolsó leheletéig hű maradt az eszméhez, amelynek katonája volt.” Egy cukrászda előtt tört rá a vadállati söpredék. A nagylétszámú. elállatiasodott falkával szemben csak rövid ideig tudott ellenállást kifejteni. Mikor több lövéstől találva véresen a földre rogyott, csákánnyal verték szét a fejét. Aztán gépkocsi után kötve vonszolták végig tetemét az utcákon. A gyilkosoknak, a halottak meggyalázóinak egy része külföldi nagyhatalmak védőszárnyai alá húzódva, újabb „ellenforradalmi farsangról” álmodozik. A magyar nép és a magyar föld azonban mindörökre kivetette ezeket az elvetemedett „féreg-embereket”. A proletárhatalom él, erősödik és kíméletlenül szétmorzsol minden ellenforadalmi kísérletet. A mártírhalált halt ifjú Mohai Istvánt és a többi áldozatokat a nép, amelynek jobb jövőjéért áldozták életüket, kitörölhetetlenül a szívébe zárta. * H. T. Két telefonbeszélgetés között Egy tanácsnál néha egymást érik a telefonbeszélgetések, néha — csendesebb időben — egy óra is eltelik, míg felhangzik a telefon álmosságot űző csengőjének hangja. A beszélgetés, amiről a jelen esetben szó van, két ilyen telefonbeszélgetés között zajlott le az iregszemcsei tanácsház titkári szobájában. Ez alatt a beszélgetés alatt megtudtuk, hogy Ireg- szemcse lakossága körülbelül öt és félezer, s hogy most a lakosság nagyrésze a határban arat. A termés jónak Ígérkezik. Árpából előreláthatólag 12—16 mázsa között lesz az átlag, s a község búzatermése is meghaladja a holdankinti 10 mázsát. A nagy nyári melegben szükséges lenne, hogy a szövetkezet ellássa a dolgozókat hűsítő italokkal. Tettek is a községben ilyen irányú előkészületeket, a gyakorlat azonban nem sok eredményt mutat. Sör kevés van, amit hoznak, percek alatt elfogy. Szódát a községben nem gyártanak, s amit Nagyszokolyból hoznak, szintén kevésnek bizonyul, elfogy a vendéglőben, arra már nem jut belőle, hogy a mezőn dolgozókat mozgóárus keresse fel hűsítő italokkal. Beszéltünk a községfejlesztési hozzájárulás fel- használásáról is. Ezzel kapcsolatban a tanács vezetői elmondták, hogy az idén a községfejlesztési alapból utat köveznek, vízvezetéket építenek, körülbelül 200 méteres szakaszon, s ezzel megoldódik az iskola vízellátása. Tatarozzák az iskolát, az újtelepen két utcát összekötnek járdával, bővítik a hangoshíradót... Jut a községfejlesztési alapból a község sportéletének továbbfejlesztésére is. A megyei bajnokságban első díjat nyert úttörőcsapatnak a VB és a tanácsülés határozata értelmében sportfelszerelést vesznek. A labdarúgó-csapat közepesen szerepelt a bajnokságban, s hogy a jövőben jobb eredményt érhessenek el, segíti őket is a tanács. Nekik öltözőt és szertárat építenek. A községben még sokan nem fizették be a tavalyi községfejlesztési hozzájárulásukat sem. 137 ezer forint tartozása van még a lakosságnak. Azok a dolgozók, akik maradéktalanul eleget tettek tartozásuknak, követelik, hogy a tanács szigorúan járjon el a hanyagokkal szemben. (b.) Az emberiség anyagi kultúrájának történetében korszakokat neveztek el arról a legfontosabb anyagról, amelyet az emberek fejlődésük bizonyos fokán használtak. Volt kőkorszak, bronzkorszak, vaskorszak, ma a műanyagok korszakába léptünk. — Már vannak olyan műanyagok amelyek savaknak lúgoknak ugyanúgy ' ellenállnak, mint a platina. A szobrászatban a márvány kezd meghátrálni a műanyag előtt. Az uj moszkvai trolibuszokon a közönséges föníciai eredetű szilikátüveg helyett sokkal könnyebb, átlátszóbb, az ibolyántúli sugarakat is átbocsátó szerves üveget látunk. Kétségtelen, hogy a rugalmas és szép műanyagok rövidesen kiszorítják a polírozott fát. A XXI. században nehéz lesz olyan tárgyat találni, amely nem műanyagból ,hanem a természettől változatlan formában átvett anyagból készülne. A TERMÉSZET ÉLŐ LABORATÓRIUMÁNAK TITKAI Az élő természet nem ismerj azokat a módszereket, amelyekkel a szerves kémia az említett győzelmeket aratta. Már említettem, hogy a szerves kémia fejlődésének kezdetén különvált a természettől. Még akkor is a maga útján haladt, midőn ugyan azokat az anyagokat állította elő, amelyek a természetben is előfordulnak. Az élő természet azonban csábító egyszerűséggel és gyorsasággal szintetizálja a maga anyagait. — Gondoljunk csak emésztőrendszerünk munkájára, amely elemi ,,téglács- kákra” bontja a táplálékot, majd a sejtjeinkben végbemenő szintézis révén felépíti belőlük a legbonyolultabb szöveteinket: az izmokat, a csontokat, az agyvelőt. \ A műgumit olyan módszerrel állítjuk elő, amelynek semmi köze a kau- csuktermő növény szintétikus laboratóriumához. A műgumigyárban a műveletek gyakran magas hőmérsékletet követelnek meg. Az élő sejtben ezt a különféle enzimek (fermentumok) igen finom hatásai helyettesítik. A szerves kémia harmadik nagy győzelmét akkor aratja majd, ha elsajátítja a természetben végbemenő vegyi átalakulás e bonyolult mechanizmusát. Meggyőződésem, hogy a kémia még a mi századunkban megünnepli ezt a győzelmet. A szerves kémia történetében új szakasz nyílik: az enzimatikus kémia. Ennek kezdetén minden bizonnyal megfejtjük a természet élő laboratóriumában készülő anyagok termelésének titkait. Később majd beköszönt az az idő, — ettől azonban még messze járunk, — amikor az élő természet ezen sajátos módszereivel a természetben elő nem forduló anyagokat állítunk elő. MESTERSÉGES ÉLELMISZEREK Ma még nehéz megmondani milyen gyakorlati eredményekre vezet a szerves kémiának ez a harmadik győzelme, de az eddigieknél még nagyszerűbb eredményekre számíthatunk. Lehet, hogy az élő szervezet sejtjeiben végbemenő anyagátalakulásokban rejlik az a titok, amelynek kifürkészése megajándékoz bennünket a jövő mesterséges élelmiszer- gyártásának technológiájával. Ezek az új élelmiszerek minőségüket, célszerű összetételüket és asszimilálha- tóságukat tekintve, felülmúlják majd mai természetes élelmiszereinket. Az emberek megtalálják a módját, hogy a Nap energiáját sokkal eredményesebben használják fel, mint ahogy ezt a növények teszik. (Következő számunkban olvasóink x Hold első városát tekinthetik meg.) Hz az egészséges, ha a dolgozókkal szét értünk-— Levél — Kedves G. Elvtársi Ne haragudjék, hogy a sajtó nyilvánosságán keresztül válaszolok önnek, de a kérdés fontossága és az Elvtárs ragaszkodása helytelen nézeteihez, arra késztet, hogy érveimet bővebben így mondjam el, ezzel lelkiismeretbeli kötelességemnek teszek eleget. Néhány nappal ezelőtt történt beszélgetésünkkor (emlékszik, a belvárosi pártszervezetben történt), az Elvtárs többek között azt mondta, hogy ha a párton- kívüliek közül valakinek kételyei, ellenvetései vannak az SZKP új határozatával, vagy az MSZMP politikájával kapcsolatban, akkor mondjuk meg neki, hogy „maga ellenség, ellensége a békének, ellensájge a haladásnak”. Kifejtette még, hogy akik október—novemberben görbe szemmel néztek ránk, azokkal mi ne foglalkozzunk, — bármennyire dolgozók is — mert azok az ellenség befolyása alatt voltak. Engedje meg, hogy nézeteivel kapcsolatos ellenvetéseimet az alábbiakban kifejtsem. A pártnak a tömegkapcsolat kialakítása és erősítése terén az utóbbi években (de itt-ott az utóbbi hónapokban is) rendkívül sokat ártott a türelmetlenség, a merevség, a helytelen módszerek alkalmazása. Sokszor könnyebb volt azt tennünk, hogy az egyszerű dolgozók ellenvetéseit, helytelen nézeteit, a m.eggyőző, érvelő, sokoldalú, a párt igazát bizonyító válasz helyett türelmetlenül viszautasítottuk, vagy leegyszerűsítve „megválasztottuk” azt. Nekünk a tn- megkapcsolat megjavítása során nem az emberek ellen kell harcolni, hanem türelmes szóval, támaszkodva a párt határozataira kell magyarázni politikánkat, így eloszlatni az esetleges helytelen nézeteket is. Ha ezt nem tesszük, hanem ellenségnek kiáltjuk ki őket, akkor szembeállítjuk vitapartnereinket a párttal, ahelyett, hogy megnyernénk, növelnénk velük a szimpatizánsok számát. Hogy október— novemberben a dolgozók egy részét is szembe tudták velünk állítani, abban része volt annak is. hogy volt baj a tömegkapcsolattal, nem mindig megfelelően foglalkoztunk a dolgozókkal, az MDP vezetésében és a gyakorlatban elkövetett hibákkal kapcsolatos ellenvetéseikre egyesek úgy válaszoltak, mint az Elvtárs is fentebb. Ha mi nem tudjuk, vagy nem akarjuk megnyerni a dolgozókat, azzal igen sokat ártunk a pártnak, nem segítjük, hanem akadályozzuk a fejlődést. A szocializmus építésében nekünk számítanunk kell azokra a dolgozókra is, akik október—novemberben „görbe szemmel” néztek ránk! A dolgozók részéről minket ért egyéni sérelmeket így a párt érdekében félre kell tenni. Szívesebben hallottam volna az Elvtárstól is. hogy a szekszárdi ellenforradalmárokat elítéli, megérdemelten büntette meg őket a népi állam. Félreértés ne essék, nem vonom kétségbe, hogy az Elvtárs elítéli ezeket, de gyűlölete, felháborodása ezek és a nép többi ellenségei ellen, ne a dolgozók ellen irányuljon. Tudom, hogy az Elvtárs az ellenforadalmi eseményeket szem előtt tartva, a párt védelme és óvása céljából mon dotta el fenti nézeteit, de higyje el, ezzel nem segít az ellenforradalom elleni harcban, sem a párt erősítésében. Ellenkezőleg, nézetei akadályozzák a tömegekkel való jó viszonyt, így a párt erősödését, az ellenforradalom elleni harcot is! Ha esetleg fenti nézeteit alkalmazta már a gyakorlatban, akkor lemérheti annak hatását. A nézetek harca és a bizalom légköre helyett „begombolkozás”, bizalmatlanság lesz az eredménye nézetei alkalmazásának. Az az egészséges, ha a dolgozókkal szót értünk, mindig eloszlatjuk a becsületes emberekben ma még sokszor meglévő kételyeket, problémákat. I Bízom abban, hogy az Elvtárs megérti, elfogadja a fentieket, hiszen mint fiatal értelmiségi, műveli ember, foglalkozott a marxizmus-leninizmussal nemcsak az egyetemen, hanem a pártszervezetben is, ahol propagandamunkát is végzett. —S— iAKMmm Egészen más a fűtőház ma, mint ■tegnap. Változik, de mindig ugyanaz marad. Változik, mert mindig tör. ténik valami új, valami érdekes, úgynevezett fűtőházi történet, de a fűtőház mindig fűtőház marad, kormos mozdonyaival, szerelőcsarnokaival. Az emberek... igen az emberek azok változnak. Uj generáció lép a nyug- díjbalépők helyébe, ök veszik át mestereik, tanítóik örökét. 411-es sorozatú mozdony. Ott áll már több mint egy hete a csarnoki vágányon. Szorgos kezű, ügyes lakatosok, reszelik, kopácsolják a hatalmas gépszömyet. Fiatalok, fiatalemberek, lakatosok. Valamennyien itt, Dombóvárott tanulták a szakmát, Orbán Lajos, Trenka János és társaik az egyik KISZ-brigád mozdonyát, a 411—210-es mozdonyt javítják. A rendszeres javítást végzik rajta. S másnap már az egyik kiszes nozdonyvezető Polgár Gyula viszi /ele a hosszú kígyózó tehervonatot. Olyanok ezek az emberek, mint a negelevenedett ördögök. Egész nap a nelegben, a gépeken bujkálnak, sze- •elnek. S a munkaidő elkezdése után így félórával már olyan feketék, mint íz ördögök. Csak fogaik és a szemük 'ehérlik ki. Nagyritkán, amikor egy-egy lakkos megakad valami munkában, negbeszélik a javítás további mód- át. Illetve nem is beszélik, valósággal úgy kiabálják, mert a gépek zajáéi nem lehet hallani. Nincs panasz a akatosokra. Azt mondják a mozdony "ezetők, elégedettek a karbantartók nunkájával. Ritkaságszámba megy az >lyan eset, hogy valamelyik mozdony i vonalon ,,elfeküdjön”. Bár előfor- lul ilyen is, s akkor mindig kiderül lz igazság. Kiderül az, hogy kinek a Libájából történt. Mert fontos azt is negtudni, mert úgy vannak a moz- lonyvezetők, hogy mindenki a maga ükatnsával dolgoztat. A fűtőház szinte valamennyi zugában találni egy-egy csoportot, amint valami mozdonyalkatrészt javítanak. Az egyik sarokban Szalai Sándor dolgozik a hegesztőkkel. Vakító fénnyel villog a hegesztőláng, néhány perc alatt végeznek egy-egy munkadarabbal. Zsoldos Ferenc, egyik lakatos, a fal mellett álló satupadon csiszolja az egyik kivénhedt masina szivattyúját. Németh Lajos és társai az egyik 424-es mozdony hajtókarjába a csapágyat szerelik be. Lakatosok, mozdonyvezetők, kazánkovácsok, s hegesztők úgy élnek a fűtőházban, mint egy nagy család. Úgy élnek és dolgoznak. Nem múlik el nap, hogy valami érdekes hírt, eseményt ne hallanának. Legutóbb például a munkaverseny foglalkoztatta a karbantartókat, javítókat. Hallották, hogy versenyeznek a mozdony- vezetők. Hallották, meg látták is az iroda előtti faliújságon Linde János mozdonyvezető cikkét, amelyben leírja, hogyan versenyeznek, s azt is, hogy miért. Ez pedig gondolkodóba ejtette a karbantartókat. ,,Nemcsak a mozdonyvezetők, hanem mi is tudunk ám versenyezni”, — mondta Slavati István tüzikovács. Nosza, összeszedte társait, s elhatározták, ők is versenyeznek. S elhatározásukat tett követte. Nincs már a fűtőházban olyan karbantartó, aki ne versenyezne. Szinte forr minden a munka lázában. Az ügyeskezű lakatosok keze alól egymásután futnak ki, a határidő előtt jól megjavított, mozdonyok. A későbbi hónapokban pedig még jobban fognak majd dolgozni. Hogy miért? Hát azt csak a fűtőháziak példáján lehet bebizonyítani. Mindig többet és jobbat akarnak. És ezideig amit akartak, mindig megvalósították. Miért ne lenne most ez a munkaversennyel is így?
