Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-09 / 159. szám
KEDD, 1957 JÚLIUS 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Kommunista példamutatással Egyre jobb eredményt ér el a Dombévári Vasútállomás pártszervezete Dombóvár. Vasutasok, utasok -tarka sokasága nyüzsög a várótermekben. Személy- és tehervonatok jön- nek-mennek az állomáson. Hétköznapi mozgalmas napon látogattunk el Dombóvárra, Dél-Dunántúl egyik legnagyobb vasúti csomópontjára. Takács József elvtárssal, az állomási MSZMP alapszervezet elnökével beszélgettünk a vasutasok, a kommunista vasutasok munkájáról, az alapszervezet tevékenységéről. Nehezen konszolidálódott a vasúton az októberi események után a helyzet. A dolgozók fejét telebeszélték az ellenforradalmárok, s ezt kellett a pártszervezetnek ellensúlyozni, az emberek tisztánlátását elősegíteni. Nagy munka volt ez. A kezdetben, igaz, csak néhány kommunista kapcsolódott ebbe a munkába, de ezek is a legfontosabb munkahelyen, az újításnál. az állomási szolgálatnál mondták el, hogy mit akartak az ellenforradalmárok. Ma már a pártszervezet tagjai, mintegy ötvenen, személyes példamutatással a munkában is helytállnak. Elmondják társaiknak, hogy mennyire fontos a vonatok gyors és pontos közlekedtetése, és hogy szavuknak súlyuk legyen, példát mutatnak. Faggyas Károly gyors- tehervonat vezető, párttag, az ő brigádja egyike a legjobbnak a vasútállomáson. A párt alapszervezet határozata az volt, hogy lehetőleg úgy osszák be a kommunistákat a munkára, hogy minden vonat személyzete között legyen egy párttag, a gurító csoportoknál ugyancsak így osztották el a párttagokat. Látos János tolatásvezető, a múltban is, az októberi események előtt a szocialista munkaversenyben, a termelésben kiváló eredményeket ért el. Az ő brigádja az elmúlt negyedévben országos viszonylatban is jó helyezést ért el. Mindezt azért tudta elérni, mert jó a szakmai képzettsége, állandóan fejleszti tudását és beszélget társaival is. A MUNKAFEGYELEM, úgy mondják a vasúton kívül levők: „vasutas nem a legpontosabb ember”. Hát ez nem így van Dombóvárott. Ugyanis az elmúlt hónapokban fegyelemsértés nem fordult elő, s ha előfordul is, először nem büntetnek, hanem beszélnek a fegyelemsértőkkel a pártszervezet tagjai, és ha ez sem használ, szolgálati ágon, a főnökség vonja felelősségre. Egy érdekes eset történt a munkafegyelemmel kapcsolatban Deli Lajos elvtárssal, az egyik vasutassal. A szolgálati utasítást nem tartotta be pontosan. Ezért úgy határoztak, hogy felelősségre vonják olyanképpen, hogy két hétre alacsonyabb fizetéssel járó beosztásba helyezik el. Deli Lajos ezt a beosztást nem akarta elfogadni, ott akarta hagyni a vasutat. A pártszervezet elnöke személyesen beszélt Deli elvtárssal. Nem hagyta ott a vasutat, sőt most még sokkal pontosabban, jobban végzi munkáját. És eltekintettek attól is, hogy alacsonyabb beosztásba helyezzék két hétig. SOKOLDALÚ MUNKÁT kell a pártszervezetnek végezni a dombóvári vasútállomáson. Rendszeresen beszámoltatják a szolgálati főnököt az alapszervezet vezetőségi ülésen. Mindig jobban és pontosabban akarják közlekedtetni a vonatokat és ehhez elsősorban fegyelmezett munkára van szükség. A párt- szervezet munkájának nagy részét ez tölti ki. Sokat kell bajlódni a különböző vállalatokkal is. A Cement- áruipari Vállalat rakodójánál nagy rendetlenség volt a sóder ki- és a készáru berakásánál. A pártszervezet egyik vezetőségi tagját küldte ki a Cementáruipari Vállalathoz, hogy megbeszéljék a munka jobb végzésének módját. Eredményes volt ez a beszélgetés és már nincs panasz a Cementáruipari Vállalatra. KÖZEL EZER VASUTAS ügyével, munkájával, problémájával foglalkozik közvetve, vagy közvetlenül az állomás pártszervezete, s a problémákat elintézik a vasutasok megelégedésére. Feltétlen szerepe van az alapszervezet felvilágosító munkájának abban, hogy Dombóvárról a vonatok pontosan indulnak és oda érkeznek. Széttéphetetlen szálak... A sárszentlőrinci vásártéren tarka tömeg hullámzik. Csizmás paraszt- emberek, városias ruhát viselő munkások, tarkába öltözött lányok, öreg, feketeruhás nénik tömege zsong a színpadnál, a fagylaltárusok kocsijai körül és a sörössátrak közelében. A legnagyobb sörössátor sarokasztalánál két idős ember beszélget. Előttük az asztalon söröspoharak állnak. Gyakran koccintanak. Az arcukról a békés öregkor öröme sugárzik. Az egyik szemüveget viselő Klárik János üzemi munkás, a Budafoki Zománcgyárban dolgozik már 37 éve. A másikat Miszlai Istvánnak hívják, fehér inge, fekete posztómellénye már messziről elárulja hogy parasztember. A két tisztes kort megért, munkában megöregedett ember most itt a munkás-paraszt találkozón látták egymást először. Alig félórája, hogy ismerik egymást, de bizalmas, barátságos beszélgetésükből úgy tűnik, mintha régi, nagyon régi jóbarátok lennének. A beszélgetésük elárulja, hogy már régóta egy úton haladnak. Klárik János bácsi a gyári Vörös-ezred harcosa, a 80 éves Miszlaj Pista bácsi pedig a sárszentlőrinci direktórium tagja volt 1919-ben. — Akkor éket vertek közénk az urak. A parasztok közül sokat a munkások ellen bolondították. — mondja János bácsi, s a szemüvege mögül haragos pillantást vett a távolba. Pista bácsi hozzáteszi: — Sok vót a Judás is, aki elárult bennünket. Rövid csönd követi a két kurta, de velős mondást. Valahol a közelben egy vegyesárus kínálja nagy hangon a portékáját. János bácsi töri meg előbb a csendet egy (kérdéssel: — Most októberben nem akartak visszajönni? — Ha visszagyüttek vóna, akkor se attuk vóna nekik vissza a fődet. Kapáva, kaszává vertük vóna agyon az éhenkórászokat. Megvagyunk herék nélkül is... — válaszolja István bácsi, miközben a pipáját töm- ködi nagy buzgalommal. — A mi gyárunkba is vissza akart telepedni megint egy Csorba Károly nevű horthysta gyárigazgató, de amikor megtudtuk, hogy mi a szándéka, mind ellene fordultunk, még azok a „hőbörgők’’ is, akiket el- bolondítottak rövid időre. A szomszéd asztalnál ülve akaratlanul fültanuja volt az ember a két veterán beszélgetésének egy ideig. Később azonban minél jobban belemelegedtek a beszédbe a széket annál közelebb húzták egymáshoz. Már mindketten az asztal sarkánál ültek, egymáshoz egészen közel hajolva. A hangjuk is halkabb, ünnepélyesebb lett. Egyszer csak váratlanul megint hangosabb lett a hangja Pista bácsinak és minden szót külön nyomatékkai ejtett ki, ahogy mondta. „Nektek is az urak nyúzták a bőrötöket, meg nekünk is... Egy az ellenségünk... Nem tépheti szét a barátságot köztünk senki, akárki is próbálkozik vele.’’ H. T. HÍREK — DUNASZENTGYÖRGYÖN az ezévi községfejlesztési tervben szerepel három kút építése. Egy kutat a tavasszal kiosztott házhelyeknél készítenek, hogy a leendő háztulajdonosoknak a házépítés során ne legyen gondjuk a vízzel, ne késleltesse vízhiány a házépítéseket. * — NÉMETKÉR lakossága a második negyedévi adót 162.1 százalékra fizette be. Ezt az eredményt az nö velte meg, hogy az Uj Élet Termelő- szövetkezet az 1957-re kivetett 56.000 forint adót június végén egy összegben kifizette. Aki tudja, csinálja a németkéri Uj Élet után. * — A DECSI HATÁRBAN javában folyik már a búza aratása. A becslések szerint a község átlagtermése búzából eléri a tíz és fél, tizenegy mázsás átlagot, amely az előző években csak nyolc mázsa körül ingadozott. * — A VAS MEGYEI TANÁCS egészségügyi szakiskolája Szombathelyen szeptemberben általános ápolónőképzőt indít. A tanfolyam kétéves, bentlakásos, a helybeliek részére bejárásos. A tanfolyamra elsősorban érettségizett nőket vesznek fel 18—32 éves korhatárral. Nyolc általános iskolát végzettek legfeljebb jó bizonyítvánnyal pályázhatnak. Beküldendő iratok: utolsó iskolai bizonyítvány, anyakönyvi kivonat, részletes önéletrajz. A felvételi kérvényt augusztus 15-ig kell beküldeni a Vas megyei Tanács VB Egészségügyi Osztályára. * — SIMONTORNYÁN óvodazárót tartottak június 29-én Ünnepséget rendeztek, amely során az általános iskola igazgatója köszöntötte a „végzett’ óvodásokat, mint leendő tanítványokat. Az óvodások színdarabot is adtak elő, amelynek díszleteit a papák készítették el — „társadalmi munkával”, a mamák pedig egyforma ruhákat varrtak a gyerekek részére. Az ünnepség anyagi sikerrel is járt, a bevételből egy vetítőgépet vásároltak az óvoda részére. • — A SZEDRESI KISZ-SZERVEZET nagyszabású ifjúsági nap megrendezését tervezi július 21-re. Az ifjúsági napra meg akarják hívni a szomszédos községek fiatalságát, azon kívül azokból a községekből is akarnak hívni fiatalokat, amelyek sportköreivel együtt szerepeltek a szedre- siek a megyei másodosztályú labdarúgóbajnokságban. Végre törődjenek a betegekkel... A Tolna megyei Népújság egyik áprilisi számában írtunk már arról, hogy a Szekszárdi Balassa János- kórház tüdőosztályán hogyan, milyen módszerrel és eredménnyel gyógyítják a betegeket, de ugyanakkor beszámoltunk a hiányosságokról is. A cikk megjelenése óta két hónap telt el és sajnos azt mondhatjuk, hogy minden maradt a régiben. Igaz, a legfőbb probléma, a kúrázás, nagynehe- zen megoldódott. Vissza kell térnünk mégegyszer, de remélhetőleg utoljára, a köpőcsészefertőtlenítőre is. Ha a kórház egész területén, s ha főleg az illetékesek — akiknek csak egy tollvonásába kerülne, hogy a fertőtlenítő kéményét magasabbra építtessék — nap mint nap szagolnák, belélegeznék azt a kellemetlen bűzt, amit a tüdőosztály betegei kénytelenek, akkor a kérő szó biztosan nem süket fülekre találna. Megemlítettük azt a lehetetlen állapotot is, hogy a földszinten 51 férfi és női beteg egyetlenegy fürdőszobában és annak egy fürdőkádjában tisztálkodik. Persze e téren sem változott a helyzet, arra hivatkozva, hogy nincs helyiség, ezt lehetetlen megoldani. Az érdekesség kedvéért azonban elmondhatjuk a következőket is: az egész pavilonban állítólag nem lelhető fel még egy olyan helyiség, amit fürdőszobának lehetne berendezni. Egy osztályos orvosnak nincs megfelelő lakása, holott nagy szüksége lenne rá, mert a jelenlegi körülmények között nincsen biztosítva a zavartalan pihenése, de nem tud tanulni sem. Mindezek eltörpülnek azonban, amikor arról van szó, hogy a tüdőosztályon vendégszobákat rendezhessenek be. Nagyon szerencsétlen elhatározás ez a kórház vezetősége részéről, hogy éppen egy olyan osztályon akarnak vendégszobákat létrehozni, ahol a fertőzés veszélye fennáll, de ha már úgy határoztak, hogy az egyik orvost elhelyezik az osztályról csak azért, mert belgyógyász, akkor annak helyét kapja meg az, akit jogosan illet. Még egy fürdőszobára tehát nincs helyiség. Megfelelő orvos-lakás van, de mégsincs, vendégszoba még nincs, de majd lesz. Félő, de minden jel erre a következtetésre mutat. A betegek fokozottabb és mielőbbi gyógyulását segíti elő, ha a meleg napokban is egész nap a kúrateraszon feküdhetnének. Sajnos, ez délutánra már lehetetlen, mert az ágyakra süt a nap, kint pihenni nem lehet, mert fennáll a bevérzés veszélye, a kórtermekben pedig nagy a hőség. Igaz, már jártak kint szakemberek, felmérték, hogy hány méter anyag kellene a napvédő felállítására. Megbeszélték azt is, hogyan lehetne elhelyezni, talán már valamennyi szeg helyét kinézték és ezzel abbamaradt minden. A „térképezés” óta egy hónap telt el, a betegek már arra gondolnak, hogy az egész csak egy mézesmadzag volt és a lényegről tökéletesen elfelejtkezett mindenki. Sajnos, szót lehetne emelni az ellátásért is, ami lehetetlen és főleg ehetetlen, mert nemegyszer tálaltak olyan főzelékeket, amitől a betegek még betegebbekké lesznek, de gyarapodni nem tudnak. Nem egetverő probléma tehát, hogy a tüdőosztályon lesz-e vendégszoba vagy sem, hiszen vannak ennél fontosabb dolgok, amelyek megoldása nem a következő pár év feladata ... Bodolay Róza Új kertvendéglő BonYhádon Nem egyszer esett szó az elmúlt években Bonyhádon arról, hogy miért nincs ebben a községben kerthelyiséges vendéglő. Hogy ennek mi volt az oka, arról talán jobb lenne nem beszélni. Mulasztást követtek el az akkori illetékesek, a Központi Szálloda akkori igazgatója, egyszóval azok, akik semmit sem törődtek azzal, hogy Bonyhád — és a környező községek Bonyhádra látogató — dolgozóinak is jól esne egy árnyékos, hűvös szórakozóhely, ahol néhány órát — zeneszó mellett — pihenhetnének, szórakozhatnának. Végre' — Tatár Nándor elvtárs, a Bonyhádi Központi Szálloda üzletvezetője és Bercsényi elvtárs, a Járási Tanács elnöke, megoldották a „nagy problémát” és néhány nappal ezelőtt már megkezdte működését — kitűnő zenekarral — egy árnyas szórakozóhely, a Kertvendéglő. — Milyen ez a Kertvendéglő? — Szép, kedves, szóval olyan, hogy ott úgy a fiatalság, mint a legidősebb korosztály is jól érzi majd magát. Bonyhád község rohamosan fejlődik. Fejlődnek üzemei, a Cipőgyár, a Zománcművek, a Hengermalom, a közigazgatás, épül és fejlődik a bányavidék is. A dolgozók szórakozni is akarnak és ez — ebben a nagy melegben — cseppet sem kellemes zárt helyen. Bonyhádnak nincs Mecsekje, vagy Gellérthegye, nincs Lillafüredje. De van már egy igen kedves, valóban romantikus, mindenki tetszését megnyerő nagy kertvendéglője. Horváth József n kormány rendeletéi: As erdőbirtokossági társulatok működése és a birtokossági erdők keselésmódja A kormány most megjelent 1957. évi 39. számú rendelete előírja, hogy az erdőbirtokossági társulatok működésénél a törvényességi rendet helyre kell állítani, a még társulattá nem alakult közös erdők tulajdonosait pedig erdőbirtokossági társulattá kell szervezni. Valamennyi erdőbirtokossági társulati erdő államerdészeti kezelését az állami erdőgazdaságokra bízza a kormány, tehát azokét a társulatokét is, amelyek eddig a tanács kezelésében voltak. A rendelet alapján a társulati tagoknak jogukban áll, hogy közgyűléseken szabadon válasszanak, erdeik- ben az illetékes erdőgazdaság által kijelölt erdősítési, tisztogatási, gyérí- tési, kitermelési stb. munkák elvégzésével az erdőgazdaságokat akarják-e megbízni, amelyek így az anyag- és pénzkezelést is elvállalj ák_ avagy saját munkaerejükkel maguk végzik el, s végzik az anyag- és pénzkezelést is. Az első módot a rendelet kiterjedtebb, az utóbbit pedig egyszerű államerdészeti kezelésnek nevezi. A kétféle kezelési eljárás részletes szabályait az Országos Erdészeti Főigazgatóság most dolgozza ki. illusztráció Reymont: Népítélet című könyvből Kép Eric Kästner: és e detektívek című könyvből
