Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-07 / 158. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1957 JÜLIUS 7. Mit akart Treer Pál, amikor a „munkásság nevében66 fegyvert fogott ? A kegyelmes címet viselő dr. Pesthy Pál földbirtokos és miniszter uzdi birtokán gyakran láthattak egykoron, úgy a harmincas évek dereka- táján a zsellérek egy nyalka, kényes úri fiúcskát, aki kegyelmes nagyapja birtokán szokta a nyarat tölteni és akit a templomban Pálra kereszteltek, apjától pedig a Treer családi nevet örökölte. A fiúcska leplezetlen undorral kerülte a nehéz, kétkezi munkát végző cselédembereket. Gondos nevelői már akkor beleplántálták a régi úri meghatározást, amely a parasztsággal volt kapcsolatban: „A paraszt büdös és csak arra jó, hogy dolgozzon.’’ Mikor nagyobbacska lett a kis Treer-palánta a Ludovika Akadémiára íratták be előrelátó szülei... Nagy jövő várt a kis emberkére, akit a legnagyobb jóindulat mellett sem említhetünk „tehetségesnek”. Óriási karrier kecsegtette a kegyelmes miniszter nagyreményű unokáját, amikor hirtelen, váratlanul minden remény semmivé vált. A háború, a győzelem, amelyben vakon hittek, ,,rosszul” végződött. A Führer csodafegyverei csütörtököt mondtak, összeomlott az úri világgal együtt Treer Pál jövője is ebben a szép magyar hazában, amelyet oly forrón szeretett ő is, amíg nem vált az a dolgozók hazájává. Küzdelmes élet várt ezek után, az élet áldásait hosszú időn át élvező, úri gyermekre. És a legszömyűbb az volt a dologban számára, hogy dolgoznia kellett, ha nem akart felfordulni éhen. Kőművesekhez ment segédmunkásnak és később szakmunkássá képezte magát, sőt, m{ több, sztahanovista lett belőle. Dolgozott összeszorított fogakkal 'és valahány téglát a másikhoz illesztett, mindig újból és újból felvetődött benne a ,.szent bosszú” gondolata ... Bosszút- állni... Rettenetes bosszút állni azokon, akik elvették a gyönyörű kastélyt, a száz holdakat és arra kényszerítik, hogy verejtékezve keresse a kenyeret. S a 12 évig reménykedve várt nap 1956. október 23-án elérkezett. — „Ütött a bosszú órája’’ — gondolta a földbirtokos csemetéből lett építőmunkás és szervezni kezdte a munkatársait. „Nem akarok úri világot” — mondogatta a bárány bőrébe rejtőzködő farkas álnokságával. „Jobb életet akarok, kommunisták nélkül’’, hangoztatta számtalan gyűlésen, — amelynek szónoka volt, s a szovjet katonákra különösképpen haragudott. „Ők minden bajunk okozói” — köpte feléjük a rágalomtól bűzlő szavakat. És a kastély, meg a gondtalan, dolognélküli hereélet visszaszerzése érdekében fegyvert is ragadott. Lehet, hogy megtévesztett egy-két tapasztalatlan fiatalt. Lehet, hogy egy-két munkatársa a kőművest, a munkást látta benne ... Pedig nem az volt... A céljai is a munkáscélokkal ellentétesek voltak... H. T. &3Ü beszél (jet és Igen... A parasztember eke f ilyenkor e nagy munkák idején vagy hajnalban, vagy késő este lehet felkeresni lakásukon. Máskor csak a határban lehet találkozni velük. 1 Ebből adódóan tehát most késő este van ,amikor Alsónyéken Nagy Lajossal, a Kossuth Tszcs egyik tagjával beszélgetünk. A megrakott szekér ,amellyel hazaérkezett már üres. Mit hoztak? Alul kötélnek való gabonát,, hisz hajnalban a búza aratása kezdődik. A tetején, az állatoknak csalamádé érkezett. Általános kérdésekről beszélgetünk először, hogy eső kellene, meg a terméseredményekről. Ez utóbbiról a 'termelőcsoport részéről máris jó eredményeket hallunk. Az árpa aratásával már jórészt végeztek, s mint Laca József 1800 négyszögöléről a 25 mázsás végeredmény a jó munkát dicséri. Amint mélyül beszélgetésünk tartalma, úgy jönnek elő komolyabb problémák is. Főként az ellenforradalomról. Sok kárt igyekezett itt is okozni. A törekvés azonban csak részben sikerült az ősszel. Csak időlegesen tudták például a tszcs továbbfejlődését megakadályozni. Az ősszel ugyanis a már meglévő 18 családú csoport mintegy 40 családúra szaporodott volna. De csak technikailag tudták megakadályozni « növekedést. Ezt bizonyítja legjobban, hogy a 18 család ma is közösen dolgozik, sőt, a többiek sem mondtak le szándékukról, s az ősszel újra csatlakoznak a csoporthoz. A miértről már bővebben beszélgettünk, bár Nagy Lajos először igen röviden mondja el: „Azért ragaszkodnak a csoporthoz, mert látják hogy érdemes.”Sorolja ezután részletesebben is az érveket, a gépierő használatát a mélyszántásnál, a vetés alászántásnál ,amely sokkal olcsóbba kerül és kevesebb nehéz munkával jár, mintha maguk saját fogatukkal végeznék el. Nem kevesebb súllyal esik latba egy másik kedvezmény is mint az adó. Erről így beszél: „Hét hold szántom van, az évi adókedvezményem 483 forint utána. Ez nem megvetendő, hisz másra költhetem, s a gazdaságban van mindig helye a pénznek.” De nem csak ezeket a dolgokat kellett elmondani, hogy •az ellenforradalmi nyomást kiállja a csoport. Az ellenforradalom megmutatta itt Alsónyéken is, hogy a proletárdiktatúrának, a dolgozó kisembereknek nyílt, leplezetlen ellensége. Az álhazafias szólamok mellett ugyanis honikrét tettek is elárulták ezt. A megalakult nemzeti bizottság tagjainak többsége már eleve nem a munkáshatalom képviselőire emlékeztetett. — Akik az igazi képviselői voltak és lehettek volna, azok „feketelistára” kerültek. Ezek között természetesen nem lehetett földbirtokost, kulákot találni, csak kommunistákat, s a néphez hű pártonkívülieket. Nehéz bizonygatni, hogy a névsorokat eltüntették, de közszájon forog 18 ilyen ember névsora. — Úgy hírlik, én is köztük voltam, — teszi hozzá Nagy Lajos —, de ez nem rendített meg annyira, hogy a csoporttól eltávólítana. És hasonlóképpen gondolkodnak a többiek is. Ez a tény és a jelenlegi munkamenet_ úgy gondoljuk, biztosi ték arra, hogy újra ,még jobb eredményekkel tűzdelve, hallunk az alsó nyéki Kossuth Tszcs munkájáról, felfelé ívelő életéről. (1.--0) 1 1 Bonyhádi Járási Kulturház nyári programjából Június 30-án tartotta első megbeszélését a bonyhádi szín- házépítési bizottság. A bizottság tagjai nagy lelkesedéssel fogadták a bejelentést az új színház építéséről, s mindjárt számos felajánlás is történt. A JÄSZÖV 60 000 forintot ajánlott fel, a BELSPED 20 fuvart, a többi vállalat is Ígéretet tett, hogy erejéhez mérten anyagiakkal, vagy munkával hozzájárul a színház építéséhez. Július 12-én az építési bizottság Budapesten közösen beszéli meg az építkezés részleteit. * Most folynak a bonyhádi járási kultúrházban a zeneiskola növendékeinek vizsgái. Közel 80 növendék mutatja meg ezekben a napokban, hogy mennyit fejlődött zenei téren az elmúlt évben. A vizsgák után nemcsak a tanulók, hanem a szülők is élénken érdeklődnek. * Július 14-én mutatja be a bonyhádi járási kultúrház Vörösmarty Színjátszó Csoportja Farkas: Iglói diákok című daljátékát. A bonyhádi bemutató után a színjátszó csoport ezzel a darabbal is végigjárja a járás községeit. Ugyancsak 14-én különvonat indul Bonyhádról kirándulókkal Fonyódra. A vonat nemcsak Bonyhádról, hanem a környék más községeiből is visz kirándulókat. * A bonyhádi közönség szereti a Kaposvári Csíky Gergely Színház művészeit, szívesen fogadja vendégszereplésüket. A művészek legközelebb július 16-án szerepelnek Bonyhádon, amikor bemutatják Kálmán Imre: Marica grófnő című nagyoperettjét. Az előadás jó idő esetén az új szabadtéri színpadon lesz, rossz idő esetén az előadást 18-án tartják meg. * A Szegedi Nemzeti Színház társulata még nem szerepelt megyénkben, a közeljövőben azonban közel egy hetet töltenek itt. Tolna megyei turnéjukból három napot Bonyhádon töltenek és két darabot mutatnak be szabadtéri színpadon- július 20-án a Lili bárónőt, 21-én és 22-én a Bástya sétány 77. című operettet. A Szegedi Nemzeti Színház vendégszereplése iránt máris nagy az érdeklődés Bonyhádon és környékén. * Augusztus 1-én a Budapesti Nemzeti Színház művészei Gobbi Hildával a főszerepben bemutatják a „Madame Belzebub” című vígjátékot. Újra lesznek „takarékos falvak" Még országszerte, különösen falusi népünk körében jól emlékeznek arra a takarékossági mozgalomra, amely „Ahány ház, annyi betétkönyv” jelszóval három év előtt indult és nyomában községeink százai lettek „takarékos falvakká”. Megyénkben is szép eredményeket ért el a mozgalom, a múltban több „takarékos falunk” volt, olyan, amelyben több volt a betétkönyvek száma, mint a lakóházaké. De a tavaly októberi események, mint olyan sok mindenben, a takarékosságban is megzavarták népünk egy részét. Különböző rémhírek hatására sokan rohanták meg a takarékot, a postákat, hogy kivegyék a pénzüket. Igv rövid időre zátonyra jutott ez a takarékossági mozgalom, de nagyon sokan zátonyra jutottak azok. közül is, akik a rémhírek hatására kivették a pénzüket és azt jobbára fölösleges holmik vásárlására költötték. A dolgok rendeződésével sokan bánták meg ezt az elhamarkodottságukat és egyre többen vannak, akik megint betétkönyvön gyűjtik pénzüket, mert tudják, hogy az a takarékban van a legbiztosabb helyen, ahol még kamatozik is. Országszerte egyre nőnek a betétek és a megyékben újra kezdik a „takarékos falu”-mozgalmat. Tolna megyében is már újra vannak „takarékos falvak”. Ilyen pl. Gyönk, amelyben 624 lakóházban 637 betétkönyv van. amelyek betétösszege 351 000 forint, több, mint október előtt volt. De ilyen Győré is, ahol 189 a lakóház, ugyanannyi betétkönyv is van és azokon eddig 26 000 forintot takarított meg a lakosság. Szép eredményeket értek el az október előtti betétállományt meghaladva Regölyön, Dunakömlödön, Kétyen, a nagycsaládú székely telepesek által lakott Závodon és Tevelen. De említsük meg a kis Murga példáját is, ahol október előtt mindössze 8000 forint volt a betét. Ebből azonban az akkori zavaros események alatt sem vettek ki semmit. Sőt decemberre 9000 forintra emelkedett. A tavasszal egyre emelkedtek a betétek, amelyek ma már meghaladják a 42 000 forintot. De a „takarékos falvak” mellett említsük meg megyénk „takarékos városát”, Szekszárdot is, ahol 2853 lakóház van, a betétkönyvek száma pedig 4762. Tavaly október előtt 3 734 000 forint volt Szekszárdon a betétállomány, ez decemberig leapadt 1 750 000 forintra, de most már újra majdnem elérte a régit: 3 580 000 forint a szekszárdiak megtakarítása szág fővárosába. Budapestre viszi fel az iskolásokat. Igen örvendetes, hogy több iskola a megye megismerésével köti ösz- sze a nyári szórakozást. Nyolc iskola kiránduló csoportja Gemencbe és a megye más, különösen szép vidékeire látogatnak el. így összesen körülbelül 40 iskolai többszáz növendékkel megy ezen a nyáron táborozni. Az itt felsoroltakon kívül még Csillebércre is mennek úttörők táborozásra. Valószínűleg egypár kiváló tanuló úttörőt az a kellemes kitüntetés is ér, hogy külföldre mehetnek még a nyáron. EMBEREK Széllel szembe Az istálló most üres, a tehenek kint vannak a karámban. A jászol alatt heverésző kutya hangos ugatásba kezd, ugatja a jövevényt. Az istálló másik részéből — fal és ajtó a választék — egy erős hang hasít bele a levegőbe anékül, hogy valaki kidugná a fejét: — Ttte, azanyád „. . Nnnem ha- gatsz! A kutya szót fogad, elcsendesedik. Gazdája azt gondolta, nem is jött senki, valamitől megijedt a „Bogár”, de a lépések hallatára azért kinézett az ajtón. — Llletörölte a lllábát? — kérdezi. Tudtam mire gondol. Az ajtóban van egy olyan „fertőtlenítő-féle abból a célból, hogy abba lépjen bele állat, ember egyaránt és ne vigyen be valami fertőzést az istállóba. — Letöröltem ... — Akkor jó. Mmmert ide mmmég októberben sem igen tttette be úgy ssenki a lllábát, hhhogy nnne tttö- rölte vwolna lile — mondja hibás szóejtéssel az ajtón kihajoló őszes ember. Kezében egy vesszőseprő. Bemutatkozik: — Zzzávodi István a nnnevem. Akkor is éppen söpört, csak akkor nem vesszőseprővel, hanem egy egyszerű háztarási seprővel, mert azokban a napokban minden ilyen kézzel, fogható dolog eltűnt a szövetkezet portájáról. A használható vesszőseprőknek is „lába kélt”. Söpört és a kutya egyszer csak elkezdett ugatni és szaladt az érkezők elé. Rákiáltott a kutyára: — Ttte, azanyád ... De abban a pillantban valaki belerúgott a kutyába és nem a gazdának való szófogádásból, hanem a rúgástól vonyítva kotródott a jászlak alá. A rúgás után még egy megjegyzés is következett: — Nem sokáig ugatsz te sem ebben az istállóban. A jövevények nem szóltak, nem, köszöntek, észre sem vették az öreg Závodit, hanem mustrálgatták a teheneket. Az öreg meg akarta tőlük kérdezni, hogy nem látták-e véletlenül a vesszőseprőt, emlékszik hogy előtte este is jártak az istállóban és hát szövetkezeti tagok ők is. De amikor látta, hogy arcuk cinikus, valami kifürkészhetetlen szándék él bennük, hiszen nem szoktak csak úgy csoportosan berontani az istállóba, mégha egynémelyiknek volt is ott néha dol- da, lenyelte a szót. Kotorta tovább a szemetet. Mintha nem is lenne senki az istállóban... — öreg, idefigyeljen, melyik adja a legtöbb tejet — szól az egyik, miközben a Bimbó tejmirigyeit tapogatta, de nem is nézett Závodira mintha azt akarná tüntetőleg kifejezni, hogy nem méltatja az öreget még egy tekintetre sem. — Hhha, tttudni akarod, ez, mmmeg ez, mmmeg emez. — bökött Závodi három, így szemre is „szép” tehén felé. — Akkor ez lesz az enyém... — Ez meg az enyém ... — Várjunk reggelig, vagy már vezessük is. Az öreg Závodi erre abbahagyta a kotorgatást odatámaszkodott az ajtó- szárfának és nézte az egyezkedőket. Nézte és pillantásaival szerette volna átszúrni őket. Melle összeszorult, alig jutott le lélegzet a torkán s egyszer csak azt vette észre, hogy a kutya odasomfordál hozzá. Lehajolt, megsimogatta: — Fffáj a rrrugás, Bbbogárkám ... — öreg, idefigyeljen. Ha valakinek is elengedi vezetni ezeket a teheneket, szóval ezt a hármat, akkor nem kapja meg még a bérét sem. Érti? Ha nem tudná, mától kezdve itt a nép az elnök, a nép, még az atyaisten is. Az öreg valamit hirtelen ki akart mondani, de csak egy sor „t” jött ki a szájából, az idegesség még jobban nehezítette a beszédét. Jó idő beletellett, míg valami értelmes dolog kijött belőle: — Ttte, ttte bbbítang... Mmmit hhhoztál a ssszövetkezetbe? Kkkenyeret is mmi adtunk, amikor bbbeléptél. — Semmi köze sines hozzá. Jobb, ha befogja a száját. Závodi nem nagyon mert vitatkozni, mert azok mégiscsak hárman voltak, de magában annál jobban mérgelődött: hogy jönnek ezek ahhoz, hogy csak így beállítanak a szövetkezetbe és azt mondják; hogy én reggel elvezetem ezt, meg ezt a tehenet. Ha munka volt, néha még nyolc órakor is úgy kellett kirázni őket az ágyból és most meg ilyen emberek a császárok. Négy év óta gondozom ezeket a teheneket és most azt mondják, hogy jobb, ha befogom a számat... Éppen bozzá akart ismét fogni a söpréshez; hogy úgy talán jobban telik az idő és észreveszik, hogy azért ő is tartja magát velük szemben valakinek, de ekkor odalépett hozzá az egyik: — Nem kell itt hangoskodni, igaz-e Pista bátyám? Majd szót értünk, hiszen most mér a mienké a szó. Reggel gyűlé- sezik a feloszlató-bizottság, gyüjjön el maga is. Tudja, hogy mi szolidárisak vagyunk mindenkivel szemben, maga is lehet még a mi emberünk. Ezután, mintegy fő érvként, belesúgta a fülébe, hogy lesz ám ott egy kis riz- ling is. Závodi ránézett, végigmérte, mintha még sosem látta volna és csak ennyit mondott neki: — A lllábam tttörjön el, hhha elmegyek a gggyűléstekre. Azt mmmeg mmmegmondom, hhhogy innen tttehenet nnnem vezettek ki, amíg lllesz bbbennem ssszusz ... BODA FERENC A megye valamennyi általános iskolá- ából csupán szervezett tanácsi üdülésre 140 tanuló megy a Balatonra. Ez azonban csak a kisebbik része azoknak a fia- aloknak, akik a nyári szünidőt kellemes áborozással akarják eltölteni. A megye általános iskolái közül 17 skola szervez nyári táborozást a Bala- on környékére, három a Duna mellé, öt tözség általános iskolásai a Mecsek gyö- työrű vidékét járják be, három csoport anuló a Mátra erdőségeibe megy tábo- 'ozni, másik három iskola nedie az orNyári táborozás
