Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-07 / 158. szám

1957 JÜLIUS 7. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG S MEGYÉNK SZÜLÖTTE ALPÁRI GYULA Taggyűlések az SZKP Központi Bizottsága határozatáról 1882 január 19-én született Duna- földváron. Vallásos szülei papnak szánták. A dunaföldvári elemi iskola elvégzése után a pozsonyi papnevelő intézet növendéke lett. Rendkívüli szorgalommal tanult, több nyelvet sa­játított el. Pozsony már ebben az idő­ben is fejlett iparú város volt, a munkásmozgalom is ennek meg­felelően bontakozott ki. Megjelentek Marx és Engels írásai. A diák Alpári nagy érdeklődéssel olvasta e műve­ket, majd ezek nyomán a társadalmi és természettudományi munkákat. Rádöbbent, hogy a papnevelő inté­zetben egészen mást tanítanak a tár­sadalomról és természetről. A fiatal Alpári választott: teljes meggyőző­déssel tette magáévá a szocialista esz­mét és terjesztette diáktársai között is. Ezért 1900-ban kicsapták az inté­zetből. Alpári Gyula Rudapestre ment, alkalmi munkát vállalt. Be­lépett a Szociáldemokrata Pártba és az akkor még gyermekcipőben járó és a Szabadság Egyletbe tömörült ifjúmunkásmozgalomban kezdett tevé­kenykedni. Alpári Gyula a tanulást nem hagyta abba, még nagyobb buzgalommal gyarapította ismereteit. Cikkeket, no­vellákat írt a tanoncok helyzetéről, írásait elküldte a Népszavának. A szerkesztőség felfigyelt a fiatal Alpá­rira. felismerte kiváló képességeit és alkalmazta kulturális munkatársnak. Ettől kezdve Alpári Gyula élete el­választhatatlan lett a magyar munkás- mozgalomtól. Marx és Engels tanítása szellemében élt, harcolt és tanított maga is. Szóban és írásban nevelte az ifjú­ságot, pedig még ő maga is fiatal volt. Jó előadó volt, az ifjúmunkások sze­rették, mind népszerűbbé vált. 1904- ben munkatársa lett az akkor meg- indmR zlfiúmunkás” című lapnak, 1907 januárjában pedig a szerkesz­tője. tartotta. Hazatérése után a német munkásmozgalom vezetőivel megsza­kítás nélkül levelezésben állott. Alpári Gyula sokat tanult, sokat tapasztalt Németországban és harcos egyénisége s tudása révén csakhamar kiemelkedő alakja lett a SZDP-ben kialakult ellenzéknek. Emiatt Alpári Gyula igen nehéz anyagi körülmények közé jutott. A SZDP-ben, a szakszer­vezetekben, a Népszavánál nem ka­pott állást, cikkeit nem közölték. Csak a külföldi munkáslapokba írt cikkei után jutott némi keresethez. Végül a VI. kerületi Népház könyvtárosa lett nagyon szerény fizetéssel. Felesége a szaktanácsnál volt takarítónő. Alpári Gyula kevéssel beérte. Nem hódolt be azért, hogy jobb álláshoz jusson. Folytatta harcát a munkásmozgalom opportunista irányzata ellen. Hívei­nek száma egyre szaporodott. Az SZDP opportunistái sem maradtak tétlen, fegyelmit indítottak Alpári Gyula ellen. Az Ellenőrző Bizottság azonban semmi okot nem talált súlyo­sabb fegyelmi büntetés kiszabására és csupán a látszat kedvéért dorgálásra ítélte Alpárit. Az SZDP vezetősége ebbe nem nyugodott bele és az 1910 márciusi kongresszus elé kizárási ja­vaslatot terjesztett. A kizárást kéthar­mad többség elfogadta. Alpári Gyula a kizárást megfellebbezte a II. Inter- nacionálé kongresszusához, amely 1910 augusztus 28-tól szeptember 3-ig ülésezett Koppenhágában. Alpári Gyulát az üveges munkások szakszervezete küldöttnek választottS a kongresszusra, költségeit a mun­kásság gyűjtötte össze. A kongresszuson a vádat Garami és Buchinger képviselte. A döntő­bírók között volt Lenin és R. Lu­xemburg és Klara Zetkin is, de ki­sebbségben maradtak és így a Nem­zetközi Iroda is jóváhagyta Alpári kizárását a magyar SZDP-ből. A proletárdiktatúra leverése után Alpári Gyula Csehszlovákiába ment. Az ö segítségével alakult meg a Cseh­szlovákiai Kommunista Párt. A CSZI.KP küldöttjeként vett részt a III. Internacionálé II. kongresszusán Moszkvában, 1921 júniusában. A kongresszus elhatározta egy lapnak, az „Intemacionale Presse Korrespon- denz”-nek kiadását. Létrehozásával és szerkesztésével Alpári Gyulát bízta meg. A lap Berlinben jelent meg előbb négy. azután hét nyelven és igen jelentős sajtóorgánummá fejlő­dött. Hitler uralomrajutása után Al­pári Gyula egész szerkesztőségével Svájcba költözött. Ettől kezdve „Rundschau” néven jelent meg a lap. A háború kitörése és a francia ösz- szeomlás Párizsban érte Alpári Gyu­lát. Egy utcai találkozón elfogták a német Gestapo emberei. Berlinbe, majd a sachsenhausi koncentrációs tá­borba hurcolták. Magánzárkába csuk­ták, éheztették, kínozták. 1942-ben Himmler meglátogatta a tábort. Meg­parancsolta, hogy Alpári Gyula írja meg a ni. Internacionálé történetét és saját mozgalmi múltját. Hogy tel­jesíthesse ezt a megbízást, jobb körül­mények közé került és írt, dolgozott. A könyv 1944 júniusára lett kész. De nem az volt, amit Himmler rendelt. Alpári Gyula tudományosan kimutat­ta, hogy a társadalom fejlődésének törvényszerűsége alapján miért nem lehet hosszúéletű a nemzeti szocializ­mus. Megjósolta a fasizmus közeli bukását és ezt példák és érvek soro­zatával támasztotta alá. A kéziratot átadták Himmlemek. Amikor megtudta, mit írt Alpári Gyula, azonnal elrendelte kivégzését. Himmler utasítását haladéktalanul Megyénkben is nagy figyelemmel fogadták az SZKP Központi Bizott­ságának határozatát. Csütörtökön este a pártszervezetekben a kommu­nisták összejöttek, s megtárgyalták a pártegység megvédésére hozott nagy- jelentőségű határozatot. Bogyiszlón valamennyi párttag ott volt a megbeszélésen és egyetértésü­ket fejezték ki a határozattal kap­csolatban. Karácsonyi Imre elvtárs például az éberség fokozására hívta fel a párttagokat, mert mint mon­dotta, számítani lehet az ellenséges elemek fokozódó tevékenységével. — Hinkel elvtárs hansúlyozta: Egyetért a határozattal, s e határozat pozitív hatása megmutatkozik. — Ma nem lehet olyan személy — mondotta töb­bek között — funkcióban, aki a fej­lődést gátolja. Alsónánán is egyöntetűen helyesel­ték a kommunisták az SZKP Köz­ponti Bizottságának határozatát. Ta­nulságképpen a pártfegyelem erősí­téséről beszéltek helyi viszonylatban., mert amint értékelték a mi tapaszta­Megyénk úttörői a komoly munka után a nyári szünidőben élvezik a meg­érdemelt pihenést. Szinte a megye min­den részéről érkeznek hírek, mit tesznek a nyári szünidőben az úttörők. Nem ke­vésbé jelentősek ezek a hírek sem, hi­szen az úttörők a nyári szórakozást arra is felhasználják, hogy megismerjék ha­zánk gyönyörű tájait, mégjobban meg­szeressék országunkat, népünket. Az alábbiakban rövid hírekben az úttörők ilyenirányú életéről számolunk be. A teveli úttörőcsapat az elmúlt napok­latainkat is, a pártfegyelem megsér­tése sok minden hibát előidéz. Helyi feladataink megbeszélése közben a pártszervezet számszerű erősítésével kapcsolatban a liberalizmus elleni harcról beszéltek. Fontos feladatként jelölték ezt meg, hiszen az éberség lazulásával kerülhetnek be a pártba olyan nemkívánatos elemek, akik bontják a párt egységét. Szedres községben is amellett, hogy egyetértettek a kommunisták a’ hatá­rozathozatallal arról beszéltek, mi­lyen feladataik vannak nekik a párt­egység megőrzése, további megerősí­tése terén. Varga elvtárs arról be­szélt. hogy a pártegység erősítéséért állandóan tevékenykednünk kell, s legkisebb megsértését is azonnal vissza kell verni. Kovács Ferenc elvtárs is arról beszélt, hogy egyetért a határozattal, majd ezeket mon­dotta: „A határozatból kitűnik, hogy az említettek nem tudtak szakítani a régi módszerekkel, így nem is segít­hették az újat, a fejlődőt.” Öbányán voltak. Egyelőre most csak ar­ról számolhatunk be, hogy valamennyi pajtás nagyszerűen érezte magát. A mázai úttörőcsapat legutóbb köruta­zás tett az országban. Eközben a pajtá­sok a parádi kirándulásuk alkalmával az úttörőpróba letételének keretében nagy kedvvel és akaraterővel mászták meg a Mátra legmagasabb csúcsát, a Kékest. A bátaszéki általános leányiskola út­törői sem akartak kimaradni a táborozás- adta nagyszerű élményekbőL Bátaapáti községbe rándultak ki, ahol a községhez tartozó üveghuta erdei telepen táboroz­tak. Táboroznak az úttörők végrehajtották. i ban érkezett meg egyhetes táborozásról. A kölesdi mozilátogatók panasza 1907 tavaszán tartották meg az első országos ifjúmunkás-kongresszust. Két fontos napirendi pontjának: 1. Az antimilitarista mozgalom. 2. Az ifjú­ság nemzetközi kapcsolatainak meg­teremtése, — Alpári Gyula volt az előadója. A kongresszus kimondta, hogy a magyar szocialista ifjúság csat­lakozik a Nemzetközi Ifjúmunkás Szövetséghez, amely 1907 augusztus 24-én tartotta alakuló ülését Stutt­gartban. A kongresszus Alpári Gvillát választotta meg küldöttnek a stutt­garti kongresszusra. Alpári Gyula itt ismerkedett meg a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő alakjaival: Kari Liebkncchttel, Wilhelm Pieck- kel, Róza Luxemburggal, Kari Meh- ringgel. Alpári Gyula egy évig maradt Né­metországban. Kapcsolatait a magyar ifjúsági mozgalommal állandóan fenn­Az ellenzék — Alpári Gyulával az élen — egy osztályharcos pártot akart" alapítani, de ez nem sikerült. Végül egy folyóiratot adott ki az ellenzék „A szociáldemokrata” címen. Alpári nagy anyagi gondokkal küzdött, mert őt is, feleségét is elbocsátották állá­sából, de a küzdelmet nem adta fel. Minden egyes cikke harcos kiállás volt a dolgozók, az elnyomottak mel­lett. Tevékenységét megszakította az első világháború kitörése. Alpári Gyula húsz hónapig volt a fronton, súlyos betegen került haza. Felgyó­gyulása után szerkesztője lett a Neues Politisches Volksblattnak. A Magyar Tanácsköztársaság ide­jén külügyi népbiztos-helyettesnek. majd a Népbiztosok Tanácsának el­nökévé nevezték ki. Kölesden június 26-án került be­mutatásra a Gróf Monte Christo című film második része. Az előadás kez­dete fél tíz. Az előírt kezdés előtt azonban már tíz perccel vetítették a filmet, holott a közönségnek csupán negyedrésze foglalta el a helyét. Fél tíz előtt öt perccel érkeztünk, s meg­döbbenve tapasztaltuk, hogy a folyo­són szitkozódik a közönség. A jegy­kezelő és pénztáros egyöntetű meg­állapítása is az volt, hogy korán kezd­tek, hiába figyelmeztették a gépészt. Végül is a dörömbölésre és a többszöri csengetésre félbeszakadt a vetítés s elfoglalhattuk helyeinket. Eddig még hagyján, csakhogy a kö­vetkező órában nem volt hang, így az előadást nem folytathatták, míg „a hang meg nem jött.’’Az előadást ne­gyed tizenegykor kezdték el ismét, s bizony jóval éjfél után ért véget. Kölesden sokan járnak moziba. De a mozilátogatók szórakozni, nem pe­dig bosszankodni akarnak. Ez úton hívjuk fel az illetékesek figyelmét: kísérjék figyelemmel a kölesdi mozi működését! Nem vagyunk az ellen, hogy a közönséget rászoktassák a pontosságra s a későn jövők csak a szünetben foglalhassák el a helyüket, de a múltkorihoz hasonló eset ne for­duljon elő többé. NÉMETH VILMOS és még öt dolgozó. A majosi úttörők egyheti táborozása is érdekes, színes programot tartalmazott. A váraljai általános iskola tantermeiben ütötték fel szállásukat. Innen végeztek naponta túrákat és egyúttal gyakorolták a próbaanyagokat is. A túrahelyek az alábbiak voltak: Törökdomb (Váralja), Vadvíz-puszta, őbánya, Kisújbánya, va­lamint a Mázai Erőmű. Sok úttörőcsapat most táborozik, így a decsiek a községtől nyolc kilométerre levő Holt-Dunoágnál, a dombóvári leány és fiú úttörőcsapat pedig Fonyód-Béla- telepen. Számos úttörőcsapat táborozik még és fog táborozni a szünidő hátralevő heteiben, s ezekről későbbi híradásaink­ban adunk számot. Szerdán, július 10-én indul el me­gyénkből az úttörők első csoportja a ba- latonzamárdi országos úttörőtáborba; ahol a pajtások két hétig táboroznak majd. Becsület dőgcx, Jelenet az 1956-os ellenforradalmi időkből Két felsőnánai székely beszélget. Az egyik Csíkból való, a másik bukovinai. Poharazgatnak Csibi Gergé csíki székely lakásán. GERGÉ BÄ (Álózsihoz intézi szavát): Mondád, hogy mét nem vevék részt a tennapi csoportbomlási gyűlésen, ahun te es beszédes hangulatba valál.. . Hát tudd meg Álózsi ecsém, hogy leg­jobb a hallgatás. Met csak emlékejzél arra. hogy tennap előtt Ambarus, a cso­port elnöke es hallgatott, met megijedt a fenyegetéstől. Mindenki aszondta, hogy osztozkodni kell, met hogy kitört a „for­radalom”, s ijenkor ki bírja marja, se­rényebbé a peréda. Csáki szalmája lesz még az én becsületesen megdógozott munkaegségem es. ÁLÓZSI válaszol: Én el nem veszem, ami a kijedé, de az én jussomat viszem, míg más el nem viszi. Nyugodjék meg Gergé bá, az én ládafijam nem marad üresen. GERGÉ BÁ: Kivát, ha az enyém es oda vándlizik. Met jegyezed meg Álózsi, ijenkor a kapzsiság mutassa a lopásba a tempót, met minél többet siritettél a máséból, annál nagyobb lesz az ét­vágyad. Sokan vannak most zavarosba halászók, éhes farkasok, akik rabolnak, fosztogatnak, sőt gyilkolnak is. ÁLÓZSI: Oszt várjam meg, míg az ehes farkasok engem es felfalnak? Erre mán nem lesz üdő, még ma este viszem a lovakot. Ha én nem viszem, viszi más! (Iszik.) GERGÉ BÁ (tempósan, öregesen kezdi az oktatást): Mán látom, hogy mind megkergültetek .. . Pedig hónap kiojszuk a jószágot, felszerelést, s mindenki felel azétt, amit elvitt. Met jegyezdd meg ecsém Álózsi, hogy törvény mindég vót, van és lesz! Ha kiloptad, később vissza­adód, s még dutyiba es kerülsz. Szük­séged van neked erre, Álózsi? Törvény nélkül akarnál élni? Próbáld meg, med­dig fog ez neked sikerülni. ÁLÓZSI (még csökönyös): Felbomlott a törvény. Ezt ha ki nem használom, ki­használja más. GERGÉ BÁ (kikelve): Nem jó, nem jó! Ahogy te akarsz csinyálni, az mán tol- vajság. azért börtön jár. Szembe akarsz fordulni a törvényességgel? Megakarod hazudtolni ősiségedet, apáidot, kik a zsarnokság elől telepedtek át Bukoviná­ba, kik Mádéfalvánál szembeálltak az osztrákokkal, harcoltak ott még a fehér- népek es szurokkal, paprikával, forróvíz­zel, míg nem felkoncolták őket a császári zsarnokság pribékjei. Szabadságukért har­coltak, de nem raboltak, mint ahogy tűk akartok, vagy mán meg es tettétek. A szabadságét szenvedtünk, azét küzdöt­tünk, de nem raboltunk, zsivány mód­ra! ... ÁLÓZSI (kissé elfogódva): Amit kijed itt elpapolt, arról hallottam öreg nagy­bácsimtól, a Domokos bától, azt es mon­dd, hogy őseinknek nem vót nyugtuk a fejedelmek mián, s a nagyurak mián es. Egész életük háborúskodásból, megest bujdosásból állott, ’szén műnk es ott hagyók a családi fészket, met nem bízott bennünk a bojárok kormánya, érezték, hogy mü előbb-utóbb szabadságunkét fellángolunk ellenük. GERGÉ BÁ (belekap): Ládd-e, s tetőt kaptál a fejed fölé, s béfogadott hajlé­kába a demokrácia. Szülődet, feleségedet, gyermekeidet keblére ölelte s eláraszt minden jóval. Mikor a nagyüzemi gazdál­kodásba bévezetett, akkor csak jót akart, met az Uj Barázda milliókat érő vagyona münekünk közös boldogulást mutatott a jövőre. Mü ezt a szép jövőt elrúgtuk magunktól, széjjel rúgódtuk, met azt hit­tük, ez a szabadság . .. Meddig lett jó ez? Mit az egész tagság kótyagosodása rom­bolt széjjel? Osztón mi következik eb­ből? Börtön, szégyen s a családoknak nyomorúság. Hej? Álózsi, Álózsi... te es nyakig belésuppantál a társaságba, a tolvajok bandájába. Kászolódjál ki on­nét, amíg baj nem ér. Gondultál-e arra, hogy számon kérik mindenkitől az el­rabolt humit? Gondultál-e arra, hogy sem te, sem apádék nem vótak zsiványok, haramiák? Es most ilyen cselekedetek mián akarsz börtönbe senyvedni? ÁLÓZSI (meghatódva): Látom, hogy kijed akkurátus ember, amit mond, an­nak megvan a veleje. Bocs igazság, met ami másé. nem Álózsié, meges mondom kijednek, mint a papomnak, hogy ott vótam, ahun a kukoricát erőnek erejével elsuvasztották, ott vótam, hun szénát, szalmát széjjelhányták, s bizon, bizon nem egy szekerecskével vittem, mint a többiek hazudják, elvittük törvénytelen módon a baromfiólak, juhhodály épület­fáit, mindent széjjelhánytunk, tolvaj mó­don elvittük. Törvénytelen úton elvit­tünk sertést, marhát, lovakot, zsákokba sokféle terményt. Loptunk, elhurcoltuk tagtársaink vagyonát, az államét, bankét — ez a szent igazság . . . Most, hogy meg­gyóntam kijednek, hát jóvá es teszem. GERGÉ BÁ (belevág): Ezt hijják szé­ke/ becsületnek! ÁLÓZSI (felhevül): Meges fogadom a mai napon, hogy minden ellopott hu­mit visszaviszek a bejére, nekem nem kell, met égeti a szüvemet, a lelkiösmé- retemet. Osztón hadd jöjjön a törvényes­ség. Megtévejedtem, jóváteszem, GERGÉ BÁ (megöleli): Most mán szembenézek véled ecsém! Ezt a cseleke­detedet a törvény es megbocsássa. Ládd-e, mü mind a ketten székejek va­gyunk, tűk elbujdostatok a zsarnokság elől, mü csíkiak éltünk az urak rab ke­nyerén. de most a demokrácia visszaadta nekünk a szabadságot, fődet, hajlékot! Becsüljük meg, s ne áhítozzunk a má­séra! (Álózsi vállaira teszi kezét, meg­rázza férfiason): Osztón úgy legyen! ÁLÓZSI (elfogódva): Becsület dóga .. s ÜREG SZÉKELY

Next

/
Thumbnails
Contents