Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-02 / 153. szám

1957 JÚLIUS 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hz MSZMP országos értekezletének határozata (Folytatás a 2. oldalról) >T j munkásállam egyik legfontosabb táma­szává. 2. Az országos pártértekezlet) jóvá­hagyja a Központi Bizottság kezdemé­nyezését a KISZ megalakítására vonat­kozóan. üdvözli a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget, melynek munkájától nagy eredményeket vár az egész ifjúság és az egész ország javára. A KISZ-ben tömöríteni kell a szocia­lizmus ügyét támogató, a párt célkitűzé­seit magukévá tevő ifjakat és lányokat. A párt és az állam előtt igen komoly feladatként áll az ifjúság nevelése. A fia­talok között folytatott nacionalista-revi­zionista demagógia igen komoly eszmei rombolást végzett, különösen a diákok körében. A fiatalság köreiben fellelhető eszmei zavar felszámolása az egész párt feladata. Ebben a munkában különleges kötelezettség hárul a kommunista peda­gógusokra, úgyszintén a fiatalok körében dolgozó ifjú kommunistákra, a kommu­nizmus odaadó fiatal harcosaira. Az ifjú­ság nevelésében a fiataloknak a szocia­lista építésbe való aktív bekapcsolásában, internacionalista, hazafias nevelésében, éppen ezért különösen fontos szerep vár a KISZ-re. A KISZ feladataihoz tartozik az is, hogy segítse a többi ifjúsági szervezet helyes irányú vezetését, azok felvilágo­sító munkáját. A KISZ-nek — viszony­lag rövid idő alatt — a szakszervezetek mellett az ország legfontosabb tömegszer­vezetévé kell fejlődnie és egyre növekvő szerepet kell betöltenie az ország társa­dalmi életében. 3. A párt tömegkapcsolatainak igen fontos része az állami szervek útján a lakossággal fenntartott kapcsolata. Ez mindenekelőtt a tanácsok útján valósul meg. A tanácsok munkájának a tanács­tagok, valamint a tanácsi állandó bizott­ságok választott és meghívott tagjainak széleskörű közreműködésére, s a lakos­sággal való állandó szoros kapcsolatra kell épülnie. A tanácstagokkal, úgyszin­tén a tanácsi állandó bizottságok meg­hívott tagjaival való együttes munka a kommunisták számára különleges jelen­tőségű azért is, mert a megválasztott ta­nácstagok több mint 220 ezres létszámá­nak nagyobbik fele és a meghívott ál­landó bizottsági tagok igen nagy része pártonkívüli. E testületek munkájában tehát a kommunisták és pártonkívüliek együttműködésének kell minél jobban kifejlődnie az ország szocialista fejlődése érdekében. Olyan közös tevékenység ez, amely igen hasznos a párt, az állami szervek és a lakosság tömegei közötti gyümölcsöző kapcsolatok fejlődésében. Minden kommunistának kötelessége, hogy figyelmes magatartást tanúsítson a dolgozó nép mindennapos ügyei iránt. A tanácsokban dolgozó kommunistáknak sok lehetőségük van arra, hogy segítsé­get adjanak a dolgozók ügyeinek gyors, pontos elintézésében és leküzdjék a lélek­telen bürokráciát. 4 5 4. A párt és a tömegek közötti kapcso­latok fejlődésének igen fontos területe a Hazafias Népfront. A kommunisták és pártonkívüliek együttműködésének ezt a formáját széleskörűen ki kell bontakoz­tatni mind a tanácsok, mind pedig a kü­lönböző gazdasági, kulturális és tudomá­nyos szervek munkájának elősegítése, mind pedig az ország általános politikai életének fejlesztése érdekében. Ma a Hazafias Népfront-mozgalom lehetőségei nagyobbak, mint e lehetőségek kihaszná­lásának mértéke. A hazánkban sajátos egypártrendszer nem zárja ki, sőt az adott körülmények között még fokozot­tan megköveteli, hogy a Hazafias Nép­frontban a párt irányítása alatt tömörít- sük mindazokat a pártonkívülieket és korábban más pártokban tevékenykedő, a népi hatalomhoz hű személyeket, a nemzet összes haladó erőit, amelyek ké­szek a közéleti, tudományos és kulturá­lis szakmai tevékenységükkel az ország szocialista építésében részt vállalni. 5. A Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a megyei és helyi nőtanácsok feladata, hosrv segítséget nyújtsanak egy­részt a nőket érintő társadalmi, gazdasági és egyéb kérdések megoldásában, más­részt a nők közötti felvilágosító munká­ban. Elősegíthetik a nők fokozottabb bekapcsolását az ország politikai és tár­sadalmi életébe, a szocialista építésbe, a béke védelmének erősítésébe. A pártszervezeteknek és a kommunis­táknak szerepet kell vállalniok abban, hogy mindenütt ápolják a szovjet— magvar barátságot és ennek érdekében a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot szé­lesítsék a népi demokrácia minden hívét átfogó tömegmozgalommá. 6. A párt és a tömegek kapcsolatának rendkívül fontos eszköze a sajtó és rádió útján való közvetlen agitáció, továbbá a film, a könyvtárak, a kultúrotthonok nagyértékű nevelési eszközeivel folytatott tömegagitáció. Igen fontos szerepe van a pártszervek közvetlen találkozásainak a tömegekkel. A pártszervezeteknek állandósítaniok kell a tömegek közötti munka olyan formáit is, mint a pártonkívüliek bevonásával szervezett aktívaülések, nyilvános párt­napok, előadások, nagygyűlések, gyű­lésekkel egybekötött felvonulások, ün­nepségek. Ki kell fejleszteni az ed­dig kellő mértékben nem alkalma­zott agitációs formákat, így az egyé­ni és csoportos beszélgetéseket, ki­sebb méretű gyűléseket. Elő kell moz­dítani különböző dolgozó rétegek, így pl. a munkások és parasztok, veterán mun­kásmozgalmi harcosok és fiatalok, a ka­tonák és a polgári lakosság, a magyar és más nemzetiségű dolgozók kölcsönös látogatásait, találkozásait. A közvetlen tömegkapcsolatoknak e formáin túl a párttagoknak a párton- kívüliekkel a személyes találkozás és le­velezés útján is állandó elvtársi és baráti viszonyt kell teremteniök. A párt és a tömegek kapcsolatának erősítésével el kell érni, hogy a kommunisták megismer­jék a pártonkívüli tömegek véleményét és ne csak tanítsák a tömegeket, hanem tanuljanak is tőlük. El kell érni azt is, hogy a tömegek jobban ismerjék és ért­sék a párt politikáját, állásfoglalásait, tanuljanak a párttól, támogassák harcát, amely a nép érdekéért folyik. A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat megkönnyíti az egyes párt- funkcionáriusoknak és pártszerveknek különböző hibák elkerülését, és biztosítja a dolgozók növekvő részvételét, a szocia­lista építés feladatainak megoldásában, növeli pártunk és népi demokratikus rendszerünk erejét. IV. AZ ÁLLAMHATALOM TOVÁBBI ERŐSÍTÉSE Népi demokratikus államunk a prole­tárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túlnyomó többségének dik­tatúráját gyakorolja a volt és jelenlegi kizsákmányoló 'kisebbséggel, a nép ellen­ségeivel szemben, irányító, szervező és ellenőrző feladatokat tölt be a gazdasági és kulturális élet területén, továbbá vé­delmezi az állam szuverénitását és ha­zánk határait. A párt szerveinek, s az államappará­tusban dolgozó kommunistáknak rend­szeres munkát kell végezni munkás- és parasztállamunk további erősítése érde­kében. 1. A pártértekezlet megállapítja, hogy az államhatalmi és államigazgatási szer­vek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőrség újjászervezése alapjában véve sikeresen megoldódott. Helyes volt létrehozni a munkásőrséget. Az újjászer­vezett és újonnan megszervezett fegyve­res erők: a hadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség a Magyar Népköztársaság egységes fegyveres erői, amelyek elég erősek, hogy elfojtsa­nak minden ellenforradalmi kísérletet és szilárd védelmezői az országnak minden imperialista támadással szemben. Állami szerveinknek biztosítaniok kell az állam­ellenes elemek és törekvések fékentartá- sát és elnyomását, az ellenforradalmi bűncselekmények megtorlását, egyszers­mind a törvénytisztelő állampolgárok jo­gait, érdekeit és nyugalmát. Maradéktala­nul érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a Magyar Népköztársaságban ne legyen szabadsága a népköztársaság ellenségei­nek, mert csak így biztosítható a dolgozó tömegek, a törvénytisztelő állampolgárok demokratikus jogainak és szabadságának védelme. Védelmezni és erősíteni kell a pártnak, állami szerveinknek és az állampolgároknak is a törvényességet, mégpedig a törvényesség mindkét olda­lát: aki a törvényt megsérti, meg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli, azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősítése érdeké­ben a zavarkeltő ellenforradalmi törek­vések hatékonyabb elnyomása szüksé­gessé teszi a népellenes elemek kirekesz­tését bizonyos politikai jogok gyakorlá­sából. A népi demokratikus állam erősítése, az ellenforradalom elfojtása semmi esetre sem tekinthető csupán karhatalmi és megtorlási rendszabálynak. Az eszmei és politikai harc, a gazdasági feladatok meg­oldásáért folyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi és büntető eszközök­kel való védelme együttesen eredmé­nyezi a népi hatalom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gazdasági és kulturális szervei ezt a feladatot csak abban az esetben tölthetik be, ha bizto­sítva van, hogy e szervek vezetői és munkatársai olyan emberek, akik hűek a Magyar Népköztársaság alkotmányához és törvényeihez, a rendszerhez. 2. A pártszerveknek az állami életben is irányító és ellenőrző szerepet kell be­tölteniük. E feladat elősegítésére biztosí­tani kell az állami szervekben működő pártszervezetek megfelelő irányítását. Az állami szervek munkájának javítása megköveteli az állami szervek munkájá­nak építő jellegű bírálatát. Az állami in­tézményekben működő pártszervek mun­kája és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek vezetőinek és felelős beosztottainak hatásköre, tekin­télye ne csökkenjen, hanem erősödjön. 3. A munkásállam erejének növelése szempontjából különleges jelentőséggel bír a munkás-paraszt szövetség erősítése. A marxizmus—leninizmus szerint a pro­letárdiktatúra államának legfőbb politikai alapja a munkásosztály által vezetett munkás-paraszt szövetség. A munkásosz­tály a parasztsággal szövetségben vívta ki 1919-ben a proletárdiktatúrát, harcolt a második világháború időszakában a Horthy—Hitler-fasizmus ellen, a felsza­badulás után a földreformért, az ipar államosításáért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövetségben bizo­nyos lazulás állott be, egyrészt az egyéni parasztokkal szembeni politika hibái, másrészt a termelőszövetkezetek szerve­zése közben és irányítása során előfordult helytelen módszerek, továbbá a beszol- gáltatási rendszerben volt hibák követ­keztében. A régi hibák kiküszöbölése és az ellenforradalommal szemben vívott harc eredményeképpen a munkás­paraszt szövetség ismét erősödött. Az el­lenséges elemek zavarkeltési kísérletei azonban a falun sem szűntek meg. A munkás-paraszt szövetség további erősí­tése tehát megköveteli a munkáshatalom ellenségeivel szembeni állandó küzdelmet és természetesen a mezőgazdaság fejlesz­tésének és szocialista átalakításának ösz- szefüggő, egymástól elválaszthatatlan fel­adatainak megoldásáért való lankadatlan harcot. A népi demokratikus állam egy ősz tály, a munkásosztály hatalmát teste­síti meg, de a munkásosztály e hatalom gyakorlásába bevonja /szövetségesét;, a parasztságot is. A munkáshatalom ezáltal öltött néphatalom — a népköztársaság állama pedig munkás-paraszt állam jelle­get. E jelleg valósul meg a helyi taná­csokban is, s éppen ezért szerették volna az ellenforradalmárok a népi demokrácia e helyi szerveit is megsemmisíteni. A he­lyi tanácsok munkájának fejlesztése, a munkás-paraszt szövetség továbbfejlesz­tésének és a néphatalom erősítésének egyik legfontosabb feladata. 4. Államunk erősítésében, állami éle­tünk fejlődésében igen fontos szerepet játszik az országgyűlés, amely hű kifeje­zője a népi demokráciának, tevékenysé­gét azonban az eddiginél jobban ki kell fejleszteni. V. A PÁRT GAZDASÁG­POLITIKÁJÁNAK LEGFONTOSABB KÉRDÉSEI Népgazdasági terveinknek, e ter­vek megvalósulásának két alapvető célt kell szolgálniok: biztosítaniok kell a kizsákmányolástól mentes szo­cialista társadalom felépítését; és ez­zel egyidejűleg a dolgozók életszín­vonalának anyagi és kulturális igé­nyeinek növekvő színvonalú kielégí­tését a termelőerők állandó fejleszté­sének útján. A párt gazdaságpolitikájának lé­nyege e két alapvető célkitűzés meg­valósítása. Ez megkívánja a helyes gazdasági vezetést, az ország gazda­sági adottságai figyelembevevő reális tervezést, mely előtérbe állítja a gaz­daságosság szempontjait és ezt az anyagi ösztönzéssel is előmozdítja. Mindezek csak a dolgozók aktív köz­reműködésével valósulhatnak meg. 1. Tovább kell folytatni a szocialis­ta iparosítást, ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fej­lesztését — figyelembevéve és hasz­nosítva az előző esztendőkben szer­zett tapasztalatokat. Csak az ipar fejlesztése nyújt biztos alapot a me­zőgazdasági termelés és a közszük­ségleti cikkekkel való egyre javuló ellátásához. Az ipar fejlesztésében a hazai adottságoknak legjobban meg­felelő iparágak fokozott fejlesztésére kell törekedni. Az iparfejlesztés célkitűzéseinek összhangban kell lenniök a fejlesztés legfőbb előfeltételeivel (fűtőanyag, villa­mosenergia és nyersanyagellátás, be­ruházások a baráti országokkal való együttműködés lehetőségei stb.) 2. Népgazdaságunkat jelenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, köz­lekedés és kereskedelem mellett a mezőgazdaság csak kisebb részében szocialista. Éppen ezért a szocializ­mus további építésének központi kér­dése — a mezőgazdaság általános fej­lesztésével egyidőben és ennek érde­kében — a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ismeretes, hogy ezen a területen a számottevő kezdeti ered­mények jelentős hibákkal párosultak. A hibák a lenini önkéntesség elvének megsértéséből, helyenként az anyagi feltételeket meghaladó számszerűség hajhászásából adódtak. Ezeket a hi­bákat. valamint a szövetkezetek belső szervezési hibáit felhasználta és kiélezte a termelőszövetkezeti moz­galom ellen irányuló jobboldali táma­dás. Nagy Imre 1953-ban meghirdetett jobboldali politikája, a KV helyes ha­tározatának revizionista eltorzítása, majd 1956 őszén a termelőszövetkeze­tek ellen is megindult ellenforradalmi terror folytán a magyar termelőszö­vetkezeti mozgalom már két ízben ko­moly megrázkódtatáson ment keresz­tül. A termelőszövetkezetek egy ré­szét azonban ez sem tudta szétverni, sőt, ebben az évben az ellenforrada­lom által erőszakosan felbomlasztott termelőszövetkezetek jelentős há­nyada újjászerveződött. Cáfolhatat­lan bizonyítéka ez annak, hogy a szo­cialista mezőgazdaság kitéphetetlen gyökereket eresztett. Most, amikor az ellenforradalmat szétvertük, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését zavaró régi hibákat jórészt kijavítottuk, eltöröl­tük a kötelező beszolgáltatást, a piac; értékesítés korlátozásait enyhítettük, a termelőszövetkezeteknek nagyobb önállóságot biztosítunk, figyelmün­ket elsősorban a gazdasági megerősí­tésükre fordítjuk megteremtődtek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom egészsé­gesen haladjon előre. Ehhez a párt­nak és az államnak minden lehetsé­ges segítséget meg kell adnia. A me­zőgazdaság felvirágozásának, a pa­raszti jólét biztos felemelkedésének egyedüli útja a korszerű mezőgazda- sági nagyüzem, amit a parasztság szövetkezeti formában teremt meg és fejleszt ki. A termelőszövetkezeti mozgalomban egyesül az egész nép­gazdaság, az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alapvető érdeke. A termelőszövetkezeti mozgalom a mezőgazdaság fellendülésének, a falu felvirágzásának és a nemzet szocia­lista fejlődésének nagy kérdése, ame­lyet pártunk a parasztság elé állított és minden erejével segíteni fogja en­nek megoldását. A pártértekezlet helyesnek tartja azokat a kedvezményeket biztosító intézkedéseket ,amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyí­tették és termelési biztonságát növel­ték, mert ez is előmozdítja a munkás paraszt szövetség megerősödését, a mezőgazdasági termelés fellendülését is, legalább ama korlátok között, am; a kisgazdaságokban még lehetséges. Mezőgazdaságunk fejlődése erősen el­maradt az ipar fejlődése mögött en­nek az aránytalanságnak megszünte­tése olyan gazdaságpolitikát kíván meg. amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett az egyé­nileg dolgozó parasztságot is hozzáse­gíti ahhoz, hogy termelését növelje. Ez azonban nem csupán gazdaságpo­litikai kérdés, hanem a munkás-pa­raszt szövetség fejlesztésének igen fontos politikai kérdése is. A párt szükségesnek tartja a földművesszö­vetkezetek támogatását és megerősí­tését, hogy ezek mindinkább mint a dolgozó parasztság tömegszervezetei működjenek, melyek a parasztságot az összefogás előnyeivel megismerte­tik, kollektív szellemben nevelik és így segítik a közös termelés felé vivő úton. 3. Népgazdaságunk másik — nem szocialista — része az a kisiparban és a kiskereskedelemben tevékenykedő magántőke, melynek működési körét az utóbbi időszakban a kormányszer­vek némiképpen bővítették. Ez a ma­gántőke is hasznosan szolgálhatja a közérdeket, különösen a kisiparban, kisebb részben a kiskereskedelemben is, ha olyan területen elégít ki igé­nyeket, ahol az egészségesen kiegé­szíti a szocialista ipar és kereskede­lem tevékenységét. A párt ebben az értelemben és ebben a keretben tá­mogatja is azokat a kisiparosokat és kiskereskedőket, akik a törvényes rendelkezéseket betartják, adófize­tési kötelezettségeiknek pontosan ele­get tesznek. Ugyanakkor szigorúan fellépünk a spekuláció ellen. 4. Az ország népgazdaságában a szocialista elem az uralkodó és meg­van minden feltétel ahhoz, hogy he­lyes gazdaságpolitikával a szocialista erőket továbfejlesszük. Népgazdaságunkban: a termelés­ben, a közlekedésben, a bel- és kül­kereskedelemben a helyzet normali­zálódott, de a fejlődést illetően jelen­leg még komoly nehézségeink van­nak. Ezek a nehézségek részben a népgazdaság szerkezetében korábban bekövetkezett aránytalanságokból, nagyobbrészt pedig az ellenforrada­lom által közvetlenül és közvetve okozott gazdasági károkból, továbbá az életszínvonalnak a termeléssel még nem teljesen fedezett jelentős emelkedéséből adódtak. A feszültsé­gek a múlt év végén és ez év elején olyan nagyok voltak, hogy a pénz­romlás veszélyét csak a testvéri or­szágok, elsősorban a Szovjetunió és Kína gazdasági segítségével lehetett áthidalni. Gazdasági nehézségeink le­küzdésének egyik feltétele, hogy ez évi népgazdasági tervünket teljesít­sük. Különös figyelmet kell fordítani a termelékenység növelésére, az ön­költség csökkentésére, a fokozott ta­karékosságra. különösen az energiá­val és az importanyaggal, a termelés tervszerűségének biztosítására, az ex­porttervek teljesítésére, az állami felvásárlási tervnek az előirányzott árakon való teljesítésére. Az éves népgazdasági terv teljesítésének je­lentőségét aláhúzza az, hogy előkészí­ti a hároméves terv megkezdését. E 3 év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfej­lődését. 5. A gazdasági vezetés rendszerével kapcsolatban a pártértekezlet leszö­gezi, hogy az állam központi irányító szerepének döntő jelentőséget tulaj­donít. A gazdaság; irányításnak is a demokratikus centralizmus a leghe­lyesebb elve. Ezért a pártértekezlet visszautasítja azokat a helytelen né­zeteket, amelyek tagadják az állami központi irányítás és ellenőrzés szük­ségességét. Ha ezek a nézetek érvé­nyesülnének a gazdasági életben, az anarchiához, a kapitalista elemek erő södéséhez, a szocialista gazdaság és a nép súlyos károsodásához vezetne. A párt figyelembe veszi azt is, hogy a gazdasági irányításban a központo­sítás az elmúlt években a szükséges­nél nagyobb mértékű volt, bürokrati­kus gátak képződtek, amelyek akadá­lyozták a fejlődést. A túlzott köz- pontosításhoz vezető intézkedések egy részét már megszüntették és dol­goznak a legjobban megfelelő gazda­sági vezetés kialakításán. A pártérte­kezlet. szükségesnek tartja, hogy a felsőbb gazdasági és állami irányító szervek még több hatáskört adjanak át az alsóbb szerveknek. Meg kell te­remteni a központi irányításnak és a helyi szervek önállóságának azt az egészséges összhangját, amely a terv­szerű irányítás és a helyi kezdemé­nyezés legmagasabb fokát biztosítja. 6. A gazdasági kérdések jó megol­dása a politikai hatalom to­vábbi erősítésének és az életszínvonal emelésének alapvető feltétele. A pártnak tehát a feladatok megoldására igen nagy figyelmet kell fordítania. Egyben világosan látni kell, hogy a feladat megvalósítása megköveteli a dolgozók társadalmi mozgósítását, a termelés helyén mű­ködő társadalmi szervek aktív közre­működését is. A párt szükségesnek látja, hogy ezek a társadalmi szervek részt vállaljanak a felelősségből a gazdasági, különösen a termelési ter­vek végrehajtásában. Százezrek aka­rata, leleményessége, a dolgozó nép társadalmi ereje nagy emelője az olyan rendkívül fontos és állandó fel­adatok megoldásának, amilyenek pél­dául a takarékosság, a termelékeny­ség emelése, az önköltség csökken­tése. Fel kell karolni a munkaver­senyt, mint a dolgozók sok üzemben megnyilvánult értékes kezdeményezé­sét, alkotó erejük igen fontos meg­nyilvánulását. Az üzemi pártbizottságoknak és pártszervezeteknek nemcsak joga, ha­nem kötelessége is, hogy a termelés kérdéseivel, a termelés ellenőrzésé­vel foglalkozzanak. Nem helyes azon­ban, ha a pártszervezet beleavatkozik a gazdasági szervek és a vezetők min­dennapi munkájának részleteibe. Az a helyes módszer, ha a párt gazdaság politikájának helyileg legfontosabb kérdéseivel, a tervnek minél jobb teljesítésével foglalkozik, azokra össz­pontosítja figyelmét és politikai fel- világosító-szervező munkával az üze­mek legégetőbb problémáinak a fej­lődést akadályozó nehézségeknek megoldását segíti elő. A szakszervezeteknek igen fontos szerepük van a párt által kitűzött gazdaságpolitikai célkitűzések meg­valósításában. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak oda kell hatniok, hogy a szakszervezet ezt a feladatát minél eredményesebben (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents