Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-28 / 176. szám
1957 JULIUS 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 községben ILAIfUK HA1IOTTUR Mintha a falvak elhanyagoltságát ápolatlanságát jelentenék az ilyen nevek, mint Sárpilis, Sárbogárdi, Sármellék, Sárkeresztur, Sá- rosd, Sárszentmihály, — hogy csak néhányat említsünk, vagy itt van Sárszentlőrinc, ahol valóban a névhez méltó eső utáni sárban baktatunk a tanácsházához. 7500 MÉTER JÄRDA ÉPÜL — Nem sokáig lesz így, — fogad bennünket Radó László, a községi tanács elnöke. — Hároméves tervet dolgoztunk ki a községi járdák építésére, de a három év alatt nemcsak Sárszentlőrincet látjuk el járdával, hanem a hozzánk tartozó Uzdot és Felsőrácegrest is. — Legfőbb ideje, hogy a község rácáfoljon a nevére, mert bizony ilyen esős időben a szó igazi értelmében járhatatlanok egyes utcáink. Sárszentlőrinc s a két idetartozó Űzd és Rácegres járdaépítése nem is olyan kis dolog, összesen 7500 méter járdát kell építeniük, ami közel 400.000 forintba kerül. Sok pénz, s az idén csak egy részét tudják megvalósítani: körülbelül 3700 méter készül el. Erre telik a községfejlesztési alapból és a községi földek terméséből, a többi járdarész pedig a következő két esztendő munkája lesz. Természetesen a falvak lakossága is hozzájárul: minden háztulajdonos vállalta, hogy a háza előtti részen a földmunkát megcsinálja, sőt, többen fuvart is ajánlottak fel. A szép terv a község egyik régi gondját oldja meg, amit a három falu lakossága nemcsak helyesel, hanem támogat is. Többek között azzal is, hogy — elég sok községgel ellentétben — fizetik is a községfejlesztési hozzájárulást. Az idei több, mint 90.000 forintból már 31.000 forint befolyt s a többivel sem maradnak adósok. — Csak egy kis baj van nálunk, — mondja a tanács elnöke. — Sok háznál nincs pénz, még nem is a mi hibánkból. Ehhez hadd mondjam el, hogy nálunk mindig szívesen kötöttek a gazdák szerződést különböző növényekre. Az idén is így volt p cukorborsóra 125 gazda szerződött a paksi konzervgyárral. A baj ott kezdődik, hogy a vetőmag, amit a gyártól kaptak, későn érő fajta. Amire nálunk a borsó beért, a gyárban befejezték a cukorborsó feldolgozását, s így a sárszentlőrinci gazdák elestek attól a pénztől, amire biztosan számítottak. Persze mi sem hagytuk annyiban, s már folynak a tárgyalások a gyárral, s reméljük, hogy gazdáinkat saját hibájukon kívül nem éri majd károsodás. JOBB SZÖVETKEZETÉT, MINT VOLT... Az ellenforradalom pusztításának következményeit még ma is érzik Sárszentlőrincen. Igaz ugyan, hogy a népkönyvtár egy részének eltüzelésén kívül más anyagi kár nem érte a községet, annál nagyobb volt azonban az a pusztítás, amit a lelkekben csináltak s ennek nyomai még ma is itt vannak. Legjobban a termelőszövetkezeti mozgalomban mérhető ez le: Itt volt a paksi járás legerősebb szövetkezete, a Kossuth Tsz. A tagság az ellenforradalmi napokban is együtt maradt, a Nemzeti Bizottság elnöke azonban addig fenyegetőzött, amíg végül is a tsz engedett s visszaadta a földet. Ezután a megrázkódtatás után nem tudott talpra állni a tsz, a tagokban azonban tovább élt a szövetkezés gondolata. De újra kellett kezdeniük mindent s a virágzó és erős Kossuth Tsz helyett most egy I-es típusú csoport működik. Rácegresen megszűnt az Illyés Gyula Tsz, s a tagok legjobbjai, — hogy mentsék, ami menthető — földbérlő szövetkezetei alakítottak. Ez azonban nem elégíti ki őket s most indult meg a mozgalom, hogy egy új, az Illyés Gyula Tsz helyett sokkal jobb szövetkezetét hozzanak létre. Az uzdi Táncsics Tsz-ben éppen ellenkezőleg történt, itt a tagok az ellenforradalom napjaiban jöttek rá arra, hogy milyen erőt jelent a közösség. Még az elmúlt évben sok baj, nézeteltérés kísérte a szövetkezet munkáját, az idén azonban ennek már nyoma sincs. A közös vagyon összetartó erejét most érzik először igazán s az eredmény már az idén megmutatkozik: az eddigi kilátások szerint a tavalyi részesedésnek legalább négy szeresét tudják kifizetni. A PETŐFI KULTUSZRÓL A kulturális élettel azonban valami baj van Sárszentlőrincen, semmi nem megy úgy, ahogyan kellene Pedig alig van községe Tolna megyének, amelyre gazdagabb kulturális örökség szállt volna, mint Sárszentlőrincre. Petőfi boldog gyermekkorának színhelye a kis falu, ahol ma is épségben van a ház. melyben a híres kisdiák lakott. A házat emléktábla jelöli, ennél többre azonban nem futotta még. A szép szándék pedig igazán nem hiányzik. A faluban mág évek óta tervezgetik, hogy egy kis Petőfi-múzeumot rendeznek be könyvekkel, fényképekkel, Petőfi kezeírásának fotókópiáival. A kis múzeumot, amelyet a Petőfi-házban állítanának fel, a falu saját erejéből meg tudná valósítani, csak a berendezéssel van baj. A könyvek, a képek, a fotókópiák mind pénzbe kerülnek s többezer forintra lenne szükség, hogy egy tetszetős kis múzeumot csináljanak. Pénz pedig nincs, így aztán a szép szándék évről évre megmarad tervnek. A 75 ESZTENDŐS DALÁRDA Ugyancsak a falu kulturális hagyományai közé tartozik az is, amiről egyelőre nem valami szívesen nyilatkoznak Sárszentlőrincen, a dalárda, amely pedig nemcsak a megyének, de talán az országnak is legrégebbi kórusa. A nevezetes énekkar az idén lenne hetvenötesztendős, ha lenne. A baj csak ott van, hogy évforduló ugyan van, de ének-, kar — legalábbis jelenleg — nincs. Még 1949 körül feloszlott, még pedig elég szerencsétlen körülmények között. Hivatalos helyen ugyanis elhangzottak olyan vélemények, hogy az énekkarban több osztályellenség is van. Ezek a hivatalos helyek aztán úgy gondolták, hogy az ellenség elleni harc leghathatósabb módja Sárszentlőrincen az, ha megszüntetik az énekkart. Pedig a nagy múlt szép eredményeket is hozott. Az állandóan 60—70 énekest foglalkoztató kórus minden tagja kottaolvasó volt, ami a parasztdalárdáknál nagy szó, s komoly munkát fejtett ki a falu zenei nevelésében. A több ládát kitevő kottagyüjtemény ma is megvan s az emberek sem hiányzanak. — S talán már az ősszel, a nagy nyári munkák befejezte után összegyűlnek az énekesek is, akik méltán dicsekedhetnek azzal, hogy egy hetvenöt esztendős kórus tagjai. A KISZ IS MEGALAKULT A kulturális élet fejlődéséhez egyébként is most már minden lehetőség adva van. Megalakult a KISZszervezet, amelynek Sarszertlorincen 17, Uzdon 26, Rácegresen pedig 10 tagja van. A három kis település fiataljai eddig nem a legjobb viszonyban voltak egymással s ha báli mulatságon összeakadtak, nem volt ritka a verekedés sem. A KISZ kezdeményezésére most közös programot dolgoznak ki, s az első közös kirándulás, majd a rácegresi táncvigalom is baráti hangulatban zajlott le. Ha a nyári munkák idején ilyen szép az egyetértés, nyilván az őszi és a téli időszakban, amikor megindulhat a kulturális élet, még inkább így lesz. Mert sok kezdeményezés, sok jó ötlet van a sárszenti őrinci fiatalokban, ami a közelmúltban lezajlott parasztnapon is megmutatkozott. A kétnapos ünnepségen ugyanis tekintélyes részük volt a fiataloknak is s ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a négy budapesti üzemből Sárszentlő- rincre látogatott 72 vendég, a legszebb emlékekkel utazhatott vissza Petőfi falujából. S ezek a szép emlékek nem múltak el nyomtalanul, mert azóta sűrűn fordul a posta a sárszentlőrinci vendéglátós: és fővárosi vendégeik között. Kiss Lajos bácsi épp a napokban kapott levelet s elégedetten mutogatta mindenkinek, hogy pesti vendégeik lám, nem voltak hálátlanok, nem feledkeztek meg róla. El is megy Pestre ő is, éppúgy, mint a többi sárszentlőrinci, hogy viszonozza a látogatást. A NÉGY VENDÉGÜL LÄTOTT PESTI ÜZEM egyébként is elő akarja segíteni a kellemesen indult barátkozást s augusztus 20-ra egy sárszentlőrinci küldöttséget hívtak meg a fővárosba. így válik valósággá, így mélyül el egyre jobban Sárszentlőrincen a munkás-paraszt szövetség. És ezzel a kellemes tapasztalattal búcsúzhatunk is a kis Tolna megyei falutól. Jót is láttunk, rosszat is, de mégis azzal a biztató gondolattal indulunk hazafelé, hGgy olyan emberekkel találkoztunk Sárszentlőrincen, akik új és szebb életet akarnak a réginél. Vannak még bajok, de ahol a jószándékot elhatározás és tett is követi, az eredmény sem maradhat el. (cs. 1.) Októberben megkezdődik a pártoktatás Egy évi kényszerszünet után, októberben ismét megkezdődik a rendszeres, szervezett pártoktatás, a kommunisták elméleti képzése. Valamennyi kommunista pártnak egyik fontos feladata, hogy tagjait felvértezze a marxizmus-leninizmus eszméivel, hogy annak birtokában a mindennapi feladatokat könnyebben, helyesen tudják megoldani. Ez az októberben kezdődő új oktatási év azonban az előző éviekhez viszonyítva sokkal jelentősebb lesz. Az ellenforradalom eszmei zűrzavart idézett elő nemcsak a pártonkívüliek között, de a párttagok soraiban is. Ebben az évben ezekre a kérdésekre is feleletet kell adni a pártoktatásnak. A pártoktatás az elmúlt években jelentős sikereket ért el. A közelmúltban lezajlott országos pártértekezlet a párt egységének megvédését, megszilárdítását tűzte ki legfontosabb feladatnak. De a párt egysége el sem képzelhető eszmei egység nélkül. Az eszmei egység nélkül nem lehet tartós a szervezeti egység sem. Éppen ehhez ad nagy segítséget, s ezért rendkívül jelentős az idei pártoktatás. Az idén meg kell szabadítani a pártoktatást néhány káros vonásától. Egyik ilyen vonása a dogmatizmus. Csupán a klasszikusok tanításával foglalkoztak, arra nem volt lehetőség, hogy elméleti alapon érdemben megtárgyalhatták volna a magyar sajátos viszonyokat, s az ezekből adódó feladatokat. A klasszikusok tanítását az élettől elszakítva tárgyalták. Érdembeni viták nem alakulhattak ki hiszen az egész pártban sem volt vita. Ez unalmassá tette a foglalkozásokat, egyre inkább csökkent az érdeklődés a pártoktatás iránt, egyre inkább tehernek, szükséges rossznak érezték sokan. Ezért következett be, hogy számos konferencián és szemináriumon csak olvasták az anyagot. Az alacsony színvonalhoz hozzájárult az is, hogy kevés volt a valóban megfelelő propagandista. A dogmatizmus felszámolása érdekében létrejönnek az elméleti munkaközösségek, amelyek a magyar sajátos viszonyoknak megfelelően, a mai élet problémáit vizsgálják elméleti színvonalon, s ez az egyik biztosíték arra, hogy színvonalasabb lesz már ebben az évben a pártoktatás. A másik biztosíték abban van, hogy az ideológiai fronton támadó ellenforradalmi, revizionista nézetekkel, ideológiai eszközökkel vesszük fel a harcot. Az pedig szabad teret ad a vitának, az érvelésnek. Az ellenforradalom ideológiai előkészítése során és az ellenforradalom után is egy ideig a proletáriátus diktatúrájáról, és az osztályharcról szóló marxi-lenini tanítás állott előtérben. Ez ellen indult a legtöbb támadás. Az ellenforradalom mindentől elvonatkoztatott „demokráciát” és „szabadságot” követelt. Ez a proletárdiktatúra, a népi demokrácia elleni támadás egy része volt, azzal a céllal, hogy a burzsoá restaurációs törekvéseknek szabadságot és demokráciát biztosítson. Ideje lesz tisztázni, mert az ellen- forradalom alaposan felnagyította, hogy a proletárdiktatúra általános nemzetközi érvényű tételein túl mi az, ami magyar sajátosság. A párt eddig is a proletár internacionalizmus szellemében nevelte" a dolgozókat. Ennek ellensúlyozására a tömegek megtévesztése érdekében az ellen- forradalom igyekezett nacionalista, soviniszta propagandát kifejteni. Eddigi munkánk során kevés idő volt arra, hogy leleplezzük a sovinizmus, nacionalizmus minden megnyilatkozási formáját. A pártoktatás egyik érdekes, színes része lesz ez az anyag. A pártoktatás számos, ma még talán sokaknál nem tisztázott kérdésre ad majd választ. A felsőbb oktatási formák mellett azonban „időszerű kérdések tanfolyama” is lesz, amelyen legtöbben vesznek majd részt. Ez lesz a pártoktatás egyik legváltozatosabb formája. Néhány szót kell szólni még a párt- oktatás önkéntességéről is. Ezt az elmúlt esztendőkben elég mereven kezelték, mindenkit a szervezett pártoktatásba akartak bevonni. A Szervezeti Szabályzat minden párttag számára kötelezővé teszi a tanulást. De nem mondja ki azt, hogy mindenkinek a szervezett pártoktatásban kell részt venni. Helytelen lenne az ilyen kategorikus kijelentés. Figyelemmel kell lenni e körülményekre, amikor a párt- szervezetek az idei pártoktatást előkészítik. Persze az önkéntessség nem jelenti azt, hogy a pártszervezetek a véletlenre bízzák, ki vesz részt a pártoktatásban és ki nem. A legtöbb párttag csak helyeselni tudja a pártoktatás megszervezését, mert tudják, hogy ez az egyik legfontosabb eszköz az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavar megszüntetéséhez, a marxista- leninista világnézet elsajátításához. HOZZÁSZÓLÁS Egy taggyűlési Egy alkalommal már hangzott el bírálat a Népújságon keresztül a felsőnyéki pártszervezet titkára, Fülöp József elvtárs felé, mert baloldali, szektás nézeteivel és tetteivel károsan befolyásolta az egész pártszervezet tevékenységét. A közelmúltban ismét hasonló eset történt. A pártszervezet egyik tagját, Németh Tibor elvtársat, a nagygyűlés egyhangúlag hozott határozattal kizárta a pártból. A rendkívüli taggyűlésen — így lehet nevezni, mert a taggyűlés kezdete előtt alig félórával értesítették a kommunistákat — a pártszervezet titkára tartott, beszámolót, majd a személyi vonatkozású kérdést ismertette. Németh Tibor elvtársat — amint mondotta — részegen látta és ebből egyéb kisebb incidens is keletkezett. Ezért a pártvezetőség nevében azt javasolta — a pártvezetőségi tagok tudta nélkül —, hogy a taggyűlés zárja ki Németh Tibort a pártból. A taggyűlésen egyetlen ellenvélemény volt, de ezt is letorkolta a titkár, így a többiek sem mertek szólni. A taggyűlés „egyhangúan” hozott határozata tehát csak a szavazásban nyilvánult meg. Valójában a vélemények nagyon megoszlottak és megoszlanak még ma is. Sokan úgy vélekedtek hogy mégsem kellett volna kizárással büntetni valakit azért, mert munkaidő után megivott négy fröccsöt. A pártvezetőség tagjai is méltatlankodtak a titkár eljárása miatt. Amikor azonban arról volt szó, hogy miért nem mondták el a taggyűlésen a véleményüket, akkor azt válaszolták. hogy „nem merjük megmondani, mert akkor mi következünk”. A taggyűlés határozatát a járási párt- bizottság nem hagyta jóvá, túlszigorúnak ítélte meg. A határozat megváltoztatását azzal indokolja, hogy Németh Tibor elv- társ a honvédségnél jó politikai munkát végzett, s amikor leszerelt, a községi alapszervezetben is aktívan tevékenykedett. A község dolgozó parasztjai szeretik, amit a többi között az is bizonyít, hogy az ellenforradalom utón, előbb népgyűlésen, majd tanácsülésen őt választották meg tanácselnöknek. Ebből az esetből igen komoly következtetéseket kell levonniok a felsőnyéki elvtársaknak. Mindenekelőtt azt, hogy a pártszervezet rendezvényein el kell mondani minden problémát a felmerült kérdéssel kapcsolatban. Nyíltan, őszintén állást kell foglalni, hogy a vita után megfelelő valóban a kommunisták véleményét tükrözze a határozat. Ideje megszívlelni azt is, hogy nem lehet a párt ügyét az utcán megtárgyalni. A határozattal. ha valaki nem ért egyet, joga van felsőbb pártszervekhez fordulni, s ha valóban helytelen a határozat, akkor a felsőbb pártszerv módosítja azt. Tfcmulság az ,is, hogy nem szabad meggondolatlanul, könnyelműen, alapos körültekintés és mérlegelés nélkül, egyéni elképzelések alapján, a pártvezetőség megkérdezése nélkül dönteni az elvtársak — de bárki legyen is — ügyében. A párttagnak a legdrágább a párttagsága. Ezzel nem szabad könnyelműen bánni... B. J.
