Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-20 / 143. szám

1957 JÜNIUS 20.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

3

Á termelés és a kommunista párt:

A termelés irányítása, terveinek meghatározása a hatalom

kérdése is

A termelés az, amely meghatározza az emberiség életkörülményeit, s megmutatja, hogy az ember menynyire ura a természetnek. A társadalom fejlődése csak akkor következik be, ha a termelőeszközök fejlődnek. A társadalom nem létezhet termelés, sőt bővített újratermelés nélkül. Ez a sok-sok meghatározás mégis csak a dolgok egyik oldalát mutatja be. Ami ezeken kívül nagyon fontos az az, hogy az osztálytársadalom kialakulása is a termelés fejlődésének függvénye volt, de a társadalmi osztályok szükségszerűen el is halnak a termelés egy bizonyos fokán. Ezek a tanítások az egyik alapkövét képezik valamennyi kommunista párt gazdaságpolitikájának.

A párt a tőkés körülmények között is, de főleg a hatalomra jutott munkásosztály. az egész dolgozó nép érdekében igen behatóan foglalkozik a gazdaságpolitikai kérdésekkel.

A hatalomra jutott munkásosztály pártja meghatározza azokat a legfontosabb elveket, módszereket, ütemet, amelyekkel a termelést: az ipart és a mezőgazdaságot fejleszteni kell. A termelés irányítása, terveinek meghatározása a hatalom kérdése is.

Az ellenforradalom időszakában éppen ezért nem véletlenül hangzottak el olyan követelések, hogy a párt csak politizáljon, a politikával foglalkozzék, (ha erre lehetőség adva lett volna), a termelést pedig bízzák a munkástanácsokra. (A munkástanács akkor a legtöbb esetben az ellenforradalmárok kezében volt, s nem a termelést szorgalmazta, hanem sztrájkra, szabotázsra uszított a mun káshatalom megdöntése érdekében.) A párt éppen ezért nem mondott le soha és nem is mondhat le a termelés irányításáról és ellenőrzéséről. Közismert dolog az, hogy

aki a termelőeszközök felhasználásával, tulajdonával rendelkezik — az a legfontosabba!, a politikai hatalom gazdasági bázisával rendelkezik.

A termelőeszközök fejlődésének üteme meghatározza a társadalom fejlődésének ütemét is. Minél fejlettebbek a termelőeszközök, annál magasabb fokú a társadalom is. A

kommunista pártok a társadalom gyors fejlődését akarják. Hiszen

az egyik társadalmi forma csak akkor győzi le véglegesen a másikat, ha a termékeknek összehasonlíthatatlanul nagyobb tömegét állítja elő. Az pedig senki előtt nem vitatott, hogy a kommunista pártok egyik célja a kapitalista rend végleges legyőzése gazdasági téren. Ezért foglalkoznak oly behatóan a termelés problémáival és nem is eredménytelenül.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Szovjetunió és a népi demokráciák gyakorlata: valamennyi országban

többszörösen felülmúlják már a tőkés rendben elért legmagasabb termelési szintet is. így van ez nálunk is. Mi is több mint háromszorosára emeltük a termelést 1939-hez viszonyítva.

A Magyar Szocialista Munkáspárt gazdasági célkitűzéseinél figyelembe veszi ezeket a marxi-lenini elméleti tételeket, s igyekszik az adott gazdasági és politikai helyzetnek megfelelően alkalmazni. Mik azok a legfontosabb gazdasági feladatok, amelyek megvalósítását a párt maga elé tűzte’’

1. Elérni még ebben az évben a múlt évi 1956-os termelési szintet;

2. Emelni a termelékenységet — csökkenteni az önköltséget;

3. Megfelelő tartalékokat képezni, hogy a tervszerű termelésnek biztos alapot teremtsünk;

4. Takarékosság a nyersanyaggal;

5. Megtartani és a gazdasági helyzet javulásával párhuzamosan tovább emelni a dolgozók életszínvonalát.

Ezeknek a feladatoknak jelentős része az ellenforradalom egyenes következménye. Termelésünk nagymértékben visszaesett és ma sem értük még el átlagosan a múlt évi termelés színvonalának 85—90 százalékát. Csökkent ugyanakkor a termelékeny ség, emelkedett az önköltség. Márpedig ilyen viszonyok között semmi szín alatt sem lehet tartani a jelenlegi színvonalat. Az ország éppen barátaink segítségével kerülte el a

gazdasági katasztrófát. De a tartalékok — amelyeket ezekből a segélyekből képeztünk — csak az év végéig elegendőek, addig tartják egyen súlyban a gazdasági helyzetet. És mi lesz azután? ... El kell érni minden áron a múlt évi termelési szintet, mindenekelőtt a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése révén. Ha ez valamilyen oknál fogva nem következnék be, akkor nem lesz a jelenlegi életszínvonalat biztosító megfelelő anyagi fedezet, s többet fogyasztanánk, mint amit termelünk. Ez gazdasági romlást idézne elő. S ezt a helyzetet a párt tárta fel és mondja meg a dolgozóknak, az a párt, amelynek egyik állandó fontos feladata az életszínvonal emelése. A párt felelősséget érez ma is — ilyen rendkívüli helyzetben is — a dolgozók életkörülményeiért.

A párt feltárja a helyzetet, de egymaga a feladatokat megoldani nem tudja. A kommunisták sokat tehetnek, de mindenre nem képesek, nem telik erejükből. Húsz—harminc ember nem tudja azt a termelési feladatot megoldani, amihez többszáz ember kell. Éppen ezért

helytelen, hogy egyik másik pártszervezet tagsága úgy vélekedik: megoldjuk a problémákat mi magunk is. Ez antileninista nézet, a tömegek alkotó szerepének lebecsülését jelenti.

A fentiekből tehát kitűnik, hogy egyetlen kommunista sem lehet közömbös a termelés alakulásával kapcsolatban. Mindenkinek a saját munkaterületén: üzemben, állami gazdaságban, gépállomáson, tsz-ben és másutt, ahol javak termelésével foglalkoznak, elő kell segíteni az olcsó, nagymennyiségű termékek előállítását. Miután a párt egymaga nem képes megoldani a feladatokat, szükséges, hogy magyarázó szóval megértessük az adott gazdasági helyzetet és elősegítsük a pártonkívüli tömegek aktív bekapcsolódását a problémák megoldása érdekében.

K. Balog János

Új eljárás a sajt préselésére

a Tejipari Vállalatnál

A sajtbírálat r.em ritka esemény a Tolna megyei Tejipari Vállalat szekszárdi központi sajtérlelőüzemében. Ilyenkor a vállalat vezetőiből, egyes üzemek műszaki vezetőiből alakult bi zottság eldönti, hogy a „terítékre” került sajtok jóminőségűek-e, megfelelő volt-e a gyártástechnológia, kell-e valamit változtatni a gyártásnál. Az elmúlt napokban azonban nem ilyen „mindennapi'’ sajtbírálatnak lehettünk tanúi a sajtérlelőben. Egy új eljárás ,a sorozatpréselés kísérleteinek befejezése alkalmából ült össze a bizottság, hogy elbírálja, érdemes volt-e kísérletezni.

Az avatatlan szemlélő csak azt látja, hogy a két oszlopban egymásra rakott, félbevágott trappista sajtok közül az egyik négy darabból álló .,stósz” egyenes, a sajtok egyformák, míg a másiknál nem. De a szakemberek már a sajtban lévő lyukak nagyságát, elosztását nézik, a színt, és a kóstoló után már nem isi lehet vitatkozni azon, hogy az új eljárással préselt sajt nemcsak szebb, hanem jobbminőségű is, mint a másik, amit ellenőrzés céljából, ugyanabból a tejből, ugyanakkor a régi eljárással préseltek.

Legjobban Takó Imre elvtárs, a Tejipari Igazgatóság vezetője van megelégedve az eredménnyel, az ő ötlete volt ez az újítás. Két évvel ezelőtt a Szovjetunióban járt tanulmányúton, ott látta, hogy egyes tejipari üzemekben kísérleteznek a sajt- préselés új technológiájának kialakításával. Ezután indultak aztán meg itthon ís a kísérletek, a tabi és a tamási sajtüzemben, amelyek most eredménnyel jártak, bebizonyítva, hogy az új eljárás nemcsak gazdaságosabb, hanem jobbminőségű sajtot is eredményez.

A sajtgyártásnak egyik igen fontos művelete a préselés. A sajtkádból kiszedett anyagot formákba teszik, a formának megfelelő alakú követ, „kölöncöt” tesznek rá, ez szorítja ki a sajtból a vizet. Ez a munka sok fáradsággal, vesződséggel jár, sokat kell emelgetni a négy-ötkilós kölöncöket és így a préselt sajt 7—8 órán keresztül foglalja el a sok helyet az amúgy is zsúfolt üzemben. A köveket nehéz tisztántartani és hamar tönkremennek.

Az új eljárás kiküszöböli ezeket a kölöncöket. Egyszerre háromezer liter tej sajtját tudják berakni a sorozatprésbe, és itt kétórás préselés is elég. Az első ilyen prés Tabon készült, a KTSZ-ben, majd módosítottak, javítottak rajta és most már harminc darabot fognak gyártani az ország többi sajtüzemei részére.

Látszólag egyszerűnek tűnik a préselésnek ez az új technológiája, — súlyok helyett gépet alkalmazni — azonban a sajtpréselésnél nemcsak a vizet kell kiszorítani, hanem a préselési idő alatt bizonyos, a sajt minősége szempontjából fontos vegyi folyamatoknak kell végbemenni a sajtban. A régi szabályok pedig szigorúan előírták, hogy e vegyi folyamatoknak 7—8 órás préselés kell. Ki kellett tehát kísérletezni a megfelelő időt, a megfelelő nyomást, hogy ugyanazt, sőt, jobb eredményt lehessen elérni a minőségnél, mint a régi módszerrel.

A parafinos érlelés módszerének kidolgozása után tehát újabb, nagy- jelentőségű újítás született, — bár a Tejipari Igazgatóság vezetőjének elgondolása alapján — de mégis csak Tolna megyében, hogy az egész ország tejiparában fejlődjék a sajt- gyártás technológiája.

HÍREK

— A Gyönki Járási Nótanács a járás asszonyai nevében táviratot küldött a Országos Nőtanácshoz, amelyben tiltakoznak az atom- és hidrogénbombarobbantási kísérletek ellen. Egyúttal követelték, hogy a nyugati államok mielőbb engedjék vissza az ellenforradalom után külföldre távozott gyermekeket.

*

— Ä Nagytormási Állami Gazdaság építőbrigádja a napokban adja át négy család részére a szoba, konyha, éléskamrából álló lakásokat, amelyeket egy gazdasági épületből alakítottak át.

.... *

— Keszőhidegkúton szombaton avatják fel az új kultúrotthon! A községben eddig nem volt művelődési ház, az újat javarészt társadalmi munkában építették fel,

igénvbevéve a községfejlesztési alapot és a kisiparosok segítségét.

*

— Még az év folyamán elkészül az első szovjet—indiai kooprodukciós film: ,,Az idegen látogató”. A filmet a velencei, vagy legkésőbb a jövő évi cannesi filmfesztiválon mutatják be. A film Marco Polo történetet beszéli el.

*

— Az amerikai hadügyminisztérium a napokban beismerte hogy bizonyos számításaiba 90 millió dolláros tévedés csúszott. Múlt év júliusában ugyanis közölte. hogy az első mesterséges bolygó előállítása 10 millió dollárba fog kerülni. Eddig azonban már 55 millió dollárt költöttek erre a célra és a tudósok véleménye szerint az összes kiadások elérik a 100 millió dollárt.

Az út kezdetén

Érettségi, gond, jövő

ni.

Amikor tegnap megjelent a második folytatás ,a szekszárdi árusítónéninél még alig fogyott el újság, a szerkesztőségben zörgött a telefon és engem keresett egy férfihang.

— Maga írta tegnap azt a cikket az érettségizőkről?

Miután megmondtam, hogy én, sajátkezűleg, ismét kérdést tett fel:

— Ha nem tévedek, maga azt próbálta bizonygatni, hogy abban nincs semmi különös, sőt, természetes, ha egy érettségizett ember fizikai munkát végez, mert ott is csinálhat „karriert".

— Valami ilyesfélét igyekeztem — mondom és mielőtt megkérdeztem volna tőle, hogy „talán nem értünk egyet?”, cinikus hangon közölte velem, hogy ezt bizonygassam a nagynénikémnek, de ne nekik és invitáljam őt fizikai munkára, ne pedig őket ,akik évekig izzadtak az iskola padjaiban, hogy érettségi bizonyítvány legyen a zsebükben.

Ezzel lecsapta a kagylót. Na, mon. dóm, jól kezdődik a mai nap. Szerencsére nem az első esetben kaptam ilyen ,,megtiszteltetést”, mert olyan újságíró még nem volt, aki mindenkinek a kedvére tudott volna írni és így hamar túltettem magam ezen a kis „eszmecserén”. Mentem a munkám után. Először is a Megyei Tanácshoz, a munkaerőgazdálkodási

osztályra. Természetesen az érettségizőkkel kapcsolatos anyagért, hogy hogyan találhatják meg számításukat hivatal) állás nélkül is. Megismerkedtem az egyik előadóval. Nemsokára megtudtam róla, hogy négy polgárija van és 39 éve dolgozik hivatalban. ,

— Most én is jól kifogtam — gondoltam magamban. — Neki csak polgárija van és hogyan fogja ő az érettségizetteket fizikai munkára „agitálni”.

— Nekem is van fiam, de semeny- nyiért sem hagynánk, hogy az én „nyomdokaimba” lépjen. Azt akarjuk, hogy legyen belőle valaki. Leérettségiztet j ük és utána kitaníttatjuk valamelyik szakmában.

... hogy legyen belőle valaki: Ezt mondta nekem a paraszt bácsi is, de ő ember alatt valami hivatalnokot, vagy hasonlót értett. Most egy hivatalnok, tisztviselő is „valakit” akar nevelni fiából, de ő ezalatt — munkásembert, kétkezi munkást, szakmunkást ért. Talán azért, mert észrevette, hogy kicsit kétkedve fogadtam szavait és nehogy arra gondolhassak.

hogy „hivatalból” beszél így, ezért aztán tovább folytatta:

— Nézze, én 39 év óta hivatalno- koskodom, de közel sem tudtam any- nyira vinni, mint egy iparos ember, vagy egy üzemi szakmunkás. Nyomorogni éppen nem nyomorogtam, de mindig nagyon be kellett osztanom azt a kis havi fizetést, hogy megélhessek. Egy szakmunkás meg kérem mindig annyit keresett, amennyit éppen akart, persze ha megvolt a képzettsége. Egy szakmunkás, ha jól akar élni, akkor jól élhet, ha házat akar építeni, azt is könnyebben tud. mint bárki más, egy tisztviselő pedig már elseje előtt töpreng, hogy hova menynyit kell fizetni és sokszor dönteni kell, hogy hova ne fizessen és a fizetés után néhány nap múlva már jön a „sokadika”.

Elég tekintélyes beosztása van. Naponta sokan keresik, ki telefonon, ki személyesen, kopogtatnak az ajtaján, előre „izgulnak”, jaj nem lesz-e valami mogorva ember ez az előadó, az utcán kalapot emelnek neki, de amikor pénzről van szó, keresetről, akkor neki kell kalapot emelni egy munkás

embernek ... S azt akarja, hogy a fiából már legyen valaki...

Kicsit érdekesek az emberek, különösen faluhelyen. Most is, de különösen régen, a tisztviselőben látták a „valakit”. Neki nem volt más, mint egy postai, vagy községházi tisztviselői állása, ezért havi fizetése, a „felek” kalap-emelése. Amikor valaki volt a lakásán, rendszerint nem ült le reggelizni, ebédelni, nehogy meglássák, mit eszik a „tisztviselő úr”, mert az „úr” címet ő is megkapta- — Néha valaki ,hogy gördülékenyebben intéződjék ügye, megajándékozta egy csibével, néhány tojással, vagy meghívták disznótorra. Az igyekvő, eszes parasztember pedig jól élt és különösen jól él most, nem ismerte és nem ismeri a „nincs”-et, legalábbis egy ilyen hivatalnokhoz viszonyítva.

Ki tehát az a bizonyos „valaki”? Akinek a zsebében a több pénz. Mert azért mégis csak abból élünk, nem pedig a kalapemelésből...

Régi hagyományai vannak az emberek ilyen kategorizálásának, hogy ki a „valaki”, de ennek kezd új tartalma lenni.

Lehet, hogy „barátom” ezután a cikk után is felhív telefonon és keresetlen szavakkal közli, hogy hagyjam már abbai/, mi a fészkesfenének jár gimnáziumba az, aki utána fizikai munkát akar végezni és az állam mtért költ olyan sokat a gimnáziumokra, ha utána csak fizikai állást tud adni.

Németország modern mezőgazdaságáról azelőtt is igen sokat beszéltek és sokan csodálták már a hírek alapján is. De arról már kevesen beszéltek, hogy ott a parasztok jelentős része iskolázott és a parasztemberek jelentős része azért is iskoláztatja fiát, hogy utána ismét otthon a gazdaságban dolgozzon. Itt a gazdaságot a kulturált emberek teszik kulturálttá és ezt nyilván nem tennék, ha a tanulást nem tudnák gyümölesöztetni egyszerű paraszti munkával is.

A napokban egy parasztember, aki mellesleg a megye egyik legjobbmódú középparasztja azt mondta, hogy ő elküldené a fiát mezőgazdasági technikumba, ha tudná, hogy utána hazajön gazdálkodni. Már írtunk mi is olyan parasztemberről .akinek a fia mellesleg iskolázott, de otthon szánt, vet, kapál és a jövedelemnél nem száz, hanem tízezer forintokban beszélnek. Szóval lett belőle „valaki” — még kétkézi munkával is.

(Folytatjuk.)

BODA FERENC