Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-16 / 140. szám
1957. JÚNIUS 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Mit szándékozik elmondani az országos pártértekezleten Báli Zoltán, a Tolna megyei kommunisták küldötte A kis pepitakockás notesz lapjait forgatva válaszol. — Két hete ért az a megtiszteltetés, hogy Tolna megye kommunistái küldöttnek választottak az országos pártértekezletre. Azóta ebbe a kis noteszbe jegyeztem fel régi és új gondolataimat. Már a megyei pártaktíva értekezleten is elmondtam volna őket, ha felszólalhatok. De talán az országos pártértekezleten több szerencsém lesz. — Mit mondana, ha felszólalna? — érdeklődünk. És Báli Zoltán, a bátaszéki Búzakalász Tsz már kopaszodó, de fiatalos arcú elnöke szinte tollba mondja javaslatait. dolom, a gépállomás vezetőinek meg kell*1 érteniök, hogy kötelességüket a lehető *. legnagyobb segítséget adni a termelőszö- | vetkezeteknek. ©RISE NEMINEK Ocsényi hegy Ne haragudjon, hogy pár sorommal a nagy nyilvánosság előtt, újságon keresztül keresem fel, de nevét nem tudom. így talán megtudja azt, amit én is mondani akartam örzse néninek. Ax örökös hitel csak adósságot növel — Sokat gondolkoztam eddigi hitel- politikánkon, s arra a meggyőződésre jutottam, hogy a hitelek nem minden esetben jelentenek segítséget a szövetkezetnek. Sőt az is előfordul, hogy' gátolják az előrehaladásukat. Nekem az a véleményem, hogy mielőtt hitelt adunk, meg kell vizsgálni minden termelőszövetkezetet, elbírja-e, mire fordítja, jövedelmező-e a befektetés? Egyszóval: segítünk-e a hitellel. — Egy másik dolog, ami rengeteg gondot okoz nekünk, a tagok családipótlék járuléka. Nálunk egy-egv embernek 6—8 gyermeke is van, s a családi pótlékot csak tíz éves korig fizetik. A tagok sokszor a szememre vetik, hogy az iparban 12 éves korig jár a pénz, de ha a gyerek iskolába jár, — 18-ig. Mi a magunk részéről úgy próbálunk segíteni, hogy a munkaegységekből levonunk néhány százalékot, ezt osztjuk ki családi pótlék, nyugdíj, vagy betegségi segélyként, de ez bizony kevés. — Többször eszembe jutnak mostanában a 45—50—51-es évek, amikor a termelőszövetkezeti mozgalom kezdődött. Akkor a párt egyremásra küldte a pa- raszfküldöttségeket a Szovjetunióba, hazatérve az egyéni parasztok közül nagyon sok termelőszövetkezetet alakított, vagy belépett a már meglévőbe. Most nem annyira a szövetkezet alakítása miatt lenne ez fontos, hanem inkább tapasztalatcsere a legjobb kolhozokkal, a gazdaságos vezetés kialakítása céljából. Ilyen tapasztalatcserék, úgy gondolom, sokat segítenének. Cehein mondjátok! örzse néninek, az őcsényi högyről, — mondotta, amikor Kelenföldön a vasúti kocsiba beszálltam, — hogy mi volt azelőtt és mi \ent minden jó awni Új *i V°t n^,an a i(> világban. Mi vöt! Szél Istók zsírosparasztnál cselédeskedtünk I az urammal, az isten nyugtassa meg haló porában. Abba a tanyai viskóban, az |l állatokkal együtt éltük le az életünket. Négy gyermekünk volt a szegénységhez. Hogy a gyerököket egy kicsit őtöztetni tudjuk, hogy ne úgy nézzenek ki, mint a falu végen lakó purdék, naponta hajnalban kellett felkelnünk dógozni sötét estig. Egész héten még főtt ételt se láttunk, úgy éltünk, mint Tódi Miklós lova. E vót az a jó világ. A gépállomás ne ax elnök homlokára sxántsa a baráxdát Most a noteszben sűrűn teleírt lapot böngész Báli elvtárs. Néhány pillanatig elgondolkozik, talán azért, hogy először magában röviden összefoglalja mondanivalóját, aztán így folytatja: — A megyei elvtársak már ismernek arról az oldalamról, hogy sokat foglalkozom a gépállomások és a tsz-ek kapcsolatával. Talán azért, mert a várdombi gépállomás nagyon sok bosszúságot oko- zotte a szövetkezetünknek és ezt a jövőben szeretnénk elkerülni. — Mindenekelőtt a gépállomások vezetőinek meg kell érteniök: a'gépek azért vannak, hogy azzal maximális segítséget nyújtsanak a szövetkezteknek, nem pedig azért, hogy saját kis üzleteiket bonyolítsák le. Ezek a sorozatos hibák odavezettek, hogy a tagság most hallani sem akar a gépállomásról és sok munkánkba kerül majd, míg megértetjük velük, hogy gépállomások nélkül nem boldogulhatunk. De ha nem vigyázunk, még jobban lejáratjuk a gépállomásokat. Úgy gon— Mostanában sokat vitatkoznak egyes szövetkezetek a mintaalapszabályzatról. Mások új szabályokat dolgoznak ki. Az én véleményem az. hogy a régi alapszabály kisebb módosításokkal tökéletesen megfelel. Nálunk például még amit módosítottunk rajta, azt is vissza kell vonni. A tagság kívánságára másfél holdra emeltük a nagyobb családosok háztáji földjét, de kiderült, hogy ez nem jó, mert sok időt von el a tagoktól és nem tudnak megfelelően dolgozni a termelőszövetkezetekben. Én jónak tartom a régi munkaegység elszámolást is. Nem helyeslem például a hátai Rákóczi Tsz jövedelmelosztását. Ott ugyanis mindenki egyformán részesedik a jövedelemből. Ezért aztán nem csoda, ha sok tag el- \ eszti a kedvét, vagy nem törődik a munkával. Bizonyára azért kell az állat- tenyésztésben is fizetett alkalmazottakat 1 tartaniok. És Báli elvtárs még soká sorolná az | észrevételeket, tanácsokat, amiket az országos pártértekezleten szeretne elmon-, dani. De rajta kívül még sok küldött van i és ezek többsége szintén készül a nagy eseményre, mert mindannyian szeretné- | nek valamivel hozzájárulni a pártérte- 1 kéziét sikeréhez. Előfordulhat, hogy időhiány miatt Báli elvtárs nem kap szót, t ezért mi megírtuk, hogy mit mondana, ha f felszólalhatna. Rapai Piroska (Megjelent a „Szabad Föld" június 16-1 számában ) i^TmmomcnwmnnamcDc Á Paksi Téglagyár kommunistáinak harca a termelés emeléséért Arról beszélni, hogyan alakult újjá egy pártszervezet, milyen súlyos elvi harcok zajlottak hónapokon keresztül, hogyan kellett meggyőzi.í néhány elvtársat nézeteinek helytelenségéről — feltétlenül jó, mert ezekből a valóban hősi harcokból új erőt merít az ember, további feladatainak végrehajtásához. Megszokták a kommunisták az elmúlt fél év alatt a napi politikai munkát. Érvel • tek, magyaráztak, mondjuk egyszerűen úgy, hogy politizáltak. A Paksi Téglagyárban is szívesen beszélnek arról, hogy a pártszervezet taglétszáma már túlszárnyalta az MDP alapszervezete létszámának több mint 50 százalékát. Arról is szívesen beszélnek, hogy most már a párt szervezetnek tekintélye van a gyárban, többen kérték felvételüket. A legjobbakkal természetesen növelik a létszámot, de akiket nem tartanak méltónak a párttagságra, annak bizony megmondják kereken véleményüket. A kommunisták arról is szívesen beszámolnak, hogy olyan termelési eredményeket érnek el, amilyenekre még gondolni se,m mertek néhány évvel ezelőtt. Az ötvenes évek elején, ha naponta huzamosabb időn keresztül elérték a 28 000—30 000 napi nyersgyártási eredményt, óriási sikernek számított. Ma már, ha 32 000-et gyártanak, mindenki úgy véli, rossz nap volt. Ritka is az ilyen rossz nap, de annál gyakoribb, hogy egy-egy napi termelés eléri a 40 000-et. A kommunisták és sokan mások velük együtt valóban sokat tesznek, hogy a termelés zavartalan legyen, mert ez az egyén és az ország érdeke is. Mégis azt kell mondani, hogy a kommunisták munkája egyre inkább egyoldalúvá kezd lenni. Mintha egy kis pihenőt tartanának a nehéz harc után. Pedig a megállás egyenlő a lemaradással. A pártszervezet előtt nagyjelentőségű feladatok állnak. amelyek nem kisebb horderejűek, mint a pártszervezet sorainak rendezése. Egy ilyen kérdést említünk csak meg: a kemencénél az új behordási módszer bevezetése. A dolgozók idegenkednek az újtól, s közöttük vannak párttagok is. A vezetők az idegenkedéssel szemben türelmetlenséggel lépnek fel. Ez nem vezet eredményre. Jellemezze most is a kommunistákat az, ami a párt sorainak rendezésekor jellemezte őket: érveljenek, magyarázzanak. Az új bevezetése mindig harci feladat volt. Az elavult, a régi, a megszokott nem adja át helyét az újnak harc nélkül. A harcban pedig a kommunistáknak kell az élen lenniök. A dolgozók attól tartanak, hogy az új módszer bevezetésével csökken a keresetük. Amíg megtanulják az új fogásokat, a bérezésnek másként történő megoldására a bérügyi rendelkezések megadják a lehetőséget, s ezáltal nem csökkenne a dolgozók keresete sem. Néhány nap után aztán megváltozna a dolgozók véleménye, és a termelékenység ismét elérné a régi szintet. Ezután vissza lehetne állítani a jelenleg érvényben lévő bérezést is. Olyan megjegyzést is meg lehet kockáztatni, hogy nemcsak a minőség javul meg az új módszer bevezetésével, hanem a ledolgozott 5—8 órában — éppen azért, mert a dolgozók kevésbé fáradnak el — a termelékenység is emelkedik. Az említett kérdés természetesen csak egy a sok közül, amelyek megoldásra várnak. Éppen ezért itt az ideje, hogy a pártszervezet, amely sikeresen oldotta meg sorainak rendezését. amely jelentős segítséget adott a termelés fellendítéséhez véglegesen felszámolva a befeléfordu- lást, további lépésekkel közeledjen a dolgozókhoz. A NAGYVILÁGBÓL KÍNA URÁNIUMOT ÁLLÍT ELŐ Tno Meng-ho, a Kínai Tudományos Akadémia alelnöke az akadémia legutóbbi ülésén kijelentette: ..Kína ma már abban a helyzetben van, hogy- hazai ércből tiszta urániumot és thoriumot képes előállítani”. Az akadémia munkájáról szólva közölte, hogy ma már rádióaktív izotópokat alkalmaznak a geológiai kutatásoknál, a petróleumfeltárásnál, az energiatermelésben, a gyógyászatban, stb. Befejezésül megemlítette, hogy tavaly 290 kínai tudós húsz országba látogatott el. Sok külföldi tudós járt Kínában. LENGYEL VASÚTI FELSZERELÉS INDIA SZAMARA « A lengyel külkereskedelem képviselői szerződést kötöttek 4000 alváz szállítására az indiai államvasutak számára. A tétel értéke 420 ezer fontsterling. További tárgyalások vannak folyamatban egyéb vasúti felszerelés, többek között kocsivázak és kazánok szállítására. BÖRIIELYETTESÍTÖ MŰANYAG A temesvári Brainer Béla-gyárban megkezdték egy bőrhelyettesítő műanyag ipari gyártását. A bőrhelyettesítő ipari szövetből, PVC-ből és különböző műanyagból készül. Az új bőrhelyettesítő mínusz 45 fok és plusz 180 fok hőmérsékleti ingadozásra érzéketlen és ellenállód) a dörzsölésre, mint a természetes bőr. KALÓZCSATA Burma Iravadi nevű folyójának torkolatvidékén egy kis helyi gőzöst, amely Műiméin felé haladt, dzsunkán közlekedő kalózok támadtak meg. Az önműködő fegyverekkel és aknavetőkkel felszerelt banditák első lövései leterítették a bajó kormányosát, úgyhogy a bajó majdnem zátonyra futott. Ebben a pillanatban az egyik matróz odaugrott a gazdátlan kormány-kerékhez és találomra rántott egyet rajta. A hozzá nem értő közbelépésnek váratlan eredménye volt: a kis gőzös hirtelen megfordult és orrával kettészelte a dzsunikát. A banditákat váratlanul érte ez a „fordulat”. mert éppen meg akarták szállni zsákmányukat. A dzsunka pillanatok alatt elmerült. A kalózok tüze azonban három embert megölt, tizenegyet pedig megsebesített. A vonatban ülő, többnyire őcsényi lányok, egymásra néztek és látszott az arcukon, hogy nem tudják elhinni örzse néni szavait, de örzse néni csak mondta, mondta, úgy őcsényi módra. —. Ti panaszkodtok, hogy nem megy jó a sorotok. Azt sem tudjátok jómódotokban, hogy vasárnapra melyik ruhátokat vegyétek fel, vagy cipői. Szé- gyelek lejönni a hegyről a faluba, mert olyan puccossak vagytok mán, mint a városi kisasszonyok. Tán nem igaz. Nem igaz, hogy a komaasszony lányának unokája négyszázforintos cipőt vett? Nézzétek csak Julis ruháját. Olyan szép, hogy akármelyik városi kisasszony is megirigyelhetné. A kiállításon sem láttam szebbet, ott osztán vót ipen elég sok, meg szép. örzse néni mondta-mondta. Volt. mit hallgatni az utasoknak. Egyik-másik is mondott valamit, különösen az öregek, míg a fiatalok csak hallgattak. Jómagam is mondani akartam valamit örzse néninek, de nem tudtam, illetve nem volt alkalmam bekapcsolódni az asszonyi beszédbe és én így csak üzenetképpen tudom a választ megadni. Igaza volt mindenben örzse néni. Csak egyet felejthetett el. Hogy Szél Istók meg a többi zsírosparaszt, a múlt világ urai nemcsak agyondolgoztatták a magyar föld népét, hanem kakastollas csendőreikkel, ha azok valahova panaszra mertek menni, puskatusai „adtak igazat”. Az „úri” Magyarország főszolgabíróira, jegyzőire. csendőreire a mai fiatalság nem emlékszik. Nem emlékszik a deresre, a börtönre, az internálásra. Nem tud arról, hogy milyen volt a múlt. Nem tud arról, hogy mit jelentett a cselédembernek egy darab száraz kenyér, amit a zsírosparaszt vagy az úr, mint egy kutyának, koncot dobott, és azt mondta: zabálj! A magyar dolgozó nép, aki a vérét, verejtékét és életét adta a magyar rögért, abban a jó világban csak száraz kenyeret és odút kapott munkájáért, míg az őket dolgoztató urak élték úri világukat és henyéltek a magyar dolgozó nép verejtékén. Csak ezt akartam mondani, örzse néni. Ezt is kell tudni a magyar dolgozó nép fiainak, lányainak. Hogyan mondta örzse néni: „Nekem mondjátok? örzse néninek, az őcsényi hegyről?” En is ezzel végzem: „Nekem mondjátok? Jóska bácsinak, a Lisztesvölgyből?” Helyes kexdeményexés Számos esetben találkoztunk már olyan jelenséggel, hogy a pártmunka csak formálisan kapcsolódott a mindennapi élethez, csak azokat a problémákat vitatták az cgy-os pártszervek és szervezetek, amelyek kevésbe foglalkoztatták a dolgozókat. Az MSZMP szervezeteiben általában ennek ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Ezen a téren jelentős kezdeményezést tett a tamási járási intéző bizottság is. Elhatározták, hogy ezentúl minden olyan intézőbizottsági ülést, amelyen valamely terület (pl. állami gazdaság, gépállomás stb.) sajátos problémáit vitatják meg, a helyszínen tartják. Az az elgondolás vezette a járási intézőbizottság tagjait, amikor ezt határozatba hozták, hogy sokkal inkább képesek helyesen mérlegelni és megvitatni az adott terület problémáit a helyszínen, mint a járás székhelyén. Ezzel a módszerrel arra is megvan a lehetőség, hogy a pártvezetőség tagjain kívül a pártszervezet több tagja is résztvegyen a vitában. A határozat nyomán meg is tartották az. első ilyen intézőbiz.ottsági ülést a Pincehelyi Gépállomáson. A gépállomás nyári felkészülését, és ezzel kapcsolatiban a pártszervezet munkáját vizsgálták meg. Az intézőbizottsági ülés előtt mintegy két órával előbb érkeztek meg a küldöttek, s megvolt a lehetőség arra. hogy szétnézhettek a gépállomás portáján, elbeszélgethettek az emberekkel bajaikról, örömeikről, elképzeléseikről. Az. intézőbizottság ülésére nemcsak a pártszervezet elnökét, hanem számos párttagot, s rajtuk kívül a gépállomás vezetőit, brigádvezetőit is meghívták. A vita sok kérdésre kiterjedt. A gépállomás pártszervezete, az ott dolgozók általában jó munkát végeztek. Ite a dicséretet ezért hiába várták. Bár az intézőbizottsági ülés elismerte, hogy számos területen sikeresen birkóztak meg a feladatokkal, mégis akad bőven mit tenni és kijavítani. így például kifogásolták, hogy a gépállomáson a cséplőgépek javítása nem a legjobb, pedig ezekre a közeli hetekben nagy- szüksége lesz a falunak. A látottak alapján az. intézőbizottság megfelelő határozatot hozott. Az intézőbiz.ottsági ülés után a gépállomás pártszervezete taggyűlést hívott egybe. Értékelte az intézőbizottsági ülés határozata alapján a kommunisták munkáját. A taggyűlésen éles vita bontakozott ki. A kommunisták úgy határoztak, hogy a tapasztalt hiányosságokat rövid néhány nap alatt kijavítják, s az aratásban, cséplésben ismét nagy segítséget adnak a dolgozó parasztoknak. Távolról sem teljes ez a kép az intézőbizottság üléséről. Annyi azonban megállapítható, — s ezt azóta is a helyi tapasztalatok bizonyítják —, hogy jó volt a helyszínen megvizsgálni a gépállomás munkáját. Az intézőbizottság határozatát megküldik a járás többi gépállomási párt- szervezetének is tanulmányozás végett, s az esetlegesen náluk mutatkozó hasonló problémák megoldását így is elősegítik.
