Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-14 / 138. szám

1957 JÚNIUS 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Ott takarékoskodnak, ahol lehet — Tudósítás a Tamási Gépállomásról — — Hogyan alakultak az önköltségek ebben az évben a gépállomáson — tet­tük fel a kérdést Szlaczki József igazgató­nak és Dömötör Géza főkönyvelőnek. — Tűrhetően. — így az igazgató. — Rosszul — hangzott a főkönyvelő válasza. A szűkszavú és nem egyértelmű válasz­nak sok magyarázata van. S mindjárt eláruljuk, hogy egyik sem pontos. Az igazság az, hogy a Tamási Gépállomáson szigorúan takarékoskodnak, aminek már eddig is van eredménye, csak... A Tamási Gépállomás vezetői KÜLÖNÖS EMBEREK. Míg mások szeretnek dicsekedni a nehéz munka árán elért jó eredményeikkel — addig ők erről hallgatnak, legalább is egyelőre. Mi ennek ellenére megtudtunk egvet-mást a gépállomás gazdálkodását illetően, s azt hisszük, nem nagyon ve­szik zokon a tamásiak, ha eláruljuk azokat. A Tamási Gépállomás részére az állam 1300 000 forint gazdálkodási hitelt biz­tosít július végéig, azzal a feltétellel, hogy ekkor ezt az állam kasszájába visz- szafizetik. De úgy mondják, hogy nem igénylik csak a felét, a többit nem ve­szik igénybe. Szóval az úgy történt, hogy a számszaki szakemberek hetekig dolgoz­tak. s végül „kisütötték”, takarékoskodni lehet a gépjavítási költségeken, az üzem­anyagnál és a munkák jobb megszerve­zése következtében. Számításaik reális voltát a gyakorlat már eddig is igazolta. A Tamási Gépállomás tavaszi tervét szerdán reggelig 112 százalékra teljesí­tette. A BÉRALAPOT NEM LÉPTÉK TÜL Azazhogy' olyan mértékű a béralaptúllé­pés, mint amennyi a terven felüli munkateljesítmény. De ez nem hiba, sőt így' reális. Szántson csak fel minden trak­tor a tervén felül minél többet, s így legyen minél több béralaptúllépés, üzem­anyagnál 0,8 forint túllépés van egy nor­málholdra, a megengedettnél. De a nyári és őszi munkáknál ez kiegyenlítődik. A tavasszal ugyanis elkerülhetetlen volt az üzemanyagköltségek túllépése, mert ah­hoz, hogy a traktorok dolgozni tudtak az egyéni parasztok kisparcelláin, sokat kel­lett a gépeket huzatai. Viszont ez még mindig kifizetőbb volt, mint az, ha a gépek álltak volna. De ha kiegyenlítő­dik, akkor e téren sincs semmi hiba. A gépjavítási költségek eddig a következő­képpen alakultak: az egész gazda­sági évben kilenc forintot lehet fordítani egy normálhold elvégzése után gépjaví­tásra. Ezt eddig túllépték négy forinttal, mert ezidőszerint egy normálhold elvég­zett munkát 13 forint javítási költség ter­hel. De ha azt vesszük, hogy ebben az évben már nem kell javítani a gépeket és éves tervüknek még csak 23 százalé­kát teljesítették átlagban a gépek, akkor ez jó. Mert az eredetileg tervezett kilenc forint helyett az év végéig úgy alakul a helyzet, hogy hat forint javítási költ­ség terhel egy normálholdat. Itt is jó párezer forint lesz a megtakarítás a gép­állomáson. Van a gépállomásokon KÉT NAGYON KÉNYES KÉRDÉS, amiről nemigen szeretnek beszélni, de a gazdálkodást nagyban befolyásolja: a produktív és improduktív munkát vég­zők aránya, és a dolgozók folyamatos munkájának a biztosítása. Az előbbiről el lehet mondani, hogy ezidőszerint a Tamási Gépállomáson négy és fél ténye­leges munkát végző emberre jut egyr, aki gyakorlatilag nem végez termelőmunkát. Ez sok, nagyon sok. De ebben a hó­napban ez is megszűnik úgy, hogy a Pincehelyi Gépállomás beolvad a Ta­mási Gépállomásba, s ennek következté­ben kilenc dolgozóra jut egy, aki nem kifejezetten termelőmunkát végez. Ezzel az intézkedéssel 80 000 forintot takaríta­nak meg a Tamási Gépállomáson. Ami a másik kérdést illeti, azt nagyon okosan megoldották a tamásiak. Azt a trakto­rost, akinek nincs munkája, fizetéses, illetve fizetésnélküli szabadságra küldik. Munkakönyvé a gépállomáson marad, de ő meghatározott időre elmegy dolgozni máshova. Ezzel elérték, hogy csellen­gésért egyáltalán nem fizetnek ki bért. A műhelyben kizárólag a műhelyszerelők dolgoznak és azok a traktorosok, akiknek adott esetben olyan munkát tudnak biz­tosítani, amivel ténylegesen ki tudja használni munkaidejét. MINDENT ÖSSZEVETVE: a Tamási Gépállomás kollektívája a ne­gyedik traktorosnapon Ígéretet tett arra, hogy az év végére 213 000 forint nyere­sége lesz a gépállomásnak, és a 60 000 forint árkiegyenlítésről — amelyet az államtól kapna a gépállomás — lemon­danak, 67 000 forintot befizetnek az ál­lam kasszájába, illetve a Gépállomások Megyei Igazgatóságán e célból megnyi­tott egyszámlára. Hogy úgy lesz-e, ahogy ezt a tamásiak elképzelik? — ők azt mondják, igen. Mi pedig higyjük el nekik. M. L-né I szekszárdi Állami Zeneiskola felhívása A Szekszárdi Állami Zeneiskola igaz­gatósága értesíti a megye zeneoktatóit, hogy a működési engedélyekkel kapcso­latos vizsgát július hó 2-án, délelőtt 10 órától tartja a Zeneiskolában. yxaXtXX>XXXXXXXXrrrrmTnrrrirrrrrmirrrrrr*rrrrmrrrrrmrr<r*rr<*nmrrrm**rr „Nem lehel felületesen elintézni...“ — Kocsolán 170 holdat érint a földrendesés — ^Kocsolán a legközelebbi tanácsülésen hozzák meg a határozatokat a földvissza­adási, illetve kártalanítási ügyekben. Kártalanítást tizenkilencen, földjük visz- szajuttatását negyvenhármán kérték a községben és ez 160—170 hold földre vo­natkozik. Legtöbbnyire olyanok kérték vissza földjeiket, akik az 1952 körüli években lemondtak arról és különböző más munkahelyekre mentek el dolgozni. Ezek az emberek most újból visszatérnek a földhöz. Kártalanítást többnyire olyanok kértek, akik már évekkel ezelőtt kiléptek a termelőszövetkezetből és bevitt földjü­ket nem kapták vissza teljes egészében. A legtöbb esetben eldőlt már, meg­kapja-e a kérvényező a kártalanítást, illetve a visszaigényelt földet, azonban vannak vitás ügyek, a tanácsülésen dől­nek el majd ezek. Elutasították azokat a kártalanítási kérelmeket, amelyek mi­nőségi kártalanításra vonatkoztak. (Tago­sítások és egyéb csere során kisebb aranykorona értékű földet kaptak a régi helyett.) A földrendezési ügyek megíté­lésénél főleg azt tartja szem előtt a ta­nács, hogy ne kerüljön senki hátrányos helyzetbe, mert, mint mondják, „Nem lehet felületesen elintézni valakinek az ügyét”. 'JOCDOOaoOCXXXXXJOOOaXXXXXŰOOaoaxxXCtXXXXXXXXXXXXXXlQOOOOoauOOOOC „Este viszik a menyasszony ágyát..." Néhány hónappal ezelőtt történt a szekszárdi. Béke Termelőszövetkezetben az egyik taggyűlésen. Egy fiatal­ember, Likkert József felállt s bejelentette, kéri felvé­telét a termelőszövetkezeti tagok sorába. Egyhangúan szavazott a tagság, hogy felveszik, hisz megmutatta már, keményen, becsületesen tud ő a szövetkezetben dolgozni. Nem kisebo örömmel vették egyúttal bejelen­tett házasulandó szándékát s azt is, hogy az egész tag­ságot meghívja az esküvőre, lakodalomra. Néhány nappal ezelőtt történt. Elérkezett az öröm­ünnep nagy napja, amelyre mindenki nagyon készült. Szorgos kezek nyomán díszbe öltözött a béketelepi tsz rezidencia. Egymásután érkeznek a vendégek, s míg a menyasszony, vőlegény is megérkezik, iszogatnak, vagy a hatalmas kondérokban készülő vacsora körül beszél­getnek. — Olyan sokáig készülsz, mint egy menyasszony L— szokták mondani. Nos, itt sem cáfoltak rá erre a „törvényre”. De nincs hiba, a szülők és a tsz jóvoltából a bőséges ennivaló eloszlat minden türelmetlenkedést, s inkább jókedvűen évődnek, persze a fiatalok rová­sára: „ráérnek“, „még most meggondolhatják“ s ki tudná mind felsorolni e tréfás mondásokat. No, de végre megérkezik s már hallik is a vőfény búcsúztatója az esküvőre indulásra: „Jól van már a dolog, tehát készüljetek, Minden mulatságot most félretegyetek. Kérlek szavaimnak gyorsan engedjetek Vejem együtt mindjárt útnak eredjetek. Induljunk el innen csendes békességben.” Szívet, lelket gyönyörködtető látvány! Elöl a nász­nagyok, utána a menyasszony egy vőfény karján. Hosz- szú fátyolét apró, fehérkesztyűs fiúcska és leány viszi, majd a vőlegény következik egy csinos nyoszolyólány- nyal. Utánuk a fiatalok barátai, barátnői és szinte fo­lyamként a vendégek aprajja-nagyja. Visszafelé a sorrend cjsak annyiban változik, hogy mindenki párjára talál s ai hagyományok szerint nehe­zebben jutnak vissza a laí):odamlas házba, mint ahogy kimentek belőle. A kötéllei elzárt kapu őrei csak fizet­ségért engedik be a népet. S amikor benn vannak, újra egy rigmus: „Nem voltak hiába fáradozásaink. Szép menyasszonyt kaptunk a vőlegény mellé Ök már egybeforrtak, mindketten egymásé örvendezzünk tehát ritka szerencsénknek." Ez utóbbiban aztán nincs is hiba. Enni, innivaló aztán bőven akad, s a szakácsok, a vendéglátók dicsé­retére az enni-innivaló dolgában végtelen. Csak az a kár, hogy a vendégek gyomrának befogadóképessége, az bizony véges. Melyiket kellene említeni? A finom levest, a nagyszerű pörköltet, vagy a felséges sülteket, avagy a kitűnő süteményeket, tortákat, az Rókákról is beszélve? Ki tudná azt. Az a vélemény, újra meg kell ezt próbálni. Úgy látszik, lesz belőle valami, mert lehe­tőség az aztán akad bőven. Annyi itt a fiatal, —a me­nyecsketáncnál látszik különösen —, hogy jó pár évre biztosítva van a tartalék. De térjünk vissza a menyecsketánchoz, melynek be­vezetőjéből is néhány sort: Ha kezembe egy jó pohár bort adnátok. Mondanák én nektek egy újságot. Már én megtudtam, mi történt az éjjel. Kevesebb egy lánnyal, több egy menyecskével. Akit itt behoztam kontyos keszkenővel , Tegnap este láttuk még hajadon fővel/ S végül a legfontosabb: Cigány, te pedig húzzad rá, Hadd szóljon a nóta. A régi szokás szerint szól is: „Este viszik a meny­asszony ágyát“... és másodpercenként hangzik a nóta és táncközben: „Eladó az új asszony“, majd „Eladó az új ember,” míg az asszonyrablás meg nem történik. A mulatságnak azonban nincs vége, mert vissza­jönnek s a jókedv, ha lehet, még most éri el tetőfokát s ebben a felkelő nap sem zavarja meg őket. Nem is azért hagyom abba, mert ők elfáradtak, hanem, mert én nem győztem végig kitartással. Hiába, többször kell ezt próbálni, hogy belejöjjön az ember. (i—e) Hírek — Az SZTK betegek, akik eddig dr. Nagy István körzetébe tartoztak — a Városi Egészségügyi Osztálytól nyert értesülésünk szerint — bárme­lyik SZTK orvos rendelésére elmehet nek, míg a körzet állandó orvost kap. A jelenlegi helyettes dr. Fe- renczy József, de ő betegsége miatt most nem rendel. * — Kifizetődik, vagy kell. Hosszú idő óta húzódik a Dcmbori lakosság áruellátásának problémája. A faddi földművesszövetkezetnek itt az árvíz előtt volt boltja, de azóta nincs. Az elvi döntés már megtörtént arról, hogy vegyeskeresikedést nyitnak Domboriban, de a földművesszövet­kezet állandóan halogatja — ráfize­téstől félve — a megnyitást. Jelenleg 6 kilométert kell gyalogolni, vagy át­csónakázni a Dunán annak a dom­bon lakosnak, aki 2 dkg élesztőt akar venni. * — Madocsán a gazdakörön belül három szakcsoport működik. A sző­lészeti, állattenyésztési és gyümölcs­termesztési szakcsoportnak már egy­aránt több tagja van és továbbra is nagy az érdeklődés a községben. * — Raktárt építenek a Tamási Gépállomáson. A munkát körülbelül egy hete kezdték el, most az alapo­zásnál tartanak. Ha az új épület el­készül, az egyik raktárnak használt helyiségből kultúrotthon lesz a gép­állomás dolgozóinak. * — Tapasztalati úton is tanítja a gyerekeknek a növények életét és termelését a várongi általános iskola igazgató-tanítója es úgy - tervezik, hogy a jövőben rendszertani kertet létesít. A rendszertani kertben min­den olyan növény megtalálható lesz, amellyel a gyerekek tanulmányaik során, vagy a gyakorlati életben ta­lálkozhatnak. *- >4,390.009 forintot forgalmazott az elmúlt év I. negyedében a duna- földvári földművesszövetkezet. A jó közlekedési útvonalakkal rendel­kező község földművesszövetkezete állandóan növekvő áruforgalmat bo­nyolít le, részint a megye, részint Sztálinváros és Budapest felé. Ezév első három hónapjában a forgalom összege már meghaladta a 7 millió forintot. * — Paraszttalálkozó lesz június 30-án, vasárnap Sárszentlőrincen, ahol a környező községek egyéni és termelőszövetkezeti parasztjai jön­nek össze. * — Jó bevételt biztosít a felsőnánai Uj Élet Termelőszövetkezetnek a 2 hold földieper. A földieper kilóját 12 forintos áron veszi át tőlük a hely­beli földművesszövetkezet. A ter­melőszövetkezet tagjai úgy számíta­nak, hogy körülbelül 12 mázsát tud­nak a két hold területről leszedni. * — Az idén először június 12-én, szerdán rendezett csoportos ejtő­ernyős ugrást nagy gépből a Magyar Repülő Szövetség Tolna megyében, az őcsényi repülőtéren. A „zuhanó“ és „bekötött" ugrásokban, összesen heten vettek részt, 12 ugrással. Miért lassú a% anyagkiutalás? — Dombóvári panaszok — Igen keresett áruféleségek kerülnek ki a Dombóvári Fémtömegcikkészítő Vállalattól. A termékeiket szinte már az egész ország területén ismerik. S mé­gis, az utóbbi időben sok gondot okoz a vállalat vezetőinek s a dolgozóknak a termelés emelése. Az elmúlt évben a vállalat gazdája a megyei tanács ipari osztálya volt. Nem is volt semmi baj az anyagellátással és a megrendelésekkel. Igaz, az utób-> bival most sincs különösebb baj, egész évre van megrendelés. Anyagból viszont nagyon kevés van. Sok esetben még most is csak egy-két heti vagy napi nyersanyagot tudnak biztosítani. És semmi segítséget nem kapnak felettes szer­vüktől, a Megyei Tanács osztályaitól. Ezideig ugyanis az volt a helyzet, hogy az ipari osztály intézte a pénzügyi és tervezési ügyeket is. Most megszüntették ezt a régi módszert. S helyette a Megyei Tanács három osztályának: a terv, ipari és pénzügyi osztályának irányítása alá tartoznak. S ez a „három gazda rend­szer” a legtöbb esetben kellemetlenséget okoz. Ha csak az anyagellátást nézzük, akkor is olyan visszásságokat lehet tapasztalni, hogy csoda, hogy még így is tudnak dolgozni az üzemben. Legutóbb például a minisztériumi anyagigénylés­bontást későn adták le, s a 40 tonna lemezkiutalásból mindössze csak öt ton­nát tudtak megszerezni. S csak a helyi vezetők leleményességén múlott az; hogy a termelést zavartalanul tudták folytatni. Nincs olyan hét, hogy ne kellene valami sürgős anyagrendelést végezni, s ezek mind azért vannak, mert lassú a tervezés, és főleg az a hiba, hogy sok az irányító szerv. Lassan vége lesz a második negyedévnek, a tervét is tel­jesítik az üzemben, de még mindig nem tudják azt, hogy milyen alapanyagot kapnak majd, ez pedig kihatással lesz majd a termékek minőségére és mennyisé­gére is az esetben, ha nem kapják meg időben a kiutalást, hogy be tudják szerezni a lemezt. Ugyanis egészévi megrendelésük van különféle háztartási cik­kek készítésére, de vajon a kereskedelem igényeit ki tudják-e majd elégíteni akkor, ha a lemezmennyiség-kiutalást majd akkor kapják meg, amikor már késő lesz. Nem mentség az sem a tanácsi osztályok felé, hogy jól dolgoznak a vállalatnál, s az sem mentség, hogy ezideig a kereskedelem igényeit ki tudták elégíteni. Jobb irányítással, szervezéssel, anyagellátással még jobbá lehetne tenni a munkát. S éppen most kellene ezt tenni. Akkor nem fájna a vállalat vezetőjé­nek a feje amiatt, hogy a második negyedévben elért eredményeket meg tud­ják-e majd tartani a harmadik negyedben, tudnak-e majd annyi háztartási cik­ket adni a kereskedelemnek, mint eddig. ■' 3ó műsor — kis közönséggel Hétfőn este Muzsikáló Tavasz címmel fővárosi művészek vendégszerepeitek Szekszárdon, a Városi Kultúrházban. A műsorban felléptek: Orosz Julia Kossuth- díjas érdemes művész, Zentai Anna, az Állami Operettszínház tagja, Erdész Zsu­zsa, Kishegyi Árpád és Domahidy László, az Állami Operaház tagjai. Konferált Bo­ros János, a Vidám Színpad tagja, a Határőrség zenekarát Helényi Gyula al­ezredes vezényelte. Az említett hétfő esti műsort hideg közönnyel fogadta a város lakossága. Természetes, hogy hozzájárult ehhez a sikertelenséghez az is, hogy a Pécsi Nem­zeti Színház másnap, kedden mutatta be Jacobi: Sybil! című operettjét, s a Kultúrház a keddi előadást már előbb reklámozta, s sokan inkább a háromfel- vonásos operettet szerették volna meg­nézni, mint a budapesti művészek mű­sorát. A mintegy fél házat kitevő közönség azonban lelkesedésből, műszeretetből ki­tűnőre vizsgázott. Szekszárd soha nem látott olyan elragadva tapsoló embereket, mint éppen ezen az előadáson. Igaz, meg is érdemelték a művészek. De megérde­melte a közönség is azokat a ráadásszá­mokat, amelyeket a művészek adtak. Azt vártuk, hogy a kevés közönség láttán majd megrövidítik a műsort, vagy talán le sem adják. Köszönjük, hogy úgy ját­szottak, mintha nem lett volna üres szék a teremben.:.

Next

/
Thumbnails
Contents