Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-14 / 138. szám
TOLN/ . M jlnai N VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! w, ét Egyetemi Könyvtár* PÉCS MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT II. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. TANÁCSOK LAPJA PÉNTEK, 1957 JŰNIUS 14. Akik a hősök sírjait meggyalázták A dombóvári ellenforradalmárok a bíróság előtt A szocialista munkaver senyröl Június 12-én, szerdán délelőtt 9 órakor kezdte meg a megyei bíróság a dombóvári ellenforradalmárok bűnperének tárgyalását a Dombóvári Vasutas Kultúrotthon nagytermében. A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Az izgatásért és az 1 emlékművek ledöntéséért, valamint a dombóvári temetőben nyugvó szovjet hősi halottak sírjainak meggyalá- zásáért felelős személyek most itt ülnek a bíróság előtt. A vádlottak legtöbbje szeretné a tényeket letagadni. Különböző manőverekkel, köntörfalazással próbálnak kibújni a felelősségrevonás alól. A szocialista törvényességnek megfelelő konkrét tényekkel érvelő bizonyítási eljárás során azonban egyre jobban fény derül már itt a tárgyalás első napján is az egyes személyek bűnösségére. i Puszpán István, a per fővádlottja, akit a legnagyobb felelősség terhel, külföldre disszidált. A többiek itt vannak. Szeretnének most mindent Puszpánra hárítani. Azt azonban mindenki tudja, hogy mint ahogyan — egy fecske nem csinál nyarat —, ugyanúgy egy Puszpán sem csinálhatott egymagában ellenforradalmat. S az emlékművek ledöntéséhez, a katonasírok meggyalázásához, az összeverődött emberek felbujtá- sához is társakra volt szüksége Puszpánnak. Papp László, aki itt ül a vádlottak padján, például egyik jólismert „vezér“ alakja volt a dombóvári ellenforradalomnak. Ö volt az, aki miután a város középpontjában levő ■ emlékművet ledöntöttük, felpattant az emlékmű romjaira és a kátránybűzös fáklyák világa mellett, szétzilált hajjal, mintegy újdonsült „próféta“, kinyilatkoztatta az „igét“, amelyet az összeverődött, a falu la- I kosságához viszonyítva kisszámú kí; váncsiskodókból és rosszindulatú huligánokból álló „tömeg" elfogadott. — Gyerünk ki a temetőbe! A temetőben a halott katonák sírjainak meggyalázása, felforgatása után más is történt. Ledöntötték ott is a magyar munkások és parasztok felszabadítóink iránt érzett hálájának és szeretetének kifejezőjét, a szovjet katonai emlékművet. Aztán az 1919-es magyar mártírok emlékére állított emlékművet is széjjelverték október 26-ának azon az emlékezetes estéjén. Október 26-án az egész ellenforradalmi „megmozdulás“ tulajdonképpen, mint ahogy egyesek állítják, itt a vádlottak közül „csendes“ tüntetéssel kezdődött. A „csendes“ tüntetés a fűtőházból indult ki. Itt a fűtőházban Kiss Lajos volt a „fő izgatok'1 egyike, aki szintén a vádlottak padján ül. Kiss Lajos bújtegató szavainak azonban nem sok hitele lehetett a fűtőház munkásai között, mert ahogy itt a tárgyaláson be is vallotta, még egy tizedrészg sem jelent meg a fűtőház 700 főnyi munkás kollektívájának a „csendes“ tüntetésen. Kiss Lajos úgylátszik kevésnek találta azt a néhány embert a felvonuláson, és hogy ne maradjon szégyenben, a diákságot mozgósította. Gondolta, hogy a tapasztalatlan ifjúság „könnyebben beugrik“ a hazafias szólamok mögött lappangó ellenforradalom hálójába, mint a ré- iíi, tapasztalatokban mbgedződött fűtőházi munkások. Fel is ment Kiss Lajos a leánykollégiumba, hogy a diáklányokat rábírja szépen hangzó, de üresen pufogó „nemzetieskedő“ frázisokkal a „csendes“ tüntetéshez való csatlakozásra, amely az emlékművek lerombolásával, a hősi halottak meggyalázásával és mintegy 38 000 forintot kitevő kárral végződött. Amikor az ügyész Kiss Lajostól afelől érdeklődött, hogy mi volt a célja a „csendes“ tüntetésnek. a vádlott beismerte, hogy „szolidaritás“ vállalása akart lenni ez a pesti „forradalommal“ vagyis magyarul megmondva, szolidaritás vállalás az akasztásokkal, égetésekkel, kínzásokkal, amelyekről akkor már országszerte mindenki tudott. Kiss Lajos tagja volt a dombóvári „ltiskormánynak“ is, amely a nemzeti bizottság kebelén belül működött és az ötös bizottság nevet viselte. Az ötösbizottság ragadta át a hatalmat a dolgozók által megválasztott községi tanács végrehajtóbizottságától ezekben a zűrzavaros napokban, és persze első dolga az volt, hogy az ÁVH-sokat letartóztassa. Kiss Lajos vádlott, most itt a tárgyaláson azzal a nevetséges mesével érvelt, hogy az ÁVH-sokat „saját érdekükben“ tartóztatták le. Az ötösbizottság ellenőrzést gyakorolt a rendőrség felett is. Kiss Lajos, aki ezekben a napokban a „nagyobb te kíntély kedvéért“ revolverrel járkált, felment a rendőrkapitányságra is. a rendőrség páncélszekrényének irataira volt kíváncsi. Van itt a vádlottak között „régi kipróbált ember“ is — Lehman Ferenc vádlott például elismerte hogy 1941-ben belépett a nyilas pártba, „mert úgy gondolta akkor, hogy szebb jövőt biztosít majd számára.“ Persze, most nem azért lett bíróság elé állítva, hogy nyilas volt, hanem izgatás miatt. Egyelőre mindent tagad. Semmit nem csinált, még csak nem is látott, nem is hallott semmit. Pedig nem süket, nem is vak és az emlékezőtehetségével sincs semmi baj. A rendőrségi jegyzőkönyvek szerint az egyik „fő szószólója — fő izgatója“ volt a „tömeg“-nek. És persze a rombolásban is segédkezett. A vádlottak igyekeznek úgy feltüntetni a bűneiket, mintha azokat a „tömeg nyomása“, a „tömeg ösztönzése1’ folytán követték volna el. Pedig ennek éppen az ellenkezője felel meg a valóságnak. Ök ösztönözték a „tömeg“-et, amely főként tapasztalatlan, könnyen becsapható diákfiatalokból tevődött össze a rombolás végrehajtására. Ezt az igazságot egyébként az egyik vádlott, Bank Ferenc is elismerte a tárgyalás során, aki szerint „a tömeg senkit sem kényszerített sem arra, hogy vésővel, kalapáccsal nekimenjen a síremlékeknek, sem pedig arra, hogy beszéljen a nevében.“ A tanúk kihallgatása a tárgyalás második napján kezdődött. A tanúkihallgatás során előreláthatóan még sok új, eddig letagadott, vagy nem ismert eseményre fog fény derülni. ’ Az októberi ellenforradalom nem csak politikailag támadta a néphatalmat, nem csak többmilliárdos pusztítást vitt végbe az ország javaiban, hanem támadásainak céltáblája volt minden, ami hazánkban a szocializmust! jelentette. Az ellenforradalom erői már rég vereséget szenvedtek mind politikailag, mind katonailag, amikor még — nem is sikertelenül — bomlasztották gazdasági életünket, szervezték a sztrájkokat, gyártották a követelés-listákat. amelyek legtöbbnvire tartalmazták a teljesítménybérezés megszüntetése mellett a munkaverseny eltörlését is. Pedig a szocialista munkaversenynek nagyszerű hagyományai vannak már nálunk. Igaz, hogy a versenymozgalom hibái — az elbürokratizálódás, a túlzott hajsza a mennyiségi termelés után, a „sztárok” nevelése és megbecsülése, amikor éppen a tapasztalt, a kényesebb munkát végző szakmunkások nem lehettek „élenjárók” — elősegítették a versenymozgalom lejáratását. De e hibák sem feledtethetik el azt, hogy eddigi sikereinknek egyik döntő tényezője, a szocialista munkaverseny, az a tudat, hogy „Tiéd a gyár, magadnak dolgozol”, váltotta ki a dolgozó tömegekben a nemes vetélkedés szellemét. Ez a szellem pedig nem hall ki az üzemek dolgozóiból. Mutatja ezt az a tény, hogy egyes üzemekben — minden különösebb szervezés, adminisztrálás nélkül — folyik a verseny. A dombóvári cementáruipari üzem egyik részlegének dolgozói még április elején — minden felsőbb intézkedés nélkül — „röpgyűlést” tartottak, egy bizottságot alakítottak az üzemrész bárom legjobb dolgozójából (akik egyébként még tavaly elnyerték a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetést), e bizottság minden nap, a műszak befejezése után, ellenőrzi az aznap készült be- tongyártmányok minőségét, eldönti, melyik dolgozó, vagy melyik brigád készítette a legjobb árut. Akinél selejtet állapítanak meg. megmagyarázzák, mi a hiba az illető munkájában, hol kell javítania. Azt mondták akkor e verseny elindítói, „nem kell nekünk munkaverseny, amikor mindig az irodából írják ki a táblára az eredményeket, aztán hol kiírják, hol nem és a kiírt számok, százalékok sohasem jók, hanem mi majd csinálunk .egymás közti vetélkedést’. Nem a százalék a fontos, azért úgyis mindenki pénzt kap, hanem a minőség.” E véleményben benne van a régi módszerek kritikája. Mert — ha a dombóváriak nem is tudták — ez is munkaverseny, mégpedig a javából. Tragikus végű gépkocsiszerencsétlen- ség történt vasárnap reggel a Dombóvár —döbröközi útvonalon, a 27-es kilométerkőnél — gépkocsivezető ittassága miatt. Vasárnap reggel egy járási rendezvényre hordták a járás falvaibái az embereket. Ilyen megbízatást kapott Czel- ler István, a Dombóvári Sertéstenyésztő Vállalat gépkocsivezetője is. Az SD 395. rendszámú, három és féltonnás Csepel teherautóval el is indult reggel Gyulaj, Kurd és Döbrököz községekbe. A vezető azonban előtte éjszaka körülbelül hajnali két óráig mulatott, annak ellenére, hogy tudott erről a fuvarról. Reggel fél hatkor ült a kocsiba és az előírás szerint Gyulaj, Kurd, majd pedig Döbrököz községekben felszedte az utasait. Közben Kurdon még megivott egy féldeci pálinkát. Itt már az utasok is észrevették, hogy valami nincs a rendjén, mert gyorsan hajtott és majdnem karambolozott. Figyelmeztették is. hogy hajtson óvatosan. mert. különben kiszállnak a kocsiból. Döbröközön felszállt a kocsira Metz István is a feleségével. Előre ültek a vezetőfülkébe. Ott ült, közvetlenül az ajtó mellett Farkas Gyula is (mellette MetzE1 a versenyszellem az üzemekben, a munkások szeretnek versenyezni. Több téglagyárban a téglavetők naponta szá- montartják egymás eredményeit, a gépi nyersgyártók versengve igyekeznek túlteljesíteni az előirányzatot, innen is, onnan is lehet hallani a munkások észrevételeit: „Jó lenne, ha ismét felújítanák a ,Kiváló dolgozó’-mozgalmat, az Zilizem’ címért folyó versenyt.” A feladat tehát nem annyira e versenyszellem felélesztése, mint inkább a versenynek helyes irányba való szervezése. Akkor fejlődik jó irányba a szocialista munkaverseny, ha az adott üzem termelési feladatait a legjobban segíti elő. Népgazdaságunknak igen komoly problémát okoz a nyersanyaghiány, főleg olyan anyagokban, amit importálunk. Takarékoskodni kell a belföldi eredetű anyagoknál is. Éppen ezért helytelen lenne, ha a munkaverseny célkitűzései között első helyre tennénk — ugyanúgy, mint azelőtt — a mennyiségi eredményeket. A cél az, hogy a rendelkezésre álló anyagokból minél több, minél jobb minőségű árut minél gazdaságosabban termeljünk. A versenyfeladatokat, követelményeket nem lehet egységesen, központilag előírni, éppen ezért a készülő új rendelettervezet, amely a szocialista munkaversenyről szól, az egyes üzemekre, vagy felsőbb iparági szervekre, minisztériumokra bízza a verseny célkitűzéseinek meghatározását. Rendkívüli nagy jelentőségük van a munkaverseny szervezése szempontjából az üzemi termelési értekezleteknek, ahol az üzem, üzemrész termelési terveit beszélik meg, igénybe veszik a dolgozók javaslatait, tanácsait és egyben kijelölhetik — a lermelési feladatoknak megfelelően — a szocialista munkaverseny célkitűzéseit is. Ki a felelős a verseny szervezéséért? — Azt hisszük, felesleges ezen vitatkozni. Felelős érte mindenki, akinek valami köze is van a termeléshez, főként az irányításhoz. Nem szép kimutatásokra van szükség a munkaversenynél. Nem olyan vállalásokra, hogy „Emeljük a versenyben résztvevők számát” (amilyen versenypontot nemrég olvastunk egy szerkesztőségünkhöz beküldött vállalásban), hanem olyan szocialista munkaversenyre; amely az üzem kollektívája előtt álló legfontosabb feladatokra mozgósít és amelyben valóban azok lesznek — elismerten is — az „élenjárók”, akik a legtöbbet teszik a jobb, a gazdaságosabb termelésért. Farkas észrevette, hogy a vezető álmos, néha rábukik a kormányra és ezért figyelmeztette is a vezetőt. Egyszer, amint néz ki az ablakon, látja, hogy közeledik a kocsi az árok felé. Rákiáltott a vezetőre, hogy „vigyázz!”, de akkor már későn volt, belementek az árokba. A jobboldali ajtó kinyílt, kiesett rajta Farkas — szerencsére nem lett semmi baja. A jobbkerék kiment az árok túlsó partjára. a bal pedig az árok fenekén futott, majd az egész kocsi visszament az árokba és itt esett ki Metzné. A kocsi alá keveredett és azonnal meg is halt. Amikor a kocsi megállt, körülbelül két méterre volt a kocsi mögött. Az autó több, mint 30 métert ment az árokban. A vezető a megállapítások szerint az ittasság miatt teljesen elaludt és ezért történt a szerencsétlenség. A gépkocsivezető ellen megindították az eljárást és nyilvánvalóan nem fog elmaradni a megfelelő felelősségrevonás sem. Megállapították azt is a nyomozás során, hogy a gépkocsit jogtalanul vették igénybe személyszállításra. Sem engedély nem volt, sem pedig a személyszállítás toechnikai feltételei nem voltak biztosítva. Budapesten, a János Kórházban gondozzák Pfaff Imrénét és három ikerbabáját A kép a szekszárdi kórház szülészetén készült, Pfaff Imrénét és a három kis újszülött ikerlányt ábrázolja. Pfaff Imrénét és az ikreket azóta a szekszárdi kórház közbenjárásával Budapestre, a János-kórházba vitték, ott viselik gondjukat ezután. II gépkocsivezető ittas volt halálos áldozata is lett a balesetnek né, a férje, majd pedig a sofőr ült). f.
