Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-09 / 134. szám
1951 JÚNIUS 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A gyilkosok fogságában Néhány őszinte szó a terményfelvásárlásról A jelen idők legtöbbet vitatott problémája falun, hogyan lehet majd értékesíteni az idén a gabonát. Erről a problémáról szeretnénk tájékoztatni a termelőket. Az államháztartás a szocialista országok önzetlen segítségével jelenleg komoly gabonakészletekkel rendelkezik. A meglevő készletek mellett azonban világos, hogy biztosítani kell a városi és falusi ellátatlan lakosság szükségletét. Az elmúlt évek kényszereladásai helyett az idén a munkás-paraszt forradalmi kormány úgy határozott, hogy a kenyér- és takarmánygabona jelentős részét szabadértékesítés útján vásárolja meg a termelőktől. Ez igen komoly feladatot ró a Terményforgalmi Vállalatra és a földműves- szövetkezetre egyaránt, miután az 1957/ 58. gazdasági évben a földművesszövet- kezetek is bekapcsolódnak a felvásárlásba, mint bizományosok. Az elmúlt idők kialakult formális felvásárlásával szemben a terményfelvásárlóknak komoly kapcsolatot kell kiépíteni a termelőszövetkezetekkel, az állami gazdaságokkal és az egyéni termelőkkel. A felvásárlás csak úgy lesz eredményes, ha a termelők ugyanúgy igyekeznek az államon segíteni, mint ahogy az állam megtesz mindent annak érdekében, hogy a termelők a megtermelt és eladott mezőgazdasági termékek után tisztességes termelői haszonra tegyenek szert. A felvásárlást végző szervek, így vállalatunk is, a termelők zaklatása nélkül, egyszerű kereskedelmi tevékenységgel szeretné teljesíteni az állami tervből ráeső részt. Emellett az „egyszerű tevékenység” mögött azonban igen komoly és jó kapcsolat kell, hogy meghúzódjon. A jó kapcsolat elérése érdekében felvásárlóink a termelőkkel, a tanácsi szervekkel, a termelőszövetkezetekkel szívélyes és baráti légkört kívánnak teremteni. Ezen keresztül is hangsúlyozni kívánja az állam és a kormány, hogy mindenképpen biztosítja a termelők termelési biztonságát. Kiegyensúlyozott piaci helyzetet szeretnénk létrehozni. Ennek alapfeltétele az, hogy megakadályozzuk a nyílt piacon a spekulációt, az üzérkedést, hogy biztosíthassuk az ellátatlan dolgozók részére a mindennapi kenyeret. A felvásárlási feladatok maradéktalan ellátása érdekében a felvásárlást végző szervezet átalakult, mostantól nemcsak a Terményforgalmi Vállalat, hanem a Földművesszövetkezet is bekapcsolódott a felvásárlásba. Ennek az volt a célja, hogy a kisebb községekben ezen keresztül gazdaságosabbá tegyük a felvásárlást. Az idén megyénkben ugyanazok az átvevőhelyek, amelyek az elmúlt gazdasági évben működtek, működnek. A termelők tehát feleslegeiket községeikben el tudják adni. Nemcsak feleslegeiket tudják községeikben eladni, hanem az állammal szembeni kötelezettségeiket is helyben teljesíthetik. (Ezalatt az adógabona teljesítését értjük.) A kormány rendeletében a földadót úgy szabályozta, hogy a négy katasztrális hold, vagy az azt meghaladó földterület után az adót természetben kell teljesíteni. Ez vonatkozik az egy katasztrális holdat meghaladó szőlőterület birtokosaira is. Akinek 400 négyszögölnél nagyobb, de négy kataszt- rális holdnál kisebb földterülete van, az a reá kivetett adót tetszése szerint pénzben, vagy természetben teljesítheti Az adógabonát szeptember 30-ig, a cséplőgéprészt a csépléstől számított öt napon belül kell leadni. Az elmúlt idők kísérője volt a kapkodás és ennek jellemzője, a gyorsbegyűjtés, a cséplőgéptől való azonnali beadás, amely sértette a parasztság önérzetét; tetemes többletmunkát és kiadást jelentett. Kapkodásra, ijedelemre most nincs ok. A baráti államok önzetlen segítsége folytán komoly állami készleteink vannak. Ezért nem tartja szükségesnek az állam az „E”-gabona szerződés rendszerét sem, mert ez nem egyeztethető össze a szabadkereskedelem elvével. Egyes termelőknek tartozásuk van az állammal szemben. 1956 őszén és 1957 tavaszán a kormány azoknak a termelőknek, akik megfelelő mennyiségű vetőmaggal nem rendelkeztek, vetőmagköl- csönt adott, ugyancsak kölcsönt kaptak azok a termelők, akik fejadag-pótlásra szorultak. Tudjuk és reméljük, hogy ebben a gazdasági évben az utóbbira szükség nem lesz és erre biztosíték a kötelező beadási rendszer megszüntetése. A termelőknek viszont kötelességük, hogy teljesítsék tartozásaikat az állammal szemben. A termelőknek úgy kell viszo- nyulniok a kormány rendeletéhez, hogy azokat a feleslegeket, amik jelentkeznek; a Terményforgalmi Vállalaton, illetve a Földművesszövetkezeten keresztül értéke- kesítsék. Ez nem jelenti azt, hogy a termelők szabadpiacon nem adhatják el bárkinek feleslegüket és azt sem jelenti, hogy ellátatlan nem vásárolhatja meg fejadagját, hanem csupán azt jelenti; hogy szeretnénk a spekulációt, az üzérkedést megakadályozni. Arról sem feledkezett meg államunk; hogy a gabonaárak alakulása tovább növelje a parasztság termelési kedvét; anyagi érdekeltségét és anyagi biztonságát. Az állam olyan árak kialakítására törekszik és olyan árakat fog kialakítani, amelyek mellett a parasztság nemcsak számításait találja meg, hanem gazdaságát is tudja fejleszteni. Az elmondott komoly feladatokra a Termény forgalmi Vállalat és a Földművesszövetkezet egyaránt felkészült. A raktárakat kijavíttattuk, úgyhogy azok gabonatárolási célokra alkalmasak legyenek, a megfelelő felvásárlási hálózatot igyekszünk olyan emberekből kialakítani, akik együttélnck a termelőkkel; akiket a termelők szeretnek és munkás jukban segítenek. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy itt, a megyei lap hasábjain, nyíltan és őszintén ismertetjük a termelőkkel célkitűzéseinket, azért, hogy a parasztságtól megkapjuk azt a segíts séget, amely alapfeltétele munkánk sikeres megvalósításának. Farkas László T. V. igazgató kAAÁÁÁA Kétszer is eladta ugyanazt a holmit — a bíróságon kötött ki Szélesarcú, vidámtekintetű fiatalember Acsádi Gyula. A 24. évében van. Szülei kajdacsiak. Mielőtt a belső karhatalomhoz került volna a Székesfehérvári Vadásztölténygyárban dolgozott, s a gyár munkáskollektívája nevelt belőle öntudatos kommunistát. Megállta a helyét a belső karhatalomnál is. Idővel sza- kaszparancsnoki beosztásba helyezték. Az ellenforradalom betegállományban érte. Lábbadozó beteg volt és otthon, a lakásán tartózkodott, amikor egy borongós októberi éjszakán az ellenforradalom banditái a lakására ■mentek érte ... A BŰNÖZÖK „RAZZIÁZNAK" Arra ébredt az Acsádi házaspár, hogy kívülről valami nehéz tárgy- gyal erősen verik az ajtót. Az asztalon lévő vekker foszforeszkáló számlapján éppen az eggyen volt a kismutató. Aztán megszűnt az eszeveszett dörömbölés az ajtón, s helyette az utcai ablak csörrent nagyot és egy fekete, nehezen kivehető körvonalú embertest jelent meg az ablakban. Mindez másodpercek alatt játszódott le. Az ablakon és a betört ajtón keresztül 14 fegyverrel és gránátokkal állig felfegyverzett, borostásképű haramia lepte el a szobát. Az egyik, akinek újonnan rabolt vadonatúj ball«nkabátja alól csíkos rabruha bukkant elő, ráordított Acsádi Gyulára. — Most aztán mi razziázunk, elvtárs úr!!! Mi előlünk, ha a föld alá bújik, akkor sem menekülhet senki. A vezetőjük egy karvajorrú, halálfej arcú horthysta tiszti ruhába öltözött, őszhajú „úriember“, úgy látszik a „tettek“ embere volt, és fecsegés helyett kiadta a parancsot a razzia áldozatának. „öt percet adok az öltözködésre.“ — Az órájára nézett, aztán büszkén kakaskodva még megjegyezte: — Más dolgunk is van még, nem te vagy az egyedüli, akit „be kell vinni.“ kínvallatás égetéssel A csukott Dodge-Weapon egy laktanyaszerű épület elé kanyarodott Acsádi Gyulával. Majd a martalócok betaszigálták az épületbe és ott „átadták“ p „törzsgárda“ tagjainak, aztán tovább robogtak a fekete éjszakában, újabb áldozatok lakásai felé. A „törzs“ testőrei (csupa ijesztő külsejű, otromba huligán) szűk, rosszul világított folyosókon keresztül egy terjedelmes pincébe vezették. A pince bejáratával szemben egy hosszú asztalnál három ember ült. A középső egy magastámlájú, királyi trónszéknek is beillő karos- széknek támasztotta a hátát és kíváncsi tekintettel fordult a belépő felé. Aztán rárivalt. — Mi már ismerjük egymást, ugyebár! Ugye nem gondoltad, hogy én is ki foglak hallgatni egyszer? Valóban ismerték egymást. Az „ezredes úr“, aki a kínzó pince főhóhéra volt, politikai vétségek miatt le volt tartóztatva 1953-ban. Akkor találkoztak. Csak a viselkedése volt más akkor. A népi hatalom büntetésétől való félelmében akkor mint gyáva patkány úgy remegett és igye_ kezett mindent a társaira hárítani. Fülledt levegő volt a pincében. A keresztkérdések pergőtüzében Acsádi állta a próbát. Nem válaszolt egy kérdésre sem. Hallgatott. Az „ezredes urat“ zavarta a konok hallgatás. Gúnyos élcelődésbe kezdett. A jobboldalán ülő pocakos hörcsögarcú úriember állandóan ismétlődő, idegtépő hangos nevetése kísérte az élcelődést. A baloldalon helyet foglaló „ülnök“ nyugodt, mozdulatlan, flegma pofával ült a helyén egy darabig. S aztán felkelt a székéről és megindult Acsádi felé. Szemében az őrültekre jellemző gyilkos láng lobogott. —Vesd le a csizmádat! — mondta fojtott, sziszegő hangon. Acsádi nem mozdult. A „flegma“ intett a szobában tartózkodó, ajtónál álló két pribéknek. Ezek egy székre nyomták, aztán lerángatták a csizmáit. Mozdulni sem tudott, úgy odaszorították a székhez a bűzös pálinkagőzt lehelő „hóhérlegények.“ Aztán „flegma“ a sarokbanálló, benzinnel megtöltött literes üvegek közül, amelyek a tankok elleni „harc“ céljából lettek megtöltve, kiválasztott egyet. Gondos alapossággal lo- csolgatta a fogoly lábafejét benzinnel, majd vésztjósló, éles hangon még Utoljára feltette a kérdést. — Nem akarsz vallani? — Mikor nem kapott választ, gyufát vett elő. Aztán nagyot lobbant a benzin lángja a fogoly lábán. A kétségbeesett üvöltést hallató ember alakját elnyelte a füst. A levegőben az égett hús szaga érződött. Az elnöklő „ezredes úr“ orrát úgy látszik facsarta az égő hússzaggal keveredett benzinfüst, mert gyors, szokatlanul hadaró hangon kiadta a parancsot. — Azonnal vigyétek a „kóterba“. A „KÓTERBAN“ A mai XX. századbeli börtön fo- "galmával nem egyeztethető össze az az állapot, ami itt a „kóterban“ uralkodott. A körülbelül 4x4 méteres, alacsony, földalatti üreg falán csöpögött a víz. Ülőke, fekvőhely, vagy ezekhez hasonló alkalmatosság egyál talán nem volt. A 20 fogolynak, akiket idezártak, szűk volt a hely, kinyújtózkodásra gondolni sem lehetett. Az egyik idős, 60 év körüli elvtárs, akit valamelyik gyárból hoztak be, rosszul volt, jajgatott. A többiek összeszorított fogakkal vártak. Acsádi megégetett lábai gennyesedni kezdtek, a sebek pokoli fájdalmat okoztak. Ahogy múltak a napok, mindig tágasabb lett a hely. A 20 emberből november 4-re virradóra már csak öten maradtak. Ismeretlen kivégző helyekre vitték-e őket, vagy az alvilági söpredék utcai lincselőinek szolgáltatták-e ki a kiszemelt áldozatokat, nem tudni. Az életbenmaradt öt kommunista éhezve várta a halált. (Mert az öt nap leforgása alatt mindössze csak kétszer kaptak enni Acsádiék.) SZABADULÁS November 4-én hajnalban öt óra körül ágyúzásra riadtak fel szender- gésükből a „kótemek“ nevezett sötét üreg lakói. Az ágyúzás szinte perc- ről-percre közelebbről hallatszott. Reggel 8 óra lehetett, amikor a földalatti folyosón éles, visszhangzó csattanással lövés dördült. Aztán a foglyok őrzésével megbízott rémalak halálordítása hangzott közvetlenül a lövés után. A kulcs csikorgása a zárban úgy hatott a foglyokra, minha Verdi bevonulási indulóját hallották volna zengeni. Az ajtóban egy mosolygósképű szovjet páncélos hadnagy jelent meg. A foglyok sírtak örömükben, Acsádi Gyulát a szovjet katonák azonnal elsősegélyben részesítették, aztán elszállították egy Üllői úti klinikára. Mikor meggyógyult, ismét a munkáshatalom fegyveres szolgálatába állt. fis most a jelen pillanatban a szekszárdi karhatal- misták egyik jól kipróbált parancsnoka. H. T. Peres Gyula jogi egyetemet végzett pincehelyi lakost egy évi börtönbüntetésre és ötévi jogvesztésre ítélte a bíróság. Peres Gyula magánszemélyek sérelmére kétízben elkövetett sikkasztás bűntette miatt került a bíróság elé. Peres tavaly tavasszal eladott Tölgyesi Lajosnak egy háló- és egy ebédlőszobabútort és különféle értékű tárgyakat, összesen 10 000 forint értékben, amelyet Tölgyesi ki is fizetett Peresnek. Néhány hónappal ezután Peres ugyanezeket a tárgyakat eladta Kun Józsefnének, Kon- dé Mihálynak, Berente Edének, Hárs Józsefnek, Tóth Jánosnak, akik szintén kifizették az egyezség alapján a vételárat és az eladott holmit pedig elszállították Peres lakásáról. Peres Gyula azért tudta kétszer is eladni e holmikat, mert az első vásárlóval, Tölgyesi Lajossal úgy egyezett meg, hogy egy ideig Tölgyesi nem szállítja el a holmit; mivel megvette a házat is, Peres édesanyja haszonélvezetével terhelten. Ahol már megtörtént AZ ÖNÁLLÓSÍTÁS !M!ÍPi©lf ¥ÁÜÜAÜM A BÜROKRATIZMUS és ezen belül a különféle szervek önállóságának Kérdése — állandó téma. Szinte mindenki beszél róla, az érdekeltek pedig hadakoznak a megfelelő önállóságért. Sok helyen van is alapja ennek a hadakozásnak, de néhol már örvendetes javulás mutatkozik. S erről a javulásról is érdemes beszélni.. . A napokban a Népbolt Vállalat vezetőivel beszélgettünk. Amint szavaikból kiderült, náluk jórészt már csak az emlékei, a kellemetlen emlékei vannak meg a felesleges megkötöttségek, központosított dolgok sorozatának. Teljes önállóságot kaptak az áruellátásnál. A különféle fuvarokat, javításokat, kisebb beruházásokat a legjobb belátásuk szerint végezhetik, nem mint az előzd években, amikor néha kétszeresét kellett kifizetni, mondjuk egy fuvarnak, a mechanikus szabály miatt. A tatarozásoknál fejleszthetik saját javító részlegüket és azzal dolgoztatnak, amely gyorsabban, olcsóbban és jobban dolgozik. Ezáltal lényegesen csökkentek a fuvar- és tatarozási költségek. A BOLTOK saját maguk rendelik meg az árut és csak a korlátozott mennyiségben levő alapvető élelmiszercikkek szállítását tervezi meg a központ. De ez sem kötelező az üzletek számára. Azelőtt, ha a megye betervezte bizonyos áruk szállítását, minden körülmények között át kellett vennie a boltnak, még akkor is, ha arra nem volt szüksége. így aztán előfordult nem egy esetben, hogy az áru megromlott. A vállalat személygépkocsijával a vállalat emberei csak akkor utazhattak el a megyén kívüli' területekre, ha arra a Megyei Tanács kereskedelmi osztálya engedélyt adott. Tehát még a saját gépkocsijuk használatánál sem volt önállóság. önállóságot kaptak a létszámmal való gazdálkodásban is: saját maguk döntik el, hol, hány embert alkalmazzanak és ezzel is úgy gazdálkodnak, ahogyan a legmegfelelőbbnek látják. Érdekeltek abban, hogy feleslegesen ne fizessenek pénzt és joguk is van szükség esetén kisebb, vagy nagyobb létszámmal dolgozni. Az előző években a Népbolt Vállalat szakemberei, vezetői főként csak azt tehették, hogy mechanikusan végrehajtották, amit a felettes szervektől utasításba kaptak. A felsőbb szerv határozott meg mindent és hiába volt a helyi vezetőknél a szaktudás, tapasztalat, nem gazdálkodhattak úgy, hogy az az adott körülmények között mindig a leghasznosabb legyen. Még a szakember- utánpótlásnál is a túlzott központosítottság uralkodott és gátolta a tervszerű előrelátást. Központilag szabták meg, hogy milyen szakra hány tanulót lehet és kell felvenni, ezért fordult elő, hogy az egyik szakon „felesleg”, a másikon pedig hiány mutatkozott. AZ ÖNÁLLÓSÁGNAK az eredményei is mutatkoznak. Jobb az áruellátás a Népboltokban, mint azelőtt volt, noha országos viszonylatban még nincs olyan árukészlet, mint az októberi ellenforradalom előtt volt. Az önállósítás minden területen fokozta a szakemberek felelősségét és most már nem abból indulnak ki, hogy valaki végrehajtotta-e a papírformák szerint a központi utasításokat, hanem megtelte-e azt, amire a saját területén szükség van. Az idei első negyedévben terven felüli nyereséggel zárt a vállalat, az áruhiány ellenére is körülbelül 370 000 forinttal több volt a tiszta nyereség, mint a betervezett. Ez is mutatja, hogy időszerű volt a kellő önállóság megadása.
