Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-07 / 132. szám

1957. JÜNIUS 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Beszéljünk őszintén Kommentár a szekszárdi járás tsz. elnökeinek tanácskozásáról Nagy vita volt a megbeszélésen A GÉPÁLLOMÁS ÉS A TSZ KAPCSOLATÁRÓL, A beszámolót — a szokásoktól el­térően — nem követte viharos taps. Amikor elhangzott Fejős Mihálynak, a járási tanács mezőgazdasági osz­tályvezetőjének a beszámolója, az ülésteremben helyet foglaló tsz el­nökök kérdően néztek egymásra, majd az emelvényen helyet foglaló járási mezőgazdasági vezetőkre. A beszámoló sokban különbözött az elmúlt években hasonló alkalom­mal tartott előadásoktól. Célja az volt, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének és a járás ter­melőszövetkezeteinek legaktuálisabb problémáit reális alapokon, legna­gyobb őszinteséggel tárgyalja. A járás több termelőszövetkezeté­ben HELYTELEN IRÁNYBAN változtatják meg a termelőszövetke­zetek mitaalapszabályát. — Több háztáji földet adnak a megengedett­nél, egy-két helyen korlátlanul en­gedik fejleszteni a háztáji állatállo­mányt. Bezárják a kapukat azok előtt, akik szeretnének belépni a tsz-be. Nem akarnak a termelőszö­vetkezetek egyáltalán dolgoztatni a gépállomásokkal, saját erőből pedig nem tudják elvégezni az összetorló­dott és haladéktalanul fontos mező- gazdasági munkákat. — Ezek voltak a beszámoló főbb vonásai. S amint a hozzászólásokból kiderül, helyesen választották meg a napirendi pontot, mert napjainkban csakugyan ezek képezik a termelőszövetkezetekben a vitákat. Ami a beszámolóból ki­maradt és még foglalkoztatja a ter­melőszövetkezeteket: — A épülőfél­ben lévő gazdasági épületek sorsa . . Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy egy tsz-ben egy-egy családfenntartónak, illetve családtag nak ne adjanak több háztáji földet, mint legfeljebb egy holdat, mert el­lenkező esetben elhanyagolják a kö­zös munkát. S azzal sem lehet egyet­érteni, hogy ne legyen korlátozva a tsz-tagok háztáji állatainak tartása. Hogy miért? Kereken ki kell mon­dani, hogy az a termelőszövetkezeti tag, illetve család, aki arra a nagy- fontcsságú lépésre szánta el magát, hogy szövetkezetbe lép — azt kell, hogy vallja: szakít a kisüzemi gaz­dálkodással, jövedelmét csaknen teljes egészében a közösből várja Márpedig egy parasztcsalád, amely a tsz-ben van, két-három családtag­gal, ilyen alapon a teljesített munkí egységektől függően — kevés kivé­teltől eltekintve — két hold háztáj földet is kap a közösből. Emeltet csakugyan van lehetőség arra, hogy jóval több háztáji állatot tartson £ megengedettnél. Mert a közösbő' megkapja a család a kenyérszükség letét és a háztájin takarmányt ter­melhet. A tsz-elnökök erre azt mondják — Kinek fáj az, hogy ilymódon is gazdagodnak a tsz-tagok? Az nem fáj senkinek — csupán az ellenség­nek, de annak csak hadd fájjon — hogy jómódú tsz-tagok vannak a szekszárdi járásban, sőt az a cél hegy minél gazdagabbak legyenek. Csak éppen ennek a módjával nem igen lehet egyetérteni. Mi kizárólag olyan termelőszövetkezeteket aka­runk, amelynek tagjai mindkét lá­bukkal a termelőszövetkezetben áll­nak, nem félnek attól, hogy keveset jövedelmez részükre a közös, csak úgy találják meg számításukat, ha egy kicsit egyénileg is gazdálkodnak. S ez nem egészen van így jól. E2 már ilyenkor úgy van, hogy hizlal­nak a termelőszövetkezeti tagok ház táji gazdaságokban 8—10 hízót el­adásra, s azon fáradoznak, hogy mi­nél több növendékmarhát vihessenek a piacra — nem pedig azon, hogy hogyan tegyék jövedelmezőbbé a kö­zös gazdaságot. Ez se jól van így, mert akkor nagyon sok termelőszö­vetkezeti tag úgy gondolkodik, hogy mégis csak előbb lesz nekem pénz abból a hízóból amely a saját ólam­ban hízik, mint abból, amelyik a közös istállóban van. Tudom nehéz ennek az ellenkezőjét megértetni egy újdonsült termelőszövetkezeti tag­gal. De semmiképpen sem szabad le­mondani arról, hogy megértessük minden tsz taggal: a közös gazdaság csak úgy lesz virágzó, ha nem egye­dül az elnök, vagy legjobb esetben a vezetőség töri a fejét azon, hogy miképpen lehet osztani a közösből többet — hanem az egész tagság. Ennyit erről. ezenbelul a kapalas es a gabonabeU karítás elvégzésének a lehetőségei­ről. Egy kivétellel — ez pedig a harc: Petőfi Tsz elnöke volt — minden ts 2 elnök úgy nyilatkozott, hogy csali abban az esetben veszik igénybe e gépállomás gépeit, ha már minder kötél szakad, ha azt látják, hogy se­hogy sem tudják biztosítani a mun­kák elvégzését. Ezt azzal indokolták — s ebben sok igazság van —. hogy az elmúlt években rosszul és drágán dolgoztak a gépállomások. Természetesen, ennek a sok vissza­élésnek az az eredménye: „bíz­zák csak ránk, a mi dolgunk a gazdálkodás“ — mondják a tsz ta­gok. Ám, legyen! Azt azonban le kell szögezni, hogy az év végén ne okoljanak a tsz-tagok senkit azért, mert egy-két kapálás elmulasztása miatt, csak 8—10 mázsa lett a hol­danként kukoricatermés, tönkre­ment egy csomó szálastakarmány és így tovább. Néhány szót még \ FÉLBEN LÉVŐ GAZDASÄGI ÉPÜLETEKRŐL ; arról a nagyon veszélyes befeléfor- lulásról, amely egy-két tsz-nél meg­mutatkozik. Ami az előbbit illeti, abban azok­nak van igazuk, akik sürgetik a fél­één lévő gazdasági épületek sorsá­nak az eldöntését. Igaz, hogy rosszul Ülünk építőanyag dolgában. Viszont iá arra van anyag, hogy magáno­sok kislakásokat építsenek, akkor irra is legyen, hogy a tsz-eknél fél­jen lévő épületeket végre felépít­sék. Különben a termelőszövetkeze­lek építőanyagkiutalást kapnak bő­rén, csak éppen a kiutalásra anya­got nem kapnak sehol. így meg ez lágyon drága mulatság. Ugyanis a élben lévő épületek ebek harmin- :adjára vannak bízva. Hol egy köbméter faanyag, hol egy­két mázsa cement, vagy ablakszárfa reszik el. S mire az épület elkészül négegyszer annyiba kerül, mint amit ■redetileg terveztek. Mindezt aztán t végén a tsz-en vasalják be. Tehát :z az állapot tarthatatlan. Ami pedig a befeléfordulást illeti, ibban nagyon nehéz ilyen röviden illést foglalni, illetve tanácsot adni. -'e azt mindenesetre így is meg­mondhatjuk, hogy szembehelyezke- lik a párt és kormány álláspontjá­val az, aki a meggyőződésből jövő, lecsületes, egyéni gazdák előtt be- :árja a tsz kapuit. Mindent egybevéve, helyes lenne, ia — a lehetőségektől függően — lyakorlatban hívnának össze ilyen ■rtekezleteket, mert itt sok vitás kér lést tisztázni lehet és mindig egyet ehet lépni előre, ilymódon is a ter- nelőszövetkezeti mozgalom fejlesz- ése, illetve megerősítése terén. Molnár Lászlóné Cjj-eneqifvrekek A vonaton találkoztam az ifjú sportolók eme díszes gyülekezetével. Ok is. én is Pestről utaztunk Sárbogárd felé. Bár nem mind volt éppenséggel gyerek, kettőnek közülük már benőhetett volna a fejelágya, azért mégis fene­gyerekek voltak. Mert a fene látott még olyan fene jómódot, hogy Béla bácsi, a csoport egyik főnöke, csak úgy bevezetőnek, mindenkit megajándékoz 300 forint kalóriapénzzel. Hanyagul benyúlt a zsebébe, unott megszokással kiosztotta a bankókat, az ifjak meg közömbösen zsebrevágták, hogy pár perc múlva újra előszedjék: — Na, srácok, ki van benne a buliban? — varázsolt elő Béla bácsi egy csomag kártyát. — Ez a lap nem játszik. Itt a piros, hol a piros, lehet tenni, huszas a tét. — Beszállok — !reagált azonnal a Buffalónak tisztelt fiatalember és beszállt egy húszforintossal. — Én is benne vagyok — dünnyögte a szájában lógó cigaretta mögül egy másik ifjú reménység, akit a jó ég tudja miért, az állatvilágból kölcsönzött Kakas névvel ajándékoztak meg . . . Béla bácsi megelégedve az eredménnyel, hosszas gyakorlatra valló gyor­sasággal lerakta a három lapot — és nyert. Miután zsebrerakta a pénzt, meghaló szívélyességgel még azt is elárulta, hogy piros egyáltalán nem volt a kártyák között (általános röhej). A következő műsorszám egy unalmas ultiparti volt, tudniillik csak filléres alapon játszottak. Közben Buffalo (aki a múltkor „bevert” franciából, tehát még középiskolás), közvetlen modorban elmesélte, hogy egy­két héttel ezelőtt százforintosokat vesztettek el a világ legintelligensebb kártya­játékán. a 21-esen. Jimmi és Kacsa, ez a két iónévá fiatalember, együtt unatko­zott az ultizókkal, míg végül Béla bácsi és társa újra mentett. — Adjatok helyet, fiúk, nem ér így semmit, römizzünk. Zsóker nincs, hand, vagy semmi. Ki száll be? A két leglelkesebb sport-, avagy kártyatehetség. Buffalo és Kakas, már nyúltak is a zsebbe. Egy-egy húszast raktak le a Béla bácsiék 50 forintjai mellé és egészen Sárbogárdig csendesen vesztettek. — atyamesterük javára. Ügy lát­szik azonban, az érvágás nem érintette őket érzékenyen, mert közben egész kellemes témákról beszélgettek, amellett, hogy ölven forintra emelték a téteket: — Azért most nem leszünk olyan hülyék, mint Miskolcon — jelentette ki az egyik —. ahol még meccs előtt jártuk végig a mulatókat. Majd inkább utána isszuk le magunkat, másként hátha elveszítjük a mérkőzést. — Leisszuk magunkat, ha lehet — veti közbe a társaság egy másik tagja —, hiszen ennyi pénzzel nem nagyon ugrálhatunk. Üjabb húsz és ötven forintok elvesztése után még megtárgyalták, milyen „kasául néz ki” az az ujján zsebes ing, amit közülük is viselt egy kettő, meg­hányták, vetették a legfontosabb triplatalpú és csapottvállú toalettproblémákat, aztán sajnos, nem hallgathattam őket tovább, el kellett válnunk. Ok tovább römiztek Pécs felé, én hazautaztam Szekszárdra, hogy beszámoljak az országos középiskolás KISZ aktívaértekezlet eseményeiről. Nagij feladatokról volt olt szó, de a mércét ezek a nagyreményű útitársaim adták. Nem mintha ilyen lenne a magyar sportoló ifjúság, de vannak ilyenek is, egyelőre többen, mint kellene. Középiskolás diákok (ők valószínűleg azok voltak, de vannak mások is hozzájuk hasonlók), akik 300 forintot úgy kezelnek, mintegy húszfilléres, kárbaveszelt. tombolajegyet, ismerik a fél ország csaknem valamennyi mulatóját és szórakozóhelyét, olyan fölényesen tesznek meg ötven forintot, vagy húszat, mintha állandó hitelük lenne a Nemzeti Banknál. Hand, vagy semmi. Elvégre mi az nekik!? Olyan kaszthoz tartoznak, amely szent és sérthetetlen: — sportolók. Franciából „bever”, de az sem számít. Általában, és ez a legnagyobb baj. ezeknek a fiatalembereknek nagyon kevés olyan dolog lé­tezik. ami számít. így már jobban meg lehet állapítani, hol van annak a nevelőmunkának a kezdete, amiben a KISZ is részt kér. amiről az aktívaértekez­leten szó volt. V. J-né Gyorsítják a lottó-reklamációk elintézését — megváltozik a sorsolás időpontja a (lotto-sore^uasoK után soKsza reklamáció és számos óvás érkezi a Sportfogadási és Lottó Igazgató Sághoz. Nagyon sokan panaszkodna amiatt, hogy ügyüket csak hetei múlva intézik el. Milyen javulá várható ezen a téren? Ezekre a kér désekre válaszolt Tarján Endrén« az OTP vezérigazgatóhelyettese. Többek között elmondotta, hogy a DTP eredetileg heti egymillió lottó szelvény kibocsátására és az ezze capcsolatcs munkára készült fel. lg; fordulhat elő hogv hetenkint sol 5 •' ottó-játékos jogosan panaszkodott rogy nyertes szelvénye nem szerepe 1 nyereményjegyzékben. A jogo; •eklamáeiókat minden esetben orvo iolják. Ez azonban az apparátus ki száma miatt sokszor hetekig húzó lile. A panaszok orvoslásának gyorsí ísára az OTP a lottó decentralizáló­re, a fővárosba érkezett valamennyi lottó-szelvény. A tervek szerint ezt a munkát most megosztják: Debre­cenben, Miskolcon, Szegeden, Győ­rött és Pécsett „fiók“ lottóigazgató­ságot létesítenek. Ezek intézik az- atán a hozzájuk tartozó terület vala­mennyi lottóügyét. Ezt a rendszert izonban csak fokozatosan tudják be­vezetni. A sorsolást természetesen ezután is egy helyen tartják. A tájékoztatón bejelentették to- /ábbá, hogy a jövőben — tehát már í 15-i fogadási héttől — megváltozik i sorsolás időpontja is. A sorsolás új dőpontja ezután csütörtök este he- yett péntek délelőtt tíz óra lesz. Ed- lig az időpontig — mivel a szelvé- íyek beküldési határideje továbbra s csütörtök déli tizenkét óra — „ké- íyelmesen’1 végezhetnek a feldolgo- ási munkával. 225 éves a dunaföldvári II. számú általános iskola » aoauidp UclclULl 1KU.JOIIOS IZgcLlUIII csillogott a dunaföldváriak szemében. Az emberek siettek, gyermekek virágcsokro­kat szorongattak a kezükben, másutt csoportosulás támadt... Az ismeretlen, idegen ember csak egyszerűen tudomá­sul vette ezt a lázas hangulatot és el­haladt mellette, ment a maga dolga után, de a község lakosainak többet je­lentett ez a nap — történelmi múltjuk egyik jelentős évfordulóját ünnepelték. Vasárnap volt kétszázhuszonöt éves a kettes számú általános iskola. Az ünnepség éppen kezdődött, amikor az iskola elé értem — akkor hangzottak el a Himnusz hangjai az iskola falán elhelyezett márványtábla előtt. Ez alatt a kis ünnepség alatt, melyen az iskolá­sok és az utca járókelői vettek részt — a nagyobb méretű megemlékezésre már gyülekeztek az emberek, felnőttek, diá­kok, a kultúrház nagytermében .. . 1732 . . . Ehhez az évhez nagy embe­rek nevei fűződnek. Bach, Linné, Rem­brandt . . . Rákóczi kurucfeiedelmet a til tort tarogatOK nangjai n ívűik vissa száműzetéséből, hogy kibontsa a magy; szabadság zászlaját.. . Ebben az évbe nyílott meg az iskola. Első tanítója Szén iványi Mihály volt. Az iskola falai sok, szép emlékről mi sélnek, mely büszkeséggel tölti el t iskola nevelőit s azokat a diákokat, aki e falak között tanulnak . .. Büszkén goi dóinak vissza Magyar László Afrik: utazóra, akit 133 évvel ezelőtt íratta be az iskola első osztályába, s aki nei kis hírnevet szerzett a magyar tud( mánynak. Az iskola 1858 június negyedikén h égett a város nagy részével együtt, másutt építették fel, mint eredeti hely volt.. . Ebben az időben az iskolában sza mával fűtöttek, s olyan füst volt a tar termekben, hogy vörösre marta a szí met és látni nem lehetett. Érdemes f: gyeimet szentelni a tanítók fizetésére i: Fizetésük világosan mutatja, hogy mur kájukat nem becsülték meg. Az egy fiain Vkór* czrrsT annc rlnliánvno f»tniKp7*TlP eppen csak a dohany'szuksegleteit fi dezte. Valamikori második osztályos kort ban, Forster Gyula ebben az iskolába arról ábrándozott, hogy itt a Dunán eg hidat kellene építeni, s ha ő megni majd me^ is építi azt. És valóbar az ábránd valóra vált, a híd az ő te: vei alapján készült el. . . E falak közö: ma is hasonló korú diákok ábrándozna arról, hogy milyen munkát végezne! majd ha megnőnek. Nekik már töb alapjuk és joguk van a tervezgetéshe; a mi államrendszerünk bő lehetőséget a arra, hogy az egyszerű munkásembere fiai mérnökök, orvosok, tanárok legye nek, s szép terveiket megvalósítsák, legjobb tudásuk szerint építsék, szépíl sék a nép országát. Megható pillanat volt, amikor a szü lői munkaközösség tagjai zászlót ajándé koztak az iskolának, melyre a vállala tok, a pártszervezet, a tanács, az iskolák szalagokat kötöttek. E zászlónak fogad Iák meg az iskola dolgozói, diákjai, hog hozzá méltóan akarnak dolgozni. .. Külföldön levő magyarok írják: „Itt tanultam meg Igazán szeretni hazámat-“ ti yugat-ii emetorszagnoj jött a levet „Leveleimnél azért keresem fel Önö két, mert én is egyike vagyok azoknál a hűtlen magyaroknak, akik az ellen forradalom alatt külföldre távoztak Hogy miért, azt Önök a sok levelezi után biztosan világosan látják. Felesé gém és én az ellenforradalom alatt sem milyen szervezetben nem vettünk részt semmilyen felforgató propagandát nen terjesztettünk, csupán a kíváncsiság haj lőtt és itt döbbentünk rá mind a ketten hogy mit hagytunk ott és mit vesztet lünk el. amikor idejöttünk. Nekünk olt hon sokkal jobb volt. Kétéves házasok leszünk ez év októberében és még nem Ivagf/ok 22 éves sem. Foglalkozásom kohótechnikus, az LKM-nél, az új Kö- tép-Hengerműnél dolgoztam, feleségem í KGM diósgyőri kirendeltségén, ő is, ér Is jól kerestünk, milyen fájó szívvel gon- loluri k most vissza az otthoni szép, bot log napokra. Miért is nem volt egy tapasztalt ember, oki segített volna egy íó tanáccsal. Kedves Szerkesztőség, haza szeretnék nenni, kérem Önöket, hogy segítsenek tekünk. Beláttuk, hogy tévedtünk, nem lett volna szabad ezt tenni. Főképp ne- tem, aki 12 éves korom óta árván ma­adtam és akkor sem voltam egyedül, a nagyar szocialista államrend nem ha- lyott elveszni, magához vett, kollégiumi ngyenes ellátást és tanulási lehetőséget nztosított és így sikerrel érettségiztem é 1953 nyarán. Teljes tudatában va­gyok annak, milyen hálátlanság ez tő- ém és erre csak itt döbbentem rá. Itt anultam meg igazán szeretni hazámat, ■gyeden vágyunk, hogy újra hazamen­ünk és akkor nem lesz lelkiismeretfur- lalásunk és soha el nem hagyjuk drága lazánkat sem jóban, sem rosszban. gyünk, mindenütt csak német beszéd, né­met írás, amiből alig értünk valamit, majdnem a legrosszabb munka, mert külföldiek vagyunk — ezt mondják ők — és sokkal kevesebb bér, mint a né­meteknek. Napi 9—10 órás rettenetes hajsza mellett. Nem tudom, érdekli-e sorsunk továbbra is Önöket, de ha igen, engedjék meg, hogy tovább soroljam mindazt, ami csupán csak azért fáj, mert nem vagyunk otthon! Egy rádiót vet­tünk, amin minden nap hallgathatjuk az Önök kedves hangját. . . Azután a rádión kívül, a megmaradt kevés pén­zünkből élünk, fizetjük a rendkívül drága lakbért, ezért a nyomorúságos kis szobáért, ahová csak aludni járunk, mert egész nap dolgozni kell, a gyáros úr meg csak pöffeszkedik és napról nap­ra több a pénze az én bőrömön is. Ott­hon Magyarországon nem tudtam elkép­zelni, milyen ez a rend, de most már sajnos, tapasztalnom is kell. Es látom azt, hogy úgy van, ahogy az iskolában tanultam, s pusztulásra van ítélve, mert itt nagyon elégedetlenek a munkások és van rá okuk: Nem is tudják ők, milye­nek egy szocialista ország szerteágazó munkásvédelmi intézkedései. Itt csak a hajsza van kilenc-tíz órán át, de van sok hely, ahol 12—14—16 órát is dol­goznak. Például a sógorom 16 órát, ő is torkig van már a Szabad Európa- rádió hazugságaival és az úgynevezett szabad világgal. Igen, most olyan jól­esett elmondani, ami fáj, mint egy bű- óét fájdalmasan megbánt rossz gyerek, aki nagyon szégvenli magát az édes­ipa előtt.” (A levél eredeti példánya a Magyar Ráflinriál vnn )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents