Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-29 / 151. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 JÚNIUS 29. Kádár János elvtárs beszéde az MSZMP országos értekezletén (Folytatás az 1. oldalról.) azzal a veszéllyel járna, hogy a szektarianizmus irányába húzná a pártot. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Kádár elvtárs —, hogy a jelenlegi helyzet a pártban, a párt vezetésében egészséges. A Központi Bizottság a pártértekezlettől politikai vonalának megerősítését és jóváhagyását kéri. Ez az irányvonal nem elméleti elképzelésekből, hanem nagyon nehéz körülmények között a gyakorlatban született, és annak helyességét, illetve gyengeségét az eredményeken lehet lemérni. A Magyal Népköztársaság a munkás-paraszt állam, a proletár- diktatúra állama létezik, az ellenfor radalom viharában megedződött és bizonyos vonatkozásokban most erősebb, mint a támadást közvetlen megelőző időszakban volt, s ha jól dolgozunk, még erősebb lesz. Minek köszönhetők az eredmények: 1. a párt következetes marxista— leninista irányvonalának, és annak, hogy a párt vezeti a párton kívüli tömegeket; 2. a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatásának; # 3. a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista támogatásának. A központi irányítás fontossága A párt feladatai Minden vonalon küzdünk a tömegekért' — A párt egységes és aktív — folv tatta Kádár elvtárs. — De a párt életében sem múlt el nyomtalanul a megrázkódtatás, s a pártélet bizonyos elemi rendje, fegyelme még sok kívánni valót hagy maga után. Elbizakodottság jelentkezik a pártban, s a szocialista forradalom ügyéhez hű tömegekben is. Jelenleg ez a legfőbb veszély, mert az elbizakodottság magával hozza hogy tompul az éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömegek támogatásának megnyerésére és sokan elfelejtkeznek a múlt hibáiról is. Kádár elvtárs megemlítette, hogy néha egyáltalában nem elvi alapon nyugvó bírálat — lehet egyszerűen civakodásnak és vitának nevezni — is felbukkan az elvtársak soraiban. Hangsúlyozta: jelenleg a párt tagjainak és még inkább funkcionáriusainak kötelességük, hogy most is és még nagyon sokáig állandóan emlékezzenek az októberi szörnyű napok ra, nefelejtsék el, amit átélt a párt és a nép október 23 és november 4 között. Ne felejtsék el a tanulságokat, amelyek a revizionizmusból, a megalkuvásból, az osztályárulásból adódnak, de azokat a hibákat sem szabad elfelejteni, amelyek a szektás politikából, a tömegektől való elszakadásból erednek. — Első feladatunk a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam erősítése — mondotta. — Ez megkívánja annak a fő elvnek érvényesítését. hogy hazánkban jog, szabadság és demokrácia jusson osztályrészéül a dolgozó népnek és ne legyen szabadság a nép ellenségeinek. Különösen fontos számunkra, hogy a proletárdiktatúra legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget erősítsük. — A munkás-paraszt szövetség most kedvező feltételeket nyert ahhoz, hogy a legközelebbi esztendőkben még tovább erősödjék. A parasztság érzi és becsüli azokat a lépéseket. amelyeket a párt tett, részben a hibák kijavítására, de még inkább az alapvető vívmányok vé delmére. Kádár elvtárs a következőkben arról szólt, hogy a népi hatalom erősítése ma megköveteli asj ellenforradalom erőivel szembeni következetes harcot. Igen fontos követelmény az éberség — éberség a párt, a munkásosztály, ez egész nép részéről. De, hogy az ellenséget üthessük, állhatatosan és következetesen, annak az a feltétele, hogy a párton belül leküzd- jük e harc akadályait. Mert van ilyen akadály, megvannak még a revizionista nézetek maradványai, s ebből fakadnak az ellenséggel való megalkuvás politikájának csőké vényei. A törvényességről Az osztályharcról szólva, Kádár elvtárs kijelentette, hogy az osztály ellenséget elnyomni és korláté™; Kádár elvtárs a továbbiakban kijelentette: a proletárdiktatúra erősítése megköveteli a tömegek megnyerését. Kádár elvtárs hangoztatta, a tömegekért minden vonalon és minden vonatkozásban küzdünk. A pártban olyan szellemnek kell érvényesülnie, amelyben' uralkodó a tömegek iránti bizalom és az ellenséggel szembeni bizalmatlanság. — A tömegek megnyeréséért folytatott harc első feltételét a pártban kell megteremteni azzal, hogy le- küzdjük és megsemmisítjük a tömegek megnyeréséért folytatott harc akadályát. Mi ez az akadály? A párton belül ma is meglevő dogmatikus .gondolkodási mód és szektás politika maradványa. Aki a tömegek iránt bizalmatlan, aki a tömegektől elszigeteli magát, aki nem teljes tudásával dolgozik a tömegek meggyőzéséért és megnyeréséért, a legnagyobb kárt okozza a pártnak és következésképpen a proletariátus diktatúrájának. Proletárdiktatúra nem állhat fenn a tömegek támoga tása nélkül. Kiemelte Kádár elvtárs a tömegszervezeti munka megbecsülésének fontosságát, hiszen e szervezetek tag jainak a megnyerése és csatlakozása nélkül a párt nem tudna harcolni. A pártnak három és félszázezer tagja van, a szakszervezetnek egymillió- kilencszázezer a tagja; a munkás- osztály nagy többsége tehát tagja a szakszervezeteknek, de nem tagja a pártnak. Hasonló a helyzet az ifjúság és a nők körében is. Ezért fontos feladata a pártnak a tömegszervezetben való munka. Fontos feladatnak jelölte ki a Hazafias Népfronttal való foglalkozást is. A Hazafias Népfront fejlődésének nagyon kedvező feltételei vannak. Az ellenforradalmi támadás hatása alatt nemcsak kommunisták eszméltek fel, hanem a párton kívüli, sőt más pártban nevelkedett emberek is. Amikor november 4 után megállapítottuk, hogy a jelenlegi sajátos magyarországi helyzetben nálunk a többpártrendszer nem realizálható, ezzel kimondottuk azt is, hogy szükséges egy erős, széles Hazafias Népfront, a kormányzat egypártrendsze- rének szerves kiegészítője. S ezért most igyekeznünk kell központilag és helyileg aktivizálni a Hazafias Népfrontot, munkájába bekapcsolni olyan embereket is, akik becsületesen álltak a Magyar Népköztársaság mellett. A beszámoló további részében az állami központi irányításról beszéli Kádár elvtárs. Bírálta azt a nézetet, hogy az állami központi irányítás fékezi a fejlődést. — Szükség van arra, hogy a központosítás bizonyos túlzásait lefaragjuk, a helyi önállóságot fejlesszük, de az egész népgazdaság irányításának központinak kell lennie. Küzdjünk az anarchista törekvések ellen, amelyek a kapitalista piac törvényeit akarják érvényesíteni a szocialista népgazdaságban, egyszersmind küzdjünk a bürokratikus tendenciák ellen is. Részletesen beszélt Kádár elvtárs a munkástanácsokról — felemás helyzetükről. — A munkástanácsok eddigi útja nem nagyon biztató. Olyan körülmények között születtek és olyan elemek irányítása alatt jöttek létre, hogy bizony a munkástanácsokat kezdetben az ellenforradalom érdekeinek szolgálatába állították. Mi volna a helyes eljárás? E kérdésben a párt csali olyan döntést hozhat, amelyben a munkások abszolút több sége egyetért a párttal. Hamarosan kj,kell dolgozni erről is a párt álláspontját, meg kell ezt előzőleg vitatni szakszervezeti emberekkel, munkástanácstagokkal és egyszerű üzemi dolgozókkal. Úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy a mun- káscllenőrzést az elmúlt évekhez képest intézményesen szélesíteni kell a gyárakban. Biztosítani kell, hogy a munkások közvetlen választottal útján megvalósítsák a munkásellenőrzést a termelésben. Ez az ellenőrzés természetesen nem gyöngítheti a központi irányítást, nem likvidálhatja az igazgató hatáskörét, de reális ellenőrzés legyen, beleszólás az ügyekbe, bizonyos anyagi alapok felosztásába is. Kádár elvtárs hangsúlyozta: Tekintetbe véve, hogy nálunk a szak- szervezeteknek 7—8 évtizedes tradíciói vannak, a párt álláspontjának tartalmaznia kell, hogy az üzemi munkásellenőrzési szervek feltétlenül a szakszervezetek centrális irányítása alatt dolgozzanak. Minden eredményünkben benne van az értelmiségi dolgozók munkája is Ezután Kádár elvtárs rátért a tudományos és a kulturális élet problémáira — A burzsoázia ezen a területen előrenyomult, a revizionista kisegítő csapatokkal együtt bizonyos pozíciókat hódított meg és tart még ma is a kezében. Itt a központi kérdés tulajdonképpen a pártnak az értelmiséghez való viszonya. Ha ezt jól ren dezzük, akkor a kulturális élet kérdéseit is rendbe lehet hozni. Mi a sze repe az értelmiségnek az ellenforradalmi lázadásban? Egyesek bűnösek az ellenforradalomban. Ezeket meg kell büntetni. Nagyon sokan viszont hibáztak. Ezeknek segíteni kell, boré’ a jó útra visszatérjenek. Nagyon sok értelmiségi van, aki a legkritikusabb időben is végig hű volt a szocialista forradalomhoz. Ezt a megkülönböztetést meg kell tennünk. Árt az a pártnak, és az országnak, aki azt mondja, hogy az ellenforradalom idején az egész értelmiség a nép ellen fordult. Ez nem igaz. Minden eredményünkben benne van az értelmiségi dolgozók munkája is! A párt a munkásosztály, a nép életfontosságú fegyvere ről beszélt. — A szocialista országok szoros egységén belül a mi számunkra elsőrendű kérdés természetesen a Szovjetunióhoz való viszonyunk. A szovjet—magyar testvéri barátság és szövetségi viszony hívei vagyunk, ez a politikánk, ezt kell képviselnünk és a magyar nép tömegei ebben támogatnak minket. Beszélt a szocialista országok népeihez fűződő testvéri kapcsolatainkról, amelyeknek ezernyi jelét tapasz talhattuk az ellenforradalmi lázadás és legyőzése időszakában. Kádár elvtárs kijelentette: az ellenség csapást akart mérni a nemzetközi proletárszolidaritásra a magyarországi ellenforradalom kirobbantásával is, ez nem sikerült, a harcban inkább elmélyült a nemzetkim szolidaritás. Nem lehet tagadni, hogy az elmúlt másfél esztendőben nehézségek voltak pártunkban és a nemzetközi munkásmozgalomban is. De már most lehet látni, hogy a nehézségeket leküzdjük és így ennek nyomán erősödni fogunk. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy erősödjön pártunk. De ehhez hozzátartozik, hogy ne legyünk önteltek és semmit se felejtsünk. Sem a bűnöket, amelyeket az ellenség és az árulók követtek el velünk szemben, sem a hibákat, amelyeket mi magunk követtünk el — fejezte be hosszantartó tapssal fogadott beszédét Kádár elvtárs. A délutáni ülésen Apró Antal elvtárs (elnökölt. Marosán György elvtárs ismertette az MSZMP Szervezeti Szabályzatára vonatkozó javaslatot, majd az elnök megnyitotta a vitát az első és a második napirendi pont fölött. A délutáni ülésen elhangzott referátum és a felszólalások ismertetésére visszatéGazdaságpolitikánk törvénye: a termelőerők állancfó fejlesztése Ezután Kádár elvtárs rátért arra, hogy a tömegek megnyerésének fel adata magában foglalja a gazdasági és kulturális kérdések helyes megoldását is. A dolgozók jelentékeny részét elsősorban nem a politika általános kérdései érdeklik, s véleményüket a pártról, a rendszerről nem politikai kérdések, hanem a gazdasági vagy a kulturális eredmények alapján alakítják ki. Gazdaságpolitikánknak alapvető elve: a termelőerők állandó fejlesztése. Ez feltétlenül szükséges nemcsak szó cialista társadalmunk felépítéséhez hanem — ami ezzel szorosan összefügg — a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek a lehetőséghez képest legjobb kielégítéséhez is. Kádár elvtárs foglalkozott az ipari termelés kérdéseivel, s utalt arra, hogy ezeket az országgyűlés már tüzetesen és részletesen megvitatta. — A mezőgazdaságban a legfontosabb problémánk ez idő szerint hogy a mezőgazdasági termelést fejlesszük, olyan módon, hogy közben a mezőgazdaság szocialista átalakítását is segítsük elő. Megjegyezte, hogy helyes volt ai egyéni parasztoknak adott különböző kedvezmény és segítség, ami a termelés általános emeléséhez szükséges, viszont az elmúlt hét hónapban, helytelenül, a termelőszövetkezetek nem kapták meg a feltétlenül szükséges támogatásit. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek, a termelőszövetkezeti csoportok, a különleges társulások jobb és nagyobb gaz dasági eredményt érjenek el. Ha a parasztság (közvéleménye megnyugszik. remélhető, és célul is lehet kiA következőkben Kadar eivtars a pártról beszélt. A párt a mi viszo nyaink között a munkásosztály, a nép életfontosságú fegyvere. A párt nem öncél, s a népnek érezni kell, hogy amikor a kommunisták a nép érdekeiért harcolva, erősítik a pártot, akkor a nép számára kovácsolják a fegyvert. Sokat árthat a párt ügyének az a funkcionárius, aki esetleg visszaesik abba a hibába, hogy nem törődik a dolgozók véleményével, fitymálja, sértegeti őket, vagy ridegen, elutasítóan, gorombán, durván viselkedik velük. őriznünk kell a párt politikai és erkölcsi tisztaságát. El kell érnünk, hogy az osztályellenségnek ne legyen befolyása pártunk politikájára. Ezután a magyar ifjúságról szólt. — Az ifjúságnak adósa a párt, s az ifjúság is adósa a pártnak és a népnek. Mivel adós a párt? Az ifjúság nagyon hosszú ideig túlságosan magára volt hagyatva, nagy politikai és lelki krízisen ment át. A párt ekkor nem állt az ifjúság mellett. Nagyon kevés történt, hogy a párt és a felnőtt nemzedék kézenfogja az ifjúságot, vezesse a helyes útra. Az ifjúság adóssága pedig, hogy a fiatalok nem adták meg a pártnak, a felnőtteknek azt a tiszteletet és megbecsülést azokért a nagy vívmányokért, amelyeket a párt, a munkásosztály, a néphatalom harcolt ki az ifjúság számára. Fiataljainkat figyelmeztetni kell erre az adós ságra. A párt internacionalista kötelességei A párt internacionaliatta i kötelességeiről szólva, Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy pártunk marxista- leninista párt, s legfőbb elvei között szerepel az internacionalizmus: Ezután a szocialista tábor egységének erősítéséről, a varsói szerződéscéh, s feltétlenül szükség lesz arra, íogy bizonyos elemeket eltiltsunk bizonyos jogoktól és tisztségektől. V párt és a nép álláspontja teljesen gazságos, hiszen a kihívás nem a )árt és a nép részéről, hanem a bur- soá reakció részéről történt. Ha .megfértek“ volna a bőrükben, meg lékéltek volna a rendszerrel, akkor i proletárdiktatúra nem élne most ■etorzióval. (Nagy taps.l — ín agyon kell vigyáznunk, hogy ítélkezéseink szigorúak, de igazságosak legyenek — folytatta Kádár slvtárs. — A törvényesség mindkét >ldalát be kell tartanunk. Aki a törvény ellen támad, azt büntetés sújtja: aki a törvényt betartja, azt megvédi a törvény. Semmiféle törvénytelen eszközt nem mgedünk meg sem most, sem a jövőben. A törvényesség védelme egyszersmind a nép érdekeinek, a pro- etárdiktatúrámak a védelme. Azután arról szólt, hogy nagyon 'ontos az ellenséggel szembeni harc oan. hogy a megtévesztetteket ne kezeljük ellenségként. Ezeket nem büntetni, hanem segíteni kell, hogy 5 helyes útra visszataláljanak. A jelenlegi legfőbb veszély: az elbizakodottság iizmus provokál, tamad. Kádár elv táré számos példát mondott erre é, utalt az úgynevezett ENSZ ötös bi zottság jelentése körül csapott lár Kádár elvtárs ezután a feladatok ról szólva rámutatott, hogy a szocialista forradalom ügye győzött, de ezt a győzelmet még biztosítani kell, mert az ellenség erői jelentékeny részben még megvannak, az imperia tűzni, egy oizonyos átmeneti meg- Hangulat érlelődhet meg és utána torpanás után, meggyőző munkával nagy lendületet kaphat a termelö- 2—3 esztendő alatt úira kedvező szövetkezeti mozgalom
