Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-28 / 150. szám
MM JÜNIUS 28. TOLNA MEGYEI NEPCJSAG A függetlenített MÉSZÖV funkcionáriusok, adminisztratív dolgozók, kereskedelmi szakemberek mellett többségben dolgozó parasztságunk közvetlen képviselői parasztemberek és parasztasszonyok, a tagság küldöttei vettek részt a MÉSZÖV választmányi ülésén. Az egymás után felszólalók sok problémát említenek, a leggyakrabban hangoztatott, legélesebben felvetett problémák egyre inkább négy, a földművesszövetkezetek életével kapcsolatban rendkívül fontos kérdés körül keringenek. A felszólalók a tagság akaratát, meglátásait tolmácsolják, amikor ezekről beszélnek. A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI VAGYONVÉDELEM óriási értékek vannak a megye földművesszövetkezeteinek tulajdonában. És nap mint nap, újabb és újabb csalásokra, sikkasztásokra, lopásokra figyel fel a szövetkezeti tag ság, a MÉSZÖV vezetősége és a rendőrség. Újabban nem is okoz meglepetést, ha az újságolvasó a bűnösök leleplezéséről olvas a lap hasábjain. Vajon mi ennek az oka? Az ok megehetősen hosszú időre nyúlik vissza. Az október előtti lazaságok, amelyek lehetővé tették többek között számtalan esetben azt is, hogy például ha egy üzletvezető nem tu-' dott 8000 forinttal elszámolni, 'iákkor — „majd egy év múlva visszatéríti“ — jelige segítségével „nevetve“ elkerülhette a törvény előtti felelős- ségrevonást, csábítói voltak a korrupciónak Mert, bizony, mire a 8000 forintot egy év alatt visszatérítette, addig 25 000-et csinált az ellopott 8000 forintból, ha értett a pénz „ügyes forgatásához.“ Aztán jött az ellenforradalom, a rablás nyílt időszaka. És végül ma is ott tartunk, hogy egyes helyeken „meg akarnak bocsátani’1 azoknak, akik a rájuk bízott ezresekkel nem tudnak elszámolni. „Majd egy év múlva visszatéríti“ — megint eljött a megbocsátás hamis jelszava egyeseknél, és őrizkednek attól, hogy az ilyen ügyeket a bíróság felé „tereljék.“ A választmányi tagok, az idős gyönki 10 holdas dolgozó paraszt, Pridalkó Géza bácsi, meg még jó- egynéhánvan itt az ülésen felemelték a csalók, sikkasztok, tolvajok ellen a szavukat. „Ha azt akarjuk, hogy a tagság szeresse, becsülje a földművesszövetkezetet, akkor a tolvajokat, a szemetet ki kell sepernünk, mert máskülönben, ha ezt nem tesszük, elhidegül tőlü|nk a nép“ — mondta egy idős parasztasz- szony, Baka Ferencné, aki a bátaszé- kieket képviselte. Mindenki helyesli a szavait, s a gyűlés újabb kérdést vet fel. ASSZONYBIZOTTSÄGOKAT! A boltbizofttságok helyébe asszonybi zottságokat kell létrehozni minden földművesszövetkezeten belül. Az asszonyok járnak falun legtöbbet a boltba, ők ismerik ki legelőbb a boltost. ügyes-e, igyekszik-e kielégíteni a vásárlók igényeit, s az asszonyok szeme azt is előbb észreveszi, hogy ha csalafintaság van a boltkezelő munkájában. Nem itt a választmányi ülésen született meg az asszonybizottság gondolata, hanem a falvak földművesszövetkezeti parasztasszonyainak az ötlete ez, s a választmány férfi tagjai is mind egyetértenek vele. A lényeg az, hogy több jogot kell adni az asszonybizottságoknak, mint amekkora jogokkal a bolt- bizottságok rendelkeztek. A boltbi- zottságok munkáját, tekintélyét az csorbította legnagyobb mértékben, hogy az észrevételeket, amelyeket a bizottság a bolt munkájával kapcsolatban tett, az „illetékesek“’ nem értékelték kellőképpen s a szükséges intézkedés, amely a hibákat lenyirbálta volna, legtöbb esetben elmaradt. A FALUSI TERMELÉS KÉRDÉSE A megye dolgozó parasztságának számottevő részét foglalják már Levelezőnk írja: Csökkenteni kellene a bürokráciát Szépek a gabonák gépállomásunk körzetében. Nem minden évben dicse kedhetünk ilyen termésígéretekkel, mint az idei esztendőben. Nekünk gépállomási dolgozóknak nagy figyelemmel kell lennünk arra, hogy minél kevesebb szemveszteséggel történjék meg az idei termésbetakarítás. A betegnek orvosságra, a gépeknek, kombájnoknak, aratógépeknek pedig jó alkatrészekre van szükségük, hogy a betakarítás zavartalanul és zökkenőmentesen megtörténhessen. A legjobban kijavított gépnek is történhet baja, ezért a tolnai FÖMAV- nak kell gondoskodnia megfelelő alkatrészekről, -mert csakis akkor tudunk csatát nyerni, ha a kieséseket a minimumra tudjuk csökkenteni. Nagy és felelősségteljes munka há. rul a műszaki vezetőkre. Jót kijavított gépekkel, jó szervezéssel a gépkezelők alapos kioktatásával sok előre nem látott hibát megelőzhetünk. Éppen ezért legyünk figyelemmel a legkisebb csavarlazulásra is. Egy jelentéktelennek látszó kis csavar meghúzásának elmulasztása komoly töréseket és károkat okozhat, ugyanez vonatkozik a forgó és súrló- dó felületek ápolására, kenésére is. A gépkezelők jó, vagy rossz munkáját azzal is lemérhetjük, hogy alkatrész költségre mennyit használtak fel Nem csak a név változott meg AZELŐTT „Alkotmány’’ volt a neve, most pedig „Kossuth”. „Si- montomyai Kossuth Termelőszövetkezet”. A tél folyamán változott meg a név és vele együtt a szövetkezetben is sok minden. Az ellenforradalom során két táborra szakadt a tagság. Az egyik tábor már el akarta oldoz- ni az istállóban a tehenek köteleit és mindenki megkérdezése nélkül „hazavezetni” a teheneket, a másik pedig azt mondta, hogy nem hagyjuk elpocsékolni mindazért, amiért éveken keresztül dolgoztunk és nem egyszer még nélkülöztünk is. Ezek voltak az erősebbek, nem pedig azok, akik a holnapra nem gondoltak, hanem csak azt lesték, mit lehet „ma megenni”. Az, hogy a józan ész javára dőlt •el a küzdelem, nemcsak azt jelentette, hogy nem oszlott fel a termelőszövetkezet, hanem azt *s, hogy elkülönültek egymástól a szövetkezet igazi hívei és haszonlesői. Az előbbiek a szövetkezetben maradtak, az utóbbiak pedig más „pályát” választottak. A taglétszám a felére csökkent, de ezt csak eredménynek lehet elkönyvelni: Gazdaságilag nem gyengítette, hanem erősítette a szövetkezetét. A tsz földterülete, gazdasága lényegében érintetlenül maradt, mert azok mentek el főként a szövetkezetből, akik belépéskor nem vittek magukkal semmit. Lényegében a munkaerő sem lett kisebb, mert a kilépők olyan emberek voltak, akik másutt már nem kaptak munkát léhaságuk miatt és végül kikötöttek a szövetkezetben. Itt is csak azt lesték, hol, mikor lehet valamihez „hozzájutni” és éppen csak a látszat kedvéért dolgoztak néha, s ráadásul ők voltak az elégedetlenek, a szövetkezetellenes hangulat szítói. NÉLKÜLÜK jobban megy a munka, mint velük. Ugyanazt a földterületet a felére csökkent tagság jobban megmunkálja, mint tavaly a nagylétszámú szövetkezet. Nagyobb az érdekeltség is, mert most már nem kell a dologkerülőknek is osztani a közös jövedelemből. — A kapások még sosem voltak úgy megművelve a szövetkezetben mint az idén. Mindenki megkapta a maga területét és mindenki igyekszik azt megmunkálni. Még az is végez kézimunkát a növénytermesztésben, aki gépen dolgozik. Vásároltak erőgépeket — ez is csak hasznára van a szövetkezetnek. Készpénzben csak előlegként 20—30 forintot osztottak munkaegységenként. FELVETŐDIK a kérdés, ha jó hatással volt a szövetkezet gazdasági helyzetére a taglétszám csökkenése, egyáltalában miért vették fel a „felesleges” tagokat, főként akiről tudták, hogy nem szeret dolgozni? Azért, mert a szövetkezet önállósága az előző évek során addig sem terjedt ki, hogy a felvételek ügyében önként dönthetett volna. A „felsőbb” irányzatok szellemében aki jelentkezett — az osztály ellenséget kivéve — mindenkit fel kellett venni. Mentek is sokan a szövetkezetbe felvételüket kérni, kiválj ak- kort amikor megtudták, hogy kezd növekedni a jövedelem. Mentek olyanok is, akiket sehol sem becsültek meg, akik nem szerettek dolgozni, hónapról hónapra változ■ tatták munkahelyüket aszerint, hogy hol lehet „jobban” keresni. — Akit például kitettek a bőrgyárból, az jelentkezett a szövetkezetbe. — „Nem”-et a tsz-iagok senkinek sem mondhattak, mert akkor a felsőbb szervek rájuk sütik a szektás" bélyegzőt. így lett aztán a szövetkezet munkahely átjáróház az összeforrott közösség helyett. A SZÖVETKEZETIEK azonban tanultak saját kárukból és nem igen akad olyan ember a szövetkezetben, aki ne azt mondná: — Ezután nem engedjük, hogy ilyen dolgokba beleszóljon a járás,, vagy a megye. S ebben igazujc is van. Gazdaságilag előre akarnak haladni, ehhez pedig mindenekelőtt az kell, hogy saját dolgaikban teljesen önállóak legyenek. Szerencsére e tekintetben is van már előrehaladás és ez is azt bizonyltja, hogy nemcsak a név változott meg a simontornyai szövetkezetben, hanem más is ... fpowttkovgász Nyáron, különösen akkor, ha az idő is kedvező, a tolnai halászok karavánjai indulnak el délutánonként, munkaidő után a tolnai és faddi Duna holtágra horgászni. S kinek milyen a szerencséje, olyan a fogása. Bár azt mondják a sporthorgászok, hogy nem csak szerencse kell a jó fogáshoz, hanem szükséges a jó felszerelés, no, meg egy kis tapasztalat is. És tapasztalattal pedig bőven teli a tolnai halászok szákja, mert nem múlik el horgászó nap, hogy ne fogtak volna „majdnem" egy 5 kilós pontyot vagy csukát, és a meséknek mindig van alapja. Képünkön az egyik tolnai halász ladikja kilyukadt, éppen a foltozási műveletet hajtja végre, ez talán a legfontosabb, mert mi is történne akkor, ha a víz közepén kellene kiugrani a csónakból, akkor, amikor a legjobb a kapás. Baloldali képünkön Horváth Vilmos tanító, sporthorgász, éppen szerencsére, s halra vár, a tolnai Duna-ágban. 100 forintokat-e .avagy ezreket. Nyugodtan merem állítani, hogy a magas alkatrészköltség 90 százaléka hanyagságból adódik. Számok és adatok bizonyítják, hogy azok a gépkezelők, akik szeretik a gépet és azt érzik ,hogy a gép kenyérkereső társuk kevesebb alkatrészt használnak fel, mint azok, akik a gépben csak az összerakott vasdarabokat látják, s hűtlenül kezelik gépüket. A nyári munka nagy feladatok elé állítja a gépállomásokat, mert elég sok probléma van az anyagellátás terén. Különösen hiány van a 600xl6-os gumiknál, az arató és kombájn alkatrészeknél. Hogy csak egy példát említsek. A FÖMAV-nál két garnitúra aratógép ponyvát vásároltunk, amely kötegben volt. Akkor ért bennünket a legnagyobb meglepetés, amikor a ponyvát az aratógépre akartuk felszerelni. Mi ugyanis három méretű ponyvát kértünk, s ehelyett 4 darab egyméretű ponyvát kaptunk. Ez egy újabb költséget jelentett a gépállomásnak, mert a ponyvát szét kellett szedni és kettőből újból összevarro- gatni a megfelelő méretet. A másik vásárlási problémával Budapesten találkoztunk. A héten ugyanis Pesten jártunk a szükséges felszereléseket beszerezni. Meg kell mondanunk azonban azt, hogy, saj- ■nos, a szükségletnek körülbelül csak 15 százalékát tudtuk megkapni. Ez abból adódott, hogy a gépállomás csak csekkre vásárolhat. Ez rendben is volna, csak az a baj, hogy azokban az üzletekben, ahol a szükséges felszereléseket megkapnánk, ott. nem adnak csekkre, csak készpénzért, viszont azokban az üzletekben, ahol csekkre vásárolhatnánk, ott meg nem volt meg a részünkre szükséges áru. Ebből következett aztán az, hogy két- három ember napidíjával és egy gépkocsi hiábavaló üzemeltetésével emelkedett a gépállomás önköltsége. Arra kérjük az illetékeseket, segítsék elő, hogy vásárolhassunk azokban az üzletekben csekkre, ahol a részünkre szükséges anyagot megkapjuk. Ne legyen a jövőben ilyen formában gátolva anyagbeszerzésünk. Többször beszéltünk arról, hogy csökkenteni kell a bürokráciát. Sajnos, a budapesti vásárlás alkalmából ennek ellenkezőjéről győződtünk meg Az történt ugyanis, hogy az egyik utcában megkaptuk az engedélyt emelő vásárlására, innét elküldték egy másik utcába ,ahol csekkel fizettünk, s végre elküldték a harmadik utcába, ahol kiadták a három darab emelőt. Ez pontosan két órát vett igénybe három személynek és a gépkocsinak. Az üzletek általában 3 órakor zárnak, így a több; szükséges alkatrész bevásárlására már nem volt időnk, mivel egyik üzletből a másik- ’ ba küldözgettek bennünket. Úgy gondolom, az ilyen felesleges utánjárásoktól és költségektől meg lehetne kímélni a gépállomásokat, de komoly megtakarítást jelentene a népgazdaságnak is. LOBODA JÓZSEF a szedresi gépállomás főgépésze. II gyermek szépségverseny eredményei A Tolna megyei Népújság gyermek szépségversenye a beküldött szavazatok alapján az elmúlt hét óta a következőképpen alakult. Nyereményre esélyesek: Felső Gyurika Dombóvár, Ranga Robika Paks, Porubszky Iván Iregszemcse, Füstös Józsika, Vaszkó Mária, Kovács Esztike Szekszárd, Szabó Zoltánka Fadd, Majoros Már- tika és Sükr; Marianne Szekszárd, Mihalidesz Erzsiké Madocsa. Oklevélre esélyesek: Komlós Mária, Nagy Anikó Bonyhád, Müller Tériké, Angyal Mártika, Bemáth Mártuska, Michl Gabika Szekszárd, Szűcs Pi- tyuka Decs, Weisz Györgyike Tamási, Simon Zsuzsika Szekszárd, Hepe Tibiké Szekszárd. Közöljük, hogy a hét folyamán befejeződik a beküldött fényképek közlése. Ettől eltekintve szavazatokat július 15-ig elfogad a szerkesztőség. Az eredmény kihirdetésére s a jutalmak átadására előreláthatóan július hónap második felében kerül sor. magukban a szakcsoportok. A csopr tokban tömörült gazdák első lépc seiket teszik a szövetkezés útján, i választmány tagjai itt a gyűlése arról beszélnek, hogy egy-két helye a járási tanácsok egyes munkatársi egyszerűen csak „kapitalista ízű esc portosulásként“ kezelik és van olya hely, ahol „szét is rombolják“ ezeke a társulásokat ahelyett, hogy fellé): nének, pontosan kimutatható elem zések alapján szakcsoportokon beli: kapitalista irányú tendenciák eller ha vannak ilyenek és ez mellett bő séges támogatást nyújtanának a „k pitalista /irányzat“ lenyesegetésével annak a szakcsoportnak is, amelyi ken belül ez mutatkozott. A termelési szerződések hálózaté nak kibővítése is növeli a földmű vesszövetkezetek hatását az egyén gazdaságokra. Megyénk parasztság; saját tapasztalatai folytán jött r; arra, hogy a szerződéses termeié előnyöket biztosít számára, enne! köszönhető az, hogy évről évre nő ; szerződtetők száma. Köztudomási azonban, hogy a földművesszövetke zeteken kívül még jónéhány válla lat köttet szerződéseket a parasztsá; gal. A jelenlegi fejlődés azonbai szinte megköveteli, hogy a szerződé kötések egyetlen kézbe, a dolgoz; parasztság hatalmas tömegszerveze tének, a földművesszövetkezetnek c kezébe kerüljenek. A KÖZPONTI IRÁNYÍTÁS MELLETT SZÖVETKEZETI DEMOKRÁCIÁT! Az utóbbi években szinte elsorvadt a földművesszövetkezetek tő megszervezeti jellege, amely 1948— 49-es években erőteljes fejlődésnél indult. A választmány tagjai több szőr megemlítették felszólalásaikban, „hogy ha azt akarjuk, hogy ne csak a szövetkezeti iroda, meg az a; egy-két szövetkezeti bolt jelentse i falukban a földművesszövetkezet fogalmát, akkor a tagság meghallgatására is nagyobb gondot kell fordítani. Gyakrabban kell szövetkezeti közgyűléseket összehívni, ahol be kell számoltatni a vezetőket és aho: minden tagnak alkalma nyílik ari-a hogy beleszóljon a szövetkezet munkájába. És jobban meg kell hallgatni az igazgatósági tagokat is mint ahogy eddig tették egyes „függetlenített“ szövetkezeti vezetők egy-egy földművesszövetkezeten belül. Az igazgatósági tagok valóban legyenek a földművesszövetkezetek vezetői, az ő tudtuk nélkül ne cse- lekedhessék önkényesen senki a föle művesszövetkezeten belül. H. T. A földművesszövetkezeti élet néhány kérdéséről
