Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-28 / 150. szám
1957 JÚNIUS 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 községben ¥ LÁTTUK HALLOTTUK Nevezetes hely ez a Paks annak ellenére, hogy első pillantásra ez nem látszik rajta, mivel ilyenkor nyáron olyan kihaltak az utcák csak úgy konganak az ürességtől A régi szólás-mondás szerint — amely ugyancsak a nevezetességet bizonyítja . — ha Földváron meg nem bicskáznak, ha Pakson meg nem lopnak és ha Szentgyörgyön sem lesz semmi bajod; bejárhatod az egész országot. Ezek szerint tehát Paks igen fontos szerepet játszott az egész országban, de különösen a környéken. Vetélytársa Tolna község, a hírek szerint el is akarta pusztítani még valamikor az ősidőkben. Tolna főterén egy óriási méretű fa ágyút ácsoltak, amelyen a község valamennyi iparos embere hetekig dolgozott, jól teletömték robbanóanyaggal (akkor ugyanis fémet még nem használtak, de lőport úgy látszik igen) és elsütötték Az ágyú felrobbant, s a téren csak a polgármester maradt életben. Látva a szörnyű pusztítást a hirtelen megőszült városatya, fájdalmasan, de egyben nagy elégtétellel felkiáltott: Szent Isten! Ha itt 50 halott, mi lehet akkor Pakson?! (Megjegyzendő, hogy a tolnaiak ugyanezt a fura históriát mesélik a paksiakról.) A tolnai polgármester reményei azonban nem váltak valóra, akkor semmi nem történt Pakson, de nézzük meg most, 1957 júniusában, mi újságot talál az idegen ezen a híres, nevezetes járási székhelyen. Csak a tilosban Vajon mi lehet Pakm son? Ez érdekelt bennünket és talán ezért ls kerestük fel először i a községi tanácsot. A nyári nagy munkaidőben kevés ember jön ügyes-bajos dolgával a tanácshoz. Szinte örül ilyenkor a tanácselnök, ha nem keresik fel, mert sok gond és probléma van ebben a községben. A sok gond között talán első helyen az áll, amit a paksi parasztok a legjobban sérelmeznek. Az idő múlik, egyre fogynak a naptár lapjai, de a paksiak nem kapják vissza a réven túlvezető utat, pedig ki is köveznék, s ez rengeteg kerülőt jelent. Csak ígéretet kaptak mindezideig. S az ígérgetésen még nem lehet kocsizni, ahhoz vissza kellene adni azt az utat, amit évtizedekig használtak. El sem akartuk hinni azt, hogy Pakson nem szabad fürödni. Hiába mossa a község határát mintegy 4 kilométeren a Dnua, a jó paksi fürödni vágyók mégsem mártoga 1 hatják meg magukat a vízben. Ugyanis szigorú rendszabályok kötik a fürdőzőket, a Duna paksi oldalán életbiztonsági szempontból nem szabad fürödni, ez helyes is. A nagyobb baj ott van, hogy csak szombaton és vasárnap közlekedői a szembenlévő partra hajó, ami a fürdőzőket elszállítja. A hét másik napjain csak tilosban fürödhetnek, de ez nem tanácsos, mert hamar megbüntetik a szabálytalankodókat. Talán ez a fürdési tilalom és Paks lakóinak szaporodása adta azt a helyes ötletet, hogy népfürdőt építsenek. Építettek is, mintegy félmillió forint költséggel, de hiába kész a fürdő már egy hónapja, abban még senki nem fürdött, ugyanis a tanács nem kap húszezer forintot, hogy alkalmazottat tudjon felvenni és a beindításhoz szükséges egyéb kiadásokat fedezni tudja. Tehát félmillió forintos épület áll húszezer miatt és hiába paksiak a paksiak, hiába folyik ott a Duna, tudnak tisztálkodni, esetleg csak házilag — lavórban. L „paksi mogyoró“ Nincs, vagy legalább nem hallottam még olyan községről, faluról, amire a népszáj valami érdekes dolgot ki ne találna, így van ez a paksiakkal is. S szen- vedéyemhez tartozik az is, hogy az ilyen szólás-mondásokat, történeteket szeretem kibogozni, mi is az eredete. Valamikor évekkel ezelőtt hallottam a „paksi mogyoróról“, hallottam, de mindjárt azt is közölték velem, hogy ha megkérdezem Pakson, akkor biztos szaladnom kell. Számítottam erre és meg kérdeztem öreget, fiatalt, vagy tíz paksi benszülöttet a paksi mogyoróról. Egy idős, 56 éves bácsi, paksi születésű, életét itt élte le, még nem is hallott róla. Egy harminc év körüli fiatalasszony csak mosolygott és nem mondta meg, mert férfi vagyok és ő nő. Aztán hosz. szú kutatás után mégis megtudtam az eredetét a paksi mogyorónak. A pontosat nem. A kutatás három eredménye, három felé ágazik. Egyik történet egy parasztbácsiról szól, aki a patikushoz vitte el a mogyorót „vegyvizsgálatra“, a másik történet azt bizonyítja, hogy Pakson valamikor sok kecske volt és a harmadik történet pedig egy zsidó kereskedőről szól, aki a mogyorót a kecske és birka mogyoróval vegyítette. Hát tessék ezen a három történeten eligazodni. Tény, hogy van erről szó Pakson és az is tény, hogy haragszanak ezért a paksiak, még akkor is, ha mosolyognak az ember kérdezősködésén. Azt viszont nem merem senkinek sem ajánlani, hogy a mogyoró után őszszel érdeklődjön, akkor, amikor már forrnak a borok ... Megkezdték az aratást Ugyanaz a csend fogadott bennünket a Vörös Sugár Termelőszövetkezet épületében, mint a köz ségben. Minden épkézláb ember kint járt a dolga után, mert náluk már megkezdődött a nagy hajrá. Harminc kaszával álltak neki az aratásnak és egy nap alatt levágták a 30 holdas őszi árpa táblát. Most már aztán nem lesz pihenés a termelőszövetkezetben, egészen a betakarítás végéig. Szombaton következik 30 hold rozs, utána valószínűleg mindjárt nekilátnak a 170 holdas búzatengernek. Közben pedig el kell látni a munkát a 17 holdas kertészetben is, mert ez hozza évközben a pénzt. A termelőszövetkezet a tőle megszokott alapossággal gondoskodik tagjairól. Már eddig munkaegységenként kiosztottak 17 forintot, s hogy fennakadás ne legyen, az aratás-cséplés idejére is biztosítottak elegendő pénzt. Dicséretükre legyen mondva, bankhitelt sohasem vesznek igénybe, mindig a kertészet hasznából és egyéb saját jövedelemből fizetik ki a munkaegységelőlegeket. „Mácsinaci“ különlegesség Bemutatjuk a legújabb kompo ziciót, amelynek elődeitől eltérően — neve nincs Lelőhelye többek között Paks, Béke Étterem, szakképzettsége málnaszörp, de a rokonsága a málnával kissé homályos. Éppen azért adtuk neki a „mácsinaci” nevet (fajrokonai kezdőbetűiből), mivel létjogosultságát kétségtelenül a málnaszörből nyerte, színe viszont halványabb kivitelben hasonlít a csipkeszörphöz és a narancstól, citromtól éppoly messze áll, mint a hasonló nevű és kevésbé hasonló ízű szörpök. Különlegessége ,hogy tömény állapotban is híg, íze tehát egészen diszkrét és meghatározhatatlan. Még az a szerencse, hogy nem állandó a 30 egynéhányfokos meleg, mert ha sör nincs, ami elég gyakori, kénytelen lenne az ember mindig ezt inni (a bor nem igen csúszik a hőségben). Akinek viszont mégis izlene — jutalom ellenében, talán ilyen is akad egypár — menjen el Paksra, van ebből a nagyszerű italból vagy három hektónyi. Két millió adag leves... Nem, nem tévedés történt a cikk írásakor. Sőt, még ha ponto sabban számolunk, akkor több, mint kétmillió adag borsólevest tudnak abból a borsómennyiségből készíteni, amit az idei szezonban a konzervgyárban feldolgoztak. Hogy ez egy embernek meddig volna elég? Azt az olvasóra bízzuk, hogy kiszámolja, mert nem akarunk olyan étrendet összeállítani, hogy naponta kelljen az embereknek borsólevest fogyasztani. Bár ami a konzerv ízét illeti, azt mondják a gyárban, hogy nagyon ízletes és kül földön nagyon keresett cikk. Négy- száztizenegyezer üveggel tartósítottak. S még csak most kezdődött a szezon ,ezután még több tízezer üvegvajbabot, meggyet konzerválnak. Na és ami egyik legizletesebb termékük, meggyjamot és meggybort is készítenek. Minden igényt kielégít a konzervgyár számtalan cikkével. U kisiparos kultúrház Még egy nevezetesség van Pakson ami mellett szó nélkül nem lehet elmenni. Itt van a megye, sőt a messzibb környék de talán az egész Dunántúl egyetlen olyan járási kultúrotthona, amelyet a helyi kisiparosság vezet, már négy hónapja. Február 2-án adták át a kisiparosok kezelésébe a kultúrhá- zat, s azóta is ugyanúgy zajlik itt az élet, mint azelőtt, a szakkörök fennakadás nélkül működnek. A színjátszók most készülnek egy esztrádműsorral, amit a járás három-négy legkisebb községében mutatnak majd be, ezekre a helyekre ugyanis a nagyobb színtársulatok sohasem jutnak el. Igényesebb műsort csak későbbre terveznek, de a szereposztással már megindultak az előkészületek. A kul- túrháznak elég nagy a látogatottsága, a rendezvényeken kívül mindig van vendége a „kugli” pályának, ahol játék közben és beszélgetés közben büntetlenül lehet jó nagyokat „gurítani”. Azt azonban, ami egyik fő feladat lenne a paksi kultúrháznak, a parasztság tevékeny bevonása a kultúréletbe, eddig a kisiparosoknak sem sikerült. • S ha még valakinek ezekután is kétsége van afelől, hogy Paks milyen híres, az ne sajnálja a fáradságot és töltsön egy napot a du- naparti községben, ahol ihat málna különlegességet, s ha szerencséje van, talán a Dunában is fürödhet. BÉZI—PÁLKOVÁCS Tolna megyei Gyermek szépségversenye KISZL JUDITKA Paks. BÁLINT LACIKA Kajdacs. Kultúrhírek Simontornyáról Simontornyán az utóbbi időben gyakran szerepel a Magyar Játékszín egy-egy csoportja. Az Ida regényén kívül bemutatták már a Holdfényes vőlegényt, a napokban pedig Heltay Jenő: Néma leventéjét adták elő. * A bőrgyár kultúrcsoportja a környező községekbe is ellátogat, hogy ott bemutassa műsorát. Április 13-án és május 17-én Cecén adtak műsort A cecei kultúrcsoport pedig május 25-én viszonozta a látogatást. • A tamási gimnázium kultúrcsoportja Simontornyán vendégszerepelt. A kultúrcsoport Huszka Jenő: Gülbaba című operettjét adta elő nagy sikerrel. A bőrgyár kultúrotthonának udvarán már kétízben rendeztek barátságos tekeversenyt melyen a dombóvári vasút és Igar község tekézői is részt vettek. * A simontornyai dolgozók szívesen látogatják a községi könyvtárat. A könyvtárban négyszer van kölcsönzési nap egy héten. A könyvtár forgalma havonta meghaladja az ezer kötetet. A simontornyai kultúrháznál 10— 12 fővel jól működő zeneszakkör dől gozik. A szakkörbe lenne több jelentkező is, csak hangszereket nem tud biztosítani a kultúrház a jelentkezők részére. A bőrgyár kultúrcsoportja Szir- may: Mézeskalács című operettjének bemutatására készül. Jelenleg a szerepeket írják. A bemutatót az őszszel tervezik. * Június 8-án ballagási ünnepségei rendezett az általános iskola a bőrgyár kultúrotthonában. Az ünnepség után jólsikerült bálon szórakoztak a VIII. osztályos tanulók. • Az elmúlt vasárnap a bőrgyárból 48 dolgozó kirándult a Balatonra. A közeljövőben ismét szerveznek egy kirándulást. Amennyiben vízibuszt kapnak Siófokról ,akkor vele utaznak fel és vissza a Sión. Könyvismertetés Kép Rodolfo—Kéve»« Vigyázat, csalok című könyvből Illusztráció Taylor „Kannibálok földjén” című könyvéből. r SZABÓ FERIKE Szárazd. TOMALIK JÓZSIKA Mucsi.
