Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-23 / 146. szám

1957 JÚNIUS 23.

TOI,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG

7

Ahol gép vette át

a legnehezebb kendergyári munkát

Ha valaki belép az üzembe, azt hihetne, valami üzemzavar van a Dunaföldvári Kendergyárban. Alig látni egy két munkást a hatalmas csarnokokban. És a kendergyárakban megszokott por sincs sehol. Üresek a tilo állások is.

Pedig „teljes gőzzel“ megy a gyár és napi termelése több mint bármikor ezelőtt. A különbség:

Korszerű gépek végzik az egyik legnehezebb kendergyári munkát, a tilolást, az elszívóberendezés biztosítja a pormentességet.

Az épület nyugati részében egy arminc méter hosszú gépsor tisztít- ä meg a pozdorjától a kócot, itt-ott ítni mellette egy-két kezelőt. A lehette lévő helyiségben pedig a enderturbina működik. Mindkét be- sndezés

a csehszlovák ipar gyártmánya és a Dunaföldvári Kendergyárat elsőként látták el ezekkel a gépekkel,

iogy az itt szerzett tapasztalatok ilapján korszerűsítsék majd az or- zág többi kendergyárait is.

A turbinától jobbra félbehagyott építkezés“, a gépalapokat kezdték píteni az új tilóállásoknak.

— Nem sürgős a munka — mondja targa elvtárs, a gyár vezetője, erre til ósorra egyelőre nincs szükség, /lost sokkal fontosabb a pozdorja- smez üzem építése, ott dolgoznak a őművesek. Ugyanis ezt a tilósorf rra szántuk, hogy majd itt tiloljuk ™ kézzel — a rövidszálú kendert, mit nem lehet a turbinával tilolni, s utántilolásra használjuk a turbi- a után. De a turbina nem olyan válogatós, mint gondoltuk, a kúszalék onderen kívül mindent föl lehet t.etni vele, és

a kikcrü’ő szálkender olyan szép, hegy nincs szükség utántilolásra sem.

iézi tilolást csak akkor fogunk vé- ezni. ha komolyabb üzemzavar lesz gépeknél, vagy leállunk egyikkel- íásikkal javításra.

így hát közel két hónapja — ami- ta a kóc-gépsor után a turbinát is ^szerelték, nincs kézi tilolás a gyár an.

Az eredmények pedig sokkal jobbak.

zelcti például úgy is osztályozták feldolgozásra kerülő kenderkórót, rogy a jobbminőségűből szálkendert

a gyengébből kócot tiloltak. Most — a kúszalék kivételével — minden kender a turbinára kerül, kócot csak a kúszalékból és a turbinánál leeső hulladékból tilolnak. Ezért tudta a gyár a hónap közepéig 125 százalékra teljesíteni száltervét.

A géppel tilolt szálkender pedig

sokkal jobbminőségű, mint amit korábban kézzel tiloltak.

A minőségi követelmények szerint az elsőosztályú szálkenderben egy, a másodosztályúban három, a harmadosztályúban pedig 5 százalék poz- dorjatartalom lehet legfeljebb. A turbinával tilolt kender pozdorjatar- talma talán még tizedszázalékban sem fejezhető ki.

Nemcsak a vezetők elégedettek az új berendezések működésével, hanem a dolgozók is, főként a tilósok, helyesebben a volt tilósok. Zsigmond Mihály né, aki 35 évig volt tilos (egyébként az ilyen tilos, aki több mint 30 évig bírja ritka, mint a fehér holló), lelkesedve beszél a gépről.

— Most sokkal könyebb a munkám és a gép mégis sokkal jobban kitisztítja a kendert. Már csak rossz emlék az, amikor pár órai tilolás után nem csak a karom, hanem a hátam, a derekam is elzsibbadt. Még nem tudjuk, mennyit fogunk keresni, egyelőre ófabérben vagyunk, amig teljesen megtanuljuk a gép kezelését, de még ha valamivel alacsonyabb is lesz a teljesítménybér, mint a régi keresetünk, akkor is megéri.

De valószínűleg a teljesítménybérre sem panaszkodhatnak majd a régi tilósok.

A turbina máris „túlteljesíti“’ tervét, úgy számítottak, hogy műszakonként 7—8 mázsa lesz a teljesítménye, de már volt olyan nap, amikor 890 kg volt.

Még előfordul, hogy felcsavarodik a kender, le kell állni, de egyre kevesebb esetben. Lehet tovább csökkenteni az állásidőket.

Kihalóban van tehát egy szakma, a tilos mesterség. Gép veszi át a tilósok munkáját, akik örülnek ennek a változásnak.

J. J

Hírek

— ÜGYELETES ORVOS vasárnap: dr. Scherer Sándor, Beloiannisz-utca 27. Telefon: 26—88.

— A SZEKSZÁRDI leány általános iskola, tanulói tegnap, 22-én este a vá rosi kultúrházban bemutatták a „Bűvös táska’’ című három felvonásos meseoperettet. Az iskolás tanulók részére délután volt bemutató. Az előadásnak igen nagy sikere volt. A gyerekeket Szabó Józsefné készítette fel az előadásra.

*

— KIRÁNDULÁST szervez június 30-ra a sióagárdi földművesszövetkezet Harkányfürdőre. Eddig körülbelül hatvanan jelentkeztek. Az egynapos kirándulásra autóbusszal mennek.

*

— KULTUROTTHONAVATÁS — volt tegnap, szombaton este Keszőhi- degkúton. Az avatóünnepélyen előadás, vacsora és tánc is volt.

*

— UJ KISZ-SZERVEZET alakult Zombán 30 taggal. Ezzel a bonyhádi járásban megalakult a huszadik KISZ-szervezet és'a taglétszám eléri az ötszázat.

&£/£ a k&zül...

Dontosabban meghatározva egy A a hatvanöt közül, mert hatvanöt tanácstag van Tamásiban és Bársony János a hatvanöt tanácstag egyike.

Hetedik éve képviseli a „budai részt”, vagyis a Honvéd-utca környékét, amelyet a „gonosz patak” úgy választ el Tamásitól, mint a Duna Pestet Budától. Mindenki jól ismeri itt a Honvéd-utca környékén, ő is ismer mindenkit személyesen választói közül. Nem is csoda. Itt született, itt nevelkedett, itt lett megbecsült, dolgos parasztemberré ebben a „negyedben” ,amelyet az előtt a régi világban „szegény negyednek” is szoktak emlegetni.

Nem könnyű a tanácstag munkája, nem könnyű az a társadalmi munka, amit Bársony János hét évvel ezelőtt magára vállalt és azóta is becsülettel végez. „A mások gondja az én gondom is lett” — mondja és ha választóival beszél az ember, akiket a tanácsban képvisel, meggyőződhet a mondás igazságáról.

listánként, amikor hazamegy a földjéről, gyakran keresik fel a „budai rész” lakói. Az egyik jogtalan adókivetés miatt, ,a másik a föld- rendezés során ért sérelme miatt keresi fel és vannak ifjú házasok is, akik lakásszerzésük megoldása érdekében kérik támogatását. És ő, ahogy a tanács vb. elnöke és a tanács többi tagjai is állítják, nincs olyan tanácsülés, amelyen fel ne hozná az emberek problémáit, akik hozzáfordulnak panaszaikkal, ügyes-bajos dolgaikkal. Lelkiismeretes, törődik az emberek gondjával, bajával, kiáll azért, akinek igaza van, csendes, baráti szóval magyarázza meg a jogtalanul követelődzőknek ,hogy nincs igazuk. Ezek a tulajdonságok népszerűségének alapjai.

Nemcsak az egyes emberek problémáin, hanem a budai rész közös problémáin is próbál segíteni. Legutóbb, a tavasz folyamán, azok a gazdák keresték fel, akiknek az öregtói dűlőben van a földjük. Ugyanis a dűlőhöz vezető utat egy használaton kívüli malom árka szeli keresztül és az árok fahídját szétlopkodták a tél folyamán. A tavaszi sáros időben nehéz volt átjutni kocsitörés nélkül az árkon annak, aki a öregtói dűlőbe akart menni. Bársony János javaslatára a tanács betemettette az árkot. (Mivel a vízimalmot leszerelték, semmi jelentősége nem volt.) És a gazdáknak nem jelent többé problémát az Öregtói dűlőbe jutás, ha esős időjárás van.

A „budai részt” magastöltésű országút szeli át. Az országút két oldalára „elfelejtettek” árkot ásni. Ennek aztán az lett a következménye, hogy ősszel és tavasszal az esőzések idején az országúiról a járdákra és a házak udvaraiba folyt a sok víz. Most ezen is segítettek. Az utcabeliek a

tanácstagnak, a tanácstag az Útfenntartó Vállalatnak szólt és a vége az lett a dolognak, hogy az Útfenntartó Vállalat az utcában lakók társadalmi munkájának segítségévei mély árkot ásatott az országút két oldalára.

Munka után gyakran összejönnek nyolcán, tizen beszélgetésre hívás nélkül is az emberek itt a „budai részen”. Sokféléről szó esik. Egyszer az egyik beszélgetésen az utcabeliek közül egy gazda hitetlenkedve beszélt a kormány politikájáról, mert azt mondta: „Ö nem is hiszi el, hogy nem csinálják vissza a begyűjtést, csak egyelőre nem beszélnek róla, megvárják míg a jónak ígérkező termést betakarítják.” Bársony János ,a tanácstag sokat érvelt, sokat vitatkozott, míg végre megnyugtatta hitetlenkedő gazdatársát, aki egyre azt hajtogatta, hogy „őtet már sokszor becspták ebben az életben, ő nem hisz senkinek sem.” (Ha majd meggyőződik arról, hogy a beszolgáltatás nem jön vissza, reméljük, mégiscsak hinni fog.)

17 gy a hatvanöt tanácstag közül, aki a népet, a nép hatalmát képviseli Tamásiban. Októberben az ellenforradalmi söpredék pár napra itt Tamásiban is félreállította ezt a hatvanöt embert, de csak pár napra ... November 4-én reggel már megkezdte ismét a munkáját a tanács és dolgozik ... Dolgozik most is a nép javára.

— A SZEKSZÁRDI Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatára megkezdődtek a beiratkozások. Ide az jelentkezhet, akinek munkájához közép fokú mezőgazdasági szakképzettségre van szüksége (egyéni gazda, párt, állami funkcionárius, vagy olyan vállalatnál, szervnél dolgozik, amelynek tevékenysége kapcsolatos a mezőgazdasággal). A felvételhez a 8 osztály, vagy a vele egyenértékű középiskola 4 alsó osztályának igazolása szükséges. Akinek ennél magasabb képzettsége van, különbözeti vizsgával a második osztályba is kerülhet. Ezenkívül legalább kétéves szakmai gyakorlat kell. Az oktatásra 20—40 éves férfiak jelentkezhetnek, a nők pedig már 19 éves kortól. A jelentkezési határidő augusztus 15.. A sajátkezű- leg írt kérvényt a technikum igazgatójának kell küldeni az iskolai bizonyítvány, anyakönyvi kivonat és a munkahelyi javaslat melléklésével.

*

— LEARATTÁK A FŰMAGOT a Nagytormási Állami Gazdaságban. A tervek szerint a jövő héten megkezdik kombájnnal az ősziárpa aratását.

*

— A JÁRÁSI NÖTANÁCS a bonyhádi járásban június 29-én tartja alakuló ülését délelőtt kilenc órai kezdettel a járási intézőbizottság nagytermében.

*

— AZ EGYIK LEGDIVATOSABB koppenhágai kalapüzlet sörcsarnokot rendezett be a bemutatótermek mellett. Ennek az újításnak az a célja, hogy a férjek készségesebben kísérjék el feleségeiket és a söröshordók ürítgetése közben szívesen várjanak, míg a hölgyek kiválasztják álmaik kalapját.

*

— AZ ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES július 17-én Dombóváron ad műsort.

*

— IFJÚSÁGI NAPOT rendeznek július 20-án az Alsóleperdi Állami Gazdaságban. Ezen bemutatkoznak az üzemegységek kultúrcsoportjai és a legjobban szereplő csoport tagjai egyhetes fonyódi üdülést kapnak jutalmul. Az ifjúsági napot a KISZ- szervezet rendezi.

*

— A SZEKSZÁRDI Közgazdasági Technikumban szombaton délután 6 órai kezdettel tartották a tanévzáróünnepélyt. Az ünnepély és a bizonyítványosztás után a szülői munkaközösség és a KISZ-szervezet jú- niálist rendezett.

‘&Lbucéii<2Íük a peMí gyerekek a bogylJ&lóiakíóL

1/

NEHÉZ ÉS ÉRZÉKENY volt a búcsúzás. A Tolna-mözsi vasútállomáson 21 kisgyermek búcsúzott vendéglátóitól. Az indulás előtt, itt-ott bizony eltörött a mécses, a kisfiúk és a kislányok ajka sírásra görbült.

Szombaton reggel a több mint 2 hónapos távoliét után hazautaztak a budapesti kisgyerekek, akiket a megyei nőtanács Bogyiszlón helyezett el, ahol otthonra találtak. A bogyiszlói asszonyok, édesanyák a saját gondjaikat, bajaikat félretéve, szerető szívvel gondoskodtak a kisgyermekekről, hogy elfelejtessék velük az októberi események megrázkódtatásait. Az asz szonyok anyahelyettesek kikísérték kis védenceiket a vasútállomásra, pedig ilyenkor nyáron igen sok dolog akad a mezőn, a ház körül egyaránt.

— Az uram. porolt is velem — mondja az egyik fiatalasszony. Mert éppen paprikát akartunk kapálni. — Mindegy, majd behozom ezt a kis időkiesést. Hiába, nem vitt rá a szívem útjára engedni, gondoltam kikísérem.

LÉNÁRD GYÖRGYNÉ a bogyiszlói földművesszövetkezet ügyvezetőjének

a felesége. Ők két kis testvért fogadtak magukhoz.

— Nagyon megszerettük a kis Arankát és Ibolykát és most nehéz szívvel váltunk meg tőlük — mondotta. — Amikor arról volt szó, hogy budapesti gyermekek jönnek Bo- gyiszlóra az elsők között jelentkeztünk. Igaz, hogy csak egy kislányt akartunk, de amikor megláttuk a két kis testvért, ahogy szorongatták egymás kezét, s látszott rajtuk, hogy nem akarnak szétválni, elvállaltam mind a kettőt. Nem bántuk meg, mert férjem is, én is igen megszerettük őket. Sok derültséget, kedvességet hoztak a házunkba és a nagy fiúnkkal is jól összebarátkoztak. (Lénárdék gyermektelenek s a fiatal- asszony elhalt nővérének fiát neveli úgy, mintha az övéké lenne.)

Danizs Istvánnénak magának is elég sok gondja volt. Még nem készült el teljesen a ház, ennek ellenére úgy vélekedett a férjével együtt, hogy segíteni kell a bajbajutottakon.

— Azt gondoltuk, hogy nekünk is jólesett, amikor a jeges árvíz idején a mi Erzsikénk is otthont talált Iregszemcsén. Szívesen fogadtuk magunkhoz a kis Haász Mártát, aki búcsúzáskor arra kérte Dazsinét, engedjék el Erzsikét Budapestre.

PILISI VINCÉNÉ a kis Kovács Zsuzsika Csőre nénije. — Csőre néni ugy-e visszajöhetek majd. Most hazamegyek, meglátogatom anyukámat és ha majd vége lesz az aratásnak, nem lesz annyi dolga, akkor újból visszajövök.

így búcsúztak a kis pesti gyerekek a bogyiszlói asszonyoktól, akik több, mint két hónapon keresztül gondozták őket anyjuk helyett. Valamennyi kisgyerek megerősödött, meghízott és alaposan lebarnult a jó falusi levegőn.

— Beszállás mondta a kalauz, a vonat zökkenve megindult s a mözsi vasútállomáson ittmaradtak a kedves nénik, az anyahelyettesek, akik köny- nyes szemmel integettek a távozók után. A kisgyermekek zsebkendőikkel integettek vissza és viszontlátást kiabáltak mindaddig, amíg el nem nyelte őket a távolság.

Sára néni panasza

„Hát ezt érdemeltem én öreg koromra? ...” — ezt kérdezi mindenkitől a 70 esztendős Balog Jánosné, — vagyis a nép nyelvén Sára néni, — akivel csak találkozik. Az egész falu ismeri a „baját”, s a decsiek többsége segítene is rajta, ha tudna.

Sára néni 22 esztendős volt, amikor a sárközi mintás „szüvést”, amit nagyanyjától tanult, teljes mértékben elsajátította. Harmincnégy éves korában „már tanítványt vállalt” és azóta a legutóbbi évekig egészen 68 éves koráig mindig volt tanítványa. Vidékről, Szekszárdról, Bátaszékről is jöttek hozzá tanulni, özv. Báli Jánosnét is ő tanította meg a sárközi mintás ruhák „szövésére”, s azóta az egykori tanítványból a népművészet mestere lett.

Az elsők között lépett a Népművészeti és Háziipari Szövetkezetbe, először kapott a sárközi asszonyok közöl jó munkájának elismeréséül alkotó díjat. S aztán telt, múlt az idő, Sára néni egyre öregebb lett. Mikor a 70-ik évébe lépett mennyiségileg lecsökkent az az „anyag”, amit feldolgozott a szövetkezet részére. De minőségileg nem. Minőségileg most is a legszebb munkák kerülnek ki a keze közül. Nagy mestere ő a sárközi minták „szövésének”. Az utóbbi években már „új”, eddig nem ismert, értékes, körülbelül 30-féle mintát is tervezett. Az „újított” hímzéseknek nagy sikere volt a Sárközben. Egyesek a szövetkezet vezetői közül azonban mégis kifogásuk volt Sára néni ellen. „Romlik a szeme, a szívével is baj van, keveset dolgozik az utóbbi időben” — állapították meg róla abban a levélben is, amelyben javasolták a Népi Iparművészeti Tanácsnak, hogy vonja meg Sára nénitől „aki hanyagolja a munkát, nem termel eleget”, az alkotói díjat.

Az alkotói díjat el is vonták. És Sára néni, aki egy életen át, ahogyan a faluban beszélik, szinte szerelmese volt a sárközi népművészetnek, most nem dolgozik. Megsértették. „Addig nem tudok semmit sem csinálni, míg ki nem keresem az igazamat” — mondja.