Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-23 / 146. szám
4 IOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 JÚNIUS 33. Vonják felelősségre a bércsalókat a Megyei Tanács !Építőipari Vállalatánál A kulturális munka érdekében Hozzászólás a Szekszárdi Központi Művészeti Együttesről megjelent cikkhez Megvetéssel beszélnek a munkások azokról a tőkésekről, akik a múlt ban semmit nem dolgoztak, mégis meggazdagodtak. S igazuk van. Erkölcstelen az, ha valaki olyan pénzt vág zsebre, amiért nem dolgozott meg. Most az egyszer1 azonban nem a milliomosokról példázunk. Beszéljünk az egyszerű munkásokról, azok ról, akiket nem azért vetnek meg becsülettel dolgozó munkatársaik mert mással dolgoztatnak, hanem azért, mert maguk is dolgoznak, keresnek annyit, hogy ha nem is fényűzően, de szerényen megélhetnek belőle, mégis csalnak. Olyan pénzeket vesznek fel, amiért nem dolgoztak meg. A Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalatának jónéhány dolgozójáról van szó. A „főhősök“ teljes nevét szándékosan nem közöljük, mert a bércsalással kapcsolatos viták még nem fejeződtek be. De a tényeket, a tanulságot és a mi véleményünket, ettől függetlenül, leírjuk. Arról van szó, hogy a Megyei Tanács Építőipari Vállalatánál az első negyedben többszázezerrel, májusban pedig többtízezerrel lépték túl a béralapot. Magyarul mondva: több- százezer forint volt a bércsalás. Hogy ki csalt? Egyszerű munkások, becsületesnek hitt emberek. S. F., S. A., P. F. és P. J. rakodók már any- nyira vitték, hogy előfordult áprilisban olyan eset, amikor ezer forinton felül volt a napi keresetük. Egész egysze- ren azt csinálták, hogy a Csepel motorkerékpárokat darabonként, 48 forintért tették odébb. Hasonlóan egy darab vibrátor: (ennek a maximális súlya 30 kiló) fel- és lerakásáért felvették a 48 forintot. A nagyobb építőipari gépeket pedig szállítás előtt amennyire lehetett szétszedték, hogy szaporodjanak a darabok és a darabbér, a már említett 48 forint. A. A. pedig megtette azt a „viccet“, hogy személyszállításnál egy-egy embert 60 kilő átlagsúlynak vett és elszámoltatta magának az emberek fel és lerakását, így ő is áprilisban 1313 forintot vett fel jogtalanul. Lehetne ezt így folytatni tovább, de nem érdemes. A lényeg az, hogy a Megyei Tanács Építő ipari Vállalatának munkaügyi ellenőrei április hónapban olyan mérvű bércsalást lepleztek le, hogy átlagban 9000 forintot kell visz- szafizetni egy-egy brigádnak. A 22 brigádnál ez 198 000 forintot tesz ki. Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk, milyen intézkedést tett a vállalat az elburjánzott bércsalások megakadályozására. Először is intézkedett a vezetőség, hogy a jog talanul felvett munkabéreket a vállalat kasszájába visszafizessék. Másodszor pedig a műszaki ellenőröket nyomatékosan figyelmeztették a munka elvégz lsének ellenőrzésére. Úgy intézkc dett a vezetőség, hogy ha bér csalást tapasztalnak a műszaki vezetők prémiumának 15 százalékát letiltja. A hatás már mutatkozik, de nem eléggé, mert ír ég mindig naponta jönnek rá kise bb-nagyobb bércsalá- sok megkísérlésére. Ha a bércsal isok okozóit számba- veszi az ember, önkénytelenül is felvetődik benne: talán azért csalnak olyan sokan és sokat a vállalatnál, mert a tisztességes munka után kapott keresetből nem lehet megélni? Ilyesmiről nincs szó. A vállalat igazgatója úgy táj« koztatott bennünket, hogy 1400—1500 forintot keres átlagban egy-egy o yan fizikai dolgozó, amelyik becsüli ttel elvégzi munkáját. De az se r tka, hogy 2500—3000 forintot fizetne! ki egy-egy hónapban egy jól dolgozó munkásnak Akkor1 hát miért? Mert olyanok a női mák és a darabbérek, hogy a 1» gszigorúbb ellenőrzés mellett is lehetőség van a bé: ’csalásra. S mindjárt m ígírjuk, hogy egyetértünk az igazgatónak azzal a javaslatával, hogy az építőipai1 egyes munkaművelete nél vizsgálják felül a normákat és a darabbéreket, állapítsák meg az i letékesek úgy a normát, illetve a d irabbért, hogy az elvégzett munkát könnyen lehessen ellenőrizni, semm féle mód ne legyen a bércsalásra. A Megyei Tanács Építőipari Vállalatánál tapasztalt bércsalás nagyon tanulságos. S m vei ilyen és hasonló A falu utcái c íendesek, ilyenkor a déli órákban mndenki mezőn, vagy bent foglalatosk ndik. A gyerekek is elhúzódtak a hűvösre mert melegen tűz a Nap. Peres Ádám bátyám, az ősz tanító is a ház árnyékában dolgozgat: kerékpárbelsőt ragaszgat. A pitvar másik végében kottaállványok sorakoznak egymás mellett... Talán felbomlott a zenekai’? Nem. Ezek csak éppen itt vannak. A huszonöt tagú zenekar dolgozik most is. Megtudjuk azt is, hogy július 21-én nagy kultúrális esemény színhelye lesz a község. Ezen a napon itt lesznek a környező falvak kultúrcso- portjai is: Magyarkeszi, Iregszemcse, Ujireg... no, meg a helyi kultúrcso- port, énekkar műsorán szórakozhatnak majd a község dolgozói. Az iskola énekkarát erre az alkalomra kibővítik azokkal a fiatalokkal, akik pár évvel ezelőtt végezték tanulmányaikat és tagjai voltak az énekkarnak. A szabadtérre tervezett műsor keretében részletet mutatnak be a Pety- tyesből is, melyet a termelőszövetkezet kultúrcsoportja mutatott be nemesettel napjainkban elég gyakran lehet találkozni, feltétlenül szükséges olyan intézkedés, amellyel elejét lehet venni a jogtalan bérkifizetéseknek. Mi a magunk részéről azt tudjuk javasolni, hogy az első alkalommal tapasztalt bércsalásnál a dolgozót munkatársai a nyilvánosság előtt szégyenítsék meg. Munkacsapat-értekezleten, brigád-értekezletem, termelési-értekezleten, s ahol csak mód van, mindenütt mondják el, hogy elítélik a csalókat. Hiszen arról van szó, ha negyedévenként minden Vállalatnál százezreket fizetnek ki jogtalanul, az milliókat tesz ki. S az állam kasszája sem kifogyhatatlan kincsesláda. Magyarázzák meg a bércsalóknak a becsületes dolgozó munkások, hogy most arról van szó, ha ez így megy tovább, a kormány kénytelen olyan intézkedést foganatosítani, ami nem csak a csalókat, hanem a becsületes dolgozókat is kedvezőtlenül érinti. De most még időben van, ezt meg lehet előzni, ha máskép nem, súlyosabb esetekben bírósági úton kell felelősségre vonni a bércsalókat. Végezetül pedig annyit: Mivel néhány bércsaló ügye a tanács Építőipari Vállalatától a területi egyeztető bizottsághoz került, gondoskodjon a területi egyeztető bizottság arról, hogy olyan döntés szülessen, amelynek alapján elmegy a kedve a kapzsiknak attól, hogy csalásokkal ezer forintot keressenek naponta. rég. A darab betanulásánál nagy segítséget nyújtott Dobos Ferencné elvtársnő is a községi pártszervezet titkára. Itt Nagyszokolyon komoly visszhangra talált az ozoraiak javaslata, amelyben azt indítványozták, hogy a járás valamennyi községéből gyűjtsék össze a múzeális értékeket és helyezzék azt el a ozorai várban létesítendő járási múzeumban. A nagyszokolyiak ez ellen erősen tiltakoznak, mert sajnálnának megválni szépen berendezett kis falumúzeumuktól. És ha jól megnézzük ,akkor igazat kell adnunk elgondolásuknak és tartózkodásuk megindoklásának... Amikor itt felvetődött a gondolat, hogy a sűrűn felbukkanó történelmi emlékeket gyűjtsék össze és rendezzenek be egy falu múzeumot, az egész község apraja- nagyja összefogott a terv megvalósítása érdekében. A községi tanács egy épületet biztosított a múzeum szá- mára_ amely méltó helye volt a múzeumnak. Mindig sűrűbben jöttek a tanulók, szülők nagyanyák, nagyapák ajánlották fel a múzeum szá2; Bármennyire is köztudomású volt, hogy a város népművelési munkájának irányítása nincs megfelelő kézben, ez ügyben ennek többszőrt megállapításánál tovább nem jutottunk. Persze helytelen volna, ha csak ebben keresnénk a baj forrását. Az utóbbi évek' során mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a kultúrmunka kezd hatod rangú kérdéssé válni. Sürgős intézkedésre van szükség, az e kérdésben hozott megoldás is segítene a Központi Együttes munkájának újból való megindulásában. Ugyanis miről van itt szó? Sokan nem tudják, hogy egy-egy előadás bemutatásában, létre hozásában sokszor hónapok kemény munkája, küzdelme fekszik. Vajon ez esetben' az) a sizereplő, aki kizárólag társadalmi munkájával az általános műveltség, a közízlés és szépérzés fejlesztésében, haladó hagyományaink, irodalmunk és anyanyelvűnk ápolásában tesz jó szolgálatot nem várhatja-e jogosan azt az elismerést és megbecsülést, amelyet megkap Szekszárdion egy futballista? — Nem akarok senkit sem vádolni, azonban az igazság azt követeli, hogy a kul- túros teljesítményét is ugyanolyan mértékkel mérjék, mint a sportolóét. És ha majd egy kulturos fog annyit érni, mint egy labdarúgó, akkor ezzel is közelebb jutottunk a célhoz, vagyis a központi együttes létrehozásához és ezen keresztül is a város szocialista kultúrájának erősítéséhez és fejlesztéséhez. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az együttes anyagi helyzetét sem. mára azokat a régiségeket, amik a tulajdonukban voltak. Nem végleg adták, csak kiállításra, mert nekik azokhoz emlékek fűződtek. S most hogy híre ment, hogy Ozorára akarják elvinni, sorra jönnek és kérik vissza a tárgyakat. Cseke Lajosné, a kis múzeum vezetője, boldogan újságolta, hogy ebben a községben szinte mindenki múzeológus. Mindenki gyűjt, ha talál valamit, akkor viszik, hogy hátha szükség van rá a múzeumban. Most akartak egy kiállítást rendezni az iskola; évzáró alkalmából, de tervüket nem valósíthatják meg egye lőre, mert a tulajdonosok sok tárgyat visszavittek... A múzeum vezetője úgy nyilatkozik, hogy nagyon szívesen adnának Ozorára minden olyan tárgyból, amiből kettő van, vagy cserélnének, de, hogy egyszerűen elvigyenek innét mindent, azzal nagyon sokat ártanának az itteni munkának... — Úgy gondoljuk, a nagyszokolyi álláspont a helyes. b. QKöztudomású, hogy az együttes munkájának irányítója a városi kultúr- ház. Persze ez nem baj. A baj inkább az, hogy a kultúrház költség- vetésének bevételi rovatában igen jelentős helyet kap a művészeti csoportok áltat várható összeg, míg a kiadási rovatban nagyon kis keret jut az együttes továbbfejlesztésére és a személyi költségek megtérítésére. És ez hiba. Ugyanis véleményem szerint helytelen arra építem, hogy a kultúrház fenntartási költségeinek egy bizonyos hányadát a kultúrmunkások társadalmi munkájából származó bevétellel fedezzék. A helyes az volna, ha az öntevékeny csoportok működése által keletkezett bevétel csak a csoport fenntartására és fejlesztésére volna fordítható. Ez egyébként nem megoldhatatlan probléma, csak egy kis’megértés és jóindulat kell hozzá. Ilyenformán elkerülhető volna az is, hogy a csoportok tagjai ne a saját terhűkre és költségükre végezzenek társadalmi munkát. Ismeretes ugyanis, hogy a „Mária főhadnagy” előadásával az együttes eddigi legjobb teljesítményét érte el. Ez nemcsak az erkölcsi sikerekben, hanem az anyagiakban is megmutatkozott. A siker- sorozat talán még most is tartana — hiszen az volt a terv, hogy 50 előadást tartunk — ha a szereplők nem álltak volna elő jogos panaszukkal és észrevételükkel. Sajnos, ez a kultúrház vezetősége részéről nem talált megértésre és támogatásra, így nemcsak a páratlan sikersorozat maradt abba, hanem az együttes munkája is megszűnt. Részletezni hosszadalmas volna e helyen ezt a kérdést, a lényeg az volt, hogy egy szereplőtől sem lehet kívánni, hogy egy-egy előadásban vállalt szereplésre a fizikai munkán kívül még 2—300 forintot is áldozzon. Mint az előbb is hangsúlyoztam, ez a kérdés megoldható és semmiesetre sem lenne profizmus (mert az esetleg felmerült költség megtérítése nem felléptidíj) és az öntevékeny művészi mozgalomnak sem lenne hivatásos jellege. A Szekszárdi Központi Művészeti Együttes ügyében elindított vitához csak két kiragadott példával kívántam hozzászólni és azzal megvilágítani a jelenlegi helyzetet. Nem kis ügyről van szó, hiszen a szekszárdi kulturális élet fejlődésének feltétlenül segítője egy jól működő öntevékeny művészeti mozgalom. Meggyőződésem .hogyha e munkában nemcsak a cselekvőén résztvevők száma jelenti a tömegmozgalmat, hanem a kultúrforradalom megvívásáért küzdők munkáját széles tömegek is támogatják ég pártolják, akkor rövid időn belül ismét azon örvendezhetünk, hogy a Szekszárdi Központi Művészeti Együttes színjátszói, táncosai és zenekari tagjai szép és nemes feladat vállalását teljesítették. KRASSAY GYULA Molnár Lászlóné NAGYSZOKOIYI KEPESIAP Séta a Ssekssárd melletti eserkétsszáx éves avar temetőben — Odanézz! Ott a feje! — Ajnye, de jó fogai lehettek!-— Az meg egy bicska mellette! S a körülállók örvendező felkiáltásai közben lassan teljes egészében látható lesz egy csontváz. Kicsit felemelt fejjel fekszik, arcát Kelet felé fordítva, avar szokás szerint. Ez már a huszonötödik sír, amit feltárnak a Sió mentén, ahol egy egészen nagy, közel ezer négyzet- méteres avar temetőre bukkantak a Siótöltés építése közben. Kiss György, a hajai múzeum vezetője, aki az itteni ásatásokat irányítja, fiatalos lelkesedéssel magyarázza, hogy a temető a VII. század végéről és a VIII. század elej'ről való, tehát n késői avarkorból. Ez ma már minden kétséget kizáróan pontosan megállapítható, hisz Európa-szerte számontartják és összehasonlítják a különböző leleteket. A leggazdagabb avar lelőhely Magyar- ország, ahol eddig közel 8000 sírt tártak fel. azonban minden újabb lelet újabb adalékot ad az avarok életére, társadalmi rendjére vonatkozóan. MIRŐL BESZÉLNEK A SÍROK? Az avar temetők rendje pontosan követi azt a társadalmi rendet, amelyben éltek: mindenki a temetőben is azt a helyet kapta, ami az életben megillette. Az egyes nemzetségek a temetőben is együttmaradtak s életükben elfoglalt társadalmi állásuk szerint kapták a sírhelyet. Túlvilág-hitük szerint a halott ugyanott folytatta az életet, ahol a földön abbahagyta, ezért temették melléje munkaeszközeit, kedvenc tárgyait," s minden esetben útravalót is adtak a halottaknak a hosszú túlvilági útra. Ezért van, hogy az egyszerű közemberek sírjában úgyszólván semmi nincs; a szegény ember a másvilágra is üres zsebbel indult. A harcosok rangját minden esetben az övveret mutatja, mert az övveretnek rangjelző szerepe volt náluk. Az egyik siómenti sírból hét övveret került elő, nagy szíjvéggel, ami arra mutat, hogy egykori viselője nem lehetett akárki. Természetesen mindez bronzból van, az ezüst csak magasrangú embereknek járt ki, a roppant ritka és értékes arany pedig csak a fejedelmet illeti meg. Ilyen Magyarországon alig néhány került elő. HALOTTI TOR A SÍR SZÉLÉN i A legtöbb sírban állati csontokat, sőt pernyét, hamut is találnak. — A magyarázat egyszerű — mondja Kiss György, az ásatások vezetője. — Ez csak alátámasztja azt a korábbi feltevést, hogy az avarok a halotti tort a nyitott sírnál költötték el, utána pedig a maradókot, sőt a tüzet is, amelyen főzték az ételt, beleborították a sírba. Ezért van az, hogy egyik-másik csontvázon égési nyomok is találhatók. Az avar vallási hiedelem szerint ugyanis a halott nem halt meg, hanem más formában folytatta életét. Ezért adták melléje kedvenc eszközeit s ezért kapta az útravaló ételt is. SÍRRABLÖK A szekszárdi avar temető meglepően ép állapotban van, ami viszonylag ritka. A legtöbb sírt ugyanis, persze elsősorban a gazdagokét, rendszerint kirabolták. Nem az utókor természetesen, hanem maguk az avarok. Ezért volt szükség arra, hogy titokban temetkezzenek és a sírokat nem is jelölte semmi. De egy másik oka is lehetett a titokban történő temetkezésnek. A siómenti ásatások során már eddig is több olyan csontváz került elő, amelynek szétroncsolták a koponyáját. Minden bizonnyal valami koponyavarázslás qz oka s feltehetően a haragosok ásták ki a sírt, hogy a szétroncsolt koponyájú halott túlvilági életét így tegyék lehetetlenné. GAZDAG LELETEK Amint Kiss György meséli, a szekszárdi ásatások jelentősége egészen nagy, bár egyelőre csak a kezdetén vannak. Az eddig feltárt sírokból pompás öweretek, nagyon szép női gyöngyök, gyűrűk, csatok kerültek elő. Különösen jelentős egy gazdag nő sírjából előkerült boglár, amelyet kék és zöld email-berakás tesz értékessé. Ugyanebben a sírban két gyöngyös fülbevalót is találtak, míg egy másik sírban 80 szemből álló gyöngysor volt. Időnkint meglepetéssel is szolgálnak az ásatások. Az avarok rendszerint Kelet felé fordulva temetkeztek. Az egyik nő az itt feltárt sírban Nyugat felé fordul s a feltevések szerint valószínűleg idegen nő volt, akit saját szokásai szerint temettek el. TOJÄSNYOMOK A SÍRBAN A női sírokból soha nem hiányzik a tojás, vagy ha a talajviszonyok a tojáshéjból nem is hagyta semmit, a föld elszíneződése mutatja nyomát. Rendszerint a nő lábához tették, de az is előfordult, hogy az egész holttestet körülrakták vele. — A magyarázat egyszerű -— mondja Kiss György. — Az avaroknál is a tyúktojás volt a termékenység szimbóluma, s ezért adták ezt is útravalónak a túlvilágra induló asszonynak. De ennél is fontosabb az, amire ebből következtethetünk. A tojás is, a sírokban talált tyúk- és disznócsontok is azt mutatják, hogy az avarok állattartók voltak s nem olyan nomád életet éltek, mint egy időben képzelték. Ez azt is jelenti, hogy falvakban, városokban laktak, erről azonban egyelőre sehol nincs semmi nyomuk. Rendszerint ugyanis sátrakban laktak, vagy a tehetősebbek faházakban, amint erről a bizánci kútfők részletesen beszámolnak. Természetesen felmerül a kérdés, mit várhatunk még a szekszárdi ásatásoktól? — Elsősorban újabb adatokat az avarok életéről, — mondja Kiss György, — mert az eddig feltárt nagyszámú avar temető ellenére is minden újabb ásatás újabb adatokat ad. A legfontosabb azonban, hogy választ kapiunk az avar társadalom életéről, elhelyezkedéséről, szokásairól. Reméljük, hogy a szekszárdi ásatások befejezése után nemcsak a szekszárdi múzeum gazdagodik értékes leletanyaggal, hanem a tudomány is sok új, eddig ismeretlen adatot kap. (cs- M
