Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-18 / 115. szám
1957 MÁJUS 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Fegyverrel a munkáshatalom védelmében (Egy karhatalmi sorkatona élményeiből) „Rontása tört ránk a zúgó viharnak Ordas had áradata kelt ellenünk .. .” 1955. nyarán tényleges katonai szolgálatra hívták be Török Imrét. Amikor otthagyta a várost, Szekszárdot, ahol nevelkedett ,szép napsugaras idő volt. Napsugaras, nyugodt, derűs volt a táj ott a búdat hegyek között is, ahol az ujonckiképzést kapta. Nehéz, egész embert kívánó gyakorlatokat kellett végrehajtani a belső karhatalom katonáinak a kiképzés hónapjaiban. Török Imre állta a próbát. A újonckiképzés végén őrvezetővé léptették elő. Majd később egy oldalkocsis motorkerékpár golyószóró kezelője lett. Telt, múlt az idő, már p második évét szolgálta a belső karhatalomnál, amikor egy borongás októberi napon furcsa dolgok történtek. Megszervezett fasiszták, alvilági huligán elemek és elbolondított suhancok fegyverrel támadtak a proletárhatalomra. A belső karhatalom harcosai hősies önfeláldozással védték szocialista államunkat, népünk hatalmát. Közöttük volt a szekszárdi Török Imre is. Visszaemlékezése hiteles dokumentuma a nagy harcnak, amelyet népünk legjobbjai az ellen forradalom ellen folytattak. 1956 OKTÓBER 23-ÄN este 6 órakor a Szamuelly Tibor laktanyában riadóztatták zászlóaljunkat. Három és féltonnás tehergépkocsikra ültünk. A rádió épületéhez robogtak velünk a gépkocsik. A mi szakaszunk a főépülettől távoleső hátsó bejárat védelmével volt megbízva. Egy vastagtörzsű fa mögött foglaltam tüzelőállást. A főépület felől este 10 óra tájban szórványos lövöldözések hallatszottak. Később u lövöldözések egyre sűrűbbek lettek. Nálunk, a mi védelmi vonalunkon csend volt. A sötétségben alig lehetett kivenni a tüzelőállásomtól 20 méternyire lévő kerítés kőoszlopainak körvonalait. Golyószóró, vagy géppuska nem volt szakaszunknál, csak egy láda géppisztolytöltényt vittünk magunkkal, s ez arra volt csak elég, hogy egyszer betározzunk. A póttárakba már nem jutott töltény. Éjfélfelé járhatott az idő, amikor a mi védelmi szakaszunkon is megkezdődött a tűzharc. Három géppuska és megszámlálhatatlan meny-, nyiségű géppisztoly köpködte felénk a halált. Apró torkolattüzek ezrei villogtak a koromsötét éjszakában. Csak szórványosan lőttünk vissza, takarékoskodnunk kellett a lőszerrel. A támadók egyre közeledtek. Egy becsapódásból, amely a fát érte észrevettem, hogy oldaltüzet ka- p'unk. Otthagytam a fát, kúszni kezd tem a közelemben lévő épület felé, amelynek szélesre volt tárva mindkét ajtaja, egy fáskamra volt. A szakasz többi életben maradt tagjai is idehúzódtak vissza. Hasábfákból torlaszt emeltünk a széles ajtó elé, s a fák között hagyott apró kis nyílásokból tüzeltünk a sötétség leple alatt egyre közeledő ellenségre. Csak biztos célra lőttünk. Egy-egy keserves nyögés, vagy ordítás jelezte mindig a találatot az éjszakában. Megtorpantak az ellenforradalmá- rck. Éjfél után három óra lehetett. Hirtelen csend lett. Nem lőttek, nem is mozgolódtak. Mi sem lőttünk. A csend 15—20 percig tartott. Aztán sípoló hang szakította meg a csendet. A fáskamra kátránypapírral fedett tetőzetén gyújtóakna robbant. Égett a tető felettünk. Az egyik gerenda lezuhant, tűz ütött ki a fáskamrában. Megkíséreltük, hogy kitörünk a szélesre tárt ajtón. Nem lehetett... Gyilkos pergő tűz terítette földre az ajtóig jutókat. Pillanatok alatt kellett cselekednünk ... Hárman terebélyes fahasábot ragadtunk fel és emberfeletti erővel döngetni kezdtük a fáskamra hátsó falát. Az. egysoros téglafal engedett az ütéseknek, s az alig 60 centiméter átmérőjű lyukon keresztül egyenként másztunk az égő fáskamrából a szabadba. A SÖTÉTSÉG leple alatt átjutottunk a szomszédos bérház udvarában lévő épületkébe. Ez, ahogy később rájöttünk, a tőlünk alig 60 méterre lévő gépkocsi garázs szerelőműhelye volt. Az ellenforradalmárok úgy látszik azt hitték, hogy mindannyian elégtünk a fáskamrában. Nem kerestek bennünket. Ott, az elhagyott kis szerelőműhelyben virradt ránk október 24-ének napja. Az ajtón kikémlelve észrevet tűk, hogy a szembenlévő bérház teraszain időnként fegyveres civilek jelennek meg. Vártunk ... Kormosak voltunk, éhesek a ruhánk piszkos, szakadozott volt rajtunk. Kevesen maradtunk csak a szakaszból... töltényünk is alig maradt. Tudtuk, hogy nem várhatunk emberséget az ellenforradalmároktól. És elhatároztuk, hogy ha kell, puskatussal, rohamkéssel, ököllel is ellenállunk, de nem adjuk meg magunkat. A nap nagyon hosszúnak tűnt. Délután egy kék munkaköpenyes öreg bácsi közeledett a műhely felé. Mikor kinyitotta az ajtót és meglátott bennünket előbb egy kissé meg lepődött, aztán így szólt: „Egyelőre ne mutatkozzatok gyermekeim“ — mondotta. „Majd én hírt adok, ha ,ezek‘ eltűnnek a házból“ — bökött fejével a bérház felé, aztán elment. Sokat tanakodtunk. Hátha nem is barát az öreg... hátha a nyakunkra hozza az ellenséget. BEESTELEDETT. Az idő múlása még hosszabbnak tűnt. Hét óra lehetett már, amikor egy idősebb asz- szony és egy fiatal 18—19 év körüli lány jött be hozzánk a műhelybe. Egy 5 literes demizsonban mustot egy lábosban rántottlevest és egy kenyeret hoztak. Mikor a 10 darab Kossuthot, a doboz gyufát és az 5 darab Árpád szivart is elővették, egyikőnk nem bírta tovább, sírvafakadt. Pedig nem volt sírós gyerek, jól ismertem, a legkegyetlenebb golyózáporban is összeszorított fogakkal, nyugodtan megfontoltsággal lőtt. Az idősebb asszony zokogva mesélt a vérengzésekről. Amikor elmentek, egy óra múlva megint megjelent az idős, munkaköpenyes bácsi. — „Most már ki tudtok jutni az épületből, a tányérsapkátokat hagyjátok itt, s a vállapjaitokat is tüntessétek el, aztán indulhattok fiaim’1 — a hangja néha megremegett, éreztem, hogy félt bennünket. Megfogadtuk tanácsait, de azért vittük magunkkal a géppisztolyt is a köpeny alá rejtve. Derékszíj nem volt köpenyünkön. Akikkel találkoztunk csapatuktól elszakadt, kóbor ellenforradalmárokhoz pártolt katonáknak nézhettek bennünket. Kevés volt ezen az estén a járókelő az utcákon. Este 9 órára értünk vissza, hatan, a szakasz életbenmaradt harcosai közül, a Szamuelly Tibor laktanyába. Másnap, 25-én reggel már egy századra való karhatalmista megint együtt volt, a zászlóalj nagyrésze azonban elvérzett az ellenforradalom elleni harcban. OKTÓBER 25-ÉN már a megmaradt karhatalmi század motorkerékpárjának az oldalkocsijába ültem a golyószóró melleítt,... felderítésre indultunk Budára. H. T. Hírek — HETI ÉTREND — a kirakatban. Igen ötletes Dombóváron a 16. számú Népbolt kirakata, amelyben egész hétre szóló étrendet állítottak ki készételekből, konzervekből és egyéb kész árukból. Néhány nap az étrendből: Hétfő: Húsleves kagylótésztával, vegyes főzelék vagdalt hússal. Kedd: Rizsleves kockatésztával, sajtos makaróni, befőtt. Szombat: Karfiolleves szarvacskával, rizseslecsó kolbásszal. * — PÉNTEKEN kezdte tárgyalni a bíróság Sass Béla bonyhádi .pedagógus ügyét. Sass Béla ellenforradalmi cselekmények miatt került bíróság elé. * — AZ NDK külkereskedelmi forgalma 1956-ban 12 százalékkal növekedett. Különösen a Szovjetunióval és a népi demokratikus világpiac országaival folytatott árucsereforgalom bővült jelentősen A kapitalista országokkal folytatott kereskedelem 1956- ban 8 százalékkal növekedett. Idén a külkereskedelem 25 százalékos bővítését tervezik, több üzem már jövőre is sok megrendelést kapott külföldről. * — DALMANDON megalakítják vasárnap a KISZ falusi szervezetét. Ez alkalommal érdekes, változatos műsort is rendeznek, amelynek résztvevői között szerepelnek a dombóvári szovjet alakulat katonái is. — Délután lábdarúgómérkőzés lesz a dalmandj fiatalok és a szovjet katonák között, este a szovjet katonák adnak kultúrműsort. * — TEGNAP ESTE Kölesden mutatták be Gárdonyi Géza: „Ida regénye’’ című színművét a Magyar Játékszín művészei. * — A MÁZAI TÉGLAGYÁRBAN 1956-ban 9.5 millió téglát gyártottak, mintegy három millióval többet, mint eddig bármelyik évben is. Ez is jelentős hasznot hozott a népgazdaságnak. r Érdekes tapasztalatok Az elmúlt napokban érdekes találkozót rendeztek a Tolna megyei alsó leperdi állami gazdaságban. Ez a gazdaság az ország nagy állami gazdaságai között a második helyen áll és sokak véleménye szerint nincs messze az idő, amikor az első helyet foglalja el. Tehát van nézni való, van mit tanulni! Ezért is jöttek el ide Baranya, Tolna, Somogy állami gazdaságainak és politikai életének vezetői. Bemutattak egy nagy Viktória- borsó táblát, amely tele volt kásafűvel. Két nappal előbb permetezték be Krezonittal és máris látható volt a borsóra egyáltalán nem ártalmas méreg hatása. A kásafű sárgulni, puffadni kezdett. Tehát a fáradságos gyomirtás helyett a borsónál is a könnyebbik megoldást választották. Ez az eljárás azonnal bekerül a küldöttek jegyzetfüzetébe, vagy alaposan az emlékezetükbe vésik csakúgy, mint az állattenyésztésben tapasztaltakat. Mert itt is van számunkra egyelőre új dolog. Máshol is alkalmazzák a gépi fejést, csak nem olyan tudatosan, mint itt. —i Mintha egy fél dinnyét négy felé vágnék és mind a négy rész egyforma lenne. Ilyen egyformáknak kell lenni a tőgynegyedeknek, mert ellenkező esetben a gépi fejés nemsok eredménnyel jár. Érdekes, hogy a tehenek feletti táblákon mindenütt ott van a tőgypontszám is. És amelyiké nem éri el a tíz pontot — 13 az ideális —, azt továbbra is kézzel fejik, ezen már nem tudnak segíteni. De, hogy a jövőben minden tehenüket géppel fejhessék arra minden előkészületet megtettek. Tizenegy tenyészbikájuk van, köztük a csobokapusztai Cukor egyik leszármazottja is. A 11 bika anyjának átlag tejtermelése 5354 liter 4-es zsírszázalék mellett. Már ez is azt mutatja, hogy elsősorban jó tenyészállatokkal 'kívánják megjavítani egyelőre még gyenge-közepes szarvasmarhaállományukat. De elmondották azt is, hogy a hat legjobb bikájuk anyjának az évi tejtermelése átlagosan 4.2-es zsírszázalék mellett 7201 liter volt és ami a gépifejtés szempontjából igen lényeges, az átlag tőgypontszá- muk is majdnem ideálisnak mondható, 12.8 pontszámmal. A gazdaság lótenyésztéssel is foglalkozik. Gyönyörű csikaik mellett találkozhat az ember öszvérekkel is. Az öszvér, különösen a franciák és az olaszok részéről keresett cikk és ezt a keresletet kihasználják. De keresettek a versenyparipák is és itt ebben a gazdaságban jónéhány versenylovat nevelnek. Végezetül csak annyit: igen tanulságos volt ez a látogatás és jó lenne, ha jövőben is rendeznének ehhez hasonlót. Szalai János — BÁBSZINHÁZKEDVELŐK FIGYELMÉBE! A hónap végén a győri Állami Bábszínház művészei vendégszerepeinek Szekszárdon. * — CSEHSZLOVÁKIÁBAN évről- évre nagy gondot fordítanak a gyerme ke.k üdültetésére. Ebben az évben a nyári vakáció alatt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom több, mint 120.000 gyermek üdültetéséről gondoskodik. A gyermekeket az ország legszebb üdülőiben, nyári gyermek- táborokban helyezik el. * — CSÜTÖRTÖKÖN megkezdték a tengelici Petőfi Tsz-ben a lucerna gépi kaszálását. Igen ötletes megoldás, hogy a gépi erő jó kihasználására egy vontató két fűkaszát vontat. így nemcsak gyorsabb, olcsóbb is a lu- cemakaszálás. * — EGYÉNI GAZDÁKTÓL, termelő szövetkezetektől, állami gazdaságoktól 67 tenyészbikát vásároltak meg a közelmúltban a megyében. — MEGJELENTEK a kiskereskedelemben a magyar gyártmányú, kézihajtású mosógép prototípusai. — Rövidesen nagyobb mennyiségben lehet belőlük vásárolni. Ezek a gépek éppoly praktikusak, mint a többi mosógépek viszont jóval kevesebbe kerülnek majd. * — A BONYHÁDI Nőtanács tagjai is készülnek az iskolai évzáró ünnepségekre, — nemcsak a tanulók. Azt tervezik, hogy ezen a napon ajándékokkal lepik meg a gyermekeket, a Gyermeknap alkalmából hasonlóképpen. I i (*'• A Babits Mihály társaság A szekszárdi Babits Mihály Irodalmi Társaság vezetősége elhatározta, hogy az évvégi vizsgákra jutalomkönyveket ad a Tolna megyei iskolásoknak ennek keretében a társaság 1957-es évkönyvéből 500 példányt ajánlott fel. Az értékes könyvajándék szétosztásáról a megyei tanács művelődési osztálya gondoskodik. Nagydorogon tárgyalják Bande Tibor igyát A paksi járásbíróság Nagydorogon 1957. évi június hó 4. napján délelőtt 8 órai kezdette1 tárgyalja Bende Tibor ellen társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett hanyag kezelés bűntette miatt indított bűnügyet. Bende Tibor 1956. november 13. napján Györköny községben, a hivatali utasítások és rendelkezések figyelmen kívül hagyásával, őrizetlenül hagyta a kezelésére bízott és társadalmi tulajdont képező 204.809 forint pénzösszeget amelyet ismeretlen tettesek a postahivatal helyiségébe betörve eltulajdonítottak. Akik egymást fárasztották... A gerjeni sporthorgászok igen szerencsés helyzetben vannak. — A falu szélén folyik a nagy Duna, amely tuskós, köves horgászhelyeivel jó fo. gási lehetőségeket nyújt a horgászoknak. A községben 50 tagja van a horgászegyesületnek és mivel számszerűen kevesen vannak a faddi sporthorgász egyesülethez tartoznak. Ez a körülmény aztán rányomja a bélyegét a szervezeti életre is, csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem jönnek össze, így nincs alkalom, arra sem, hogy a problémákat megbeszéljék, de nem kerülhet sor a horgász tapasztalatok kicserélésére sem. Az alábbi kis horgász történetet Sárközi József, az egyesület egyik legaktívabb tagja mesélte el, — Egy napon szép kirándulásra csalogató vasárnapon már kora reggel kimentem a Duna partjára és mivel láttam, hogy megszokott helyemen egyik horgásztársam már megelőzött, úgy határoztam, hogy csónakról horgászok. Az őszinteség kedvéért azt is meg kell mondanom, hogy egy kis csalódást éreztem, ugyanis azon a helyen, ahol horgásztársam letelepedett, én magam is már három nappal előbb etettem a halakat és mint a későbbiek során kitudódott, ő maga is ilyen alapon foglalta el a tuskó melletti horgászhelyet. Egyefene — gondoltam magamban és mivel orsóval horgásztam, a helytől jó 60 méter távolságra eveztem, s bevetettem horgomat a vízpart felé. A horogbevetés után nem is kellett sokat várni, megmozdult a horognyél ... Megfogom, húzom magam felé, s közben feltűnt az, hogy velem egyidőben a part széléről a horgászótárs is a horog nyele után kap. Ez másodszor, sőt, harmadszor is megismétlődött, amikor én meghúztam a zsinórt, ő is húzta maga felé a horgát. Ekkor már tisztában voltam azzal, hogy a víz sodra összeakasztotta horgainkat, de mivel ő nem vette észre — és abban a hiedelemben volt, hogy valami nagy hal van a horgon, elhatároztam — kifárasztom a komát. így játszottam vele egy jó ideig — mint macska az egérrel — míg a végén már egy kissé magam is elfáradva odakiáltottam: „Hallja koma, hagyjuk már abba a játékot, mert nem valami nagy hal van ám a horgán, hanem összeakaszkodtunk és nem a halat hanem saját magát és engem fáraszt, illetve én fárasztom magát. Hogy mit mondott a koma, ezt nem ajánlom, hogy megírják, de egy biztos, van a horgászok életében ilyen „öröm’’ is , amikor a kapás így sikerül. * Ezután a kis történet után a sport- horgászom egyéb problémáiról beszéltünk és Sárközi József nemcsak a maga, hanem horgásztársai problémáit is elmondta. A községi földművesszövetkezeti boltban csak 25-ös és 30-as horgászzsinórt lehet kapni — ez pedig a folyóvízre gyengének bizonyult. Mint mondotta, legalább 50-esi, 60-as zsinórra lenne szükségük. A sporthorgász rovatnak, illetve az újságnak nem az a feladata, hogy ezt a hiányt pótolja — úgy gondoljuk, megvan az ehhez szükséges kereskedelmi szerv. Hogy mégis megírtuk, ennek az a célja, hogy az ilyen apró hiányosságokra is felhívjuk a figyelmet.
