Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-03 / 102. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1957 MÁJUS 3. Felépítjük szabad, független hazánkat, a szocialista Magyarországot (Folytatás az 1. oldalról.) párt intézőbizottságának tagjait és a forradalmi munkásr-paraszt kormány tagjait! (Éljenzés és hosszantartó taps.) — Szívélyesen üdvözlöm a budapesti diplomáciai testület megjelent tagjait és engedjék meg, hogy forró szeretettel köszöntsem a május elsejére hazánkba érkezett nemzetközi szakszervezeti delegációt, a Szovjetunió, Kína, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Románia Jugoszlávia, a Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország, Skócia, Bulgária, Albánia, Korea, Vietnam, Egyiptom. Szíria szervezett dolgozóinak képviselőit s a vegyipari szakszervezetek nemzetköri szövetségének képviselőit. Köszöntöm azokat is, akik nem fértek be erre a térre és akiknek tízezrei vonulnak még Budapest utcáin. Hallják itt a gyűlésről ezt a köszöntést és üdvözlést. — Mai gyűlésünk szónoka Kádár János elvtárs. (Éljenzés és taps.) Mielőtt átadnám neki a szót, engedjék meg, hogy valamennyi munkás, kom. munista harcos nevében beszéljek Kádár elvtársról. Nem veszi zokon Kádár elvtárs. ha a munkások százezrei előtt erről a kérdésről nyíltan beszélünk. — Az októberi események alatt a magyar munkásmozgalomnak szerencsére volt vezetője, akinek megmaradt az embersége, a becsülete és harcos múltja, s aki felé érdeklődéssel nézett mindenki, akit érdekelt a párt, a munkásosztály sorsa. Kádár János volt az a kommunista, aki maga köré gyűjtötte a párt kommunista magvát. Az ő vezetésével harcoltunk kegyetlenül nehéz időkben, s nem tértünk le arról az útról, amely elvezetett minket ide. — Az ellenség és mások azt szerették volna elérni. hogy ne legyen vezető pártunk, s ne legyen ennek a vezető pártnak vezető-garnitúrája. Kádár elvtárs maga köré gyűjtötte a harcosokat, Münnich, Rónai, Fehér, Apró, Kiss elvtársakat és a többieket és minket nem lehetett letéríteni az útról. Helyes volt, hogy nem tértünk le! Bizalommal voltunk Kádár elvtárs iránt, mert tudtuk, hogy bízik benne a munkásosztály és a magyar nép. Nem engedjük, hogy ez a bizalom elhalványuljon. S amint a nép bízik a vezetőkben, mi, Kádár elvtárssal együtt hiszünk a magyar dolgozó népben, szeretjük és becsüljük. Nem fogjuk többé megengedni, hogy vezetők és tömegek közé éket lehessen verni! Van pártunk, van jövőnk, és lesz szocializmus Magyarországon! — Kérem Kádár elvtársat, tartsa meg beszámolóját. (Éljenzés és taps). * Ezután Kádár János, az MSZMP központi bizottságának elnöke, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szólt az egybesereglett. több- százezres budapesti dolgozókhoz. Kádár János elvtárs beszéde Munkások! Elvtársak! Budapesti dolgozók! Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma állunk, 1890 május elsején, hogy Magyarországon először tüntessen a proletár nemzetköziség eszméje mellett. Ennek 67 esztendeje. Akkor a szocialista társadalom eszméje még csak a legöntudato- sabb munkások szívében élt és a Dunamedence népeit rabságban tartő gőgös Habsburg-monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek tekintette. Hol van már a gőgös monarchia? Elporladtak már régen azok a munkások is, alcik akkor itt tüntettek, de a magyar munkásosztály él és itt van ma is: Az elődeink szívében és reményeiben táplált gondolatok testet öltöttek. Él és győzelmet ara- t tott a munkáshatalom. a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam, a Magyar Népköztársaság! Él, és legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzetköziség eszméje! Viharos hatvanhét év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés, földesúri rabság fekete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös napja és ellenforradalmak ólom fekete felhői követték egymást a monarchia, a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a Horthy fasiszta ellenforradalom, majd a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság születése, az 1956 októberi ellenforradalmi támadás és utána a forradalmi ellentámadás-viharos sor ez elvtársak! Ez alatt a 67 év alatt titokban és üldözöttként, hol horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, ünnepi módon, de a magyar munkások, a falvak, a mérnöki irodák legöntudatosabb dolgozói mindig, minden év május elsején hitet tettek amellett, hogy a magyar dolgozók a proletár nemzetköziség hívei, hűek mindenkor a munkásság nemzetköziségét és sorsközösségét jelképező vörös zászlóhoz. Úgy gondolom, hogy jónéhány harcos kiemelkedő magyar május elsejéről még sokáig megemlékezik a történelem. Az elsőről, az 1890. éviről, mindig tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásra, az 1919-es május elsejéről, amikor a magyar munkásosztály leverte a monarchia és a tőke bilincseit, s először ünnepelte szabadon május elsejét. — Sokáig fog emlékezni még a történelem az 1945-ös május elsejére, amikor a 25 éves dühöngő ellenforradalom és a Hitler-fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi harca segítségével ismét szabadon ünnepelhetett a magyar munkásosztály az egész magyar dolgozó nép Az idei május elseje jelentősége Végül úgy gondolom hogy 1890— 1919 és 1945 május elseje mellett so- káig emlékezetes marad és kiemelkedő jelentőségű a mai, az 1957-es május elseje. Ebben az órában itt Budapesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szívében és a Magyar Népköztársaság minden városában és falvában harcos tüntetéssel ünnepli a magyar dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és lánya a munkásnemzetköziség, a munka nagy napját — május elsejét. Kedves Elvtársak! Miben van különleges jelentősége a mai magyar május elsejének népünk számára — de nyugodtan mondhatjuk — nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi támadás fölött, a nemzetközi munkásosztály segítségével döntő győzelmet aratott magyar dolgozó nép ünnepli szabad május elsejét, a proletár nemzetköziség ünnepét. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Az 1956 októberi események menetében a magyar Horthy-fasiszta burzsoázia, amely egyrészről az ellenforra dalom posványába sűlyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás- paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját. Magyar- országon veszélyben volt népünk nemzeti függetlensége, a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a bankok, a bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, amelyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Megvédtük a szocializmus ügyét Munkások! Elvtársak! Szemtől szembe a dühöngő ellenforradalommal, nekünk kommunistáknak kellett döntenünk, tűrjük-e tovább hogy lemészárolják a nép elejét, sírba tegyék a népköztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké változtassák hazánkat, — vagy minden elképzelhető erővel szálljunk szembe az árulással és az ellenforradalmat semmisítsük meg. (Taps.) Mi, kommunisták döntöttünk. Elhatároztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista forradalom és a haza minden ellenforradalommal szembeszállni kész hívét, ugyanakkor ismét segítséget kérünk a magyar nép Jegönzetlenebb, legigazabb barátjától, a Szovjetuniótól. (Éljen! Nagy taps. Felkiáltások: Szovjet—magyar barátság! Hurrá kiáltások.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletár internacionalizmus szellemében megadta, így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon. Ez a harc nem ment áldozatok nélkül. Elvtársak! Emlékeznünk kell ezen a szabad május elsején mártírjainkra, az ellenforradalmárok által legyilkolt komMagyarország került ki győztesen. (Nagy taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugyanakkor a népek, a nemzetek leigázására törő nagytőkés imperializmus és a népek szabadsága és békéje felett őrködő proletár nemzetköziség összecsapása is volt és győzött a prol;;tárinternacionalizmus, győztek a társadalmi haladás és a béke erői. (Nagy taps.) Ezért bír nagy nemzetközi jelentőséggel az 1957-es magyar május elseje. Ezen a május elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama, a Magyar Népköztársaság él! (Taps.) 1957 május elsejének történelmi jelentősége abban van, hogy a munkáshatalom elleni veszélyes és véres támadást, a súlyos megpróbáltatásokat a magyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok testvéri családja tagjaként, népünk barátainak örömére, ellenségeink bánatára, szabadon ünnepli május elsejét. — (Nagy taps.) November 4 óta elért eredményeink Külön kérdés és nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltettek a tömegekben és ez* az ellenforradalom igen ravaszul és hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköz- társaság rendje elleni támadásra. — Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy Nagy Imrének árulása nélkül — amely a döntő időpontban megbénította az ország vezetését és megbénította a vezetéstől megfosztott félrevezetett és tehetetlenségre kárhoztatott magyar dolgozó tömegeket, enélkül soha nem tudott volna az ellenforradalmi támadás úgy előtörni, mint ahogyan sikerült neki. Mindannyian emlékszünk még az ellenforradalmi támadás sötét és véres napjaira. Budapest utcáin az ellenforradalmi terror lett az úr. Tömegesen gyilkolták a kommunistákat és a haladó embereket. Az országban ezrével vetették a börtönbe a párt harcosait, a termelőszövetkezeti vezetőket, a tanácselnököket, a szocializmus híveit és készülődtek lemészárlásukra. Megjelentek ismét a politika porondján a tőkések, a földesurak, a bankárok, a hercegek és a grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek a parlamentben, két nap alatt 28 ellen- forradalmi pártot alakítottak, bejelentették még a hírhedt Magyar Élet Pártjának megalakítását is és megjelentek a falvakban és a gyárakban is a „Mindent vissza!” jelszóval. Ahogy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ott volt az entente — úgy sorakoztak fel az imperializmus sötét erői pénzzel, fegyverrel, széles propagandagépezettel 1956 októberében is az ellenforradalom sötét erői mögött. munistákra, igaz magyar hazafiakra, Mező Imre, Kalmár, Asztalos, Kállai, Biksza és a többi drága elvtársunkra, akik nem ünnepelhetnek többé velünk. Emlékeznünk kell azokra a pártharcosokra, államvédélmistákra honvédekre, rendőrökre, karhatalmis- tákra, akik hitükhöz, esküjükhöz híven harcoltak és meghaltak a szocialista forradalom, a nemzetközi függetlenség, a Magyar Népköztársaság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, katonákra, akik segítségünkre siettek a harcban, segítettek megvédeni népi demokratikus rendünket, független hazánkat, békénket. Mély tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik a magyar népnek nyújtott segítség közben a legnagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hűségüket a proletárnemzetköziség szent eszméjéhez. Örök dicsőség övezze mindannyiuk emlékét! Kedves Elvtársak! Erre a hősi harcra visszatekintve, világosan látható, hogy októberben a szocialista Magyar- ország vívta élet-halál harcát a régi úri Magyarországgal és ebből a harcból a szocialista Kedves Elvtársak! Elvtársnők! Tekintsük át a november 4 óta megtett utat. Ha a harc eredményeit számba- vesázük, megállapíthatjuk — anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk —, hogy eredményeink igen jelentősek. Ha a harc eredményeit nézzük és megvizsgáljuk az élet különböző területén levő hiányosságokat is, nem lehetünk egészen megelégedve. Hiszen van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle másnak. De ha november 3 anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperialista irányító gazdái már zsebükben érezték a hatalmát és az országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt — és így nézzünk vissza a megtett útra —, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények. Milyen eredményekről beszélhetünk? Mindenekelőtt a hatalomról, az államról, a törvényes rendről. Lehet és van is sok kritikusunk, vannak ellenségeink is, akik a kákán is csomót keresnek. Az ilyen emberek szeretnek bennünket műveletleneknek, merevnek, hozzá nem értőnek, kegyetlen terroristáknak, sztálinistáknak és minden elképzelhető rossz, nak, ami az ő szótárukban van — szidalmazni, de azt legnagyobb ellenségeink, legrosszindulatúbb kritikusaink sem mondhatják, hegy mi a kapitalisták és a földbirtokosok érdekeit szolgálnánk. Itt van a kutya eltemetve. Népünk ellenségei számára a Magyar Népköztársaság fejlődésének elmúlt hat hónapjában igazán az a legrosszabb, ennélfogva népünk számára az a legfőbb jó és legfontosabb eredmény, hogy a munkáshatalom erős és a kapitalizmus visszaállításának lehetősége megszűnt. (Taps.) Biztosítottuk a törvényes rendet Népköztársaságunk alkotmányos, törvényes rendje biztosítva van. Az alkotmányos néphatalmi és állami igazgatási szervek helyre vannak állítva, újjászerveztük Népköztársaságunk fegyveres erőit, a néphadsereget, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként a karhatalmi egységek fegyveres erőit, a kulcspozíciókból eltávolítottuk az árulókat. A hatalom fegyveres biztosításának feladatába bevontuk és bevonjuk a munkások, a bányászok, a parasztok legöntudatosabbjait, megszer veztük a munkásőrséget. (Éljen! — Nagy taps!) A munkásőrség megalakítása is bizonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messzemenő bizalommal, azokra támaszkodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelentkeznek felvételre a munkásőrség alakulataiba, azt jelzi, hogy í a magyar munkások százezrei készek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat. (Taps.) Mindez egyben beszédes cáfolat azokra a hiú vágyakat kifejező ellenséges rágalmakra, amelyek szerint októberben a munkások támadtak volna a Népköztársaságra és most egy tömegtől elszakadt kormány vezetné az országot. Vannak külföldi vendégeink: Nézzék meg a párt és a kormány vezetőit és a „tőlük elszakadt tömegeket,” amelyek itt állnak százezrével ezen a téren. (Éljenzés és taps. Felkiáltások: Éljen a párt!) A népgazdaság rendjének helyreállítása Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! A népi hatalom megerősítése után másik nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került. Már itt voltunk ezen a gyűlésen, amikor kézbesítették nekünk a nehézipari minisztérium jelentését április hónapról. Közlik, hogy ezt a május elsejét bányászaink úgy ünnepelték, hogy valamennyi bányászati tröszt túlteljesítette április havi tervét. (Éljenzés és taps.) Hogy a termelés alapjait helyreállítottuk, ezt elmondhatjuk annak tudatában is, hogy még igen komoly fogyatékosságok vannak de mindenki, aki képes csak egy kicsit is tárgyilagosan nézni népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik. Az államhatalom megerősítése a gazdasági élet vérkeringésének megindítása mellett igen jelentős eredménye féléves munkánknak, hogy iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb kutató, művelődési és kulturális intézményei működnek és munkájukban fokozatosan felzárkóznak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredményeihez. Elvtársak! Minek tulajdoníthatók ezek a jelentős eredmények? Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva a párt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a marxizmust—leninizmust meg hamisító, a munkásosztály érdekeit eláruló revizionista eszméket lelepleztük. visszatértünk a nagy Lenin tanításaihoz. (Nagy taps.) E tanítások fényében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet és határoztuk meg legfontosabb tennivalóinkat. Kerülgetés nélkül nevén neveztük az ellenforradalmat. Lelepleztük az árulást, mindenki számára érthetően megmondtuk, hogy nálunk proletár- diktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tömegekre támaszkodik és ugyanakkor kíméletlenül elnyomja az osztályellenséget. (Éljen! Hosszantartó viharos taps!) Elvetettük a hazug semlegesség jelszavát és megmondtuk, hogy a Magyar Népköztársaság kitép- hetetlen tagja a szocialista országok Szovjetunió által vezetett hatalmas családjának és köz- vetkezetesen hű marad a varsói szerződéshez. (Nagy taps.) Szembeszálltunk az ellenforradalom aljas szovjetellenes, uszító rágalmazásaival és bebizonyítottuk, hogy a Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok az adott nemzetközi viszonyok között a magyar nemzeti függetlenség és népünk békéjének védelmét segítik az imperialisták kalandor terveivel szemben. (Folytatás az 5. oldalon.)
