Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-03 / 102. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1957 MÁJUS 3. Felépítjük szabad, független hazánkat, a szocialista Magyarországot (Folytatás az 1. oldalról.) párt intézőbizottságának tagjait és a forradalmi munkásr-paraszt kor­mány tagjait! (Éljenzés és hosszan­tartó taps.) — Szívélyesen üdvözlöm a buda­pesti diplomáciai testület megjelent tagjait és engedjék meg, hogy forró szeretettel köszöntsem a május else­jére hazánkba érkezett nemzetközi szakszervezeti delegációt, a Szovjet­unió, Kína, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Románia Jugoszlávia, a Né­met Demokratikus Köztársaság, Olaszország, Skócia, Bulgária, Albá­nia, Korea, Vietnam, Egyiptom. Szí­ria szervezett dolgozóinak képvise­lőit s a vegyipari szakszervezetek nemzetköri szövetségének képvise­lőit. Köszöntöm azokat is, akik nem fértek be erre a térre és akiknek tízezrei vonulnak még Budapest ut­cáin. Hallják itt a gyűlésről ezt a köszöntést és üdvözlést. — Mai gyűlésünk szónoka Kádár János elvtárs. (Éljenzés és taps.) Mi­előtt átadnám neki a szót, engedjék meg, hogy valamennyi munkás, kom. munista harcos nevében beszéljek Kádár elvtársról. Nem veszi zokon Kádár elvtárs. ha a munkások száz­ezrei előtt erről a kérdésről nyíltan beszélünk. — Az októberi események alatt a magyar munkásmozgalomnak sze­rencsére volt vezetője, akinek meg­maradt az embersége, a becsülete és harcos múltja, s aki felé érdeklődés­sel nézett mindenki, akit érdekelt a párt, a munkásosztály sorsa. Kádár János volt az a kommunista, aki maga köré gyűjtötte a párt kommu­nista magvát. Az ő vezetésével harcoltunk ke­gyetlenül nehéz időkben, s nem tértünk le arról az útról, amely elvezetett minket ide. — Az ellenség és mások azt sze­rették volna elérni. hogy ne legyen vezető pártunk, s ne legyen ennek a vezető pártnak vezető-garnitúrája. Kádár elvtárs maga köré gyűjtötte a harcosokat, Münnich, Rónai, Fehér, Apró, Kiss elvtársakat és a többieket és minket nem lehetett letéríteni az útról. Helyes volt, hogy nem tér­tünk le! Bizalommal voltunk Kádár elv­társ iránt, mert tudtuk, hogy bízik benne a munkásosztály és a magyar nép. Nem engedjük, hogy ez a bizalom elhalványul­jon. S amint a nép bízik a vezetőkben, mi, Kádár elvtárssal együtt hiszünk a magyar dolgozó népben, szeretjük és becsüljük. Nem fogjuk többé megengedni, hogy vezetők és tömegek közé éket lehessen verni! Van pár­tunk, van jövőnk, és lesz szo­cializmus Magyarországon! — Kérem Kádár elvtársat, tartsa meg beszámolóját. (Éljenzés és taps). * Ezután Kádár János, az MSZMP központi bizottságának elnöke, a for­radalmi munkás-paraszt kormány elnöke szólt az egybesereglett. több- százezres budapesti dolgozókhoz. Kádár János elvtárs beszéde Munkások! Elvtársak! Budapesti dolgozók! Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma állunk, 1890 május elsején, hogy Magyarországon először tün­tessen a proletár nemzetköziség esz­méje mellett. Ennek 67 esztendeje. Akkor a szocialista társadalom eszméje még csak a legöntudato- sabb munkások szívében élt és a Dunamedence népeit rabságban tartő gőgös Habsburg-monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek tekintette. Hol van már a gőgös monarchia? Elporladtak már régen azok a mun­kások is, alcik akkor itt tüntettek, de a magyar munkásosztály él és itt van ma is: Az elődeink szívében és remé­nyeiben táplált gondolatok tes­tet öltöttek. Él és győzelmet ara- t tott a munkáshatalom. a prole­tárdiktatúra, a munkás-paraszt állam, a Magyar Népköztársa­ság! Él, és legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzetközi­ség eszméje! Viharos hatvanhét év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés, földesúri rabság fe­kete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös napja és ellenforradalmak ólom fekete felhői követték egymást a monarchia, a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a Horthy fasiszta ellenforradalom, majd a felszabadu­lás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság születése, az 1956 októberi ellenforradalmi táma­dás és utána a forradalmi ellentáma­dás-viharos sor ez elvtársak! Ez alatt a 67 év alatt titokban és üldözöttként, hol horthysta rendőrök­kel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, ünnepi módon, de a magyar munkások, a falvak, a mérnöki iro­dák legöntudatosabb dolgozói mindig, minden év május elsején hitet tettek amellett, hogy a magyar dolgozók a proletár nemzetköziség hívei, hűek mindenkor a munkásság nemzetközi­ségét és sorsközösségét jelképező vö­rös zászlóhoz. Úgy gondolom, hogy jónéhány har­cos kiemelkedő magyar május else­jéről még sokáig megemlékezik a történelem. Az elsőről, az 1890. évi­ről, mindig tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásra, az 1919-es május elsejéről, amikor a ma­gyar munkásosztály leverte a mon­archia és a tőke bilincseit, s először ünnepelte szabadon május elsejét. — Sokáig fog emlékezni még a történe­lem az 1945-ös május elsejére, amikor a 25 éves dühöngő ellenforradalom és a Hitler-fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi harca segítségével ismét szabadon ünnepelhetett a magyar munkásosz­tály az egész magyar dolgozó nép Az idei május elseje jelentősége Végül úgy gondolom hogy 1890— 1919 és 1945 május elseje mellett so- káig emlékezetes marad és kiemelke­dő jelentőségű a mai, az 1957-es má­jus elseje. Ebben az órában itt Budapesten, a magyar szocialista forradalom lük­tető szívében és a Magyar Népköztár­saság minden városában és falvában harcos tüntetéssel ünnepli a magyar dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és lánya a munkásnemzetköziség, a munka nagy napját — május elsejét. Kedves Elvtársak! Miben van különleges jelentősége a mai magyar május elsejének né­pünk számára — de nyugodtan mond­hatjuk — nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi tá­madás fölött, a nemzetközi mun­kásosztály segítségével döntő győzelmet aratott magyar dol­gozó nép ünnepli szabad május elsejét, a proletár nemzetközi­ség ünnepét. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Az 1956 októberi események mene­tében a magyar Horthy-fasiszta bur­zsoázia, amely egyrészről az ellenforra dalom posványába sűlyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az ame­rikai nagytőke által vezetett nemzet­közi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés ve­szélye fenyegette a magyar munkás- paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját. Magyar- országon veszélyben volt népünk nemzeti függetlensége, a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a bankok, a bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, ame­lyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Megvédtük a szocializmus ügyét Munkások! Elvtársak! Szemtől szembe a dühöngő ellen­forradalommal, nekünk kommunis­táknak kellett döntenünk, tűrjük-e tovább hogy lemészárolják a nép ele­jét, sírba tegyék a népköztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké változtassák hazánkat, — vagy minden elképzel­hető erővel szálljunk szembe az áru­lással és az ellenforradalmat semmi­sítsük meg. (Taps.) Mi, kommunisták döntöttünk. El­határoztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista for­radalom és a haza minden ellen­forradalommal szembeszállni kész hívét, ugyanakkor ismét se­gítséget kérünk a magyar nép Jegönzetlenebb, legigazabb ba­rátjától, a Szovjetuniótól. (Éljen! Nagy taps. Felkiáltások: Szovjet—magyar barátság! Hurrá ki­áltások.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a prole­tár internacionalizmus szellemében megadta, így a magyar nép a Szovjet­unió testvéri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon. Ez a harc nem ment áldozatok nélkül. Elvtársak! Emlékeznünk kell ezen a szabad május elsején mártírjainkra, az ellen­forradalmárok által legyilkolt kom­Magyarország került ki győz­tesen. (Nagy taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugyanakkor a népek, a nem­zetek leigázására törő nagytőkés im­perializmus és a népek szabadsága és békéje felett őrködő proletár nemzet­köziség összecsapása is volt és győzött a prol;;tárinternaciona­lizmus, győztek a társadalmi haladás és a béke erői. (Nagy taps.) Ezért bír nagy nemzet­közi jelentőséggel az 1957-es magyar május elseje. Ezen a május elsején azt ünnepel­jük, hogy a magyar népnek az önzet­len és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szo­cializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak mun­kás-paraszt állama, a Magyar Népköztársaság él! (Taps.) 1957 május elsejének törté­nelmi jelentősége abban van, hogy a munkáshatalom elleni veszélyes és véres támadást, a súlyos megpróbál­tatásokat a magyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok testvéri családja tagjaként, népünk barátai­nak örömére, ellenségeink bánatára, szabadon ünnepli május elsejét. — (Nagy taps.) November 4 óta elért eredményeink Külön kérdés és nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltet­tek a tömegekben és ez* az ellenfor­radalom igen ravaszul és hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköz- társaság rendje elleni támadásra. — Még kevésbé feledkezhetünk meg ar­ról, hogy Nagy Imrének árulása nél­kül — amely a döntő időpontban megbénította az ország vezetését és megbénította a vezetéstől megfosztott félrevezetett és tehetetlenségre kár­hoztatott magyar dolgozó tömegeket, enélkül soha nem tudott volna az el­lenforradalmi támadás úgy előtörni, mint ahogyan sikerült neki. Mind­annyian emlékszünk még az ellenfor­radalmi támadás sötét és véres nap­jaira. Budapest utcáin az ellenforra­dalmi terror lett az úr. Tömegesen gyilkolták a kommunistákat és a haladó embereket. Az országban ezré­vel vetették a börtönbe a párt harco­sait, a termelőszövetkezeti vezetőket, a tanácselnököket, a szocializmus híveit és készülődtek lemészárlásuk­ra. Megjelentek ismét a politika po­rondján a tőkések, a földesurak, a bankárok, a hercegek és a grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek a parlamentben, két nap alatt 28 ellen- forradalmi pártot alakítottak, beje­lentették még a hírhedt Magyar Élet Pártjának megalakítását is és megje­lentek a falvakban és a gyárakban is a „Mindent vissza!” jelszóval. Ahogy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ott volt az entente — úgy sorakoztak fel az imperializmus sötét erői pénzzel, fegyverrel, széles propagandagépezettel 1956 októberé­ben is az ellenforradalom sötét erői mögött. munistákra, igaz magyar hazafiakra, Mező Imre, Kalmár, Asztalos, Kállai, Biksza és a többi drága elvtársunkra, akik nem ünnepelhetnek többé ve­lünk. Emlékeznünk kell azokra a pártharcosokra, államvédélmistákra honvédekre, rendőrökre, karhatalmis- tákra, akik hitükhöz, esküjükhöz hí­ven harcoltak és meghaltak a szocia­lista forradalom, a nemzetközi füg­getlenség, a Magyar Népköztársaság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, ér­telmiségiekre, katonákra, akik segít­ségünkre siettek a harcban, segítet­tek megvédeni népi demokratikus rendünket, független hazánkat, bé­kénket. Mély tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik a magyar nép­nek nyújtott segítség közben a legnagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hűségüket a proletárnemzetköziség szent eszméjéhez. Örök dicsőség övez­ze mindannyiuk emlékét! Kedves Elvtársak! Erre a hősi harcra visszatekintve, világosan látható, hogy októberben a szocialista Magyar- ország vívta élet-halál harcát a régi úri Magyarországgal és ebből a harcból a szocialista Kedves Elvtársak! Elvtársnők! Tekintsük át a november 4 óta megtett utat. Ha a harc eredményeit számba- vesázük, megállapíthatjuk — anél­kül, hogy az önteltség bűnébe es­nénk —, hogy eredményeink igen je­lentősek. Ha a harc eredményeit nézzük és megvizsgáljuk az élet kü­lönböző területén levő hiányosságo­kat is, nem lehetünk egészen meg­elégedve. Hiszen van nálunk még hiányos­ság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle másnak. De ha november 3 anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperialista irányító gazdái már zsebükben érezték a hatalmát és az országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött va­dakká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen meg­bénult állapotban volt — és így néz­zünk vissza a megtett útra —, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta köve­tünk, feltétlenül helyes és na­gyok az eredmények. Milyen eredményekről beszélhe­tünk? Mindenekelőtt a hatalomról, az államról, a törvényes rendről. Le­het és van is sok kritikusunk, van­nak ellenségeink is, akik a kákán is csomót keresnek. Az ilyen emberek szeretnek bennünket műveletlenek­nek, merevnek, hozzá nem értőnek, kegyetlen terroristáknak, sztálinis­táknak és minden elképzelhető rossz, nak, ami az ő szótárukban van — szidalmazni, de azt legnagyobb el­lenségeink, legrosszindulatúbb kriti­kusaink sem mondhatják, hegy mi a kapitalisták és a földbirtokosok ér­dekeit szolgálnánk. Itt van a kutya eltemetve. Népünk ellenségei számá­ra a Magyar Népköztársaság fejlő­désének elmúlt hat hónapjában iga­zán az a legrosszabb, ennélfogva né­pünk számára az a legfőbb jó és leg­fontosabb eredmény, hogy a munkáshatalom erős és a ka­pitalizmus visszaállításának le­hetősége megszűnt. (Taps.) Biztosítottuk a törvényes rendet Népköztársaságunk alkotmányos, törvényes rendje biztosítva van. Az alkotmányos néphatalmi és állami igazgatási szervek helyre vannak ál­lítva, újjászerveztük Népköztársasá­gunk fegyveres erőit, a néphadsere­get, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként a karhatalmi egységek fegyveres erőit, a kulcspo­zíciókból eltávolítottuk az árulókat. A hatalom fegyveres biztosításá­nak feladatába bevontuk és bevon­juk a munkások, a bányászok, a pa­rasztok legöntudatosabbjait, megszer veztük a munkásőrséget. (Éljen! — Nagy taps!) A munkásőrség megalakítása is bi­zonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messzemenő bizalommal, azokra támaszkodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelentkeznek fel­vételre a munkásőrség alakulataiba, azt jelzi, hogy í a magyar munkások százezrei készek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat. (Taps.) Mindez egyben beszédes cá­folat azokra a hiú vágyakat kifejező ellenséges rágalmakra, amelyek sze­rint októberben a munkások támad­tak volna a Népköztársaságra és most egy tömegtől elszakadt kor­mány vezetné az országot. Vannak külföldi vendégeink: Nézzék meg a párt és a kormány ve­zetőit és a „tőlük elszakadt tömege­ket,” amelyek itt állnak százezrével ezen a téren. (Éljenzés és taps. Fel­kiáltások: Éljen a párt!) A népgazdaság rendjének helyreállítása Tisztelt nagygyűlés! Kedves elv­társak! A népi hatalom megerősítése után másik nagy eredményünk a nép­gazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgy­szintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem mun­kája alapjaiban a rendes kerékvá­gásba került. Már itt voltunk ezen a gyűlésen, amikor kézbesítették ne­künk a nehézipari minisztérium je­lentését április hónapról. Közlik, hogy ezt a május elsejét bányászaink úgy ünnepelték, hogy valamennyi bányászati tröszt túl­teljesítette április havi tervét. (Éljenzés és taps.) Hogy a termelés alapjait helyreállítottuk, ezt elmond­hatjuk annak tudatában is, hogy még igen komoly fogyatékosságok vannak de mindenki, aki képes csak egy kicsit is tárgyilagosan nézni nép­gazdaságunk fejlődését, megállapít­hatja, hogy a népgazdaság helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik. Az államhatalom megerősítése a gazdasági élet vérkeringésének meg­indítása mellett igen jelentős ered­ménye féléves munkánknak, hogy iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb kutató, művelődési és kulturális intézményei működnek és munkájukban fokozatosan felzárkóz­nak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredményei­hez. Elvtársak! Minek tulajdoníthatók ezek a jelentős eredmények? Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva a párt politi­káját és a tömegek tisztánlátását za­varó, a marxizmust—leninizmust meg hamisító, a munkásosztály érdekeit eláruló revizionista eszméket lelep­leztük. visszatértünk a nagy Lenin tanításaihoz. (Nagy taps.) E tanítá­sok fényében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet és határoztuk meg legfontosabb tennivalóinkat. Kerül­getés nélkül nevén neveztük az el­lenforradalmat. Lelepleztük az áru­lást, mindenki számára érthetően megmondtuk, hogy nálunk proletár- diktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tömegekre támaszkodik és ugyanakkor kíméletlenül elnyomja az osztályellenséget. (Éljen! Hosszan­tartó viharos taps!) Elvetettük a hazug semlegesség jelszavát és megmondtuk, hogy a Magyar Népköztársaság kitép- hetetlen tagja a szocialista or­szágok Szovjetunió által vezetett hatalmas családjának és köz- vetkezetesen hű marad a varsói szerződéshez. (Nagy taps.) Szembeszálltunk az ellenforrada­lom aljas szovjetellenes, uszító rá­galmazásaival és bebizonyítottuk, hogy a Magyarország területén tar­tózkodó szovjet csapatok az adott nemzetközi viszonyok között a magyar nemzeti függetlenség és népünk békéjének védelmét segítik az imperialisták kalan­dor terveivel szemben. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents