Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-10 / 108. szám

1951 MÁJUS 10.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Szinte már közhelyként hangzik minálunk: „Rá sem ismerne a gyárra, aki ötévvel ezelőtt volt itt.1’ — Sok üzemről lehet ezt elmondani. De talán egyikről sem annyira, mint a Paksi Konzervgyárról. Úgyszólván minden az utóbbi években épült itten, illetve lett olyan, amilyen most kivéve a kerítést, a kazánházat, me4 a kéményt. De még azt sem. Mert a nagy gyárkémény felső vége is új, néhány métert le kellett bontani és újra falazni, mert meggörbült.

De van más változás is a gyárban, ami talán még jobban szembetűnik, mint az új épületek. A Duna felőli részen és a gyárral szemben lévő vásártéren hordók ezrei, ládahegyek vannak a szabadban. Üresen, vagy tele félkészáruval, szinte eltakarják a szem elől a gyárat.

Mert a gyár termékeinek —- ami évente többszáz vagont tesz ki

HELY KELL, NAGYON SOK HELY.

És ahogy nőtt a gyárt úgy nőttek a raktározási gondok. Tavalyig egyáltalán nem volt raktár a gyárban, akkor építettek egyet — egymillió forintos költséggel — ami azonban a gyártott készáruknak csak egy kisebb részét fogadja be.

így aztán a kevésbé kényes árukat a szabad ég alatt, hordókban tárolják. A többit — bérraktárakban. A dunaföldvári villanytelep helyiségeiben, Dunakömlődön, a paksi Béke-szálló emeleti nagytermében (ahol egyébként könnyen leszakadhat, csak könnyű árukat lehet berakni), pincékben, présházakban. Negyvennégy présházat bérel a gyár paksi (szőlősgazdáktól, akik annakidején bérbeadták présházukat, de most hogy különböző kormányintézkedések vannak a bortermelés fellendítésére, szeretnék visszakapni présházukat. A gyár azonban nem tudja visszaadni, kell a hely.

paksi, konzervgyári viszonylatban. Mert

A TERMELŐKAPACITÁS NŐTT, A RAKTÁROZÁSI NEM.

A gyár főkönyvelője Csehszlovákiában járt tanulmányúton az elmúlt évben. Ott azt tapasztalta, hogy a konzervgyáraknál az üzemi terület három—négyszerese raktár. Itt az új raktár elkészülése óta feleakkora a raktárterület, mint a gyár feldolgozó részlegének területe.

És a gyárban évek óta ez okozza a legfőbb gondot. Mert Dunaföldvá- rcn például raktárost kell alkalmazni. A félkészárukat ki kell szállítani a raktárakba, kiszereléskor behozni. A borpincékben nincs víz, villany, ott nem nagyon lehet dolgozni. Nagy a tárolási veszteség. Sok pénzbe kerül ezeknek a kis raktáraknak a fenntartása. A szárított borsót, aszalványokat padlásokon tartják, amiket nem lehet fertőtleníteni, az áruba belemegy a moly. A pincék nedvesek, a konzerves üvegek zárólapkái, pántjai megrozsdásodnak, ilyen árut — ha le is tisztítják a rozsdát, —nem lehet exportálni.

De nem is itt van a nagyobb baj. A szabadban tárolt sokezer hordónyi árunál igen nagy a veszteség. Általában 10—40 százalék között mozog. Előfordult már, hogy a meggynek jóformán csak a magja maradt meg. A levet beszívta a hontó elfolyt, elpárolgott. A múlt évben a gyár készáruinál, de fő- kép a félkészáruknál a tárolási veszteség több, mint egymillió kétszázezer forintot tett ki. És mindez a helytelen raktározás miatt van. Ez olyan összeg, hogy a gyárban épített új raktár sem került ennyibe. A tizenkétezer darab hordóból évente mintegy háromezer megy teljesen tönkre. Ez háromszázhatvanezer forintot tesz ki.

TAROLÓBERENDEZÉSEKET

kellene építeni, de nagyon sürgősen. Tavaly már kidolgoztak egy tervet, 100 vagon befogadóképességű vasbeton tartályrendszer építésére. A gyártott savanyúságokat, pulpo- kat, velőket itt tárolnák hordók helyett, felhasználásig; illetve kiszerelésig'. Elkészült a kalkuláció, két év alatt egymillió-hétszázharmic- kétezer forintot lehetne megtakarítani ezzel. A tárolási veszteség minimális lenne, jobb lenne az áru minősége is. A megtakarítás majdnem százötvenezer forinttal több, mint amibe a tartályok építése kerülne. A tervek szerint az idén meg is kezdték volna a munkát, azonban az ellenforradalom következtében előállott nehéz gazdasági helyzet miatt most nem kerülhetett rá sor. Tervezték új raktár építését is, most ez is elmarad.

Az idén és talán még a jövő évben is. nagyon kell takarékoskodni az országnak a beruházásokkal. Sok mindenre nem jutott most pénz, amire sürgősen kellene. De az állam — ha nem is beruházásra —_ de ki fogja fizetni azt a több, mint más- félmillió forintot, amibe a betontartályok kerülnének. Import fahordóra ami egy-két év alatt tönkremegy, a sokezer millió kiló elfolyó, elpusztuló gyümölcslére, kádárok piunkabéré- re, fuvarköltségre. De ha az idén nincs is pénz építkezésre, a közeljövőben feltétlenül változtatni kell az ilyen iparfejlesztési módszeren, ahol a korszerű gépekkel felszerelt gyárban termelt áruk jelentős része tönkremegy a rossz tárolás miatt, ahol a gyártásnál megtakarított önköltséget kétszeresen megnöveli a raktározási költség.

J. J.

ntxxxxxxioooooooooooogxxxxxiooooooooooooooooooijooooooonoooooeoonrxioooBenooonnnonnononr

Több mint 3000 kiló savóval havonta

15000 virág: megszépül a város

A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat virágkertészeinek dolgozói megkezdik a napokban 15 000 nyári virágpalánta kiültetését. Különösen sok petúnia, szal- via és verbéna fogja díszíteni a nyár folyamán városunkat. A Széchenyi utcán az úttest két oldalán már elkészítették a virágpalánták részére az ágyúsokat. Az idén sokkal többfajta virágban gyönyörködhetnek majd a város utcáin, terein és emlékműveinél a járókelők.

A Tolna megyei tejfeldolgozó üzemek közül a szakályi üzem területi elhelyezése a legmegfelelőbb ahhoz, hogy az üzemek melléktermékét, a savót ideszállítsák. Csaknem azonos kilométer távolságra van a tabi, a kölesdi, a majosi, a dombóvári és a tamási üzem. Ezért is határozták el ezelőtt három éve a tejipar Tolna megyei szakemberei, hogy ebben az üzemben felépítenek egy savófölöző

üzemrészt és a többi üzemekből kikerülő savót itt dolgozzák fel.

Az elmúlt negyedévben is havonta több, mint háromezer kiló savóvajat készítettek. A savóvajat felhasználják az ömlesztett sajt zsírtartalmának növelésére. Ezzei, az eljárással közel negyvenezer forintos megtakarítást érnek el havonta. A lefölözött savó még továbbra is kiválóan alkalmas állati takarmányozásra.

Urbán Ernői

Pörben a világgal

4.

— Borona! Az kell ide, csak jó nehéz. Vagy gruber. Az majd levegőt csinál, kiszabadítja a töveket.

Vagyis a boronálással semmi más célja nem volt, csakis a pikkelyes, fojtogató iszapkéreg fölszaggatása. Honnan gondolta volna, hisz sose próbálta, hogy bosszúsága örömre s kára haszonra fordul?

Mert haszonra fordult, még hozzá

.nagyra!

Ha a legjobb fejtrágyát használja, akkor se ért volna el különb eredményt, mint amilyen a hivatlan ven dég, a sokat szidott, sokat átkozott iszap hatására mutatkozott. Akkora híre lett a búzájának, hogy a megyétől is kijöttek megcsudálni. S ami a legfőbb szerencse: az iszappal borított föld oda se nézett a szárazságnak! Felül cserepes volt. az igaz, de ha beletúrt s megpiszkálta az ember nedvesen, szappanosán fénylett, akár a rosszulkelt kenyér, melynek sütés után szalonnás lesz a bele.

Mosolygó Péteré viszont úgy gőgölt, úgy ágaskodott, mint valami smaragdból emelt fal. A szára csaknem embermagasságú volt, a feje is tömöttnek mutatkozott.

— Húsz—huszonhárom mázsa! — állt meg a ceruza Mosolygó Péter kezében, amikor cséplése után a gazdasági felügyelővel ott rögtön megfajsúlyozták és az egy holdra eső átlagot is kiszámították.

— Ez bizony nagy dicsőség! Ezért jutalom, kitüntetés jár, Péter bátyám! — fogadkozott az izgatott, a megyének is jó hírt szomjazó felügyelő. Mehet a csudába vitéz Kap- csándy a panaszával.

Mit bánta Mosolygó Kapcsándyt, meg a beharangozott kitüntetést! Nagyobb gondja volt, hogy nem tudta hova tenni a tengersok búzát hirtelenjében. Tele lett a padlás, tele a konyha, meg a szoba is. Térdig jártak benne az udvaron, az eperfa alatt hált a család, mire sikerült mind elzsákolni.

lyoggal becsapkodott ól helyébe istállót ragasztott, fuvarozni kezdett s azt is elhatározta, hogy a véletlen szerencsét most már állandó szerencsévé teszi.

Tavasz jöttén már maga hordta rá földjére az iszapot.

Igaz, hogy csaknem beleszakadt, mert most a másik parcellájába került búza, az még távolabb esett a víztől, az is igaz, hogy a felesége, a legény fia, meg a nagyobbik lánya még a percet is elátkozta, mikor Mosolygó az iszap evangéliumának hirdetője lett, az eredmény azonban minden erőfeszítést igazolt. Megint csak húsz mázsa körül volt az átlag s a nevetők, akik a feje búbjáig sáros Mosolygó famíliára újjal mutogattak, nem tudtak hova lenni az irigységtől.

Hát hogyne! Mikor Mosolygó a Lenke nevű ló mellé megszerezte a Pejkót, disznót hizlalt vagy hatot, télen át fuvarba járt, követ hordott az ármentesítő társulatnak s ha a hetivásárban, vagy a szőlőben borfejtéskor valamelyik szomszéd azt találta mondani, hogy „haj-haj, egyeseknek minden sikerül“, Mosolygó fölvetette nagykevélyen a fejét, nem szólt, de magában azt gondolta:

— Miért ne sikerülhetne? Nem akárki, mintagazda vagyok én!

(Folytatjuk.)

S amilyen búzát ez az iszappal trágyázott föld nevelt! Pár méterrel odébb, a szépnek induló, fejüket hányó gabonákat mind elölte, idejekorán zörgősre sárgította a hőség,

Lett is a búzából (infláció vége felé volt, valutát, aranyat ért) Mosolygónak olyan egy lova, hogy a mondás szerint a csillagot rúgta az égről a háza mögé, a vesszőből font, váKádár János elvtárs beszéde

(Folytatás a 2. oldalról)

akarunk súlyosan véteni pártunk és népünk érdekei ellen, akkor nem feledkezhetünk meg a múlt hibákról. Mi nem is feledkezünk meg ezekről. Tudjuk, hogy a volt vezetők hibái hallatlanul ártottak a párt és az állam tekintélyének és feladatuk minden módon megakadályozni e hibák megismétlődését. Azt is tudjuk, hogy ezek a hibák zavarták a fejlődést, gyengítették a magyar proletárdiktatúra erejét, jogos elkeseredést váltottak ki a tömegekből, s így szerepet játszottak abban is, hogy az ellenforradalom éket verhetett a párt és a dolgozók egy része közé.

De világosan meg kell mondani, hogy

a volt vezetés minden, még oly súlyos hiba ellenére is, a szocializmus építésének útján vezette a pártot és az országot.

Ezzel szemben

Nagy Imréék árulók voltak, akik feladták a szocializmus pozícióit és élére álltak az ellen- forradalom szovjetellenes uszításainak.

Nagy Imréék a marxizmus—leni- nizmus tanainak revizionista meghamisítását, a párt megsemmisítésére törő csoportharcukig minden tettükkel a front túlsó oldalát az ellenforradalom oldalát szolgálták. (Helyeslés.)

— Ebben a helyzetben november elején a magyar kommunisták számára a történelem így tette föl a kérdést: Az-e a megoldás a proletár- diktatúra gyakorlatában elkövetett hibákra, hogy felszámoljuk a munkásosztály hatalmát? Az-e a megoldás, a gazdaságpolitikában elköve- vetett hibákra, hogy szétromboljuk a szocialista népgazdaságot?

Kommunisták, marxisták, erre csak határozott nem-el válaszolhattunk. Kommunistáknak, ha méltók akartak maradni erre a névre egyet len feladatuk maradt:

megmenteni a magyar népi demokráciát, mert íjzt követelték a magyar nép érdekei és a nemzetközi munkásosztály érdekei.

(Taps.)

A magyar forradalmi munkásparaszt kormány tagjai november első napjaiban szakítottak az ellen- forradalom bábjává vált, tehetetlen és széthullóban lévő Nagy Imre kormánnyal. Ilyen körülmények között jött létre és alakult meg a mai forradalmi munkás-paraszt kormány.

A célunk volt szétverni az ellen- forradamat, rendet teremteni az országban és újjászervezni a szocialista forradalom erőit. Mi pontosan tudtuk ugyanis, hogy a magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság alapvető tömegei hasonlóképpen az értelmiség nagyobbik és jobbik fele, a szocialista forradalom híve. Ezt bizonyítják az elmúlt hat hónap eredményei.

Harc

az ellenforradalom ellen

A kormány a szocialista forradalom erőinek újjászervezésével, a tömegekre támaszkodva és a jóhiszeímű becsületes, de megtévesztett emberek felvilágosításával a helyes útra való visszatérítésével látott munkához.

Érthető azonban, hogy az ellen- forradalom erőivel szemben vívott fegyveres és politikai harc viszonyai között a proletárdiktatúrának a diktatúra oldala került előtérbe. Nem mi alkalmaztunk először erőszakot, — a kihívás ,a provokáció, a támadás nem a mi részünkről történt.

Az ellenforradalom fegyverrel támadt, ezért a kormánynak keménynek kellett lennie.

Mégsem mondhatja senki, hogy nem voltunk a legmesszebbmenőkig türelmesek. Kormányunk megalakulása után ismételten felszólítottuk a harcolókat, hogy hagyják abba a számukra kilátástalan küzdelem folytatását, tegyék le a fegyvert. Nem mindannyian fogadták meg szavunkat, Ezeket kénytelenek voltunk

fegyveresen megsemmisíteni. Amikor az ellenforradalom látta, hogy a fegyveres harcban már elbukott, akkor politikai eszközökkel folytatta a harcot.

A cél maradt, a kormányt akarták megdönteni. Ennek érdekében úgynevezett központi munkástanácsot, különböző „forradalmi bizottságokat’’ létesített és indított harcba.

Kádár elvtárs rámutatott, hogy a kormány türelmet tanúsított ezekkel a szervekkel szemben, de amikor világossá vált, hogy ezek továbbra is az ellenforradalom céljait szolgálják, a kormány megszüntette tevékenységüket.

Kormányunk végig tartotta magát az első deklarációban nyilvánosságra hozott álláspontjához és senkit sem vontunk, nem is vonunk felelősségre amiatt, mert annak idején résztvett valamilyen felvonulásban, vagy tüntetésben, amennyiben súlyosabb beszámítás alá eső ellenforradalmi cselekményt nem követet^ el. Ez tehát egyrészt már akkor sem jelentette, hogy a szervezőket és a gyilkosokat nem fogjuk felkutatni és felelősségre vonni. Másrészt a büntetlenség természetesen nem vonatkozhatott azokra ,akik november 4-e után is makacsul tovább harcoltak a népi demokrácia ellen és tovább szervezték az ellenforradalmat. A november 4-e után; időszakra már nem lehetett azt mondani, hogy jóhiszemű emberek, eszmei megzavarodottság folytán támadnak a népi demokrácia, a néphatalom ellen. Ellenkezőleg, nyugodtan megmondhatjuk, hogy

a november 4-e utáni fegyveres provokáció szervezői és résztvevői tudatos ellenforradalmárok voltak, akik nem akarták letenni a fegyvert.

A kormány intézkedései

Kádár elvtáns elmondotta, hogy az ellenforradalom végleges megsemmisítésére a kormány bevezette a rög- tönbíráskodást, hozzálátott az ország fegyveres erőinek újjászervezéséhez fegyvert adott a munkásosztály legjobbjainak kezébe, létrehozta a munkásőrséget.

Mi komolyan vesszük intézkedéseinket, olyan komolyan, ahogy ezt a dolgozó tömegek elvárják tőlünk és van is erőnk intézkedéseink következetes végrehajtásához.

Büszkék vagyunk Népköztársaságunk fegyveres erőire, a Néphadseregre, a határőrségre, a rendőrségre és a munkásőrségre. Van tehát fegyveres erőnk.

Határozatokat hoztunk a közbiztonsági őrizetről, a kitiltásról és a rendőri felügyelet alá helyezésről is. Ezek az intézkedések nem öncélúak, hanem a néphatalom védelmét, a zavartalan termelő munka lehetőségének biztosítását, s a levert ellenforradalom esetleges újabb provokációinak megelőzését szolgálják. Ugyanakkor

a kormány a legmesszebbmenőkig őrködik a törvényesség szigorú megtartása felett.

Az újjászervezett párt hathatós segítségével a kormány az ellenforra- dalmárokkaj szemben folytatott harccal egyidejűleg szívós munkát folytat az emberek felvilágosításáért a tömegek bizalmának megnyeréséért.

Ez a munka jelentős eredményeket hozott

és ez visszatükröződött az ország rendjének helyreállításában, a termelőmunka eredményes megindításában és a párt tömegmozgósító erejének növekedésében.

Az elmúlt hónap politikai eredményei így foglalhatók össze:

Van erős pártunk, teljesen helyreállítottuk Népköztársaságunk alkotmányos rendjét, szilárd az államhatalmunk, van szervezett fegyveres erőnk, helyreállt az államigazgatás rendje, működnek a minisztériumok, dolgoznak a tanácsok, s ami mindennél fontosabb számunkra, napról-napra növekszik a tömegek bizalma s elszigetelődött politikailag is az ellenforradalom.

(Kádár János elvtárs beszédének befejező részét lapunk szombati számában közöljük.)

Egy gyár—ötven raktár