Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-08 / 106. szám

195" MÁJUS 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 „Jöjjön as acélseprű...” — Ellenforradalmi jegyzetek Diósberényből — Az októberi napok Diósberényben sem zajlottak le eseménytelenül. Itt is akadtak, akik ,,most azután mi jövünk“ kiáltással nemcsak a kom­munistákat akarták kiirtani, de úgy vélték, hogy a világ megváltását is „csak ők“ vannak hivatva végrehaj­tani. Vegyük talán sorjában a történte­ket, megnevezve vérszomjas „hőse­inket.“’ Az ellenforradalom szervezkedé­sének láttán a Hazafias Népfront tit kára által összehívott megbeszélés javasolta azon személyeket, akik a népőrség tagjaiként a rend és a nyu­galom fenntartására alkalmasak. Párnapos tevékenységük ilyen me­derben folyt le. Nem jó szemmel nézték azt azok a „percemberkék“, akik az ellenfor­radalom füzénél akarták megsütni pecsenyéjüket. Szép számmal vol­tak ilyenek. KIK IS VOLTAK AZ ELLENFOR­RADALOM MEGSZERVEZŐI? Eeréti Béla a gyönki KTSZ alkalma­zottja, a varsádi gépállomás négy traktorosa, Zámbó László gépállo­mási agronómus, Váradi-Wirth Ja­kab földművesszövetkezeti boltkeze­lő, Schaffer Hansi volt SS katona, Váradi-Wirth sógora, Váradi-Wirth János építésvezető. A népőrség meg­alakulása után ez a társaság Zámbó agronómus lakásán tartott megbeszé lést, melyen részt vettek a trakto­rosok is, majd a tanácsházához vo­nultak. ahol követelték a falugyű­lés összehívásának közhírré tételét. A falugyűlésen megjelent mintegy 50 személy, nagyobbik része megfé­lemlítve hallgatott, míg a beszeszel- tek hangoskodtak kiadva a jelszót: „Csak kommunisták bele ne kerül­jenek.“ Megbeszélés előtt két fiút küldtek el a községi párttitkárért., akit a gyűlésen akartak megverni. Egyszercsak minden bevezetés nél kül felmászott a színpadra Beréti Béla és ott fel. alá járva napóleoni pózban, jelölte ki a falu „bölcseit.“' Megválasztották saját magukat. A fegyveres őrség főparancsnoka Be­réti lett. Ö lett az élet-halál ura. C tartotta a kihallgatásokat, faggatta géppisztoly fedezet alatt Szilágyi elv­társ alapszervezeti titkárt. Az ő ve­zetése alatt állók lövöldöztek a ta­nácsháza elnöki szobájában és do­bálták a kézigránátokat. Elnök lett Béber János, akit úgy jellemzett Zámbó gépállomási agro­nómus hogy „ő szenvedett a legtöb­bet a faluban.“ LÁSSUK CSAK A SZENVEDÉSEIT. Fiát a népidemokrácia taníttatta, a miskolci mérnökképző hallgatója, leánya a gyönki gimnázium tanuló­ja — még mindig. Zámbó Lászlót, az agronómust, ezt a félbemaradt kispapot, mert köz­ben megnősült, de azért saját bevallá­sa szerint most tovább akarta a papi pályát életcélul választani, szintén a színpadon lehetett látni. Az ilyenből igazán „jó“ katolikus pap lett volna. De ott pöffeszkedett Váradi-Wirth Jakab szövetkezeti boltvezető és Locker kisiparos is. Előbbi egyik megszervezője volt az ellenforradalomnak. Ö küldte a köz­ségi párttitkárért a falugyűlés előtt a két fiút, hogy az kéznél legyen a leszámolásnál. Sógora kereste fel a másik sógorát, a községi plébánost, érdeklődve, hogy itt van-e az ideje annak, hogy a bucsai telepeseket ki­verjék a faluból. Locker, aki a régi rendszer alatt kenyérből sem evett eleget, most pedig dagadtra kereste magát, megvásárolta a község legér­tékesebb házainak egyikét, szintén „fizetni“’ akart mindazért, amit neki az államunk lehetővé tett. Meg kell emlékeznünk Papp And­rásról is, aki a zavaros napok egyi­kén, mint a legeltetési bizottság pénztárosa, megjelent a bizottság elnökénél, aki a község párttitkára volt, és különös hangsúllyal kér­dezte: „MAGA MÉG MINDIG ITT VAN?“ „Miért, hol kellene lennem?“ — így a titkár. — „Hát a faluban azt be­szélik, hogy maga már megszökött a faluból, és ha nem, akkor ma el kell a falut hagynia.“’ Ö volt, aki az Uj Élet Tsz felbomlását szorgalmaz­ta. Ebben aztán társa volt Váradi- Wirth Péter is, aki fiával alkotta a bandát. Járt a községi párttitkár la­kásán Patai János „bősz forradal­már is“ is, aki jóakaratúlag felszólí­totta, hogy az „éjszaka pucoljon a faluból, mert különben baj lesz.“ Egyik éjszaka már úgyis meg akar­ták támadni. Ez a jómadár volt, aki a falugyűlés után azonnal a tanács- házához ' rendelte Máté elvtárs köz­ségi párttitkárt és vallatni kezdte, követelve rajta a revolvert s a fe­kete zászlót. Patainál volt a 1948-as párttagok jegyzéke, és az ilyen párt­tagok radikális „elintézését“’ tartotta szükségesnek. Bizony a Zsók István névre hall­gató „forradalmár“ is rekedtre ordí­totta magát, így akarva a többi száj­hőssel egyvonalban maradni. Kinyi­latkoztatta: „Én eddig hallgattam, de most megmondom, hogy a Mátét már régen fel kellett volna akasz­tani.“ Igazán nem rajta múlott, hogy nem tudta tervét végrehajtani. Volt a községben egy úgynevezett „halállista“’ is. Tizenhét kommunis­tát akartak „elrendezni.“ KIK IS VOLTAK ÚTJUKBAN? Pásztor András tanácselnök, bűne a tsz érdekében kifejtett tevékeny­sége. Máté András községi párttit­kár, azért, mert titkár volt, Kelemen Mihály egyéni gazda, akinek bűne, hogy 1947-ben „R“ gárdista volt. Varga István 60 éven felüli tsz-tag nagy bűne, hogy fia besorozott ÁVH-s katona volt. Hugyecz And­rás egyéni gazda azért, mert két fia volt ÁVH-s sorkatona. A többiek is hasonló „bűnökkel“’ terhelve vár­ták a beígért kötelet. És a vérszom­jas gyenge jellemű emberek ezen sisera hada ezideig még mindig emelt fővel, nevetve jön-megy. Jöjjön az acélseprű és ki kell se­perni a portánkra lerakodott szeme­tet. A bizalom visszaszerzésének ez is egyik módja. —e—s— MÁZAI GONDOK: Hogyan lehetne olcsóbban több téglát égetni? JELLEGZETESEN mázai probléma a termelés növelésének lehetősége, de hozzá hasonló kérdés más tégla­gyárakban is gyakran felvetődik. A mázai lehetőség figyelembevételével az ottani termelés alakulása a gyár vezetőit és dolgozóit egyaránt élén­ken foglalkoztatja. A többtermelésért folyó harc azonban túlnő a mázai téglagyár keretein s ezért is válik megyei üggyé. Ezelőtt három éve Mázán is be­vezették a gyorségetési módszert. Az új téglaégetési módszer bevezetéséhez azonban át kellett alakítani az egész kemencét. A kemence felsőhuzatos s ezért már eleve nem a legmegfele­lőbb a gyorségetésre. Átalakítást kel­lett csinálni, hogy az akkor divatba jött égetési módszert alkalmazni tud­ják, tekintve azt, hogy sok téglagyár­ból érkezett már olyan jelentés, hogy sikeresen alkalmazzák. Mázán azon­ban ez nem sikerült. Csökkent a ter­melés mennyisége és minősége is. — Nem sikerült, pedig több ezer forin­tos költséggel átépítették a kemencét. Kisebb lett a kemence térfogata, mintegy 40—50 centiméterrel feltöl- tötték földdel. A feltöltés előtt a kamrákba átlagosan 19.000 darab tég­lát raktak, az átépítés után ez le­csökkent 14.000 darabra. Ez az öt­ezer darab tégla kamránként már eleve drágítja a gyártást. Most is el­tüzelnek 80—90 mázsa szenet. S mindössze a munkaerőben van még változás, a mennyiség és minőség csökkenése mellett, — egy fővel fog­lalkoztatnak kevesebbet a berakás­nál. Tehát a munkabér csökkent va­lamit, de nem úgy, hogy az lényege­sen befolyásolni tudná a termelést. A TÉGLAGYÁRBAN több elkép­zelés van, amivel meg akarják oldani, hogy a termelés olcsóbb és főleg jobb és több legyen. Ezek az elképzelések mind elfogadhatók, ahogy javaslójuk magyarázza. S hozzá kell tenni azt is, hogy a gyár gépi és kézi nyersgyár­tási kapacitása nagyobb, mint a ke­mencéé. Érdekessége a téglagyáriak vitájának, — mert védik javaslatai­kat, — hogy mindegyik a termelést kívánja növelni, s nem utolsósorban azt is akarják, hogy többet tudjanak keresni. Faragó József gyárvezető elképze­lése: „Még több, legalább két kamrát kell a kemencéhez építeni, akkor megoldódik ,hogy többet tudnak égetni.” Zaccommer Román téglaégető: — „Vissza kell állítani az ezelőtt négy­öt évi módszert a téglaégetésben.” Zaccommer Rudolf téglaégető: — „Nem mehetünk már vissza a ter­melésben, legjobb lenne, ha még két kamrát építenénk. Dombóvár helyett itt kellett volna kemencét bővíteni.’’ Varró István szénhordó: „Újból ki kell mélyíteni a kemencét, még ak­kor is ,ha ez visszalépést jelent a fejlődésben’, mert akkor havonta legalább 200.000 darabbal többet tu­dunk kiégetni.” NÉGY EMBER, négy véleménye. A nézetek és elképzelések, kétfelé cso­portosulnak. Az egyik az, hogy vissza kell a kemencét a régi berakási és égetési módszerre állítani. S van eb­ben valami igazság! Mázán nem lehet a gyorségetést alkalmazni. Áprilisban például 660.000 darab téglát égettek ki. Nagyszilárdságú téglát már több, mint három éve nem égetnek. Pedig azelőtt a tégla 85 százaléka nagyszi­lárdságú volt. Zaccommer Román azt mondja, állítsák vissza a kemencét úgy, ahogyan volt, akkor ő havoma egymillió téglát kiéget. S erre az jlletékeseknek érdemes felfigyelni! — Igaz, a kemence újbóli átépítése 15— 20 ezer forintba kerülne, de ez rövid hónapok alatt visszatérülne. S ha egy­millió téglát égetnének havonta, — vagy ha csak kétszázezerrel többet — akkor is érdemes volna ezt megvaló­sítani, ugyanannyi szenet használná­nak fel, s a munkabér, esetleg egy­két fő fizetésével lenne több, de ez is megtérülne. Több lenne a munka, de a kereset is — és a tégla is. A másik elképzelés, megtoldani a kemencét még két kamrával. A két kamra megépítése jelentős összegbe kerülne, s a gyorségetést akkor sem tudnák megvalósítani mivel a ke­mence felsőhuzatos. Ha alsóhuzatosra építenék át ,akkor sem volna jó ez a megoldás. Ugyanennyi szén fogyna el, munkabér is azonos volna a mostani, s nem lenne több és jobb tégla sem. EZ A KÉT ELKÉPZELÉS foglal­koztatja most a téglagyári dolgozókat s ezen vitatkoznak naponta, s nincs aki vitájukat meghallgatná, aki kiáll­na mellettük, hogy valamelyik elkép­zelésük megvalósuljon, hogy mind több téglát tudjanak az országnak adni. Bár azt is mondják a téglagyár­ban, hogy az egyesülés mostani igaz­gatójánál a kemence akkori feltöltése nem történt volna meg, de mégis jó lenne, ha a mázai gyárban nemcsak a dolgozók keresnék, kutatnák, mi mó­don lehetne több téglát égetni annál is inkább, mert a lehetőségek megva­lósítása elsősorban nem rajtuk múlik. (PÁLKOVÁCS) NAPJAINK PROBLÉMÁJA Yásároljanak-e — hitelbe— gépeket a tsz-ek ? Néhányon ülünk az irodában, s szenvedélyesen vitatkozunk arról, hogy helyes-e c termelőszövetkeze­teket mezőgazdasági nagygépekkel felszerelni. Az egyik vitatkozó teljes meggyőződésből állítja, hogy helyes, ha a termelőszövetkezetek traktoro­ka f vásárolnak, a másik ennek el­lenkezőjét bizonyítja. S hogy kon­krét alapja legyen vitánknak, rész­letesen elemeztük az asztalon fekvő, alsónyéki Világszabadság Termelő­szövetkezet éves tervét. Az említett dokumentációból kitűnik, hogy az alsónyékiek sok gépet szeretnének vásárolni ebben az évben. íme így fest a kép: A termelő- szövetkezet 642 hold szántón gazdál­kodik. Erre az évre a következő gép vásárlásokat tervezték: 2 darab G. 35-ös szántótraktor, egy Zetor trak­tor, egy 3 és féltonnás tehergép­kocsi, 2 vontató pótkocsi, egy 30 so­ros vetőgép, e9y Zetor-vontatású fű­kasza, 2 darab háromtagú símahen- ger, egy gyűrűshenger, egy tárcsa. Mindez közei 300.000 forintba kerül a termelőszövetkezetnek illetve az államnak, mert a helyzet ugyanis az, hogy a tsz tagjai 108.100 forintot saját erőből terveztek be gépvásár­lásra, a többit pedig állami hitelből akarták megvásárolni. A vitatkozók egyik része azt állította, hooy az helyes, ha gépeket vesz az alsónyéki Világszabadság Termelőszövetkezet. Nevezetesen traktorokat, hozzávaló munkagépeket és így tovább. Hogy a felsorolt gépmennyiség kell egy ekkora gazdaságban, mint az emlí­tett tsz, az igaz. De az is igaz, hogy pillanatnyilag nincs az államnak arra pénze, hogy a termelőszövetke­zeteknek azért adjon hitelt, hogy traktorokat és hozzávaló munkagé­peket vásároljon, amikor azok a gépállomásokon rendelkezésükre állnak. Mert ha most százezreket ad az állam arra, hogy a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges gépekkel szereljék fel magukat a termelőszö­vetkezeteket, akkor a gépállomások feleslegessé válnak vagy legalább­is képtelenek lesznek betölteni azt a célt, amellyel létrehozták őket. Vannak, akik erre azt mondják: — A gépállomásoknak még mindig marad munka. Kombájnokkal arat­hatnak a termelőszövetkezetekben és elcsépelhetik a környéken ter­melt gabonát szinte teljes egészé­ben. Egyszóval: akad még olyan mezőgazdasági munka, amelynek az elvégzésére a termelőszövetkeze­tek nem tartanak fenn gépeket, — mondván: nem éri meg. Ez így igaz. De vajon akkor megéri-e fenntar­tani a gépállomásokat csak azért, hogy egy évben 10 napig arathassa­nak, 10—15 napig csépeljenek és időközben egy-egy dolgozó paraszt kispar celláját megszántsák és eset­leg megjavítsák a termelőszövetke­zet traktorait. Nyilvánvalóan nem. A gépállomásokat csak úgy éri meg fenntartani, ha egész éven át dol­goznak valamit. Márpedig, ha a termelőszövetkezet az aratáson és cséplésen, valamint nagyobb javí­táson kívül traktoraival és Zetorai- val elvégez mindent ,akkor a gép­állomás csak az egyéni parasztok kisparcelláján tud dolgozni, az meg Szépen sikerült május elsejének a megünneplése Kölesden. A község lakóit reggel korán már zeneszó kö­szöntötte, s fél tíz órakor a diákok hangos énekszóval már az utcán vo­nultak a szépen feldíszített kultúr­otthon felé. A kultúrterem csakha­mar megtelt ünneplőkkel, s az iskola énekkarának bemutatkozásával meg­kezdődött „ kultúrműsor. Az ének­számok és szavalatok után az iskola tánccsoportja következett, majd az ünnepi beszédet hallgatta végig a közönség. Délután a sportpályán találkozott ismét a falu apraja nagyja. Nem :soda, hogy ott volt idős, fiatal egy­tudott dolog, hogy itt a traktorokat és a nagyteljesítményű univerzális gépeket nem lehet kihasználni. A másik, anai amellett szól, hogy pillanatnyilag nem helyes, ha a ter­melőszövetkezetek traktorokat és Zetorokat vásárolnak, a következő: nem titok, hogy gazdasági körül­ményeink nem a legszerencsésebben alakultak. Nem lenne helyes a ter­melőszövetkezeteknek százezer fo­rint hiteleket adni ara, hogy a gép­állomás mellett ők is gépparkot létesítsenek. Ezt abból a szempont­ból sem tartom helyesnek, mert tu­dom, hogy az elmúlt években a sok állami hitelt kapott termelőszövet­kezetek eladósodtak, s a tagok — mikor a hitelt vissza kellett fizetni —, úgy érezték és sokan mondták is: „Azért dolgozzunk, hogy az ál­lam elvisz mindent?" Szóval az nem jó, ha a kölcsönt vissza kell fizetni. Ebben az esetben a traktorvásár­lásra és a hozzávaló munkagépek vásárlására felvett hiteleket a ter­melőszövetkezetek minden termés- kiesés nélkül nyugodtan nélkülöz­hetik. Az állam ugyanis a gépállo­másokat elég jól felszerelte gépek­kel és különösen most, miután csök­kent a termelőszövetkezetek szántó- területe megnövekedett a gépállo­mások gépparkja, el tudják látni feladataikat. Félreértés ne essék. Nem arról van szó, hogy a termelőszövetkeze­teknek ne legyenek saját gépei. — Igenis legyenek! De ne elsősorban traktorok, Zetorok. De ha már min­denáron ilyen gépet akarnak venni a termelőszövetkezetek, ám legyen. De elsősorban saját erőből vegye­nek gépeket. De sokkal üdvösebb lenne és nagyobb hasznot hozna a termelőszövetkezeti tagoknak az, ha kisebb gépeket vennének. így pél­dául az állattenyésztéshez szüksé­ges gépi berendezéseket, silótöltő gépeket, hozzá kis motort, lóvonta- tású fűkaszát, öntözőberendezést és így tovább. Hiszen az a cél, hogy a mezőgazdaságot a belterjesség irá­nyába fejlesszük. Márpedig ennek egyik feltétele az% hogy sok és jó kisgép legyen a termelőszövetke­zetekben. Na és még valami: igaz, nem hiba nélkül dolgoztak gépállomásaink az elmúlt években. De minden hibájuk ellenére el tudták és a következő években még fokozottabb mérték­ben el tudják látni feladatukat. — Ennyi bizalmat igazán előlegezhe­tünk számukra. * Mi vitatkozók abban állapodtunk meg, hogy nem helyes, ha az állam traktor és egyéb nagy gépek vásár­lására hitelt ad a termelőszövetke­zeteknek. S itt mindjárt meg is írom, hogy az alsónyékiek közel 200.000 forintos gépvásárlási hitel­igényéből a Nemzeti Bank mindösz- sze 15.000 forintom folyósig — na­gyon helyesen. S mielőtt az alsó­nyékiek azt mondanák, hogy az ál­lam, anyagilag nem támogatja a ter­melőszövetkezeteket, mert nem adja meg a kért hitelt, olvassák el ezt a cikket és döntsék el maguk, hogy helyes-e így, vagy sem. MOLNÁRLÁSZLÓNÉ aránt, hisz olyan élményben volt részük, amilyent csak egy nős—nőt­len labdarúgómérkőzés nyújthat. A mérkőzés eredménye 3:3 volt. A mér­kőzés után a gyermekek műsora kö­vetkezett. Lepényevés, zsákban futás. Ezt követően pedig az Őcsény—Kö- lesd bajnoki labdarúgómérkőzést néz­te végig a falu lakossága, melyen a hazai csapat 4:0-ra győzött. Este a kultúrteremben a Magyar Játékszín művészei a „Janika’’ című színdarabot mutatták be... Sajnos, a s^oskáso május elsejei táncmulatság az idén elmaradt a községben, pedig a fiatalok szívesen táncoltak volna az előadás után is. N. V. OAIOAO MŰSOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents