Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-08 / 106. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPCJSAG 1957 MÄJTJS 8. Megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának VIL ülésszaka Moszkva (MTI). Kedden délelőtt a tása iránt nagy volt az érdeklődés. A lyet foglaló vezetőkéit, akik közt ott Kremlben megnyílt a Szovjetunió Leg- közönség padsorai zsúfolásig megteltek, volt Malenkov, Molotov, Kaganovics, felső Tanácsának MI. ülésszaka. Az ülés Igein nagy számban jöttek el a külföldi Zsukov, Sepilov és Arisztov. iránt rendkívül nagy érdeklődés nyíl- és a szovjet újságírók, továbbá a diplo- A Legfelső Tanács elsőnek az ipar és vánul meg, mert ezen az ülésszakon vi- máciai testület tagjai. az építés vezetésének további tökéletesí­tatják meg a párt és a kormány javas- Délelőtt tíz órakor a Legfelső Tanács téséről szóló javaslatot tárgyalja. A má- latait az ipar és az építés vezetésének szövetségi tanácsának ülése kezdődött sodik napirendi pont a Szovjetunió Leg- átszervezéséről. meg. A küldöttek helyükről felállva, felső Tanácsa elnöksége által hozott tör­A Legfelső Tanács ülésének megnyi- tapssal köszöntötték az elnökségben he- vényerejű rendeletek jóváhagyása lesz. KÜLFÖLDI HlREK Bonn (MTI). A DPA jelentése szerint a német kérdés megvizsgálásával foglal­kozó négyhatalmi munkacsoport május 15-én Bonnban ülést tart — közölte hétfőn Bonnban a külügyminisztérium szóvivője. * Bécs (MTI). A disszidált magyarok számára kiadott Bécsi Magyar Híradó című lap írja: ...\ bécsi orvostudományi társaság áp­rilis 26-i ülésén a magyar menekültek életével összefüggő rendkívül érdekes előadást tartott dr. Strotzka, a bécsi elmekórtani klinika asszisztense. Az elő­adás a menekültek körében szerzett elme­kórtani tapasztalatokról szólt. Az előadó rámutatott arra, bogy öt hónap alatt nyolcvan lelkibeteg ember, negyven- három nő és harminchét férfi került ápolás céljából a táborokból az elmekór­tani klinikára. A klinikai ápolás a fér­fiaknál átlag öt napot, a nőknél tíz na­pot vett igénybe. Tehát meglehetősen rövid volt. A nyolcvan ápolt közül har­minckilenc volt olyan, aki öngyilkossá­pot kísérelt meg.” * London (MTI). Roger Cooper és Cris- topher Lord oxfordi diákokat, akiket az októberi események után Magyarország­ról kiutasítottak, az egyetem rektora vég­leg kicsapott, mert ismételt intelmek el­lenére elhanyagolták tanulmányaikat. * Oslo (DPA). A Dagbladet című oslói lap aláírásgyűjtési akciót indított a béke Nobel-díjjal kitüntetett Albert Schweitzemek a világ közvéleményéhez intézett felhívására, hogy ne vegyék semmibe az atomfegyverkísérletekkel járó veszélyeket. A Dagbladet kezdemé­nyezését tíz más városban megjelenő la­pok is átvették. Schweitzer figyelmezte­tésének szövegét a tereken kifüggesztik. Az aláírásgyű' tési akció első napjai­ban egyedül Oslóban hatezer norvég írta alá a felhívást. • Prága (MTI). A CTK jelenti, hogy Antonin Zápotorky, a Csehszlovák Köz­társaság elnöke, hétfőn baráti beszélge­tésre hívta meg a Cyrankiewicz minisz­terelnök vezetésével Prágában időző len­gyel kormányküldöttséget. A megbeszé­lés, amelyen resztvettek a Csehszlovák Kommunista Párt és a kormány kép­viselői, valamint a csehszlovák közélet kiemelkedő személyiségei, szívélyes lég­körben folyt le. London (MTI). A Daily Mail diplomá­ciai munkatársa írja: Macmillan miniszterelnök Bonnba ké­szül, hogy Adenauer kancellárral meg­vitassa, hogy lehetne a Kelet—nyugati feszültség enyhítése érdekében lépésről lépésre megközelíteni a szovjet kor­mányt. Ezek a lépések — az angol mi­niszterelnök ezeket már megvitatta Eisenhower elnökkel. —, minden való­színűség szerint a következők: 1. A leszerelés kérdésében Anglia és az Egyesült Államok a londoni értekez­leten valószínűleg ellenjavaslatokat nyújt be a szovjet javaslatokra. 2. Anglia rövidesen bejelenti, hogy a Karácsony-szigeteken végrehajtott rob­bantási kísérlet után hajlandó megvitat­ni a további kísérletek elhalasztását. 3. Macmillan úgy érzi, hogy az első és a második lépés —• megtétele olyan új nemzetközi légkört teremthet, amely­ben a szovjet vezetőkkel való moszkvai találkozása eredményes lehet. A szovjet sajtó a Legfelső Tanács ülésszakáról Moszkva (MTI). A TASZSZ jelen­tése szerint kedden valamennyi ve­zető szovjet lap vezércikkben foglalko zott a Legfelső Tanács most megnyílt ülésszakával. Mint ismeretes, ezen az ülésszakon megvitatják a szovjet gazdaság igazgatása tovább; tökéle­tesítésének tervét. A kérdés előadója N. Sz. Hruscsov lesz. A Pravda vezércikkében megálla­pítja, hogy a párt és a kormány meg­vitatás végett az egész nép elé ter­jesztette a szóbanforgó tervet és a munkások, kolhozparasztok, értelmi­ségiek nagy lelkesedéssel tettek ele­get a megvitatásra szóló felhívásnak. A vita során a dolgozók népes gyűlé­seket tartottak, tízmilliók részvételé­vel. És a gyűléseken 54.897-en mond­ták el javaslatukat, megjegyzésüket. Országos Taoács alakul Japánban a japán—kínai kapcsolatok rendezése érdekében Peking (MTI). Az Uj Kína tokiój társadalmi szervezet hétfőn elhatá- jelentés alapján közli, hogy a Japán rezta, országos tanácsot létesít a ja- Szocialista Párt, a japán szakszerve- pán—kínai kapcsolatok rendezése ér­zetek általános tanácsa és nagyszámú dekében. Macmillan rá akarja bírni Adenauert, módosítsa a „Kis Európára11 vonatkozó politikáját London (MTI). Macmillan minisz­terelnök bonni látogatásának fő célja, beaavatott sajtókörök értesülése sze­rint az, -hogy közeledést keressen a bonni kormányhoz, mert véget akar vetni a kettőjük közötí versengésnek „Európa’’ vezetőszerepéért. Ez a gya­korlatban azt jelenti, Macmillan igye­kezni fog Adenauert rábírni, hogy módosítsa az úgynevezett „Kis Euró­pára’’ vonatkozó politikáját, úgy­hogy az ne legyen Anglia elszigetelé­sét célzó kísérlet. Nem világos, hogy ennek ellenében mit lenne hajlandó ajánlani. Egyesek úgy vélik, támo­gatná Adenauert olyan kérdésekben, mint a nyugatnémet haderőnek atom fegyverekkel való ellátása, vagy_ji bonni köztársaság helyzete a NATO- ban és általában az egyesítés ügyé­ben. Másrész- azt hiszik London nem hagyná kezeit túl szorosan meg­kötni. Azokban a sajtócélzásokban, hogy Macmillan valószínűleg el fogja halasztani moszkvai látogatását, egyes megfigyelők azt az Adenauer- hez intézett burkolt fenyegetést gYa‘ nítják: Ha nem egyezik meg Angliá­val Nyugat-Európát illetően, London nem érzi kötelességének támogatni Bonn álláspontját a Szovjetunióvá) Európa egészéről folytatandó meg­beszéléseken. Az Egyesült Államok irányított lövedéket akar Taivanra küldeni Newyork (MTI). A Reuter szerint rint Mctador-mintájú irányított lö- a New York Times úgy értesült vedékekről van szó, amelyeket az Washingtonból, hogy az Egyesült Ál- amerikai légierő kezelne, lamok irányított lövedékeket szándé- Amennyiben a terv megvalósul, kozik Taivan szigetére küldeni, ame- elsőízben történik meg, hogy irányí- lyeket többszáz mérföldny; távolság- tott lövedékegység állomásozik a ra lehet majd kilőni. A jelentés sze- Távol-Keleten. A Jordániái helyzetről Beirut (MTI). Az Aj Ahbar című lap a jordániai helyzettel összefüg­gésben azt írja, hogy a jordániai imperialistabarát' elemek további intézkedéseket tesznek a nemzeti mozgalom elfojtására. A lap lelep­lezi a rekaciós sajtónak azt a ha­zug állítását, hogy ,,összeesküvés” készült Husszein jordániai király ellen. Valóban szőttek összeeskü­vést — írja a lap —, de a jordániai nép ellen. Ez vezetett Nabulszi kor­mányának leváltásához, az amerikai segély" elfogadásához, többszáz tiszt uiás haladó személy letar­tóztatásához, a rendkívüli állapot és a kijárási tilalom bevezetéséhez, az iskolák bezárásához, a pártok és a szakszervezetek feloszlatásához. A jordániai események — hang­súlyozza az Al Ahbar —, idegen be­avatkozás következményei. Ha nem így volna, mivel lehetne megma­gyarázni a. 6. amerikai flotta moz­dulatait a Földközi-tengeren és a beiruti kikötő előterében, valamint amerikai felelős személyek fenyege­tőzéseit? Mivel lehet megmagya­rázni a szíriai határon^észlelhető izraeli és török csapatösszevonáso­kat? Mindez beaavatkozás Jordánia belügyeibe. Az As Sark című lap megálla­pítja, hogy a jordániai események „az inkvizíció korára emlékeztet­nek.’’ Egyiptomi lapjelentések szerint Jordániában sok állami tisztviselő nem jelent meg munkahelyén, tilta­kozásul a jelenlegi kormány reak­ciós intézkedései ellen. Ez gyakor­latilag megbénította a kormány­gépezet munkáját. A lapok beszámolnak arról, hogy folytatódnak a letartóztatások. A kormány bejelentette az államappa­rátus megtisztítását, elbocsátás fe­nyeget minden olyan tisztviselőt, aki politikai tevékenységet fej­tett ki. A kairói lapok írják, hogy a jor­dániai hatóságok kitoloncolták az országból az egyiptomi újságírókat és bezárták a Men hírügynökség ammani szerkesztőségét. A Róza FI Juszef című hetilap tudósítója a lap hétfői számában az amerikai laptudósítók jordániai beözönléséről számol be. Az amerikai tudósítók különleges helyzetet élveznek. Sza­bad mozgásra jogosító igazolványo­kat kaptak a kijárási tilalom ide­jére is. Odaítélték as 1957. évi Pulitser New York (MTI). A Reuter jelenti: Az Egyesült Államokban közzétették az idei Pulitzer irodalmi díjak kiosztásának eredményét. Ezt a legjelentősebb ameri­kai irodalmi díjat a Columbia-egyetem igazgatótanácsa ítéli oda. A drámai díjat az elhányt Eugen díjakat O’Neill kapta „Long dys jeurney Into night” (Egy hosszú nap utazása az éj­szakába) című műért. Ez lenne O’Neill negyedik Pulitzer-díja és egyben ez az első eset, hogy valakinek halála után ítélték oda a díjat. A francia sajtó a „Két vallomás“ bemutatójáról Párizs (MTI). A cannesi filmfesztivál magyar filmjének bemutatójáról a pol­gári lapok általában hallgatnak. A Combat mégis megemlít annyit, hogy a „Két vallomás” nem más, mint az „Özönvíz előtt” új változata. A cse­lekmény szerinte eléggé naív, semmi visszhangja nem található meg a film­ben a „Körhinta” múlt évi Ígéreteinek. A baloldali Libération bírálata semmi­vel sem könyörületesebb. Az Humanité szerint a Két vallomás a magyar filmgyártás életerejének bizo­nyítéka. Nagy bátorsággal és nagy te­hetséggel viszi színre a bűnöző fiatalság problémáját. A magyar filmművészet megőrzi frisseségét, mint ahogyan meg­tartotta művészeit, technikusait és szer­zőit is. Aszanuma nyilatkozata kínai útjáról Peking (MTI). Az Űj Kína jelenti: „A japán népnek el kellene tanulnia a kínai néptől azt a nagy lendületet, ame­lyet a nemzeti öntudattól áthatva a gazdasági építésben mutat” — jelentette ki hétfőn Tokióban a Japán Szocialista Párt főtitkára, Inezsiro Aszanuma, aki nemrég Kínában járt japán szocialista baráti küldöttséget vezette. Aszanuma elmondotta, hogy érdemes volna tanul­mányozni a kínai népnek a kölcsönös bírálaton alapuló demokratikus munkás stílusát is. Szeijehi Kacumá, a küldöttség egyik tagja kijelentette, arra kell törekedni, hogy a japán nép maradéktalanul végre­hajtsa a szocialista küldöttség és a kínai népi külügyi intézet Pekingben aláírt közös nyilatkozatát, amely a két ország normális kapcsolatának teljes helyre- állítását hirdeti. 2. —Beszántsam? — ette ott magát — vagy hagyjam az isten irgalmára? S a saját kárán annyira fölindult, hogy tehetetlen dühében még a szem­lét is abbahagyta. Beszélhettek neki, kiabálhattak utána, csak ment, csak cuppogtatta a latyakban a csizmát, mert az járt az eszében, hogy nem­igen tehet mást: valóban az isten ir­galmára kell nek; hagyni mind a három holdat. Arra hát, mert honnan a pokol fenekéből vegyen vetőmagot, ha mégis beszántaná? Igája még lenne, mert ott van az ökre, meg a bivalya. Az ökör urasági, úgy igé­nyelte a Földalaptól, a bivaly meg „lett’’. A mezőn fogta, a kukorica­szár között csámborgott, mikor a Rábán átviharzott a front. Jó mesz- sziről jöhetett, talán az erdélyi he­gyek közül vetődött a Kemenesalja lankái közé. Van is vele baj, csúfol­ják is érte, mert bivalyt ezen a tájon még hírből se igen ismerik. A tejét is, ni, máig se issza meg se a lánya, se a felesége, mintha bizony valam; ördög csinálmánya lenne az a jámbor füstöspofájú? Iga az hát lenne, no, de a vetőmag? Tavasz-búza, az lenne jó, a Fertő mellől, a hansági parasztokhoz kel­Urbán Ernő: Pörben a világgal sen, gazda módjára az asztalhoz tele­pedett és csak úgy mellékesen ve­tette oda: — Igen, az vagyok, elnök, megvá­lasztottak ... Anyja, mondtam már, hogy az ételt! lene elmenni érte, azok szokták vetni, ha az őszit kidobja magából a nyug­talan, fagyra-melegre mozgó tőzeg­talaj. No, de lehet, van arra pénz? Hisz az őszit, azt is a hasukon spó­rolták meg, annyi krumplit, kukorica- prószát talán életükben se pusztítot­tak, mint a télen. Szóvá) ette ott magát, kínlódott Mosolygó, s mire hazaért, arra ju­tott, hogy mindez azért van, mert sohse volt, de nem is lesz őneki sze­rencséje. Lám, ha az osztáskor ügye­sebb a keze, ha nem a vízmenti par­cellát húzza ki a kalapból, most kutyabaja se lenne. (Hogy az a bizo­nyos parcella egyébként elsőosztályú, hogy volt idő, amikor káposztáskert­nek használta az uraság? Hát aztán! Most m; van vele, az a számos!) Az ajtót betaszítva, se nem kö­szönt. se nem szólt. Békétlen ember módjára mindjárt paranccsal kezdte: — Anyja! Az ételt! Oly sebbel-lobbal jött. hogy csak­nem föltaszított a tűzhely sarkán egy tömzsi, tarfejű férfiút. Az ántiját! — hőkölt hátra. — Háj. maga ... hát a tekintetes úr mit ke­res itt? A kopasz, aki egy régimódi, meg­feketedett gyalogszéken ült eddig, most fölállt. Nehézkesen, a derekát ropogtatva. Szája a füléig futott. — Tömpe, lila erekkel hálózott orra szinte elveszett a bajsza bozótjában. — Hozzád, Péter, hozzád ... Az; mondják, te vagy az elnök. Mosolygó végigmérte a hizelkedő, csupa-mosoly mitugrálsz kis alakot. Hogyan? Ez a tökmag, ez a hunyász- kodó senki, ez lenne a bölömbika­hangú, ütő-verő, hatalmával kérkedő vitéz Kapcsándy Rezső? Hm. A lá­bán, nicsak, felemás katonabakancs, gúnyája csupafolt kezeslábas. A kar­ján olajfoltos viharkabát, meg egy koszlott gépészsipka. — Fene ez, nem úr. Hólyag volt — elpukkant, vége! Mikor a szemlét így befejezte Mo­solygó, mint valami tárgyat, félretolta az útból vitéz Kapcsándyt, kényelme­Felesége, egy agyondolgozott, el­szült csípőjű, madárforma kis asz- szony, ak; csupa remegés, csupa ria­dalom volt, míg haza nem jött az ura, most megnyugodott és repdesve, megfiatalodva tálalta ki az ételt. Pa­radicsomos káposzta volt, hozzá jó tányér sonkaszelet. Vitéz Kapcsándy csak állt. csak pillogatott. Ez nem igaz, itt valami tévedésnek kell lenni. Honnan veszi a nyugalmát, a pökhendiségét ez a senki, ez a tetves mindenes cseléd? Hogy meri ez őt, az uraságot csak úgy lefitymálni? Mert azt teszi, fity­málja, valósággal levegőnek nézi. — Tálba merít; a kanalát s mintha ő, vitéz Kapcsándy Rezső a világon se lenne, jóízűen hörbölni kezdi a káposztát. A tegnapi uraság fénylő, körte­forma fejét elfutotta a vér. Nyug­tatta, türtőztette magát, de csak félig sikerült neki. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents