Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-05 / 104. szám

195“ MÁJUS 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ? Egy olasz téglaégetö dinasztia rHag korában a kemencén dolgozott. — Harminc év kemencemunka áll már mögötte és tekintélye van a tégla­iparban, szeretik társai. De szere­tik a többi Zaccommerokat is. — Gyorsbeszédű, mindig vidám, jó munkásemberek. S amikor nagy­ritkán elmennek Olaszországba, — örömmel jönnek vissza, valahogy úgy vannak, ezt az országot tekin­tik hazájuknak, itt születtek vala­mennyien s csak emlékezni jó a Tarcento megyei kis olasz hegyivá­roskára, Udinére, akkor, amikor este, munka után, egy-két pohár bor mellett a család ügyéről, történeté­ről mesélnek. S szívesen hallgatják édesanyjukat is, aki már 80 éves, de még mindig jól bírja és most meg is van az öröme: Fia, Román házat épített Mázán. Saját ház, ilyenre áhítozott fiatalon, amikor eljött Olaszországból, és megérte azt, hogy ami neki és férjének nem sike­rült, most fiai jómódban élnek. VALAHOGY ÚGY ÉRZEM, kihal ez a híres téglaégető dinasztia, most az unokák közül csak egy van, aki a téglaszakmában dolgozik. A többi gyerek nem akar égető lenni. — S Román azt mondja erre: „Nem baj, de hírünk azért nem hal meg és gondoskodunk arról is, hogy tovább folytassuk apáink mesterségét, az én fiam téglaégető lesz...” — mo­solyog ő is meg a többi testvér ezen, mert Román még mindig legény­ember — 45 évével. (PÁLKOVÁCS) Romhalmaz —• előregyártva! Nem bombarobbanás, se nem földrengés után készült ez a kép, mint ahogy első látásra hinné az ember. Ezeket a téglákat, köveket, a homo­kot és kavicsot még nem építették falakká a kőművesek és nem valami szörnyű katasztrófa döntötte romba a házakat, keverte össze a mész­homoktéglát a homokkal, a bányapillér követ a sóderral, úgyhogy egyet­len ép téglát sem lehet találni a „romhalmazban” és hogy akad-e majd ember, aki külön tudja válogatni a különböző építőanyagokat. A mázai vasútállomás rakodóján lévő „előregyártott romhalmazt" örökítette meg a fényképezőgép lencséje ,ahol a Bányászlakásépítő Vál­lalat mázai építkezéséhez érkező anyagot „rakják ki” és „tárolják” addig, míg elszállítják az építkezés színbe lyére. Hogyan történik ez a „kirakás” — arról árulkodik a kép. Azt hisszük, bővebb magyarázat nem szüksé­ges. Legfeljebb csak annyi, hogy már baleset is keletkezett belőle. A múlt héten egy mozdony járt szerencsétlenül. Amikor bement a vágányra az üres kocsikért, egy kiálló bányakő leszakította egyik csavarját. Egy másik mozdonnyal tudták csak Dombóvárraa javítóműhelybe bevontatni. Ki a felelős a drága építőanyag pocsékolásáért és ki fizeti ,a „szám­lát’’? Reméljük, nem a népgazdaság! Burgonyatermelők figyelem! Kötelező a kolorádóbogár keresése és irtása AZ ÉGETŐ LYUKON keresztül vörös fény vetődik arcába. Csör- rentve ejti vissza a lyukra a kapsz- lit és nyúl egy másikhoz, hogy fel­emelje, egy lapát szenet dobjon le a tégla közé. ősapja is ezekkel a mozdulatokkal égette a tég­lát valahol Olaszországban, — Most a kései unoka, Zaccommer Román, Mázán, a téglagyárban folytatja a híres olasz téglaégetők mesterségét. 50 év óta él a Za,com- mer-család Magyarországon. Román nehezen emlékezik vissza a régi időkre, nehezen, mert apja nem so­kat mesélt el arról, hogy éltek Olaszországban, miért jöttek ide Magyarországra. Barna, magas, vékony ember. — Inas alakján lazán lóg a ruha. Me­leg van a kemencén. Amikor fel-fel- emelkedik egy sor lyuk szén bera­kása után, letörli homlokáról az izzadtságot. Szeret beszélni, s ami­kor a Zaccommer-család magyaror­szági életéről beszél, már csak a szavaiból kicsendülő olaszos gyor­saság emlékeztet arra, hogy olasz téglaégető dinasztia egyik sarja me­séli családja történetét. * A SZÁZAD ELEJI munkanélkü­liség népvándorlásra kényszerítette az embereket. A népvándorlás szele sodorta el még 1905-ben az olasz- országi hegyi városkából, Luigi Zaccommert. Világot látni indult, szerencsét akart próbálni. Szegé­nyes tarisznyájába nem is csoma­golt sok ruhát, élelmet sem, mert nem vol^ miből. Jókedve, találé­konysága kísérte hosszú útján. Vé­gigbolyongta az egész Balkánt, nap­számos téglaverő, kocsis, hordár, minden elképzelhető munkát vég­zett. S így ért el Mohácsra, így kezdett ,annyi tapasztalat után tég­lát égetni egy mohácsi kis tégla­gyárban. Hamar megszerették a mindig vidám, mosolygó, gyorsbeszé­dű olaszt, aki akkor alig tudott egy­két szót magyarul, de az is olyan mulatságosan hatott. Három évig élt Magyarországon. Gondolt egyet, újból visszament. — Visszament, hogy megnősüljön, olasz nőt vegyen feleségül. Egy év múlva már feleségével együtt a Baranya megyei vásárosdombói tég­lagyárban volt. Hamarosan mester lett. Bíztak benne, nagy szaktekin­tély volt a tégalégetésben. De csak nem sikerült a „szerencse”, nem tu­dott meggazdagodni. Egymásután jöttek a gyerekek: János, Vergilio, Román, Rudolf, Luigi és Mária. ÉRDEKESSÉGE az egész család történetének, hogy legtöbbjük még most is olasz állampolgár. Luigi Zaccommer hamar elhagyta család­ját, 1937-ben meghalt. Fiai s lánya folytatja az apa mesterségét. János Kaposváron, Vergilio Hőgyészen, Román, Rudolf, Mária és Lajos pe­dig Mázán égetik a téglát. Korán kezdték a gyerekek is a téglaégetést. Román már 15 éves Megjelent a burgonya legveszedel­mesebb kártevője, a kolorádóbogár. Ez a parasztok által burgonyabogár­nak nevezett növényi kártevő gyor­san terjed és hatalmas pusztítást visz végbe. A megyében eddig két helyen, Páriban és Alsónyéken ta­láltak kisebb számú kolorádóboga- rat. A növényvédőállomás szakem­berei azonban megjelentek a hely­színen, megállapították, hogy még nem szükséges és nem is lenne ered ményes a szervezett, gépi védekezés. Ellenben minden burgonyatermelő gazdára nézve kötelező a kolorádó­bogár keresése és irtása. Ez egyéni érdek is, meg állami érdek is egy­aránt, mert ha egy kicsit is felme­legszik az idő, a burgonya lárvája rohamosan szaporodik és rövid idő alatt megfertőzi az egész táblát, il­letve az egész környéket. Ezért tör­vény írja elő, hogy aki burgonya­táblájában kolorádóbogarat talál, köteles jelenteni a községi tanács­Készülünk a hangversenyre Vajon mi lesz a műsor az idén nálunk, a dombóvári tanítóképzőben. A hangverseny műsorán sze­repel Rezessy László: Rege a csodaszarvasról című darabja. A mű gyönyörű. Kar, szóló, ének és zene­szám váltakozik benne. Előadása 25 percet vesz igénybe. Kívüle felcsen­dül: Liszt Ferenc vegyeskarra írt magyar ünnepi dala, Kodály Zoltán: Esti dala, Rezessy László: Tobor- zója, stb. Bartók Béla: Ne menj el című darabját énekli az intézet III. osztálya, majd a vegyeskar előadá­sában felcsendül Bárdos Lajos: Tiszai dallamok című darabja. A szólisták — Komondy Éva, Sütő Erzsébet, Szondy Piroska, Nagy Erzsébet, Tóth Ágnes, Baranyai László, Illés Dezső — külön dicsére­tet érdemelnek. A kar és szólószá­mokat Kunyóczky Mária zenetanár­nő és fáradhatatlan karmesterünk, Priole Gyula főiskolai tanár taní­totta be. Csattos Györgyi nál, s a községi agronómus a hely­színre megy, s megvizsgálja a kör­nyező táblákat, s ha a kár, illetve a fertőzött terület három holdnál na­gyobb, megkezdődik az ingyenes gépi védekezés. Kik foglalkoznak a panaszok elintézésével Az Állami Ellenőrzés Minisztériu­mát megszüntető törvényerejű ren­delet értelmében a minisztérium ke­retében működő Közérdekű Bejelen­tések Hivatala is megszűnt. A lakosság panaszainak intézésé­vel általában a községi, a járási és a megyei tanácsok, vállalatok, illetve a bíróságok és az ügyészségek fog­lalkoznak. Olyan bejelentésekkel, amelyek az említett szerveknél már nem intézhetők el: a lakosság — a felesleges levelezések elkerülése ér­dekében — a panasz természetének megfelelő minisztériumhoz, illetve a Legfőbb Ügyészséghez forduljon. E szerint a megyében 75 mező- gazdasági felügyelőt lehet beál­lítani. Ezenkívül 35 termelőszö­vetkezeti mezőgazdászt. Ehhez feltétlenül hozzátartozik, hogy Tolna megyében 75-nél jóval több mezőgazdasági szakember van állás nélkül, aki a községekbe gazdasági felügyelőként szeretne elhelyez­kedni. Ezért a Megyei Tanács mező- gazdasági igazgatósága úgy adta ki a járások felé az utasítást, hogy Május 12-én gazdagyűlés lesz Szekszárdon Szekszárdon az alsóvárosi gazda­körben ebben az évben két alkalom­mal tartottak eddig gazdagyűlést. Az itt szerzett tapasztalatok szerint a szekszárdi gazdák részéről nagy volt az érdeklődés a szakelőadások iránt. Ezért mához egy hétre, május 12-én, ismét tartanak gazdagyűlési Szek­szárdon az alsóvárosi gazdakörben. „A soronlévő munkák legfőbb fel­adatai’’ címmel. Ezen belül Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya főagrcmómusa „A zöld- trágyázás jelentősége” címmel tart előadást. Az aktuális mezőgazdasági problémákról pedig Papp András, a városi tanács mezőgazdasági osztály- vezetője tart előadást. A gazdagyű­lésre minden szekszárdi gazdát sze­retettel várnak. Hol lesznek vásárok? Május 5-én, vasárnap: Kaposvár, Paks, Pécs. Május 6-án, hétfőn: Érd, Karád, Mezőszilas, Solt, Tolna. Má­jus 8-án, szerdán: Háromfa. Május 9-én, csütörtökön: Godisa, Koppány, szántó, Kurd, Mike. Május 10-én, pénteken: Hercegszántó, Szigetvár. Május 11-én, szombaton: Balaton- lelle. május 15-ig kinevezik a megyé­ben a 75 mezőgazdasági fel­ügyelőt. A termelőszövetkezeti mezőgazdá­szoknál az a helyzet, hogy az állam öt hónapi fizetést biztosít számukra, s ha ennek letelte után a termelő- szövetkezet a mezőgazdászt megtart­ja úgy, hogy maga fizeti, akkor a tsz-ben marad, ha nem, akkor maga köteles gondoskodni elhelyezkedésé­ről. A VASÚT UUgitudMeie. A vonaton utazók számára megszokott látvány az elsuhanó táj, az elsuhanó oszlopok. Jönnek, jönnek egymás után, pontosan, akárcsak az óra mutatója ugrik egyik percről a másikra. Az utas csak az oszlopokat, a végeláthatatlannak tűnő vezetéket látja — amelyen közben futnak, futnak az üzenetek, a kattogó Morse- jelek, követik a vonatot, megelőzik, irányítják. Akárcsak az emberi szer­vezetben az idegrendszer. A sínek mellett húzódó vezeték az idegrendszer, egy-egy nagyobb állomás pedig az idegközpont. Ilyen a bátaszéki állomás is. A forgalmi iroda, a távirdaszoba, a telefonközpont, amelyek hatásköre kiterjed Domb­óvárig, Sárbogárdig, Pécsig és Kiskunhalasig. Az egyik idegközpont a távirdaszoba. Vagy hat Morse-gép kat­tog egyszerre, rajzol pontokat, vonalakat a hosszan kígyózó papírszalagra, amelyről a távirász — történetesen Péter I. Margit — leolvassa, hol tar­tózkodik az állomásról egy órával ezelőtt kiindult tehervonat. A távirati űrlapra pedig bekerülnek a hozzánemértő előtt titokzatosnak és érdekes­nek tűnő rövidítések, elnevezések. A távírójelek pedig viszik, hozzák az üzeneteket, rendelkezéseket, hogy az ilyen és ilyen számú szerelvénynek hol kell keresztezni, köznyelven szólva, kerülni egymást. Nem könnyű dolog igazságot tenni a kattogó masinák, a kígyózó szalagok között, de csak annak, aki ehhez nem ért A szakembernek, Péter I. Margitnak viszont nem okoz túlságosan nagy gondot. Nem is csoda, hiszen azt beszé­lik róla, hogy ő az egyik legjobb távirász. A távírószoba mellett van a telefonközpont és ugyancsak Dombó­vár, Sárbogárd, Pécs, Kiskunhalas vonalszakaszok között tart összekötte­tést. Bonyai József a központos. Baleset érte, úgy került erre a posztra, de kifogást nem hallani munkája ellen, annál több elismerést. Ki tudná megmondani, hányszor mondja el szolgálata alatt; — Halló Szedres! — Halló, nem jött még? — Halló, Mágocs! Közben már jelentkezik a harmadik, negyedik, ötödik állomás, a központos kapcsol, mennek az üzenetek egyik helyről a másikra, követve, megelőzve a vonatok útját. Az idegközponthoz tartozik még az állomásbiztosító, irányító berendezés. Egy mechanikus és egy elektromos részből áll, rajta az állo­más vágányhálózata, és összeköttetésben van a két váltótoronnyal. Mielőtt történetesen kiindul egy vonat a berendezés megfelelő beállítása után a váltótoronyban levő berendezésen kiugrik egy szám, mutatja a váltó­őrnek, hányas számú váltót kell állítani. Ez a berendezés mindent tud, még a szabályokat is. Ha például a berendezés úgy van beállítva, hogy Baja felől érkezik és Sárbogárd felé indul egy vonat, nem lehet úgy állítani, hogy Pécs felől bejöhessen egy másik vonat. Végül mindez a forgalmista kezében fut össze, akinek az asztalán legalább hat telefon van, a váltótornyokhoz, a menetirányítókhoz, a fűtő­házhoz. Nem elég csak fogadni, vagy elindítani a vonatokat, a telefonon, távírón keresztül figyelemmel kell kísérni azok útját. így működik a vasút idegrendszere, és ha rendben van ez az idegrendszer, nem kell az utasnak bosszankodni, hogy: „A nyavalya törje ki, mennyit késik már megint ez a vonat!’“ Megkezdték a gazdasági felügyelőkről szóló határozat végrehajtását A minisztertanács határozatot ho­zott, hogy a 2—3000 holdnál nagyobb határú községekben gazdasági fel­ügyelőt lehet beállítani, aki mező- gazdasági szakember. A részletes végrehajtási utasítást a Megyei Ta­nács mezőgazdasági osztálya csütör­tökön kapta kézhez, s pénteken már megkezdték az említett határozat végrehajtását. minden kérelmezővel, illetve pályá­zóval el kell beszélgetni, s aki szak­mailag legalkalmasabb egy-egy köz­ségben a gazdasági felügyelői állás betöltésére, azt kell kinevezni. A kinevezéseket a Járási Tanács mező- gazdasági osztályai végzik. S amint Walter János, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályvezetője szer­kesztőségünket tájékoztatta,

Next

/
Thumbnails
Contents