Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-21 / 94. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. ÁPRILIS 21. A szocialista országokat az alapvető cél közössége forrasztja eggyé Majakovszkij: Beszélgetés Lenin elvtárssal A szovjet és lengyel vezetők megbeszélései A TASZSZ jelenti: Április 18-tól 20-ig Moszkvában tartózkodott a Lengyel Népköztársaság Cyrankie- vvicz vezette kormányküldöttsége amely ázsiai utazásáról tért haza. Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke pénteken megbeszélést folytatott N. Sz. Hruscsowal az SZKP Központi Bizottságának első titkárával és N. A. Bulganyinnal, a Szovjetunió minisztertanácsának nőkével. Mik óján és a lengyel A megbeszéléseken véleménycsere folyt a két felet érdeklő kérdésekről, valamint időszerű nemzetközi problémákról. A megbeszélés szívélyes légkörben és teljes kölcsönös megértés közepette folyt le. A megbeszélés után N. A. Bulga- nyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke a Kreml-ben villásreggelit adott a lengyel kormányküldöttség tiszteletére. A szívélyes és baráti légkörben eltelt villásreggelin beszédek hangzottak el. elSepilov nyilatkozata kormányküldöttség utazásáról A PAP közli: A Lengyel Nép- köztársaság moszkvai nagykövetelégén adott fogadáson Mikoján és Se- pilov nyilatkozott a PAP munkatársainak a lengyel kormányküldöttség ázsiai utazásának jelentőségéről. Mikoján kijelentette: A lengyel kormányküldöttség utazása azt mutatja, hogy milyen nagy jelentősége van a közvetlen, élő kapcsolatoknak. Azt mondotta, hogy Lengyelország sikerei egyúttal a Szovjetunió sikerei is, és az utazás eredményei örömet okoznak neki. E sikerek forrása a lengyel diplomácia megélénkülése és ez az egész világ békéjének megszilárdulását szolgálja. Sepilov azt mondotta, hegy a lengyel kormányküldöttség utazásának jelentősége, véleménye szerint főképpen abban áll, hogy azoknak az országoknak népei, amelyeket a küldöttség Ázsiába meglátogatott, újból tanúbizonyságot tettek arról, hogy a béke megóvását szolgáló együttműködés mellett foglalnak állást. Sepilov a továbbiakban megjegyezte, hogy ez a népidemokratikus országok képviselőinek első ilyenfajta utazása és a Szovjetunió öröm mel fogadja ezt, mert jó eredményekkel járt mind a népek barátságának elmélyítése, mind pedig a béke megszilárdítása szempontjából. A lengyel küldöttség ázsiai szocialista országokat is meglátogatott. Ez zel hozzájárult a szocialista országok! barátságának megszilárdításához. Kudarc vár azokra a próbálkozásokra, amelyek e barátságot szét akarják tépni. • Lengyelország, a Szovjetunió, Kína és más szocialista országok különböző problémákkal találkoznak a szocialista építés útján, hiszen minden országnak megvannak a maga sajátságos körülményei. A szocialista országok pártjainak és a kormány vezetőinek közvetlen kap csolatai újból bizonyítják, hogy a szocialista országokat eggyé forrasztja az alapvető cél közössége: a szocializmus építés» a marxizmus—leninizmus alapján. A szocialista országok szolidaritása megfelel az egész emberiség érdekeinek, hiszen mi vagyunk a háború legkövetkezetesebb ellenfelei és j a haladás ügyének legkövetkezete- 1 sebb harcosai — mondotta Sepilov. Hruscsov beszéde a moszkvai lengyel nagykövetség fogadásán Az AFP jelenti: Hruscsov pénteken este beszédet mondott a lengyel nagykövetség fogadásán, amelyet Cyrenkiewicz moszkvai tartózkodása alkalmával adtak. Az SZKP első titkára így nyilatkozott: — „Nyugati imperialisták, ne mókázzatok velünk. Ne akarjatok próbára tenni bennünket, ahogy azt Magyarországgal is tettétek és mint mondják, a Német Demokratikus Köztársasággal is szándékoznátok tenni. Legyetek óvatosak, hiszen mi sem vagyunk szentek és szükség ese tén az orrotokra tudunk koppantani. Barátaink a népi demokráciákban biztosak lehetnek abban, hogy számunkra a barátság azt jelenti, hogy egy mindenkiért és mindenki egyért.“ Hruscsov ezután Cyrankiewiczhez fordult és elismerte, hogy a múlt évben nehézségek mutatkoztak a szovjet—lengyel kapcsolatokban. „Ez azonban már a múlté — mondotta — éppúgy, mint az a háború is, amit közösen vívtunk. Ma már új fejezetet írunk.1’ — „Lengyelek, a Nyugat úgy udvarol önöknek, mint ahogy ezt menyasszonynak szokás — folytatta Hruscsov —, de ezt ne fiatalságuknak tudják be. Egyszerűen az az oka, hogy lehetőséget keresnek a kizsákmányolásra. Higyjenek nekem, nincsenek jobb barátaik, mint mi, vagyis a szocialista tábor országai. Sok ellenségünk van. Meg kell erősítenünk a szocialista tábort és védelmi képességünket. Az Odera— Neisse vonal közös határunk. Ha az ellenség átlépi, nemcsak a lengyel határt lépi át, hanem a mienket is. Az imperialisták ellenségei a szocialista tábornak és különösen a Szovjetuniónak, a szocialista országok legerősebbikének. Mi sohasem fogunk senkit megtámadni, de azt sem engedjük, hogy más megtámadjon bennünket. Hruscsov ezután a jugoszláv nagykövethez fordulva kijelentette: „A jugoszlávokat a velük mutatkozó nézeteltéréseink ellenére tisztelem. Lehet, hogy ők meg akarnak tagadni engem de én nem tagadom meg őket.“ Ezután-a párt első titkára ékelődő hangon így folytatta: „Jugoszlávia borsot kínál fel nekünk. Ma Bulgáriáé inkább a kedvünkre való. — Lehet, hogy holnap elfogadjuk a jugoszláv borsot is.. Hruscsov végül a szovjet—lengyel barátságra és Gomulkára ürítette poharát, akiben — hangsúlyozta — teljes egészében bízom, hiszen kommunista.“ Mennyit fizet a LOTTO ? Ezen a héten 2,697.144 szelvényt küldtek be a fogadók. Egy-egy osztályra 1011.429 forint jut. A nyelő szelvények száma: 62.962. öttalálatos szelvényt ezúttal nem sikerült senkinek kitölteni. így az erre jutó nyereményalapot a négytalálatosek között osztják szét. Négy találatot 29 szelvénnyel értek el, amelyre egyen- kint 69.752.75 forintot kapnak. A három találatos szelvények száma 2240, a nyeremény 51.25 forint, a 60.693 kéttalálatos szelvényre egyenkint 16 50 forintot fizetnek. A két és három találatos nyeremé nyék kifizetését április 24-én szerdán kezdik meg. (MTI) URBAN ERNŐ: Két igazság 5. Jobbra a takarmányraktár marad el Ezt is rendbe kéne már egyszer tenni, mert csak az nem jár be, aki nem akar, meg aztán lim-lom is van benne elég, ember legyen, aki a sok kacat közt első látásra eligazodik. No, majd Pista, ő majd parancsot ód s azt is megmondja, kit akar takarmányos- nak. Hopp, a zsák, itt ne feledjük a zsákot! öreg Csete hirtelen fordul, a raktér félig behajtott ajtajához lép és gépies, megszokott mozdulattal egy cSavartnyakú jutazsákot markoi ki a hazadékon. Meglóbálja, a vállára dobja és a legnagyobb nyugalommal tovább lép. Az épület sarkán csaknem összeütközik nagyobbik fiával. — Hopla — azt mondj a hopla! El ne gázold fiam az édesapádat! S oly szeretettel, oly gyönyörködve néz rá, mintha minden álmát, öreg szíve minden vágyakozását benne látná megtestesülni. Pista elmosolyodik s már éppen mondaná, hogy magáért jövök édesapám mikor a csavartnyakú juta- zsákon megakad a szeme. —• Adja csak ide — azt mondja — viszem én, ne fárassza magát. — Viszed a csudát — szabadkozik az öreg. — Nem nehéz ez. összevissza hat-tíz kila. Egy kis árpadara A disznóknak. A disznainknak? Ifjú1 Cseta azt hiszi nem jól hall. Az apja, az ő tisztességes-becsületes, érdemrenddel kitüntetett édesapja se különb, mint mások? Éppúgy a közösre jár, a szövetkezei vagyonát dézsmálja, mint a rövidlátók, az öntudatlanok? Csete István, az öreg azonban csak nevetgél. Véletlenül se fordulna meg a fejében, mért van a nagyobbik fia annyira megrökönyödve. — A disznainknak hát — magyarázza. — Minden harmadik nap viszek nekik vagy tíz kila darát. — Hadd falják, hadd gyarapodjanak. Ifjú Csete hirtelen fejszámolást végez. Minden harmadik nap tíz kiló, az annyi, mint... Szóval évente ti- zenkét-tizenhárom mázsa, ha nem több. — Édesapám! — kiált föl iszonyodva. — Hiszen maga mázsaszám károsítja a „Petőfit’’! — Károsítom? Én? — tátja el a száját csodálatában az öreg. — Eh, bolondokat beszélsz te, Pista! hessenti tova még a gondolatot is. — Már hogyan károsítanám? Jár ez nekem. Szerzett jussom az nekem. Senki se vonta kétségbe soha. — Elég rosszul tette — komorodik el egyre jobban a saját apjában csalódott elnök. — Vigye csak szépen vissza, — azt mondja — ilyen jussról, a közösség károsításáról nem tud az egységkönyv. — Visszavinni? Ezt? — makacsolja meg magát az öreg. — Azt hát nem! Majd bolond lennék visszavinni. — Oszt’ egyátajján minek nézel te engem? Tolvajnak? Harácsolónak? Zsebem-tömő Gerse Imrének? A megszmorodott, terveit dugába dőlni látó ifjú Csete nem szól erre semmit. A zsák nyaka után nyúl, megmarkolja s ránt egy jót rajta. Ki tehet róla, hogy a rántás a kelleténél egy kicsit jobban sikerül s hogy az öreg Csete alaposan beletán- torodik. — Te kölyök — mordul egy mérgeset —, nyughass itt nekem! S olyan vastag ránc ugrik a szeme Elment a nap, táskájába tevén, ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykép szobám falán. Száját harsány szó feszíti szét, bajúsza mereven fölfelé néz. homloka ráncában az emberiség, hatalmas homlok, hatalmas ész. Alatta sokezer ember vonul, lobogók erdeje, karok fűszálai. Felállók, arcomon az öröm kigyúl, jelentéssel kell most elébe állani: Lenin elvtárs, hadd szólok pár kurta szót, nem szolgálatilag, szívből csupán Lenin elvtárs, tudja, pokoli mód nehéz, amit most végzünk egymásután. Adunk már ruhát a meztelennek, több már a szén s az érc, — ez ugye szép? De persze emellett, — hadd mondjam el [Önnek. sok még a szenny és a buta beszéd. Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk. ön nélkül sokan eltévedtek már, ezen a mi földünkön, itt körülünk s köröskörül igen sok gazember jár. Nincs rá elég szám, s nincs nevezet, hogy hányán vannak a csirkefogók: kulákok, szektánsok, részegesek, talpnyalók és munkahalogatók. Itt járnak és gőgtől dagad a keblük, töltőtoll s jelvény pompázik a mellen. Persze, hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben s havas tarlókon ön itt van vélünk. Az Ön nevével, a szívével szívünkben eszmélünk, lélekzünk verekszünk, élünk. Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykép, szobám falán. Hz Elnöki Tanács határozata a karhatalnm érdemeinek elismeréséről A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szombaton délelőtt Dobi István elnökletével ülést tartott. Az Elnöki Tanács a forradalmi munkás-paraszt kormány javaslata alapján határozatot hozott a karhatalom érdemeinek elismeréséről. Megvitatta és — az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának módosító javaslatait figyelembe véve — elfogadta az Elnöki Tanács az állami tulajdonba vett házingatlanokkal kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvény- erejű rendelet tervezetet. A karhatalom érdemeinek elismeréséül szóló határozat a következő: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elismerését fejezi ki és köszönetét nyilvánítja a karhatalom minden beosztottjának és parancsnokának a népköztársaságunk népi demokratikus rendünk ellen intézett ellen- forradalom leverésében, az ellenforradalmi bandák felszámolásában, a közé, mintha szénnel húzták volna oda. — N.em nyugszom — mordul Pista is. Hiába, nem tagadhatja meg a természetét. ö is Csete. Az apja fia. — Addig nem nyugszom — azt mondja, — míg ezt a darát itt vissza nem viszi. Amit pedig elhordott, azt mind levonom. Egy dekáig levonom. A keresményéből. — Le-e? — Le én! S nem is titokban A taggyűlés előtt. — Híjj, azt a ... — borítja vérbe öreg Csete szemét a harag. — Engem akarsz te ráncigálni? Mások előtt meggyalázni? Ifjú Csete nem felel, az öreg se szól többet. Lábuk megvetik, némán, inuk szakadtáig tusakodnak a zsá- 'kért, csak nehezedő lihegésük hallik. Az öreg egy darabig csak bírja, bár a képe előbb veresbe, aztán lilába borul. Végül is a tüdeje hagyja cserben. Nem kap levegőt, tátog elfehé- redett újjai közül kiszakad a zsák. Pista a hátára dobja és szó nélkül a takarmányraktár felé tart vele. Az öreg megszégyenítve, halálra- váltan utánakiált: — Megállj! Pista rá sem hederít. Egy-két öles lépés és itt van az ajtónál. (Folytatjuk.) szocializmus vívmányainak védelmé ben tanúsított hősies és önfeláldozó magatartásáért. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a karhatalomban szolgálatot teljesítők helytállásának elismeréséül az alábbiakat határozza: 1. A fegyveres testületek hősi ha- lottait tisztté kell kinevezni, illetve a tiszteket magasabb rendfokozatba kell előléptetni és ellátatlan hozzátar tozóik részére kivételes nyugdíjat kell biztosítani. A hősi halottak árváit a közép- és felsőiskolai, valamint egyéb tanintézeti felvételeknél előnyben kell részesíteni. j 2. A karhatalomnak a népi hatalom védelmében hősies, önfeláldozó, magatartást tanúsító tagjait kitüntetésben kell részesíteni, illetve részükre emlékérmet kell alapítani és adományozni. 3. A fegyveres testületek tisztikarát elsősorban a karhatalomban szol gálatot teljesített, illetve a karhatalom és a fegyveres testületek megszervezésében, irányításában részt vett és jelentős érdemeket szerzett tisztekből kell kialakítani. 4. A munkahelyükre visszatérő volt karhatalmista beosztottak karhatalmi szolgálata tartalékos katonai szolgálatnak minősül, részükre a be- g vonulásuk előtti, vagy azzal egyenértékű munkakört kell biztosítani. 5. Azokat a személyeket, akik a karhatalomban szolgálatot teljesítettek, illetve a karhatalom és a fegyveres testületek megszervezésében résztvettek, a pályázat útján elnyerhető munkakörök odaítélésénél, ha egyébként egyenlő feltételekkel rendelkeznek, előnyben kell részesíteni. 6. Az Elnöki Tanács az ellenforradalom leveréséért vívott harcokban kitűnt ezredeknek az alábbi elnevezést adományozza: A B. M. karhatalmi ezredének. Budapesti karhatalmi forradalmi ezred. t A 37. lövészezrednek: 37-es budapesti fgorradalmi ezred. A H. M. karhatalmi ezrednek: Forradalmi honvédtiszti ezred. Budapest, 1957 április 20. DOBI ISTVÄN s. k. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. KRISTÓF ISTVÁN s. k. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. 4
