Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-19 / 92. szám

1957. ÁPRILIS 19.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG

Változások a Mázai Téglagyárban

Dolgosnak a gyönki kommunisták

Leállnak a gépek, lassan elcsendesedik az üzem. Még forog a transz- misszió nagy lendkereke persze csak üresjáratban, de mire megáll, már el is végezték a lányok a nagyprésgép letisztogatását, kitakarítását: Siet mindenki haza. Azaz mégse, néhányan. amikor meglátják, hogy újságíró jön az üzembe, maradnak még egy kicsit beszélgetni. Meg aztán nem is csak ezért. Meg akarják várni, míg kint a művezető megszámolja a mai eredményt. Kíváncsiak, hány darab téglát készítettek ma. és ami a legfőbb, mennyit kerestek. Az eredmény nem is késik soká,

38 800 darab nyerstégla került a

most végződött műszakban a kel- lerekbe és a szárítószínekbe.

— Az a negyedóra hiányzik — mondja Horváth Erzsi —, amikor a vizező nem vette észre a géphibát és megtelt a garat. Különben csak egy percre kellett volna leállni, így meg negyedóra esett ki, mire kidobálták a földet a garatból. Meg lett volna a 40 000 darab.

De azért szép eredmény ez is. Az idén még nem is volt ennyi. Tavaly műszakonként átlagosan 26 ezer darab készült.

Az idén a napi terv 28—30 ezer,

de két nap kivételével még nem volt 30 000 alatt.

— Ha ez így megy egész nyáron, nem lesz semmi baj — mondja az egyik elszedő lány. — És miért ne menne így? — teszik hozzá többen. — És arról beszélgetünk ezután, mi

| változott meg a gyárban, hogyan le- ; hét, hogy éveken keresztül ez a gyár volt az utolsó a megye téglagyárai között, most pedig az elsők között van,

— Jobban javították meg most a télen a gépeket, ezért nincs baj — mondja az egyik présmunkás. Tavaly gyakran romlott el a vágóautomata, most egyszer sem. Nagyobb most a fegyelem — így Palkó Márton vezetőgépész — ezért megy jobban a munka.

— A bérkérdés megoldódott, ezért nincs most annyi baj — mondja egy fiatalember. — Kialakult a törzsgárda, nem vesznek fel mindenféle szedett-vedett népséget — így vélekedik egy másik munkás.

És valóban, sok minden hozzájárult ahhoz, hogy javuljon a helyzet a gyárban.

Olyanok dolgoznak itt többségükben, akik még emlékeznek a

régi időkre, amikor a gép ismeretlen dolog volt itt,

a szemük előtt fejlődött egy ilyen korszerű, gépesített üzemmé a gyár, olyanok, akiket azonban már nem csak ilyen érzelmi szálak fűznek ide, hanem anyagi érdekek is tartanak vissza attól, hogy másutt, a bányákban próbáljanak munkát szerezni.

Nem is annyira a béremelésről van itt a szó. Bár ez sem lebecsülendő, hanem az új bérrendszer bevezetéséről. Vége van a műszaknak, Szilágyi Zoltán kelleres például egy egyszerű szorzással ki tudja számítani, hogy 11 ezer 500 téglát hordott

és seperni kezdte a járdát az istálló közepén. A többiek is elszéledtek, munkához láttak.

Ahogy odaérünk az istállóhoz, éppen nekikezdenek a déli fejesnek. A tágas, világos istállóban a tej, a trágya és a takarmány különös keverékillata terjeng.

Az egyik tehén „alatt', alacsony, fehérköpenyes, zsokésapkát viselő, középkorú ember ül. Gyors határozott mozdulatokkal fej. A hatalmas tőgy csecsbimbóból bő sugárban ömlik a tej a sajtárba.

A zsokésapkás fejő. Schwarcz Antal, örömmel újságolja a főállattenyésztőnek: „Tegnap 31.6 litert fejtem a Sóvártól.” A „Sóvár’’ nevű tehén a stand végén áll. Jóállású állat, megérdemelte a 90 pontot a legutóbbi küllemi bírálatnál. Tő- gyén vastag tejerek duzzadnak. — Ahogy mondják, a múlt évben 7690 liter tejet fejtek tőle. Schwarcz Antal, a „Sóvár" gondozója nagyon szereti a teheneket, ügy dédelgeti őket, annyira a kedvükbe jár, mintha a gyermekei volnának. „A tehén nagyon érzékeny, még a kiabálásra is. Már akkor sem adja le rendesen a tejet, ha durván ráordítanak, visszatartja a tejet’’, — magyarázza anélkül, hogy a keze egy pillanatra is leállna fejés közben.

Schwarcz Antal fejőgulyás naponként több, mint 130 liter tejet fej teheneitől. Szorgalmának, hozzá értésének a keresetben is megmutatkozik az eredménye. Az elmúlt hónapban például 1374 forintot keresett, s minden 100 liter kifejt tej után 1 liter prémium-tejet is kap.

— Hogy többet keresünk-e, az elsősorban is rajtunk múlik —, mondja befejezésül K. János bácsi. S a többi fejőgulyás is hasonló véleményen van. A sztrájk gondolatának márcsak kellemetlen emléke él bennük.

háziasszonyok ismernek. Ezért a Belkereskedelmi Minisztérium közétkeztetési főigazgatósága kéri, hogy aki régi magyar ínyencségeket ismer, leírásukat küldje el az igazgatóság címére (Budapest, V., Vigadó-utca 6. Telefon: 386—395.) A vendéglátóiparnak az a terve, hogy az év végén meg rendez; Budapesten a régi magyar ételek bemutatóját.

ki, ezrenkint 7,50-et kap, akkor ma 86 forint 25 fillért keresett. A kocsitoló 13 forintot, az elszedő 5,10-et kap ezrenként. Makker József karbantartó fix órabért kap, 6.50-et, Palkó Márton vezetőgépész 8 forinttot. Minden terven felüli ezer darabért a vezetőgépész 1,50, a karbantartó 90 fillért kap.

Egyszerű a számolás, nincs csalási lehetőség és ez a bérezés ösztönöz arra, hogy mindenki igyekezzék a munkaidő teljes kihasználására.

De gyakran fordult elő tavaly — mondja Makker elvtárs—, hogy ha a gép leállt valami miatt, a lányok elszaladtak, valahol játszottak, beszélgettek addig, míg mi megjavítottuk a gépet. Keresni kellett őket, hogy megmondjuk; mehet a munka. Ma pedig? — Ha eltörik a faék, ugrik az egész társaság, mindenki tudja a helyét — ki a szíjat, ki a lendkereket fékezi, várják a „parancsot“, hogy előre vagy hátra kell-e egy kicsit fordítani a keréken, pillanatok alatt kicseréljük az éket és már mehet is a gép.

Ez azért van, mert az állásidőre nincs fizetés, a dologidőre pedig jó fizetés van.

Naponta majdnem negyven ezer darab tégla. Nagyon kell ez a tégla, hiszen a szomszédban, a bányászház. építkezéseknél milliószámra fogyasztják a kőművesek. Talán ez is egyik oka a jó munkának.

J. J.

Az április 244 szekszárdi

LISZT

emlékhangverseny

elé

A megyeszékhely zenei és társadalmi élete idei legnagyobbszabású megmozdulásának ígérkezik. A rendezőségtől nyert értesülésünk szerint az emlékest két részre tagozódik. Az első részben az 1846. évi október 18-án Szekszárdon tartott Liszt hangverseny emlékére készített emléktábla kerül majd leleplezésre (a 110. éves évfordulóra készült emléktábla novemberre tervezett leleplezése az októberi események miatt az idénre maradt). A másik részben pedig Zempléni Kornél zongoraművész két részből álló emlékhangversenyt ad.

Az emléktábla leleplezésének ünnepi műsora a következőképpen alakul: 1. Garay János: Liszt Ferenchez. Előadja: Rácz Erzsébet gimnáziumi tanuló. 2, Ünnepi megemlékezés: Az előadó személyének kijelölésére most folynak a tárgyalások. 3. Az emléktáblát leleplezi Tuska Pál, a Megyei Tanács vb. elnöke, 4. Az emléktáblát megőrzésre átveszi: Saárossy István dr., a Városi Tanács vb. elnöke. 5. Vörösmarty: Liszt Ferenchez. Előadja: Dr. Horváth Lajos, orvos.

Zempléni Kornél műsorának első felében a H-moll szonátát halljuk, amely az elmúlt esztendőben Budapesten megtartott Liszt-verseny kötelező gyakorlata volt.

Szünet után a Weinen-Klagen variációk, 3 Petrarca szonet és a Me- fisztó keringő kerül majd előadásra.

Az emlékhangverseny iránt megsrn szerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. Pécsről, Bonyhádról és a megye székhely szomszédos községeiből is igényeltek jegyet. A hangverseny a bérleti hangversenysorozat 3. hangversenyeként kerül megrendezésre. A bérleteket április hó 15-től lehet befizetni az Állami Könyvesboltban. Ugyanitt vásárolhatók jegyek bérleten kívül is. Egykorú krónikák szerint az 1848. évi Liszt hangversenyről mintegy 200-an szorultak ki a Megyeháza nagyterméből. Ekkora érdeklődésre most ugyan nem számít a rendezőség, de úgy vélik, hogy ezúttal is probléma lesz az érdeklődők és a meghívott vendégek elhelyezése.

NAGY PRÓBATÉTEL volt párt- szervezeteink részére az elmúlt év októberének eseményei. Az ellenforradalom fő tüzet irányította rájuk, tudva azt, hogy hatalomraj utásának legfőbb akadályát távolítja el. Végeredményben ez sikerült Gyönkön is a nép ellenségeinek. S ha nem jön idejében a segítség, nemcsak szervezetileg, de egyénenként is rákerült volna a sor a kommunistákra.

Rájuk került volna a sor, s irtották, börtönözték, üldözték volna őket, mint a Tanácsköztársaság vérbe fojtása után, mert az erősebbek, a bátrabbak most sem „nyugodtak". Felvilágosító szavukkal igyekeztek ellensúlyozni az ellenséges hírverést, vádaskodást. Egyszóval mindenki a maga területén próbált hozzájárulni a rend, a nyugalom helyre- állításához.

Az igaz, nem mindenütt sikerült a legjobban de a ritka siker is növelte az önbizalmat. Erről például Hóf Ádám elvtárs így beszél: „Mi hárman vagyunk párttagok a sütőiparnál, arra törekedtünk, hogy a munka menetét semmi ne akadályozza. Nem is állt meg a munka, sőt, egységesen a pártonkívüliekkel, a rendbontóként ideérkezőket elzavartuk.’’ Az egyik Tefust például majdnem kidobták, miután nem akart érteni a jó szóból.

HA KEVESEBBEN IS, de harcoltak tehát a gyönki kommunisták, s amint a rend helyreállt, szervezetten indultak munkába. Az alakuló ülésre még csak 28—30 munkás jött el, de azóta a szervezet létszáma 47-re szaporodott. Számítanak arra, hogy a volt közel 100 tagú pártszervezetnél kisebb létszámú lesz most szervezetük, de minőségileg jobbat akarnak. A régi párttagokkal, akik még nem kérték átjelentésüket, beszélgetnek, de olyanokat is felkeresnek, akik még semilyen pártban nem voltak. Főleg fiatalokkal beszélgetnek, s ez kapcsolatban van azzal a törekvésükkel, hogy a KISZ megalakítását segítsék. Eddig ugyanis az volt a

A termeltető vállalatok a velük szerződést kötött termelők részére előlegben műtrágyát is adnak, a műtrágya árát a beadott termény elszámolásakor vonják le a termelőktől. A Műtrágya és Növényvédőszer

helyzet, hogy jóformán fiatalok nem voltak a pártszervezetben.

MÁSIK FONTOS feladatának tartotta a pártszervezet az illetékes államhatalmi szervekkel és tömegszer- vezetekkei a kapcsolatot rendezni, megszilárdítani. Az ellenforradalmi események alatt ez lehetetlen volt, s utána közvetlenül is maradt a hangú latból, hogy „kommunistákra nincs szükség" mintegy utóhatásként, bizonytalankodás. A pártszervezet azon ban nem adta fel a küzdelmet, s ma már hallatják szavukat a tanácsnál, a földművesszövetkezetnél stb.

Az események bebizonyították, — hogy a bátor, harcos kiállásra szükség van mindenütt, s ennek élenjárója a párt. S ha a kommunisták az igazság érdekében hallatják szavukat követőkre találnak. így volt ez például a tanácsnál is ,amikor Horváth Györgyöt a kultúrotthon vezetőjét számoltatták be. Míg Bencze elvtárs fel nem szólalt, majdnem úgy nézett ki ,hogy Horváth György azért nem tudott dolgozni, azért volt hiba a kultúrmunka területén, mert a „rákosisták nem engedték”. Bencze elvtárs felszólalása azonban megmutatta a hanyagságot; — 25—30 ezer forintot nem használtak fel tavaly, rendetlenség mindenütt — leváltották. Az új vezető működése óta mint egy bizonyítékként fellendülőben van a kultúrmunka.

APRÓ HÉTKÖZNAPI tettekket is az a célja a pártszervezetnek, hogy tekintélyét, befolyását állandóan növelje. Ez meginoghatott az ellenforradalom támadásai alatt, de nem tűnt el. Gyönkön is megszokták az emberek, hogy felkeressék a párt- szervezetet ügyes-bajos dolgaikban is és a pártszervezet most még fokozottabban igyekszik segíteni. Ebben elsősorban a tanáccsal kiépített jó kapcsolat ad nagy segítséget.

Lehetne még sok mindent írni terveikről, munkájukról, de úgy gondoljuk, ennyi is elég, s ha továbbra is így működnek, újabb sikereket érnek el. Ehhez kívánunk sok sikert.

Értékesítő Szövetkezeti Vállalat megállapodása értelmében a hitelbe adott pétisót, szuperfoszfátot és kálisót a földművesszövetkezetek útján juttatják el a termelőkhöz.

Egy elvetélt sztrájkról, a „Sóvár" nevű tehénről meg a gondozójáról

A tehénistálló felé vettük az irányt. Friss trágyaszagot sodort felénk a szokatlanul hideg áprilisi szél. Boronkai István a Sárpilisi Állami Gazclaság fiatal főállattenyésztője érdekes történetet beszélt el, amíg az istállóhoz értünk.

— Decemberben amikor a rádió is, az újságok is, meg az emberek is mindig csak sztrájkról beszéltek, az egyik napon kétségbeesetten állított be hozzám a tehenészet brigádvezetője. — Jöjjön, csináljon tralamit, mert a fejőgulyásaim sztrájkot akarnak kezdeni. Azt mondják, nem etetnek, nem fejnek addig, amíg nem emelik meg itt is a béreket. — Kint az istállóban csoportba verődve tárgyaltak a sztrájkra készülő fejőgulyások és bizalmatlan pillantásokkal méregettek végig, amikor a brigádvezetővei közéjük léptem.

— Mit akar dolgozni majd tavasszal János bácsi? — kérdeztem a legidősebb tehenésztől, aki legközelebb állt hozzám.

— Én egész életemben fejőgulyás voltam ... tavaszra is az akarok maradni — mondta az a váratlan kérdésen egy kissé megütközve.

— Azon nem gondolkozott még János bácsi, hogyha most nem etgt, nem fej, egyszóval ha most sztrájkba kezd ,akkor tőggyulla- dást kapnak a tehenei, elapasztanak és majd tavasszal a legjobb esetben is a mostani 100 liter helyett csak 35—40 litert tud kifejni tőlük? — kérdeztem tőle. Aztán a többiekhez fordultam. — Jól gondolják meg ezt a sztrájkot emberek. Saját keresetüket csorbítják vele, ha nekikezdenek. Maguk is jól tudják, hogy csak jó tehenek mellett lehet jól keresni, a sztrájk meg tönkretenné az egész állományt.

Nem szólt senki egy szót sem. K. János bácsi felragadott egy seprőt

Összegyűjtik a régi ételek receptjeit

A Belkereskedelmi Minisztérium közétkeztetési főigazgatósága az év elején elhatározta, hogy felkutatja és összegyűjti a hagyományos, de jórészt feledésbe ment régi magyar tájjellegű ételek receptjeit. A főigazgatóságra máris sok ételrecept érkezett az ország különböző részeiből. Az említett ételrecepteken kívül még számos olyan ételkülönlegesség van, amelyet lakodalmas asszonyok és

Megoldódott a gordiuszi csomó

A faddi állattartó gazdák nem kis aggodalommal figyelték az eseményeket, amióta meghallották, hogy a községi legelő s ezzel együtt az állattartás veszélyben van. A jól értesültebbek alföldi agronómusokat emlegettek. akik rizskísérleti termelőszövetkezetet akartak létesíteni a Faddhoz tartozó várszegi legelőn.

Mi lesz az állatokkal? Különösképpen a juhászattal — kérdezték többen. A községnek 126 hold legelője van, s erre a területre, a szarvasmarhaállományt figyelembevéve, feltétlenül szükség van. Ezenkívül van még egy 26 holdas sertéslegelő is, melynek több mint fele homok. Erre a területre is megvan a megfelelő sertésállomány. Nem beszélve a juhászairól.

A községi juhásza ton kívül, melynek 260 darab birkája van, meg két magán juhásza van a községnek, sőt a legújabb rendelet értelmében a községnek kötelessége elhelyezni, illetve legelőt biztosítani a faddi illetőségűek számára is. így Tolnáról áthelyeztek egy faddi illetőségű juhászt 300 darab birkával, s ennek a juhnyájnak a sorsa is a községi legeltetési bizottság nyakába szakadt.

Érthető, hogy ilyen körülmények között nem nagy lelkesedéssel vették tudomásul a faddi gazdák a „túlsóféli“ agronómusok kezdeményezését, akik éppen Fadd község egyik legjobb legelőjét a Várszeg pusztai 20 holdat szemelték ki rizs kísérletezés céljára. A különböző hírek kellemetlenül érintették a faddi gazdákat és sokan emlegették azokat az időket, amikor óriási összegeket fordítottak például a gyapotkísérletekre, amelynek termelése nemcsak Fadd határában, hanem országosan nem volt kifizetődő.

Jól lehet, hogy a rizstermelés eredményesebb lenne, s nem is vagyunk ellene mindenfajta kísérletezésnek, de ebben az esetben méltán igazat kell adnunk a faddi állattartó gazdáknak és a kedélyek megnyugtatására az alábbiakat közöljük. Úgy adjuk közre, ahogy azt Walter Jánostól, a mezőgazdasági osztály igazgatójától hallottuk: A Megyei Tanács mezőgazdasági igazgatósága nem járult hozzá a rizskísérleti termelőszövetkezet alakításához Fadd község határában, miután nem volt világos a társulás célja, másrészt nem járult hozzá azért sem, mert ez a faddi állattartó gazdák érdekeit sértette volna. Ez magyarán annyit jelent, hogy a szépen és biztosan fejlődő állattenyésztést esetleg feláldozták volna egy bizonytalan rizstermésért.

A. földművesszövetkezetek adják ki a szerződéses termeléshez szükséges műtrágyát

*