Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-18 / 91. szám

195*. ÁPRILIS 18.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

A józanul gondolkodóknak van igaza

a Dombóvári Kendergyárban

Ezelőtt két hónappal arról írtunk, nehéz megállapítani, kinek lesz igaza a Dombóvári Kendergyárban. Nehezen lehetett igazságot tenni, mert mindenki csak a saját véleményét hangoztatta és amellett tartott ki. Most két hónap után, már kialakult egy egységes nézet, ami jellemzi is a gyár mostani helyzetét. Talán legfontosabb ebben az, hogy a dolgozók már szükségesnek érzik, hogy mind többet termeljenek, s ezen felül szükséges az is, hogy törlesszenek az elmúlt hónapok ráfizetéséből. Las san-lassar. a termelés a szokásos mér téket is eléri, mind kevesebb hiba van a tervezésben, a terv teljesítésében. Igazuk van azoknak, akik két hónappal ezelőtt a pártszervezet a gyár vezetőjének véleménye mellett voltak. Van még sok tennivaló az eredmények mellett, s most ezekben a napokban az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján kezdték meg a gyárban a II. negyedéves terv teljesí tését. Számos intézkedést hoztak a termelés megjavítására, üzemszervezési problémák megoldására.

MUNKÁSTANÁCS ELNÖKSÉG Öt HELYETT HÁROM TAGGAL

Sok huza-vona után végre megalakult a munkástanács. Működésében nem is volt sok hiba. Életképes azon bari addig volt, amíg a tanácsnak már szinte külön történelme van. Négyszer választották újjá, miré megfelelőnek találták a dolgozók. A február 17-i számunkban arról írtunk, hogy a munkástanács elnökségének egyetlen fizikai dolgozója lemond. Milkovics Erzsébet akkor azt mondta, „nem tud és nem is akar olyan munkástanácsban dolgozni, ahol nem hallgatják meg véleményét.“ Az idő nem igazolta szavait: Számos munkástanácsi ülésre meghívták, munkaidő után, arra sem ment el, ha véleményt kértek tőle valamilyen ügyben, akkor nem mondta el állásfoglalását. Most az a helyzet, hogy nem is megy már el a tanács üléseire. S itt meg kellene nézni a dolgozóknak a munkástanácsok működéséről kiadott miniszter- tanácsi rendeletet, melyben arról is

szó van, hogy ha a munkásokat kép viselő személy a dolgozók érdekeit nem jól képviseli, akkor vissza lehet hívni tisztségéből. A munkástanács így csak négy tagra csökkent. Az üzem átszervezésekor személyi változások történtek a gyárban. Mu- sitz József elvtárs főművezető nyugdíjba ment. Tagja volt a munkástanácsnak is. S ezzel már három főre csökkent a munkástanács elnöki tagok létszáma. A közeljövőben nincs is arra lehetőség, hogy teljes létszámú tanács intézze a dolgozók ügyeit.

MUNKABÉR — TERMELÉS — BÉRALAP

A bérezést úgy állapították meg ezelőtt két hónappal, hogy akkor közmegelégedést váltott ki. Sokat kerestek a tilósok és a törősök is. A baj az volt, hogy a kifizetett bérek mögött nem volt termelés. Túllépték a béralapot. A gyár vezetői elhatározták, hogy megszüntetik a ráfizetéses termelést. S ehhez a munkához kérték a dolgozók segítségét, véleményét is. Az elmúlt héten rendezték a béreket. Most úgy állapították meg, hogy a darabbért csökkentették, de emelték a napi követelményt is. Most és a jövőben is sokkal jobb kendert készítenek ki, mint eddig — a dolgozók keresete nem fog csökkenni. Az önköltség csökkentésében sem tudtak eredményeket elérni. Az elmúlt hónapban a tervet teljesítették, de a relatív béralapot túllépték. A béralap túllépésben sokat jelentett az, hogy a kender csak 1.2 százalékos szálhozamot adott. Drágán tudták kikészíteni, sok volt a kóc és kevés a szál, ami lényegesen többe kerül. Úgy tervezik, hogy ebben a hónapban már az önköltségcsökkentésében is jelentős eredményeket tudnak elérni. 11—12 százalékos szálhozamot terveznek.

A MUNKAFEGYELEM

Sok problémát okozott a munka- fegyelem megszilárdítása is. Szinte nem múlt el műszak anélkül, hogy a munkaidőből félórákkal előbb ne hagyták volna abba a termelést. Most már elérték azt, hogy a gépek

mellett a munkaidő minden percét ledolgozzák, s csak akkor állítják le a gépeket, amikor a 15 perces mérési idő elérkezik. S talán legnagyobb érdem a munkafegyelem meg szilárdításában, az üzem kommunista művezetőt illeti. Kezdetben népszerűtlen volt a munkafegyelmet megkövetelni. Nehéz volt azért is, mert a dolgozók nem voltak érdekeltté téve a termelésben. S most, amikor már a bérezés megoldódott, így könnyebbé vált a munkafegyelem megszilárdítása is. Amikor órabérben dolgoztak még, akkor az volt egyes dolgozók panasza, hogy „haj- csároskodnak*’ a művezetők. Valami igazuk volt is, mert ha nem szorgalmazták volna a termelést, ha nem lettek volna a dolgozók „sarkában“, még ilyen eredményt sem tudtak volna elérni a terv teljesítésében. S amikor erről beszélgettek a dolgozókkal akkor rájöttek, hogy a gyárnak is érdeke, az ő érdekük is, hogy többet termeljenek. S amikor az üzemi munkástanács valamelyik tagja, vagy a gyár vezetője a dolgozókkal az új bérezésről beszélgettek, akkor sok olyan dolgot tapasztaltak, ami már azt engedi következtetni, hogy gondolkodtak a gyár nyereségessé tételén. Például a szál- kender darabbére 112 fillér volt, a teljesítmény átlagosan nem érte el a 25—30 kilót. Ha ezt alapul vesszük, akkor a legjobb tilos sem kereshetett többet, naponta 40 forintnál. Az új bérezés megállapításakor a tilósok csak 70—75 filléres darabbér megállapítását várták. S amikor a 85 filléres darabbért megtudták, megelégedetten végezték munkájukat. Igaz, az átlagteljesítmény naponta a 60 kiló felett van.

Sok vita, értekezés után végre kitisztult a légkör kendergyárban. Most már a dolgozók segítségével s a pártszervezet támogatásával pótolják a korábbi hónapok gyenge munkáját. S fáradozásaik sikerrel végződnek, a gyár vezetői meghallgatják és támaszkodnak azokra a munkásokra, akik bíztak az első napokban is a sikerekben, s akik harcoltak érte.

Á „paprikáscsirke-gyárban —"

KERESNI KELL az olyan embert, aki nemi szereti a paprikás csirkét. Aki pedig azt hiszi, hogy a paprikáscsirke a konyhában a házi asszony tevékenykedése nyomán készül — téved. A paprikáscsirke

— egyelőre paprika nélkül — többek között Csempéden készül, még pedig gépek készítik. Ne tessék meglepődni, nem holmi eszterga-, maró- vagy gyalugépek készítik a csibét, hanem keltetőgépek. Olyanok, amelyekbe egyszerre tízezer tojást lehet berakni. KoHóstyúkra itt nincs szükség, amelyik éppen kotlási szándékokat forgat a fejében, villanyárammal „térítik el” ettől a szándékától. Mivel bajos dolog lenne eldönteni, a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, minden vita elkerülése végett kezdjük a tyúkokkal.

Igen kellemes környezetben élnek árnyas, dombos vidéken kényelmes „összkomfortos” ólakban, nyáron pedig „baromfi-vlikendházakban”

— vagyis vándorólakban. Népes tyúksereg lakik itt Csempéden, 4100 darab a jól tojó sárga-magyar fajtából. Ebből is 140 darab törzskönyvezett, szaknyelven szólva pedigrés. A baromfi törzskönyvezés nem is olyan egyszerű valami, mert például a tojásból tegnap kibújt csirke negyedik nagyszülőjét is ki kell mutatni, vagyis, mondjuk négy évvel ezelőtt melyik tyúk toj- ta azt a tojást, amelyikből a mostani csirke származik. Ennek megfelelően a keltetés is ilyen megkü-'

lönböztetve történik. Egy rekeszbe egy-egy tyuk 4—5 tojását rakják be és születésük pillanata után számot kapnak a csibék.

EZ A 140 TYUK meg is érdemli a megkülönböztetést, mert a múlt évben 22.927 tojást tojtak, 12 mázsa 61 kiló súlyban, közülük kettő az országos rekordot tartotta, illetve az országos első és második helyet, 255 ,illetve 251 tojással. Ezek a „kiváltságosak’’ külön lakosztályban laknak, egyben-egyben tizenöten egy-egy kakas társaságában. Ezek a kakasok állandóan hadilábon állnak a gondozónőkkel, ha viszont férfiember lép a rezidenciába, rá se hederítenek. Miért ne legyen a kakasoknak is valamilyen „bogaruk”?

így éldegélnek tehát tyúkok és kötelességükhöz híven ,tojnak szorgalmasan. Egymás tojásait nem tudják kisajátítani, erről a csapófészkek gondoskodnak.

A TOJÁSOK bekerülnek a keltetőgépekbe, amelyeket propánbutángáz, illetve villany tart állandóan 38 Celsius fok hőmérsékleten. Kelés után gondos kezek közé kerülnek a csibék, melyeket nem mint naposcsibét értékesítenek — jólfű- tött ólakba, nehogy valamiképpen megfázzanak. Nagy becsbe kell őket tartani, mert belőlük kerül ki az az 1500 tenyészkakas, amelyek a megyébe kerülnek, különböző tenyészetekbe, no, meg az a húszezer darab is, amely külföldre készül. Természetesen nem holmi turistakirándulásra, hanem a nyugati országokban lépnek fei a — tányérokban, rántottcsirke és egyéb Ínyencség formájában. Azonfelül ők lépnek kiöregedett szülőik helyébe is, ők gondoskodnak arról, hogy minél több baromfi nevelődjön.

A BAROMFITELEP egyébként gyakran csábít csirke- és tyúkhúst kedvelő hívatlan vendégeket, hol éjjel, hol nappal tesznek váratlan látogatást. A hívatlan vendégek között leggyakoribb a róka és a héja. Reichardt János vadőr hosszú történeteket tudna mesélni, hogyan fogadják az ilyen hívatlan látogatókat. A róka gyakran nappal is a szanaszét, gyanútlanul kapirgáló tyúkok közé óvakodik, és hirtelen rajtaütéssel próbál zsákmányt szerezni. A héja előbb valamelyik magas fára telepszik és onnan csap le áldozatára — és hogy ne legyen szerencséjük, arról a vadőr gondoskodik. Ebben az évben már 9 róka és 15 héja fizetett arra, hogy tyúkhúsra éhezett. Méltatlankodhat is a róka- és héjanemzetség, milyen barátságtalan a fogadtatás a cser- nyédi baromfitelepen.

Az egyébkén^ csendes baromfi- telep szerdai napon népesedik be rendkívül — van úgy, hogy száznál is többen jönnek a környező községekből naposcsibéért. Egyébként, ide legfeljebb telefonon keresztül jut el a világ zaja. No, meg a telepes rádión...

(BOGNÁR)

nem?— nem, nemi

Kezdetben vala a PIÉRT és az ÁPISZ aztán megszületett a világnak a MŰK és a JUK és a Szabad Európa és az Amerika Hangja lön az ő prófétája.

És akkor lön újból a párt és a munkásosztály, kezébe vévé a hatalmat és jaj a hamis prófétáknak, akik az aranyborjút imádván, áruvá akarták tenni az országot szépen csengő, guruló dollárokért, megváltani a lelkűk üdvösségét — jobban mondva a tízezer holdjaikat és a gyáraikat, amelyek immár a nép kezében levének.

Most aztán újból sírás és fogak csikorgatása vala és a MŰK elmúlván, feltámadott halottaiból a NEM, amely némelyek között Nemzeti Ellenállási Mozgalomnak hívatik. A némelyek pedig azok valának ,akik nyíltan nem mernek színt vallani, nem merik nyíltan hirdetni az „igazi demokrácia’’ (lévén az USA-ban!) „tanításait”. Kereszteshadjáratot hirdetnek vala ős Jelszabadítást a NEM jelszava alatt. A NEM nem lévén már éppen új, mivelhogy im az előző években amerikai léggömbök által szállított röpcédulákon is találkoztunk már a NEM-me\ mikoris „felszabadító harcot” hirdettek a ,,kommunizmus ellen” — de tervük NEM sikerült.

A magyar munkásosztály, a becsületes dolgozó nép az októberi ellenforradalom során megismerkedvén vala a NEM igéjével, amelyet hirdetvén, gyilkolták le a becsületes embereket, tanult vala és egyre erőteljesebben hangoztatja a NEM-et.

Tévedés ne essék, nem a „Nemzeti Ellenállási Mozgalmat", hanem azt, hogy: „NEM engedjük mégegyszer uralomra jutni a volt földbirtokosokat, gyárosokat, volt csendőröket. Igen, manapság már NEM és a NEM között is különbség van.

(ÁRÁN)

GONDOLATOK

a női egyenjogúságról

Előadásban ritkán hallani, saj- tóban ritkán lehet olvasni erről. Pedig a nőkérdés elég lényeges hisz lakosságunknak több mint fele nő, és az ország gazdasági, politikai, társadalmi életében ennek megfelelően is jelentős szerepük van.

Mit is jelent a női egyenjogúság?

Alkotmányunk leszögezi, hogy a Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek, egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak. Az egyenjogúság azonban azt is jelenti, hogy a nőket is bevonják a politikai, gazdasági társadalmi munkába, termelőmunkába csak úgy, mint a vezetésbe.

Vannak eredmények, vívmányok a nők egyenjogúsítása terén. Népünk életében soha nem gondoskodtak a családokról úgy, mint most.

IV éhány helyen megyénkben is vannak női vezetők, de találkozunk egészségtelen jelenségekkel is ezen a téren. Az utóbbi években, de napjainkban is tart a „kiszorulás“, a női vezetők társadalmi, gazdasági politikai funkciókból való „felmentése.*' Voltak az országban női megyei tanácselnökök, jelenleg — úgy tudom — nincs egy sem. Megyénkben is volt női megyei tanácselnök, járási tanácselnök, községi tanácselnökök, pártvezetők, igazgatók, vállalatvezetők, stb. Ha ma megnézzük, nem találjuk ott őket. Még az olyan üzemben, mint a Tolnai Selyemgyár — ahol a dolgozók 97 százaléka nő — sincs női igazgató. Az élet bármely területéről vehetünk — sajnos — ilyen példákat. Mi lehet hát az oka ennek a helyzetnek?

Talán legfőbbnek a maradiságot, az előítéleteket, a női vezetés iránti nem tetszést mondhatjuk. Sok a kön törfalazást e téren. Találkozunk olyan nézetekkel is, hogy „helyes, helyes a női egyenjogúság, de a gyakorlatban kivihetetlen.“ Könnyen általánosítanak ha egy-egy nő nem állja meg jól a helyét a munkában s mindjárt kimondják; mind ilyen. Jelentős szerepet játszik az is, hogy nem támogatják eléggé a nők tömegeit abban, hogy fejlődjenek, vagy nem támogatják a női vezetőt, nem bírálják időben, hanem később, amikor már súlyosabb hibákat követ el, leváltják, „agyoncsapják.“

A Nőszövetség sem törődik eléggé ezzel jelenlegi feladatait főként a családi kötelességek, gyermeknevelés felé irányítja. Igaz, hogy e téren is van sok tennivaló, sok mulasztást kell pótolni, de ez magában kevés, a nőknek nemcsak a háztartásban, a családban, hanem a társadalmi életben is vannak feladataik. Sok asszony többet tudna segíteni férjének (és nem néha akadályozni), ha foglalkoznának vele, szélesebb látókörű lenne, bekapcsolódna a társadalmi munkába. (A budapesti nőtüntetést sem tudta I

volna úgy megszervezni az ellen- forradalom ha többet törődtünk volna asszonyaink fejlődésével.) Le_ hetne és kell is keresni az okokat, hogy eredményesen harcoljunk a hibák ellen, az okokat megszüntetve.

Sokan úgy tekintik a nőknek a vezetésben való részvételét, mint pénzkérdést, állásbiztosítást és nem a mozgalmi részét látják döntőnek. A mozgalomnak, a népi demokráciának pedig szüksége van a nők munkájára és éppen ezért a nők aktivizálása és a vezetésbe való bevonása elsősorban mozgalmi ügy, annak kell tekinteni és’ ezt az oldalát kell látni. A nőmozgalom nagy mártírjai, Há- mán Kató és a többiek, mindenekelőtt a mozgalom hősei voltak.

Az ellenforradalom idején leváltottak több nőt funkciójából, de a racionalizálás során is sok helyen (szociális és egyéb okok miatt) nem egy nő, még egyszerű munkahelyéről is kikerült köztük olyanok, akik önmagukra vannak utalva. Nem egyszer hallani elvtársaktól is, hogy még adminisztratív munkára is csak végső esetben akarnak nőt alkalmazni. (Holott ez legtöbbször kimondottan női munka.)

A kkor, amikor a nők a ter- melőmunkában jól megállják helyüket, mind az üzemekben, mind a mezőgazdaságban, tsz-ekben, egyéni gazdaságokban, elvárják azt, hogy becsüljék meg őket minden vonalon. Ne engedjék az elvtársak, hogy a választott szervekből és máshonnan ilyen, vagy olyan indokkal „kihulljanak*’ a nők, hanem igenis támaszkodjanak rájuk, szorgalmukra, lelkiismeretességükre és bátran állítsák őket funkcióba is.

Emlékezzünk csak az 1945—46— 47-es évekre, amikor a hatalomért vívott harcban, társadalmi, politikai téren az asszonyok, lányok ezrei kiálltak a munkáshatalom mellett, különböző társadalmi szervekben se gítettek megvívni a harcot. De nem szégyenkezhetünk, sok asszony, leány megállta a helyét 1956. októberében, az ellenforradalmi viharban az ellenséggel szemben is, így például a fácánkerti őrségváltási kísérletnél és másutt is. De nem csak bátorságban, hűségben álltak helyt, hanem helytállnak a társadalmi, gaz dasági, politikai élet különböző posztjain. Becsüljük meg őket.

TAe csak március 8-án, a Nem- zetközi Nőnapon emlékezzünk a nőkre és ne „csak“ emlékezzünk, hanem törődjünk is fejlődésükkel, segítsük őket, nehézségeikkel. problémáikkal foglalkozzunk rendszeresen, bízzunk bennük, harcoljunk az előítéletek ellen, küzdjük le azokat.

Ez nemcsak a Nőszövetség feladata, hanem egész társadalmunké. Segítsen tehát egész társadalmunk.

Simó